Deion Testvér
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - temetés
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________
Deion az élelem vételt intézte, közben amikor Lan megszólította biccentett felé, majd visszafordult a helyi lakos felé. A szerzett élelmet végül elosztotta a többiek számára. Úgy vette, csákányos Kékprémnek van még élelme, így a többiek felé osztja el a szerzett élelmet.
"Ha kell neked is, akkor lesz nálunk, de olyan vadásznak tűnsz, akinek nincs gondja az élelemmel az ilyen tájakon."
Az út során egy dallamot fütyül, de összességében hallgatagon követi a többieket. Kael kérésére elkezd ásni, habár nincs nagy szakavatottsága benne, és alaposan el is fárad a végére, de kicsit felvonja a szemöldökét, ahogy végig néz a lápon.
"Szerintetek még mindig követnek?" - fújtat egyet, majd miután belehelyezik a holttestet, előveszi a Sellő hajóról szerzett egyszerű kést, és a elsietett kopjafára az alábbi szöveget vési:
Életed vándor
Megbecsüld, végy imádba
Sorsomra ne juss
Miután végzett, végignéz az ottlévőkön, majd a láp felé mutat.
"Mit gondoltok. A lápban lehetőségünk lehet megfosztani őket a lovaiktól legalább. Ha be tudjuk csalni őket a lápba. Akkor legalább lassabbak lennének..."