Corvus Latsonn
Úgy tűnik, hogy minden rosszban van valami jó. Ebben még nem tudod mi, de biztos, hogy kell legyen. Talán épp a vacsora, amiről te oly könnyedén lemondanál, holott az éhség állandó ragadozóként köröz körülötted. Kezdetben csak fáraszt, érzed, hogy ott lapul a pillanatra várva és bármikor rád törhet. Tudod, hogy előbb mozgásképtelenné tesz és csak aztán öl, de az is nagyon, nagyon lassan és nem kímélve téged. Mindezek mellett az, hogy a Lady olyan hangokkal kíséri lépteid amitől egy gyengébb idegzetű ember már térdelne és épp megválna mindentől amit az utóbbi időben evett, már csak egy olyan apró dolog amit könnyedén figyelmen kívül tudsz hagyni.
Azonban van még egy dolog ami nem hagy nyugodni, még pedig az, hogy ha meg is találod az energiaellátás forrását, hogyan fogsz kiigazodni azokon a fura macskakaparásokon, amiket korábban sem tudtál értelmezni, holott nem vagy egy elveszett ember, nos, legalábbis akadnak tippjeid, hogy mi is lehet az, amit morgások között meg is erősítettek számodra. Ahogyan azt is, hogy nagyon finom lehet az a kis denevérszerűség, hiába nem érdemelte azt, amit kapott. Látható, tapasztaltad, hogy a ŐKarmossága bizony ragadozó, ennek okán talán még is rendben van, hogy a szárnyas-vijjogó az a kalandortársad erősíti.
/Basic/ Te tudod – hallottad még korábban, majd a ropogás és más hangok kavalkádját, amik mostanra meg is szűntek – Mit mondhatnék, majdnem olyan jó volt – kis csend, majd mellett doromboló hangon – mint nem fázni – kuncogás, majd valami apró érintésszerű a hátadon, gerinced vonalát követve…
Utad során a „Ez fura” vonzza magához előbb a tekinteted, majd téged magad is, hogy közelebb érve, a nagyon gyenge fénynél megállapítsd, hogy folyóvíz! Igazi, csapos megoldással, ami már eléggé ramatyul néz ki, de még kövér cseppekben hullik alá elég ritkásan az éltető nedű. Az idő vasfoga, az lehetett az oka vagy éppenséggel az, hogy valaki egykor igen vacakul zárta el. Nem ez nem lehetett, hiszen érzékelős, így az egyetlen helyes megoldásnak itt és most a meghibásodás tűnik. Ha van bátorságod megérinteni, a látottak után már az ujjadon is érzed, hogy ez bizony nem mar vagy éget, így fogyaszthatónak tűnik. Ami csillogott, az pedig nem más volt, mint egy mosdószerűség amiben már összegyűlt némi víz. Igaz abban sajnos úszik mindenféle ami nem tűnik emberi fogyasztásra alkalmasnak…
Kivenni a falból nem kétperces meló és persze nem kevés porolással járna, de nem tűnik lehetetlennek. Ha az embernek akadnak megfelelő szerszámai vagy megkockáztatja a sérülést. Mikor eldöntötted és továbbálltál, jó lassan haladva idővel eljutsz egy hasonlóan zárt ajtóig, mint amivel korábban már találkoztál. Ez azonban vastagabb és makacsabbnak tűnik, nem olyannak amivel egyedül el tudnál bánni akármilyen erős is lennél. Mikor megfordulsz, mert ez a pillanat idővel biztos eljön, akkor két izzó szempárral nézel szembe. Olyanokkal, amiket már láttál korábban.
Izgatottal.
Kíváncsival.
Lassan pislogó,
Igézően ragyogóval.