Jól esik a gyakorlás Lannal, szükség volt már erre, és elég filozofikus választ ad a kérdésem tekintetében. ilyesmi dolgában ő a tudó, mégis bizonytalan maradok. Talán ezek a szabályok így vannak odahaza, de ezen a helyen ki tudja, milyen új törvények uralkodnak?
Később Hajnal megosztja velem a maga véleményét Lannal, és nem téved: nyelve komolyabbat sebez az emberen bármi kardnál, főleg, ha szellemek sértő erejével vértezi fel.
Csodálom, hogy indulásunkat senki se próbálja megakadályozni és szabadon ér minket a pihenő vége. A ház elhalmoz minket úti élelemmel, ez akár igen kedves gesztus is lehetne, ha nem venné körbe a ház urát egyfajta romlás, amit korábban csak elfajzott abyrnossi nemeseknél tapasztaltam. Fifi szerszámait és a málhát gondosan ellenőrzöm, magamban megjegyezem, mióta jobban kijövök az emberekkel, és több teret engedek nekik, ritkábban keresem a lovam társaságát.
Mikor azt hinném, Hamír semmivel se múlhatná felül a nekünk tartogatott meglepetéseket, valóságos kincseket hozat elénk. Szigorú ábrázatot öltök, és egyetlen jól megfogalmazható kérdés születik bennem: honnan az átokból van ennyi vagyona Kiinának? Jó, mesélt ezt-azt a közreműködéséről a ház urának meggazdagodásában és gazdasági fellendítésében, de aligha lehet tisztában azzal, ekkora személyes érték birtoklása mekkora felelősséget jelent. Figyelem, hogyan kezeli az ügyet, és leszegem a fejem. Az ilyesmi őrzéséért annál jóval többet szoktak elvárni, minthogy nagy ritkán mosolyogva belibben, elsüt pár kedve semmiséget, megvendégelteti magát aztán titokzatos kísérőkkel egyetemben távozik. Élek a gyanúperrel, Kiinna fogalma sincs arról, milyen tisztázatlan helyzetet tart fenn Hamírral. A vendégjog élvezete ősi dolog, súlyos sértés lenne azért fizetséget adni, de a vagyona őrzéséért egy méltányos összeg lenne a minimum. Nagy kedvem lenne kiokosítani, de ha kinyitom a szám, ezek itt mindent értenek, és nem kívánom rombolni Kiina tekintélyét.
Később megajándékoz, és hosszú néma pillanatig bámulom a tenyeremben fekvő drágaságokat.
- Bár szívből tudnék ennek örülni! - sóhajtok abrínul. - Hamír szerint ez a saját vagyonodból osztogattál, nem az övéből, tehát ez a te ajándékod, nem a ház uráé. Kérdezhetném, hogyan tettél szert ennyi mindenre, de adódik ennél fontosabb kérdés: mennyit fizetsz Hamírnak, hogy szakszerűen őrizze a vagyonodat? Mert ugye fizetsz? - néztem rá jelentőségteljesen. - Ilyesmit szigorú helyen tárolnak, külön őrséggel, esetenként varázsvédelemmel, amiért komoly fizetség jár. Az őrség és a szellemnézők nem laknak jól mosollyal, vagy ha ez a hasonlat nem tetszik, mondok mást: mások munkáját és elhivatottságát úgy illő megtisztelni, ha megfelelően díjazzák. A kedvesség és szépség egy határig jó, aztán sértéssé és kihasználássá hízik.
Ugyanígy arra is figyelek, mindenki kapott valamit, még Deion is, ezzel Kiina hozzájárult, maradjon. Nem vagyok oda a tényért, de túl fogom élni.
Nehéz szívvel lépek át a kapun, de nem azért, mert ismét mágiával érintkezem, hanem amit Kiina kavar maga körül Hamírral. Túl könnyen eresztettek el minket, ez nekem gyanús, nagyon gyanús.