Falcus, Ladien
-Tisztázzunk valamit Falcus, mert úgy tűnik magát nem tanították meg arra, hogy illik minimális tiszteletet adni mind a vendéglátójának, mind a munkaadójának, és jelenleg én mindkettő vagyok. Úgyhogy szépen megkérném, hogy mellőzze az egóját és az ezzel járó fiacskázást, és figyeljen arra amit mondok. Maguk NEM azért vannak itt, hogy a másik csapat munkáját bírálják vagy tanulmányozzák. A dolgukat már korábban elmondtam, és ezek teljesítéséhez nem szükséges a másik csapat kutatási anyaga. Amint Norgen lehozza a könyvet és át tudom olvasni, meglesz a "komoly munkája". Ha így jobban érti: maga nem a szobrász, hanem annak inasa, akinek be kell szereznie az alapanyagokat. Ehhez nem kell tudnia, hogy mi a megrendelés, de ha jól dolgozik, a szobrász hagyja őt is gyakorolni a szobor egy részén. Egyébként példát vehetne Ladienről, és hasonlatok helyett olyan kérdéseken gondolkozhatna, amik még fontosak lehetnek.
Ezután Ladienhez fordul, ezzel kettesben hagyva egy kis időre Falcust a szar levesével és a (még) ki nem mondott kérdésel, hogy vajon mennyiben különbözik az amit ő kér Ladien kérdésétől.
-A gyermekről annyit tudunk, hogy körülbelül tíz éves lehet, hatalmas mágikus ereje van, és eltűnt. Azt már csak feltételezzük, hogy képességeit nem tudja kordában tartani - tekintve a felrobbantott várost.
Ekkor tér vissza Norgen kezében a könyvvel, amit rögtön át is ad a nemesnek, az pedig biccentéssel távozik. Így újra hárman maradtok, enyhén feszült légkörrel és egy étellel-itallal megrakott asztallal.
