Erioni hétköznapok

[Grogrum]

Első nap

Úton a Fodros Szoknyába, déltájban

Fütty elkerekedett szemmel hallgatja Róka rájuk zúdított mondandóját.
- Mi...? Hol...? - forgatja a fejét a "rosszarcú dzsadok" hallatán. Majd a "meghúzod magad"-ra csak egy vigyorral megfejelt, tekintélyes bólintással válaszol.
Mire Csótány befejezi a beszélgetést, a rosszban sántikáló hármas meg is érkezik a Fodros Szoknyához.
Valaki épp kiront az ivóból.
- A fegyvereimet, Thír! - kiált vissza dühösen az ajtón.
Mire a hármas felér a lépcsőn, a megtermett fickó már a sarkon is túl jár. Két másik pedig azután lép ki az ajtón, hogy ők beléptek. Egyikük - egy nyurga alak - igencsak jókedvűnek látszik.


Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

- Kedves Aria! - szól Mosoly a felszolgálónak. - Rejtsd el a pult alól a fegyvereket, az enyémet is, kérlek…
Az előbbi mosolytól és kacsintástól még mindig fülig vörös Aria szemlesütve bólint, majd - mielőtt még a fent perlekedők leérnének -, szaporán felmarkolja a söntés alatt hagyott fegyverhalmot. Mosoly és Kobzos fegyverein kívül három széles pengéjű, pyar stílusú kard és három tőr kerül ki a pult alól. Mosolyéknak van ideje megnézni a zsoldosok fegyvereit. Kopott markolatú, sokat használt darabok. Ránézésre is kiváló fegyvereknek látszanak. Aria épphogy átlép a konyhába az ölnyi fegyverrel, amikor a Merlan nevű lelép az utolsó lépcsőfokról.
A három leérkező délvidéki nem hazudtolja meg a fegyvereken látottakat. Szíjas izomzatú, laza mozgású, életük delén járó férfiak. Főleg az avatatlan szemnek csak hanyag mozgású, még mindig nevetgélő nyurga alak. Mosoly egy pillantással felfedezi a benne szunnyadó ragadozót.
- No, de drága Uraim! - kezdi mosolyogva a toroni. - Mi történt, hogy így elbántak a mi csodálatos Estellánkkal? Bizonyosan, csak valami félreértés lehet emögött, nemde bár? - fejezi be már szúrós pillantással.
A tagbaszakadt Merlan két határozott lépéssel Mosoly elé áll. Arasznyira lehet az arca a toroniétól.
- Nem volt miér' fizessek. Hozzá se nyú'tam a ribanchoz. - Miközben beszél, Mosoly tisztán érzi az olcsó kókuszpárlat gyomorsavval kevert csípős szagát.
- Te lehet, hogy nem, de én nem győztem életre kelteni a gilisztádat! - kotyog közbe Estella nevetve. - Belezsibbadt kezem, szám.
Erre Merlan elvörösödik, szemei kidüllednek, de nem szól semmit. Közben a nyurga meg még mindig nevetgélve, balra húzódik a kisasztalok felé.
Harmadik társuk sóhajt egy nagyot, és a söntés felé lép. De mielőtt bárki félreértené, egy pénzes erszényt emel a magasba, majd a pultra ejti. A tallérok csörrenésére mindenki felfigyel.
- Itt a pénz. - mondja halkan. - A kellemetlenségér' is.
- Mia...! - kezdene bele Merlan, de amaz félbeszakítja.
- Fog'be már végre! Hát, nem látod?! - biccent fejével a két kalandozó felé. - Ezek nem eccerű fog'megek. Mit szó'na a kapitány, ha szétvert pofával állítanál be?!
Merlan láthatóan egy hosszú pillanatig nem tudja mit tegyen, de aztán hirtelen sarkon fordul, és kiviharzik az ivóból.
- A fegyvereimet, Thír! - kiáltja még vissza az ajtóból.
A nyurga erre megint felnevet.
- Viszem, Giliszta, viszem! - mondja félhangosan, miközben Estellára kacsint.
Miután megkapták fegyvereiket, a másik két pyar is távozik.

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

Mondják, a harcnak két lépése van. Az első lépés a harcosok, és csak a második a fegyverek csatája, mert aki az elsőt elveszíti - az akaraterő, a rátermettség próbáját -, az hamarost a Fátylon túl találja magát.
Vyan toroni társa mellett ácsorogva egy újabb füstkarikát fújt a levegőbe, ahogy figyelte a három zsoldost. Egy pillantás az Aria által elővett fegyverekre elárulta, milyen emberekkel van dolguk. A bárd szeme körül ráncba szaladtak a szarkalábak, ahogy a Merlan nevezetű zsoldos Mosoly arca elé állt. Jobb hüvelykujját a nadrágja zsebébe akasztotta, hogy egy villámgyors mozdulattal lepattinthassa övéről az álcázott vasöklöt, és halovány mosollyal a bajsza alatt szemlélte a háttérbe húzódó másik két harcost.

- Nem volt miér' fizessek. Hozzá se nyú'tam a ribanchoz.
Az igric már-már felkuncogott ennek hallatán. Ha ez a barom olyan ostoba, hogy megpróbálja elhitetni, hogy csak beszélgetni akart, hát rossz helyen kopogtat.
- Te lehet, hogy nem, de én nem győztem életre kelteni a gilisztádat! - kotyogott közbe Estella nevetve. - Belezsibbadt kezem, szám.
Ez végtére is magyarázatként szolgált, bár a Kobzos meglehetősen nehezen tudott ilyet elképzelni, hogy egy életerős férfiú gondban legyen Estella szobájában. Kitörni készülő nevetését a megszégyenült harcos ábrázatát látva visszafogta, és csak vidám szeme villant a lépcső tetején álló felszolgálólány felé.
Eközben a másik pyarr férfi az asztalra ejtett egy hasas zsákot.
- Itt a pénz. - mondta halkan. - A kellemetlenségér' is.
- Mia...! - kezdene bele Merlan, de amaz félbeszakította.
- Fog'be már végre! Hát, nem látod?! - biccentett fejével a Mosoly és a Kobzos felé. - Ezek nem eccerű fog'megek. Mit szó'na a kapitány, ha szétvert pofával állítanál be?!
Úgy látszik, ő volt a legokosabb hármuk közül, és felismerte az összeszokott párosban a fenyegetést. Alighanem nehéz harc lett volna, de van, amikor egyszerűen nem éri meg a kockázatot. A bárd egy apró biccentéssel nyugtázta az események ilyetén alakulását.
Merlan láthatóan egy hosszú pillanatig nem tudta, mit tegyen, aztán kiviharzott az ivóból.
- A fegyvereimet, Thír!- hallatszott még a hangja a küszöbről.
A nyurga erre megint felnevetett.
- Viszem, Giliszta, viszem! - mondta félhangosan, miközben Estellára kacsintott.
Miután megkapták a fegyvereiket, a pyarroniak kifelé indultak - Vyan szótlanul bámult utánuk, majd mikor a hármas távozott, Mosoly felé fordul, arca már egészen pirosas a jókedvtől.

- Giliszta... Estellával, komolyan? - széles mosoly szaladt szét az arcán. - Hát hallottál te már ilyet?

Fejcsóválva ült vissza ismét a kupa bor mellé; ez a kis közjáték igazán nem ért meg annyit, hogy félbeszakítsa "reggelijét". Időközben Csótány és Róka tűnnek fel az ajtóban, még egy harmadik alak társaságában.

- Nohát, nohát. Egyesek milyen koránkelők lettek.

Újabb korty bort újabb füstkarika követ, közben a bárd az érkezőkre függesztette a tekintetét - nem kellett mentalistának lenni ahhoz, hogy kitalálja: lesz mondanivalójuk.

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

- Giliszta? Jól hallottam, tényleg Gilisztának hívják azt a fószert? - kérdezi hitetlenkedő ábrázattal a goblin, miközben a távozók után bámul - Hinnye baz'meg! - csóválja meg a fejét megfeledkezve pár pillanatra sietségük okáról. Visszafordul az ivó belseje felé és körbehordozza a bentieken a tekintetét.
- Estella, áhh! - kiált fel hangosan - Drágám, itt ez a torzo... izé... jóképű barátom... - azzal hátbavágja a mellette vadalmaként vigyorgó tolvajt - Oszd meg vele a bájaidat! Egy alkalomra a vendégem, a többi csak az erszényén múlik. - szándékosan megnyomja az erszény szót és jelentőségteljesen néz a "felszolgálóra".
Minél több alkalom, annál jobb. Nekünk.
- Fütty, nem kell kapkodnod, időd mint a tenger! - kiáltja még utánuk, amint Estella a besurranóba karolva eltűnik a lépcsőfordulóban.
- Nos, most hogy magunkra maradtunk ... - kezdi kissé vontatottan mondandóját Gromk, tovább csigázva társai kíváncsiságát - ...üljünk le oda ni! - mutat a bejárattal szemközti hátsó sarokban álldogálló asztalkára - Szeretem, ha sarok van a hátam mögött. Megszokás. - vonja meg a vállát a kérdő pillantások keresztüzében. Majd tekintetével Ariát keresi, mikor elkapja a lány pillantását, fejének apró intésével közelebb rendeli.
- Szépségem, hozz nekünk valamit inni, tisztára kiszáradt már a torkom. Aztán sepregess egy kicsit kint a lépcsőn, úgy láttam, hogy elég nagy a kosz ottan. Ha látsz néhány rosszarcú dzsadot közeledni, akkor meg szóljál nekünk. Menni fog, drága? Helyes! Ügyes lány vagy te!
Mikor mindenki az asztalka köré gyűlt, Aria pedig kiment őrködni, a goblin elérkezettnek látja az időt, hogy beavassa társait.
- Tehát... - miközben Csótány beszél, fél szemmel a bejárati ajtót figyeli - ...a fickó, aki éppen most gyömöszöli Estellát... Fütty a neve... szóval szerzett egy kincses térképet... ezt itt ni... - azzal az asztalra helyezi a zsákmányát - ...egész olcsón megszámította... - szinte hadarja, éppcsak megemlíti - ...csak sajnos már fél Erion tud a térkép és a kincs létezéséről... mint például Kalapács, tudjátok a pénzbehajtó... - kis szünetet tart, hogy a többiek feldolgozhassák az információáradatot - ...aki épp ide tart az embereivel, hogy jól elveresse magát. - ártatlan vigyort küld barátai felé, aztán nagyot húz a korábban Aria által odakészített kupából. Miközben társai a térképet és a hiányos leírást nézegetik, Gromk éberen pásztázza az utcát, már amennyi a mellettük és a bejárati ajtó melletti ablakból látszik.
Nem sok időnk van. Kalapács bármikor megérkezhet.

[kyrfattyú]

"Mosoly", az északi harcos

- No, de drága Uraim! - kezdi mosolyogva a toroni.
A tagbaszakadt Merlan nevű alak két határozott lépéssel belemászik a volt viador képébe.
- Nem volt miér' fizessek. Hozzá se nyú'tam a ribanchoz.
Szirán egy arasznyit sem lép hátra, bár a fickó szájszaga elönti orrát. Mosolya nem hervad. Szeme sarkából látja a bodor füstöt eregető Kobzos mozdulatát, tudja hogy mi lapul Vyan keze ügyében most már. És ha kell villámgyorsan használja is. Jómaga is felkészül egy lehetséges fejelésre.
- Te lehet, hogy nem, de én nem győztem életre kelteni a gilisztádat! - kotyog közbe Estella nevetve. - Belezsibbadt kezem, szám.
A fickó elvörösödik, szemei kidüllednek, de nem szól semmit.
- Nono, kedves Merlan barátom…ha szolgáltatott a gyönyörű Estellánk, akkor bíz’ fizetni kell! Különben… - félmosolya játékos vigyorrá szélesül, de nem fejezi be mondandóját a toroni. Megtanulta viszont jól, hogy a „vendégeket” nem szükséges azonnal agyba-főbe verni, mert a végén csődbe megy a „bolt”. Így hát kivár a feszülté váló csendben, farkasszemet nézve Merlannal.     
…
Tallérok csörrenése akasztja meg a helyzet eldurvulását.
- Itt a pénz. – szólal meg a harmadik a pult előtt állva.
- A kellemetlenségér' is.
- Mia...! - kezdene bele Merlan, de amaz félbeszakítja.
- Fog'be már végre! Hát, nem látod?! - biccent fejével Kobzos és Mosoly felé.
- Ezek nem eccerű fog'megek. Mit szó'na a kapitány, ha szétvert pofával állítanál be?!
- Bölcs meglátás, drága Barátom… - kacsint rá fejét oldalra fordítva a kyr. - Vajh mit is szólna a kapitány úr, ha betörnénk az orrod?
Merlan végül hirtelen sarkon fordul, és kiviharzik az ivóból.
- A fegyvereimet, Thír! - kiáltja még vissza az ajtóból.
A nevető nyurga még egyet odaszúr társának, ki tudja miért.
- Viszem, Giliszta, viszem!
Aria kérdő tekintetére Szirán csak biccent és a két pyar megkapja fegyvereiket.
- Legközelebb vendégeink egy kör itókára, Uraim… - mosolyog a nyurgára, összehúzott szemmel, felmérve a másikban a ragadozót.
Egyszer még találkozunk…
- Köszönjük, hogy a Fodros Szoknyát választották! – búcsúzik végül nyájas hangon, majd kissé elkomorul, ahogy meglátja Csótányékat az idegennel.   
Na! Ezek már megint mibe keveredtek…?
Vyan fuldokló hangja rántja vissza, felé forduló arca már egészen pirosas a jókedvtől. Ezt látva a volt-famor félmosolya is gyorsan visszatér arcára.
- Na, igen… - néz fel mosolyogva a szőke, kígyótestű lányra a renegát.
Jól tekeri magát, az bizonyos…
Kobzos már a kupája mellől zsörtölődik, őmaga is Gromkék hirtelen felbukkanását furcsállja.
- Nohát, nohát. Egyesek milyen koránkelők lettek.
A kis goblin vartyogása még az ajtóból is behallatszik.
- Giliszta? Jól hallottam, tényleg Gilisztának hívják azt a fószert? Hinnye baz'meg!
Utána tovább csörtetnek befelé Rókával, meg a vékony, sunyiképű idegennel.
Ennek a töpszlinek csak ilyen barátai vannak?! – fut át Szirán agyán, miközben csípőre tett kézzel, teljes mellszélességgel várja az érkezőket.
Gromk azonnal osztani kezdi az eszet szokás szerint.
- Estella, áhh! Drágám, itt ez a torzo... izé... jóképű barátom... - vágja hátba, illetve inkább gerincen a nyeszlettet - Oszd meg vele a bájaidat! Egy alkalomra a vendégem, a többi csak az erszényén múlik. Fütty, nem kell kapkodnod, időd mint a tenger!
- Meg még mit nem…! – morran az orra alá Szirán, és szúrós szemmel követi a zsebesfélét.
A pia az még hagyján, no de, hogy a lyányokat is osztogatja csak úgy…!!! – fordul vissza kissé cinikussá váltó félmosollyal a goblinék felé, de Gromk most is megelőzi.
- Nos, most hogy magunkra maradtunk ...üljünk le oda ni! - mutat a bejárattal szemközti hátsó sarokban álldogáló asztalkára.
- Szeretem, ha sarok van a hátam mögött. Megszokás.
Ariához fordulva folytatja még a szóáradatát.
Mosoly csak fúj egyet.
- Üljünk Árny mellé… - indul el a boszorkánymester felé, elengedve füle mellett Csótány dzsadokról való csicsergését. Hátradönti székét, és annak hátsó lábain ülve egyensúlyozni kezd,míg a többiek is helyet foglalnak.
…
- Tehát... - miközben Csótány beszél, szemmel láthatóan a bejárati ajtót figyeli - ...a fickó, aki éppen most gyömöszöli Estellát... Fütty a neve... szóval szerzett egy kincses térképet... ezt itt ni... - azzal az asztalra helyezi egy szakadt pergament.
Szirán jobb szemöldöke felszalad kissé, de egyelőre nem dől előre az asztalhoz.
- ...egész olcsón megszámította... – hadarja a goblin - ...csak sajnos már fél Erion tud a térkép és a kincs létezéséről... mint például Kalapács, tudjátok a pénzbehajtó... - kis szünetet tart, hogy a többiek feldolgozhassák az információáradatot.
A viador arcán újra széles, barátságos mosoly terül el.
- Jól gondolom, drága Csótánykám, hogy neked nem volt gyermekszobád…, - persze a választ jól tudja a toroni – hogy hiszel az ilyen kincses térképes mesékben még!
Azonban több gúnyolódásra nem marad ideje, mert Gromk tovább folytatja mondandóját. Amivel lehet kezdenie kellett volna.
- ...aki épp ide tart az embereivel, hogy jól elveresse magát.
A kyr lehuppan a székével, majd mosolya megfeleződik. A kis tolvaj ártatlan vigyort küld feléjük, aztán nagyot húz a korábban Aria által odakészített kupából.
Hmmm…ha Kalapács ennyire komolyan veszi, akkor lehet van benne valami…?
- És mik ezek az ákombákomok rajta?
Majd némi térképészeti alapismeretét is elővéve föléhajol.
- Mintha hiányos lenne, nem Csótányka? – pillant fel utóbb a goblinra, aki folyamatosan az utca fele bámul.
Szirán érti.
- Mikorra várható Kalapács, és mit tervezünk akkor vele és cimborkáival? Van értelme emiatt ujjat húzni velük?

[Szeráf]

Marius a "Róka"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

Belépve az ivóba, az aszisz csak egy biccentéssel köszönti társait. Szótlanul követi Csótányt az asztalhoz, majd lehuppan egy székre. Továbbra is hallgat. Egyrészt azért nem nyitja szóra a száját, mert ez Gromk balhéja, had mesélje el ő a részleteket, másrészt azért, mert azon töri a fejét miképpen lehetne megoldani ezt az átkozott helyzetet.

Ha elfajulna a dolog, el tudnának bánni Kalapáccsal és a szedett-vedett bandájával, efelől nem volt kétsége, ám ezt jó volna elkerülni. Ki tudja, hogy ez a térkép valódi e, s ha még az is, ér e ennyi vérontást. Bár szereti a balhékat, egy egész bűnbandát felszámolni nem éppen kéjutazás.

"- Mikorra várható Kalapács, és mit tervezünk akkor vele és cimborkáival? Van értelme emiatt ujjat húzni velük?"

Kis gondolkodás után megtöri a hallgatását, s reagál Szirán szavaira és az elhangzottakra.

- Több lehetőségünk is van, barátaim. Ha lenne időnk, készíthetnénk egy másik térképet, persze teljesen átrajzolva, s azt Kalapács kezébe nyomhatnánk, mondván, hogy túlbuzgó goblin barátunkat elkapta a felfedező vágy, de minket nem érdekel a dolog. Vigyék a térképet, ami nyilván egy nagy átverés, s játszanak csak kincskeresősdit ők maguk. Akár bevethetnék valamiféle trükköt is, de az is csak ideiglenes. Sokáig nem tudnánk féken tartani vele őket. - mondandója közben tölt magának is egy kis szíverősítőt, majd folytatja.
- Vagy azt mondjuk nekik, hogy nem tudtunk megegyezni a kapzsi tolvajjal, és térképestül továbbállt. Ezt vagy elhiszik vagy nem. No, és persze választhatjuk a balhét is, hogy kerek-perec megmondjuk, hogy a térkép a mienk és húzzanak jó francba, ha nem akarnak pórul járni. Ez nyilván több konfliktust szül, ami nem biztos, hogy megéri. Nem szeretnék egy éjszaka arra riadni, hogy ránk gyújtották a szeretett örömtanyánkat. - kis hatásszünet, majd a folytatás.
- Szóval a helyzet sokkal bonyolultabb és kényesebb, mint az elsőre tűnhet.

Egy nagy korty után hátradől és egy hatalmasat sóhajt. A széke háttámlája panaszosan nyikorog a súlyától, s néma csend telepedik rájuk.

- Mit tegyünk hát? - teszi fel a kézenfekvő kérdést, miközben egy döglött legyet próbál kihalászni a kupájából.

[Kirvano Kien]

             Gevyr az "Árny"
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A közelgő ebéd gondolatára töltött még egy pohárral a kancsóban gőzölgő teából. Estella különleges receptje, ami állítólag az aggastyánokat is ifjonti erővel tölti fel, ma különösen jól esett a sajgó torkának. Hideg kezeit jólesően melengeti az átmelegedett bögrén, mikor fentről dühös hangok ütik meg a füleinket, buja nyögések helyett.
- Hagyá' engem békén te büdös ringyó! - hallatszik már jól kivehetően egy közeledő, öblös férfihang.
- Kedves Aria, rejtsd el a pult alól a fegyvereket, az enyémet is, kérlek…
- Ez a disznó nem fizetett. -
A többiek rutinosan teszik a dolgukat, ezért Gevyr csak kortyolgatja tovább a finom teáját. Nem ez az első alkalom és nem is az utolsó, amikor valaki ingyen kufirc reményében péppé vereti magát. Szirán és Vyan természetesen tudják a dolgukat és a potyázó útját állják.
- No, de drága Uraim! Mi történt, hogy így elbántak a mi csodálatos Estellánkkal? Bizonyosan, csak valami félreértés lehet emögött, nem de bár? –
- Nem volt miér' fizessek. Hozzá se nyú'tam a ribanchoz. –
- Te lehet, hogy nem, de én nem győztem életre kelteni a gilisztádat! - kotyog közbe Estella nevetve. - Belezsibbadt kezem, szám. –
Ezen már a kandalló mellett üldögélő Gevyr sem tud nem mosolyogni, inkább kortyol egy jóízűt a finom teából, addig sem látják a vigyorgását. A Giliszta egyik embere végül egy tömött erszénnyel zárja rövidre a kis közjátékot, majd a csapat gyorsan távozik. Ahogy becsukódik mögöttük az ajtó, reszelős hangú röhögésbe tör ki a kandalló oldalához dőlve. Még egy könnycseppje is kicsordul a jóízű nevetéstől, majd mikor Gromk és a többiek belépnek az ajtón, a Csótányhoz csak ennyit szól.
- Lemaradtál lankadt Merlanról és a csapatáról Csótány! Asszem befészkelte magát a nadrágjába a puhafa szú! –
Nem igazán törődvén azzal, hogy a szerencsétlen harcos még a közelben jár, ismét hörgő röhögésben tör ki kárörvendőn.
- Ma is érdemes volt fölkelni… -
Nyögi végül, majd eltöröl egy könnycseppet a szeménél. Csótány bemutatja az új komáját, aki szinte azonnal Estella kegyeire bízza magát. Ezután gyorsan előadja a legújabb híreket. Kincses térképet rak elénk, ráadásul az, amit elénk tett, a legrosszabb fajta. Hiányos és sokan koslatnak utána. Látván a kis goblin szemében azt az ismerős csillogást, Gevyr csak beleeggyezően felsóhajt. Hátradől székén és hagyja, hogy társai fejtegessék a hiányos szöveget, amíg ő magában a lehetőségeiket méricskéli.

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A goblin hitetlenkedő szavait csak széles vigyorral jutalmazta a bárd - a sarokban idáig csendesen ücsörgő Gevyr az érkezők számára is érthetővé tette az előbb lezajlottakat. Tekintetét inkább az ismeretlen fickóra szegezte.
Vajon ki ez a fickó, és mi köze a mi derék Csótányunkhoz...
- Estella, áhh! - kiáltott fel hangosan a goblin. - Drágám, itt ez a torzo... izé... jóképű barátom... Oszd meg vele a bájaidat! Egy alkalomra a vendégem, a többi csak az erszényén múlik.
A bárd meghökkenve füttyentett, ahogy félig hátrafordulva a meglehetősen bárgyú vigyorú fickóval eltűnő Estellát figyeli.
- Bezzeg először még tőlem is pénzt akartál, hogy Orwella cifrázza ki ótvarral a valagad! - nézett a goblinra, aki közben rendületlenül folytatta a maga nagyszájú módján. Kicsit csigázta is az érdeklődésüket - Vyan szerint merőben felesleges óvintézkedésekkel -, és kitalálta, hogy a sarokasztal a legalkalmasabb arra, hogy előadja a mondókáját.
- Nyögd már ki, te apró zöld kurafi... - dohogott a bárd, ahogy lehuppant társai közé, és a goblin által az asztalra dobott térkép fölé hajolt.
- Tehát. A fickó, aki éppen most gyömöszöli Estellát... Fütty a neve... szóval szerzett egy kincses térképet... ezt itt ni... egész olcsón megszámította... - hadarta egy szuszra a goblin. - ...csak sajnos már fél Erion tud a térkép és a kincs létezéséről... mint például Kalapács, tudjátok a pénzbehajtó... - folytatta a zsebes. A bárd jobbja ökölbe szorult az asztallapon, majd mindkét karjával az tölgyfa bútorra könyökölve nézett a goblinra.
- Akkor miután egy kis örömhöz jutatta Estellát, talán kivághatnánk a nyelvét az ostoba barmának!... - intett a fejével az emelet felé, miközben Gromk kis szünet után tette az i-re a pontot.
- ... Aki épp ide tart az embereivel, hogy jól elveresse magát. - fejezte be a goblin ártatlannak tűnő vigyorral.
- Istenek az égben! - csóválta meg a fejét a bárd. - Miért nekünk kell kifogni állandóan ezeket az idiótákat?
A térkép fölé hajolva próbálta megfejteni, amit lát, de végül úgy döntött, erre akkor is ráér majd, miután a dzsad így vagy úgy, de elhagyta a Fodros Szoknyát. A bárd arcán széles vigyor terült szét - ha sikerülne átverni a dzsadot, a fél negyed rajta röhögne élete végéig.
- És mit szólnátok... - kezdett bele, körbepillantva a társaságon. - ...ha elhitetnénk a dzsaddal, hogy ez a Fütty nevű átverte Csótányt - ne vigyük már el helyetted a balhét... - nézett a goblinra - ... és eladott neki egy hamis térképet, és mi épp készülünk megverni ezt a kis zöld átokfajzatot? Tehát ha vissza akarja kapni a térképét, keresse meg Füttyöt, és utána hozza ide, hogy mi is megverhessük.
Gondoljatok bele, milyen lesz majd az orra alá dörgölni, ha a térképpel tényleg valami kincset sikerült találnunk!

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A társak arcán látszik a kétkedés a térképpel és a kinccsel kapcsolatban.
- Oh, a gyerekszobám... - nosztalgikus érzések ébrednek a goblinban - ...festet ribancok, hiányos öltözetű cafkák... régi szép idők... - kuncog magában Gromk, miközben a narancs szempár valahova messzire réved, a múlt fátylán túlra.
- Ami pedig a kincs valódiságát illet...
Hogyan is érthetnék meg a Ragyogást?! Eddig még sosem kellett csalatkoznom benne.
A goblin maga sem tudta megmagyarázni, hogy hogyan és miért, de már kora gyerekkorától fogva a Ragyogás időről-időre megmutatta neki, ha egy tárgy különös értékkel bírt. Ugyan nem értette a dolgot, de elfogadta és megtanult bízni a Ragyogásban.
- ...itt az írás is megmondja, hogy... - maga elé húzza a hiányos szöveget és ujját sorvezetőként használva kibogarássza a keresett részt - ...aszongyahogy ó-riás-i kincs... Óriási kincs! - büszkén körbehordozza a tekintetét.
Ez mégis kézzelfoghatóbb, mint a Ragyogás.
- Fütty azt mondta, hogy talált a dzsad házában valamiféle ezüst ékszert is... ha ezt a szajrét véletlenül megtalálná a városőrség Kalapácséknál, akkor egy időre kivonnák őket a forgalomból... - talányos képpel folytatja - ...aztán meg ott van ez az építész, ki kéne faggatni erről a kincsről. Elvégre a nagyapja falazta be. Ha mi buktatjuk le a tolvaját, akkor hátha készségesen válaszol néhány kérdésünkre. - mosolyra húzódik a széles, nagy goblin száj, majd pedig vigyorrá szélesedik ki - Én legalábbis hálás lennék. - elégedetten bólint, látva hogy a többiek fontolóra veszik javaslatát - A térképet meg az írást le kellene másolni... Gevyr, te vagy köztünk az írástudó! Ha pedig befutnának a dzsad imposztorok, csak fel kell őket tartanotok, amíg én Rókával az emeleten kiszedem Füttyből, hogy hol a lopott cucc, aztán elvisszük Kalapács rejtekére és leadjuk a fülest a városőrség felé. - mondandója befejeztével kihúzza magát és újra vigyorog.

[Grogrum]

Első nap

A Fodros Szoknya ivójában, koradélután

- Tehát... - miközben Csótány beszél, szemmel láthatóan a bejárati ajtót figyeli - ...a fickó, aki éppen most gyömöszöli Estellát... Fütty a neve... szóval szerzett egy kincses térképet... ezt itt ni... - azzal az asztalra helyezi egy szakadt pergament.
Szirán jobb szemöldöke felszalad kissé.
- ...egész olcsón megszámította... - hadarja a goblin - ...csak sajnos már fél Erion tud a térkép és a kincs létezéséről... mint például Kalapács, tudjátok a pénzbehajtó... - kis szünetet tart, hogy a többiek feldolgozhassák az információáradatot.
A viador arcán újra széles, barátságos mosoly terül el.
- Akkor miután egy kis örömhöz jutatta Estellát, talán kivághatnánk a nyelvét az ostoba barmának!... - int fejével az emelet felé közben a bárd.
- Jól gondolom, drága Csótánykám, hogy neked nem volt gyermekszobád…, - persze a választ jól tudja a toroni – hogy hiszel az ilyen kincses térképes mesékben még!
- ...aki épp ide tart az embereivel, hogy jól elveresse magát. - fejezi be a goblin a mondatot.
 - Istenek az égben! - csóválta meg a fejét a bárd. - Miért nekünk kell kifogni állandóan ezeket az idiótákat?
- Oh, a gyerekszobám... - nosztalgikus érzések ébrednek a goblinban. - ...festet ribancok, hiányos öltözetű cafkák... régi szép idők... - kuncog magában Gromk, miközben a narancs szempár valahova messzire réved, a múlt fátylán túlra.
- És mik ezek az ákombákomok rajta? - kérdez tovább Mosoly, majd némi térképészeti alapismeretét is elővéve az asztal fölé hajol.
- Mintha hiányos lenne, nem Csótányka? – pillant fel utóbb a goblinra, aki folyamatosan az utca fele bámul.
- Ami pedig a kincs valódiságát illeti... itt az írás is megmondja, hogy... - maga elé húzza a hiányos szöveget és ujját sorvezetőként használva kibogarássza a keresett részt - ...aszongyahogy ó-riás-i kincs... Óriási kincs! - büszkén körbehordozza a tekintetét.
- Mikorra várható Kalapács, és mit tervezünk akkor vele és cimborkáival? - folytatja a kérdései sorát a viador. - Van értelme emiatt ujjat húzni velük?
Kis gondolkodás után Róka töri meg a többiek hallgatását.
- Több lehetőségünk is van, barátaim. Ha lenne időnk, készíthetnénk egy másik térképet, persze teljesen átrajzolva, s azt Kalapács kezébe nyomhatnánk, mondván, hogy túlbuzgó goblin barátunkat elkapta a felfedező vágy, de minket nem érdekel a dolog. Vigyék a térképet, ami nyilván egy nagy átverés, s játszanak csak kincskeresősdit ők maguk. Akár bevethetnék valamiféle trükköt is, de az is csak ideiglenes. Sokáig nem tudnánk féken tartani vele őket. - mondandója közben tölt magának is egy kis szíverősítőt, majd folytatja.
- Vagy azt mondjuk nekik, hogy nem tudtunk megegyezni a kapzsi tolvajjal, és térképestül továbbállt. Ezt vagy elhiszik vagy nem. No, és persze választhatjuk a balhét is, hogy kerek-perec megmondjuk, hogy a térkép a mienk és húzzanak jó francba, ha nem akarnak pórul járni. Ez nyilván több konfliktust szül, ami nem biztos, hogy megéri. Nem szeretnék egy éjszaka arra riadni, hogy ránk gyújtották a szeretett örömtanyánkat. - kis hatásszünet, majd a folytatás.
- Szóval a helyzet sokkal bonyolultabb és kényesebb, mint az elsőre tűnhet.
- Mit tegyünk hát? - teszi fel a kézenfekvő kérdést, miközben egy döglött legyet próbál kihalászni a kupájából.
- És mit szólnátok... - kezd bele az ötletelésbe Kobzos is. - ...ha elhitetnénk a dzsaddal, hogy ez a Fütty nevű átverte Csótányt - ne vigyük már el helyetted a balhét... - néz a goblinra - ... és eladott neki egy hamis térképet, és mi épp készülünk megverni ezt a kis zöld átokfajzatot? Tehát ha vissza akarja kapni a térképét, keresse meg Füttyöt, és utána hozza ide, hogy mi is megverhessük.
Gondoljatok bele, milyen lesz majd az orra alá dörgölni, ha a térképpel tényleg valami kincset sikerült találnunk!
- Fütty azt mondta, hogy talált a dzsad házában valamiféle ezüst ékszert is. - folytatja Csótány válasz nélkül. - Ha ezt a szajrét véletlenül megtalálná a városőrség Kalapácséknál, akkor egy időre kivonnák őket a forgalomból... - folytatja talányos képpel Csótány. - ...aztán meg ott van ez az építész, ki kéne faggatni erről a kincsről. Elvégre a nagyapja falazta be. Ha mi buktatjuk le a tolvaját, akkor hátha készségesen válaszol néhány kérdésünkre. - mosolyra húzódik a széles, nagy goblin száj, majd pedig vigyorrá szélesedik ki - Én legalábbis hálás lennék. - elégedetten bólint, látva hogy a többiek fontolóra veszik javaslatát - A térképet meg az írást le kellene másolni... Gevyr, te vagy köztünk az írástudó! Ha pedig befutnának a dzsad imposztorok, csak fel kell őket tartanotok, amíg én Rókával az emeleten kiszedem Füttyből, hogy hol a lopott cucc, aztán elvisszük Kalapács rejtekére és leadjuk a fülest a városőrség felé. - mondandója befejeztével kihúzza magát és újra vigyorog.

[Grogrum]

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

- No! - dől hátra székében Mosoly. - Látom ezt eldöntöttétek, és mindenkinek van valami okos terve is... - félmosolya ezúttal kétkedőnek látszik.
- Tehát! Csótányka szokás szerint jókorát keverne még, az amúgy is bűzlő szakkupacon. Felőlem csinálhatja, de az nem oldja meg a jelenlegi helyzetet. Mondjuk az építészt mindenképpen fel kell keresni, mielőtt belefogunk ebbe. Ha jól raktam össze, ő a dzsad, akitől az ékszereket és ezt - mutat az asztalon heverő foszlott papírhalomra. - elhalászta Fütty barátunk.
- Ilyen meg olyan hazugsággal előállni. - folytatja a viador.  -  Kalapács szerintem nem fog bedőlni. Már csak a hivatása miatt se. Meg lehet próbálni, de úgy sejtem, a vége ugyanaz lesz. Az effélék csak ebből értenek. - mutatja meg ökölbe szorított jobbját. - És ha bunyóra kerül a sor - hacsak nem akarjuk lemészárolni őket a saját házunkban - azt hiszem ketten - biccent Kobzos felé. - kevesen leszünk... Mennyi embere is van?
- És jut eszembe: Tudja valaki hol vannak a Fivérek? - húzza fel a szemöldökét. - Velük talán kiegyenlítődnének az erőviszonyok.

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

Több terv is elhangzott és most a kis társaság csendben mérlegeli az elhangzottakat. Mindannyian magukban latolgatják, hogy melyik megoldással járnának a legjobban. Mindenesetre sokáig nem halogathatják a döntést, mert az idő telik, Kalapács pedig közeledik. Végül a kesehajú ex-viador szólal meg elsőként.
- No! ... Tehát! Csótányka szokás szerint jókorát keverne még, az amúgy is bűzlő szakkupacon. ... - némi kétkedő felhangok keverednek a toroni mondandójába.
- Mos' mér? Úgy szép az élet, ha zajlik. - vihog közbe a Csótány.
- ...Ha jól raktam össze, ő a dzsad, akitől az ékszereket és ezt - mutat az asztalon heverő foszlott papírhalomra - elhalászta Fütty barátunk.
- Úgy-úgy, ha jól emlékszem, akkor valami Hasszeb, vagy Haszib... Hudini ... Handini Haszib... vagy valami ilyesmi.
- ...Az effélék csak ebből értenek. - mutatja meg ökölbe szorított jobbját Mosoly - És ha bunyóra kerül a sor - hacsak nem akarjuk lemészárolni őket a saját házunkban - azt hiszem ketten - biccent Kobzos felé - kevesen leszünk... Mennyi embere is van?
- Öhm, öten vagy hatan lehetnek. - legyint a goblin, hozzá az ajkát is lebiggyeszti - Ti megeszitek őket reggelire. - biztatásul kacsint egyet.
- És jut eszembe: Tudja valaki hol vannak a Fivérek? - húzza fel a szemöldökét a toroni.
- Tényleg? Hol vannak?! - tekint körbe a Csótány - Sosincsenek kéznél, amikor szükség lenne rájuk! - dohog tovább, miközben ki-kikukucskál az ablakon, majd hirtelen témát vált.
- Ööö... kérdezted, hogy mikorra várható Kalapács.... úgy fél-egy óra... cirka... köbö... Szóval nincs sok időnk.

[Grogrum]

Első nap

A Fodros Szoknyában, koradélután

- Tényleg? Hol vannak?! - tekint körbe Csótány. - Sosincsenek kéznél, amikor szükség lenne rájuk! - dohog tovább, miközben ki-kikukucskál az ablakon, majd hirtelen témát vált. Pedig tudta, hogy régi cimborája úgy lát át a hazugságokon, mint a szitán.
- Ööö... kérdezted, hogy mikorra várható Kalapács.... úgy fél-egy óra... cirka... köbö... Szóval nincs sok időnk.
-Te, Csótányka...! - szűkülnek össze a viador szemei. - Ugye tudod, hogy úgy ismerlek, mint a rosszpénzt...? Nem akarsz valamit mondani nekünk...?
Mosoly ezután előre hajol székében, fürkésző pillantását pedig régi bajtársa szemeibe fúrja.

Off-Topic: megjelenítés

Még mielőtt Mosoly megszólal, Kobzos is észreveszi, hogy Csótány valamit elhallgat.

[Cyrgaan KheaLorn]

Vyan, a Kobzos
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

A bárd, miután nagy kedvvel előadta ötletét a társaságnak, a lelkesedés hiányát látva egy kissé maga is visszakozott - várván a jobb építő javaslatokat. Székén előredőlve ismét a térkép fölé hajolt, és hallgatta a többiek szavait, miközben elmélyülten pödörte a bajusza végét, amit elmélázva gyakran tett.
- No! - dőlt hátra székében Mosoly, kétkedő félmosollyal. - Látom ezt eldöntöttétek, és mindenkinek van valami okos terve is...
- Tehát! Csótányka szokás szerint jókorát keverne még, az amúgy is bűzlő szakkupacon. Felőlem csinálhatja, de az nem oldja meg a jelenlegi helyzetet...
- Mos' mér? Úgy szép az élet, ha zajlik. - vihogott a goblin - szokás szerint, konstatálta a dalnok.
- ...Ha jól raktam össze, ő a dzsad, akitől az ékszereket és ezt - mutatott a toroni az asztalon heverő foszlott papírhalomra - elhalászta Fütty barátunk.
- Úgy-úgy, ha jól emlékszem, akkor valami Hasszeb, vagy Haszib... Hudini ... Handini Haszib... vagy valami ilyesmi.
- ...Az effélék csak ebből értenek. - mutatta meg ökölbe szorított jobbját Mosoly - És ha bunyóra kerül a sor - hacsak nem akarjuk lemészárolni őket a saját házunkban - azt hiszem ketten - biccent Kobzos felé - kevesen leszünk... Mennyi embere is van?
A dalnok, szeme sarkából érzékelvén, hogy bevonták a beszélgetésbe, felnézett, pillantását a félembernyi fickóra függesztette.
- Öhm, öten vagy hatan lehetnek. - legyintett a goblin ajakbiggyesztve, mintha csak valami mellékes kérdés volna - Ti megeszitek őket reggelire. - kacsintott.
A bárd megköszörülte a torkát, és bár a szemeiben vidámság bujkált - maga sem tudta, miért örült bárminek is a hírek hallatán -, hangját némi megrovás színezte.
- Ne verd felebarátod fütykösével a csalánt, különösképpen ne az enyémmel... - vonta össze a szemöldökét - ... elébb vagy utóbb meg találod ütni az Orwella poklába való bokádat.
A toroni újabb kérdése következett.
- És jut eszembe: Tudja valaki hol vannak a Fivérek?
- Tényleg? Hol vannak?! - tekintett körbe a Csótány, egyelőre nem törődve a zsémbelő bárddal - Sosincsenek kéznél, amikor szükség lenne rájuk! - dohogott tovább, miközben ki-kikukucskált az ablakon, majd hirtelen témát váltott.
- Ööö... kérdezted, hogy mikorra várható Kalapács.... úgy fél-egy óra... cirka... köbö... Szóval nincs sok időnk.
A bárd füle észrevette a váltást a tolvaj mondandójában.
"Soha ne akard becsapni, akik a hazugságot mondják atyjuknak" - tartják a bárdokról, goblin barátom...
- Hé, Csótány! - a mindig vidám és gunyoros bárd hangja ezúttal haragosan csendült. - Csomót kötök a ványadt kukacra a lábad között, és annál fogva lógatlak fel, ha velünk szemben is elkezdesz sumákolni...
Sötét szemei fenyegetően villantak. Bár nem egy zűrös helyzet állt mögötte, sosem szenvedhette, ha a bolondját próbálták járatni vele. "A dicséret szép szó, ámde a bírálat - olyasvalami, amit ki nem bír állat" - tartja a tengermelléki mondás, remekül példázva a helyiek évszázadok alatt felgyűlt finom cinizmusát. A bárd heves vérmérséklete pedig különösképpen nem bírta, hiába a tapasztalat szülte bölcsesség és ravaszság...

[Sol]

  Gromk, a "Csótány"

Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

-Te, Csótányka...! - szűkülnek össze a viador szemei - Ugye tudod, hogy úgy ismerlek, mint a rosszpénzt...? Nem akarsz valamit mondani nekünk...?
- Rossz pénz nem vész el. - jön azonnal a felelet - Már akartam is mondani... Kipróbáltam annak a bibircsókos vajákosasszonynak, tudjátok melyiknek, annak a Thalianak a kenceficéjét... szóval rákentem a szerszámomra és három óráig úgy állt, mint a cövek. Becsszó! Maradt még belőle, ha...
- Hé, Csótány! - úgy látszik, hogy a bárd kezd kijönni a béketűréséből - Csomót kötök a ványadt kukacra a lábad között, és annál fogva lógatlak fel, ha velünk szemben is elkezdesz sumákolni...
- Sumákolni? Kicsoda? Én? Hát úgy ismersz engem, mint aki szokott sumákolni? - nagy, ártatlan szemekkel néz társaira - Mellesleg nem is ványadt... Mondom, három óráig olyan volt, mint a cövek! De most nem az én kukacomról kéne beszélni, mert Kalapácsék nemsokára ideérnek, a Fivérek meg éppen a bort pakolják a raktárba... A raktárba, amit bérelünk... - magyarázza tovább, látva a többiek arcán az értetlenséget - Elvégre valahova be kell pakolni azt az ötven hordó bort, nem igaz?! - majd mindkét kezét felemeli, megelőzve üzlettársai ellenkezését - Egész olcsón jutottunk hozzá, okés?! Háromszoros haszon várható... Legalább! Tudjátok, hogy van orrom az ilyesmihez. - a nyomaték kedvéért jobb mutatóujjával megütögeti orrcimpáját - No, de most koncentráljunk a feladatra!

[Kirvano Kien]

             Gevyr az "Árny"
Első nap

A Fodros Szoknyában, déltájban

 Mikor már a többiek átrágták magukat a kincses térképen, belefognak a dolgok tisztázásába. Az előbbi jókedv, Gromknak hála, gyorsan a múlté lesz. A hallottak rosszabb részénél csak halk sóhajok jelzik a boszorkánymester egyre lankadó jókedvét.
- Ööö... kérdezted, hogy mikorra várható Kalapács.... úgy fél-egy óra... cirka... köbö... Szóval nincs sok időnk.-
Ezt meghallva, Gevyr feláll lassan, majd a többieket hátrahagyva, elindul a szobája felé.
- Pedig a konyhából olyan finom illatok jönnek… - Motyogja halkan.
A pincében megbúvó szoba félhomályában a sápatag kezek magabiztosan pakolnak. Négy apró fiola kerül az incognó bélelt belső zsebébe, a többi dolog pedig egy kis fadobozba, amit a hóna alá csapva visz föl a társaihoz. A pár percnyi távollét után a fadobozt nagy koppanással az asztalra teszi, majd a tetejéről papírt, tintát és egy írópálcát tesz maga elé.
- Lemásolhatom, de szerintem felesleges… - Táskás szemeivel fel se néz, csak a térképet nézegeti. – Akár rajtuk is üthetnénk, inkább a közeli sikátorok kövén folyjék a vér, mint a fogadó padlóján… - Mondja Gevyr szenvtelenül.
- Azok ott, - Bök az írópálcával a dobozban csörgő üvegcsékre. – friss fegyvermérgek. Három fajtát csináltam. Lehetőleg ne Gromkra pazaroljátok most el! A fekete dugós kínméreg, a pirostól elkapja a rángógörcs, de nem azonnal. A fehér dugóstól pedig úgy elgyöngül mint Giliszta koma Estella láttán. -