Corvus Latsonn
Ezek az apró rovarok inkább bosszantóak. Ahogy neked repülnek, a füledbe vagy épp a szemedre vetnek érezhető, pislogást kicsaló pillantást. Viszont úgy néz ki, hogy valóban nem csípnek. Vagy csak nem érzed, nem viszket, ahogy más helyen megszoktad. Ez egy idegen fauna és könnyedén elképzelhető, hogy valami lappangó dologgal állsz szemben! Természetesen az is teljesen elképzelhető, hogy teljesen ártalmatlanok. Mindenesetre a kutatás eredményességét ez nem befolyásolta. Sok mindent találtál aminek hiánya aggodalomra adott volna okot, de van elég probléma így is. Rögtön a tűzgyújtás kérdése, amit valahogyan majd meg kell oldanod ebben a környezetben úgy, hogy ne találjon rád rögtön minden amit veszélyes kategóriába lehet sorolni. Úgy véled, hogy a fertőtlenítőszerek hiánya igazi csapás lett volna, de azért nem lett volna teljesen reménytelen a dolog, ha valahogy rájöttél volna, melyik növény levele, termése… valamije hat hasonlóképp.
Elindultál hát és az utad során különleges figyelemmel viseltetsz környezeted iránt. Kezdetben úgy tűnik, mindez hiába, de valahol félúton talán egy olyan dolog pottyant a nyakadba ami csúszós, pikkelyes és jó pár kilót nyom. Rád sziszegett, mire te rémülten felüvöltesz és elkezdesz ugrálni, hogy lerázd magadról. Ennek gyümölcse az, hogy megmarnak. Szúrós fájdalom, majd lassan, de biztosan esetlenné váló mozdulatok, hogy a végén eldőlsz mint egy túlpakolt zsák és nagyot puffansz a földön hátizsákostul. A legszebb az egészben az, hogy teljesen eszméletednél vagy, csak éppen nem tudsz egy picit sem mozogni. Ha ez nem ad elég okot páni félelemre…
A pikkelyes valami végigkúszik rajtad kezdve a derekadtól egészen az arcodig, ott pedig jó párszor rád ölti nyelvét mely idegen és picit talán csiklandozós érzés ellentétben a tekintetével, melyből csak a saját halálodat olvashatod ki. Ide-oda csúszik, nyelvével érint meg többször és több helyen végül kitátja a száját, rád sziszeg és… éjes vijjogás után valami magával ragadja és még a levegőben egy kemény csőr vagy mifene tép bele a testbe és hoz megkönnyebbülést számodra. Eltelik némi idő, nem tudod mérni, képtelen vagy megnézni, de még világos van, amikor először meg tudsz mozdulni. Szerencséd volt… a tüdőd is megbénulhatott volna!
Útközben próbálsz nagyon óvatos lenni, ami nem nehéz hisz sokkal lassabb haladsz, mert csak fokozatosan nyered csak vissza teljesen az erődet. Többször szaladnak el apró állatok előled, ezek első pillanatra nem tűnnek veszélyesnek. Láttál egy két naaagy pikkelyes valamit amint egy-egy átszűrődő pászmának fényében napoztak, de ezeknek egyetlen pillantása elég volt, hogy nagy ívben kerülj. Ezek a pikkelyesek amúgy elég veszélyesnek tűnnek, lehetséges, hogy mérget termelnek vagy más módon tennék kellemetlenné a pillanatot amikor prédának néznéd őket, hogy aztán étkezz a húsokból. Láthatóan még a bogarak, rovarok sem nagyon zargatják őket. Ha mégis, akkor hamar eltűnnek az illető pikkelyes szájában…
Utad során többször egy-egy csapat színes-tollú vagy épp rejtőző tollazatot viselő magányos madár reppren tova, mely után csak szomorú szemekkel nézhetsz, hiszen lőni nem akarsz, takarékoskodsz az energiával. Ez azonban magával hozza a gondolatot, hogy készíteni kéne valami csúzlit vagy íjszerűséget. Nem tettél még ilyet soha korábban, de ez nem zárja ki a próbálkozást: esetedben akár a sikert sem! Könnyedén lehet, hogy ügyesen fogsz bánni ezekkel a primitívnek nevezett eszközökkel ha végre egyet elkészítesz majd. Utad folyamán más atrocitás nem ér, de sajnos egyetlen húsfalat sem szeretne dárdavégre kerülni így legnagyobb részt magányosan sétálsz célod, az orom felé.
Számtalan terved van, egyike ezeknek a válogatás, ami nem kecsegtet túl sok sikerrel ellenben igen nagy kihívást állít eléd. Alapvetően a színek és formák is teljesen idegenek minden ismerős árnyalatuk és vonásuk ellenére, így a legtöbb amit tehetsz hogy óvatosan tovább sietsz. Ha időben fel akarsz érni akkor bizony picit szaporázni kell. Most már látod, hogy a pikkelyessel történt találkozás alaposan meglopott téged időben és bár nem tudott felfalni, azért csak beléd mart! A nyoma mindenesetre megmarad még egy ideig, ha keresed a fájdalom alapján a bal válladon találod. Lehet ekkor is és máskor, mikor találkozol rokonaival teszel megjegyzést arról, hogy kivel és mit kéne tennie, no meg hogyan.
Teljesen kimerülten érsz fel az oromra, a Kilátó, ahogy te nevezted el nem hagyott cserben, ott várt ahol eddig is remélni vélted. Most, hogy kellően éhes és szomjas, leginkább szomjas vagy, leülsz és nekiállsz pótolni az elveszett energiákat. Eközben újabb gondolatok találnak rád, melyek közül van ami hiábavaló ábrándozás és van ami bizony a kőkemény valóságot tárja eléd. Végül némi falattal később úgy döntesz éjszakára itt megfelel, ezért kipakolsz ezt-azt, majd olyasmi történik amire egy ideig még nem számítottál. Nem vártad, hogy ilyen csendben és hamar rád talál, ráadásul épp ilyen védtelenül!
Akármi is, akárki is az akit megpillantasz a kiáltásod és riadt mozdulataid követően, nem akart bántani, nyugodtan áll tőled néhány méterre és szórakozottan figyeli az ijedtséggel fűszerezett ténykedésedet. Az sem zavarja, hogy rámarkoltál a fémdarab-rongyköteg fegyveredre, hiszen bőven kartávolságon kívül van a dobás ezzel az esetlen dologgal pedig láthatóan nem tölti el aggodalommal. Főleg amikor úgy véli, hogy nem is tervezel hasonlót, hiszen elengeded a fegyvert és a józan ész hangjára figyelsz. Egyfelől eléggé veszélyesnek tűnik, másfelől intelligens élet, hiszen beszéli a Kereskedők Nyelvét és bizony nem még mindig nem látod mit tart a háta mögött. Ha van ott egyáltalán valami…
Szavaid, melyekben már a nyugalom nyomai fedezhetőek fel, hirtelen értetlenséggel, kíváncsisággal és kevesebb félelemmel hangozhattak el, mindazon tudás birtokában, melyre ezalatt a pár perc alatt rájönni véltél. Üdvözlöd őt és másodszor már alaposabban szemügyre veszed. Mozdulatlannak tetszik, csak a légzését tudod megfigyelni, mert a nőneműségre utaló gömbölyű formák láthatóan emelkednek és süllyednek. A tekintete éber, kutató és kíváncsi, némileg olyan, mint a tied. Korábban hangzott szavai bár egyféle volt csak ismétlődő, mégis kellemes hangja volt, amit más körülmények között… egyszóval nőies. A mosolyféleség, amit annak vélsz is szelídséget sugall, csak a színek, a fogazat és karmok valahogy elvesznek ebből a simogatnivaló bundás kisugárzásból picit. Igaz, a farkinca elég játékos és lassan, nyugodtan tekereg gazdája mögött…
/Basic/ Őkarmossága, Lady Mirru – mutatkozik be, valószínűleg azon kuncogva amit mondhattál
A neve… a titulusa… annyi lehetőséget vet fel és megannyi rossz vagy épp jót azok közül, hogy végiggondolni is sok, de kétségtelen, hogy nagy valószínűséggel helyi lakos, akik valahogy mégis találkoztak már kívülállóval és tökéletesen értenek a rejtőzködéshez és lopkodáshoz! úgy tűnik elég hamar rád találtak, de az felvet pár kérdést, miért csak egyedül jött! Ez nem zárja ki azt, hogy te is bemutatkozz és egy tréfás megjegyzéssel vedd elejét mindenfajta kellemetlenségnek, hogy aztán legyen elég bátorságod kérdezni is, arról ami igazán érdekel.
/Basic/ A szónikus fürdő híve vagyok – kuncog, tetszhetett neki a tréfád, mely után a kérdésedre: Már egy ideje.
Válasz érkezik sejtelmesen, de egyben azt is elárulta, hogy ha akart volna ártani, már megtehette volna. Az is lehet, hogy cicázik veled és csak azután szeretne felkarcolni a karmaival, hogy aztán elrágódjon rajtad. Mindenesetre a felbukkanásával az unalom és magány tűnhet el, amit köszönhetsz éppúgy a sármos küldősnek, mint a sugallatnak a védtelenségedet illetően. Könnyen elképzelhető, hogy valami Rendész, Erdőjáró vagy efféle, bár azokat ritkábban hívják Lady-nek, mint mondjuk egy nemest vagy klán-vezért és effélét. Vajon véletlenül talált rád vagy pontosan tudta hol keressen kérdés kezd picit az utóbbi felé hajlani, de sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudod, hogy tényleg technikailag fejlettebb mód követték volna a kezdeti látványos és későbbi valószínűleg igen jól követhető nyomodat.
A hogyan tovább úgy tűnik rajtad áll…