Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Álomhozó teaház-hajó
Időpont: tavaszutó, ebéd után
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
A megbeszélés után a fogadóssal rendezitek a számlát (-30lin összesen), aki kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy nem maradtok éjszakára. Int a szolgálóknak, akik készségesen segítenek nektek a csomagok cipelésében a hajóig. A kikötő a fogadó lábától nyíllövésnyi távolságban van, melyhez széles, kétkocsinyi kövezet út vezet. A nap erősen tűz, próbálgatja erejét. A dokknál éppenséggel az Álomhozó nevű teaház-hajóba rakodnak. Maga a hajó érdekes jelenség, bár nador szemmel mérhetetlenül sok fát pazaroltak el a felépítménynél.A hajót inkább a nyugodt tavakra, mintsem tengerre tervezték. Harminc láb hosszú és tíz láb széles, lapos hajó. Körbe egy faragott korlát fut, beljebb pedig egy fél láb széles tornácon lehet haladni, ahonnan a kis fülkék sorába lehet belépni. A hajó orrától indulva a vendégek szállása, közepén egy jókora közös teázó található,
hátrébb pedig a konyha, és cselédszállás, legvégén két box lovaknak. A tetőn pediglen a különféle áruk vannak lekötözve., valamint a kormányosi állás található. A hajónak egy árboca és egy orrvitorlája van mindössze.
A szobácskák elég kicsik, mindössze egy szélesebb matrac fér el bennük, és egy kis beépített szekrényke. Fényről viszont egy hidegfáklya gondoskodik. Öt-öt fülke áll a vendégek rendelkezésére. A teázó viszont a maga tízszer tízes alapterületével valóságos termenek hat ezek után. Gazdagon faragott-áttört fa elválasztók, hangulatos, színes képekkel festett papír fényáteresztők, és apró, mécses nagyságú hidegfáklyák a lámpásokban. Puha párnák, és alacsony asztalkák várják a pihenni vágyókat.
A kapitánya, egy nyúlánk nap barnította férfiú. Rövid, kusza fekete haja mutatja, hogy a közrendűek közé tartozik. Arcára viszont a jószerencse és gazdagság jegyei vannak felfestve. A legénység fél tucat ember. Egy szakács, három matróz, és két felszolgáló - egyikünk igencsak szemrevaló teremtés - de a másik sem panaszkodhat. Az utasársakkal a teázóban találkoztok először. Egyikük egyszerű szabású, fehér ruhája hirdeti, hogy egy Shin az. Koros borotvált fejű férfiú, és bár arcára az évek barázdákat véstek, jóindulatú a tekintete. A másik kettő együtt utazik. Egy fiatal, rövid hajú csinos nő, és egy idősebb, - gyűrött arcú, szintén rövid hajú - határozott fellépésű nő. Tiszta, egyszerű ruhájuk és hajviseletük alapján közrendűek. Az utolsó alak, épp hogy csak eléri a hajót - ő sötétbarna, egyszerű szabású ruhában, fa hüvelybe rejtett pengéjű Shin-quorral a kezében lép a fedélzetre. Semmiféle signum, pecsét nincs nála - a fegyver ez egyetlen, ami segít besorolni. Harmincas éveiben járó, kemény vonásokkal rendelkező rövid hajú férfi. Szenvetlen, de követelő hangnemben kér szállást a hajón, amit a kapitány biztosít is.Az utazás szinte eseménytelenül folyik. A hajó naponta egyszer egy-egy szigeten kiköt pár percre, amíg friss vizet és alapanyagokat vesznek fel a falvakból. Az utasok nem igazán keverednek egymással. Az idős nő rövid pórázon tartja a fiatalabbat, ha az hosszabb időre látótávon kívülre kerül, rendszeres fejmosásban van része. A Shin nem erőlteti rá magát senkire - egy előtte fekvő két ívnyi, de arasznyi magas fehér homokos ládában a kalligráfiát gyakorolja nagy műgonddal, s mikor betelt a hely, eltörli őket, s kezdi elölről. A Shin-quorros alak pedig csak csendben ül az asztalkája mellett, s teázáson, meditáción kívül nem csinál semmit. A csinosabbik felszolgálólány - Shonne - pedig Zevran úrfival kacérkodik kissé.
Az egyik este viszont elül a eleddig megszokott szellő, s nem reggel, hanem már este szokatlanul meleg, fullasztó ködbe burkolódzik a hajó - olyan érzetet keltve, mintha a semmiben úszna messze mindentől. A napok óta vidáman csilingelő szélcsengő is elhallgat, mire a Shin is összeráncolt szemöldökkel pislant fel, s folytatja tovább a rajzolást. A kapitányfeltehetőleg a fedélzeten, a kormánynál lehet, ahol rendszeresen időzik. A két nő is megérzi a változást, s halk csacsogásba kezdve kitárgyalják az esetet.-Én mondom, leányom - nem természetes ez a köd! Ilyet még nem láttam! S a bandolákat távol tartó csengő is pont most hallgatott el!A fiatalabb csak tágra nyílt szemmel, ijedten hallgatja, de a felszolgálók is összenéznek egy pillanatra. Feltehetőleg őket sem nyugtatta meg az öregasszony kijelentése.
A szótlan harcos már nincs a teremben - egy fertályórája visszavonult. Érzitek, hogy valami nincs rendjén...