Meglepő erővel töltel az a tudat, hogy valami titokzatos dolog történik, így nem esik nehezedre lekövetni a nagymestert egészen a fémajtóig, ahol, normális esetben ott lett volna Arina, de magad sem jöttél ki annyira a gyakorlatból, hogy ne tudtad volna kinyitni azt másodszorra.
Igazán érdekes fejleményeknek voltál a tanúi, vajon mit kereshetett a nagymester másnak a sátrában, legalábbis erre következtettél a sátor színéből, mi lehetett az, amit olvasott, és ide vezette azonnal? Ezek a gondolatok is befészkelték magukat a fejedbe, felerősítve vágyadat és képességeidet arra, hogy kinyissad azt a bonyolult fémzárat.
A túloldalán semmi különöset nem találsz, csupán egy hosszú lépcsősort, melynek a végén teljesedik be minden, amin gondolkoztál.
Közben azonban megszólal a fejedben Illia hangja, melytől megugrasz, de az árnyék hűvös ölelése eltakarja minden mozdulatodat, akiről időközben el is felejtkeztél, azonban elutasítottad azon kérését, hogy csatlakozzon hozzád. Ezekbe a szavakba beleillesztve azon figyelmeztetést, hogy ha követi, akkor szembemehet a Meridián parancsával.
A folyosó végén lévő teremben megtaláltad Manseát, a fejvadászt aki segített nektek beilleszkedni, és egy halottat a lábainál. Akivel nem sokkal korábban találkoztatok, és a Fehér Özvegy üdvözletét vitte el nektek, vagy éppen a tieteket neki. A lovag szavaiban a gyanú érződött ki, ahogyan számon kérte a másikat. A hangulat egyre fokozódott a hangulat a párbeszéd közben, mely közepette hirtelen Illia tűnik fel melletted, és csendesen figyeli a dolgokat ő is.
A lovag felhívja Mansea figyelmét arra, amit utána te is észrevettél távolról, hogy a vér még igencsak friss lehet, így a gyilkosság sem régen történt.
Azután kiderül hogy még egy ötödik személy is jelen volt, akit egy pillanatra láttál a kijárat felé futni, egy megtépett ruhás alak, bizonyosan koldus.
Mansea, mint korábban többször is, láthatatlanná vált az emberi szem számára, de már korábban is használtátok Illia képességeit arra, hogy ennek ellenére láthassátok a férfit, mely most sem történik másként, ugyanis Illia a szavaiddal párhuzamosan már el is indul a terem felé, de megáll.
~ A termen kell átjutnunk, de akkor meg fog minket pillantani a lovag... ~ szólal meg kissé zavartan, majd szinte te is érzed az elmédben, hogy megvilágosodva terve támadt. ~ Kövess. Remélem működni fog.
Az árnyékok széléig jutott, majd lehunyta a szemeit, A lovag körbe fordult, keresve tekintetével a fejvadászt, aki az előbb vált láthatatlanná.
- Bah! - ereszti le idegesen a pengéjét. a szemében a hideg számítás és a gyűlölet kettősét veszed ki. - Nem maradnak fedetlenek titkaid, fejvadász! - dörmögi tehetetlenül majd a lábával megböki a halottat.
Közben felcsapódnak Illia szempillái, és még zavartabbnak tűnik, mint korábban.
~ Miért nem megy? ~ szemében talán félelem is érződik, közben rád pillant, majd kifújja a levegőt, és újra próbálkozik.
Hosszú másodpercek telnek el, mire felkapja a fejét a lovag majd a szoba falát körbeölelő árnyékokhoz ugrik, egy lélegzetvételnyi idő alatt megsuhintva pengéjét, mely szikrákat csapva éri el a falat.
- Mi az ördög?
Illia gyorsan megindul, és egy pillanatra, mikor a fénybe ér, rövid másodpercre megpillantod hátulról a tökéletes alakját, aztán elnyeli a fal tövébe húzódó sötétség,
Ezután előlépsz a sötétségből, és megjegyzed.
- Látom a bizalom nem az erőssége.
A lovag villámgyorsan fordul feléd, egy pillanatig néz, majd biccent egyet.
- Talán csak nem az az átkozott bérelt fel téged. - keze ügyéből nem mozdul a penge, majd pár pillanat után biccent, a fogása lazul, de az arca nem olvad meg. - Valóban nem, és ezért vagyok még életben. Gorvik egy kígyófészek volt mindig is, meg kellett tanulni a túlélés törvényeit, fájdalmas úton, vagy intő példákból való tanulással. Én tanultam, nem kételkedem, hogy Kránban sokat tanultál, de lehet, hogy itt is szükséged lesz rá, nehogy úgy végezd, ahogy ezek, bök a tekintetével a holttest felé. Tárgyalások éppolyan könnyen lehetnek merényletek vagy gyilkosságok, mint tárgyalások, ha érted. És ez a Mansea, ő igazán mestere a cselvetésnek. - közben kiköp.