Mindkettő jól kijött.
Azért is bizonytalanodtam el, mert nem ugyan az a két figura, de mindkettő kijött statilag is jóra.
Az aranytörpe a lassú, öblös hangú "öregúr". Kicsit vaksi, kicsit darabos, de pont olyan, mint mindenki nagyapja, aki csodás mesékkel tömi tele a gyerekek fejét.
A félszerzet a hurrá-optimista kalandozó, aki nem érzi a félelmet és mindenről "hallott már valahol". Életcélja, hogy mindent megnézzen, ami csak létezik. (Minél rosszabb a híre egy adott helynek/dolognak/személynek, annál kíváncsibb rá, hogy tényleg olyan rossz-e, mint mondják.)