Maelstrom, a Világok Kapuja [18+] > Egységben az erő

Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt

(1/36) > >>

Thyriel:
Corvus Latsonn

Színek.
Igen érdekes szó és még izgalmasabb az, hogy mit is jelent. Esetedben alapvetően élénk narancssárgát és itt-ott némi csíkra feketét. Dús sörényként lebbenő vöröset és zölden vagy talán kékesen ragyogót. Fehéret, fel-felvillanóan életveszélyeset.

Öltözet.
Különféle anyagok, szintetikus vagy természetes, mely a természetes takaróval nem védett fajok sajátja. Úgy tűnik, hogy a Lady-t egyáltalán nem zavarja, hogy nincs rajta semmi vagy épp a tudat, hogy azt a keveset is elvesztette. Nem úgy te, akit meglehetősen zavar, esetleg egészen addig, amíg rá nem jön, hogy itt valamiért már nem is fázik annyira.

Környezet.
Egyre inkább él benned a gyanú, hogy ez nem igazán barlang, hogy ez valami más, sokkal több, mint egy természetes képződmény. Ugyanakkor el is bizonytalaníthat az, hogy ennyire visszahódította a természet. Elég lett volna egyetlen repedés, hogy évekkel vagy még több idővel ez az egész így ragyogjon? Vagy tényleg barlang, aminek a padlóját megmunkálták?

Kíváncsiság.
A négy henger, amely szinte bizonyosan bakta-tartályok kellett volna legyenek, közelebbről megvizsgálva, már nem annyira biztatóak. Tény, hogy a kialakítás hasonló, hogy könnyedén lehet valami korábbi típus, amennyire ezt te meg tudod ítélni, de az sem kizárt, hogy nem egészen úgy használták, ahogy azt te szeretnéd.

Zaj.
Kettőtők légzésén túl csak a beszélgetések hangja rezonál a hatalmas térben. Semmi és senki más nem kelti fel az érdeklődésedet egészen ama bizonyos kellemetlenségig, amely elzárt téged a felszerelésedtől és persze minden mástól, amit odalent hagytál. Tehát körülbelül mindent.

Energia.
Mozgási, súrlódási és még egy-két fajta jelen van ami kettőtöket illet, de a berendezéseket működtetőeket nem találod. Keresel, talán az egész helyet átkutatod, mire rálelsz a konzolokra, amik irányítják. Ezek sajnos teljesen és minden kétséget kizáróan halottak. Élettelenek, ahogyan a kijelzők is feketék.

/Basic/ Központi energiaellátás lehetett – vetik fel közvetlenül melletted, kissé mögötted (talán meg is ijesztve) – vagy lehet egy titkos-vészkapcsoló valahol, amit nem találtunk meg – ő nem zárná ki

Kutatás.
Ráleltél tehát mindenre, ami vezérelhetné és szabályozhatná e helyet, de egy alapvető elem hiányzik ahhoz, hogy valamit, úgy egyáltalán bármit megtudhass. Ez nem lenne elég olyan feliratokat találsz, amiket nem értesz, nem tudsz elolvasni. Számodra akár a Lady is odakaparhatta volna a karmával csak úgy találomra.

/Basic/ Ilyet sem látni mindennap – nézi a feliratot, majd pillanatra visszakanyarodik – ha ennyire rejtett, akkor valószínűleg nincs kibocsátás, talán gyűjtik a hulladékot vagy azonnal megsemmisítik valahogy-hol.

Tartályok.
Hatalmasak és… üresek. Eltávolítva a fényfűzért – ami szinte azonnal veszít fényerejéből – nem találsz semmit, de még annyit sem. Nem kevés munka volt, de a négy tartályból egyet teljesen megtisztítottál. Sötét folt lett a ragyogásban, mint egy fekete fényű világítótorony, esetleg egy aláírás: itt jártam.

/Basic/ A Kínzókamra biztonságosnak tűnik – szólnak az egyik, a távolabbi esetleges átjáró felől vidáman, majd: Itt egy ajtó, de csak résnyire van nyitva – tehát igazad volt, tényleg az(ok) – Kétlem ezt szét tudjuk feszegetni, de ha meg akarod próbálni… – ő nem sok esélyt lát rá, de nem is zárkózik el a próbálkozás elől – A másikkal talán több szerencsénk lesz – azt még nem nézte meg.

Dierol:
Corvus Latsonn

A tartályok némán őrzik titkukat, hogy mi célt szolgálhattak. Bármi is volt rendeltetésük, mára már nincs senki, aki elmondhatná. Legalábbis a teremben... A nyílás bezáródása pont azzal járt, amit szerettem volna még egy ideig elkerülni - nagy zajjal. Noha szemmel láthatólag elhagyatott a hely, de ha a látszat csal, akkor lehetnek még ennek következményei.
A keresést ennek ellenére folytatom, mert úgy érzem, egy ilyen helyen lennie kell egy vezérlőegységnek. A kutatást végül siker koronázza, igaz az ismeretlen rajzolatok hümmögésre késztetnek.
A Lady hangjára megrezzenek. Kissé elmerültem a panel tanulmányozásában, s a Lady léptei felettébb puhák - észre sem vettem, hogy a közelembe került. Hálásan rámosolygok, hogy itt van velem, és hogy számíthatok rá.
/Basic/ Lehet, de inkább csak nincs rákapcsolva az energia -Találgatok - Logikus lenne a folyó sodrását kihasználni energiatermelésre - azaz mivel a folyó még megvan, jó eséllyel vissza lehet kapcsolni - válaszolom neki, s a konzolra mutatok
/Basic/ Nekem nem ismerősek a jelek. Mondjuk ez nem jelent semmit, mert csak pár hónapig tanultam a galaxist benépesítő fajokról, és a hatmillió közlési forma közül eddig csak a Zabrak és Ryl nyelvet sikerült elsajátítanom. De ez nem az... - ennek folyamán újabb kérdés, majd ötlet körvonalazódik bennem
/Basic/ Még nem is kérdeztem, hogy a néped hogy nevezi magát - pillantok a Ladyre, majd kis szünetet hagyva a válasz lehetőségére, megkérdezem tőle
/Basic/ A nyelvedből meg tudnál tanítani pár szóra? Vagy esetleg gondjaim lennének a hangképzéssel? Mondjuk már az is jó lenne, ha legalább érteném - vetem fel ötlet szintjén. Közben a konzol magasságát próbálgatom - hogy mennyire kényelmes számomra az elhelyezkedése. Nincs-e  túl magasan vagy alacsonyan? Hiszen ez utalhat hozzám képest a készítőik testméretére.
/Basic/ Most nem az aggaszt, hogy milyen volt a hulladékkezelési protokolljuk, hanem az, hogy miért volt rá szükség. S ami fontosabb, hogy ami az álcázás ellenére mégiscsak rábukkant, és bejutott ide, azt milyen módon ártalmatlanították - osztom meg vele a gondolataimat
A konzollal történt ismerkedés után inkább a tartályok egyikével kezdek el foglalkozni, de csalódást okoz - üres. Így nem lettem okosabb. Rövid töprengés után a tartály és a bezáródott ajtó közti padlót vizsgálom át. A tartály talán az ajtó fölé mozgatható, vagy a tartalma egy csatornán át az ajtóhoz folyhatna? A nézelődést a Lady vidám hangja szakítja félbe. Az elhangzottak alapján az ajtó igencsak masszív darab lehet.
/Basic/ Az ajtó milyen vastag? Miből lehet? - teszem fel a két kérdést ami eszembe jut, miközben a terem közepén bezáródott csapóajtót, vagy mit veszem tüzetesen szemügyre. Mielőtt tovább indulunk, jó lenne, ha sikerülne a hátizsákomat visszaszerezni. Az ajtó szélén keresem a hézagot, zsanért, zárszerkezetet, vagy bármit, ami utalhat arra - milyen módszerrel is nyílt fénykorában, és hogy most mivel tudnám kinyitni, ráerőszakolni az akaratomat - mint például feszítővassal... A termet ennek fényében kutatom át újra - hiszen jó lenne élelemmel felszerelkezve, fegyverrel a kézben, felöltözve folytatni a következő helyiség felfedezését. Talán a Ladyt nem zavarja ezek hiánya. Ugyan szívesen rajta felejtem a szemem nem túl szégyenlős társamon, de én bizony például a ruhákhoz annyira hozzászoktam, hogy a rajtam lévő egy pár cipőt, zoknit és alsót már kevésnek érzem.

Thyriel:
Corvus Latsonn

A zaj valóban aggodalomra adhatott okot, de amilyen kihalt az egész helyiség, nehéz elképzelni, hogy bármi igazán veszélyes akarjon becserkészni titeket. Azonban nem lehetetlen, így az Univerzum végtelenségében ki tudja itt és most éppen milyen formában jelenhet meg egy olyan veszély, aminek esetleg pikkelye, bundája vagy valami más rejti el, hogy fogak, csápok vagy rágók akarjanak belétek marni legalább egy kóstoló erejéig. Nem lehetetlen, hogy lúdbőrözöl vagy hideg szalad végig a hátadon e gondolatokra.

Nem történik semmi.

Tovább kutakodva a lumineszcens ragyogásban idővel szinte majd mindenre fény derül. Előrébb ugyan nem nagyon jutsz a probléma megoldásával, de legalább néhány eszközre ráleltél, ami segíthet e különös és furcsa helyen szorult helyzetben. A hosszas kutatás annyira elvonta a figyelmedet, a fura jelek, szimbólumok vagy mifenék tanulmányozás annyira lekötött, hogy a társad szinte melletted elhangzó szavaira összerezzenve reagálsz. Ez némi kuncogást csal ki a másikból, belőled pedig lehet kellemes borzongást

Amikor végigsimítanak a gerinceden…

/Basic/ Igen, ez is lehetséges – ért veled egyet – de ha ez a hely tényleg annyira rejtélyes, akkor kétlem úgy tettek volna, ahogyan te gondolod – majd tűnődő pillantása után, pici vállvonás – biztos, hogy vissza lehet kapcsolni, de nem innen vagy nem úgy, ahogy gondoljuk.

A Ladysége megérinti a jeleket, de oly lágyan, hogy már vallási áhítatként hathat vagy épp olyan emlékeket idéz fel benned amitől akár még az is látszódhat rajtad mi is történt. Az élénk képzelőerő hátránya lehet, főleg bizonyos fajok hímjeinél, hogy adott esetben nem nehéz kitalálni mi is jár a fejükben. Ugyanakkor amit a Őkarmossága válaszol biztos, hogy benned is valamilyen érzelmet fog kelteni ami akár kedved is szegheti, ha…

/Basic/ Ezek legalább… - mintha fejszámolna – háromezer hatszáz évesek. Plusz pár vagy pár ezer év, attól függően mikor épült, de azt a jelek nem árulják el – nézi különösen csillogó tekintettel a konzolt, majd lerázza a hangulatot a kérdésedre válaszol vidáman – Félvér vagyok – tehát két faj genetikai anyaga keveredik benne – Togoriai anyám és Farghul apám harcos nászából.

Kuncog, mert látja rajtad, hogy sejted milyen lehetett az az aktus amiből egy ilyen nő(stény) született

/Basic/ Megpróbálhatjuk, de lehet berekedsz vagy elmegy a hangod – közli veled vidáman – de a megértés egy könnyebb módja a tanulásnak. Olyasmi, mint a Wookie. Kedvelem a Wookie-kat.

A konzol elárulja, hogy számodra minden aránylag kényelmesen elérhető, tehát hozzád hasonló humanoidok számára készült, az sem lehetetlen, hogy pont embereknek. Akárkik is készítették, minden olyan rendezetten kaotikusnak tűnik, hogy idő amíg rájössz az utóbbi érzéssel a jelek ajándékoztak meg, az előbbit pedig műszaki ismereteid halovány alapjai sugallják.

/Basic/ Találgathatunk itt egész nap, nem fogunk többet megtudni belőle csak elveszünk a kérdések szőrtengerében – kuncog, majd azon veszed észre magad, hogy még mindig cirógatnak – a kérdés inkább az amúgy, hogy élve vagy kevésbé élettelin akarták azokat, akiket beengedtek.

Tartályok vizsgálatát követően – amit már egyedül tettél – a padlót bambulod. A padlón az egyetlen hely ahol nincsenek ezek a növények (?), a bezáródott ajtó és nagyon szűk környezete. Alaposan le kell hajolnod vagy térdre ereszkednek esetleg négykézlábalnod mire megtalálod azt, amit kerestél. Mind a négy tartálytól sínek vezetnek – köztük folyadékelvezető „csatorna” – a padlón található ajtó felé, melynek pont akkora mérete van, hogy a tartály tartalma kényelmesen aláhulljon…

/Basic/ Dúracél? Hasonló? Elég vastag, hogy egy átlagos sugárfegyver ne tudja átégetni, de cserében eléggé, hogy vörös alapú falfestményt csináljon belőled, ha köztük ragadnál záródásuk alkalmával – érkezik a válasz

Akárhogyan is nézegeted az ajtót, nem tudod kitalálni hogyan nyithatnád ki vagy mi más mód szerezhetnéd vissza elzárt felszerelésedet és fegyvereidet. Ez az zsilipszerűség bizony hermetikusan zár és nincs semmi amivel csak úgy feszegetni vagy babrálni lehetne, de még csak egy konzolt sem találtál – persze lehet, hogy igen – amivel irányíthatnád. Mindazonáltal energia nélkül még akkor sem lehetne működésre bírni, ha egy nagy piros gomb „Nyomj meg!” lenne közvetlen mellette.

A további kutatás alatt semmi olyat nem lelsz, amit eddig ne fedeztél volna fel…

Dierol:
Corvus Latsonn

Nem történik semmi.
Jelentősen megkönnyebbülten folytatom a kutakodást, mivel a dörrenésre nem szólaltak meg riasztók, nem hallani közeledő lábak dobogását, vagy szervók nyiszogását. De az élményt nem felejtem el olyan könnyedén - a puha léptű Lady szavai teljesen váratlanul értek, és pillanatnyi riadalmat okoztak. Amin jól szórakozik, de hogy tompítsa a gesztust, puhán megcirógat. Rámosolygok, tudatva vele, hogy nem neheztelek, és az észrevételére  ugyan volna mit hozzá fűznöm de a mozdulatai és mindent elnyelő tekintete láttán nem oly régi emlékek bukkannak fel szemeim előtt. Ha nem holmi konzolról lenne szó, a végén még féltény is lennék. Így viszont csak amúgy is parázsló szenvedélyemet szítja fel újra. A kormeghatározása ennek következtében nem is igazán érdekel
/Basic/ Sith Háborúk - lövöm be az érát, de ennél pontosabban nem tudnám meghatározni. Pedig a Lady felismeri a jeleket, és mivel már ilyen régóta nem használják őket, akkor feltehetőleg ő szűkebb népcsoporthoz is tudná kötni. Ahogy a sajátját is
/Basic/ Vess meg, de a Togoriánokról nem sokat hallottam. A Farghulokról egy picit többet, de az is csak birodalmi közhelyek gyűjteménye. Az meg elég egysíkú vélemény - válaszolom,  közben finoman beletúrok a bundájába, és elkezdem simogatni, mert az elképzelt jelenetek egy részét szívesen reprodukálnám a segítségével.
/Basic/ Talán könnyebben menne a tanulás, ha előbb adnál pár nyelvleckét - húzom magamhoz az érintése nyomán fellobbanó vágytól vezérelve. Egy pillantással felmérem, hogy a konzol magassága pont megfelelő, bár erősen kétlem, hogy a tervezése közben az én szándékaimat vették volna figyelembe. Így a Lady kijelentésével, hogy kár is az időt tölteni  találgatással teljességgel egyet értek, amikor vele sokkal élvezetesebb módon is tölthetem.

A későbbi padlón kúszás meghozza a várt eredményt - úgy tűnik,  hogy a tartályok kiürítésére szolgál(t) a csapóajtó. Az eddig látottak alapján nem hiszem, hogy mechanikusan nyílna a ledobó, ha a tartály megfelelő pozícióba kerül. A Lady válaszának az ajtóval kapcsolatban ugyan örülök, de azért van bennem némi félsz is tőle. Hiszen az jó hír, hogy erős és masszív az ajtó, de ha ez akadályként tornyosul előttünk, igencsak nehéz lesz leküzdeni. A padlóba süllyesztett vészkijáratot ugyan megpróbálom előbb kézzel felnyitni, majd valami vezérlőkonzolt keresni, ami kinyitja, de nem sok sikerrel. Ahogy céltalan kódorgásom sem segített a teremben, mert semmiféle rúdra, vagy hasonlóra nem leltem, amivel nagyobb erőt tudnék kifejteni.
/Basic/ Úgy tűnik, hogy csak egy út maradt - mondom a Ladynek, miközben megindulok a még meg nem vizsgált ajtó fele.
/Basic/ De még vissza kell jönnünk, mert az ételen kívül lent maradt minden más is. A fegyverek és a kártyapaklim - hívom fel rá a figyelmét a legfájóbb tételekre. Az ajtót óvatosan közelítem meg - mivel elég rosszul látok ebben a félhomályban, nem szeretnék belegyalogolni valamibe. Nem titkolt célom az, hogy ételt, italt, fegyvert (akár egy csövet), ruhát  szerezzünk miközben felderítjük a hely többi részét. S ha már biztonságosnak ítéljük, visszakapcsoljuk az energia-ellátást.

Thyriel:
Corvus Latsonn

Ahogy a Lady-t elnézed, illetve leginkább azt amit és ahogyan tesz azzal a konzollal… pedig a tűnődő arckifejezése – annak kell lennie – nem árulkodik olyasmiről ami ama bizonyos zöld szörnyet életre kelthetné. Nem is ébred hát fel, annál inkább a zsarátnok, a vágy tüze amit lássuk be a Lady oly módon képes feléleszteni, mint ha birtokában lenne az élet lángjának szikrája. Úgy tűnik, hogy annyira egzotikus és forróvérű, hogy a puszta hormonok képesek kiváltani belőled a párzás után olthatatlan ösztönöket. Nem könnyű ám így gondolkodni…

/Farghul/ „Érhetetlen rövid és határozott morgás, talán egy igen” – majd kereskedők nyelvén folytatja – Esetleg a Mandalore-okhoz fűződő kapcsolatuk miatt hallhattál volna róluk. Tagjai voltak a Régi Köztársaságnak, de most a Birodalom uralkodik felettük – ebben mintha némi keserűség csendült volna – különös becsületkódexük van, ami azért tréfás, mert a Farghul-ok nem ilyesmiről híresek – kuncog vidáman – gondolom ez az ellentétek vonzzák egymást dolog lehetett… vagy hormonok – nevet, aztán megkocogtatja a panelt – Nincs energia…

Anélkül pedig teljesen mindegy mit tudna esetleg kihámozni kaparásokból, mert hasznavehetetlen minden, ami érdemben eredményre, de legalábbis részleteiben elárulna valamit erről a rejtett-titkos létesítményről… akár csak a helyiségről. Ellenben ösztönösen hessenti el a cirógató-simogató kezet, úgy tűnik nem szereti, ha aközben zavarják, amikor épp próbál megfejteni valami (számára) fontosat. Akármi is történt odalent, úgy tűnik egy ideig ott is marad, mert ide bizony nem követte Őkarmosságát.

/Basic/ Tanítani foglak… megígérem – mondja titokzatosan, majd

Ráébredve, hogy most nem lesz rosszalkodás, nincs jelen a megismert rossz-rossz cicalány, felméred, hogy a konzol magassága olyan humanoid teremtményekre lett tervezve, mint a Lady vagy akár te magad által képviselt fajok egyedei. Sőt, lehet, hogy annyira elcsitítja a fellobbant vágyat, hogy részben emiatt fordítod teljes figyelmedet a környezetednek, többek között a padlónak. Megtaláltad amit és most már elméletben okosabb lettél, de gyakorlatilag nem sokkal.

Nekifeszültél hát az ajtónak, de mivel megfogni sehol nem tudod, eszközöd pedig nincs, hogy kinyisd, úgy tűnik az egész inkább egy szép elképzelés volt, mint valódi választás. Ha lenne valahol egy vésznyitó vagy manuális módja, hogy kinyisd, akkor talán megérné a küzdelmet, de úgy tűnik itt nincs, vagy nem ide tették közvetlenül mellé. Szóval eszközök és választás híján egyetlen cél a még meg nem vizsgált ajtó marad, ami makacsul be van záródva… igaz, nem teljesen.

/Basic/ A kártyapakli fontos dolog! – úgy tűnik megérti a problémádat

Odaérve hát látod, hogy ez bizony nem egy-emberes meló lesz, de talán van esély, hogy izommunka segítségével is sikerüljön kinyitni az ajtót. Egyelőre nem sok látszik odaátról, szinte semmi a feketeségen túl, de hangok sem szűrődnek át, csak talán némi légmozgást érzel az arcodon, amikor elég közel hajolsz egy alaposabb vizsgálat során. Szerencsére egyetlen egyszer sem estél el az ajtó felé menet, de érezted azt is, hogy nem ez életed legkecsesebb testmozgása volt.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal