Rina
Különösebb beleszólás nélkül előadtam a mondandómat, majd várom, hogy milyen válasz érkezik. Nagyon pislog, szóval nagyjából nem érdekli vagy nem mondtam semmi újat. Ez utóbbi még kicsit meglepő is lehetne, ha nem ismerném már valamennyire a Szöszit. Így azonban csak kíváncsian nézem a fejét, ami igen érdekes tanulmány. Igaz, nem tudom mire gondolhat, de egy-két érzés világít a fejéről ami lepattan az érdektelenségem pajzsáról. Végül valami tervről kezd el hadoválni, amin korábbi arckifejezésének tükörképébe bámulhat.
Akárhányszor félrenéz majd vissza, és benyög valamit, azon tűnődöm, hogy nem vertem e meg túlságosan a korábbi alkalmak valamelyikén, de aztán rájövök, hogy nem tudtam tovább rontani a dolgokon. Amikor pedig arra tér milyen kivagyok, csak bólintok egyet, teljesen megfejtett! Nem is tudom hogyan rejtsem tovább a valódi érzéseimet! Miután a gondolati irónia kiszaladt próbálok egy mosolyt elnyomni, de azért nem szakadok meg, hogy tényleg ne látszódjon.
/Angol/ De, de… Igaz! – értek egyet, majd várom mit is akar kihozni ebből
Mikor kirohan a konyhába, akkor nyugodtan a falnak támaszkodva várom, be is mehetnék, itt egy ragyogó alkalom, de igazából, most a legkevésbé sem érdekel a dolog, így inkább amikor visszaér és előadja mit akar a hajával:
/Angol/ Ha gondolod én levágom neked! – ajánlkozom kedvesen – de szerintem Bao Bei is ért hozzá! – pillantok a nevén nevezettre, majd vissza a dokira, amikor a varratokról beszél – Jól van, már épp itt az ideje! – ennél a hírnél kissé élénkebb vagyok, de hagyom tegyen-vegyen, majd amikor a hamis papírokról beszél akkor ránézek a kis kegyeltemre, aki szerintem nem tud ilyet – Szerintem a papírjaim rendben vannak. – mivel eleve hamisak, de ezt nem teszem hozzá – Menjünk!
Eltekintve attól, hogy az enyémhez nem nyúl senki, még én se, elég rövid idő alatt elintézhető a dokinak a rövid haj. Sajnos nem tudom felnyírni meg fazonra igazítani, mivel nincs hozzá eszköz, de azért eljátszom a gondolattal, hogy mennyivel lesz így randább vagy épp ellenkezője. Aztán a kis védencemnek nincs mit tennie, akkor elküldöm pár falatért, amit elfogyasztunk indulás előtt, én mindenképp! Aztán megnyugtatom, hogy ha szeretne pihenni, akkor csak nyugodtan, mi most benézünk a városba. A hajamat igazából a kapucni alá igazítom, így addig nincs gond, amíg nem hajtom le, ami igazából nem áll szándékomban, de még akkor sem érzem a gondot, ha mégis így kéne tennem. Szóval:
/Angol/ Kalandra fel!