Enethiel
Szokatlan és jóleső dolog, hogy valaki segíteni akar - és nem kételkedéssel, szomorúsággal vagy értetlenkedéssel vegyesen közelítenek hozzám, mint a közvetlen ismerőseim. De ez talán annak is köszönhető, hogy a doktornőnek sokkal könnyebb elfogadnia, hogy mi történt Jayrral. Úgy tűnik, hogy akik a legközelebb állnak hozzám, azok fogják ezt a legnehezebben feldolgozni. Igaz, a doktornőnek már nem kell bizonyítanom semmit...
Az ötletére, hogy csak úgy is meglátogathatnám, bólintok. Most már talán ébren is fogom találni, nem úgy mint legutóbb. De a Bolhás kérdését nyitva hagyom, pontosabban lezárom
/Görög/ Egy Rabisu, de ennél több szót kár elvesztegetni rá - az viszont nem marad észrevétlen, hogy megérinti a gyűrűsujját. Vajon most is viseli a gyűrűt, mint legutóbb? Lehet, hogy egy régebbi kapcsolat mementója, amit a Hit és a Bukottak felbukkanása tett tönkre?
/Görög/ Sajnálom! - mondom neki, és valóban átérzem, hogy milyen nehéz is lehet elveszíteni valakit - Személyes tapasztalat? - teszem fel a kérdést, de igazából nem hiszem, hogy válaszol. Túlságosan is érzékeny pont lehet. De talán az együttérzés neki is jól esik.
Azzal a megállapítással pedig nem tudok vitatkozni, hogy rengetegen szökhettek meg a börtönünkből. Hogy ez jó vagy rossz - azt nem tudom megítélni, de abban én is majdnem biztos vagyok, hogy ez egy új korszak kezdete lehet. A Teremtő terveit említve elhúzom a számat. Ha a konfliktusok, a Bukottak büntetése, az emberek magára hagyása előre eltervezett volt - akkor nem vagyok túlzottan beájulva ettől a nagy tervtől... - de ezen talán nincs is mit csodálni, elvégre nem vagyok pártatlan ebben a kérdésben.
/Görög/ A meglátásom szerint vagy minden előre el volt tervezve - és akkor van egy rosszindulatú, zsarnok, kicsinyes Teremtő aki mint egy gyerek babázik és tépkedi le játékai fejét. Vagy pedig ahogy azt eredetileg is feltételeztük, Ő sem tévedhetetlen és mindenható - és szimplán kicsúszott a kezéből az irányítás - de akkor sem a megtestesült jóság mintaképe - de cserébe haragtartó és bosszúálló típus - fejtem ki a nézetemet kissé bővebben. Hogy aztán a családi problémákra terelődjön a szó.
/Görög/ Biztos, hogy nem csak baráti szálak voltak - erősítem meg a gyanúját - és épp ettől olyan katasztrofális a dolog. S a baj az, hogy ha szerintem helyesen dönt - és távol marad, az mindkettőnknek fáj. Ha pedig mégis ad egy esélyt a bizonyításra és marad, az szintén fájdalmas felismeréseket hoz - és én nem tudom megvédeni a többi Bukottól.
A véleménye, hogy rendőri kiképzéssel meg tudnám védeni magam vagy másokat keserűen elmosolyodom
/Görög/ Ha a barátomra célzol, ő is pont ugyanazt a képzést kapta. De egyrészt nem helyes összeverekednem vele - egyrészt mert a barátom, másrészt mert az csak olaj a tűzre és utána mindketten sokkal komolyabban leamortizálódunk. Harmadrészt meg azért, mert ha nagyon feldühít feltehetőleg nem éli túl. Ha pedig a Rabisura gondolsz - egy nem emberi alakban támadó, harcra termett Bukottal semmiféle képzés nem veszi fel a versenyt. Ott az a szokás, hogy a megtámadott alul marad, és meghal! - magyarázom, hogy nekem Elohim mércével mérve nem a harc az erősségem.
A javaslata, miszerint feküdjek végig az ágyon elsőre nem tűnik korszakalkotó változásnak. Így miután hanyatt dőlök, mindössze kíváncsian várom utána hogy mivel is akar előrukkolni. Azon tűnődve, hogy ez mire lesz jó - mélyedek el a tekintetében - és rá kell hogy jöjjek, egész kellemes a dolog. A beugró emlékképre rácsodálkozok, de mielőtt nagyon belekapaszkodhatnék már el is tűnik.
/Görög/ Ez mi akar lenni? - tudakolom a doktornőtől, de nem felelősségre vonásként, hanem szelíd érdeklődésként. Ugyanis nem tudom, hogy a beugrott kép tőlem vagy tőle származik, ahogy azt sem, hogy mi az a szó, ami az eszembe jutott. Egy újabb töredék - egy újabb szó - aminek nem látom az értelmét, és így azt sem tudom, hogy fontos-e. De az biztos, hogy a hely már nem létezik, létezhet - így legfeljebb csak nosztalgikus emlékként járulhat hozzá a mostani problémáim megoldásához. Ám a nevet meg sem próbálom kimondani - mert azt nem tudom, hogy kiről/miről és mit árulna el, de azt már tudom, hogy a neveknek olyan hatalma van, amivel jobb vigyázni!