Dareios
Dareios a sztázisból feleszmélve fél percig nyugton marad, mélyeket lélegezve, hogy a testét kellőképp felmelegítse és eltöltse vérrel a végtagjait.
Megmozgatja az ujjait, azutàn a vàllait. Miután felkészültnek érzi magát, szinte dinamikus mozgàssal tud jàrni.
Kilép a szarkofàgból, és körbenéz a szobàban. Valószínûleg tàrsai màr megelözték,
Halk fújtatás kísérletében összeszedte a a felszerelését a kabinban, magához veszi a hangtompítós pisztolyát, majd a revolvert az övén. lógó pisztolytáskájába dugja. Az injekcióstűit megpöckölte, majd egy mosoly kíséretében nyugtàzta, hogy még jók.
Némàn pillantott s tàrsaira, felmérve öket. Az egyik férfi nem àllt messze attól, ami belöle lehetett volna. Tech-pap. Alaposan szemügyre vette az egyetlen nönemű társát.
Ő pedig Dareios érdeklődési körétől nem állt messze. Szinte féltékeny tekintettel leste a nő eszközeit.
"Lehet majd egy egy feltételezés bizonyításához kölcsön veszek majd tőle pár holmit."
Hiába kereskedett a múltban medikus felszereléssel, egyszerüen voltak olyan eszközök, melyekhez nem tudott hozzáférni.
Ha jól emlékszik, társai közül egyik sem híresült el vallatóként, így reá hárulhatott eme terhes feladat.
"Legalább megkönnyíti a tanulmányaim."
Nem késlekedik sokat a 'doktor', amint összeszedte a holmijait, társaival vagy társai nélkül elindul a híd felé.
Ott találkozik a nagytisztű Inkvizítorral, aki még régebben rálelt Dareiosra.
- Inkvizítor úr. - hajtja meg a fejét mélyre.
A hídon két különleges embert pillant meg a kapitányon kívül. Egy nemesvérűt, meg egy idős embert. A nemesek a másik érdeklődési körébe tartoznak, csak... A nemesek tabuk. Nem úgy az eretnekek...