Görögország, Santorini legdélebbi partján
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Dél, kora délután
Egyetlen nap alatt annyi minden történt, hogy talán sokkal többnek tetszik, mint amennyi valójában. S még nincs vége, hiszen az időjárás is kegyesnek tűnik, de a látszat már sokszor okozott csalódást. Annyi változás után és emlékekkel, amiket örököltél nem épp ez volt, amire számítottál, de úgy tűnik a remény bármily csalóka is, még él! Azok segítettek rajtad, akiken neked kellene, akiken kötelességed és feladatod lenne és akkor még nem említettük a szeretetet, mely vezérelhet téged.
Úgy, mint az időt a változás, a viharból a csendbe és ki tudja merre tovább.
Nem úgy az éhség, ami hamarost megköveteli a magáét és a levest úgy kanalazod, mint aki napok óta nem evett. Nem kizárt, hogy igazi ételt valóban ennyi ideje nem vettél magadhoz, de kit érdekel mi ez, amikor annyi íz, annyi különböző illat ér mint erős inger, hogy ki tudja, talán fel is sóhajtasz vagy épp másképp adsz hangot annak, mily csodálatos is a szabadság és mindaz amit most módodban áll megtapasztalni. Senki nem szól rád, csak az asszony mosolyog, a férfi pedig elégedetten nézi, hogy nem félsz előttük enni. Igaz, fogalmuk sincs min mentél keresztül…
A férfire pillantasz, aki valószínűleg fiatalabb mint te, de mégis idősebbnek hat, ahogy a sok munka nyomot hagyott rajta. Le sem tagadhatná hellén őseit, melyek jellegzetességei mindenhol jelen vannak – és nem csak nála, de feleségénél is. A férfi bajuszt és szakállt visel, az asszony szabadon hagyta hosszú fekete tincseit, melyek folyékony grafitként hullnak alá. Túl van már fiatalságán, de azért idősnek sem neveznéd, talán egykorúak lehetnek. Nyugodtan eszegetnek és persze örömmel ajánlja mindkettő a repetát.
Eleni /Görög/
Örömmel hallom! – mosolyog, tényleg így érezhet –
S kifejezetten jó hír, hogy a vihar nem rabolt el! – ha tudná…
Kadmos /Görög/
Elég volt az étel? Nem venném lelkemre ha éhes maradnál! – mondja, majd –
Egyedül voltál vagy hívjunk segítséget? – érdeklődik azonnal, majd a válaszod után:
Santorini legdélebbi csücskén! A reptér az észak-keleti részen van, úgy fél óra innen autóval. Eleni /Görög/
Az uram szívesen elvisz téged, de ha mindened odalett, hogyan szeretnél eljutni Athenba?