Kalandozások a birodalomban:

[Az Ezüst Utazó]

Zabar Rukh:

Fabyola egy pillanatra elgondolkodik a válaszon míg a helyi szabóságig mentek.
-Most nem nagyon részletezném az amazonok férjválasztási szokásait mert az hosszú lenne,  a lényeg az hogy a Vidal nevű ló amit az előbb láttál nem amazon ló volt. Egy kaskelloni nemes úr és egy amazon nő lánya a neve Atolla Valentina. Miért hozták magukkal pont most azt még én sem tudom!-Fabyolának be kellett fejeznie a beszámolót az amazonokról mert közben a szabókhoz értek. Néhányan már átöltöztek a helyi viseletbe, de közben veszekedés tör ki ami kihallatszik. A félelf szabó faarccal tűri jó magas lehet az ingerküszöbe. Fabyola mutogat, hogy hová állj hogy nagyjából mindent láss. Ő az kis épület egyik oldalán fél szemmel néz te meg menj a másikra. Hallani úgyis mindent hallotok. A veszekedés abból áll hogy a nők nem hajlandók megválni fekete ruháiktól hiszen ez klánuk szimbóluma, még egy köpenyt sem hajlandók felvenni rá. Azután szavazással döntenek, győz a többség marad a fekete ruha. Majd akkora hévvel mint amivel bementek ki is jönnek. Fabyola akkorát és úgy ugrik a másik irányba, hogy meg ne lássák mint egy szöcske. Még elég közel vannak hogy hallható és jól láthatóak legyenek. Arról beszélnek hogy enni kellene valamit és keressék fel valamelyik ivót. Fabyola odalép hozzád.
-Látod köztük azt a barna ruhás szőke lányt? Na ő Atolla. Szépen követjük őket kellő távolságból.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil Herceg:

A két lány csendben és Fiona túlságosan is nyugodtan lovagolt végig a Riegoyba vezető már rövidnek nevezhető úton. Vagy Enrike félelf mágiájának köszönhetően vagy csak tudják, hogy kik várják már őket ott. A városkapun belépve Enrike leírása a helyiekről igaznak bizonyult, olyan mint egy "Kis Toron" csak több a bevándorló.
Fellélegezhetsz végre itt vagy. Szétküldted Jodint és Jodinot élelemért és fegyverekért. Jodino pár perc múlva visszatér.
-Nagyuram ezt mindenképp látnia kell de csak maga meg én! Kérem jöjjön velem!-Jodino visszaindul oda ahonnan jött. Ha utánamész meglátod azt a kovácsműhelyt ahol a tizenhat ló van, köztük Vidal is.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Amikor kopogtatnak az ajtón, Hrissi úgy véli, hogy a szobához járó ivóbort és gyümölcsöt hozták fel. Azért mielőtt az ajtónyitásra kerülne a sor, feláll az ablakból, s előhúzza tőrét, melyet jobb kezével a háta mögé rejt. Mikor ajtót nyit, kiderül, hogy tévednie kellett – nem étel érkezett, hanem Fabyola. A tőrt ismét a tokjába csúsztatja miközben hallgatja sógornője látogatásának okát.
Hrissi megdörzsöli az állát, miközben Fabyola arról beszél, hogy Anilinek majd adnia kell a süketet, mikor valaki éppen belegázol az egójába.
-Rendben. Majd az ivóban gyakorlunk  – jeleli vigyorogva Hrissi, mivel ő kissé nehezebben hiszi el, hogy Anili tíz percnél tovább kibírja odalent tettetve a süketet. Aztán beteszi Fabyola mögött az ajtót, miután távozott.
-Ez a fejvadász most velünk vagy ellenünk dolgozik? - teszi fel Hrissi a kérdést, mert nem teljesen érti a szituációt.

Amikor a távcsővel nézelődik, váratlanul éri Anili kérése – általában utasítani szeret, nem pedig udvariaskodni. Meglepetésében egyből Anili kezébe nyomja a távcsövet, és odébb húzódik, hogy ő is meg tudja nézni a kovácshoz érkezett csoportot. Megvárja, amíg kinézelődi magát, aztán pár apró mozdulattal megjegyzi
-Jelenleg szerintem innen kéne figyelni őket, s ha láttuk, hogy merre mentek, utána megkérdezni a kovácsot és szabót, hogy mondtak-e valamit az úticéljukról – javasolja Hrissi

[Con Angilo Guerdo]

Zabar Rukh

Nagy érdeklődéssel nézem végig az amazonok veszekedését. Legalább megtudtam pár érdekes dolgot róluk. Viszont míg nem történik semmi előrelépés az ügyben addig követek Fabyola utasításait. Ő ismeri ezeket a népeket nem én.  Fabyola kérdésére a válaszom közben a következő:

- Igen-igen látom. Rendben van akkor kövessük őket. - ezzel a lendülettel követem őket vezetőmmel egyetemben.

[Haldirien]

Leanthil herceg

Az amazonok túlzott nyugalma kissé feszélyez engem, de nem kellett semminemű rajtaütésről tartanom, fogadtam el, ahogy beérkeztünk a városfalon. A városban nem fognak balhét csinálni, nem áll érdekükben, így már jobban ellazulok. Azonban nem sejtettem volna, hogy ugyanabba mentek, melyet mi találtunk meg, de Enrike megmutatta a számomra, hogy ez így történt. Rövid gondolkodás nélkül megszólalok.
- Vigyétek be őket abba fogadóba, amelyiket elhagytuk idefeléjövet, mutatok a hátrafelé. Mindhárman legyetek résen, és fékezzétek meg őket, ha bármi bajt akarnának tenni, vegyetek ki egy szobát, és ha muszáj fent kötözzétek meg őket.
Fiona elé állok, lesegítem a nyeregből, ugyanis megkötözött kézzel az problémásabb.
- Elvágom a köteleid. Jodin, Jodino, továbbra is legyetek figyelmesek, Enrike, te is próbáld meg szavaiddal megnyugtatni a hölgyeket, amig megveszem a szükséges felszereléseket,
Majd a lovamba visszaülve ellovagolok a kovácsműhelyhez, és miután kikötöm Árnydalt egy másik  épület előtt, elkerülvén az újabb elhajtását, belépek nagy lendülettel a műhelybe.
- Jónapot, hölgyeim és uraim! - köszöntöm hangosan a bent lévőket. - Két tucatnyit, a legjobb pengéi közül. - lépek oda ahhoz, aki feltehetőleg a kovács lehet testfelépítése alapján, közben egy nagy erszény aranyat veszek elő, és számolgatom a benne rejlő fényes fémdarabokat.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili már válaszolna de újra kopogtatnak, az ajtónyitás után ez már a szobapincér. Sült hússal gyümölccsel vízzel és többféle borral megrakott kiskocsit tol be a szobába. Aztán ácsorog ott pár pillanatig Anilire bámulva ő meg vissza, mint egy hülyére. Aztán sértődötten távozik, kintről jól hallani az átkozódását "ezek a sutyerák bunkók, hogy a villám csapna beléjük!"
Anili leül és eszik.
-Gyere enni én már majd éhen haltam, de ezután jobb lesz odafigyelni mielőtt bármit is a szánkba veszünk nincs e bele vagy leköpve és ez még a jobbik verzió.  Fabyolával van a fejvadász  ellenünk. Beszéltem pár szót a nővéremmel először Liot akarták de nem vállalta. Ő Leanthil féltestvére és az előző küldetésükben már egyszer -kétszer majdnem kinyírták egymást. Felteszem ezért mondott nemet.Ha jól tudom annyit mondott neki Fabyola, hogy segítse a herceget mindenben bármit is csinál. Ebbe rengeteg dolog beletartozik nem igaz?-A beszámoló kicsit hosszúra nyúlik mivel Anili közben eszik és az illem úgy tartja hogy teli szájjal nem beszél.
-Láttam ám hogy vigyorogtál! Nem nézed ki belőlem, hogy tettetni tudom a némaságot? Na és mikor Kaskellonban a földeken voltál, én meg figyeltelek teljes csendben?  Ha nem jövök elő azt se tudtad volna, hogy ott vagyok!-Érvel a süketség mellett Anili.
-Egy darabig akkor innen figyelünk, ahogy mondtad, ha olyan helyre mennek amit innen nem látni  lemegyünk. Elméletileg sem a hercegnek sem Atollának nem nagyon kellene minket meglátnia de ha ez mégis megtörténik nekik is ezt a nászutas szöveget adjuk be kéz a kézben andalogva. Végül is most házasodtunk éppen aktuális!

[Az Ezüst Utazó]

Zabar Rukh:

-Ahogy az már az elején megmondtam csak egy darabig tudlak kísérni aktívan. Most magadra leszel utalva, engem Atolla kisasszony ismer tehát nem mehetek be oda de te nyugodtan térj csak be az ivóba  vegyülj el akár beszédbe is elegyedhetsz velük nem fog feltűnni nekik eléggé helybélinek nézel ki. De a fegyvereidet dugd a köpenyed alá. Mert azok azok az Ikrek klánjának fegyverei. Az amazonok meg nem hülyék.-Adja ki az utasítását Fabyola.
-De mielőtt még bemennél még annyit...A lovad miatt ne aggódj idehozom az ivó elé, én meg visszamegyek a szabóhoz hátha megtudok valamit az elejtett szófoszlányokból. Nagyjából másfél vagy két óra múlva találkozzunk a fogadóban ahol szobákat vettünk ki.  -Fabyola a hatalmas toronyra mutat aminek minden oldalán egy-egy óra van.
-Kivéve ha közben a herceg nem ér ide mert akkor hamarabb.-Fabyola felül Napfényre és elvágtat, nagyjából tíz percen belül már a saját lovaddal tér vissza és kiköti az ivó bejáratánál a lovaknak szánt helyre, majd végleg eltűnik.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil Herceg:

Jodino feltűnően rosszallóan tekint rád. Ráadásul még megjegyzést is fűz a nézéshez.
-Jobb lett volna ha csak maga jön!
Fiona és Esmé amint meglátják az amazon lovakat azonnal elkezdenek fészkelődni, és igyekezni kiszabadulni a köteleikből, természetesen sikertelenül mivel Jodin aki még nem ment el ételt vagy fogadót keresni folyamatosan újra és újra megerősíti a köteleiket.
A kovács előjön a műhelyből koszos és büdös az izzadságtól láthatólag nem tetszik neki hogy feltartják a munkájában de győz az arany csillogása. Bemegy a műhelybe de nem hallani az ütemes koppanásoktól mit beszél a bennlévőekkel. Pár percen belül egy fiatal de nagydarab húsz év körüli kovácstanonc rohan ki a műhelyből és megy a következő szintén kovácsműhelybe.  Két hozzá hasonló tanonccal tér vissza, majd eltűnnek a műhelyben.
-Nagyuram egy óra múlva készen lesznek a kért fegyverek addig azt ajánlom igyanak egyenek valamit a helyi fogadók valamelyikében.-Szól a kovács, majd eltűnik a műhelyében.
Jodino a homlokát dörgöli mintha fájna a feje lehet fáj is neki. Igyekszik visszafogni magát, ne kiabáljon veled kell neki vagy fél perc, hogy tegye.
-Nagyuram fegyvereket bárhol vehettünk volna nem ezért hoztam pont ide! Hát nem látja! -Ezzel rámutat a fehér lóra.
-Vidal!-Kiállt  fel és füttyent egyet. Vidal megint felnéz de mivel ez még mindig nem a gazdája hangja újra a lenti jászol felé fordítja a figyelmét.
-Tehát a kisasszony a városban van, nem lehet messze soha nem hagyná magára túl sokáig a lovát mint ahogy maga sem. Ez a város pedig nem olyan nagy Azt ajánlom kezdje el memorizálni a békülő beszédét nagyuram!-Szólal meg Enrike most először mióta a ideértetek.

[Con Angilo Guerdo]

Zabar Rukh

Fabyola tanácsát kétkedve fogadom, hiszen egy  egyszerű amazon, kik nem élnek Toronon belül nem fogják ismerni az Ikrek fegyvereit, hiszen azt csak fegyver specialisták ismerik fel, de meghajtom fejem akarata előtt végül is lehet, nem én vagyok az első klánunk küldöttje, akivel találkoztak. Szép komótosan köpönyegembe csavarom a két klán fegyvert és a csomagom közé rejtem. Megköszönöm a nőnek, hogy idehozta a lovamat. Miután kikötötte és elbúcsúztunk, bemegyek az ivóba. Körbenézek és szép lassan oda ballagok a pulthoz. Csaposnak szólok, hogy némi ételt és italt szeretnék, s ha az amazonok melletti asztal üres, ahol ülnek feltűnés mentesen oda megyek és leülök, mintha sima átlagos utazó lennék. Viszont megpróbálok hallgatózni, ha értem a nyelvüket.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Az újabb kopogtatásra Hrissi újfent előhúzza a tőrt, a háta mögé rejtve az ajtóhoz lép, és másik kezével kinyitja. Amikor látja, hogy ételt hoznak, szélesebbre tárja az ajtót, hogy a kocsi beférjen. Az ajtó mellett állva, jobb kezét a háta mögé rejtve figyeli, ahogy a felszolgáló betolja a kiskocsit. Érdeklődő arccal nézi, hogy utána mire vár még a szolga – s nem igazán zavarja, hogy miután becsukta a távozó szobapincér mögött az ajtót – némi átkozódás szüremlik át.

Anili invitálására újfent elteszi a tőrt, és aprót biccent. Leül a kocsi mellé, és a sült hússal barátkozva hallgatja a helyzet magyarázatát. A legfontosabb szó már elhangzott – ellenünk. Hrissi ártatlan mosollyal jeleli
-Megöljem? - kérdezi, de úgy véli, hogy a válasz meg fogja zavarni – amikor Anili azt fogja válaszolni, hogy ne. Ha valaki ellenség, azt tisztességes helyen el szokás temetni. De ez itt észak, és az északiak bolondok...
Hrissi a felvetésre, hogy Anili néma tud-e maradni egyetlen mozdulattal válaszol
-Most is beszélsz... - Vigyorodik el pimaszul.
-Valószínűleg sem a szédült tyúk, sem a hercege nincs a városban – jeleli Hrissi, miközben feláll a kiskocsi mellől, és átül Anili mellé.
-De azért, hogy minél hihetőbb legyen a nászút, volna még mit tenni – karol bele játékosan Anilibe, s belecsókol a nyakába.

[Haldirien]

Leanthil herceg

Az egyik iker, azt hiszem Jodino feltűnően rosszallón tekint rám, és aztán még fel is szólal, kifejezve, hogy jobb lett volna, ha egyedül indulok útnak.
Megfordulok a sarkamnál, és odalépek elé, közvetlen a szemébe nézek.
- Én nem kértem a segítségedet, és nem is igénylem. Jodino, feloldozlak a szolgálat alól, menj nyugodtan haza, Jodin, az utak veszélyesek egy lovas számára, kísérd el fivéredet. Enrike, téged sem tartalak, menjetek nyugodtan a kis hercegségetekbe. - majd visszafordulva egyenesen besétálok a kovácsműhelybe.
"Most már azt csinálnak amit akarnak. Engem már nem érdekel."
A kovács kint fogad, majd javasolja hogy menjek egy fogadóba.
"Nem játszunk ilyen játékot."
- Bemegyek. Érdekel a portékája, és inkább azok közül választanám ki a számomra megfelelőket... Ugye az újonnan kovácsoltról csak később derül ki, hogy jobb e mint a többi, amely már meg volt készülve. És nekem a jobb kell, így engedelmeddel. - Ellépek mellette és az üzlethelységbe megyek, ahol feltehetőleg megtalálom az amazonokat. Ha nincsenek itt, megkérdezem érdeklődve.
- Olyan sok ló van kikötve a műhely elé, mégsem látok idebent annyi embert... túlságosan felbecsültem volna a tudását?

[Az Ezüst Utazó]

Zabar Rukh:

Fabyola előre szólt nem lesz mindig veled érthető, hogy lelépett. Minden információval ellátott amit tudnod kell. Legnagyobb sajnálatodra az a bizonyos bárd az előbbi kocsmából ide tette át a székhelyét hangosan és és nyekeregve dalol, de rajtad kívül ez senkit nem zavar. Vagy a hangos beszéd vagy a már elég komoly alkohol bevitele miatt. Sőt egyesek vették a bátorságot és együtt énekelnek ugyanabban a stílusban a bárddal, folyamatosan dobálva neki a réz és ezüstpénzt nehogy abbahagyja. Telt ház van az amazonok a középső asztaloknál ülnek a pultnál semmit sem hallasz, legfeljebb a rendeléseket az egyetlen szerencséd, hogy a kutya se törődik veled csak a kiszolgáló néha, kérsz e valamit. Ezért nyugodtan közelebb mehetsz az amazonok asztalaihoz persze háttal ülve hallgatózni, senkinek nem tűnik fel.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili csodálkozva néz rád és csak hogy lásd tud ő csendben is lenni inkább jelel mint beszél.
-Kit akarsz megölni? A szobapincért, Liot, vagy a mostani fejvadászt? Az elsőnek az volt a baja, hogy nem fizettem neki amiért felcipelte az ételt, a másik kettő...Kapnék az úrnőtől attól tartok. Ha Lio meghalna, a herceg saját kezűleg nyírna ki, lehet hogy utálják egymást de akkor is féltestvérek.-Elgondolkodik egy kicsit majd jelelve folytatja.
-Hogy itt vannak e a városban azt csak akkor tudhatjuk meg ha majd lemegyünk, és kicsit jobban szétnézünk.-A nászutas megjegyzésedre csak annyi a válasza persze jelelve:
-Említettem már mennyire kényelmes ez az ágy? Próbáld ki!
 

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

-Ahogy óhajtja nagyuram!-Válaszol röviden semmilyen kommentárt sem hozzáfűzve Jodino. Már fel is pattan a lovára a többiekkel együtt és elvágtatnak. Magukkal víve a két amazon nőt is, hogy hová mennek nem kérdezed, hiszen magad küldted el őket.
A kovács bevezet a műhelybe ahol megcsap a veszedelmes forróság. Nem csoda hogy itt mindenkin legfeljebb egy marhabőr nadrág ugyanilyen kötény és kesztyű van.
-Vigyázzon nagyuram ne menjen az izzó szén közelébe, olyan forró hogy megolvasztja a páncélját.Azt meg maga se akarja igaz? Jöjjön inkább velem!  -Átvezet egy másik terembe ahol sokkal hűvösebb van. Hosszú fogasokon végig vagy egyesévvel vagy több egy fogason leginkább emrelin kardok gyorsan megszámolva legalább húsz vagy huszonöt darab ugyanennyi tőr és dobótőr felfüggesztve. Külön hevernek a földön amik csorbák,  töröttek, vagy egyéb javításra szorulnak. Azután még egy erem következik, a látvány elképesztő ez a kovács nagyon érti a dogát. Ynev szinte minden helyéről vannak itt fegyverek és azok másolatai mindegyikből legalább tíz.
Még a te kardod is ott lóg az egyik fogason bár nem olyan díszes és egyedi, de akkor is szinte már megközelíti a tiédet. A kovács mégis egy másik kardot kap le az egyik fogasról.
-Ez egy dzsad szabja, van itt jó néhány erősebb amazon nő akinek már a pofonjától is kidől az ember fia amint meglátták megforgatták azonnal rendeltek belőle tízet.-Közben úgy simogatja azt a fegyvert minta a szeretője lenne. Visszaakasztja oda ahonnan elvette. Megáll a terem közepén keresztbe font kézzel.
-Akkor mennyi az annyi?




-

[Haldirien]

Leanthil herceg

Jodino pár szót szólni és aztán már ugrik fel a nyeregbe, majd testvérével és Enrikével együtt ellovagolnának.
- A vezérük itt marad, - lépek közbe, mielott még indulnának. Majd miután a nőt itthagyták és elindultak, egy pillanatra hátravetem tekintetemet
- Fattyú. - mormogom a távolodó alak felé
"Nem tudom, mi volt a baja, de nem is érdekelt engem. De sohasem volt érdekemben személyemhez nem hű emberekre bízni az életemet."
- Gyere be. - invitálom a kovácsműhelybe.
Ott hamarosan még is látom a készletet, amely lenyűgöző. Sose hittem volna hogy a világ szélén ilyen széleskörű fegyver arzenált találok.
Elgondolkodom majd veszek dzsad szablyát, illetve egy emrelin kardot, egy khossast amennyiben találok, egy rapírt, a díszes kardot és még keresem a legélesebb pengét, majd azt is ki választom a megvételre. Ez felőrli a jelenlegi erszényem javát, de megéri.
- Ezek volnának,- mutatom a kiválasztott fegyvereket.
Azután Fiona felé fordulok.
- Induljunk keressük meg a társaidat.
Mondom neki miután kifizettem a fegyvereket, közben felnyalábolom oket