-
(https://pbs.twimg.com/media/DMwcF1_XcAESDUC.jpg)
"Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; " /Dániel könyve 7,2/
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=L2UBQArOa5c)
1099. Ramla városa
Sok idő eltelt, mióta II. Orbán Őszentsége, Szent Péter utóda, Jézus Krisztus földi helytartója a clermonti zsinatot megtartotta és felszólította Európa összes keresztényét, hogy készüljön hadba a Szent Kereszt alatt, s foglalja vissza a Szent Várost, Jeruzsálemet, Urunk halálának helyét. Szavai hamarost elterjedve széltében s hosszában az ősi kontinensen értő fülekre talált. Több nagy nemzet apraja-nagyja felkerekedett, hogy hitükről tegyen tanúbizonyságot. Hosszú előkészületeket követelt meg ez a grandiózus vállalkozás. Sokak új életreményében, mindenüket eladták, hogy egy szebb, jobb, kereszténynek való életet éljenek. Céljuk nem volt más, mint a bibliai város. Nem volt egyszerű dolga az európaiaknak. Életterüket már közel két száz éve mohamedán hódításnak volt kitéve, kik hispán földre áhítozva törtek be az Íbér félszigetre. Keleten az igazhitűnek nevezett ortodox állam szenvedett nagy véráldozatot s területének nagy részét elveszítve visszahúzódott az antik görög-félszigetre. A római főpap a bizánci császárnak ígéretet téve, elküldte hittestvéreit, hogy felszabadulást hozzon, az ortodox területekre, mely a szeldzsuk török rabigájában sínylődött. Sokan haltak meg ebben a szent vállalkozásban, mindnek bűnbocsánatot, feloldozást nyert lelke. Sorban jöttek a nyertes csaták, Nicea, Doryleaum, Antióchia, hogy csak a nagyobb érdemeket említsük. Most, hogy Ramla városa is keresztény kézben van, közel a vége, szinte innen látszanak Jeruzsálem falai. A települést kisebb helyőrség védte, melynek hírhamva sem maradt. Az összes muszlim harcost kardélre hányták a keresztesek. Egyenlőre kezd éledezni Ramla, úgy ahogy helyre állt az élet. Ezen a helyen, jelenleg minden elérhető, vagy az araboktól vagy az utánpótlásból és menetoszlopból. Még nem tudni, mikor indulni tovább, de várni kell az erősítésre, hiszen a kompánia egy része még nincs itt.
-
1099, június 1. éjjel, Ramla, Déli tábor
"Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok." /Teremtés könyve 31,11/
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir és csatlósai: Bastien és nagy Ian
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/d8/4d/38/d84d38d3936fba577d627882b2b88bb2.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/a7/db/4e/a7db4ee5357c97a4fe7b98e494648f3d.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=S4Uqp5mgfLc)
Sok éve már, hogy útnak indultatok öten a Szentföld meghódítására. Mára bizony már csak hárman maradtatok. Félix és Ludwig Antióchia ostroma alatt vesztették életüket. Haláluk gyötrelmes volt s ez sokáig bűntudatot kelt benned, hogy nem tudtad megmenteni őket. Hosszú négy esztendeje telt el, ami sok-sok borzalommal és megannyi öldökléssel telt. Láttál sok mindent, de nem épp erre számítottál, mikor útnak indultatok. A jó hír, hogy ezen eltelt idő alatt már kezdesz hozzászokni a kietlen s sivár tájhoz. Rájöttél hamar, hogy a víz az igen nagy kincs errefele. A másik ilyen, ami szintén felbecsülhetetlen, az az árnyék. Nappal forróság éjjel hideg, s ha nincs hova bújjál a szél olyan erősen viszi az apró szemű homokot, hogy néha felér egy borotvapengével, annyira tud olykor vágni. Most, hogy Ramlában vagytok és megszálltátok a települést, jelenleg egy épületben kvártéjoztátok el magatokat. A város kezd visszatérni a normális életre, de jelenleg ne felejtsük el hadiállapot van. Jelenleg minden megtalálható ebben a községben. Közel van Jeruzsálem s közel a az újabb ostrom ideje, amire vártatok. Toulouse-i Rajmund a hadseregetek vezetője. Ő sokszor vitába esett a többi vezetővel, s nem ért velük gyakran egyet. Ti értetek ide legelőbb, de a Szent város bevételéhez több ember kell ezért néhány éjszakát itt időztök.
Az épület, ahol elszállásolva vagytok, egy nem túl nagy muszlim kereskedő háza volt, aki elmenekült. Tipikus közel keleti lakóház, nem túl sok cicomával, udvarral. Alapvetően nem itt lennél, de megengedheted magadnak azt a luxust, hogy kis rásegítéssel megold ezt a dolgot.
Napi dolgaid végeztével viszonylag korán lefeküdtél, elég fárasztó volt a nap, s a közelgő csata előtt, minden lehetőséget kihasználsz, hogy pihenj. A fáradtságtól, hamar elalszol, szinte behunyod a szemedet és már el is nyom az álom. Az álom, mely oly sokszor megtréfált, vagy épp igazat mondott, vagy elhozta szemed elé a jövőt. Nincs új a nap alatt, mindig van valami, ami változik még a visszatérő álmokban. Az ördög a részletekben alszik, szokták mondani. A legrosszabbak a komor sötét víziók, melyek úgy érzed a pokol szüleményei. De a mai mindenen túl tesz:
Mindent beborít a fekete homály s semmi nem látszik. A hely ahol vagy beazonosíthatatlan. Talán egy sötét verem, egy nagy barlang? Nem tudod. Kis idő után kellemes zene (https://www.youtube.com/watch?v=4i0PK1PcJcg) üti meg füledet, ami nagyon sokáig elviselnél, de a következő jelenet játszódik le, melyet nem látsz, de annál jobban hallasz. Fájdalommal teli üvöltözés veszi kezdetét, melyet, halálsikoly szerű hang követ és egy mélyről jövő gonosz hang követ. Mintha egy istentelen velejéig romlott démoni fajzat és egy szenvedő alany párbeszédét hallanád.
„- Oh nem! Oh nem, nem! Oh édes Istenem! Nem oh Istenem! – hallod a fájdalmas kínnal átölelt hangot.
- Meggyőződtél? Láttad Istenedet, kit imádtok mindannyian? – szól a démoni hang.
- Igen, kérlek szabadíts meg a gonosztól! Kérlek szabadíts meg! – torkaszakadtából az első.
- Kelj fel és kövess engemet a pokolba! Kövess engem! – szól ismét a pokolfajzat.”
Mikor kinyitod a szemedet észre veszed, hogy zihálsz. Félelem teli érzés kerít hatalmában. Rájössz, hogy az álomnak vége feltehetőleg, hiszen látod a két útitársadat épp kockáznak az asztalnál. Még éjjel lehet. Úgy érzed nem kapsz levegőt és ki kell menned.
-
1099, június 1. éjjel, Ramla, Északi tábor
"A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?" /Zsoltárok könyve 94,3/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert és csatlósa: Albert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/s-l1600.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=-60f0tKgb1k)
Annyi év után még füledbe cseng jó apád intelmei, ahogyan óvva intett a bohém élettől. S valljuk be igaza van, hiszen, ezen életforma miatt kerültél most ide. Ide a Szent hadjárat részeseként Urunk Jézus Krisztus szülő földjére, hogy a kereszt erejével meghódítsátok e helyet. Hű kísérő társad már évek óta Albert, ki állandóan emlékeztet az otthon maradottakra. Gyakran elkap a honvágy, s sok időt tudsz elmélázni hazád időjárásán, hiszen nem is átok az, hogy minden nyirkos és állandóan esik. Sőt inkább erre vágynál ehelyett a tűzforró homok helyett, mely már közel négy éve az életed része.
A háború nagyobb csatáiban részt vettél és tudod, hogy közel a megérdemelt jutalom, hogy részese lehetsz a végső, mindent eldöntő csatának, a jó és gonosz küzdelmének. E szent feladatot pedig, nem viheti más végbe s nem vezetheti más a győzedelmes keresztes sereget, mint a flamand Bouillon Gottfried, kinek hadához te is tartozol. Azt te is érzékeled, hogy nem megy minden a legnagyobb rendben, hiszen sokszor értelmetlenül időztetek akár hónapokat, holmi pitiáner dolog miatt. „Hát igen ez már csak így megy nemes emberek között’ – ezzel nyugtatod magad. De most már alig bírsz várni, hogy felszabadítsd Jeruzsálemet a pogány és istentelen hordák rabigája alól. Bízol benne, hogy a Gondviselés megadja nektek ezt a kegyet. Hiszen „Ha Isten velem, ki ellenem?”
Nem olyan rég vettétek be Ramla városát. Ez egy nem túl nagy település. Megszerzése egyszerű volt, hiszen nem volt számottevő nagy csatározás a muszlimokkal. Lassan kezd vissza térni minden az eredeti kerékvágásban és az élet első jelei is megjelennek. A civil lakosság egy része visszatér és elkezdi az addigi dolgos hétköznapjait. Van itt minden, mi kellene, hiszen ez az utolsó lehetőség, hogy a Szent Város bevétele előtt még civilizációval találkozzatok. Táborotok a helység északi részén helyezkedik el. A jobb helyeket, Toulouse Rajmund emberei délen elfoglalták már. Ti később érkeztetek pár nappal, nektek már csak ez jutott… A hely ahol vagytok az a szegényebb s sivárabb rész. Azzal vigasztalod magad, hogy az utánatok jövőnek, már csak a homok jut…
Egy kisebb házban tudod meghúzni magad anyagi helyzetednek köszönhetően. Még mindig jobb, mint a homok. Nyugodni térsz, s hamar elnyom az álom. Nem csoda fáradt vagy ennyi harctól és utazástól.
Felnyitod szemed és körbenézel, de nem észlelsz semmit, sötét van a szobában. Fura érzésed van, izzadt zilált vagy, de nem emlékszel semmire sem. Legalábbis semmi különösre. Albert szuszogó sziluettjét még ki tudod venni a sötétben. Az idő úgy éjfél fele járhat…
-
Gérard de Berus
Ramla bevétele ismét egy kis pihenésre adott lehetőséget,a lovagok többsége ugyan már rögtön indulna is Jeruzsálembe,ami lényegében egy kőhajításnyi
távolságra van,azonban a sereg nagy része még le van maradva és muszáj bevárni őket.
Gérard egyáltalán nem bánja hogy egy kis időre megtorpannak,végre nem a sivatagban kell éjszakázniuk.A főnemesek azon nyomban be is rendezkedtek a
nagyobb,kényelmesebb épületekbe... az alsóbb rendűek pedig elkezdtek sátrakat állítani a tereken,meg a falakon kívül.Gérard úgy dönt nem hajlandó sátorban éjszakázni,
főleg hogy nem tudni a sereg többi része mikor fog ideérni.
A málhához lép és egy korábban zsákmányolt,féldrágaköves ezüst serleget vesz ki belőle majd Bastiennek oda dobja.Ő már kimondatlanul is tudja a dolgát,széles vigyorral a
képén viharzik el a városba kérdezősködni.Jó fertály óra múlva lohol is boldogan vissza,majd a többieket egy kis takaros házhoz vezeti.
A kényelemben töltött éjszaka azonban nem volt olyan pihentető mint ahogy Gérard remélte,álmába ismét befurakodott valami rémületes dolog.Riadt ébredése után,némileg megnyugtató
a két ismerős alak látványa...és csak reménykedik hogy ez egyszerű rémálom és nem a néha felbukkanó jővőt megmutató álom volt...mert ez bárkinek a jövője lenne,annak semmiféle köszönet
nem lenne benne.
Megborzong...megtörli izzadt homlokát,majd kortyol az ágy melletti kupából. Nyújtózkodik egyet,majd fáradt,csoszogó léptekkel elindul az ajtó felé,...kell most egy kis friss levegő.
Társai már állnának fel,de visszainti őket:
-Maradjatok! Csak szükségem van egy kis friss levegőre...-az asztalról magához veszi kardját,ki tudja... a sötétben nem leselkednek e hátra maradt muszlim orvgyilkosok...
Csizmáját most nem rángatja fel...a padló és a kinti talaj is még kellemesen langyos a nappali forróság után...így nadrágban,ingben...mezitláb lép ki a ház elé...
-
Robert szeme olyan hirtelen pattant fel, hogy azt hitte, támadás érte. Sebesen szuszogva felemelte a fejét és körülnézett.
Falak. igen, falakat látott és a szoba másik végében a gyenge éjszakai fényben megpillantotta Albert körvonalát, ahogy oldalára fordulva, egy szalmazsákon összegömbölyödve alszik.
Semmi vész! Ramlában vagyunk, a harcoknak egyelőre vége. De mi ébresztett fel? - Gondolta, még mindig hevesen kalapáló szívvel. Miután megállapította, hogy nem fenyegeti közvetlen veszély, feküdt még egy darabig, amíg vissza nem nyerte önuralmát, de érezte, hogy nem fog tudni visszaaludni. Felkelt hát, s mivel úgy érezte szép idő van odakint, magára kanyarította a köpenyét, majd kiment, hogy a fal tövében elvégezte sürgető kisdolgát.
Ezután úgy gondolta, megnézi a lovakat, de azok az igazak álmát aludták, a ház (https://3dwarehouse.sketchup.com/warehouse/v1.0/publiccontent/d07ceb8c-f952-481d-a1f7-70861b7a4545) hátsó sarkánál lévő fügefa alatt. Ő viszont még mindig nem volt álmos, így felbaktatott a fügefától induló lépcsőn ami a tetőre vezetett, ami nem is hasonlított az otthoni középületek tetejére. Az otthoni zsúp és nádtetők helyett ennek a háznak lapos teteje volt, amin járni is lehetett. Elsétált hát az egyik sarokba, és hátát a tetőn túlmagasodó falnak vetette. Bámulta egy darabig a csillagokat, majd szemét becsukva arra gondolt: megérte ennyi vért ontani egyetlen városért? Biztosan, - győzködte magát, fejét hátrahajtva a fal tetejére - hiszen ez Isten nevében tettük.
A következő pillanatban, legalábbis úgy érezte, pedig nyilvánvalóan órákat aludt, éles fény tűzött a szemébe, amit rögtön el is takart egy ember sziluettje.
- Gondoltam, hogy itt leszel. - Hallatszott a körvonalból Albert hangja - Nekem is nagyon furcsa volt ennyi idő után kőfalak között aludni. Azzal egy tálcát helyezett Robert elé, rajta némi sajttal, kenyérrel és gyümölccsel.
- Mi a mai program?
- Hmmm... - gondolkozott el Robert, miközben nekiesett a reggelinek - - Pihenünk még egy keveset, azután, ha nem jön közbe semmi, feltérképezzük a várost. Tudni szeretném, mennyire sikerült újraindítani a város vérkeringését, és hogy mit, hol találok. Jól esne egy kis szórakozás, és a fegyvereket is meg kellene nézetni egy kováccsal.
-
1099, június 2. Hajnal, Ramla, Északi tábor
"Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében." /Zsoltárok könyve 1,5/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert és csatlósa: Albert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/s-l1600.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=-60f0tKgb1k)
Hosszú volt az út Ramláig és sok minden is történt. Nem csoda, hogy örülsz, hogy ágyban tudsz aludni végre. Ezen örömnek valami gátat szab. S ez az akadályt nem tudod kideríteni, viszont azt tudod, hogy valami olyan dolog történt ami nem kellemes hiszen zilálsz s izzadt vagy. Hevesen ver a szíved és minden dobbanása, mint egy kalapács ütése melleden. Gondolataid kuszák, de tudod, hogy hol vagy. Az álmot a szemedből kicsalta ez a titokzatos valami, ezért úgy érzed a dolgodat elvégzed. Nos dolgod végeztével a lovakat is rendben találod. Kissé hűvös van a nappalhoz képest és a lágy szellő is fújdogál. Felmész a tetőre, de ott se sokkal jobb a helyzet, mert az épület ontja magából a meleget. A csillagok gyönyörűen ragyognak, szebbnek s közelibbnek tűnnek, mint otthon. Sok apró pont pislákol, némelyik fényesebb a másiknál, mások meg parányival nagyobbnak tűnnek. Ahogy nézed az apró égitesteket gondolataid, más irányba terelődnek. Eszedbe jut az a sok vér és mocsok a jajveszékelések, a szörnyű haláltusák, mely szörcsögő hörgésbe fullad, ami elcsendesül. Azt veszed észre, hogy a halál gondolata hatalmába kerít és felcsap benned a kétely. A kétkedés, mely igaz hitedet veszélyeztetni látszik. Ezt a gondolatot egy kardcsapás erejével elhessegeted és tudatosítod magadban: Deus Vult! Isten is így akarja!
Kis vártatva arra kapod fel a fejed, hogy Albert hozzád beszél. Ahogy körbenézel hajnalodik, de már most meleged van. Kissé homályos, mi történhetett, de tudatosul benned, hogy reggel van. Társad volt olyan kedves, hogy reggelinek valót hozott neked és a mai nap felöl érdeklődik. Elmondod hát neki, hogy mit is tervezel mára. Még korán van neki indulni… Még van egy-két órátok, hogy valamivel elüssétek az időt.
-
1099, június 2. Hajnal előtt, Ramla, Déli tábor
"Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve." /Jób könyve 15,22/
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir és csatlósai: Bastien és nagy Ian
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/d8/4d/38/d84d38d3936fba577d627882b2b88bb2.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/a7/db/4e/a7db4ee5357c97a4fe7b98e494648f3d.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=S4Uqp5mgfLc)
Tény, ami tény, Jeruzsálem még várat magára s ezáltal még van idő a mindent eldöntő csatáig, aminek csak a jó Isten tudja mi lesz a kimenetele. Kis szerencsével no meg némi pénz fejében, sikerült helyet találnod éjszakára. Az pihentető alvás már nagyon hiányzott, hiszen az elmúlt időkben ezt nem tehetted meg. Igen valóban jó lett volna, ha sikerül végre kipihenned magad, de ama fura lidércnyomásszerű álom hamar valóságba kergetett. Riadt és zilált ébredésedet kupa által feledni kívánod. Szükségét érezve kimész a levegőre kardod társaságában, társaidat nyugodtságra inted. Kint nem tapasztalsz mást, mint a szokásos első éjjeli tábori képet. Néhol látod, a frissen érkezetteket lepakolni, távolból kalapács és cövek ütközésének hangját hallod. Más irányból hahotázást és beszélgetések zaját érzékeled, de érteni már nem érted, oly messze van. apró tábortüzek mindenfele. Az emberek java nyugovóra tért már ilyenkor. Lágyan fúj a szél, nincs túl hideg, de a nappali forrósághoz képest egész hűvös van. Valami viszont nem hagy békén, ott motoszkál legbelül. Az a hang, mely oly förtelmes, mintha a pokol legmélyebb bugyrából szólítottak volna meg. Ki lehetett az? Mi volt ez? S mit akart? Merülnek fel benned a kérdések. Félelem kerít hatalmába, egyfajta rettegés, mikor erre az emlékképre gondolsz. Egyszer csak mintha megugrasztana valami, úgy töri meg a kérdés elvont gondolataidat.
/Francia/- Uram! Minden rendben? Már egy órája bámulja a semmit! – ijeszt meg a kérdésével Bastian. Közben a házból hallod Nagy Ian szuszogó horkolását. – Tehetek valamit magáért? – várja társad a válaszodat
-
1099, június 2. Hajnal előtt, Ramla, Déli tábor
Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza." /Jób könyve 12,22/
Játékos: Sentinelwex
Résztvevők: Alberic
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/alberic.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=PywtKbgoYlc)
A homokszemek úgy vágnak mint a beretvapenge, elég kényelmetlen dolgokat tud művelni, ami néhol meg is történik veled. Miután leporoltad magad elmerengsz a káoszba fulladt múltadon, mitől szabadulni lehetetlennek érzed. A múltnak súlya van s ez nehezedik válladra, érzed. Összeszeded a motyódat, mindened megvan. A sátor már ami maradt belőle a tied volt valaha, tartozékait azért elpakolod. Megindulsz a távoli fények fele, mely valóban tábortüzeket sejtetnek, de még oly távolinak tűnnek. Gyenge szellő segít megszabadulni az apró homoktól, még az idő is kegyes hozzád, egész hűvös van. Az égbolt tiszta, mely beragyogja a tájat, ezernyi parányi csillag fénylik az égen. Monoton lépteidet számolását, gondolataid váltják fel. Remény nem halt meg benned, s tán a tieid lesznek azok ott messze. A magány keserű csendje viszont ott liheg a nyomodban gyötör, kínoz, nem hagy nyugodni. Azon jár az agyad, mi is történhetett itt. Ahogy próbálod felidézni a közelmúltat, rájössz, valóban járőrözni küldtek. Egész messze eljutottál, de semmi érdemlegest nem tapasztaltál. Életnek és ellenségnek nyoma sincs e kies sivatagban. Egy valami visszafele viszont orvul megtámadott s ez nem volt más, mint egy hatalmas homokvihar. Szerencsédre, csak a szélét kaptad el, de menedéknek felállított sátradat igen megtépázta. Eme homokháború hosszúsága éjjelbe nyúlt és tehetetlenséged miatt elnyomott az álom… Az álom, mely oly furcsa volt, s nem tudod hova tenni. Ez jár az agyadban. Mi volt ez? Valóság vagy csak képzelgés, hisz oly valódinak tűnt, a szeráfok hangja s oly közelinek. Nem tudod, nem jössz rá. Egyedül vagy vajon?
Egyszer csak azt veszed észre, hogy egész közel vagy már a táborhoz, ismerős zászlókat vélsz felfedezni. Kissé közelebb menve egy két épület körvonalazódik ki a sötétből. Egyesek még fent vannak és hahotáznak, de túlnyomó többség már alszik.
-
Mivel úgy ítélik, túl korán van még bejárni a várost, Roberték ellátják lovaikat, majd hódolnak egy kicsit bohém estéik emlékének és leülnek kártyázni. Nem tétben játszanak, csak az idő múlatják. Miközben dobálják az asztalra a lapokat, számba veszik, milyen holmikat kellene beszerezniük és megjavíttatniuk.
Bármiféle élelmiszeren és egy-két horpadás és csorbulás kijavíttatásán kívül nem sok dolgot írnak össze, de abban maradnak, hogy megállnak minden olyan helyen, ahol egy kis szórakozást remélhetnek. Természetesen semmi dévajkodás, csak egy kis kikapcsolódásra vágynak.
Mikor úgy látják, megérett az idő az indulásra, feltápászkodnak, majd hátasaik felé indulnak.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Az elrévedésből Bastien zökkenti ki,kérdésére összerezzen,szíve egy ütemet kihagy...A csudába,még tán majdnem elaludt állva.Az álmának néhány emléke nem hagyja nyugodni,
de nem kéne ezen rágódnia mert csak emészti magát vele.Megrázza a fejét:
-Áh...öreg barátom,nincs szükségem semmire!csak elmerengtem egy kicsit.Volt egy álmom az éjjel,...rossz érzéseim vannak.De egyenlőre nem tudom mire
számítsak vele kapcsolatban.Talán most ez valóban csak egy álom! -ezzel inkább magát próbálja megnyugtatni,ámbár Bastien is tisztában van vele hogy néha nem csupán
álmok ezek.Megveregeti mentora vállát,majd visszaindul a házba.
-Reggel lehet szétnézhetnénk az újonnan érkezők között,hátha akadnak ismerős arcok...
-
1099, június 2. Délelőtt, Ramla, Északi tábor
"A futárok a királyi gyors paripákon kimenének sietve és sürgősen a király parancsolata szerint; és kiadatott a törvény Susán várában is." /Eszter könyve 8,14/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert és csatlósa: Albert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/s-l1600.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=-60f0tKgb1k)
Úgy döntötök, hódoltok Fortuna oltárán és nekiálltok kártyázni. Nincs mit veszítentek, babra megy a játék. Valahogy mindig is jobban szeretted a kártyajátékokat, mint a kockázást. Az olyan snassz egy úriemberhez nem igazán illik. Lap lapot követ, de valahogy nem érzed magadénak a játékot, egyhangúan tellik az idő és nem igen jön meg a szerencséd. Való igaz ez csak játék, inkább itt ne legyen szerencséd, mint az életben. Ahogy tellik a játszmákkal az idő, nem is nagyon vesziek észre Alberttel, hogy már felkelt a nap s vele együtt megérkezett a meleg. Ha volna a környéken kakas már kukorékolt volna rég. Latba veszitek, mit is kellene tennetek. Valóban nem árt rendbe tennetek magatokat, sisakokra rárférne a kikalapálás, mely eltüntei az itt ott nyomott hagyott csapásokat. Fegyvereitek éle sem az igazi ott is elférne egy kis köszörűlés. Ami még nem hiányozhat egy kis elemorzsia, de ennek beszerzésében is remény tölt el. Ahogy összepakoltok és megindultok a lovaitok fele, egy hírnök érkezik és rögtön belekezd a mondandójába, nem kertel látszik rajta, hogy nem te vagy az utolsó akihez jött.
/angol/ - Kegyelmes Uram! Kérlek délután, mikor a nap ereje is enyhülni kezd menj Sir Alfred sátrához eligazításra. További szép napot kívánok Kegyelmes Uram! - Ezzel tovább lohol.
Sir Alfred sátra táborotok egyik legnagyobbika, Te mint lovag, nem egy vagy egy egyszerű közkatona, mint gyalogos társaid. Ha nemes vagy bár nem nagy befolyású, rád is számítanak az eligazításon.
-
1099, június 2. Délelőtt, Ramla, Déli tábor
"A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott." /Eszter könyve 3,15/
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir és csatlósai: Bastien és nagy Ian
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/d8/4d/38/d84d38d3936fba577d627882b2b88bb2.jpg)
(https://i.pinimg.com/564x/a7/db/4e/a7db4ee5357c97a4fe7b98e494648f3d.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=S4Uqp5mgfLc)
Miután Bastian magadra hagyott, egy darabig még bámulod a tájat egyedül, de álmosságod legyűr és még van idő reggelig így visszatérsz az ágyadba és pihenéssel töltöd ezt a kis időt. Próbálod felejteni az álmodat és most nyugalommal tölt el, hogy zavartalanul fekszel. Megébredve körül nézel és kitörlöd a csipát a szemedből. Semmi nem zavart meg így a melegre ébredtél, mely a fénylő nappal érkezett meg. Ahogy sorra veszed teendőidet, egyenlőre nem találsz köztük olyat, amely égbekiáltóan fontos s sürgető lenne. Nagy Ian s Bastian is fent van már, de nem rég ébredhettek ők is, mert még eléggé nyúzott az ábrázatuk. A nálatok lévő hideg élelemből tudtok falatozni, ha úgy gondoljátok, Nagy Iannek a haskorgása már jelzi, hogy bizony Ő éhes vagy legalábbis enne valamit. Miután a reggeli dolgaitokkal végeztetek elhatározzátok, hogy útnak indultok a település központja felé. Már a lovakon ülök, mikor egy küldönc siet feléd és kertelés nélkül megszólít.
/francia/ - Monsieur! Kegyelmes uram! Vicomte Clémant hivat a délutáni eligazításra magához, mikor a nap ereje enyhülőfélben van ésmár leáldozóban. - Ezzel tovább sie az ifjú.
Azt tudod, hogy a Vicomte a várgrófnak, lovagnak megfelelő titulus frankhonban.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
A nap ontani kezdi a meleget mire elkészülnek az útra és már majdnem neki is indulnak a város közepének amikor egy küldönc bukkan fel.
Vicomte Clémant üzenetét hozza,miszerint ma délután lesz eligazítás,amire illene megjelennie Gérardnak.
Természetesen ott lesz jelzi a hírnöknek is,talán jó hír talán nem...hiszen a pihenés mindenképpen jó lenne egy megerőltető csata után...
viszont ha Jeruzsálemnek indulnának ott nagyobb zsákmányokra lehetne számítani.
Felül a lovára és társaihoz fordul:
-Bastien! Napszálltáig van még idő,vegyetek magatokhoz elegendő érmét. Iannal járjatok körbe...keressetek mosónőket a ruháknak,vagy olyan helyi
asszonyt aki pár tallérért elvállalja a mosást majd keressetek valami friss élelmet amiből estére kiadós vacsorát össze tudunk csapni. Valami sütni való húst
és ragunak valót szerezzetek. Én addig körbejárom a tábort és a várost. Napszálltára elmegyek az eligazításra.
Ti addig fogjatok majd hozzá a vacsora készítéséhez, Ian pedig nézze át a fegyverzetet,amit kell javítson meg...lehet hamarosan útra kelünk ismét.
Lépésre ösztökéli a lovát és bejárja a város és a tábort.Feltérképezi mi merre található. Ha találkozik ismerős arcokkal a lovagok között kicsit megáll beszélgetni velük.
Napszállta előtt megcélozza Clémant szálláshelyét és a kellő időben odamegy.Odaérve köszönti a jelen lévőket:
/francia/ -Sír....Jóuraim! Jó estét néktek!-hajol meg Clémant felé és biccent a fejével az összegyűlt lovagoknak.
-
Miközben a lovaik felé baktatnak, egy kimerültnek látszó futár áll meg a kapuban és Sir Alfred meghívását kézbesíti Robertnek az esti tanácskozásra, majd dolga után siet.
Robert úgy dönt csatlakozik a délutáni programhoz, de addig még hosszú órák vannak, így elindulnak beszerezni a szükséges dolgokat és megjavíttatni, amit meg kell. Ráérősen poroszkálnak lovaikon, és alaposan szemügyre veszik a várost. Több helyen is megállnak, ami bármilyen szórakozási lehetőséggel kecsegtet.
Mire elintézik ügyes-bajos dolgaikat, Robert erszénye megcsappan, de csomagjaik megsokasodnak, melyek többek között tiszta ruhákat, megjavított felszerelési tárgyakat és friss élelmet tartalmaznak. Visszafelé még egy fürdőbe is betérnek, ami az odaúton elkerülte a figyelmüket.
Felfrissülve térnek vissza ideiglenes szállásukra, ahonnan, mivel a Nap már jócskán túlment a zenitjén, Robertnek rögtön indulnia is kell a megbeszélésre. Albert marad és főtt étel ígéretével várja vissza társát.
-
1099, június 2. Estefele, Ramla, Déli tábor
"Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat." //Jób könyve 4,14/
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=N9VAtWZfJlg)
Végighallgatva a hírnököt nem sokat mérlegelsz, s jelzed is neki, hogy rész veszel a találkozón. Reményeid csak nem hagynak cserben, legalábbis ebben bízol. Társaidnak kiosztod a napi feladataikat, míg te magad körbe járod a várost. A forróság már egyenesen kínozza az embert, sós verejtéke csípi a szemet és a szájat, amint vastag cseppekben beléjük nem esik. Igen zavaró tud ez lenni, s nem igen lehet megszokni ezt. A levegő is száraz. Szomjadat a városközpontban tudod oltani leghamarabb, legalábbis ide jár nagyon sok mindenki, mert a háború nagyon sok kutat tönkre tett. Tieid vannak a déli részen, franciák, olaszok, kik viszonylag hamar szót értenek egymással. Északi táborban angolok, szászok, germánok vannak többségben. Kisebb piacot találsz a központban, ahol némileg fel lehet tölteni az elemorzsiás táskákat. Kovácsüllők fémes hangjait is hallod, dolgoznak az ezermeseterek is serényen. Pár ismerőssel találkozol és beszélsz is velük, így gyorsan telt a napod. Elérkezettnek látszik az idő, mikor a nap lemenőben van és az idő is enyhül megcélzod Clément táborhelyét. Belépve a sátorba köszönsz is jó nagyokat.
/francia/ - Üdvözlöm! Kérem foglaljon helyet a többiek között. - Int körbe Clément. Tekinteted követi keze mozgását vagytok itt jó tucatnyian alacsonyabb származású lovagok. Nincs időd jobban megfigyelni Clément-t, mivel mielőtt nagyon belemerülnétek, különös hangot hallotok mely egyre erősödik. Olyan, mintha valami ropogna, recsegne. Majd égett szúrós szagot hoz a szél, rémület fejeződik ki egyes arcokon, míg másokén tanácstalanság. Nem tudod mire vélni, mi is történik valójában. Különös félelem kerülget.
-
1099, június 2. Estefele, Ramla, Déli tábor
"És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből." /Teremtés könyve 19,24/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=Dlr90NLDp-0)
Sir Alfred meghívását nem ildomos nem elfogadni, így habozás nélkül közlöd a futárral, hogy számíthat rád az este folyamán. Addigi órákat, pedig szabadon eldöntheted, hogy mihez kezdesz. Ennek tudatában megteszel mindent, hogy ne legyen unalmas az a bizonyos fél nap, mit a kijelölt alkalomig el kell töltened. Kisebb piacot találsz a központban, ahol némileg fel lehet tölteni az elemorzsiás táskákat. Kovácsüllők fémes hangjait is hallod, dolgoznak az ezermeseterek is serényen. Pár ismerőssel találkozol és beszélsz is velük. Lovakat is megitatjátok kellő mennyiségű vízzel. Ahogy az erszényed ürülni kezd valóban csomagod tartalma megduzzad és számuk megnövekszik. Idődbe belefér a fürdőzés is, viszont későn veszed észre, hogy eltelt az idő és igen csak ideje volna megindulni. Társadat a csomagokkal elküldöd a szállásra, míg jó magad elindulsz Alfred táborhelyére. Egy ideig baktatsz, míg észreveszed, hogy így szürkületben nem jó irányba jöttél, ez bizony ahol most vagy a déli tábor. Mikkor megfordulnál, mintha valami fütty hangot hallanál vagy inkább zümmögést és megannyi fénylő pontot látsz az égen, mintha szentjános bogarak száza közelítene feléd, vagy a tábor felé. Másodperceken belül kiderül, hogy ezek bizony nem bogarak hanem égő nyílvesszők. Szerencsére téged nem értek el de pár sátort felgyújtottak és hatalmas nagy káosz kezd kialakulni.
-
A fürdőzéstől felfrissülve, de a majd' egész napos lófrálástól fáradtan Robert, Alberttől elválva, egyedül indul el Sir Alfred tanácskozására. Fáradtságában nem igazán figyeli, merre viszi a lova és mikor feltűnik neki, hogy a lemenő nap a szemébe tűz, kis híján elkáromkodja magát, mert rossz irányba jött. Éppen az ellenkező irányba fordítaná lovát, mikor furcsa fütyülő bogarakat pillant meg az égen, melyek felé tartanak. Amikor felfogja, hogy valójában mi is közelít felé, tényleg káromkodik. Frissen kikalapált pajzsa után nyúl, de mire lekapja hátáról, a nyílzápor már becsapódott körülötte, Istennek hála, elkerülve őt. Magában gyors hálaimát mormolva néz körül, pajzsát készenlétben tartva, ha netán újabb tűzeső érkezne, és miközben elindul a legközelebbi lángoló sátor felé, az egyre nagyobb füstöt látva megszólal - Na ennyit a fürdőről. Ezután bele veti magát a jajkiáltások tengerébe és próbál ott segíteni, ahol tud.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
A mutatott hely felé veszi az irányt,miközben végignézi a lovagokat,akiket személyesen is ismer azoknak külön biccent. Már majdnem leül amikor furcsa lárma hallatszik odakintről... ropogás, sistergés, sercegés majd a fejvesztett sokaság zsivaja és... füstszag. Többen több féle képen reagálnak a váratlan eseményre,először Gérárd sem tudja mire vélni a dolgot azonban hamar körvonalazódni kezd mi is történhetett. Tűz! Vagy a helyiek közül gyújtotta valaki a lázadásként a "hódítók" ellen,vagy az ellenség támadta meg a város.A második lehetőség még rémisztőbb az elsőnél,hiszen ez azt mutatná mennyire felkészületlen és gyenge a seregük. Nem is meri feltételezni hogy ekkora lazaság vagy hiányosság rejtezne a sereg sorai között.Balsejtelem és ismeretlen félelem érzése kezdi eltölteni:
/Francia/ Urak! Mihamarább hagyjuk el a sátrat mielőtt reánk gyújtanák és ropogósra sülünk azonmód!- jómaga is megindul a bejárat felé
Mivel pajzsát és egyéb lovagi felszerelését nem hozta magával egy stratégiai megbeszélésre,csak láncinge védelmében és a szerencséjébe bízhat amint kilép az estébe.Kardját elővonja hogy felkészüljön a kint várható eseményekre. Első dolga az lesz,ha nem esnek neki azon mód a kinti ellenségek...hogy felméri mivel is van valójában dolguk.Csak azután döntheti el mit is csináljon. Ami biztos hogy bármin is kell,de vissza kell verekednie magát a többiekhez minél hamarabb...
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni." /Sámuel I. könyve 17,47/
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=N9VAtWZfJlg)
Hamar rájössz, hogy a megbeszélés semmissé lett. Leblokkolsz egy pillanatra, hiszen nem számítottál erre, mint ahogy senki sem tulajdonképpen. Nem tudod eldönteni, hogy mi is történt. Az a kérdés körvonalazódik benned, hogy hova is tedd a helyzetet. Lázadás vagy szabotázs? Ellenséges hadsereg üt épp rajtatok vagy a helyiek elégedetlensége így mutatkozik felétek. Egy biztos gyorsan cselekednetek kell, ha nem akartok ropogósra sülni, hiszen a vászon sátor ebben a szárazságban úgy kap lángra, mint ha bekenték volna olajjal, azzal a gyorsasággal ég. Felszólítod a többieket a gyors távozásra s magad is a tettek mezejére lépsz. Kirohansz kivont karddal a megbeszélés helyszínéről és eléd tárul az igazi horror. Igazi sötét van, de a lángok úgy világítanak, hogy egész nappali világosságot idéznek elő, s pokoli hőséget nyomnak ki magukból. Többen haláltusát vívnak nem épp az angyalok selymes hangján, hanem szörnyű hörgések és jajj-veszélykelés közepedte. Sokakból csak hamu lesz hiszen már most többük menthetetlenül összeégett. Viszont, amit nem látsz az az ellenség. Sehol nincsenek. Viszont tudod, hogy nem a helyiek voltak. Ezt abból következteted, hogy több égő nyílvesszőt találsz bizonyos tárgyakba becsapódni. A földi pokol újra megelevenedik épp, hogy véget ért most újra elhozták neked. Félelem jár körül, a halál szele mintha megérintene. Nem tetszik ez neked. Nagyon nem.
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mező: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta." /Kivonulás könyve 22,6/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=Dlr90NLDp-0)
Nagyon szeretnek téged az égiek, hiszen egy találatot sem kaptál, melyet gyorsan egy rövid imával meg is köszönsz az Úrnak. Viszont látod, hogy ennek fele sem tréfa, hiszen támadás érte a tábort. Konstatálod, hogy a pár sátor hamar a tűz martalékává lesz és nem hagy alább inkább terjed a veszedelem. Ami ezt még tetézni tudja, ahogy látod jön a következő hullám. Hangja a jajgatásoktól nem igen hallik, de annál inkább látványosabb, ahogy az apró fénylő pontokból életveszélyes fenyegetéseké válnak. Hatalmas nagy a káosz, ami a tábor ezen felén van. Igazi földi pokol, a meleg a szárazság a tűz mindent körbevesz, körülölel. Megégett állatok és emberek látványa fogad, mire közelebb érsz. A gyomrod kavarog. Az újabb égi áldásból kimaradtál, nem úgy jártál, mint ezek a szerencsétlenek. Egy darabig csak ledermedsz s különös érzés fog el. Viszont nincs időd leblokkolni cselekedned kell, próbálsz segíteni az embereken. Nagyon sok a sebesült és az anyagi kár is jelentős lehet első ránézésre, de még korai becsléseket mondani.
-
A lángoló fergeteghez közel érve, Robert gyomra felfordul az égett hús és szőr szagától, valamint a lángoló sátrak füstjétől. Megáll egy pillanatra, hogy leküzdje émelygését, amikor újabb nyílzápor érkezik. Szerencséjére ezek is messze elkerülik, de sokaknak nem volt ekkora szerencséjük. Újabb hála-imát remegve az Úrhoz, köpenyét a szája elé szorítva törtet előre, ahol egy pár dermedten álló alak körvonalát sejti. Odaérve néhány katonával találja szemben magát, akik teljesen elképedve bámulják a lángok pusztítását. Eléjük állva, igyekezvén a legnyugodtabb és legparancsolóbb hangját használva, rájuk parancsol: - Ti ketten! Rohanjatok az itatókhoz és a fürdőhöz és szervezzétek meg az oltást! Ti pedig - szól a maradék három emberhez, -, próbáljatok meg a tűz elé kerülni, és vágjátok el a még álló sátrak tartózsinórjait és eltűntetni mindent a lángok útjából, hogy ne terjedhessen tovább! Ha bambán ácsorgó katonákat találtok valahol, rázzátok fel őket és vigyétek magatokkal! Indulás!
Ezzel ismét beleveti magát a füstfelhőbe, remélvén, hogy amazok felfogták, amit mondott és, hogy talál még életben lévő embereket.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Kilépve a sátorból ledöbbenti a lángtenger.A haláltusájukat vívók sikolyai töltik be az estét,égett hús szaga terjeng a levegőbe. Mind e mellé a káosz és zűrzavar,ahogy mindenki fejetlenül rohangál fel s alá. Néhány lovag eszmél, parancsokat kezdenek kiabálni a futkosóknak vagy a dermedten állóknak.A közelben valaki a tűz oltására biztatja éppen a katonákat. A tekintete a mindenfelé becsapódott lángoló nyílvesszőkre téved...
Az emberek egy nagy,a lángolós sátrak tüzének fényével kivilágított gyakorlótéren állnak...amire a sötétben lapuló íjjászok kényükre kedvükre lőhetnek,mint ha csak gyakorlóbábukra tennék fényes nappal.Ha pedig újabb nyílzápor érkezik az itt rohangálókat,állókat vagy épp hisztérikusan imádkozókat egytől egyig leteríti. Ők pedig innen egyáltalán nem fogják felfedezni az ellenséget.
-[francia] Az ég áldjon meg benneteket,ki a tüzek fényköréből!! Élő céltáblák vagytok az ellenségnek! -ezzel ő maga el is indul és megpróbál a sötétség leplébe bekerülni.
Egy ilyen akcióhoz nem feltétlenül kell sok ember,főleg mivel ha egy sereg masírozott volna ide,az őrszemek észreveszik őket. Gérard úgy véli egy fél tucat ember elég is ahhoz hogy égő nyilakkal lángoló halálos pokollá változtassa az egész tábort. A becsapódott vesszők állásából megpróbálja legalább nagyjából meghatározni merről lőhették ki azokat és a lángok fénykörén kívül próbál abba az irányba haladni, amerre sejti a támadókat. Ha még éppen a gyújtogatással vannak elfoglalva meglepheti őket.
Egy pillanatra felmerül benne hogy talán az égő pokol látványának hatására inkább menekülés amit csinál,lehet van is benne valami igazság...azonban az ép ész és a katonai stratégia pontosan ugyan ezt diktálja...úgyhogy egy fejrázással el is hessegeti a gyávaság és félelem érzését. Inkább hányja kardélre az esetleges túlerő,mint sem nyílvesszőkkel teletűzdelt,ropogósra sült sündisznó legyen. Az könnyen meg is eshet hogy túlerőbe botlik,hiszen annyira beszűkült a tudata,megpróbálván kizárni a káoszt és annak szörnyű hangjait,hogy azt már nem is tudja egyáltalán követi e valaki a katonák közül...
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat." /Jób könyve 4,14/
Játékos: Hipoforaccus
Résztvevők: Yorkshire-i Robert
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=Dlr90NLDp-0)
Egyre nagyobb káoszt okoz a terjedő tűz és a gomolygó füst. A hőmérséklet is megnő, a forró lángok nyomán. Néhol fojtogató a fekete pernyét szállító füst, ahogy az égett hús szagát viszi szellő. Az emberek sokáig nem is tudják, hogy mi tévők legyenek, csak tétován állnak, néznek ki a fejükből. Sokkos állapotban a sérültek jajj veszékeslése mely megtöri tűz ropogó hangját és a kiábálásokat. Nem sokkal később előkerülnet az ásók és a vizes vödrök. A tábor egy része próbálja elejét venni a tűznek a másik része meg megfékezi a lángokat. Persze vannak olyanok is, akik mentik a menthetőt és olyanok is akik utasításokat adnak vagy épp elvesznek a félhomályban. Miután kiadtad a parancsokat Te is nézed, hogy mit tudnál tenni. Egyre nagyobb a füst s te nem vagy rest túlélők után kutatni így beleveted magad a rögtönzött felhőbe, ami nem éppen tejfehér. Ahogy mész előre semmit sem látsz, viszont egyre jobban érzed, hogy levegőt alig kapsz. Ezért kénytelen vagy minél távolabb jutni a gócponttól így történik meg az, hogy azt veszed észre, hogy kicsit távolabb kerültél a tűztől és sötét van. Még mindig émelyítő a füst viszont már nem annyira sűrű. Egyedül elkeveredhettél valamerre a tábor szélére balszerencsédre... Majd nagyott dobban a szíved s az ijedtten torpansz meg. Valami hozzáért a váladhoz. . . .
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem." //Sámuel I. könyve 22,23//
Játékos: Kalidar
Résztvevők: Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=N9VAtWZfJlg)
Egy pillanatra Téged is lesokkol a látvány, hiszen az este nem várt fordulatott vett. Káosz és zűrzavar, haláltusát vívó emberek sikolyai szakítják meg a tűz sercegő hangját, mely egyre jobban elterül. Többen meredve bámulnak vagy a tanácstalanság miatt nem tudják, hogy mi tévők legyenek. Páran valóban parancsokat osztogatnak és a sarkukra állnak. Tábor egyik fele hozza a vödröket és ásókat. Próbálják erlejét venni a tűznek, mások pedig megfékezni. Végig fut a jelenet a lelki szemeid előtt, ahogy rengetegen dolgoznak a tűz fényénél, melynek füstje egyre nagyobb és ködbe borítja lassan a tábort, világító fáklyaként fényforrásnak szolgál az ellenek, mely akár egy vásári csúzlisnál pofon egyszerű céltáblaként serteferelő embereket lenyilazzák. Ekkorr kiadod torkod szakadtából az utasítást, mely megértő fülekre talál. Legalábbis az oltók egyrésze jobban félti az életét, mint földi javaikat. Kibontakozik benned egy másik teória, hogy az ilyen gerilla hadviseléshez nem kell ember, mert valóban elég feltünő jelenség lenne egy egész sereg, melyet azért lehetetlen lenne nem észrevenni jelen felfokozott helyzetben. Ahogy rápillantasz a legközelebbi nyílvesszőkre megpróbálod belőni az írányt és afelé igyekszel. Közben a félelem és bátorság harca dúl benned melya bátorság diadalmaskodik. Beleveted magad az ismeretlenbe a sűrű fojtogató füstbe melyen áttervezel tőrni, s félig meddig sikerül is hátad mögött hagyva a tábort, de a füst még mindig nem akar oszlani s alig látni valamit mikor is, valaminek nekiütközöl. . . .
-
Mialatt az egyre gomolygó füstben kutat, Robert tüdeje elnehezül, ezért szinte vakon botladozik arra, amerre a tűztől elvezető utat sejti. Mikor látása kissé kitisztul, rájön, hogy nem azt az irányt célozta be, amerről jött, de hiába forgolódik, a füsttől semmit sem lát. Ekkor hatalmas rémületére egy test ütközik a vállának, amitől egy-két lépést oldalaz, majd a testében felgyülemlett izgalom hatására védekezőn emeli fel a pajzsát és a kardja markolatáért kezd el tapogatózni...
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Elhagyja a tábort és a háta mögött narancs színben villódzó tüzeket.A füst sűrű ködként gomolyog az éjszakában,még átláthatatlanabbá téve azt.Nem tudja biztosan hogy bárki is követte volna a katonák közül,legalább is távolodva a zajoktól a saját zihálásán és néhány köhécselésén túl, amit a füsttől fojtogatott torka képtelen elnyomni...más hangot nem hall.Se lábdobogás,se fegyvercsörgés.Hátranézni pedig nincs ideje,hiszen előre fele kellene figyelnie elsősorban. Ezért is éri meglepetésként amikor "valakibe" belefut.Igazából fogalma sincs mi az aminek nekirohant,hiszen nem csak sötét van de a füst is nehezíti a látást.Az azonban rögtön felmerül benne,hogy az orra előtt felbukkanó dolgokat azért nem ártott volna észrevennie legalább az utolsó pillanatba. Mivel egy átlag lovaghoz,vagy bármilyen emberhez képest sokkal több fogalma van arról mik kószálhatnak a sötétségben az okkult bestiáriumok szerint, ezért rögtön jeges félelem markolt a gyomrába,akárcsak mint ha hasba döfték volna. Hirtelen azon veszi észre magát magában imádkozik,bárcsak egy...a sötétségben lopakodó nyomorult szaracénba botlott volna bele. Minden idegszálával arra összpontosít hogy megpróbálja észrevenni mi vagy ki az amibe belebotlott.....
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni." /Sámuel I. könyve 17,47/
Játékos: Hipoforaccus, Kalidar
Résztvevők: Yorkshire-i Robert, Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=Dlr90NLDp-0)
Yorkshire-i Robert
A történések gyorsan követik egymást melynek ritmusát a sötétségben való rövid kóborlásod rúgja fel. Még mindig fel vagy pörögve s idő kell míg a pulzusod is normalizálódik. Valószínű ez az apró dolog miatt történt meg veled az, hogy valaminek vagy valakinek neki mentél. Való igaz az éj fekete sötétség sem segített a dolgokon. Ebben a pillanatban szíved dobban egy jó nagyot, mely az ijedtség velejárója is egyben. Nincs idő a tétovázásra egyből védekező pozíciót keresel s a pajzsod mögé bújsz miközben keresed a fegyveredet.
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Valamelyest sikerült kijönni a tűz s a füst fogságából, de még torkodat igen csak mardossa az émelyítő füst, melynek markáns íze csak úgy mardossa a torkodat. Azt kitudod következtetni, hogy senki nem követett legalábbis közelebbi lépéseket nem hallasz, s senkit nem látsz mögötted, ha mögéd néznél. Előre fele koncentrálsz, de valahogy a számításod nem jön be, túlságosan ráfeszülhettél egy pontra. Ekkor nekiütközöl ennek a valaminek. Rögtön felötlik benned, mily fenevadak lakozhatnak eme ében színű éjszakában. Gyomrod össze szorul s kegyelemért imádkozol, inkább egy szaracén, mint egy pokolbéli bestia. Kezed a kardodat markolja s kivonod a pengét.
// OFF: Innentől rajtatok múlik, hogy mi lesz tovább
-
Keze rátalál a kardja markolatára és ettől kissé megnyugszik, de ekkor eltéveszthetetlen hangot hall, amitől ismét torkában dobog a szíve, egy kard siklik elő hüvelyéből. Pajzsát még mindig maga előtt tartva Robert is előrántja kardját és hallgatózik, honnan jöhet a támadás, de hiába várja, csak ideges szuszogást hall, nem tudja biztosan, lehet hogy a sajátját. Fél perc várakozás után erőt vesz magán és a lehetőségekhez mérten határozott hangon így szól:
- Isten nevében, mutasd magad akárki is legyél!
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Hosszú pillanatokig fürkészi a sötétséget miközben kardját függőlegesen maga elé tartja,hogy ha kell azonnal bármelyik irányba hárítani,majd támadni tudjon.
A feszült várakozást követően sem ugrik rá egy démon sem,azonban darabidő múlva felhangzik egy kiáltás:
"- Isten nevében, mutasd magad akárki is legyél!"
A hang nem tűnik ismerősnek de szaracén dialektus nem érződik a szavakban,szinte biztos benne hogy az illetőnek anyanyelve amin szólott.
[francia]-Még a mi urunk Jézus Krisztus sem látna ebben a vaksötétben,hogyan mutassam magam amikor én se látlak téged jóuram?
De az én nevem Gérard de Berus... Te ki lennél??!
Majd tovább mereszti a szemét a sötétbe,mostmár a hang irányába...hátha felfedezi ki lészen az.Kardját továbbra sem engedve le várakozik....
-
1099, június 2. Este, Ramla, Déli tábor
"És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
" /Számok könyve 14,4/
Játékos: Hipoforaccus, Kalidar
Résztvevők: Yorkshire-i Robert, Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=Dlr90NLDp-0)
Yorkshire-i Robert és Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Miután mindkettőtök érzett valami tompa ütést a testeteken és nem láttatok semmit egymásból, most már tudjátok, hogy nem vagytok egyedül ebben a sötétben, legalább ketten vagytok. Egyikőtök egy fél perc után felszólítja a sötétben leledzőt vagy leledzőket, hogy mutassa magát, adjon számot kilétéről. Géráld ennek eleget is tesz és bemutatkozik anyanyelvén franciául, amit Robert is megért. Már csak rajta múlik válaszol-e felfedi magát vagy sem. Mindenesetre maga a sötétség és a távoli lángfelhő s jajgatás elég hátborzongatóan hat együtt. Valójában nem szívesen vagytok itt, hol annyira kiszolgáltatottak vagytok. De legalább nem vagytok egyedül.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
Yorkshire-i Robert
Robert kérése, hogy a sötétben leledző személy fedje fel magát, úgy tűnik, nyitott fülekre talált, mivel szinte azonnal érkezik rá egy némileg szarkasztikus válasz, méghozzá franciául. A keresztes lovag mordul egyet ennek hallatán, majd a hallott nyelvre váltva válaszol.
[Francia:] - Yorkshire-i Robert vagyok, Bouillon Gottfried zászlaja alatt, Isten szolgálatában. Közben fegyverét lejjebb eresztve, de a pajzsát maga előtt tartva megindul a hang irányába, hátha ki tudja venni a beszédpartnere sziluettjét.
- Tudod, honnan jött a támadás? Mekkorák a veszteségeink?
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
A válaszra újra dobogni kezd az addig szinte álló szíve.Most már biztos hogy barát futott bele a sötétbe és nem egy
szaracén,vagy annál rosszabb.
[francia]- Sir Robert,a veszteségekről nem sokat tudok de a tűzben és az égő nyílzáporban biztos sokan odavesznek,ha
nem lépünk gyorsan valamit. Éppen abba az irányba tartottam amerről sejtésem szerint a nyilakat kilőtték.Tartson velem,
ketten jóval hatékonyabbak lehetünk... a nagy kavarodásban egy katona sem figyelt a felhívásomra így mire felocsúdtam
már csak egymagam loholtam a sötétben.
Két kard csak több mint egy...főleg ha meg tudják lepni az ellenséget,akik teljes fölényük biztos tudatában lehet hogy elég
óvatlanok lesznek és rajtuk tudnak ütni.
Feszülten várja a lovag válaszát hogy aztán tovább indulhassanak....
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)
Yorkshire-i Robert
A francia lovag invitálását megfontolva Robert úgy dönt, megéri a kockázatot, ha vele tart és így elejét vehetik egy újabb pusztító nyílzápornak.
[Francia:] Vezessen hát Sire Gerard. Megvallom nekem fogalmam sincs, a tábor melyik részére keveredtem.
Karddal a kézben, pajzsát mellmagasságban tartva, indulásra készen várja, hogy a másik lovag irányt mutasson neki.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Megkönnyebbülve hallja hogy a lovag vele tart.Ha nem lesz igaza a támadókkal kapcsolatban akkor azonban ketten
kóborolnak hiábavalóan a sötétben.
[francia] -Robert uram,majd vezetem a pajzsa szélét fogva...különben elveszítjük egymást ebben az embertelen
éjsötétben.
Ezzel ahogy mondta is megfogja a pajzs szélét és elindul a korábbi irányba.Csak remélni meri hogy valóban jól tippelte
meg a támadók pozícióját és meg tudják akadályozni a további öldöklést.
Amennyire a sötétben tud,na meg amennyire a másik lovag engedi próbál sietni,viszont arra is figyelni kellene hogy ne
rohanjon bele valakibe vagy valamibe.
-
1099, június 2. Éjjel, Ramla, Déli tábor
"Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé." /Jób könyve 3,5/
Játékos: Hipoforaccus, Kalidar
Résztvevők: Yorkshire-i Robert, Gérard de Berus, Le Cygne Noir
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Hipoforaccus-K-pei/nyito_1470816735.jpg)(https://i.pinimg.com/564x/08/16/62/0816627faf1be58e6e34a997d2957952.jpg)
Hangulatkeltő dallamok (https://www.youtube.com/watch?v=08kKARvbOBY)
Yorkshire-i Robert és Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Miután egymásra találtatok ebben a hatalmas nagy káoszban, pár mondatban gyors ismeretséget kötöttetek, hiszen egy oldalon álltok, egy az ellenség. A sötétségben vakként toporogtok, tapogatóztok, s semmire sem jutottatok. Félelem és kétség jár át rajtatok, ahogy egyre messzebb s messzebb juttok a táborhelytől, mely fénye egyre törpül. Ekkor eljön az idő, hogy eldöntsétek, mi tévők legyetek, tovább az ismeretlenbe vagy vissza Ramla oltalmazó falai közé. A józan ész az utóbbit diktálja. Az idő is kezd hűvösödni, s nem biztos, hogy jó ötlet a sivatagban megfelelő ruha nélkül éjszakázni. Ráadásul védelem nélkül.
-
Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Miután nagy nehezen útjukra indulnak még bolyonganak néhány pillanatig a vaksötétben,de a váratlan
találkozás miatt,úgy tűnik Gérard elvesztette a korábban betájolt irányt.Ha így haladnak tovább elképzelhető
hogy a végén a sivatag szívében találja őket az első hajnali napsugár,az pedig egy kicsit halálos lenne...
Ezért bár fűti a tettvágy,be kell látnia hogy nem kivitelezhető a terve...bárkik és támadták meg őket.
-Sír Robert,sajnos úgy vélem elvesztettem az irányt amerre eredetileg indultam miután egymásba botlottunk.
Azt hiszem a legjobb az lesz ha visszafordulunk a város és a tábor fényei felé,különben csak végzetesen eltévedünk
a nagy sivatagban...Majd egy másik alkalommal megfizetünk ezeknek a kutyáknak.
Ha beleegyezik alkalmi fegyvertársa akkor hátra arcot vesznek és megcélozzák a még éppen látható derengést.
Talán lehet a sors sodorta az útjába a másik lovagot,nem is nagyon gondolt bele mi lett volna ha valóban megtalálja
a támadókat egymaga,az is lehet hogy már holtan heverne a homokban.
-Talán kora reggel a nap első sugarainál megtaláljuk a nyomaikat és utánuk eredhetünk egy csapattal...ha maradtak egyáltalán
túlélőink a táborba-a mondata utolsó részét már inkább csak magának motyogta és reméli hogy nem lesz igaza...