Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Kora délután
Azt érzed, miközben felvitted a kis apróságot, hogy nem élte volna meg az állatorvosi segítséget. De minden cicák védőanyja a halálosan sebesült apróságról gondoskodott, egy Bukott Gyógyító érintése által! A Hatalmad tökéletesen működött és a kis macs mintha sosem lett volna annyira közel ahhoz, hogy emlékké váljon az úton egy rothadó tetem formájában. Az emberek valószínűleg nem törődtek volna vele, idővel, talán valamelyik kukásautó elvitte volna, de azok csak kétszer járnak erre hetente és még nincs itt az ideje az újabb fordulónak.
A kis pamacs zörög, dorombol és reszket a kezed alatt, mosdat és buksizik, kifejezi háláját és szeretetét az összes módon amire képes. Aztán, mivel cica, gömbölyödik és ásít, kimerítő bizony majdnem elpusztulni. Itt-ott megszuszakolja magát, reflexből nyalogatná a bundát tisztára, mivel egy cica mindig gondoskodik az ilyesmiről. Nem figyel a beszélgetésre, nem is érti, de azt tudja, hogy jó helyen van, biztonságban. Így akkor sem rándul össze vagy szalad el, amikor megcirógatod vagy vakargatod, igaz, ilyenkor még téged is mosdat…
Amnyta /Görög/
Lehet, hogy nem szereti, de az is lehet még ki sem próbálta! De a tisztaságot szereti! – mondja és finoman melléd óvakodott, de téged néz zavartan, hogy nem bánod e, így tett –
Ahogy kívánod! – így a cicafürdetés még várat magára
Nem találsz bilétát vagy mást ami elmondaná kié lehet, de sok cica van az utcán, nagy részük pedig nem tart gazdát. Lehet azért, mert valóban függetlenek, de valószínűbb inkább az, hogy egyszerűen több a cica, mint a(z örökbe)befogadó ember.
Amynta /Görög/
Költözzünk ide?! – érti félre valószínűleg, de a meglepettség, megtiszteltetés és áhítat nem múlik, sőt, amikor felhívod a figyelmét arra mit mondott elvörösödik és motyog –
Biz…tos… biztos, hogy az. Olyan. – félrepillant –
Én… ha… ha szeretnéd, én… – alig érted, de még hallod –
a tied vagyok! – majd teljesen elvörösödik, zavarban van, de őszinte szavak, azonnal kedvedre tesz bármilyen módon, ha kívánod.
Úgy érzed, hogy az az Önnön fontosság dolog működik, csak nem akkor, amikor te is jelen vagy! Mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy bármit kértél azonnal megkaptad vagy ráhelyeseltek, tényként vették az elhangzottakat. Önmagánál előrébb helyezett és mivel ígéretet tettél, így nem fél attól, hogy bármi olyasmit tennél amivel megtörnéd ezen esküdet. Sőt, kiterjesztetted adott szavad a fiúra is, ami egy anyának – most már tudod, nem szülőanyának – nagyon sokat számít, egy férfi, akire számíthat.
S míg arra gondolsz, hogy mit segíthetnél és azt is hogyan, rádöbbensz, hogy igen, egy ilyen apróság, mint egy rendes munkaidő és szabad hétvége milyen sokat segíthet egy fiatal nőn, aki egy olyan kíváncsi és eleven fiúgyermeket nevel, mint Iason. Ennek okán vagy más érvekkel győzködve magad finoman utasítottad vissza és bárhogyan is – legyen az hasonló zavarodottság vagy Jayr féle örökölt lelkiismeret – de nem teszel semmi szerinted illetlent. De talán a gondolattal bizony eljátszol, ahogy elképzeled és… magadra parancsolva gyengéden szereled, amitől nem bántódik meg, de azért a félsz, a bizonytalanság kitör belőle:
Amynta /Görög/
Talán… nem vagyok… nem vagyok elég jó? – kérdezi, nem akart csalódást okozni
Könnyed taktika, miközben megosztod vele nincs miért aggódnia, hogy Iason-ra tereled a szót, a korábbiak okán elmondod, hogy minden rendben lesz, amitől megint felragyog az arca, bólint határozottan, hogy igen, így lesz! S a hálás mosolya szinte mindent elárul amikor szóvá teszed, bizony te meglátogatod majd őket! Egy apró könnycsepp is utat talál, de ez a boldogságé, mérhetetlenül szárnyal a lelke! A falatozás alatt úgy csüng rajtad, hogy félő magától már semmit sem tesz, ha ilyen kegyes vagy hozzá, de természetesen ez csak a bilincs miatt van így.
A cica nem kéri amit elé raktál, ő bátor macs és Amnytától csen egy falatot. Először, látod, amint odaoson, majd szimatol, szuszakol, aztán egy falattal sietve odébb szalad, de nem túl messze. Előbb rád pillant, kis büszke macs, ő zsákmánya, majd falatozni kezd Amnyta kuncogása közepette. Ellenben a vizes-tálkából nem válogat, a harapdálás végén alaposan belefetyel belőle. De ennyit az ebédről! Más, égetőbb problémák várnak rád, és miután leszedted az asztalt, mosogatóba tetted a csetrest, telefonálni kezdesz.
Nem nyert.
Üzenetet hagytál.
Nem nyert.
Nem is akarsz üzenetet hagyni.
A kis híved nyugodtan üldögél, tele a poci, bár épp egy pohárral bíbelődik, próbál inni, miközben telefonálsz. Kicsit mókás a látvány, jut is marad. A kis pamacs pedig az asztal széléről felügyel, hogy a friss alattvalók hogyan is viselkednek. Sajnos nem jutottál előrébb és a rendőrőrs sem alternatíva, így ki kell mondanod a tényt: a bilincs marad. Egy pillanatra huncut fényt vélnél felfedezni, de aztán csak bólogatnak, hiszen van a bilincsnél komolyabb dolog is, mint Iasonért elmenni és végre hazahozni!
Amynta /Görög/
Nem, nem fog menni. Nagyon feszes! – mondják halkan, megint attól tartva csalódást okoznak, majd a tréfádra, hogy mit is őriz otthon –
Nem, sajnos nem. Sosem jártam ezelőtt rendőrfiúval! Elpirul, mert lehet ez változik. Úgy tűnik, észrevette, hogy nem vagy közömbös vele szemben vagy csak annyira szeretné, hogy ne legyél, hogy többet lát a jelennél. Mikor kéred azonnal lehunyja a pilláit és vörös arccal nyújtja a nyakát, nem kétséges, másra számított. A cica ölbe huppan, majd örvénylik picit, körbe-körbe mászik, mielőtt elheveredne, ásítana és aludni próbálna. Lepillantás után azonnal újra lezárják a szemeket és úgy tesznek ahogy kéred. Legalábbis te úgy látod ez történik éppen. A neved elsuttogva pedig olyan, mintha valaki nagyon közel a füledhez, illetve inkább közvetlenül a fejedben szólna meg.