Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Napnyugta előtt picivelHangulatkeltő - Zene
Sok történet él az álmokról, azok birodalmáról, a hatalomról, ami bennük rejlik. De ahhoz, hogy akár egyetlen lépést is tehessen valaki az odavezető úton, hinnie kell abban, hogy mindez létezhet! S talán végre elkezdtél hinni vagy csak a régi hited lobbant új lángra, de mikor elnyel a sötétség csak fényt találsz.
Idővel, talán inkább csak úgy öt-hat órával később visszatérsz abból a fura világból, ahol annyi minden másképp volt, mint a valóság, meglátod, hogy talán valóban a Tündérbirodalom előtt ülsz. A félelem meglepettséggé majd csodálattá válhat, ahogy az Erdei és Tengeri Nimfák világának ajtajában találod magad.
A nyújtózás kifejezetten jól esik, mintha egy cica tenné, illetve egy szépséges párduc, ki egyszerre kecses és veszélyes, de ez a mozdulat annyira ártatlan, hogy még a természet is pirulva figyeli. Vöröses alkonyat félve tekint, lassan ébredeznek a csillagok, a Hold, Szeléné mosolyog rád, tetszik neki, amit lát.
A párost nézed, akik a természet előtt állnak áhítattal. A védelmeződ, pontosítani kell, a négylábú védelmeződ felnéz a férfire, aki bólint, mire Kócos lenyargal a tengerpart felé. A kétlábú csak áll és élvezi a naplementét, mintha magába szívná a látványt, mint aki sosem látta még vagy nagyon rég volt ideje ilyesmire.
Nem könnyű kiszállni, de végül győzedelmesen állhatsz az autó mellett annak támaszkodva. A bokád picit jobb, de ennél a pár órás pihenésnél most azért több kell neki. Mindezek ellenére örömmel arcodon indulsz el, hogy megállj a férfi mellé és halkan megállapítsd a tényt, ami hatással van rá és persze rád is.
Theias /Görög/
A legszebb alkotás a Teremtésben. – jegyzi meg halkan
S átölelik a vállad, közelebb húznak, te pedig megtámaszkodhatsz. Igen, a bokádnak nem tetszik a terhelés, de a tested többi része is legalább ekkora örömmel veszi a támaszt és közelséget. Megpillantod ahogy Kócos nyargal lefelé, hamarost eléri a partot, míg ti itt álltok kettesben vöröses aurában, a növekvő Hold mosolyában.
Theias /Görög/
Ez a naplemente (is) ragyogóan csodálatos! – pillant rád
S a tekintetében mintha a lenyugvó napot látnád, mintha az égről odaköltözött volna és most csak rád vetülne a fénye. Ki tudja mekkorát dobban a szíved, és nyílnak e az ajkak, de a pillanat megtörik, mikor rád mosolynak és finoman húzni kezdenek a part felé, hogy csatlakozzatok a csaholó farok-csóválóhoz.