Temmo
A fiatal szerzetes segít az idős asszonynak ellátni a sebhelyet, neki is feltűnik, hogy valami nagyon csúnyán elintézte a lábát. Nem tudja Temmo pontosan, hogy mitől sérülhetett meg így a szerencsétlen, de bizonyos, hogy nagyon komoly sebről van szó.
Szerencsére sikerül ellátni a sebet az idős nő vezetésével. A nagydarab izomember és a mellette szinte eltörpülő fiatal nő egy pár vékával és egy hosszú, masszív bottal elhagyják a fogadót.
"Várjunk csak... " - mondja a nő, és közelebbről megvizsgálja a sebet. - "Először is meg kellene próbálnunk a lábát rögzíteni. Segíts nekem meghúzni ezt a szíjat." - elővesz a zsákjából egy pár köteg tekercset, és az egyik kötet ráköti a sérült lábára.
Végül a kisebb nagyobb gondokat megoldva végül is úgy tűnik, hogy sikerült megtenni a lehető legtöbbet, a férfi nincsen még magánál, elalélten fekszik az asztalon ahová Innon lefektette.
"Köszönöm, drága fiam a segítséget. Ha minden jó, akkor sikerült megmenteni ezt a szegény lelket. Ha nincs hol aludnod az éjjel, kérlek, csatlakozz hozzánk majd." - mondja a nő egy kedves mosollyal. - "Sült halat készítek."
Felicia, Innon
Borisz egy mosoly kíséretében adta át a vékákat és egy fabotot Innonnak. Felicia szavaira igenlően bólint egyet.
"Persze, köszönöm Felicia!" - a tekintetével végig kíséri a távozókat, majd az egyik közeli asztal felé fordul.
Innon és Felicia beszélgetnek az úton és a vízben egy gyors fürdőt vesz a barbár. Mivel a folyó a falu határában van, így eléggé üres a falunak ez a része, a többség mindenbizonnyal a piactéren vagy a fogadóban tölti az idejét.
Amikor visszatérnek, Borisz mosolyogva int Innon felé és egy félreeső szobába vezeti a barbárt.
"Köszönöm! Pompás, két kupát, mit szólsz? Ne mondhassa senki hogy szűken mérem a barátaimnak!" - szólal meg Borisz, mikor a fürdővíz a helyére került.
"Felicia, esetleg tudsz önteni két korsó sört Innon barátunknak? Persze a másodikat csak ha végzett! Nehogy kárba menjen." - szólal fel Borisz, majd bezárja maga mögött az ajtót.
Közel egy tíz perc múlva kilép az ajtón, és a létrán felmászva szól a fürdőre váró uraknak és megmutatja nekik a folyóból hozott fürdővízzel teli dézsát.
Kabata Norobu, Saito, Ut Saeva
Közel egy húsz, talán egy fél óra telhet el, mire a fogadós felmászik a létrán.
"Jóuram, a Norobu házból, kérem, jöjjön, a fürdője elkészült." - majd Saito felé pillant. - "Az ön fürdője is elkészült uram." - mondja mosolyogva, majd levezeti a két fegyverforgatót abba a szobába, ahová korábban vitték a vizet.
"Ha bármit még hozzak Önöknek, ne legyenek restek nekem, vagy annak a leánynak szólni." - szólal fel Borisz, ahogy a kardmestert és a kardművészt a dézsákkal egy szobában hagyja.
A két nemesúr számára meglepő lehet, hogy a dézsában a víz kellemes meleg hőmérsékletű, így megfelelően alkalmas az út hosszú porának a lemosására. Miután végeztek, szól Feliciának Borisz, hogy szóljon a harmadik vendégnek is, aki kért fürdőt, hogy van lehetősége fürödni.
Saito
Miután Saito megfürdött, elvegyül a forgatagban és nézelődik a kofáknál a falu főterén. Két rézért cserébe sikerül egy sült almához jutnia, amit egy keletről érkezett tiad férfi árult, mindenféle hagyományos tiadlani ételekkel együtt.
A piac a faluhoz képest igencsak méretes, egy pár furcsa dolog is feltűnik Saito-nak, ami valószínűleg a vetélkedővel kapcsolatos, amiről hallott a városba menet. Fiatalok és felnőttek egyaránt megmérettetik magukat egy rögtönzött íjász céltáblánál, ami egy a mezőről behozott szalmabábu lehet.
A faluban nincsenek olyan különös látványosságok, ahogy sétál a faluban, a házak között benézve egy pár embert lát az erdőségből előjönni, hagyományos tiad ruhát viselnek, nők és férfiak egyaránt. Egy pár tőlük a vásári forgatagba tűnik el, mások pedig a házaikhoz mennek. Nem is találta volna annyira érdekesnek, hogyha egy pillanatra az erdő fái közül, ahonnan jöttek az emberek, nem látott volna meg a bokrok között egy fekete porcelánmaszkot és egy lila virágot, ami pillanatokkal később a bokrok között eltűnt.
Kabata Norobu
A tea szerencsére rendkívül finom hegyi virágokból készített üdítő, így nem is esik a nemes számára dícsérő szavakat találni a teára.
Az utolsó vendég megérkezte egy kissé felborzolja a kedélyeket, főleg a vendéglátó részéről, másrészről pedig amiért egy fő helyett ketten maradnak az asztalnál, de végül az elöljáró felesége egy újabb terítéket hoz, és önt a kyr vendégeknek is a teából. A nemesúr végigméri a nemest, majd megakad a tekintete a nemesi ház jelén, amit Kabata Norobu visel magán.
"Norobu úr. Sokat hallottam a családjáról." - mondja kedvesen a kyr férfi, a nő úgy tűnik, hogy észrevette a testtartás okát, és hol a tiad nemes úrfira, hol pedig a dwoonra pillant.
Egy kedélyes beszélgetés kezdődik, a kyr megdícséri Niiro Larkhon földjeit és az örömét fejezi ki, hogy a háború után ilyen hamar lábra tudott állni a határmenti nemes. Niiro Larkhon megköszöni a kedves szavakat, és mondja, hogy reméli, a határ túlsó oldalán is hasonló a helyzet. Azután a dwoon kerül a párbeszéd központjába. Úgy tűnik, hogy bármi is legyen a nemesek célja a kis ünnepségen, egyelőre inkább csak kedélyesen beszélgetnek és kicsit jobban megismerik egymást.
Ami feltűnik a fiatal nemesnek, hogy Niiro Larkhonnak is feltűnt a testtartás, valamint a Narinak nevezett nő reakciói, viszont nem szakítja félbe az éppen beszélő kyr férfit.
"Köszönjük a teát." - szólal fel a beszélgetés végeztével a kyr nemes, és az üres csészét lehelyezi a kis asztalra. - "Régen nem ittam ilyen jót." - mondja egy mosoly kíséretében.
Közben a háziasszony feláll az asztaltól, és egy kis ebéddel tér vissza, jól átsült vadhús egy kis keleten termelt rizzsel.
Az ebéd után, miközben a beszélgetőpartnerek elindulnak a kijárat felé, Niiro Larkhon úr egy halvány mosollyal megérinti Kabata Norobu vállát, és a fülébe súgja.
"Csak óvatosan, Norobu uram, nem szeretnénk, ha a vendégeink fenyegetve éreznék magukat az otthonomban." - megveregeti ismét a vállát, majd fennhangon folytatja. - "Hamarosan megrendezésre kerül az idei verseny, azután a vacsorán kérem jöjjenek majd a főtéren felállított asztalokhoz!"