Maelstrom, a Világok Kapuja [18+] > Take the Lead - Ólomlábakon

Take the Lead

<< < (2/212) > >>

Az Ezüst Utazó:
Egy nappal az indulás előtt a mamám elcipelt vásárolni a legnagyobb üzletközpontba az Arielen. Valószínűleg szeretett volna még néhány órát velem tölteni mielőtt még elutazom. De legalább tőle nem kellett végighallgatnom amit a mentoromtól akitől még sikeresen elcsórtam a méregdrága tollát. Régen kinéztem már magamnak csak most sikerült egy olcsó utánzatot szerezi helyette. Amíg az akták között között kotorászott elfordulva addig cseréltem ki, igaz figyelt a kamera de úgysem látom többet, ő sem engem, és ami jár az jár! Ha már elküld a világ végére.

Anyám becipel egy boltba ahol szerinte olyan ruhákat árulnak amiket azok hordanak ahová megyek. Egy kígyóbőr csizma két nagyon szűk farmer hasított disznóbőr öv hatalmas övcsattal és kék fehér kockás ing és egy szintén szintén hasított bőr mellény amiről elől hátul rojtok lógnak le kerül be a próbafülkébe. Én persze mindent felpróbálok anyám hadd örüljön. Az eladóval egyaránt lelkendeznek minden milyen jól áll, szerintem viszont úgy úgy nézek ki mint egy tehenészlány aki éppen fejni készül.

Némi huzavona után megegyezünk egy fekete marhabőr csizmában ami nem ázik át, egy legalább két mérettel nagyobb farmerban három váltás alsóneműben, a többi cucc marad. Így visszagondolva a kabátot már bánom, hogy nem vetem meg.
Esőkabátom van de itt semmit nem ér. Anyám még templomba is el akar ráncigálni de leszögeztem, hogy az ki van zárva. Nem fogok üldögélni egy rakás "vén szatyor" között akik mindenáron túl akarják énekelni a kántort. A többi hülyeségeikről ne is beszéljek.

Szóval elcsomagolom azt a kevés holmim, és másnap már indulok is. Apám már nagyon rég nem beszél velem, mióta megtudta hogy lopok és hazudok. Anya eljött a hajóhoz jól megölelgetett amit nem vettem jó néven, soha nem szerettem az ilyesmit. És a kezembe nyomta a hegedűjét. Hozzátette pár dalt már ismerek de azért ott van a tokban néhány kotta. Beleerőltette a bőröndbe.

Egész úton azért imádkoztam a tudomány szelleméhez, hogy ez az összevissza tákolt hajó ne zuhanjon le. Ideérve Oranewille-be szétnézek, sehol senki csak egy sáros földút. Még életemben nem káromkodtam, hallottam másoktól elég cifrákat, de a negyedórás gyaloglás alatt az összes szidást elővettem és végigkiabáltam. Amikor a bőröndöm kereke kiesett akkor meg pláne.

Végre fények, és az a saloon amit a pilóta mondott. Néhány hapsi áll a teraszon pontosan tudom mimet nézik, de nem érdekel. Van valami halvány fogalmam hogy mit mondott, erős tájszólásban beszél, még szokni kell. Egyenlőre kávét akarok de nagyon!

Bemegyek a Saloonba és örömmel konstatálom, hogy a csizma jó vásár volt, kicsit sáros de nem ázott át, majd végig egészen a pultig, úgy döntök egyenlőre nem árulom el ki vagyok csak ha valaki kérdezi de eddig senkit nem érdekel Előbb vagy utóbb valaki majd csak rákérdez.
Kávét kérek a pultostól, és étlapot.
Szállást ráérek később is keresni amint rájövök mi az a "Ződ mote"? Lehet hogy Zöld Motel? Lehet.
-Hol az a kávé? Én főzzem le? Itt fogok elaludni!

Dierol:
Roxana

Maga a bevásárló központ is hol máshol, mint a legnagyobb város egyik felhőkarcolójának belsejében kapott helyet
ahol 118 emeleten lehet válogatni a verzum majd minden termékéből.
A jól ismert sörnyitótól a ruhákon, sportszereken, ételeken át a moduláris házakig, űrhajókig és szexrobotokig minden kapható. Vagy legalábbis majdnem minden. Anyukád igencsak komolyan veszi, hogy felkészülten indulj el az útra. Boltból be, boltból ki – amíg meg nem találjátok a „megfelelőt”

Az üzletbe lépve megjelenik Ayla
(ez egy program, ami hozzáfér az eddigi vásárlásaid listájához, és ez alapján próbál meg további termékeket javasolni) a legközelebbi kivetítőn, s megszólít téged
-Miss Dent! Örülünk a látogatásának! Az eddigi vásárlásai alapján van néhány új termékünk, ami érdekelheti Önt! A szkennelés alapján még mindig ugyanazok a méretek lesznek megfelelőek amiket eddig is vásárolt, de prognózisunk alapján javasoljuk megfontolni az eggyel nagyobb szám vásárlását is – ami fél év múlva pont megfelelő lesz - ha tartja ezt a súlygyarapodási ütemet. Mivel még mindig szemüveget hord, had ajánljuk a figyelmébe a korrekciós műtétet, melyet két szinttel feljebb most 20% kedvezménnyel vállal az Opik-Med – kezd bele a személyre szabott reklámba. A szóáradatot az töri meg, hogy édesanyád felemeli a kezét.
-A Greenleaf divatja érdekelne – mondja, mire Ayla röviden válaszol
-Nincs konkrét találat. Javaslom nézze meg a Peremvilágokon legnagyobb mennyiségben eladott ruhák stílusát – gyullad ki egy lámpa, és megvilágít egy szobányi területet a bolton belül. Erre ér ide a hús-vér eladó, aki innentől átveszi Aylától az szót, s segít megtalálni a megfelelő méretű és színű ruhadarabokat. Igaz, a kabáton gondolkodtál, de az eladó jól értesülten közölte, hogy éjjel sem megy tizennyolc fok alá a hőmérséklet Greenleaf-en. Azt viszont elfelejtette mondani, hogy sokszor esik, és a páratartalom eléri a 90%-ot.

Amikor közölted, hogy templomba, oda nem vagy hajlandó menni, édesanyád felsóhajt
-Jajj, pedig ilyen hosszú útra úgy illik elindulni, hogy az ember meggyónta bűneit – fedi fel az elképzelését, hogy miért is kéne neked oda menni. No igen, régebben volt lehetőséged minden héten elmenni vele, hogy átessél ezen a tortúrán, amíg lázadó tiniként meg nem tanultál nemet mondani. Ráadásul arra is rájöttél, hogy ha elhallgatsz dolgokat a pap előtt, sokkal könnyebben szabadulsz – s jóval kevesebb penitenciát szab ki rád.

Az űrkikötőben a szövetség hatalmas kereskedelmi hajójának árnyékában elbúcsúzol anyukádtól – aki igencsak küszködik a sírás visszatartásával – apád viszont otthon maradt – anyukád szerint azt mondta, hogy nem érdekli az, hogy elmész, de tudja, hogy nem mond igazat. Aztán a hegedűtok és benne a hegedű – ami már egy ideje szemet szúrt, hogy mégis minek hozta ide magával hozzád került – hogy legyen min gyakorolnod, és ha máskor nem is, de legalább olyankor jusson az eszedbe.

A caplatás monoton cuppogását elnyeli az eső zaja, miközben a bőrönddel magad mögött olyan nyomot hagysz a sárban, mint valami túlméretes csiga. A kiabálásra nem sok válasz érkezik, csak innen-onnan néhány nem túl lelkes kutya ugat meg. Amikor kiesett a bőrönd kereke, rövid keresgélés után megtalálod ugyan a sárban, de rajtad áll, hogy később akarsz-e vele foglalkozni, vagy ha már elváltatok egymástól, itt is hagyod.

A teraszon ácsorgók nem veszik a szívükre, hogy nem álltál velük szóba – átvágva köztük belépsz a szalonba. A csizma jól vizsgázott – nem ázott át. Azért talán mégsem teljesen felhőtlen az örömöd, mert a hajadból csordogáló víz miután találkozott átázott inged vizével, együtt folytatják útjukat a hátadon, hasadon lefele, hogy aztán a combjaidon, lábaidon végigfolyva a csizmád belsejében gyűljön össze. Ami mint nagyszerű vízhatlan darab, meg is tartja...
Diszkrét, de érdekes alakú sár és vízfoltokat hagyva magad mögött eljutsz a pultig, ahol az étlapot illető kérésednek a harmincas éveiben járó férfi szó nélkül eleget tesz – miközben inkább a padlón hagyott nyomaidat elemzi.
-Esik – közli az eredményt – mintha te nem is szó szerint bőrig ázva támaszkodnál a pultnak vele szemben. Aztán alaposabban megnéz magának – s megtisztelve érezheted magad, mert először az arcodat veszi szemügyre, és csak utána siklik lejjebb a tekintete. A sürgető kérdésedre úgy tűnik, hogy felismer – te vagy a fizető vendég!
-Nyugalom anyukám! - nyúl a jobbra eső kávégép fele, s megnyom rajta egy gombot. A gép megnyugtató hangon felbúg, és valami sötét folyadékot köhög az oda készített csészébe. Az elkészült terméket eléd rakja, ami erős kávéillattal kényeztet
– papayakrémet vagy cukrot bele? -Tolja eléd a lehetőségeket. Körbe nézve úgy tűnik, hogy jó forgalom van – tíz után lehet, de még mindig majdnem tele van – harminc-negyven ember lehet idebent. Itt a pultnál a harmincas férfiak támaszkodnak, és beszélgetnek. Az asztaloknál már vegyes a kép – fiatal, öreg, középkorú mind megtalálható köztük. Beszélgetnek, kártyáznak, isznak, vagy épp esznek valamit. Hátul a billiárd részen viszont jórészt a fiatalok uralják a helyet – a zene ellenére néha idáig hallatszik egy-egy harsányabb röhögés. Aztán, amikor belekortyolsz a kávédban, a pultos megkérdezi
-Hosszú Georgehoz jött? Csak mer' ő rendelet feleséget... - próbál meg némi beszélgetést kezdeményezni.

Thyriel:
Rina

Ki tudja milyen mélyre kéne ásni a múltamban, hogy valaki megértse mit, miért és pont úgy teszek, amit, mert és ahogyan végül megtörténik.
Huh. Ez kemény gondolat volt.
Megizzasztott.
De mit is mondhatnék, nincs oly erő a ’Verzumban ami megállíthat!
Ezért mosolygok folyton, ami igen örömteli dolog!
Máskor – egyesek szerint – ez meglehetősen idegesítő tud lenni.

Mindenesetre az irányítás, na, az egy jó dolog!
Legyen az egy ostoba kölyök, egy arrogáns hím vagy egy öntelt nőszemély.
Nem, a gépekhez nem értek.
Akárhogyan is legyen, ez (is) olyan dolog, ami akkor a legjobb, ha megoszthatod valakivel.
A bátyussal.
A valaki olyan, személytelen.

De most nem pillant rám azzal az igéző szempárral, nem szól csendesen mégis borzongással eltöltő mély baritonján
Nem érint meg finoman, amitől mindig összerezze(n)nek, mintha ostorcsapás ért volna
(valójában csak statikus elektromosság, de szépen csattan, amikor kisül)
Ezeket a különleges tulajdonságokat kerestem mindenhol, de hiába minden próbálkozás, még gyenge utánzatok se voltak.
Kivéve talán egyet.
Na azt tudta, hogyan kell a fájdalmat gyönyörre váltani!
Majdnem jó volt.

Gondolhatnék arra mi is történt a kereskedőnél, de igazából mióta megvan amit akartam…

Inkább fontosabb dolgokkal foglalkozom, mint a jég és a borostyán nedű, amit amúgy whiskeynek is becéznek.
Szeretek rá úgy gondolni, mint akaratoldó, hangulatfokozó és effélék.
Az önállóság, egyedüllét és magány mellet remek társ, könnyen repülnek a percek.
No persze nem annyira, hogy ne tudjak magamról, de az nem baj, ha legurul pár toroksimító korty.
A szórakozás mellett a nehézségek nevű kihívás szokott társamul szegődni, de ez utóbbit nem csípem annyira.

Hiányzol tesó.

A pultos jó arc, mindig amint meglát, már tudja, hogyan vehet le a lábamról.
Ilyenkor mindig székre teszem magam, aztán koccintunk és összevigyorgunk, mintha tudnánk valamit, amit más nem.
S ez így is van! Én tudom, hogy ő nem tudja, hogy én miért vigyorgok annyit.
De ettől jó a kedve és persze teljes mértékben rám figyel.
A figyelem jó dolog.
Legtöbbször pont oda megy, ahova én gondolom, amit ők látni akarnak.
Nem zavar, hogy nem tudnak szemkontaktust tartani.

A szépség relatív azt mondják.
Azt hallottam a relatív az egy elmélet.
Bizonyára egy ilyen olajos-zsírfoltos-overállos egyén ezt jobban tudja.
Engem meg nem érdekel.
Nem úgy a Papa-ya kapitány.
Érdekelne a gyümölcs is, de az nem képes arra, amire nekem kell.
Vagy… mégis? Ha érted mire gondolok…

Azt is hallottam, hogy a nagy has valójában a szex-gép üzemanyagtartálya.
Erre az elméletre nem most fogunk rácáfolni, de cserében megerősítést sem fog nyerni.
Más nem is érdekel most, mint az, hogy koccintsak.
Így nem zavartatom magam a többi vendéggel vagy azzal mit csinálnak.
No persze hazugság lenne azt állítani nem figyeltem meg és mértem fel őket, de…
Az összekoccanó poharak hangja sokkal jobb kedvre derít!

/Angol/ Amiből lehet lekvárt, abból lehet pálinkát is! S az utóbbi akár ágyas is lehet!

Segítem ki a két fickót, akik igen nagy dilemmával néztek szembe, így a Kapitánnyal már teljes nyugalommal ihattam.
Majdnem.
A Billiárdos népség igen hangos és erőszakos, mely tulajdonképpen elég vonzó számomra, de sajnos nem csatlakozhatom.
Fontosabb a bátyám, mint az, hogy feltöröljem a padlót ezekkel az embereknek látszó egyénekkel.
Pedig…
No de, mint mondottam volt a koccintás hangja!

Viszont a két öregre vetettem egy „kedves” pillantást, akik a nők és a fizikai erőszak közti kapcsolatot feszegették!
Szépen mondtam mi?
Ez az öl dolog amúgy nagyon finom tud lenni.
Forró és olykor bizony beteljesülés-szerű érzés is követheti
A kérdés az, hogy penge vagy pisztoly volt amivel véghez vitted.
Hm? Nem erre gondoltál?

Mivel a fegyvereim helyenként útban lehetnének, ezért a pult mögött kaptak most helyet, kivéve a késemet, amit a mellényembe rejtettem.
Az az igazság, hogy a kezeimben lévő pohár és üveg épp elég szokott lenni, nem beszélve a textilről, amit ha kell dobófegyverként is bevethetek.
Most beérem azzal, hogy koccintás után – immáron egy üvegtől megszabadulva (asztalra téve) – mellkason támaszkodjam, hiszen az egy igen stabil dolog tud lenni (például) egy ilyen hordó esetében.

/Angol/ Te hízelegsz! – mosolygok rá, miután Jinxyként becézett – Vagy mit… - azt keresek itt, azt is széles vigyorral – Akkor azok a csinos hölgyek nem látták azt, amit én! – bókolok viszont, majd a pénz témát átugorva – Bűnös! – ismerem el a nem idevalósit – és valóban akarok valamit! – töltök még egy pohárral – Igyunk! – koccinthatunk megint, kortyolgassunk csak, sok van még az üvegben – A csinos hölgyre… rám!

Az Ezüst Utazó:
Tudom hogy esik ezt válaszra se méltatom onnan jövök.
Az Arielen rengeteg jógaoktatás folyt néha benézhettem volna az egyikre akkor most nem lennék ennyire ideges. Ettől a "Nyugalom anyukámtól" újra frászt kapok.
"Nagy levegő, még egy és még egy" Beszív és kifúj, Beszív és kifúj.
-Cukrot egyet! És még egy kávét ugyanígy! - az étlapról kikeresem a legegyszerűbbet.
-Kérek egy adag sült krumplit is. - elveszek egy szalvétát mert a szemüvegem bepárásodott és áttörölgetem. A pultos kérdezősködik ki vagyok eléggé melléfogott.

Ezek a kiszolgálók afféle helyi mindentudók bolygótól függetlenül. Érdemes velük jóban lenni ezért bár a kedveskedés nem az én asztalom jobb lesz modort váltani. Kétféle verziót tudok elképzelni ha elárulom a pultosnak ki vagyok.
Ő elkiáltja magát: "hej mindenki itt az új doki!" Mindenki ideverődik jól megnéznek maguknak remélhetőleg nyaktól felfelé és egymás szavába vágva kérdik ki vagyok honnan jöttem és miért kellett ilyen sokáig várni rám.
A másik: az eleje ugyanaz mindenki felnéz de utána folyatják azt amit elkezdtek.
Én az utóbbira tippelnék. Na de lássuk mi fog történni.
-Nem ismerem azt a bizonyos Hosszú George-t de előbb vagy utóbb úgyis találkozni fogunk ha lesz valami baja. - hagyok fél perc  hatásszünetet hadd agyaljon mégis ki lehetek. Nyugodtan kevergetem a kávémat.
Addig nézem a helyieket, az áruházban azokat a ruhákat amiket rám akartak tukmálni pont megfeleltek volna ide. Szinte mindenkin kockás ing kígyó vagy krokodilbőr csizma van és akkora övcsat hogy csodálom hogy le tudnak ülni velük. Olyan fura karimás kalapok is vannak rajtuk amit le nem vennének soha.
-A nevem Dr. Roxana Dent, maguk kérvényezték új orvosért már fél éve kicsit sokáig tartott de itt vagyok.

Dierol:
Rina

Kai-ra mindig rábízhattad magad - ha nála volt az irányítás, úgy csinálta, hogy mindkettőtöknek jó legyen. S kész volt mindig testvériesen osztozkodni - még akkor is, ha mások hozzátok csapódtak átmenetileg. Ahogy például a nehézségek ellenére a tizenkilencedik születésnapodon három barátotokkal tettétek - az emlék mind a mai napig melegséggel tölt el, ha rá gondolsz. De persze ha úgy alakult, örömmel hagyta rád az események alakítását - hiszen tudta, hogy vakon megbízhat benned - nem fogsz csalódást okozni.

Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy mennyire különleges - senki nem tudta benned megfelelően betölteni a helyét. Vagy túl puhák, vagy túlságosan és feleslegesen durvák voltak, de attól a kedvelhető rosszfiús típustól mindegyik igencsak távol volt. Amelyik vagányan - néha gyengéd erőszakkal ha rászolgáltál - szeret téged és oltalmaz.
Azért volt, aki majdnem elbűvölt

Nayshya
Őt Beylixen, a Pub-Lick nevű éjszakai klubban pillantottad meg, s a műsora igencsak felszította a vágyaidat, melyben egy ázsiai lánnyal kényeztették egymást. Eredetileg az egyik hajó kapitányával akartál beszélni, de lemaradtál a találkozóról - igaz, megérte.
A párduc testű, fekete bőrű szépség határozott dominának bizonyult - pontosan tudta, hogyan bánjon veled - amit nem sokan mondhatnak el magukról. Akárhányszor eszedbe jut a kéj, amiben részesített, az amúgy sem csekély libidódat még jobban felcsigázza. Igaz, hogy emlékezetes (s téged kedvcsinálóként ingyenes) éjszakával ajándékozott meg, valami hiányzott. Bár nagyszerűen ért ahhoz, hogy korbácsolja fel és elégítse ki a vágyaidat, de a feltétlen szeretet érzése hiányzott, ráadásul egyértelműen közölte, hogy a férfiakat ki nem állhatja. Pedig...

A pultos sem annyira szörnyű. Igaz, nem is egy nagy durranás - egyszerű, mint a faék, de azért izgató látni, ahogy a pupillái kitágulnak, akárhányszor az inged alatt megbúvó szépségekre néz.

A pultnál rád néznek, amikor felveted az ágyas pálinkát.
-Végül is, csak cukor kérdése... válaszolja az egyik az ötletre.
-Ja, de a tömény szeszre a Szövetség büntetőadót vetett ki - szúrja közbe a másik szakértő

Azért nem sokkal később kényszeredetten elhallgatnak, amikor rájuk nézel. Úgy tűnik, hogy pontosan el tudják képzelni, mire gondolhatsz.
Pedig nem biztos...
Azt már megtapasztalhattad, hogy ha testközelből végzel valakivel az nem hagy hidegen. Minél nehezebb dolgod volt vele, annál forróbb az érzés öltájon - melyet leginkább talán egy szenvedélyes szeretkezéssel lehet csillapítani.   
De hogy ez a kettő lázba hozna, azt erősen kétled.

No igen, a papaya... Sok mindenre lehet használni - lehet belőle lekvárt, bort, sőt pálinkát is főzni, de egy valamire egyértelműen alkalmatlan - hogy pilótaként elrepítsen egy másik bolygóra. Pont ezért foglalkozol inkább Papa-yával. Akiben megerősíted a hitet, hogy többé-kevésbé jól mért fel téged.
Az észrevételedre, hogy hízeleg, nem is mond semmit, ám kissé megnyugszik, amikor elárulod - nem kell arra készülnie, hogy egy mérges ifjú bukkan fel hirtelen az asztalotok mellett.
A bókodra feltehetőleg elvigyorodik - gondolod, mivel csak a szakáll mozgását látod. Az újabb körre koccint veled egyet, de ezt már nem dönti le, hanem ráérősen ízlelgeti, s várja, hogy esetleg előhozakodj azzal - mit is szeretnél pont tőle.
Közben kintről új szerzet érkezik - egyértelmű, hogy nem helyi. A ruhái mind vadonat újnak tűnnek - túl élénkek a színek és nincsenek megkopva. A rommá ázott fiatal, szemüveges szőkeség egy fél keréken húzza maga után a bőröndjét, és a korábbi helyedre ül a pultnál. A jelek szerint elég durcás a világra.

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal