Erioni hétköznapok

[Szeráf]

Marius a "Róka"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

Szó szót követ a kis asztaltársaságnál, s Róka gondolatai néhol elkalandoznak. Nem a titokzatos kincs felé. Nem... Szívét jó érzéssel tölti el, hogy egy ilyen nem mindennapi "banda" tagja lehet. Jókat mosolyog, a goblint illető, "fenyegető" élcelődéseken, s amint gyanússá válik a kis bajkeverő, magától bevallja a magánakcióját.

"- Sumákolni? Kicsoda? Én? Hát úgy ismersz engem, mint aki szokott sumákolni?"

"- Elvégre valahova be kell pakolni azt az ötven hordó bort, nem igaz?!"

Ez is letudva... Szándékosan hallgatta el idáig, hogy ő tudott róla, bízott benne, hogy Gromk maga mondja el. Szeme ide-oda vándorol asztaltársai között, de továbbra is hallgat.

Az ötletek, hogy mit is kellene tenniük, úgy röpködnek fölöttük, mint a keselyűk a döglött ló teteme fölött. Nem igazán jutnak dűlőre, de Marius hagyja, hadd döntsenek ők, nem akarja átvenni az irányító szerepét. Azt teszi, amit a többség jónak vél, hogy az a legjobb megoldás lesz e?! Az rövidesen kiderül...

Eközben Gevyr eltűnik, majd mikor újra megjelenik, egy kisebb csomagot helyez eléjük, sötét repertoárjából. A boszorkánymester a balhéra készül fel. Ez lesz hát?! Egyértelműen a tudtukra hozzuk, hogy hol a helyük ezeknek a Kalapács féléknek?!

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

- Sumákolni? Kicsoda? Én? Hát úgy ismersz engem, mint aki szokott sumákolni? - nézett ártatlan szemekkel a goblin. - Mellesleg nem is ványadt... Mondom, három óráig olyan volt, mint a cövek! De most nem az én kukacomról kéne beszélni, mert Kalapácsék nemsokára ideérnek, a Fivérek meg éppen a bort pakolják a raktárba... A raktárba, amit bérelünk... - magyarázta tovább. - Elvégre valahova be kell pakolni azt az ötven hordó bort, nem igaz?! - felemelte a kezeit, mielőtt még a bárd szólhatott volna. - Egész olcsón jutottunk hozzá, okés?! Háromszoros haszon várható... Legalább! Tudjátok, hogy van orrom az ilyesmihez. - böködte meg az orrát.
Ezt miért akartad vajon eltitkolni?...
A bárd arcára lassan féloldalas mosoly kúszott, ahogy a toronihoz fordult.
- Te Mosoly... egyszer addig kéne agyonverni ezt az istencsapást, amíg nem dumálja ki magát... amilyen rohadt kis mázlista, a végén megint kezet csókolhatunk neki... - nevetett fel halkan.
- Ej, te goblin, te goblin... - csóválta még a fejét mosolyogva, majd a visszatérő boszorkánymester ténykedése felé fordította a figyelmét.
- Azok ott, - bökött az írópálcával a dobozban csörgő üvegcsékre Gevyr – friss fegyvermérgek. Három fajtát csináltam. Lehetőleg ne Gromkra pazaroljátok most el! A fekete dugós kínméreg, a pirostól elkapja a rángógörcs, de nem azonnal. A fehér dugóstól pedig úgy elgyöngül mint Giliszta koma Estella láttán.
- Biztos nem próbáljuk ki a Csótányon? - hajolt közelebb a Kobzos a gyanús fiolákhoz. - Naa, csak a pirosat... - sandított a tolvajra a szeme sarkából.
Nem kedvelte különösebben a mérgeket, bár ha alkalma adódott rá, céljai elérése érdekében nem egyszer használt már ilyesmit. Amikor a döntés már megszületett, a kivitelezés már teljesen másodlagos.
Felállt és egy lépéssel az ablakhoz lépett, és kibámult az utcára. Furcsamód általában könnyedén rátalált a megoldásra, amikor egy problémával szembekerült, most azonban kissé tehetetlennek érezte magát. Úgy érezte, hogy már döntöttek helyette, és csak lép, mint a bábuk a Menzini-sakk tábláján. Bosszúsan fújt egyet - nem kedvelte az ilyen helyzeteket. Végül bal vállával az ablaktámlának dőlve maradt, onnan pillantott hol az utcára, hol pedig az asztal körül ténykedő társaira.
Ha megölik Kalapácsot, és a legényeit, talán olyan eseményláncolatot indítanak el, ami végül sokkal nagyobbat csattan rajtuk. Jól mondta a Róka: nem lenne túl jó, ha végül valami túlbuzgó barom a fejükre gyújtaná a házat.
Valami ügyes csínyre volna szükség... nehogy már egy ilyen homoktúró okosabb legyen ötünknél... Meg a fél világnál... - mosolyodott el magában, belegondolva, hány meg hány embert tettek már lóvá ők öten, külön-külön és együtt is...

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

- Te Mosoly... egyszer addig kéne agyonverni ezt az istencsapást, amíg nem dumálja ki magát... - veti fel ötletként a bárd olyan hangsúllyal, amelyről nehezen eldönthető, hogy csak tréfál, vagy komolyan is gondolja.
- Ennek semmi köze a szerencséhez. Ez színtiszta üzleti érzék apukám, semmi más. És nem muszáj a kezemet csókolgatni... odatarthatom a zöld kis valagamat is...
- Ej, te goblin, te goblin... - csóválja még a fejét mosolyogva Vyan, majd a figyelem a visszatérő Árnyra terelődik.
- Azok ott friss fegyvermérgek. ... Lehetőleg ne Gromkra pazaroljátok most el! ...
- Biztos nem próbáljuk ki a Csótányon? - hajol közelebb a Kobzos a gyanús fiolákhoz - Naa, csak a pirosat... - sandít a tolvajra a szeme sarkából.
- Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak?! - csattan fel méltatlankodva a goblin - Különben is, mire mennétek nélkülem?
Megnedvesíti az ajkát a keze ügyében lévő kupa borral, aztán elgondolkodva folytatja, miközben narancs szemeit a térképre szegezi.
- Kalapács is látta a térképet... Fütty mutatta neki... Tehát felesleges vesződség lenne az átrajzolásával bíbelődni. - felpillantva körbehordozza a tekintetét - Nincs valakinél egy kis dohány? Csak kölcsönbe! A füst ... tudjátok... inspirál. ... Szóval mi lenne, ha átadnánk Kalapácsnak a térképet? Hm? - mire értetlen pillantások kereszttüzében találja magát - De tennénk róla, hogy használhatatlan legyen. Tudomisén valahogy kiégetnénk a közepét vagy eláztatnánk egy kupa vörösborral. A lényeg, hogy a saját szemével győződjön meg arról, hogy megsemmisült, értéktelen. Persze nekünk lenne egy másolat róla, amit Árny készít... - szemöldökrángatva vigyorogni kezd - Nagyon ügyetlen tudok lenni, ha megijesztenek és olyankor képes vagyok kiönteni a boromat eláztatva az asztalon heverő papírlapokat... - ujjhegyeit összefűzi maga előtt az asztal lapján - Elvégre ha nincs térkép, akkor probléma sincs.

[Szeráf]

Marius a "Róka"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

Hosszas hallgatás, s vagy két kupa bor után, Róka veszi magához a szó jogát.

- Barátaim! Bárhogy is lesz, Kalapács már tud róla, hogy nálunk van a térkép. Így bármit is teszünk, ő már biztos benne, hogy a szajré nyomába eredünk. Nem hiszem, hogy ily bolond lenne. S azt se feledjétek, hogy ismernek már minket errefelé, vagy hírből, vagy tapasztalásból. Dörzsöltebb fickók ezek annál, hogy elhiggyenek bármilyen mesét is. Azt javaslom adjuk el nekik a térképet, hogy valamennyi visszajöjjön az árából, s a másolattal induljuk a nagy kincskeresésre. Ha az egyik emberünk, vagy netalántán Fütty cimboránk bonyolítja az üzletet, nyerünk egy kis időt. Aztán, győzzön a jobb! Mi sokkal tapasztaltabbak vagyunk náluk, s egy kis szerencsével otthagyják a fogukat a labirintusban, egy jól elhelyezett csapda, vagy bármi egyéb által. - előredől székében, s mélyen a társai szemébe néz.

- Mi erre születtünk! Ezek meg?! Pitiáner bűnözők.

[Grogrum]

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Miközben a Fodros Szoknya tulajdonosai terveiket szövik, lassan, de biztosan megtelik élettel az örömtanya. Az eső csendesettével először a helybéli törzsvendégek szivárognak be egyesével, kettesével. Aria őrsége ezzel véget is ér. Kérdőn néz Csótányra, majd a pulthoz siet. Kobzos - bár nem szándékosan - ezt a pillanatot választja, hogy az ablakhoz lépjen, így ezzel átveszi az őrséget a felszolgálólánytól.
Néhány vendég, miután megitták az ebéd utáni frissítőt, le is indultak a játékterembe. Legalább Sennek, az ügyeletes játékmesternek is beindul a napja.
 – Akár rajtuk is üthetnénk, inkább a közeli sikátorok kövén folyjék a vér, mint a fogadó padlóján… - Mondja Gevyr írás közben szenvtelenül.
- Azok ott, - Bök az írópálcával a dobozban csörgő üvegcsékre. – friss fegyvermérgek. Három fajtát csináltam. Lehetőleg ne Gromkra pazaroljátok most el! A fekete dugós kínméreg, a pirostól elkapja a rángógörcs, de nem azonnal. A fehér dugóstól pedig úgy elgyöngül mint Giliszta koma Estella láttán. -
A boszorkánymester - tőle várhatóan - a legegyszerűbb és legdrasztikusabb megoldást javasolja. Úgy tűnik Róka és Kobzos hallgatólag bele is egyeznek.

Nincs valakinél egy kis dohány? -  töri meg az újabb rövid csendet Csótány. - Csak kölcsönbe! A füst ... tudjátok... inspirál. ... Szóval mi lenne, ha átadnánk Kalapácsnak a térképet? Hm? - mire értetlen pillantások kereszttüzében találja magát - De tennénk róla, hogy használhatatlan legyen. Tudomisén valahogy kiégetnénk a közepét vagy eláztatnánk egy kupa vörösborral. A lényeg, hogy a saját szemével győződjön meg arról, hogy megsemmisült, értéktelen. Persze nekünk lenne egy másolat róla, amit Árny készít... - szemöldök rángatva vigyorogni kezd. - Nagyon ügyetlen tudok lenni, ha megijesztenek és olyankor képes vagyok kiönteni a boromat eláztatva az asztalon heverő papírlapokat... - ujjhegyeit összefűzi maga előtt az asztal lapján - Elvégre ha nincs térkép, akkor probléma sincs.
- Barátaim! - veszi át a szót Róka. - Bárhogy is lesz, Kalapács már tud róla, hogy nálunk van a térkép. Így bármit is teszünk, ő már biztos benne, hogy a szajré nyomába eredünk. Nem hiszem, hogy ily bolond lenne. S azt se feledjétek, hogy ismernek már minket errefelé, vagy hírből, vagy tapasztalásból. Dörzsöltebb fickók ezek annál, hogy elhiggyenek bármilyen mesét is. Azt javaslom adjuk el nekik a térképet, hogy valamennyi visszajöjjön az árából, s a másolattal induljuk a nagy kincskeresésre. Ha az egyik emberünk, vagy netalántán Fütty cimboránk bonyolítja az üzletet, nyerünk egy kis időt. Aztán, győzzön a jobb! Mi sokkal tapasztaltabbak vagyunk náluk, s egy kis szerencsével otthagyják a fogukat a labirintusban, egy jól elhelyezett csapda, vagy bármi egyéb által. - előredől székében, s mélyen a társai szemébe néz.
- Mi erre születtünk! Ezek meg?! Pitiáner bűnözők.
Mosoly ezután nagyot sóhajt.
- Újabb ötletek, újabb ötletek... Csakhogy végre el is kéne dönteni mit is csináljunk.
Toron egykori famorja láthatóan átveszi a beszélgetés irányítását.
- Amondó vagyok, szavazzunk... Tehát... Odaadjuk a térképet? És, ha igen, olvashatatlanul? - néz végig egyesével a társaság tagjain, majd miután mindenki válaszolt, folytatja...

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Fogy az idő, érzik ezt mindannyian. A goblin nagy sóhajtással veszi tudomásul, hogy egyre több vendég érkezik. Máskor örülne a fellendülő forgalomnak...
A térképpel kapcsolatban ... akartam valamit ... de mit is akartam, mit is akartam ...
Lázasan forognak agyában a fogaskerekek.
- ... Csakhogy végre el is kéne dönteni mit is csináljunk.
Mintegy végszóra meggyullad az apró lámpás Gromk elméjében. Oly váratlanul éri, hogy majd felugrik ültéből.
- Gondolom azt vágjátok, hogy ez itt... - mutogatni kezd a térképen - ...a Nekropolisz keleti kapuerődje alatt futó alagutak ... mondjuk ez elég furcsa, de zsákutca ... - hümmög - ... a kapuerődöt erősen őrzik és a járatot jó rég beomlasztották ... - nagyot nyel - ... valami élőholtak miatt ... de van a közelben egy kút, a Dögkút ... onnan talán le lehet jutni ...
- Amondó vagyok, szavazzunk... Tehát... Odaadjuk a térképet? És, ha igen, olvashatatlanul? - néz végig egyesével a társaság tagjain.
- Mint mondtam, talán a Dögkút felől lehet csak megközelíteni. Erre a következtetésre jut alighanem Kalapács is. Egy bejárat, két csapat ... Hmm. Amondó vagyok, hogy olvashatatlanul adjuk oda a térképet. Igen.

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A bárd kipillantott az ablakon, hátha közelednek már kevéssé szívesen látott "vendégeik", majd visszafordult a társasághoz.
- Újabb ötletek, újabb ötletek... Csakhogy végre el is kéne dönteni mit is csináljunk. - szólalt meg lemondó sóhajjal a toroni.
- Amondó vagyok, szavazzunk... Tehát... Odaadjuk a térképet? És, ha igen, olvashatatlanul? -
Mielőtt még szólásra nyithatta volna a száját a bárd, hirtelen Csótány megelevenedik, és úgy pattan fel, mint aki szögbe ült.
- Gondolom azt vágjátok, hogy ez itt... - hadarta - ...a Nekropolisz keleti kapuerődje alatt futó alagutak ... mondjuk ez elég furcsa, de zsákutca ... - hümmög - ... a kapuerődöt erősen őrzik és a járatot jó rég beomlasztották ... - nagyot nyel - ... valami élőholtak miatt ... de van a közelben egy kút, a Dögkút ... onnan talán le lehet jutni ...
A bárd felkacagott. A kis kurafi hamarabb is kinyöghette volna, nem kellett volna eddig ötletelni.
- Hamarabb is mondhattad volna!... - lépett oda a térképhez, és valóban, ő is felismerni vélte a híres helyet.
- Amondó vagyok, hogy olvashatatlanul adjuk oda a térképet. Igen. - fejezte be a goblin.
A bárd csendesen tovább kacagott.
- Persze, hogy adjuk át neki, miután lemásoltuk, de a Dögkút környékét hagyjuk nagyjából felismerhetően. És egyúttal közöljük vele azt is, hogy arra jöttünk rá, hogy ez túl közel van a Nekropoliszhoz, és ha neki feltett szándéka, hogy megzabáltatja magát az élőhalottakkal, hát fogja a térképét és keressen kincset. Az efféle móka nem éri meg a kockázatot, főleg, hogy Darton papjai a múltkor nagy építkezésbe fogtak... talán megtalálták a rengeteg pénzt valami kriptában...
Körbenézett a társain.
- Ha pedig ez a homoktúró elég makacs hozzá, hogy ezután nekiinduljon, akkor legfeljebb agyoncsapjuk, ha keresztezi az utunkat. Arrafelé előfordulnak balesetek...
Továbbra is mosolygott, és a Csótányhoz fordult.
- Jha, és egyúttal említsük meg neki, hogy ha megtalálja Füttyöt, hagyjon nekünk is néhány eltörhető csontot rajta, miután eladta nekünk ezt az átokverte térképet...

[Kirvano Kien]

             Gevyr az "Árny"
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A kis goblin most sem hazudtolta meg önmagát. Nem tudom min kellett eddig gondolkodnia, de jól elhúzza a döntését. Gevyr eddig csak az írópálcájával játszadozott, de a többiek csak nem tudták eltalálni mit is tegyenek. Mikor Csótány fölpattan és előadja az ötletét, a boszorkánymester végre felpattintja a tintástégely tetejét és elkezdi lemásolni a fecnit. Míg a többiek végre megállapodnak, a másolat is elkészül. Amíg szárad, hátradől Gevyr a székén és visszateszi a kupakot a tintástégelyre, majd a belefog felkenni a kínmérget a tőrére.
- Én legszívesebben odaadnám a térképet meg Fütty komádat is a dzsadnak. Menjen csak, keresgéljen kedvére. Amikor a Nekropolisz felzavart lakói már lefárasztották őket, én akkor kezdeném el szépen lassan leszedegetni az embereit. Lehetőleg egyenként. Legkisebb erőbefektetéssel a legnagyobb profit.  –
Halk szavait a többiek is csak épp hogy hallják, mintha csak magában beszélne. Mikor a társai kiszolgálták magukat a portékájából, összeszedi a kiürült fiolákat és gondosan visszazárja őket a hozzájuk tartozó kupakokkal. Mikor összeszedte a holmiját, visszaviszi azt a szobájába, majd bezárja azt maga után és a kulcsot a nadrágja zsebébe teszi. Odafönn már nem ül vissza az asztalhoz, inkább bemegy a konyhába és tudja, hogy Unar utálja, ha bejárkálnak, Gevyrt pedig amúgy sem szívleli, de a boszorkánymestert mindez teljesen hidegen hagyja. Az öreg összerezzen a váratlan vendégre de erőt vesz magán.
- Igen? – Kérdi a csapos.
- Kétlem, hogy az ebédet helyben költjük el, ezért csomagolj nekünk valamit, amivel kibírjuk másnapig. – Azzal megfordul és visszaindul az ivóba, majd az ajtóban megáll és visszaszól még. – És ha hagytál odakinn valami törékenyt, azt lehet, hogy jobb lenne biztosabb helyre rejteni. -

[kyrfattyú]

"Mosoly", az északi harcos

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Mosoly feltette a kérdést, bár jómaga sem döntött még.
- Amondó vagyok, szavazzunk... Tehát... Odaadjuk a térképet? És, ha igen, olvashatatlanul?
- Amondó vagyok, hogy olvashatatlanul adjuk oda a térképet. Igen. – zárta le mondandóját Gromk, a nemesített goblin.
Vyan, a bárd csendesen tovább kacagott.
- Persze, hogy adjuk át neki, miután lemásoltuk, de a Dögkút környékét hagyjuk nagyjából felismerhetően…Ha pedig ez a homoktúró elég makacs hozzá, hogy ezután nekiinduljon, akkor legfeljebb agyoncsapjuk, ha keresztezi az utunkat. Arrafelé előfordulnak balesetek..
Gevyr erre felpattintja a tintástégelye tetejét és elkezdi lemásolni a fecnit, majd munkája végeztével megosztja gondolatait is a társasággal.
- Én legszívesebben odaadnám a térképet meg Fütty komádat is a dzsadnak. Menjen csak, keresgéljen kedvére…
- Értem. – simítja végig borostás állát a viador.
Lassan borbélykodnom kell…
- Az igaz, hogy nincs szükség a térképre, mivel már ismerjük a helyet…Gevyr barátunk pedig le is másolta… - néz a lassan elcsoszogó árnyra.
- Adjuk tehát át a pergament, de csak azután, hogy Vyan és Gevyr a másik síkokon is utánanéz, nincs e valami „túlvilági-varázsos” üzenete is számunkra, jól van? – néz kérdőn a Kobzosra első körben, majd a boszorkánymesternek is felveti, amint visszatért körükbe.
- Arra nem tudok mérget venni, hogy Kalapács beveszi azt, hogy minket nem érdekel a dolog…de akkor valóban úgy lészen, hogy győzzön a jobbik! – kacsint egyet mosolyogva.
- Valóban a háborúnkat – ha nem muszáj – ne hozzuk be az üzletbe. Kalapácsot és slepjét a csatornában is elintézhetjük…viszont, hogy továbbra is lépéselőnybe legyünk, Füttyöt itt kell tartanunk magunk mellett, és beszerezni a többi infot is tőle a térképről! Gromk?

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Az idő előrehaladtával - és Kalapács közeledtével - a tanácstalanság egyre csak nő.
Úgy látszik, hogy igaz a régi mondás: a vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a máséra.
A többiek is osztják azt az álláspontot, hogy át kell adni a térképet a dzsadnak, arról viszont eltérően vélekednek, hogy sértetlenül tegyék vagy maszatolják el egy kissé vagy éppen teljesen.
- Adjuk tehát át a pergament, de csak azután, hogy Vyan és Gevyr a másik síkokon is utánanéz, nincs e valami „túlvilági-varázsos” üzenete is számunkra, jól van?
Ugyan, csak sima papír, nem varázsos!
Na nem mintha a Csótány járatos lenne az efféle praktikákban, inkább csak az ösztönei súgják, hogy másként értékes az írás és a térkép.
- Mi van akkor, ha Kalapács nem indul a kincs keresésére, hanem megvárja, hogy mi kaparjuk ki neki a gesztenyét és a kút bejáratánál fog ránk várni? - vetődik fel a goblinban a gondolat, amivel némileg ellentmond saját korábbi kijelentésének. A tétovázás szinte tapintható.
- Arra nem tudok mérget venni, hogy Kalapács beveszi azt, hogy minket nem érdekel a dolog…de akkor valóban úgy lészen, hogy győzzön a jobbik! – kacsint egyet mosolyogva.
- Én sem hinném el őróla. - kotyogja közbe Gromk.
Azért ettől dörzsöltebb...
- ...viszont, hogy továbbra is lépéselőnybe legyünk, Füttyöt itt kell tartanunk magunk mellett, és beszerezni a többi infot is tőle a térképről! Gromk?
- Szerintem ő már nem tud többet. Az építész, akinek a nagyapja írta ezt a levelet... - bök jobb hüvelykujjával az írás felé - ...na őt kéne meglátogatni.
Gondolkodás közben az orrát kezdi el piszkálni, majd a kibányászott "ércből" apró galacsinokat gyúr, amiket ügyes - mondhatni gyakorlott? - mozdulattal pöcköl arrébb.
- Van még egy lehetőség, amivel kis időt nyerünk magunknak ... - a narancs szempár megvillan - ...Kalapács a térkép miatt jön ide. De ha ti nem találkoztatok sem velem, sem a térképpel, akkor nem is tudtok semmiről semmit. Ha nincs nálatok a térkép, akkor nincs mit átadni sem. - kis szünetet tart - Mire újra felbukkannak, addigra a Fivérek is előkerülnek ... Nos?

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, kora délután

Mivel ötlete nem talált megfelelő támogatásra, a bárd maga is elvetette. Pedig olyan nagy kedvvel figyelte volna, ahogy a dzsad és bandája megpróbálnak előrejutni az élőholtak között - már ha valóban akad néhány a kincs környékén. Ahhoz viszont semmi kedvet nem érzett, hogy ők küzdjenek meg mindennel, és ahogy a goblin is fogalmazott, "mi kaparjuk ki a dzsadnak a gesztenyét".

- Adjuk tehát át a pergament, de csak azután, hogy Vyan és Gevyr a másik síkokon is utánanéz, nincs e valami „túlvilági-varázsos” üzenete is számunkra, jól van? - vetette fel a toroni. A bárd kezébe vette a térképet, majd harmadik szemét kinyitva mágiafürkésző pillantást vetett a tekercsre.
- Semmi. - közölte pár pillanat múltán, majd a viadorra pillantva visszatette az asztalra.
- ...viszont, hogy továbbra is lépéselőnybe legyünk, Füttyöt itt kell tartanunk magunk mellett, és beszerezni a többi infot is tőle a térképről! Gromk? - ötletelt közben tovább Mosoly, Gromk azonban leintette.
- Szerintem ő már nem tud többet. Az építész, akinek a nagyapja írta ezt a levelet... - bökött a goblin az írás felé - ...na őt kéne meglátogatni.
- És ki is volna ez az építész? - húzta fel a szemöldökét a bárd. - Mintha az ő neve nem került volna még elő, csak a másik füstös gazemberé.
Enyhe fintorral figyelte az orrtúró goblint, majd fejcsóválva sóhajtott.
- Van még egy lehetőség, amivel kis időt nyerünk magunknak ...Kalapács a térkép miatt jön ide. De ha ti nem találkoztatok sem velem, sem a térképpel, akkor nem is tudtok semmiről semmit. Ha nincs nálatok a térkép, akkor nincs mit átadni sem. - szólalt meg a goblin - Mire újra felbukkannak, addigra a Fivérek is előkerülnek ... Nos?
A bárd arcán átsuhant egy mosoly.
Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe...
- Legyen. - bólintott a goblin felé. - Igazad van. Talán ezt a változatot lesz a legegyszerűbb elhitetni vele.
A konyha felé pillantott.
- Addig esetleg bekaphatnánk egy falatot...

[kyrfattyú]

"Mosoly", az északi harcos

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

- Legyen. - bólintott a goblin felé a Dalnok.
- Igazad van. Talán ezt a változatot lesz a legegyszerűbb elhitetni
Mosoly félmosolya kiegészült egy teljessé.
- Ejjj, te ki Csótány!!! Mennyire igazad van! – csapott az asztalra a renegát is.
- Húzz is el gyorsan és vedd szárnyaid alá Fütty barátodat, hogy véletlenül se keveredjen le ide pont akkor, amikor „vendégeink” megérkeznek! Velük meg majd Vyannal és Gevyrrel mi foglalkozunk.
Körbehordozta tekintetét a csapaton.
- Róka, szerintem te is menj fel, és nézz körül, nehogy valamilyen más úton is bejussanak Kalapácsék…
- Addig esetleg bekaphatnánk egy falatot... – trónfolt rá a kobzos.
- Igazad van, Barátom! – intette magához a visszatérő Aria-t a harcos, hogy leadja a rendelésüket.
- Árny, kérlek akkor te is nézz rá erre az írásra, hogy utána Gromk elhúzhasson a színről vele együtt.
…
Utóbb jómaga felállt és az öregtől elkérte fegyverövét, amit a széke karfájára rakott.
- Jobb a legrosszabbra felkészülni … - kacsintott a kérdő tekintetekre válaszolva.   

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

- És ki is volna ez az építész? - húzza fel a szemöldökét a bárd - Mintha az ő neve nem került volna még elő, csak a másik füstös gazemberé.
- Handini Hasszán ... - áll meg a goblin ujja az orrában, amitől kissé orrhangú lesz a beszéde - ...vagy Haindi Haszib... - rövid gondolkodás után folytatja - ...végülis tökmindegy, egyik füstös olyan, mint a másik. Viszont tudom, hogy hol lakik. - vigyorog győzedelmesen.
Még szép! Elvégre úgy ismerem a várost, mint a saját tenyeremet.
...
- Van még egy lehetőség... Nos?
- Legyen. - bólint Vyan a goblin felé - Igazad van. Talán ezt a változatot lesz a legegyszerűbb elhitetni vele.
- Ejjj, te ki Csótány!!! Mennyire igazad van! – csap az asztalra a renegát is.
- Remek! Tehát megoldottam ezt a problémát is. - húzza ki magát Gromk nem kevés önbizalommal telve, majd magához veszi a kincset érő papírokat - Az emeleten húzom meg magam. - fűzi tovább a szót miközben lekászálódik a székről  - Gondolom felesleges kérnem, hogy Kalapácsékat ne engedjétek fel... - Majd a kilátásba helyezett ebéd hallatán megnyalja a szája szélét...
- Uraim! - biccent társainak és elkacsázik a konyha irányába, ahonnan kisvártatva egyik kezében sült csirkecombbal, másik kezében némi fűszeres krumplival tűnik elő. Feltűnésmentesen felsurran a lépcsőn az emelet irányába. Azonban a lépcsőfordulóban megáll, esze ágában sincs lemaradni a lenti eseményekről. Úgy helyezkedik el, hogy lentről ne láthassák, azonban ő ráláthasson a bejárati ajtóra és kihallgathassa a felhallatszó beszélgetéseket.
Miután végzett soványka ebédjével, megnyalja mind a tíz ujját, majd pedig nadrágjába törli a kezét.
...
A várakozás hosszú, unalmas percei következnek.
Mi a picsa, hol vannak már Kalapácsék?!
Hol leül a lépcsőforduló legalsó fokára, hol felpattan onnan. Óvatosan kiles az ivóba, hátha megjöttek már a "vendégek". Semmi.
Telnek a percek, egyik a másik után.
Nagyjából tíz semmittevéssel eltöltött percet követően nagy sóhaj szakad fel a goblin mellkasából.
- Nem bírom én ezeket az izgalmakat baszki! - mormolja leginkább csak magának, majd óvatosan megindul lefelé a lépcsőn. A lakomázó társai felé pillant, szemmel láthatóan nagy élvezettel hódolnak az étkezés oltárán.
Falnak.
Állapítja meg magában Gromk a nyilvánvalót. Majd lélekben vállat vonva besurran a konyhába.
Ők most úgysem tehetnek semmit, ez az én reszortom.
A nagy sürgés-forgásban senki sem figyel fel az apró szerzetre. A konyhából egyenesen a borospincébe megy, ahonnan két rejtekajtó is nyílik. Az egyik a játékterembe visz, de ezúttal nem azt választja a kis goblin.
Céltudatosan halad a csatornában, mit sem törődve a patkányokkal. Mást talán zavarnának az apró jószágok, de nem őt. A feje most amúgy is mással van tele: egy formálódó terv darabjait kell a helyére pakolnia.
Óvatosan jön fel a felszínre, fontos, hogy továbbra is észrevétlen maradjon. Az árnyékban lopózva halad előre (távolodva némileg a Fodrostól), egészen addig amíg nem kerül az útjába egy utcagyerek, akit aztán leszólíthat.
- Pssszt! Igen te, gyere csak ide! - inti magához a kíváncsi fiúcskát - Akarsz öt tallért keresni? - micsoda kérdés, persze, hogy akar, vadul bólogat a gyerkőc - No, figyelj csak ide! Tudod, hol van a kikötő északi részén az az elhagyott raktárépület? Helyes. Eridj oda, és őgyelegj ott a környékén. Hamarosan mejelenik egy csapat nagydarab figura, akik leginkább a majmokhoz hasonlatosak ... láttál már ilyeneket ugye? Okos fiú! Szóval amikor egy csapat füstösképű bagázs megjelenik, akkor megvárod, amíg leszólítanak. Akkor elmondod - természetesen megkéred az árát -, hogy "mit láttál"... - az utcagyerekre villan a narancs szempár, a kölyök vigyora elárulja, hogy érti a feladatot, valószínű, hogy nem először kérik effajta "tanúskodásra" - Tehát volt itt egy zöldbőrű kis fickó, akit egy csapat idegen figura leütött és betuszkolt egy lefüggönyözött lovaskocsiba, valami papírok miatt kerültek szóváltásba... Még annyit láttál, hogy a legközelebbi városkapu felé vették az irányt. Se többet, se kevesebbet. Megértetted? Nesze, itt vannak a tallérjaid. Aztán csak ügyesen!
Gromk a távolodó utcakölyök után nézve a tarkóját vakargatja és a földre sercint.
No, ezzel megvolnánk. Ezt kipipálhatjuk.
Most már a Fodros felé veszi az irányt, de továbbra is a kis mellékutcákat részesíti előnyben. Amikor újabb utcagyereket pillant meg ismét akcióba lép.
- Hé, te! Mi a neved? Nolaan? Szép név, igazán kifinomult izlése van az anyádnak. Gyere csak velem, feladatom van a számodra. Először is Nolaan megebédelünk, mert nem tudom te hogy vagy vele, de én farkas éhes vagyok.
Mivel ételről van szó, így a fele sem lehet tréfa, nem kérdés, hogy a kölyök szó nélkül követi. Egy olyan kifőzdét választ, aminek a teraszáról a Fodros bejárata szemmel tartható. Egy nagy, buján virágzó növény mögül ki-kipislogva kanalazza a tányér raguját, szemben vele Nolaan - ha lehet - még mohóbban lát neki ebédjéhez.
- Most várunk, addig csak egyél nyugodtan.
A busás borravaló fejében senki sem firtatja, hogy miért gubbaszt a goblin egy utcagyerek társaságában a teraszon. Pénz beszél, kutya ugat, Gromk és Nolaan vár. Mindenki a saját dolgával törődik, tudják jól, hogy nem érdemes olyanba ütni az orrukat, ami nem az ő dolguk.
Nolaan már-már elpilled a nagy semmittevésben teletömött gyomorral, amikor egyszercsak a goblin megélénkül.
Megérkeztek!
- Nos, Nolaan. Itt az idő. Látod azt a fogadót? - mutat a Fodrosra a növényen túlra - Dehogyis kupleráj, miket beszélsz, tisztességes fogadó. Mindegy. Szóval berohansz oda, lesz ottan egy nagy, magas kesehajú fazon, aki feszt vigyorog, meg fogod ismerni... és átadsz neki egy üzenetet. Jó hangosan mondjad, tudod, kissé restül hall. Szóval hangosan, ez fontos. Az üzenet pedig a következő:
"A Csótány uraság üzeni, sajnálja, hogy lekéste a reggelit, de fontos dolga akadt. - szándékosan lassan mondja, hogy a kiskölyök meg tudja jegyezni - Rábukkant valamire, valami értékesre. A kikötő északi részén lévő elhagyott raktárnál várja Mosoly úrékat." Megértetted? Ismételd vissza. Nagyon jó, ügyes gyerek vagy te Nolaan. Átadod az üzenetet és már ott sem vagy. - azzal három tallért nyom a srác kezébe és biztatóan megveregeti a vállát mielőtt útjára indítaná. Majd maga is lesurran a teraszról és egy másik leshelyet választ magának.
Ha kicsi a tét, a kedvem sötét.
Dúdolja magában a kissé bugyuta rímpárt, amit már maga sem tud, hogy hol hallott eredetileg.

[Grogrum]

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Róka ezúttal csak szótlan hallgatja a többieket, majd bólint, amikor eldőlni látszik melyik tervet is követi a társaság.
- Barátaim! - szólal meg végül színpadiasan széttárva karjait. - Amondó vagyok ezt már eléggé túlbeszéltük. Legyen aminek lennie kell. Arról viszont tudok gondoskodni, hogy a Fivérek itt legyenek, ha már egyenlőre elkerülni szeretnék a balhét.
Rókavigyor terül szét az arcán, miközben ujjait mozgatva varázslást mímel.
- Csak ne csapjatok a vállukra, ha lehet...! Ja, és szólok akkor Füttynek, hogy pattanjon le Estelláról. A szobámban lesz, bezárva.

Majd félóra is eltelt még, mire azok is megérkeztek, akiket a Fodros tulajdonosai vártak. Pontosabban nem várták őket, de számítottak rá, hogy jönni fognak.
Kalapács megjelenése - főleg annak aki még sosem látta - magához szegezi az ember tekintetét. Na, nem mintha jóképű lenne, sőt! A dzsad pénzbehajtó egy valódi bikanyakú, busafejű emberhegy. Meglehet vagy egy és negyed mázsa, ha nem több. Emellett nem egy lomha behemót. Mozgása olajozott és magabiztos. Amikor lehuppan az ajtóhoz legközelebb eső asztal egyik székére, durva darócköpenye alól fokélre fent, görbe kard meztelen pengéje bukkan elő.
A vele érkező kétajtós szekrények - szám szerint öten - gyakorlottan szóródnak szét a vendégek között. Egyikük az ajtónál marad, ketten leülnek az egy-egy hosszú asztalhoz, ketten pedig a söntéshez lépnek. Mindegyikük visel fegyvert. Rövidkardot, vagy kurta, vasalt furkóst.
Ahogy a "vendégek" elhelyezkedtek, a lépcsőfordulóban Gromk szeme láttára, a semmiből megjelennek a Róka által ígért Fivérek is. Közelről eléggé furák. Nemigen hasonlítanak a két nomádra, de teljesen élethűnek látszanak.
A Fodros verőlegényeinek képmásai hangtalanul indulnak le a földszintre, majd néhány lépéssel a lépcső előtt megállnak karba tett kézzel. Róka szemlátomást koncentrálva követi őket, majd leül az alsó lépcsőfokra, és egy bicskával a körmeit kezdi piszkálni.

Néhány feszült perc után Aria odalép Kalapácshoz. Szót váltanak, miközben Aria bólogatva hallgatja a dzsad óriást, aztán egyenesen Mosolyhoz indul.
- Khm...! - szólítja meg szégyellősen a toronit. - Kalapács úr azt üzeni... azt mondta idézzem: "Beszéde van Gromkkal. Van nála valami, ami az övé. És nála van az ezer tallér, amivel tartozik érte." Mármint Kalapács úrnál. 

[kyrfattyú]

"Mosoly", az északi harcos

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

Gromk önajnározásba kezd.
- Remek! Tehát megoldottam ezt a problémát is.
Szirán nem hagyja ezt szó nélkül, hiába is szokta már meg a kis csíntevő viselkedését.
- Tharr redvás valagára! Csótány, te kis féreg!!! Még jó hogy a saját büdös piszkod eltakarításában részt veszel! – mondandója élét félmosolya nyomja el.
A további goblininstrukciókra is megvan a válasza.
- Azért arra figyelnünk kell, hogyha Kalapácsék más szolgáltatásunkat is igénybe kívánják venni, akkor felkészülten fogadjuk őket fent is! Érted, Csótány! Fütty a te felellőséged lesz!
…
Miután a kis tolvaj elvonult és Róka „trükközését” is tudomásul vették, megérkezik a késői ebéd. Az asztalnál maradók, élükön Mosollyal elkezdik hát elkölteni az étket.
- Csak nyugodtan tegyük a dolgunkat, mint ahogy szoktuk. – folytatja a veterán két falat között.   
- Kalapácséknak nem tűnhet fel semmi…mi csak jól megérdemelt időnket töltjük az üzletünkben, élvezzük a napot…
Azonban gondolatai próbálják az összes lehetőséget számba venni taktikai szempontból.
…
Majd félóra is eltelik még, mire azok is megérkeznek, akiket a Fodros tulajdonosai vártak.
…
A toroni rezignált nyugalommal fogyasztja el az ebéd utolsó morzsáit, aprót biccentve az új „vendégeknek”, majd nagyot húz a boros kupából. Közben szeme sarkából felméri az érkezők erőit, felszerelését, azok elhelyezkedését.
Tudomásul veszi a két „nomád” hangtalan érkezését is, akiket Róka követ.
Miközben ruhaujjába törli száját, odasúg Vyanéknak.
- Fegyveresek a rohadékok…ha kenyértörésre kerül sor, nem kegyelmezhetünk. Amíg a „majmok” rájönnek a mutatványos trükkre, végeznünk kell kettővel, de főleg Kalapáccsal. Ez a mi területünk, nem szórakozhatnak itt velünk…
…
Ez alatt a néhány feszült perc alatt a kis Aria rendesen odaért és felvette Kalapácsék „rendelését”. De ahelyett, hogy a pultoslány az italok felé indulna a dzsad óriástól, egyenesen Mosolyék asztalához indul.
- Khm...! - szólítja meg szégyellősen a toronit. - Kalapács úr azt üzeni... azt mondta, idézzem:…
Miközben Aria átadja az üzenetet, a volt-gladiátor félmosolyával figyeli Kalapácsot és a másikat az asztalnál.
- Köszönjük, Kedves… - mosolya kiteljesedik a lányra pillantva.
Majd Szirán komótosan feláll, megropogtatja nyakát és látványosan felölti, eddig a széke karfáján hagyott fegyverövét. Körbepillant társain és nyugodtan, mosolyogva elindul Kalapácsék kettősének asztala felé. Csak reméli, hogy Vyan csatlakozik mellé, míg a többiek a verőlegényeket tartják szemmel.
Mosoly már pár lépés távolságból üdvözli a behajtót, tradicionális dzsad módon, tört dzsad nyelven.
- A Fényességes Dolzsá’ kísért utadon, hogy ide vezetett mihozzánk, Drága Barátom! 1000 éve nem találkoztunk… - hajtja meg fejét Kalapács irányába színpadiasan, természetesen mosolyogva, a volt-famor.
- Szép Aria-nktól halljuk, hogy egyik társunkat, a Csótánykát keresed, valami egyezkedésetek okából. Sajnálatosan, kis társunkat nem találod itt jelenleg, de szívesen segítünk mink magunk, ha tudunk. – tárja szét karjait Szirán.
Karcos hangja negédesen cseng, arcán félmosolya, szeme vidáman csillog, de barátai tudják, hogy álcája mögött a Kígyó tekereg, kitörni készen várja a megfelelő alkalmat.