Carmelita Atrayente del EncantadorÉbredést követő rituálék között szerepel a mobil készülékem ellenőrzése is, ami most több módon is azt jelzi, hogy napközben bizony kerestek. Ez különösen fontos lehet, ha Brandon annak ellenére hívott, hogy tudja, ilyenkor nem vagyok elérhető. Így mindent félretéve azonnal ellenőrzőm a hívások időpontját, illetve elolvasom az üzenetet, melyre – itt a menedékemben, egy megengedett – picit kelletlen grimasszal reagálok, hogy aztán végiggondoljam, ki az, aki már régen vendégeskedett nálam és most nyugodtan elhívhatnám.
Úgy döntök, hogy zuhanyozás közben is gondolkozhatok ezen, így a forró víz és az illatos vegyszerekkel, illetve mivel megengedhetem magamnak, ezért természetes anyagokkal varázsolom magamra az élet illúzióját. Mint mindenben, itt is meg kellett találnom az egyensúlyt a szinte nem is érezhető és az orrfacsaró illatfelhő között. Ennek következményeképp egy halványan, de érezhető, finoman manipulatív ferromon kerül rám, mely emberekre mindenképp, de talán még a fiatal káinitákra is hatással lehet.
Úgy döntöttem, hogy a hajamat kibontva – alaposan kifésülve – fogom ma viselni, de még egy egyszerű üveglencsés szemüvegen is gondolkodtam, melyet végül elvetettem, de elől hagytam, ha esetleg Cameronnak megtetszene. A ruhaválasztás előtt vonja magára a figyelmemet a sötétben éles fénypászmaként villogó kékes árnyalatú fénypötty, hogy egy kérdő-kíváncsi gondolat közepette vessek pillantást, az üzenetre. Nem egészen erre számítottam, de válasz nélkül sem hagyhatom.
SMS: Jó estét, Jan uram! Köszönöm, figyelmeztető szavait, kérem, ha bármit tehetek Önért, ne habozzon kérni! Tisztelettel: Carmelita.A készülék egyetlen telefonszámot sem tartalmaz, mindent addig ismételek, míg tökéletesen be nem memorizálom, hogy aztán kitöröljem még a híváslistából is. S ez most sincs másképp. Eddig jutok, mikor hallom, hogy valaki megpróbál bejutni, méghozzá kulccsal. Úgy döntök, hogy itthon szinte bármit megengedhetek magamnak, így nyugodtan állok, mikor az illető – mint kiderült Cam – belép. Szelíd mosollyal üdvözlöm, mikor felém emeli tekintetét.
A tegnap már oly régen volt, és úgy közben arra jutottam, hogy most nem teszem szóvá a katonás rendet, mint korább terveztem, hanem amikor közelebb jön, akkor hagyom, hogy úgy üdvözöljön, ahogy elég bátor, majd ha elpillantana mellettem, akkor megmutatom a választott ruhát, cipőt és kiegészítőket, melyek latin örökségemet helyezik előtérbe. Ez kiváló alkalom arra, hogy ellenőrizzem az illatválasztás hatékonyságát és persze azt, hogy Cam mennyire tud az ilyesminek ellenállni!
A szemüveg is a közelben van, érdekel ha megpillantja mit gondol, mint ahogy azt sem bánom, hogy ő tegye fel a nyakláncot, miközben én több karkötőt is felteszek a bal csuklómra. Egy vörös rózsával szemezgetek, hogy a hajfonat része legyen e, miközben a legyező felé nyúlok, hogy összezárt állapotban helyezzem a pici válltáskámba, a mobil eszköz mellé. Enyhe rúzs, nem sok, épp csak kiemelve az ajkaim vonalát, valamint szépségpötty teszi teljessé a választott viseletet.
/Angol/
Cam, kérlek, ha napközben legközelebb valamelyik Cáliz keresne, kérlek, fogadd a hívást és vedd át az üzenetet. Köszönöm! – említem meg kérésként s egyben meg is köszönöm, aztán –
Ki lehet most az, aki elérhető közülük? – tűnődöm félhangosan, hogy aztán minden figyelmem e férfi legyen