1099, június 1. éjjel, Jeruzsálem, Tahir bin-Szelim al-Ibádi háza
Árny láttán egy pillanatra összerezzenek, majd minden bátorságomat összeszedve neki iramodok az ablak irányába és kilesek rajta, óvatosan. Ha nem látok senkit, akkor próbálok ablakon át nyomokat találni kint a földön, ami utalhat arra, hogy tényleg járt e itt az este folyamán valaki. Ha bentről nem látok semmit és senkit, elgondolkodom azon, hogy vajon én hagytam e nyitva az ablakot. Ha nem, akkor meg vizsgálom, hogy kívülről nyithatták-e valahogy ki. Van e sérülés a retesz körül, olyan kopás, amit nem az ablak nyitogatása közben keletkezhetett, vagy bármi, ami gyanús lehet. Ezek után ha nem találok nyomokat, húzok egy lábbelit, magamhoz veszem a tőrömet és közben azon töprengek, hogy szóljak e a társaimnak, amit aztán elvetek egyenlőre. Óvatosan kimászom az ablakon, figyelve a lábam elé, nehogy tönkre tegyem a nyomokat, ha esetleg vannak. Nyomokat keresek.