Shiro Tochi - Rokonlátogatás
Helyszín:  Tiadlan – (Shiro Tochi)
Időpont: P.sz. 3694 Shiro Tochi: Tűz és fény hónapjai (Meleg évszak: Adron kvartja - Áldozat)
Esemény: Második nap, délelőtt
Résztvevők: Leedar Maelindor


Lassan a győzedelmesen visszatérő vadászok köré sereglenek a tisztáson lévők. Öröm és megkönnyebbülés hullámzik végig mindannyiukon. A kreatúra nyomasztó jelenlétének elmúltával szinte fellélegeznek, mintha addig nem kaptak volna rendesen levegőt. A kör közepén magányos, megtépázott szilfaként áll a hős, a szörnyet legyőző Atoreda Haruto.

Zavarodottan pislog körbe, miközben a nagyúr emelt hangon méltatja érdemeit. A rögtönzött beszéd csúcspontjaként magasba emeli a levágott agancs darabot. Társai elismerő pillantásokkal jutalmazzák a hőst, némelyek szemében enyhe irigység csillog, de erényeit egyikük sem vitatja.

Azonban Atoreda Harutonak minden oka megvan a zavarodottságra. Ugyanis nem ő az "aprócska alak". Akár teljes tudatában van ennek, akár nem, ő is érzi, hogy valami nem stimmel. Egyelőre sodródik az eseményekkel.

*De hiszen ő nem is ...*

Leedar kissé értetlenül szemléli az eseményeket. Hogy lehet, hogy mások nem veszik észre a nyilvánvalót? Atoreda Haruto nem is emlékeztet az „aprócska alakra”. Akit viszont egyáltalán nem látni a vadászok soraiban ...

*Lehet, hogy manipulálták az emlékeiket?*

A trófeaként magasba emelt agancs újabb kérdést vet fel. Az elemi fénynek kitett darab látszólag ellenállónak bizonyult, azonban végül elenyészett. Akkor úgy gondolta, hogy a lény pusztulásával annak minden része semmivé lett. De nyilvánvalóan ez nem így van, elég csak rápillantani a nagyúr kezében tartott trófeára.

Mindeközben egy lángoktól övezett kapu nyílik a valóság szövetén, aminek túloldalán félelmetes jelenet bontakozik ki. Egy tucat élőhalott gyűrűjében rekedt maroknyi katona küzd az életben maradásért.

Elhagyott temető. Lángból formázott térkapu.

*Hóróka!*

Az albínó szoros kapcsolatot ápol a Tűzkobrával, ez már világos Leedar számára. Ami annyit jelent, hogy a sápadt férfi a felkent papja vagy esetleg tűzmágus. Ez megmagyarázná a kaput. Ráadásul egy régi sírkert felderítésére indult a reggeli megbeszélés után, ahol (Hóróka szavaival élve) "valószínűleg régi idők hősei nyugszanak" ...  a megelevenedett holtak között pedig vegyesen vannak toroni és tiadlani páncélzatot viselő alakok.

*Nézd!* - üzeni Reitonak, majd fejével a kapu irányába int.

Szemét a kapun tartva óvatosan közelít hozzá, miközben felidézi iskolája egyik legalapvetőbb mentális gyakorlatát. Segítségével elvonja környezetéből a felesleges mágikus energiát, feltöltve vele az elméjét.
[Energiagyűjtés, kivonás: 2 kör, 14 pszi pont = 42 mana pont]
Elszánt, zord arccal lép át a kapun, hogy Hóróka és a tiadlaniak segítségére siessen.

Ahogy megfordul és kivillan aminek ki kell próbálom nem jobban megnézi és megköszörülöm a törkom.

Angol/ Khmm… nem sajna, végülis, ebben is haza jöhetsz… Tényleg jól áll. – nevetem el magam és próbálok belesni az ajtón amíg be nem csukja.

*Láttam már Zach-en egyszál fürdőnaciban is és akkor is megállapítottam már hogy igen jó pasi? Vagy most a történtek utáni élni vágyás okozza ezt? Ha nem tudnám, hogy Khalisával kezdtek közelebb jutni, akkor… khmm.. *

Ezzel a gondolattal megyek ki a nővérhez, aki a már jól ismert csodás modorával ráz le.

Görög/ Azért az orvossal beszélhetek? Jelenleg én vagyok érte a felelős, így szeretném tudni, hogy mire kell figyelnem. – és már nem a kedves mosolyommal, hanem a hivatalos arcommal és hangnememmel.

*Lehet hosszú éjszakai műszakja volt, de még egy ilyen mufurc nővérrel nem találkoztam.*

Amíg várom, hogy a dokinak szóljon, mert nem adtam neki lehetőséget az ellenkezésre, visszamegyek a szobájába és várom, hogy kijöjjön a fürdőből Zach.

Angol/ Na? Minél maradtál? – kérdezem kiváncsian az ajtó felé.

*Olyan megkönnyebbült érzés fogott el, a bűntudat és a rengeteg kérdés mellett. De mi a fene történt? *

Elhessegetem most ezt és csak Zachre akarok figyelni most és hogy jól van.

Corvus Latsonn

Lady /Basic/ Mindennel kapcsolatban ez az életfilozófiám! Ha nem vársz semmit, nem is csalódsz! Az élet úgy is mindig meglep valamivel… – vigyorog – de legalább ha citrommal kínál, készíthetsz limonádét! – osztja meg veled, hogy aztán némi bambulás után bólintva mondja – Igen, de a haderő is színes, ahogy a szerelők sem egyformák. Attól, hogy van kéttucat flottakadétod még nem leszel jó a gyalogsági bevetéseken. Mert ketten tudnak, zárat törni még lehetnek gondok más téren… de tény, hogy belőlük jobban állunk, mint a nehéz – néz le a melleire – tüzérségből. Igaz, kettő-kettő az állás, de kivételen megadom! – vigyorog megint és a következő témára csak legyint, ő már csak tudja, ismeri a macskakaparásokat, végül: Így van! – ért egyet veled a togoriai kérdésben

Lehet nem véletlenül akadt korábban a Lady szavaiban igazság, miszerint vigyázz mit kívánsz! igaz, ő éppen neked is örömteli pillanatban morogta nem kevés szenvedéllyel ezt, de most az derül ki, hogy bizony képesek váltani és meg is teszik, illetve az, hogy a méreg nem álmosít, csak a mozgásban akadályoz úgy, hogy a hálóval együtt (talán anélkül is) ez egy garantált élve végignézed ahogy megesznek és meg sem tudsz mozdulni élmény is lehet! S hiába fogynak ezek sunyi dögök, csak jönnek helyette újak és nem általkodtak szólni anyunak is! Kis árulkodósok a Lady szerint.

Rozsdás /bináris/ Beeeeep, biiiiiiip… - sikoltja szintje
Kölyök / Basic/ Grrrrr! – legalább annyira ijedten mint bátran
Lady /Basic/ Kihívás elfogadva! – röhög fel, de tudod, hogy ez azért neki is fejtörést okoz

Kiáltásodnak engedelmeskedve a kölyök nekiáll a hálónak, de az nem adja magát könnyen! Nem tetszik neki, hogy rángatják és kezd szorosabbra húzódni. Első pánikban… de nincs időd figyelni, van elég baj ami figyelmet követel. Meg egy robbanás, amiről tudod, hogy a Lady okozta, mert elhasználta a gránátot vagy detonátort amit korábban zsákmányolt.

Lady /Basic/ Nem örülök, hogy ilyen hamar tovább kellett adnom… – morogja

A további lövöldözések igen intenzíven zajlanak, de még van mit lőni és akad közte egy méretes célpont is! S bár a kicsik mintha elfogynának, a nagy eléggé morcos és harcias, hogy a feléd igyekvő kis asztro-egységet a földhöz szögezze egy hálóval és megpróbálja megharapni a Lady-t, miközben az egyik lába és a kölyök felé lendül…

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


A Hajló Nádat elhagyva kényelmes tempóban sétálunk Kékprém vezetésével aki az éjszakai táborhelyet is kijelöli számunkra, hagyom a dolgokat a saját medrükben folyni és mivel senki nem veti fel az őrködés kérdését ezért annak szóvá tétele nélkül hajtom álomra a fejemet.
Az éjszaka során valami megriaszt a  karcsú hold szégyenlősen leskelődik néhány felhő mögül, így eléggé haloványan szórja ezüst fényét, inkább csak mélyszürkés derengést hoz számunkra miközben valaki még motozik közülünk a közelemben ez bizony eléggé soványka fény számunkra, rövid meditációba mélyedek és energiáim szövetét megragadva macskaszemeket formázok magamnak (Mentálmágia – Ideamágia – Átlényegítés 3. szint „csoporton belüli gyökeres változás”, 30% nehézség – biztos tudás, 30 mp – fenntartom aurámon belül) és azt követően tekintek körbe, majd érzékeim megsegítésére összpontosítást követően felnyitom harmadik szememet (Diszciplínák, Összpontosítás +1/+10%, Harmadik szem, Éberség +10% Biztos tudás így 32%) bár ennek következtében mint szentjánosbogár fogok világítani az anyagi síkon túl, viszont így én is érzékelem a közelünkben settenkedő szellemlényeket ha csak kimondotan nem rejtőzködnek és társaim aurájába bekövetkező esetleges változások is árulkodóak lehetnek.