Miközben Hillen a felfedezett mozgatható követ vizsgálja a falban, kezében a dárdát tartva, fél szemmel a társai mozgását is figyeli. Uatu szintén a tetemeket veszi szemügyre, Glim a két ajtó körül keresgél, eközben Kara, miután a gnóm otthagyta a nyílászárót, ami mögül a neszek szivárognak, egyenesen odasétál és több nyelven bejelenti a csapat ottlétét a kaparászó hangoknak.
Az elf elszörnyedve néz oda, miközben Glim a maga módján leteremti a meggondolatlan leányt, és ellép az ajtó vonalából. Hillen ezzel egy időben a földre ejti a dárdát, és íja után kap, amivel, miután vesszőt helyezett a húrra, célba veszi az említett ajtót, remélve, hogy a gnómnak nem lesz igaza és nem ront be egy csapatnyi gnóm, akik a zsanérokon fenték a kardjukat.
- Hmmpff! Emberek! - Dörmögi a bajsza alatt, miközben feszülten figyel, egy-egy pillantást lövellve a másik ajtó felé is, hátha valami meghívásnak tekintette a fiatal teremtés elhamarkodottságát.
Ekkor vette csak észre, hogy az ifjú hölgy időközben a földre telepedett és gyertyákat gyújtogat, miközben Ó, egek... egy dobókockát vet közéjük.
Ami még rosszabb, hogy a Gnóm szeme is a mozdulatsorra tapadt, így, ha netán most érkezne támadás, szinte teljesen védtelenek lennének.
Elnézést kisasszony, - szólt oda Karának, ismét az ajtókra koncentrálva, - de miután így bejelentette, hogy itt vagyunk, nem gondolja, hogy nem alkalmas az idő a játszadozásra, vagy bármi is az amit művel?