RPGenerations
Archívum => Új Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Háborús előkészületek => A témát indította: Haldirien - 2015. Szeptember 29. 05:59:40
-
Éjszaka közelítették meg a várost. Lovaikkal fáradhatatlanul haladtak, mígnem a távoli dombokról a kapuig nem értek. A kaput aznap este más őr vigyázta, mint akit kinevezett a mai estére. De a mostani időkben gyakran történt ehhez hasonló.
A négy megfáradt lovas, amikor elérte a kaput, csak azt látta hogy az tárva van előttük, nem láttak egy árva lelket sem. Majd miután átlêptettek, és megtettek pár lépést lovaikkal, egy árnyék szabadult ki a sötétből, gyalogosan kőzeledett feléjük. A lovasok fegyvereikre tették kezüket.
- Állj, ki vagy te? - hangzott egy éles, utasító női hang. Ezt látva az árnyék megállt. És körbefordítotra a fejét, amit egy nagy csuha takart. Végignézett a lovasokon. Két nőt és két férfiembert pillantott meg.
Megdönti a fejét felétek, mint formális tiszteletadást ad.
- Üdvözöllek titeket, Abradoban, az én nevem Mansea Voleo, engem kértek fel hogy segítsek nektek. Kérem ne beszéljenek. -suttogta a férfi
Felemelte a fejét, és már megláthatták az arcát. Legalábbis a felét. A látható fele egy feketehajú borostás férfit mutatott sasorral, és zöld szemmel, míg másik oldalból csak a csillanó smarags-fény látszódott. Ahogy felnézett a lámpások felé a lovasok csillogást pillantottak meg a fején, egy fejék, egy pántkorona fekete kővel a kőzepén. Az ujjai egyikén egy gyűrű csillant meg ezüstösen.
- Kérem kövessenek. - mond a szenvtelenül, majd megfogta az első lovasnak, egy férfi lovának a kantárját, és elindult az egyik kisutca felé
- A Rend, mivel nem akart feltűnést kelteni, egy elhagyatott ház vendégeivé invitált titeket. A család... Problémákkal küzdött. Most be van deszkázva az összes ablak, így akár még lámpást is gyúlthatnátok ott, de a Rend a ti érdeketekben kéri hogy mégse tegyétek, nem kéne a kiváncsiskodás hogy mi folyik itt, főleg hogy a shadoniták nem örülnének, pedig most ők vannak erőfölényben.
Elvezet titeket a dísztelen,szegényes házak mellett, amely napközben koldusoktól özönlhet, majd egy kis kúria elé vezet titeket. Az épület szépen faragott fából épült fel, bár a nagy része be lett deszkázva. Az ajtó is el volt deszkázva, de egy vizslató szem megallapíthatta volna, hogy a deszkákból a szegeket kihúztak és az ajtóba verték azokat.
Az épület előtt megfordult a férfi.
- Még mindig ne beszéljenek. AAszobákban találnak öt rend gorviki viseletet mindegyikükre, .egy kevés aranyat és egy predochi óbort, egy kis vacsorával együtt. Itt a kulcs az ajtóhoz. - vett elő egy súlyos vaskulcsot az ingujjából. A mérete ellenére igen nehéz volt, állapíthatta meg a vezető miközben a kezébe fogta.
- A lovakat be tudják hajtani abba az istállóba. - mutatott egy épületre a kúria mellett.
Azután a férfi egyszercsak eltűnt a szemük elől.
A kis csoport elrendezte a lovakat. Nem szólaltak meg közben, majd a kúria elé léptek, a zárat pont nem takarta deszka, erre pontosan figyeltek, és arra is hpgy mesterien úgy néz ki mintha le lenne a falhoz szegezve.
Óvatosan belecsusztatják a kulcsot a zárba, majd elforgatja, és az ajtó kinyílt. Egy sötét szobába jutottak, ahol pár asztalt, széket látott, díszes bútorok és szép szőttesek voltak mindenfele. Majd megcsapta az orrotokat a még meleg étel illata, közeledve egy asztalt pillantottatok meg, amire pont besütött a Hold fénye, teljesen láthatóvá azt ami rajta van. Egy szép terítő, azon négy személyre ezüst tányér és kupa. Illetve egy nagy vasbogracs pörkölttel. Nyúlhúsnal és szarvashúsnak tűnik az illatából.
Csodás hangulatot kölcsönöz a Holdfény a vacsorának, ami el is fogy, hiszen már hetek óta nem etettek ennyire meleg és finom ételt. A predochi bor is nagyon élvezetes volt, édes volt mint a lépesméz, így mindenki boldogan fogyasztotta. A lovasok közül ketten egymással szembe ültek, sokszor pillantottak egymás szemébe, de az evés túlzottan lefoglalta őket hogy ahhoz hogy beszéljenek.
Miután jóllaktak, előkerült a bor, és megoldódtak a nyelvek, főképp a két nő beszélt, akik megvitatták az út fáradalmait meg a néma férfi megjegyzéseivel együtt a finom pörköltöt, és a szívélyes, bár furcsa fogadtatást.
Bár szavakban mindenki apró csepnyi dolgokról beszélt, mindenki azon gondolkozott mi lesz majd a jóvőben a feladatuk. Miért kellett átutazniuk a fél világot. Ennek az egyik nő, aki oly sokszor váltott pillantást a csoport vezetőjével, adott elsőként hangot.
- Tudja valamelyikőtök mi vár ránk? -kérdezte, miközben elszopogatta az utolsó korty bort a poharában.
- Hát, gondolom emberek szíveit kell illetnünk a pengéinkkel. - jegyezte meg a másik hölgy.
Azután a beszélgetés elterelődött másfelé.
Mikor már elfáradtak, megmászták az emeletre felhozó lépcsőt, és egy folyosót láttak, amely ürea volt, és három ajtó nyílt onnan
Ajtók túloldalán halószobákat találtak, kettö kisebbet, egy-egy ággyal, és egy nagyobbat, egy hatalmas kétszemélyes ággyal. Mindegyik szobában ládák és éjjeliszekrények voltak. A nagy hálószobában az éjjeliszekrény az ágy mellett volt közvetlenül, és arra valaki diszkréten egy csuppr friss méz illetve egy tányérban bazsalikom foglal helyet.
-
Másnap reggel, amikor kinyitod a szemed, Illia gyönyörű arcát látod magad előtt.
Most is, mint minden más alkalommal elgondolkozol azon hogy miért. Még most sem igazán érted.
A nő szeme nyitva van, de nem mozdul az arca, látod rajta hogy éberen figyel. Majd apró mosolyra húzódik a szája.
- Jóreggelt Arius... - mondja kedvesen. - Milyen éjszakád volt?
Közben továbbra is látod hogy éberen figyel.
Majd felüll az ágyban, az ágy széle felé fordul, lehúzza magáról a takarót, azután feláll az ágy oldaláról, és meglátod a tökéletes testét, közben elkezd öltözködni, kezdve az alsóneműkkel egészen a bonyolult módon ide oda kapcsolt köpennyel, az arcmaszk, amit a szája elé szokott húzni küldetés közben most az vékony nyakát fedte el.
Mire végez, már te is felöltötted a ruhádat, bár a tiéddel sokkal egyszerűbb elbánni, mint az Illiáéval.
- Ideje a többieknek is jönniük. Biccent feléd, majd az ajtóhoz lép és kitárja azt. Előttetek a folyosón, az ajtótól négy lábra a férfi áll, fekete, testhez simuló ruháját látva megállapíthatod hogy igencsak könnyűcsontozatú férfiról van szó. Az arca egyik oldala feketére van festve, ezért nem láttátok tegnap. Feje többi részét csuklya fedi.
Illia arcán nem látod hogy meglepödött volna.
- Már itt áll két kvartályórája. - hallod a hangját a fejedben. Majd egy harsány kacaj kíséretében. Igen unalmas élete van.
A férfi nem veszi le a pillantását rólatok, még akkor sem, amikor Arina kinyitja a szobájának ajtaját.
Látod rajta hogy önuralmára volt szükség, hogy ne kérdezze meg azt, hogy mit keres ez itt.
Illia felé tekint, majd hamarosan bólint egyet a lány, bár ezt csak ti vettétek észre, a férfi nem.
- Hogyha elkészültek, indulhatunk, sok mindent kell még megtudniuk.
Arina benyit Thaug szobájába, ahonnan egyenletes összetéveszthetetlen hang szűrődik ki. Az kardélezés hangja. Hamarosan már a folyosón vagytok felszerelésben.
Illia szólal meg.
- Merre megyünk, nem lenne egyszerűbb itt? - teszi fel az ésszerű kérdést. A férfi megrázza a fejét.
- Egyszerűbb, de maguknak meg kell ismerniük a megbízóikat, illetve a Kos Fiainak vezetőit. Mert ők nem lehetnek célpontok. - mondja érzelemmentesen. - Ön itt a parancsnok ha nem tévedem. - néz rád. - Ön legkülönösebben. A reggelit nem itt fogják elkölteni, már készül a teríték. Kövessenek.
Majd elindul a lépcső felé, lemegy a földszintre, majd megvárja hogy beérjétek, aztán kinyit egy ajtót, ami a pincébe vezet.
A pincében hatalmas hordók vannak, kisebbekkel körbeölelve. A falak mentén ládák vannak, illetve fáklyatartók. A pince végébem egy újabb nagyméretű hordót pillantottok meg. A férfi odalép az egyik hordóhoz.
Ekkor Illia megfontoltan feltesz egy jelentős kérdést.
- Mégis minek volt bazsalikom és méz az ágy melletti szekrényen? -kérdezte a vezetőtök.
Arina épp szólna, de megelőzi a férfi.
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásul miatt voltak ott. - vonja meg a vállát, de arca még mindig szenvtelen. - Yneven mindenhol nemi serkentőként használják. - fejezte be.
- Azt tudom, hogy mire jó. - mondta a lány, akin látszott hogy most valami nincs rendben - De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
Érződik a hangján, hogy tudja mi folyik, de egyszerűen a muszály rákérdeznie.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? - most láttál az arcán érzelmet, a kérdésnél. - A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat. - jegyzi meg diszkréten.
Irria a tekintetéből lesve úgy tűnik ilyesmire számított, Arina felvonja a szemöldökét, nem számított erre. Mint ahogy Thaug sem, bár ő nem reagált rá a nyelvével
- Szóval követett minket? - kérdezi hitetlenkedve Arina
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására- hangzik a diplomatikus válasz.
A férfi megnyom egy kis falapot a hordón, és a hordóban kattan valami, majd a férfi benyomja az ajtót, és egy alagutat láttok meg. Vékony, szűk folyosó.
Számoltad az utat.
Elsőnél jobbra,majd a másodiknál balra, jobbnál balra, azután egyenesen az ötödik kereszteződés után jobbra, azután pedig újra balra.
Két kvartélyórába tartott amig egy nagy terembe értetek. A terembe voltak sátrak, zászlók, fáklyák világítottak de főképp emberek voltak. Az emberek rátok pillantottak majd meghajtották a fejüket ahogy utat vágtatok köztük.
Egy nagy sátor melletti kis sátor előtt három férfi állt, beszélgettek. Azután az egyikük szólt aaa többinek, és felétek fordultamindhármanaaz egyikük egy kissé meghízott ember, de nem mondható kövérnek ennek ellenére. Az arca tipikus gorviki, sasorr, kicsit előnytelen arcfelépítés amit a fekete szabadon lógó haj és a csillogó szemek széppé varázsolnak. Ruhája díszes, kiált róla hogy hatalmas úr ő.
-Aki észrevett titeket,egy jótartású, karcsú de inas férfi, szép, fekete ruhában, megvágott barna hajjal. Arca ápolt, mosolya kedves.
Mellettük lévő alak már nem mosolyog, talán sose ismerte az a szót. A férfi fekete vértben magát kihúzva állt, arca koros mivoltáról beszélt, míg a halványvörös haja, és a apró kecskeszakálla éveket vont le a lehetséges koráról. A szakálla közelében tisztesen leborotválta magát.
- Ő itt, - mutat sorban mindegyikükre: - Abrado legbefolyásosabb emberei egyike, Gaenus Hrexa nemesúr, a Kos Fiainak feje. - A férfi elbillentette a fejét balra, amit nála egy köszönésként lehetett felfogni.
- Örülök a találkozásnak uraim, sok dolguk akad majd. - mondja teljesen hidegen, bár tisztelettel.
- A mellette lévő úriember Jackello herceg, szintén neves férfiú, ő szintén segít csoport vezetőjének tanácsadással és végrehajtással.
A férfiú, megrogyasztja lábait és szélesen meghajol.
- Látom a Kos úr meghallgatta a szükséget szenvedőket, örömmel látom itt magukat. - mondta áhítatosan.
- Ő pedig, a Shadonból segítségünkre siető Feketerend mestere, Ser Graius.
- Remélem kellemesen töltötték a tegnap estét mert a következő estéken nem aludni fognak. - jegyezte meg keményen a bemutatott férfiú.
- Rajtuk kívül - mondta Veloe - Tisztem bemutatni Felcir kincstárnokot és a nagyszerű szónokot, Wrannuvot, ők azonban nem tartózkodnak itt. Felcir üzletet köt Raemo városában, míg Wrannuv... talán Zangavoban térít. - majd lehesseget titeket a három férfitöl, akik miután elmentetek újra társalogni kezdenek.
Most egy újabb sátor elött áll meg, ami a tábor szélén állt. Beinvitált titeket.
Bent a sátorban különleges illatok keveregtek, a falakon mindenfelé nyersanyagok voltak fellógatva, és egy földre terített szőnyegen, egy nagy párnán ült egy barnásabb, napbarnított bőrszínű férfi, divatos szakállal, szépen összefogott bajusszal, ami a szája két oldaláig tartott.
- Üdvözöllek Titeket Doldzsah birodalmában... -szólalt meg a férfi. Majd rátok emelte barna szemeit. - Már vártalak titeket. Ti lesztel azok, akiknek gyakran juttatás nélkül kell majd adnom a legkülönfélébb dolgaim közül.
- Feláll, majd rátoknéz - Amun-Varahis, szolgálatukra. Egyesek a mérgek mesterének tartanak, de nekem sokkal több van holmi mérgeknél, de a mesteri ajzószerek és élvszerek mestere is! - mondja lelkesen. Közben gyorsan végigrohan mije van többek közt:
- Van itt... Rualan pora, Vérizzító, Kobraméreg, Tudatserkentő, ellenméreg ételre, és rengetegféle más méregre is... - jegyzi meg hadarva.
Amint kiléptek, a vezetőtök máris előtted áll.
- A feladatotok le van írva erre a papírra. A bónuszok azokat akkor kapjátok, ha felülmúljátok az elvárásokat. - miközben mondta a kezedbe nyom egy levelet.
Fejvadászok,
Feladatotok egyszerű lesz, mint egy teszt, be kell törnötök a shadonitákhoz, és memorizálnotok kell az ott heverő leveleket. Erre ma este kerül sor, ha megtehetitek ne ontsatok vért, csak nehezítené a későbbieket. Inkább tereljétek el a figyelmüket. A bónuszt azt hiszem akkor kaphatjátok meg, ha tartózkodtok a vérontástól és a shadoniták meg sem tudják hogy ti ott voltatok.
A Kos Fiai
Jackello herceg
Gaenus Hrexa nemesúr
Graius
Mansea Voleo
-
Elmosolyodok ahogy Illia arca fogad reggel. Továbbra sem értem, hogy mért engem választott a sok ember közül akiket megkaphatott volna. Az biztos hogy nem a külsőmért. Azt pedig nem mondanám csábító tulajdonságnak hogy értek az emberöléshez, bár ki tudja... Az is lehet hogy látott valami eldugott dolgot a fejemben. De úgy tűnik ez már örök titok lesz, ha már eddig se osztotta meg velem.
Töprengésem közben föláll, én pedig követem példáját. Hátulról átölelem a derekát, csókot adok a nyakára, majd a fülébe súgom:
-Neked kéne a legjobban tudnod.
De ideje indulni, mindketten öltözni kezdünk, ez Illiának egy kicsit tovább tart. A másik amit nem értek, az az hogy minek vesződik annyit a fehérneművel, amikor az első adandó alkalommal úgyis letépem róla... De, immár ruhában, ő is közli azt amit eddig is tudtam, és kinyitja az ajtót, felfedve az előtte álló embert. Nem vagyok egy szégyenlős ember, ha Illiáról van szó akkor pedig büszkén vállalom is a kapcsolatunkat, de ez azért mégiscsak túlzás. Ezt megerősíti a lány hangja a fejemben, ahogy közli, hogy a cseppet sem illemtudó ember már fél órája álldogál az ajtónk előtt mint akinek nincs jobb dolga. Még jó hogy nem nyitott be, bár abban a pillanatban megérezte volna a sequoromat... Ha nem csinálja szét a fejét előbb Illia.
Közben kijön Arina is, és látható rajta, hogy épphogy tudja uralni a kíváncsiságát - hála égnek Illia gyorsan felvilágosítja. Majd a férfi megjegyzi - immár rövid időn belül másodikként - hogy mehetnénk, húgom pedig megy Thaugért. Esküszöm, el tudom róla képzelni, hogy valójában egész éjjel a kardjait élezte. Néha ijesztő ez az ember. Még jó hogy a mi oldalunkon áll.
Úgy tűnik a ház mégsem annyira biztonságos, mint amilyennek el akarják hitetni, ha a vezetők nem jöhetnek ide. Ez újabb alapot ad egy sejtésemnek, de egyenlőre hallgatok, és nem osztom meg senkivel. Ugyanakkor az ajtó helyett az idegen a pincébe vezet, ahol Illia rákérdez az éjjeliszekrényen talált dolgok rejtélyére. Előző este nekem is feltűntek, de úgy gondoltam, valamilyen helyi barbár szokás, és Illia társaságában gyorsan el is felejtettem hogy ott vannak.
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásuk miatt voltak ott. Yneven mindenhol nemi serkentőként használják.
~Nem mintha nekünk szükségünk lenne erre.~ közlöm gondolatban Illiával visszanézve az este... nagy részére.
- Azt tudom, hogy mire jó. De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat
~Te meg a diszkréció~ gondolom némi éllel.
- Szóval követett minket?
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására.
Nos, ezzel beigazolódott a gyanúm. Gyorsan értesítem társaimat gondolatban.
~Ne legyetek meglepve. Tisztelnek minket, de nem bíznak bennünk, és ezt jól teszik. Mi itt a klánunk, és ezzel Krán érdekeit képviseljük, nem pedig az övéket. Ha mondjuk egy tökkelütött kapná a vezetői pozíciót, és ők nem képesek eltenni láb alól, akkor mi fogjuk.~ Nem azért jöttünk, hogy babusgassuk őket, hanem hogy Kránnak legyen egy Gorvik nevű szövetségese. Ha ehhez az kell, hogy egy-két itteni "Rendtagot" is elintézzünk, akkor megtesszük.
Az odafele vezető úton megjegyzem, hogy merre kell mennünk, és szólok a többieknek is hogy véssék be. Végül egy nagyobb terembe érünk, ahol láthatóan a Rend nagy része lakik. Szó szerint föld alatti mozgalom. A baj ezzel az, hogy könnyen lelepleződhetnek, mintha a lakosság közül tennék amit kell. Szörnyen bénák. De nem a mi dolgunk - egyenlőre - ezzel foglalkozni. És igen, a tisztelet és a hírünk itt is megmutatkozik. Mondjuk elég röhejes, hogy csak mert Krániak vagyunk már démoni képességű félisten-fejvadászoknak néznek minket, de hát hagyjuk meg a bolondokat hitükben. Később ez előnyünkre válhat, főleg egy-két sikeres küldetés után.
Végre odaérünk célunkhoz: a vezetők sátrához. Egyből meg lehet különböztetni őket a nagyobb sátor miatt. Támadásnál könnyű célpont lennének. Első látszatra két nemes és egy lovag. Az első kettő nem igazán érdekel, valószínűleg hatalomvágyból vannak itt, és csak mellékesen Ranagol hite miatt. Talán a vékonyabb valóban elhiszi amit mond, legalábbis az áhítatosságából ez tűnik ki. A lovag azonban más kérdés, ő már valóban igazi hithűnek néz ki - és a legkevésbé sem kedvel minket láthatóan. Ha tippelnem kéne, az "igazságos", "becsületes", "szemtől-szembeni" harc híve és megveti a magunkfajtákat. Igazi szálka lehet a szemében hogy a segítségünk kell nekik.
-Öröm Önöket megismerni. - válaszolom a csapat nevében, továbbra is érzelemmentes hangon és arccal. Mindenféle biccentés meg fejhajtás helyett csak a szemükbe nézek, ridegen, érzelemmentesen, csöppet hosszabban maradva a lovagnál. Az biztos hogy nem leszünk puszipajtások.
-Biztosan... gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.
Majd távozunk, és mögöttünk hallhatóan újrakezdődik a beszélgetés - és van tippem a témára.
A következő megálló már sokkal jobban tetszik. A dzsad láthatóan nem örül annak, hogy ingyen kéne kiszolgálni minket.
-Ranagol üdvözletét küldi. Amit tudunk, kifizetünk, erre szavamat adom. - de hogy mit tudunk kifizetni és mit nem, azt majd eldöntöm. Mindenesetre nem akarom megfosztani a kenyerétől, de nem is hitegetem azzal hogy megéri majd neki ez az üzlet. Bár mint kereskedő, tudhatná, hogy egy lázadást támogatni ritkán kifizetődő.
Kint eddigi vezetőnk a kezembe nyom egy papírlapot. Enyhe gúnnyal veszem át. A papír bizonyíték arra hogy felbéreltek, nyom annak aki megtalálja ellenséges szándékkal, és még sorolhatnám. Elégetni nem akarom, később jól jöhet ha összetűzésbe keverednénk velük. A bizalmatlanság kölcsönös.
Helyben el is olvasom a leírtakat, és nem tudom, hogy megöljem-e őket, vagy nevessek. Most komolyan, felbérelnek kráni fejvadászokat tolvajmunkára? Bármelyik helyi kis tolvaj meg tudná csinálni ha nem béna és bolond, pláne ha az elméje erejét is ki tudja használni. Közben megosztom a Hálón át a többiekkel is az olvasottakat, és kísérőnkhöz fordulok.
-Szükségünk lesz egy térképre a városról, egyre a föld alatti járatokról és a kijárataikról, egy helyire aki elmondja amit tudnunk kell, jó pár adag altatóméregre. A további információk tudatában még előjöhetnek szükséges dolgok.
~Bármi kérdés, óhaj-sóhaj?~ kérdezem a többiektől.
-
Amikor elgondolkozol megint azon, hogy miért kellesz neki, egyszercsak felül az ágyban, majd pedig feláll. Te mint árnyék követed őt és a háta mögött álsz meg, derekánál átkarolva simulsz hozzá.
- Neked kéne a legjobban tudnod
Erre Illia csak csengő hangon, bár halkan felkacag.
- Akkor, mesés éjszakád volt. - jegyzi meg miközben hátraveti a fejét és viszonozza a csókodat a nyakadon.
Azután mindketten öltözködni kezdtek. Nem tudod felfogni hogy miért veszi magára az alsóneműt. Mindig is így csinálta, legvégül a bonyolult kapcsos köpeny és az arcmaszk került fel, és máris közel úgy néz ki mint amikor küldetésen vagytok. Csak nincs rajta most az arcán a maszk, hanem csak a torkára csuszott le.
Amikor kinyilik az ajtó a tegnapi férfi, Mansea áll előtettek.
Egy hirtelen érzés fog el, ahogy a férfi szenvetlen arcába nézel. Egyszerre vagy dühös, meg hálás. Dühös mert miért ácsorog az ajtó előtt, és hálás amiért nem jött be. Megölted volna, ha úgy addódik, de kitudja miféle kellemetlenségek történhettek volna azután.
Majd hirtelen egy újabb ajtó nyílik amin kilép Arina. Illia gyorsan szólt neki, így nem történt semminemű incidens.
Arina benyit Thaug szobájába, aki rendíthetetlenül élezi a kardját.
Egy bizonyos, nem szivesen lennél az, akit megcsókolnak azok a pengék.
Elgondolkodozol azon, hogy miért nem jöttek ide a vezetők. Nem jutsz sok mindenre, csak erősödik benned egy gyanú, ami nem hagy nyugton.
A férfi levezet titeket a pincébe, ahol egy kisebb számonkérésre kerül sor
- Mégis minek volt bazsalikom és méz az ágy melletti szekrényen?
- Nem hinném, hogy ne tudná, a méz és bazsalikom a hatásuk miatt voltak ott. Yneven mindenhol nemi serkentőként használják.
~Nem mintha nekünk szükségünk lenne erre.~ szólalsz meg a hálón keresztül.
Látod ahogy Illia arcán halovány pír jelenik meg.
- Kráni fejvadászok vagyunk, nincs ilyenre szükségünk. - jegyzi meg jókedvűen.
Azután folytatódik a beszélgetés:
- Azt tudom, hogy mire jó. De miért volt frissen szedett bazsalikom és egy kétszemélyes ágy, hiszen az ágyak úgy tűnnek mintha nem régóta lennénel ott, és mi volnánk az elsők kik alszanak benne.
- Ön és ez az úriember igencsak közeli viszonyban állnak, és honnan tudom? A feladatom az hogy mindenről tudjak, legalábbis a fontos dolgokról. És nem kívántuk félbeszabni magukat
~Te meg a diszkréció~ osztod meg a Illiával.
~ Még hagy kívánnivalót maga után~ válaszol a lány ~ Egyébként még finoman fogalmazott. ~ fejezte be kacéran.
- Szóval követett minket? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Arina.
- Szó sincs róla. De leírták mások, akik megbízhatóak ilyen feladatok ellátására.
Ezzel a gyanúd úgy tűnik beigazolódott. Azonnal a többiek elé tártad gondolataidat.
~Ne legyetek meglepve. Tisztelnek minket, de nem bíznak bennünk, és ezt jól teszik. Mi itt a klánunk, és ezzel Krán érdekeit képviseljük, nem pedig az övéket. Ha mondjuk egy tökkelütött kapná a vezetői pozíciót, és ők nem képesek eltenni láb alól, akkor mi fogjuk.~
~ Alig várom. ~ szólalt meg egy halk hang, Thaug nagyon ritkán használja ezt a módját a társalgásnak, és ez meg is látszik, pontosabban hallattszik a hangján.
~ Alig várom hogy láthassam a nem-célpontokat.~ vágta rá Arina.
A vékony folyosókban való közlekedés megvolt egy fél óra alatt, aztán végre egy nagy terembe értetek.
Taktikai hibák elkövetésének sorát látod. Nagy hely, sok ember. Még ez a százakárhány ember is problémát okozhat.
Az emberek tisztelettudóan meghajolnak, biccentenek, vagy egy fohászt intéznek Ranagolhoz. Közben azon elmélkedsz hogy milyen hasznos lesz ez a felnézés, miután már sikereket is elértek...
Ekkor érkeztetek meg a fő sátor mellé, ahol ott áll egy kis sátor előtt a három vezető. Érdeklödésed teljes egészében csak a lovagra terjedt ki. A két nemes felett átsiklasz
Majd szemügyre veszed a lovagot.
Igencsak vallásosnak tűnik, mellette keménynek és rendíthetetlennek, akár a vas.
Úgy érzed a férfi nem igazán szívleli a magadfajtákat, a fejvadászokat.
Köszöntöd őket mire társaid, Thaug kivételével üdvözlik a vezetőket.
~ Ki mire gondol velük kapcsolatban? Szerintem kaphatnak esélyt, nem tűnnek a legnyápicabbaknak.~ szólalt meg Illia.
Arina nem sokkal maradt le mögötte,
~ Eddig működőnek tűnik.~
Azutan a lovag szemébe nézel, aki viszonozza a tekinteted, és úgy érzed szemeivel félig a lelkedbe hatolt.
- Biztosan... Hatékonyan együttműködünk majd. - mondod
- Remélem is. - hangzott a tömör válasz.
Amun-Varahis sátrában többet időztök, majd megnyugtatod hogy lehet pénzt adtok szolgtatásaiért.
-Ranagol üdvözletét küldi. Amit tudunk, kifizetünk, erre szavamat adom.
Természetesen nem vagy bolond, nem fogod az összes mérget kifizetni.
Majd amikor kiléptek a kezdedbe Mansea egy levelet nyom, kihajtod. Majd elolvasod, aztán értelemezed. Nem igazán a legokosabb lépés
Miutám átolvastad elkezdted felolvasni elmében nekik feladatot.
A felénél járhatsz amikor a férfi keze lecsap mint egy vipera, és kiragadja a levelet a kezedből egyetlen mozdulattal kettétépte a levelet, mielőtt kimondhattad volna hogy" mit csinálsz."
Rádöbbensz, hogy Mansea még talán a leggyorsabb ember akit láttál.
- Azt hiszem ennyi idő elég volt arra hogy átolvassa. - mondja halkan.
Senki sem szólal meg egyik úton sem, de érhed ahogy a társaid az előzöt elemezik. Végül előtárod mire szükséged lesz.
- Szükségünk lesz egy térképre a városról, egyre a föld alatti járatokról és a kijárataikról, egy helyire aki elmondja amit tudnunk kell, jó pár adag altatóméregre. A további információk tudatában még előjöhetnek szükséges dolgok.
~Bármi kérdés, óhaj-sóhaj?~
- Természetesen, illetve meg is mutatom az oda vezető járatot, illetve az utcai bejáratát. A mérgekről annyit, ne felejtse el legjobb lenne ha senki sem tudna semmit. Ha nem is jártak ott. - mondja Mansea
~ Nos akkor mi is a feladat teljes egészében? ~ kérdezi Arina tőled.
- Kövessenek. - mondja Voleo majd elindul a falak felé, és ott van úgy húsz lábra egy folyosó, a férfi végigvezetett titeket, majd a végén balra, majd a negyediknél jobbra, második balra, első balra, aztán újra balra a harmadik elágazásnál.
Ott egy hosszú folyosó nyílik
- Innen problémásabb, innenár őrség van, az irányok,harmadiknál jobbra, aztán elsőnél jobbra és a harmadiknál balra, ott lesz a feljáró. De behatolást nem innen javaslom. Innen inkább az eltűnés fazis kiépítése fontos.
Azután visszafordultok de más irányba, jobbra az elsőnél, ez egy létrához vezetett, amely egy kőfolyosóra vezettek fel, fényt fáklyák szolgáltattak. Annak a végében lévő fáklya tartót meghúzta Mansea, erre nagy zörrenés hangzott, és megmozdult a kő, és egy pincébe kerültek.
~ Érdekes kis hely, tetszenek ezek az alagutak.~ szólalt meg Arina a pszin keresztül.
- Ez itt a Vörös Mén fogadó pincéje. Javaslom meneküléskor erre jöjjetek, ha úgy addódik. Persze remélem nem lesz rá szükség, én itt fogok majd várni rátok.
Miközben mondta egy lépcsőt megmászva egy ajtóhoz jutottatok,mely túloldalán csend honolt. Mansea az ajtót kinyitotta, majd félrelépett várva hogy menjetek. Az ajtó túloldalán egy csendes pangó tavernát láttok meg. A férfi, aki a pultnál állt, meglepödve nézi az embereket.
Miután mindannyian átléptetek a vezetőtök is követte a példátokat, a fogadóban egy vendég se volt, bár érthető, hiszen még igencsak az útja elején lehet a nap.
Mansea odaállt a fogadós elé, majd megszólította.
- Tegnap vettem ki a hármas szobát két napra. A kulcsát, kérem. - emelte felé a kezét.
A fogadós biccentett ahogy válaszolt.
- Persze, itt is van. - szólalt meg. - Adhatok valamit? - kérdezte tőle.
-nem. - hangzott a tömör válasz, Mansea egy felfelé vezető lépcsö felé lépett.
- Kövessetek. - mondta egyszerűen, majd mikor a hármas szobába beléptetek, egy szekrényt láttok, a vezetötök odalép és kihajtja. A belsejében egy tucatnyi ruhát láttok.
- Kérem válogassanak. Azután vegyék fel, a hölgyek ha űgy gondolják használhatják azt a falat. Mármint amögött öltözhetnek, ha akarnak, félreértês elkerülése végett. - fejezi be a beszélgetést.
A szekrényben nyolc cipő van, tíz fehér ing, ebből öt női lehet mert karcsú a szabása. Illetve fekete harisnyák, nadrágok.
~ Szép kis ruhatár ~ jegyzi meg Arina, de nem tudod eldönteni komolyan gondolja e vagy gúnyosan mondta.
- Magának. - mutat rád - Arius, nem feltétlen kell átöltöznie, de a többiek túl kirívóan öltöztek. - jegyzi meg, bár nem mintha ő nem lenne feltűnő a fekete öltözetében.
A hölgyeknek titulált Arina és Illia választ elsőként, majd pedig Thaug következik, és te ha mégis átöltőznél.
Mikor végeztetek, a férfi megállt előtettek, továbbra is a fekete ruhájában.
- Nos a feladat egyszerű. Úgy tesztek mintha itt se lennék, én pedig majd irányítalak titeket.
Amint kiejti az utolsó szavakat teste eltűnik a szemetek elől, majd egy kéz érinti meg a vállad.
- Induljunk. Majd íly módon mutatom az utat.
Visszafele indultok a lépcsőn, amennyiben nem használod a Belső síkra való kitekintést nem érzékeledérzékeled a jelenlétét.
~ Ez a férfi mivel tűnt el? ~ kérdezte Arina. Ha mágus is, akkor adott esetben komoly veszélyforrás lehet.
~ talán mágia, vagy inkább mágikus tárgy miatt.- Hangzik Illia válasza
mikor kiléptek az utcára, egy népes, jókedvű lakókkal találkoztok, árusok állnak az út mentén, mindenféle ételeket árusitva. Hallod a mindenhonnan a "Tessék csak! Friss! Finom! Lédús!" kiáltásokat női és férfi torkokból is.
~ Mozgalmas város. ~ jegyzi meg Arina. Thaug csak morog egyet, jelezve hogy egyetért.
~ Érdekes kis város, nem gondolod Arius? ~ kérdezi töled. ~ Már alig várom hogy felbomoljon ez a nyugalmas életük. Ki tudná hogy viselkednének ha tudnák hogy itt vagyunk.~ majd a tárgyra tér ~ ez a Manse...Mansea, a vezetőnk. Furának és nyugtalanítónak érzem. Legyünk óvatosak, ki tudja itt ki a barátunk. Pontosabban ügyünké.
Továbbmentek, majd a férfi kezei rátapadtak a válladra, elirányítottak balra. Azután eltűnt, és a második kereszteződésnél megérintette egy ujj a jobb válladat. A jeleket véve jobbra mentetek tovább.
~ Szép az az épület. - bökött az elméjén keresztül Arina egy tartó oszlopos épületre.
Végül a kisebbméretű házakat a nagyméretű paloták nagy birtokkal s udvarral váltják fel. Ezeknek az udvaroknak legtöbbjén már őrök voltak. Változó létszámmal.
Majd egy kétpercnyi séta után meg fogja a vállad a férfi, de nem lassít, jelezve hogy ne állj meg
- Balra az ott a shadonita követség. Sok őr járatozik, de a túloldalt, ott van igazából a központ, Karnevan nemesi házban. Most térjetek vissza a házatokba. Ha csatornákon keresztül mentek erre szükségetek lesz. Valami láthatatlan kéz az övedbe dug valamit odanyúlva egy kulcsot találsz.
- Zárjátok be. Nem akartok meglepetéseket. Most lássuk visszataláltok-e. - -súgja mindvégig a füledbe.
-
Gondolatban befejezem a levelet nekik fejből, közben csak állok egy helyben nyugodtan és laza tartásban. Majd elindulunk, közben megtudom, hogy a helyi kapcsolattartónk Mansea lesz. Valaki jobban reménykedtem, de hát be kell érnünk vele. Viszont a gyorsasága még a hasznunkra válhat.
~ Nos akkor mi is a feladat teljes egészében? ~
~Bemenni, megjegyezni néhány iratot ami előnyhöz juttatja a Rendet, és kislisszolni mielőtt észrevesznek. Nem gyilkolunk és nem látszunk, csak ha kell. Il, az iratok bevésése a te dolgod lesz, úgyhogy most velünk jössz. A számszeríjadat hagyd a házban, nem hiszem hogy hasznát vennénk. Arina, ha visszaértünk a házba, nézd át rejtett dolgok után: ajtók, járatok, csapdák, minden. Tudni akarom, hogy hol alszunk. A térképeket is rád bízom, vésd be őket, hogy mindig tudjuk hol vagyunk. Thaug, ha látod az őröket út közben, mérd fel, hogy baj esetén mennyire veszélyesek, és hogy mennyire figyelmesek. Én majd felderítem a területet. Akció közben én és Thaug csak vésztartalék leszünk, úgyhogy Arina és Il megy majd elöl.~ Mindenkinek meg van a maga dolga. Remélem nem lesz nagy baj, nem akarok Krántól ilyen messze elesni.
Közben elértük az őrzött részt, ahol vész esetén menekülni tudnánk - gyilkolással. Nem tervezem, hogy bárki életét kioltsuk akció közben, viszont ez ahhoz vezet, hogy Thaug és én gyakorlatilag feleslegesek leszünk. Az idősebb ember konkrétan a harcban jó, míg én az orvgyilkolásban.
Mansea végül egy pincbe, onnan pedig egy fogadóba vezet minket. A pultos nem kérdezősködik, pedig látszik rajta a csodálkozás. Vagy hozzászokott, vagy tudja, hogy mostanában nem egészséges kíváncsinak lenni.
A kibérelt szobában öltözékek vannak meg egy fal a lányoknak. Én magam nem öltözök át, maradok a saját, bejáratott és ismert ruhámnál.
-Ezeket majd át kéne szállíttatni a házba, hogy akkor is meglegyenek amikor már nem bérli a szobát. - jegyzem meg ugyanolyan kimérten ahogy Mansea beszél. Mellesleg nem értem minek is lett kibérelve egy szoba külön a ruháknak. A házunkból ugyanúgy el tudunk jutni mindenhova akárcsak a fogadó pincéjéből, és átöltözni is egyszerűbb ott. Én mindenesetre azt fogom használni főhadiszállásnak nem pedig ezt a fogadót.
A férfi eltűnése viszont alaposan meglep - persze nem mutatom ki. Úgy tűnik több van benne mint amit hittem.
~Il, látod? Ha igen, figyeld.~ üzenem gyorsan barátnőmnek. Mint Cascadis, remélhetőleg látja majd, és nem fogy el elméjének ereje közben. Ugyanakkor én is látásmódot váltok, és használom adottságomat, mellyel a Manahálóra látok rá. Így én és Illia képesek vagyunk szemmel tartani akár mágikusan tűnt el, akár valamilyen pszi-trükkel. Hangosan azonban csak ennyit mondok:
-Jó trükk. Ha ilyeneket tudnak, nem értem mi szükségük a mi segítségünkre. - ugyanakkor ezzel kijátszotta egy ütőkártyáját. Közben a lányok találgatni kezdenek hogy mivel tűnt el, de nem szólok közbe. Illia tudja mit kell tennie ezzel kapcsolatban, és nekem elég ennyi. Jelenleg. Hangosan ugyan nem mondom ki, és a Hálót sem használom közvetítésre, de azért belegondolok mi mindenre lennénk képesek ha meg tudnánk tenni ugyanezt.
~ Mozgalmas város. Érdekes kis város, nem gondolod Arius? Már alig várom hogy felbomoljon ez a nyugalmas életük. Ki tudná hogy viselkednének ha tudnák hogy itt vagyunk. Ez a Manse...Mansea, a vezetőnk. Furának és nyugtalanítónak érzem. Legyünk óvatosak, ki tudja itt ki a barátunk. Pontosabban ügyünké.~
~Pont olyan mint bármelyik másik Kránon kívül. És ha tudnák, hogy kik vagyunk, fejvesztve menekülnének előlünk. Egyébként pedig itt senki nem a barátunk. Senkinek nem az az érdeke, hogy Krán hű szövetségese legyen, mindenki magának akarja a hatalmat. És bizony óvatosnak kell lennünk, pláne ha már nincs szükségük a segítségünkre. Addig is ki kell találni valamit amivel emlékeztethetjük az adósságukra.~ Mint korábban mondtam nekik, nem bízunk bennük, nem bíznak bennünk. Egyenlőre egyeznek a nagyobb érdekeink, de ki tudja ez meddig áll fent.
Közben láthatatlan kísérőnk érintésekkel irányít minket, én pedig közvetítem ezeket a Hálón át a többieknek, hogy egység képét keltsük és ne dróton rángatott birkákét. Sajnos egyenlőre közelebb érzem magamat az utóbbihoz, és ezen változtatni kell. Ha el akarunk érni itt bármit céljaink közül, akkor nem báboknak, hanem bábosoknak kell lennünk.
- Balra az ott a shadonita követség. Sok őr járatozik, de a túloldalt, ott van igazából a központ, Karnevan nemesi házban. Most térjetek vissza a házatokba. Ha csatornákon keresztül mentek erre szükségetek lesz.
-És akkor pontosan melyikbe is kéne bemennünk? - kérdezem halkan vezetőnktől, miközben felmérem a terepet. Persze ez nem elég, később majd visszajövök ide. Eközben folytatom kérdéseimet.
-Addig is meséljen a shadonitákról. Vezetők? Támogatók? Egyáltalán mit csináljunk ha akció közben összefutunk az egyik magasabb rangú emberükkel?
Ezután elkezdem visszavezetni a csapatot, először a fogadóba ahol átöltözünk, majd onnan a csatornákon át a házunkba.
-
A Hálón keresztül befejezed a terv ismertetését, majd Arina kérdésére kifejted a tervet, amit most kiötlöttél.
Illia, amint befejezed a mondandódat, amelyben a neki jutott feladatokat soroltad fel, válaszol a Hálón át.
- Értem, parancsnok. - lelki szemeid előtt úgy látod mintha habtákba ugrott volna. De ezek csak a lelki szemeid előtt vannak. Illia szenvtelenül sétált tovább.
Thaug a szemeivel, alig láthatóan bólintott. Amint elértétek az ellenőrzött területet, visszaindultok. Látod ahogy Thaug mereszti a szemét hogy lássa az őröket, majd a csuklója hanyag kicsapásával jelzi, hogy ő semmiféle őrt nem látott még itt.
Úgy tűnik, jelen esetben tartalékban fogtok maradni Thauggal. Igazat megvallva vagy olyan jó lopódzásban mint amilyen Illia és Arina, gondolsz bele.
Mansea egy fogadóba vezet titeket, annak is pontosan a pincéjébe. Előre mentek, majd egyszer visszapillantva látod ahogy a fal elindul visszafelé, hogy elrejtse az utat. Pontosan nem tudod, mitől csinálta ezt, de itt kell lennie valahol a kapcsolónak.
Mansea hosszú lépésekkel áll meg előttetek, majd kinyitja az ajtót ami a fogadóba vezet.
A szemed okvetlen is a fogadóson tartózkodik egy időre.
Meglepődöttnek tűnik. Bár azt pontosan nem sikerült megfejtened, mi lephette meg, de bizonyosan az hogy mit keresett öt ember a pincéjében.
Végül is betudod annak hogy nem akar túl sokat tudni.
A fenti szobában ruhákat találtok egy szekrényben, és a férfi mondja hogy öltözzenek át, de téged, a visszafogott ölötözéked miatt, ami közemberinek tűnik, mentesített az átöltözés alól.
Ezután utasítod a férfit, hogy kerüljenek vissza a házatokba az öltözékek.
- Természetesen, az itteniek nem olyan amatőrök, természetesen nem érnek fel Krán megbecsült fejvadászaival. - mondja, mint ha hozzátette volna ezt is: "A többségük."
Miután befejezték a többiek az átöltözést, ami Thaugnál fél percet, míg Arinánál és Illiánál azonban öt-hat percet.
Amikor Illia előbújt a válaszfal mögül, furán nézett ki egy kicsit, mert a harisnya teljesen testhez simuló volt, míg az ing pedig már majdnem a fogadósra is jó lett volna, annyira bő volt rajta. Így is csodásan nézett ki, egy kicsit különlegessé varázsolta őt ez a különbözőség.
~Hogy festek? ~ kérdezte Il.
Valamiért az az érzés fogott el, hogy szorosan magadhoz öleld, de küldetésen voltatok, így könnyen erőt vettél magadon, és Mansea-ra figyeltél, ahogy elmondja a feladatot majd eltűnik, erősen meglepődtél, bár semmi jelét nem adtad, csupán azt, hogy pár pillanattal később fordultál Illia felé.
~ Il, látod? Ha igen, figyeld. ~ mondod felé a privát hálón.
~ Látom, bár nem fogom tudni félóránál több ideig. ~ válaszolt ugyanúgy.
Közben te is átváltasz a lelki szemedre, de érzed hogy nem fogod tudni sokáig fenntartani ezt az állapotot.
Látod a férfi auráját, és a fülébe súgsz egy éles megjegyzést.
A férfi arcát, amennyire az aurájából látod, feléd fordítja.
- Nem én kérettem magukat, de annyi bizonyos, hogy a Kos Fiai Ranagol fejvadászaira tartottak igényt- felvonja a vállát. Mivel a rendem a nekik vetették alá magukat, azt hiszem a kezem meg van kötve. - suttogja, érzed rajta hogy valamennyire bántja ez a helyzet, de érzed hogy nem titeket okol, hanem azokat. - Természetesen biztos vagyok abban hogy minél több, annál jobb. Remélem nem hitte hogy az én feladatom ott merül ki hogy kisérgessem magukat.
A városba értek, majd végighaladtok utcákon, piacon. Közben Arina szólal meg, a várost méltatva, majd pedig a népek reakcióján gondolkozva, ha megtudnák hogy négy nem békés szándékkal érkezett kráni fejvadász áll előttük. Amit azután mond, az tényleg elgondolkodtató.
Válaszod megfontolt és értelmes.
~ Én is így gondolom~ jegyezte meg Illia ~ Bár inkább nekik kellene óvatosnak lenniük, hogy mit engednek meg velünk szemben maguknak.
Ezután röviden bemutatja neked Mansea a követséget, illetve a családi házat, kérdésedre, hogy melyik a célpont, röviden felel.
- Az ahol tényleg vannak dolgok. A Karnevan ház.
Arina nézelődik, "csodálja" a palotákat, Illia csak előre nézve sétál, közben úgy tűnik mintha az elme erejét használná valamire, Thaug pedig szintén nézelődik, azonban ő inkább a "kerteket vizslatja".
Azután a shadonitákról kérdezed a vezetődet.
- Óh, a shadoniták. Nos, a vezetőjük Faqes Marqien, egy úr, azt hiszem, az ő rezidenciája nem a városban van, csak ritkán található itt személyesen. Ő a gorviki shadoniták vezetője, mindegyiké. A probléma az hogy nem tudtak még időben a nyomára bukkani, de dolgoznak ezen a fejvadászaink. Gyakran költözik, és egyáltalán nem büszkén pompával utazgat városról városra. Mellette áll Werzanga de Hanne, inkvizítor, őmiatta robbant ki ez a polgárháborús helyzet, amikor összefogott kétszáz hívőt, akik megmaradtak hitükben, és a tűzre küldte őket. Ő a második ember. Van itt egy férfi, aki felér Wrannuv képességeivel, ő is híres szónok. Azonban akik itt Ambragoban vannak, azok Celvanus Herethi, Ambrago Domvik-papja, aki katedrálist kezdett építtetni a külvárosban mert nem mert belépni a Kos szentélyébe. Szerencsésen döntött. Illetve vannak még itt kisebb tisztviselők, a helyi szónok, Geallus, illetve a pénzmester Vagnaro. Celvanus egy öreg férfi hosszú szürke szakállal, kopaszodó fejtetővel, illetve Gaellus egy fiatal feketehajú férfi, sebhely van a fülétől a szájáig
Vagnaro közepes termetű, hosszú fekete hajú, körszakáll ékesíti az arcát. Ezt hasznotokra válhat- ad neked két tekercset. -Az egyik a csatornák, a másik a nemesi ház alaprajza. Nem feltétlen pontos. Bár.
Utána elindultok a fogadóhoz, szinte perceken belül oda is értek, tíz perc alatt vissza is öltöznek a többiek majd elindultok a csatorna felé. Azonban a pincében nem találtátok meg a kapcsolót.
Egy idő után megtaláljátok, majd sikeresen visszatértek a Kos Fiainak a bázisába és utána a házatokba. A Manseatól kapott kulccsal kinyitjátok az ajtót, majd miután átléptetek rajta, bekulcsoltátok az ajtót és Illia fél órán keresztül keresi a titkait a háznak, addig van esélyetek tervet szőni.
-
- Nem én kérettem magukat, de annyi bizonyos, hogy a Kos Fiai Ranagol fejvadászaira tartottak igényt. Természetesen biztos vagyok abban hogy minél több, annál jobb. Remélem nem hitte hogy az én feladatom ott merül ki hogy kísérgessem magukat.
~Lefogadom hogy figyelned is kell minket.~ gondolom csak úgy magamban.
~Mansea feladata hogy figyeljen minket, minél kevesebb trükköt mutassatok neki.~ küldöm az utasítást a többiek felé. Minél kevesebbet tudnak rólunk, annál nagyobb előnyt szerezhetünk ellenségeskedés esetén. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy büszke magára és a többi helyi fejvadászra, és hogy nem tetszik neki, hogy krániakat hívtak a főnökei. Ezzel gond lesz, mert amint nagyobb sikereket érünk el ott ahol ők nem tudnak, ellenséges lesz.
Közben a várost járjuk, és a két lánnyal a városról beszélünk.
~ Én is így gondolom. Bár inkább nekik kellene óvatosnak lenniük, hogy mit engednek meg velünk szemben maguknak.~
~Idegen terepen vagyunk, kapcsolatok, befolyás és pénz nélkül. Kétlem, hogyha ellenünk fordulnának, Krán hírén kívül bármi megállíthatná őket.~
Majd miközben elhaladunk a két ellenséges főhadiszállás mellett, Mansea kifejti a shadoniták vezetőségét.
-És mit csináljunk ha valamelyikük utunkba akad a megbízás közben? - kérdezem továbbra is alig hallhatóan, biztosra véve, hogy csak kísérőnk hallja meg.
-
Az utasításodra Arina alig észre vehetően a szájába harapott, míg Thaug, nos hát nem tett semmit. Utólag rájöttél óvatosan megérintette a kardjának hüvelyét.
~ Természetesen, nem fogok mutatni neki semmit. ~ szólalt meg a fejedben Illia csengő hangja.
Majd elterelődik a város felé a beszélgetés, és a végén a feltételezésedre, hogy:
~Idegen terepen vagyunk, kapcsolatok, befolyás és pénz nélkül. Kétlem, hogyha ellenünk fordulnának, Krán hírén kívül bármi megállíthatná őket.~
~ Lehet igazad van - folytatja Illia. ~ De ha esetleg ellenünk fordulnak, akkor levadásszuk őket.
Mansea a kérdésedre csak szimplán válaszol valahonnan mögülled
- Most nem fognak. Egy delegációt fogadnak így mindenki az új templom terén lesz nyolcóra és tízóra közt. Ideális időpont a hírek megszerzéséhez. Bármi véletlen folytán szembetalálják magukat ilyenekkel , akkor próbálják nem megölni. Ha az nem célszemély. A gyilkosságok sajnos manapság nem népszerűsítenek .A Kos fiai nem kívánják eltántorítani embereket
-
-És nem lenne célszerű akkor egyszerre elintézni őket? A delegáció lehetséges szövetségesük, így ők is veszélyforrás. Ha meg tudjuk oldani, hogy ne legyen belőlük mártír, akkor nagyon gyorsan el tudnánk tüntetni őket. Még mártírhalálként is jelentősen visszavetné őket, és a Rended jelentős teret nyerne. Azt mondtad, van egy jó szónokotok, ő biztos mellénk tudná állítani a tömeget, miközben a másik oldalon káosz van.
~És mi annál hamarabb jutnánk haza.~ Ezt már csak gondolatban közlöm társaimmal.
Közben visszaérkezünk főhadiszállásunkra, én pedig Thauggal a térképek fölé görnyedek.
-Mit láttál a birtokról? - kérdezem röviden és hangosan a Sequatort. Amennyire lehet eltitkolnám a Háló létezését, bár az az egyik amire nagyon gyorsan rá fognak jönni. Közben remélhetőleg Arina elkezdi átkutatni a házat, Illia pedig meditál ahogy mondtam nekik.
-
Mansea hangja ekképp válaszol:
- Ezek senkik. Tengernyi alkalom fog nyílni a megsemmisítésükre, bár én személy szerint örülök nekik. De az inforációk mefszerzésére ez lesz a tökéletes alkalom. Ostobán úgy hiszik hogy a város népe teljes egészében mellettük van, fel kell készülnünk alaposan terveznünk, és villámgyorsan átvenni az irányítást, órák leforgása alatt az egész várost. Ez persze csak az én gondolatom. Ők vakok, ez a ni szerencsénk, mindenkivel elhitetik hogy itt tökéletes diadalmat aratott a Kilencszínű Bálvány. Ha eltűnnének akkor erősebb és vigyázatosabb emberekkel pótolnák őket. Természetesen ez megint csak a személyes gondolatom. De lesz rá alkalmatok bőséggel.
Miközben beszélt, a Illia és Arina érdeklődve fülelt míg Thaug nézelődött. Természetesen a dolgát teszi. Az információkat úgy is megosztjátok vele is.
- Én egyetértek a gyenge kéz szükségét illetően. - mondja Il olyan halkan hogy a szája meg sem rezzen,meg sem mozdul. - Nem ajánlatos levágni azt.
~ Én is valamennyire elismerem, de nem lehetne ma megcsinálni az egész város átvételt? ~ kérdezte a Hálón kereszt a húgod.
Lassan elhagytátok a birtokot és már egy újabb udvar előtt lépkedtetek.
~ Hamarabb mehetnénk haza... - hallattszott a Hálóban Arina elgondolkodó hangja
~ Nekem te vagy az otthonom, ~ mondta a privát Hálón kacéran Il, miközben az arca sziklaszilárd volt.
- Szóval törjünk be ide. Van esetleg tudomása arról hol is lehetnek az információk amik kellenek magának? - szólalt meg.
Miután visszatértetek, Illia a szobátok padlójára leülve meditált, Arina pedig elindult a felső szobáktól hogy kikutassa a titkait eme háznak.
Így hát Thauggal maradsz kettesben a fogadó szobában az asztal és térképek felé hajolva.
Mit láttál a birtokról? -
Thaug a kérdésedre kimérten megszólal, jeges hangján.
- Azok a köralakok. - mutat a ház alaprajzára. - Magas bokrok, fák. Ideálisak elbújni mögöttük, a birtokon pedig huszonkét embert láttam, láncing, hosszúkard vagy lándzsa, képzett katonáknak néztek ki.. Lehetnek többen is.
-
~Ha nem akarják, nem tesszük... Egyelőre. Nem ismerjük a viszonyokat, nem tudhatjuk, mi történne valójában. Majd ha kiismertük az erőviszonyokat, tudni fogjuk mikor szegülhetünk szembe. Nekünk olyan embert kell hatalomra juttatni, aki váltig engedelmeskedik Krán akaratának. Én még nem tudok ilyen emberről itt.~
Később Tauggal elemezzük az általa látottakat.
-Jó, és azon túl? Hol láttad az őröket? Láttál ablakokat az emeleten?
-
Illia által feltett kérdésre a vezetőtök egy bő választ ad.
- Igen, meg nem. Annnyit tudunk hogy mindenbizonnyal a dolgozószobában lesz az emeleten,. Bár nem egy hiteles információ. A dolgozó szoba mellett lehet a Hálókban is akár.
A válaszodra Illia némán bólint, majd Arina is pár szóval nyugtázza a dolgot.
~ Csak találunk majd egy alkalmas vezetőt. ..
Thaug, mikor megkérdezed tőle az ablakokat, elkezd beszélni újra az érdekes hangján.
- A kertben huszonkét őrt láttam, jól felfegyverezve hosszúkarddal vagy lándzsával, láncing csillogása ütötte meg a szemem. Úgy álltak akik képzettek a kardforgatásban. Azok a köralakúak ott - mutat a térképre - azok magas és terebélyes fák bokrok, ideális búvóhelyek ha meg akarjuk közelíteni.- Thaug elővette a sequort, majd óvatosan meg meghúzta azokon a részeken, ahol őröket látott.- Az ablakok nagyméretűek, a és alig hat láb van közöttük., egy erkély köti őket össze. Ott is láttam két őrt. Belülre nem láttam.. Az erkély megmászása nem tűnik nagy feladatnak.
-
-Tehát elvileg a fákról át tudunk ugrani az épületre? Láttál az őrökön sisakot?
Elméletileg mindannyiunknak elég szellemi ereje van három felerősített ugráshoz, így a fák lombjában el tudunk rejtőzni. Illia utána még be is tudja vésni az információkat. A gond már csak a kijutás. Végső esetre ott van a katakomba rendszer, de ha minden igaz, ott nem tudunk elosonni az ottani őrök miatt.
~Arina, be tudnál lopózni szolgának öltözve és kihozni a tekercseket?~ kérdezem húgomtól ahogy felmerül bennem a lehetőség. Ha emlékeim nem csalnak, ismeri a gorviki kultúrát, beszéli a nyelvet, és álruhákban olyan jó mint én.
-Pontosan mit tud az épületről? Lefizethető őrök, szolgálók, ilyesmik? És milyen információt keressünk ha már bent vagyunk? - kérdezem Manseától.
-
- Ahhoz.... Azt hiszem igen, a törzsek vastagok voltak. - szólal meg Thaug
Azután elmerengsz a kijutást illetően. Egy tökéletes utat sem találsz. Azután amikor Arina épp egy szobában van veletek, elmagyarázod neki amit vársz tőle.
A lány êpp a falakat lesi, majd feléd fordul mikor befejezted, egy pillanatra elgondolkodik.
- Persze megtudom csinálni. Csak kell hozzá ruha. -
Majd visszafordul a fal felé. - Eddig pár értéktárgynál, bornál többre nem leltem.... Alig várom - fűzi hozzá gorviki nyelven, feléd mosolyogva.
Már tennéd fel a vezetőtöknek a kérdéseidet, de mielőtt megszólalnál eszedbe jut hogy leszakadt rólatok még a visszaúton. Hiszen ha ott lett volna nem kellett volna keresni egy fél percig a kapcsolót.
- A fákhoz azonban egy másik udvarba kell betörnünk. - szólal meg, ujját a birtok szélein körbehúzva.
Arina hamarosan eltűnik a szobából.
- Én ezt javaslom. - mutat a jobb oldali szomszédra szemből. - Negyedannyi őr ha volt ott...
-
-Vagy felugrunk az utca felőli részen és végigfutunk rajta. Ha a hátunk mögött vannak a fák, remélhetőleg nem vesznek észre három árnyékot. Thaug, ha Illia kész a meditálással, elmentek körbekémlelni alaposabban a házat és szomszédait. Csak óvatosan, semmiképp ne vegyenek észre. Arina, ha végeztél a térképekkel, elmegyünk szerzünk neked ruhákat, majd csatlakozunk a többiekhez.
Egyenlőre nem akadt jobb ötletem Arina beküldésénél - melyet inkább nem kockáztatnék - és a fák megmászásánál. Amg húgom végez a felfedezéssel, a térképet tanulmányozom. Kijutáshoz használhatjuk a befele vezető utat, feltételezve hogy marad elég erőnk hozzá, vagy az alagutat, amelyet őriznek. Végső esetben akár el is altathatjuk az őröket, de könnyen gyanút fognának. Esetleg azzal még tudunk valamit kezdeni ha őröknek öltözünk, de ahhoz is kell ruha.
-Thaug, ha ott vagytok, nézd meg az őrök ruháját, hogy tudunk-e szerezni olyat, aztán értesíts. - teszem hozzá még a korábbiakhoz. Ha olcsón megússzuk pszivel, akkor Illia talán még el is kábíthatná az őröket hogy ne emlékezzenek ránk... Kérdés képes-e rá.
-
Thaug egy pillanatra elgondolkodik majd bólint arra a feltevésre, hogy a bokrokon keresztül megtudnátok-e közelíteni a házat. Akkor is bólint egyet alázatosan, amikor mondod neki hpgy Illiával induljon el jobban megismerjék a környéket.
Aztán lenéz a térképre.
- Én hátulról közelíteném meg.
Ha szerencsétek van az már nem nemesi ház.
, és könnyedén be tudtok jutni, feltűnés nélkül.
Hamarosan megjelenik Arina, az arca kissé fehérebb lett.
- Kövessetek, találtam valamit. - szólal meg, de többet nem mond csak elindul le a pinceszintre.Ha követed, akkor a pinceszinten minden ugyanolyan mint eddig, kivéve hogy az egyik hatalmas hordó ki van nyitva és egy átvezetô folyosót rejt. Arina bevezet titeket mahd megnyom egy siklapot, mire a hordo vegeben lévő farész kinyílik mint egy köralakú ajtó.
Amit találtok az mindent felülmúl amit képzeltetek. Egy nagy szoba, úgy negyven lábszor húsz lábnyi terem. Szinte mindenütt különböző alakzatban fellógatott, beállított holttestek, dzsad származásútól kezdve elfig igen sok mindent találtok. A vér vörösre festette a falat. Rövid pillanatokon belül Ranagol egyes igéit veszitek ki egy-egy "kompozícióból".
Vannak ott inas nők, férfiak, egy gyermeket is találtok, bár az idő vasfoga már rágja őket, frissnek néznek ki. Mintha csak tegnap haltak volna meg. Mágiát érzel, bar kezd halványodik. Nagyon lassan, de előbb utóbb el fog tűnni a varázslat.
Egy sötét bárd művésztermére leltetek. Természetesen a " kompoziciókhoz szükséges kiegészítôk", arany, ékszerek, kardok, vértek vannak elszórtan a teremben.
- Hűha mi? - kérdi Arina majd szembe mutat.
A falon a véret lemosták bizonyos pontokon, igy fehér betük jelennek meg.
"Ranagol uram, jöjj el hozzánk
Hallgasd mikor könyörgünk hozzád
Sújts le kezünkkel elleneidre
Ál- és alisten-hitűekre"
-
Arina nem fest túl jól amikor bejelenti, hogy talált valamit, ebből előre lehet sejteni, hogy nem fog feldobni kis házunk titka. És nem kell csalódni megérzésemben.
A szoba tele van holttesttel. Nem mellesleg semmilyen kapcsolatot nem találok köztük. Az egész szobát mágikus aura veszi körbe, de már erősen halványodik. Bárki csinált bármit itt, azt nemrég tette. Legszívesebben elégetném a hullákat, de nincs hova. Egyenlőre.Bárki is ölte meg ezeket az embereket, nem normális. És ismeri a katakombákat, a házat, és be tud jutni. Veszélyes.
Nem törődve a "kellékekkel" és az írással a falon - legalább hithű a bolond - kiterelek mindenkit a helységből, majd lezárom a bejáratot.
~Il, Thaug, induljatok körülnézni a házhoz. Mi Arinával benézünk a megbízókhoz.~ még mentális hangomban is átérződik az elhatározottság. Mielőtt azonban elindulnék, egy kis szöveget vések a hordó ajtajára.
"Még egy ilyen, és megtalálunk."
Ezután elindulok Arinával a katakombákon keresztül a nagyterem felé, ahol megkeresem a korábban bemutatott három vezető közül Gaenust. Ha őt nem találom a táborban, továbbmegyek a herceghez, ha ő sincs, akkor a lovaghoz.
-Elárulná, hogy miért is van egy hullákkal kidekorált szoba a házban amit a rendelkezésünkre bocsátottak? - kérdezem, bármelyik nemest találom meg.
-
Thaug szeme nem rejt meglepődöttséget vagy undort, megtartja magának titkait, Arina meg... Másodjára látja, így ő sem lepődött meg nagyon, bar látszik rajta az undor. Főleg amikor a kibelezett nőre vagy a gyerekre néz aki felfelé néz egy koskoponya alatt elhelyezkedő koponyára, egyik kezét a koponya felé nyújtja, a lába letérdelő pózban van, azonban a levegőben lebeg, mert fel van állítva valamire.
Gyorsan elhagyjátok a szobát, majd fenyegető üzenetet hagysz a hordón.
Illia hamarosan megjelenik a lépcsőknél.
~ Gyere Thaug, van egy kis elintéznivalónk. ~ mondja kedvesen, majd amikor a férfi mellé áll, feléd villant egy mosolyt majd elindul felfelé.
~ Arina talált valamit a házban? ~ kérdezi tőled.
Átvillan az agyadon, mit is kéne válaszolnod, az igazat, vagy kíméld meg a részletektöl...
Arinán látszik hogy a látvány kissé sokkolta. Orgyilkos, szemrebbenés nélkül vág el torkokat. De ez más. Ez... Ez nem harc, nem gyilkosság. Sokkal inkább mészárlás.
Közben azon gondolkodsz ki is állhatott e mögött. Bizonyára veszélyes ember.
Aztán Arinával együtt a katakombákba veszitek az irányt, és igen hamar el is juttok a Kos Fiainak táborához. Már sokkal kevesebben vannak, összesen ha ötven fô lehet ott, tíz sátor maradt csupán. Gaenus Hrexa nemesurat nem találod meg, de meglátjátok Jeckallo herceg alakját ahogy a lovagúrral, a Feketerendi Graiussalbeszélget. Amikor meglát titeket, mert a lovag nektek háttal áll, felcsillan a tekintete és mintha jó barátokat köszöntene lép elétek.
- Örülök hogy látom magukat, sikerült előkészülniük a bemelegítésre? - kérdezte. Majd meglátta a tekintetek sötétjét. - Mi a probléma?
- -Elárulná, hogy miért is van egy hullákkal kidekorált szoba a házban amit a rendelkezésünkre bocsátottak? - kérdezed erős hangon. A feketerendi mester megfordul és érdeklődve nézi a herceget, akinek az arca teljesen elváltozott, és értetlenné vált. Ahogy láttad igazán értetlenné.
Elkezdett lassan mondani valamit de nem igazán sikerült semmit sem összealkotnia.
A feketerendi úr úgy tűnik valamennyire többet tud a dolgokról.
Lépéseket hallasz. Hátra se kell fordulnod hogy tudd ki az.
- Azt hiszem, ez a mi hibánkból adódott így. Úgy tűnik a két tanuló nem jól jó munkát végzett, nyilván elkerülhette az a figyelmüket. Egy Sötét Bárd lakótornya volt az épület. De már rég nem látták. Egyesek azt mondják a a Bíbor Bárd nevű alak számolt le vele. A Rendnek alaposabban átkellett volna kutatnia a termeket. - hangzik Mansea hangja.
- De egy terem holttestekkel? - szedte végre össze a szavakat Jeckallo herceg
- Tudhatná, a Sötét Bárdok kedvenc művészeti stílusa. - mondja unott hangon a lovag. - Akik megérdemlik végeznek velük, majd pedig Ranagol igéinek megfelelően jelenetet készítenek.
- Értem de a vendégeink házában! - mondja majd' felháborodottan a herceg. - A Testvéreknek legyen gondjuk akutatókra! Ha megtámadják Ranagol küldötteit...
- Ahogy akarja,- bólintott Mansea. - Megteszem ami tőlem telik. Sok sikert nektek,- hangja felétek szól.
Majd elmegy és lépései hangja eltűnik.
-
Válaszul megmutatom gondolatban az emlékeimet a szobáról Illiának. Bár igyekszem nem mutatni, engem is felkavartak a látottak. A Rendnek erős indok kell erre ahhoz, hogy szövetségesek maradjunk. Thaug szokásosan nem mutat reakciót, Arináról viszont árad, hogy ugyanúgy rosszul érintette ahogy engem. Szegény lány ugyan hivatalosan fejvadász, de valójában felderítő, aki sokszor nem a fronton, a vérontásban van, hanem előtte vagy mögötte, kutatva a rejtett dolgokat.
Jeckallo és a lovagúr szép jelenetet rendez, amibe Mansea is gyorsan beszáll. Ugyanolyan unott arccal hallgatom őket, ahogy a lovag is, mintha csak egy pormacskáról diskurálnánk úri hölgyek módjára. Közben azon morfondírozok, hogy mintha hallottam volna már erről a piros bárdról, de aztán nem foglalkozok tovább vele. Ha szembe találkozunk, eldől hogy kicsoda. Végül biccentek Mansea felé, ahogy elköszön, és folytatom a másik témával, mintha az előbbi meg se történt volna.
-Szükségünk lesz egy rend szolgáló ruhára neki - itt Arinára mutatok - két rend megfelelő őrruhára nekem és másik társamnak, valamint információra a ház lakóiról és szokásaikról.
-
Illia megtorpan amikor átküldöd neki a képet. Egy két másodpercig áll.
~Ez....ez borzalmas... ~ mondja megilletődve, csak ennyit fűz hozzá már indul is tovább.
Jeckallo herceg a szemedbr nêz ahogy válaszol a kérdéseidre.
-Természetesen megkapjátok a szolgálóruhát... A másik már sokkal nehezebb lesz beszerezni, de megpróbáljuk a kovácsokat rábírni. Mekkora vértek kellenek? - kérdezi, amikor egy férfi szalad oda a feketerendi lovaghoz, majd elmegy
- Uraim kiderült hogy Felcir kincstárnok már vissza is tért.
Abba a percben egy rövidre vágatott fekete hajú, és egy apró kecskeszakállú férfi jelent meg, kellemes külsővel bírt, arca a sasorr ellenére szépen nézett ki hála a szemének és a szájának..
- Uraim. A kincstárnok vagyok. Felcir. - mutatkozik be
- Renard! - kiáltott egyet Jeckallo, majd hamarosan egy fiú jelent meg díszes ruhában. - Hozz egy szolgálólány ruhát. Siess! - a gyereknek nem is kellett többet mondani már futott is mint a villám.
- Kell még valami? - kérdezte Graius- A vérteket intézem de más kell még?
Majd Egy legényt hívott magához, beszélt hozzá, majd nekiadott egy erszényt, de a szavaikat nem hallottad
-
-Egy rám illő, és egy a társamra. - ismételem birkatürelemmel. Nem csoda hogy a segítségünkre szorultak, ezek még azt sem tudják megjegyezni amit az előbb mondtam. Ha kell leírom nekik Thaug méreteit is. Majd megérkezik a kincstárnok is, továbbra is faarccal biccentek neki.
-Kráni fejvadász. Arius Thusor. - felelem neki majdnem ugyanúgy ahogy ő mutatkozott be. Hogy Arina mit csinál az rá van bízva, nem babusgatom. Legalábbis ilyesmiben nem. Ezután újra a herceg felé fordulok, aki hív egy apródot, és elküldet vele a ruháért, végül rákérdez, hogy kell-e még valami. Türelmes ember vagyok, de véges a türelmem.
-Nos, mint azt az előbb mondtam, információ a lakókról, beleértve a szolgálókat is.
-
- A mellkas méreteire van szükség úgy ahogy, hogy ne legyen túl nagy vagy szűk.... -szabadkozott Jeckallo herceg, látva a szemedben a gondolatodat.
A kincstárnok jóízűen felnevet a válaszodra.
- Sok sikert a munkásságukban! Ha esetleg egy aranyra van szükségük tudják hol találnak meg. - mondta, és egy baráti mosollyal nyugtázta teendőit majd dolgára indult.
- Természetesen. Karnevan ház, ura Herdrick Karnevan, kinek van egy felesége, Boenia két fia és egy lánya, ők jelenleg elutaztak a rokonaikhoz. Két hétig nincsenek itt.
Nos a szolgálók.... Őket nem tudom. Van egy Bernand nevű komornyik illetve egy Kerman nevű apród.... Többet nem tudok. Higgye el.
Amog beszéltek a feketerendi lovag feláll majd elsétál.
-
Megadom a kellő adatokat a hercegnek, majd újra biccentek a távozó kincstárnok felé.
Kezd újra felmenni bennem a pumpa. A Rendnek szinte mindene megvan a sikerességhez a jó vezetőségen kívül. Van egy saját fejvadászrendjük, és semmit nem tudnak az ellenről?! Ennyi barmot egy rakáson még nem láttam. Lassan kezdem úgy érezni, hogy ez az egész küldetésünk valójában büntetés. Vagy ha nem, akkor nagyon megbízhatnak bennünk, ha ilyen elcseszett helyzetbe küldenek. Vagy a bukásunkat akarják, vagy egy nagyon nagy kihívást akartak nekünk adni. Utóbbi biztos sikerült, és lehet, hogy az előbbi is.
-Merő kíváncsiságból: mégis mit csinálnak a fejvadászaik, ha gyakorlatilag semmit nem tudnak a célpontokról? - érkezésünkkor látta a sötétséget a szememben. Most hallhatja egy apró részét annak a gúnynak és enyhe lenézésnek, amit érzek irántuk. Mióta vannak itt, mióta harcolnak igazukért, és a minimális dolgokat sem képesek ellátni.
~Kránnak hűséges, nem pedig bolond vezető kell. Lehet, hogy ezektől meg kell majd szabadulnunk.~ üzenem a többieknek miután összefoglalom mi minden derült ki.
-
Jeckallo herceg lehet észreveszi dühöd, lehet nem, nem mutatja jelét, továbbra is néz a szemedbe.
- Meg kell kérnem magát. Hogy jómagam nem vagyok fejvadász, így nekem nem szükséges tudnom a cselédek neveit meg a hovatartozásukat. Nem az én asztalom. Forduljanak Manseához, vagy az egyik fejvadászhoz aki ott volt, Guarro! - int jobb felé.
Lépéseket hallasz majd egy csuklyás férfi áll meg mellettetek, és meg is hajol mélyen.
- Igen nagyuram!
- Úgy tudom hogy benn voltál a Karnevan házban.
- Igen!
- Akkor tájékoztasd kérlek őket mindenről amit tudni kell a cselédekről.
- Ahogy kívánja uram.
- Találkozzunk mielőtt indulnak, addigra itt lesznek a vértek. - mondja, fejér megbillenti majd elmegy.
- Nos, öt alkalmazott maradt. Gebrand a komornyik, középmagas termetű, fekete hajú, a frissen borotvált, az egyik szeménél egy apró vágás van, senki sem tudja mi lehetett, de közkedvelr tény a cselédek közt hogy Anri karmolta őssze. Jellemileg igen forrófejű ha
a magáról van szó, azonban máskor, ha urak vannak ott, a szobrok példaképe. A már említett Anri az egyik szolgáló cselédlány, alacsony termetű szénfekete hajjal, igazán kedves, törődő fugura, családja nem igazán gazdag, a lány szereti és félti a munkáját.. A társa Hara, ő is egy szolgálólány, segítőkész, kedves, ő Karnevan úr öccsének lánya, vagy fattyja? Nem tudom biztosan. Ott van még Jarravan, a szakács, a konyhafőnök, ha tudod a dolgokat megkedvel, ha nem, akkor kiabál mint a démonok elől futó. Illetve van a mindenes fiú, ali ott segít ahol tud, az lennék én
- kaccsint a végén.
-
Nos, ezt egy kicsit benéztem. Hibásan azt a következtetést vontam le, hogy meg se figyelik a célpontokat. Miközben megfigyelik, csak éppen a vezetőség semmit nem tud meg ebből. Nem tudom, hogy vajon csak magamat mentem-e ezzel, de ez valószínűleg ugyanakkor hiba. Még ha a vezetőknek nem is kell minden részletről tudniuk, az alapokkal illene tisztábban lenniük. Ellenfeleink ismerete az egyik legfontosabb eszköz a harcban - még ha ez nem is egy lovag-ellen-lovag küzdelem (a másik a pénz). A nemestől szó nélkül fordulok el az előbbi kapcsán, nem hiszem, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle a félig hamis feltételezés miatt.
-Nem rossz. - biccentek a fejvadász felé, aki felsorolta a személyzetet. Belecsempészek a hangomba egy kis elismerést is, hadd örüljön a kis lelke hogy egy kráni kolléga megdicsérte. - Ezek szerint elhagyhatjuk a szolgálóruhát, nem tudna elvegyülni. Viszont te talán ki tudsz segíteni ebben. Úgy tervezzük, hogy a felső teraszon jutunk be a fákról. Nyitva tudod hagyni a teraszajtókat? Valamint tudnunk kéne, hogy mit és hol keressünk, és azt is, hogy ha elterelés kell, számíthatunk-e rád. És mit tudsz az őrökről?
-
jelentés igen csak csillapította a felhalmozódott mérgedet a küldetéssel kapcsolatban.
~ Szép kis szolgálósereg. ~szólalt meg a húgod a gondolat Hálón keresztül.
~ Hogyan álltok a feladattokkal? ~ kérdezte tőletek Illia hangja a fejetekben.
~ Igen jól, megismertük a személyzetet., és lehet újabb terv születik.
A dicséretedre a férfi két orcája kis mértékben elpirul, miközben fejét leszegi.
- Örülök hogy segíthettem... Ha gondolja.... Meg lehet oldani. - szólalt meg hamis mosollyal a férfi. - A teraszajtót eltudom intézni. Hogy mit keressetek? Az urak kaptak egy vörös pecsétes, vörös szalaggal megkötött tekercset, amibe volt a levél. Természetesen tudok segiteni. A házban általában tiz őr van. Három a pinceszinten, kettő az emeleten, és a földszinteföldszinten Öt. Az emeleten egy a dolgozószoba előtt áll, a másik fel alá járkál, illetve az öt őrből kettő felügyel, a másik három az őrszobában van. A pinceszinten n igazá. Szoktam járni, de ott egy mindig van az alagutnál.
-
Arina megjegyzésére már Illia is reagál a Hálón keresztül, én pedig húgom után válaszolok neki.
~Elküldettem őrruhákért, ha elterelésre kerül sor, jól fognak jönni. Személyzet alig van a házban, így Arina marad velünk, nem megy be álruhában. Viszont a mindenes a mi emberünk, ő tud bentről segíteni. Ti hogy álltok?~
Közben a fejvadász is válaszol, de hamis mosolyából lehet látni, hogy nem értem el a kellő hatást.
~Lesz majd egy őr a dolgozószoba előtt, és még egy ugyanazon a folyosón, így nagyon halkan kell járkálnunk. Kettő őrködik a földszinten és még három tartalékban ott, három a pincében és egy a katakombák bejáratánál. Az egyetlen tiszta út kifele az, ahol bejövünk: a teraszon és a fákon keresztül. Ezen kívül kitalálhatunk elterelő manővereket, de akkor már lehet hogy rájönnek az ottlétünkre, ezért ezt, és az őrzött bejáratokat csak végszükség esetén használjuk.~
Majd miután vázoltam a helyzetet a többieknek, újra a beépített fejvadász felé fordulok.
-Hányan és hol vannak a kertben? És mit tud róluk, van bármilyen kihasználható gyengeségük?
-
Arina úgy tűnik megelégedett a fejvadász mondandójával, egyik lábát kicsit behajlítja, és fürkésző tekinteteket vet a fejvadászra. Illetve vissza visszapillant amerre elment a herceg.
~Elküldettem őrruhákért, ha elterelésre kerül sor, jól fognak jönni. Személyzet alig van a házban, így Arina marad velünk, nem megy be álruhában. Viszont a mindenes a mi emberünk, ő tud bentről segíteni. Ti hogy álltok?~
A Hálón keresztül a megszólalásodra először Illia válaszol.
~ Értem, akkor úgy tűnik ti is jól haladtok, igen jól állunk. Megnêztük a házat. Az őrök, úgy tűnik állandó helyen vannak. Thaug esküdik rá, a maga módján persze, hogy az őrök ugyanazon a kulcspontokon vannak. Majd ha találkozunk akkor megnézhetjük az egészet, a terület hátsó részénél egy másik utca van, sok mellékutcával és házzal, ideális az eltűnéshez. A mindenes....
~ Azért pontosítanék a dolgon, a mindenes szerintem úgy értette az a cseléd aki minden más munkát végez.
~ Értem hamarosan végzünk. Hátul és oldalt kevés őrt találtam, talán hátulról juthatnánk be a legkönnyebben. Ott vannak fák, illetve kevés őr van. A probléma azonban az. Hogy az erkély a túloldalt van, így lehet mégiscsak az egyik szomszédos birtokról fog kelleni behatolnunk, lényeg. Másznunk kell. Ideális lenne a baloldali telekről, mert ahogy látjuk ott éjszaka sötétség leple fednê minden lépésünket, de három főval több őr tartózkodik a területên, szerencsére a birtokon egy nagyméretű labirintus, ami a két birtok közti falig kiterjed... A faltól a fán keresztül máris a háznál vagyunk..
Majd továbbfűzöd a jelentést. Illia válasza nem marad el.
~ Értem, azt hiszem el fogom tudni csalni őket, míg megszerezzük az információt. Óvatosnak kell lennünk és meg tudjuk oldani könnyen.
~ Ne becsüljük alá ~ szólalt meg Arina.~ A feladatod, bármily könnyű is legyen.
A fejvadász biccent
- Ha jól sejtem éjszaka... Párosával járnak, összesen tizenhatan vannak, bár az erkélyen van további kettő. Azok megszokott rendben nézik a környéket. Ha éppen más irányba néznek maguk könnyedén bejuthatnak.
A földön, kettő áll a bejáratnál, kettő a kapunál, kettő az előkertben, kétszer kettö jobb és baloldalt, illetve hátulsó részen egy, bár az oldalt lévők időnként a hátsó kertet is felügyelik.
-
~Hátulról fel tudunk ugrani a tetőre? És onnan el tudjuk érni nesztelenül a teraszt? Ha ez nem megy, marad a bal oldali telek, a sötétség több előnyt ad nekünk mint a plusz három fő. A teraszon lévő őrökkel kezdenünk kell valamit. Il, meg tudod babrálni az elméjüket hogy ne emlékezzenek ránk? És még egyszer mondom, elterelést és a többi útvonalat csak akkor használjuk, ha nincs rá szükségünk. A Kosfejes adja, hogy ne legyen.~
Majd újra a mindenes-fejvadászhoz fordulok.
-A teraszon lévőket el tudja csalni? Vagy kikerülhetők valahogy? A dolgozószobának nincs másik ablaka, amin be tudunk menni?
-
Elmerengesz egy pillanatra, és a Hálón keresztül kérdezel a csapat másik felétől, akik elmentek hogy felkutassák a Kúria környékét.
Megkérdezed, hogy nincs-e más mód a bejutásra. Erre Illia csengő hangja válaszol.
~ Igen, a tető okozhat gondokat de szerintem meg fogjuk tudni csinálni zaj nélkül, oldalról is bejuthatunk, az egyik fa ága azt hiszem igen közel megy egy ablakhoz. Igen vastag ág, elbír engem és Arinát, de szerintem titeket is el kell bírnia. ~ ezután mikor említed hogy képes-e arrahogy elvonja a figyelmet, nem marad el Il válasza.
~ Most megsértettél Arius. Úgy tudok játszani velük mint, .. A macska az egérrel. ~ mondja büszkén.
Azután, mikor a Kosfejűt mondod a többiek is viszhangozzák, még az eddig némán maradó Thaug is.
Aztán egy kérdéssel fordulsz a fejvadászhoz, miközben beszélsz nem mutat érzelmet az arca.
- Azt hiszem abban nem tudok segíteni, viszont mindig megvan egy bizonyos rend, mármint néznek minden irányba, így lesz amikor lesznek terek ahol nem látják magukat. Az őröknek általában már kialakult egy napi szokásuk amit követnek. Általában fél percig néznek egy irányba. A dolgozó szobának van ablaka.
~ De ha Illia el fogja tudni terelni a figyelmüket akkor miért kellene ez a fejvadász? Egy újabb láncszem ami elszakadhat
~ Igazat kell adnom Arinának. ~ szólal meg Illia.~ Külső segítséget csak vész esetén használjunk azt hiszem.
Közben a férfi magyaráz neked.
- Tehát a dolgozó szoba egy folyosó végén található amely a lépcsőtől balkéz felé esik. A kulcsa. Nos a kulcsa lehet nem kell amennyiben az ablakon keresztül akar menni... Bár az ablak be van zárva. Egy tolvajkulccsal azt hiszem kinyitható.. Ez az utca felől nézve baloldal felé esik a hátsó épületszárnyban. Van még valami amire szükség van?
~ Azt hiszem lassan végzünk. Ha nincs még valami amit megkéne néznünk akkor indulunk vissza. Szóval ha van még valami amit tudni kell...
~ Ha esetleg meg tudnátok nézni hogy az utcafront felől baloldalon, ami hátulról jobboldalon az ablakok felé vezet valamiféle ág? ~ szólal meg Arina
Pár perc néma csend, majd egy közönyös morgás és Illia hangja válaszol.
~ Megnézte Thaug, nem onnan nem tudunk a fákról bejutni. Gondolom ott a dolgozó szoba. Mi lenne ha a közeli ágon keresztül a tetőre .mászunk, onnan pedig majd átmegyünk arra az oldalra.
Közben aa Feketerendi lovajelenik meg mögülletek.
- Nos, hogyan állnak a tervvel? - kérdezi szúrós szemmel. - Remélem a mai nap megtudják szerezni az információt.
-
~ Igen, a tető okozhat gondokat de szerintem meg fogjuk tudni csinálni zaj nélkül, oldalról is bejuthatunk, az egyik fa ága azt hiszem igen közel megy egy ablakhoz. Igen vastag ág, elbír engem és Arinát, de szerintem titeket is el kell bírnia. ~
~A súllyal nem lesz gond. ~
Majd:
~ Most megsértettél Arius. Úgy tudok játszani velük mint, .. A macska az egérrel. ~
~Úgy értem anélkül, hogy túl sok erőt elhasználnál.~ válaszolom gyorsan, de nyugalommal. Illiát nem jó megbántani, könnyen rajta veszhet az ember. Egyszer láttam csak dühösnek, de akkor is csak távolról. Közelebbről nem éltem volna túl ép elmével. Mindannyian jók vagyunk a magunk módján - Arina észrevehetetlen, Thaug a legjobb harcos, én pedig a legjobb gyilkos - de Il elméjének ereje mindannyiunkat felül tudja múlni.
Közben a fejvadász válaszol, a két lány pedig egyből mondja is, hogy mért nem kéne bevenni.
~Ahhoz, hogy ne legyen szükségünk rá, meg kell találnunk a lehető legtöbb, és legjobb lehetőségeket. Nem áll szándékomban beavatni, de tudnom kell, hogy mire képes, arra az esetre ha balul sülnek el a dolgok.~
Majd Arina felteszi a kérdést ami bennem is felmerült, társaink pedig válaszolnak.
~Akkor íme a terv. Az utcáról feljutunk a kerítésre, onnan a fákra, végiglopakodunk az ágakon a tetőig. Ott Arina kinyitja az ablakot, Illia pedig bemegy és rögzíti az információt, majd ugyanúgy hagy mindent ahogy előttünk volt. Én és Thaug a tetőn maradunk és őrködünk. Arina, te a szobában őrködsz és segítesz Ilnek amiben kell. Ha bárki megzavar titeket, Il megzavarja a szemtanút, hogy ne emlékezzen rátok. Nem ölünk ha nem kell. A papírok az elsődleges prioritás, az információ nélkül nem megyünk el. Kifelé ha minden jól megy arra megyünk amerre jöttünk. Ha bármi balul sül ki, a következőket használhatjuk: a közelben hagyunk elrejtve néhány őr-ruhát, ezzel Thaug el tudja csalni a kapuban állókat, ha odáig eljutunk a másik oldalról észrevétlenül. A beépült fejvadász is a segítségünkre lehet. Használhatjuk a kazamatarendszert is meneküléshez, de sok az őr. Végső esetben megpróbálhatjuk elfuserált merényletnek is álcázni az egészet, és leölni mindenkit a birtokon. Utóbbi kettőnél esélyes, hogy rájönnek mit akartunk, ez pedig kerülendő. Egyéb kérdés?~
Ironikus módon pont ekkor állít be a lovag, és kérdez rá a tervre. Nem bírom ki visszaszólás nélkül.
-Miért, mi a baja az improvizációval? - szerencsére megállom, hogy ne kacsintsak rá, vagy csináljak bármi hülyeséget. A módszereink a mieink, ezeknek itt semmi közük hozzá, főleg nem egy lovag-nagymesternek.
-
~ Remélem is hogy nem lesz, nem akarom hogy fel keljen téged szedni a fa alól mert mozogni sem tudsz. ~ hangzott Arina halk válasza, amire Illia már gyorsan vágta is rá amit ő gondol, elterelve gondolataidat a húgod csipkelödő megjegyzésérôl.
~ Nos akkor talán onnan kéne mennünk onnan feltudunk mászni a tetőre onnan pedig végig az erkély felé. Nem tűnik nehéz feladatnak.
Majd a beszélgetés továbbgördül, és előállsz a tervvel.
A terv hosszú, még senki sem reagálhat mikor megjelenik újra a lovag és .megkérdezi hogyan álltok, mire ingerülten válaszolsz. Úgy tűnik férfi meglepődőtt, felhúzta az szemöldökét.
- Nos nekem semmi bajom azzal ha rögtönöznek, én csupán reménykedtem hogy még a mai nap során végre fogják hajtani.
~ Arius.... ~ szólalt meg csendesen, és kelletlenül Arina. ~ a tervet bem mondtad ki, csak itt mondtad...
- Természetesen magukra bízom, hiszen maguk a fejvadászok
~ Nos szerintem akkor még egyszerűbb lesz. Csupán átmaszunk a tetőre és onnan már gyerekjáték lemászni az ablakhoz, ott van kis hely arra, hogy Arina ott megvethesse a lábát.
~ Csináljuk ~ hallod a könnyen megismerhető jeges hangot.
~ Nekem is tetszik a terv, nem tűnik nehéznek a feladat. ~ veszi át a szavak fonatát Arina.
- Nos, akkor, van még valami? - kérdezi újra a fejvadász.
-
~Édes egyetlen Arina, tisztában vagyok vele, hogy nem mondtam ki hangosan zseniális tervünket. Viszont minél kevesebbet tud, annál nagyobb biztonságban vagyunk, ezért feleltem neki azt, amit.~ válaszolom kedves hangnemben a Hálón keresztül, ugyanakkor éreztetem a csipkelődést, és hogy csak az előbbi beszólásáért kapja.
-Jó munkához idő kell Nagymester. Egy óra, egy nap... Attól függ, milyen a feladat. - hogy hova lett a lovag korábbi keménysége, nem tudom. De az biztos, hogy megleptem a válaszommal. Annál jobb, nem tud kiigazodni rajtam.
Közben a csapat többi tagja beleegyezik a tervbe. Ideje készülődni.
-Nos, akkor, van még valami? - kérdi a fejvadász.
-Ó igen, a hölgynek szüksége lenne egy jó tolvajkulcs-készletre. Kérem küldesse a házunkba.- fordulok vissza a beépített emberünkhöz. Ruhánk van, a tolvajkulcsokat megkapjuk a fejvadásztól, több pedig remélem nem kell.
~A küldetésre majd csak sequort hozzatok, több fegyver rosszabb lopakodást jelent. Következő a feladat: ha meg akarjuk itt vetni a lábunkat, emberek kellenek. Körülnézünk a városban, hogy hol érdemes keresni. Il, te velem jössz, Arina, te Thauggal. Kerüljük a feltűnést és a balhét, most továbbra is csak lehetőségeket keresünk. Ha találunk valamit, értesítjük a többieket.~
Majd csak Illiának üzenek.
~Várlak a kocsmánál ahol átöltöztetek.~ És indulok is utamra, a már ismert útvonalon.
-
:pacman:Arina nem késlekedik a válasszal
~ Oh, persze persze~ mondja kétkedően ~ Neked van igazad. ~ mondja fölényesen, de nem ellensêgesen.
~ Ne veszekedjetek! ~ hangzik egy súlyos, ellentmondást nem tűrő hang, pár pillanatba telt mire rádöbbentél hogy Thaug szólalt meg.
~ Igaza van Thaugnak, nem kell a széthúzás, perlerkedés, még ennyire sem. ~ hangzik Illia egyetértő szava.
Közben a nagymester felé fordulsz, háttérbe szoritva a Hálót.
- Jó munkához idő kell Nagymester. Egy óra, egy nap... Attól függ, milyen a feladat.
A feketerendi lovag rátok néz, már újra a megszokott szigorral.
- Remélem úgy lesz. Kell minden információ hogy térdre kényszeríthessük a shadonita bérenceket. - aztán elfordul és a dolgára megy.
Azután a fejvadász lép eléd.
-Nos, akkor, van még valami? - kérdi a fejvadász.
-Ó igen, a hölgynek szüksége lenne egy jó tolvajkulcs-készletre. Kérem küldesse a házunkba. - adod ki az utasítást, amikor a házatokat említed a férfi valamennyire értetlen arcot mutat majd egy másodperc alatt már bólint is a fejével.
Rendben, értem. Ott lesznek, közben rátekint Arinára, majd elfordul és elsétál bal irányba, és hamarosan elveszted a szemed elől.
Azután újra a Háló kerül előtérbe, és a külső világ újra elhomályosodik Ideje egy kis akciónak, így hát a közeli terveket elkezded a társaidnak elôadni.
~A küldetésre majd csak sequort hozzatok, több fegyver rosszabb lopakodást jelent. Következő a feladat: ha meg akarjuk itt vetni a lábunkat, emberek kellenek. Körülnézünk a városban, hogy hol érdemes keresni. Il, te velem jössz, Arina, te Thauggal. Kerüljük a feltűnést és a balhét, most továbbra is csak lehetőségeket keresünk. Ha találunk valamit, értesítjük a többieket.~
Arina és Illia nyugtázza a feladatot, míg bár Thaug néma maradt, úgy érzed ő is tökéletesen megértette a dolgot.
~ Thaug találkozzunk a háznál. ~ szólal meg Arina, nem esik nehezedre megérteni miért, hiszen a kapcsolatot köztük Il tartja fenn, így míg te tudsz Illiával személyesen beszélni, ők csak a közös szálon keresztül tudnak beszélni.
Azután Illiához fordulsz a Hálón keresztül, a magánhálót használva.
~Várlak a kocsmánál ahol átöltöztetek.~
~ Rendben, Arius, meglátjuk ki fog kire várni.
Arina elszalad a házatok felé vezető csatorna irányába, és eközben kitisztul a látásod. Az emberek eltűntek a csarnokból, bár a sátrak megléte alapján úgy érzed ez csupán ideiglenes lehet.
Azután elindulsz a taverna felé, és gond nélkül jutsz be a pincébe. ahol erjedő bor szaga vár reád.
Hamarosan feljutsz a tavernába, ahol már összegyűlt pár italozó férfi és nő.
- Mit adhatok? - szólal meg a kocsmáros. Mivel nem látsz mást úgy tűnik neked címezte a kérdést.
- Miben segíthetek magának? - kérdezi egx jól ismert női hang. Megfordulva Illiát látod magad mögött nem pár méterrel.
-
A csapat teszi a dolgát ahogy kell. Útban a fogadó felé belegondolok, hogy milyen lenne másokkal, vagy ne adja ég, egyedül. Biztos hogy sokkal nehezebb. Vajon hol lennék most Arina kedvessége, Thaug harci képességei, vagy Illia esze nélkül? Aligha egy ilyen fontosságú küldetésen. Az se biztos, hogy egyáltalán életben lennék.
A fogadóba érkezve egyből két ember is kiszúr, az egyik a fogadós, a másik Illia.
~Bízzon bennünk.~ üzenem kapásból a Cascadisnak, remélve, hogy megérti a pszire tett utalást.
Majd a fogadóshoz fordulok, rendelek magamnak egy korsó sört, Illiának pedig amit szeret, ezzel is időt nyerve neki, hogy bevesse szellemi erejét. Ha megkaptuk az italokat, újra a fogadóshoz szólok, remélve, hogy mostanra működött a pszi.
-És mondja, sokszor jelennek meg idegenek a pincéjéből? - kérdezem, utalva ezzel Manseával tett látogatásunkra, ahol cseppet sem volt meglepve a megjelenésünktől.
-
Illia halandó emberek számára láthatatlanul biccent, majd egy pillanatra kinéz az ablakon, közben mosolyog, majd egy szemlehunyás ideje alatt máris rádnéz. Ahogy a fogadósra nézel akin már nem látszanak a gyanakvás jelei. A tavernába hirtelen valahonnan, az egyik asztaltól egy bizonyosan trágár gorviki dal harsan egy mély torokból. Ahogy közelebb léptek, a fogadós vidáman megszólit titeket
,- Mit adhatok maguknak?
Leadod a rendelésedet, egy árpasört magadnak illet e mézsert Il számára.
- Kitűnö választás. Ez a sör kiváló. Az Akviloniai dombokról származik, a.amelyiket még múlt héten hozta nekem Mercuro. Derék az a fickó, csak hát, csupán nincsen agya, mármint van csak használni nem tudja. Az a ser pedig, amit a Hölgy választott a legjobb választás! A közelben termett komlóhoz a Haqani család a földjükön megtermett mézet kever, és ez az akácméz egyszerűen olyan izletessé teszik, hogy annál jobbat kívánni se lehet.
Amint megkóstolod az árpasört, el kell ismered
Illia arcán látod ahogyan végigfut a torkán az ital. Minthogyha a Haqani mêzser izvilága rabul ejtené.
Amikor elemeli a szájától a korsót látod hogy az ajkára ráragadt valamennyi a habból. {Off: Van valasztása Ariusnak,hogy letőrölheti azt mielőtt Illia törlené le.}
Egy pár másodperccel később a bal kézfejét Il a szájához emeli majd letörli a tőle telhető legudvariasabb formában.
Amennyiben Arius kisegíti, kissé, hosz színlelten vagy valójában zavartan szólal meg.
- Um... Köszönöm... ~ Arius~ fejezi be a magánhálótokon keresztül.
- Na igen, mire is kérdezett rá? - tereli vissza a beszélgetést a fogadós. - A pincéből jövők gyakoriságát illetően... Nos, az a helyzet hogy megfordulnak emberek Egy férfi naponta jár errefelé, hiszen gyorsabb, néha többen is. Tudom hogy a csatornából jön, de n szeretem a legtöbbjüket mert kitudja mikor lopnak meg! Természetesen vannak akiket szívesen látok. Például az az úriember aki kísérte magukat, nem látom gyakran de becsületes ember az.
-
Illia könnyedén teljesíti kérésemet, másodperceken belül. Be kell vallanom, igencsak megnehezítettem Arina dolgát Thauggal, aki nem éppen a meggyőző beszédéről híres, de már hiányzott Il.
Némán biccentek amikor kihozza az italainkat. Igaza van a minőségüket illetően, tényleg kiválóak. Aztán feltűnik, hogy Il száján megmaradt egy kis hab, és hirtelen ötlettől (vagy a sörtől, ki tudja...) vezérelve lerakom korsómat, átölelem, és egy csókkal törlöm le azt.
-Öhm... Köszönöm... ~Arius~ pirul el, én pedig válaszként rákacsintok.
Majd meghallgatom a fogadós előadását a pince átutazóiról.
-És mondja, ki az az ember, aki naponta jár itt át? Itt van most?
-
Már várod Arina hangját hogy miért kellett ebben a feladatban Thaugot kapnia, de pillanatokon belül rájössz hogyha még így is lenne Arina akkor sem szólalna meg, megsértve vele társát. A Hálóban percekig csend honol.
Azután megkóstoljátok a fogadós altal adott söröket, majd Illia száján lévő habot észreveszed, és talán az árpasör sugallta módon a korsódot leteszed a pultra, és átöleled a Ilt és egy édes csókkal törlöd le a szájáról. A csók nyilván azért annyira édes mert a serben domináló mézíz még megmaradhatott Illia szájában.
Meglepődött, illetve el is pirult, majd a fogadós vonja el a figyelmedet.
Miközben beszél sikerül alaposabban szemügyre venned. A férfi arcát mintha egy késsel formázták volna, egyenes kissé csúcsos áll, sasorr, éles vonások fedil arcát, mélyzöld szemében értelem csillog, a haja olajosan fekete. Arca leginkább mosolyra áll.
Mondandója befejeztével felteszel neki egy kérdést.
- -És mondja, ki az az ember, aki naponta jár itt át? Itt van most?
- Attól tartok, félreértett engem. Naponta járnak erre emberek, úgy egy, néha kettő. Azonban van aki ige. gyakran szokott errefelé járni. A nevét sajnos nem tudom. De szerintem nem gorviki. Külhoninak tűnt. Bár ember az biztos.
Illia úgy tűnik visszaakarja a beszélgetést egy korábbi fázisába helyezni.
- Mondott valamit Manseáról mit tud róla?
- Oh, hát az egy igazi úriember. Nem régen jött a városba, azt hallottam. Talán egy hete. Azt mondják furcsa dolgok történnek körülötte. Személy szerint egy okos embernek tűnt a beszélgetés során, gyakran megérezte hogy mire gondolok, így azt hiszem egy gondolkodó lehet. Az egyik itt megvendégelt Vértestvér mondta hogy igen furcsa ember, kezdve a kinézetétől, hogy igen sok fegyvert ismer, nem csak tudás szintjén de használni is tudja ezeket. Ő azt mondta hogy nem látta ramierával gyakorolni, sokkal inkább csak különféle mozdulatsorokat hajtott végre, vagy pedig alkímiát folytatott. Ugyanaz az ember mondta hogy kiváló akrobata illetve mászótulajdonságokkal rendelkezik. Egyesek szerint- mondta nekem- - mondja a a fogadós - láthatatlanná tud válni
-
Illia a saját kezébe veszi a beszélgetést, a fogadós pedig részletesen elmondja amit tud Manseáról.
~Pontosan ezért nem akartam rákérdezni erre. Ki tudja, hány módon tud megfigyelni minket, és ha a Rend megtudja, hogy a magunk szakállára dolgozunk, akkor jó nagy adag bajban leszünk.~ üzenem a nőnek inkább magyarázatként mint feddésként. Az mindenesetre kiderült, hogy ez a fogadós tud a Vértestvérekről, így tényleg be van avatva. És ha már Illia elindította ezt a vonalat, folytatom.
-Szóval varázsló, tolvaj, orgyilkos és alkimista egy személyben. Nem kis tudás mindez. Mit gondol honnan jöhetett és miért?
-
~ Értem, nos, mindegy, ha figyelne úgyis tudná hogyit csinálunk. Mostmár azonban használjuk ki amennyire lehet a dolgokat.
A férfi felvonja a szemöldökét mikor meghallja a körülírást
- Én ezt hallottam... Legalábbis ha hihetünk a köznyelvből származó információnak, ha szabad ezt mondanom. Úgy vélem, bizonyosan Gorvikon belülrôl jöhetett
Talán Gorvikból vagy Akvilóniából jöhetett, nem igazán tudom, de nem gyalogos a sakktáblán az biztos. - jegyzi meg a férfi rejtélyesen.
-
~Azért van különbség aközött, hogy konkrétan utána kérdezősködünk, és hogy a fogadó pincéjére kérdezünk rá.~
Úgy tűnik, a Mansea-témát ki is ürítettük, nekem legalábbis nem jut eszembe újabb kérdés.
-És mit tud a többiekről? Esetleg tud valaki mást, aki be van avatva? - ezt már halkabban kérdezem, hogy ne hallja meg más. Kicsit kockázatos kérdés, de gyorsabban végzünk ha tudjuk kihez fordulhatunk.
-
~ Igazad van ezellen nem léphetek semmit. ~ a Hálón keresztül Il könnyűszerrel érezteti veled a megbántottságát. ~ Nos akkor még nincs semmi ha megkérdezzük tőle. Ő hozta fel a témát...
A kocsmáros a kérdésedre elgondolkodik.
-És mit tud a többiekről? Esetleg tud valaki mást, aki be van avatva? -
- Hát említettem azt a férfiút akit nem ismerek. A többi az katona, vagy tolvaj, bár inkább az utolsó. Az őrök nem szoktak ilyen helyekre járni. A Fehér Özvegy csapata szokta a legtöbbször használni ezt azután a férfi után. Vagy nem tudom hogy velük vannak-e, de tolvajok és betörök mind egy szálig. Ajajj! Annak a boltosnak akihez benéznek. Minden értéket elvisznek hat coquánál értékesebb. Mindent. - suttogja a férfi. - Illetve kényesek a jó hírnevükre. Nem szeretik ha őket szidják az emberek.
-
Ugyan Illia az egyik legokosabb akit ismerek, néha még ő is meg tud bántódni csak mert nem hagyom annyiban.
-És pontosan ki az a "Fehér Özvegy"? - kérdezem, miután ez nem hangzott el. Az sem, hogy kihez mehetnénk még, de arra majd visszatérek később.
-
A fogadós felszólal hangosabban, köznapi hangerőn
- Na akkor jöjjenek, megmutatom maguknak a szobáikat. Kövessenek.
Felvezet titeket az emeletre, onnan pedig az első szobába.
- Nos, elnézést a közjátékérty nem akarom vásárra vinni a munkámat. A Fehér Özvegy... Nem tudják pontosan él e vagy legenda, vagy csupán csak a nagyobb tolvajvezetők agyszüleménye hogy ne őket kerestessék első helyen. Azt beszélik, bár a neve egyértelműsíti hogy egy nő. Ez bizonyos, innentôl minden szétválik. Valaki szerint hófehér ruhákban lop, mások szerint feketében és a hófehér csupán a lelke tisztaságát jelzi. Én azt mondom, hogy ha van esze, már pedig van azok után amit elkövettek, nem fehérben mászkál. Nos miket követtek már el? Tönkretették Hayan üzletét, átírták a nyilatkozatot amit aláiratot egy emberrel és ab an az volt hogy aa házáról ésvagyonáról is lemond az úriember javára. Illetve a föpaptól, Juliontól elvették a Kilencarcú szimbólumát míg aludt. Azóta is zsarolják vele. meglopták Jeckallo herceg kereskedő szállítmányait, Karnevan úr egyik fiát vették el miután az elindított egy nagyméretű akciót a Fehér Özvegy felkutatására, és csak utána került elő a gyermek hogy visszavonták az őröket a nyomornegyedből.
~ Huh, nem holmi csenevész banda.... Jól jöhet a támogatásuk, azt hiszem. Bár nehéz lenne megszerezni őket.... Kivéve ha.... ~ feléd néz egy széles mosollyal.
- Úgy véli a Fehér Özvegy a nyomornegyedben él?
- nem sosem gondoltam rá. De képviselöi közül sokan élnk ott akik akár közvetlenül találkoztak vele.
-
Félmosollyal nyugtázom Illiáét. Megvan, kihez megyünk következőnek.
~Az még baj lehet, hogy nem konkrétan mellettünk állnak. Jackellót is meglopták, vagyis egy harmadik félről van szó. Vagy legendás karimánkat vetjük be, vagy valamit fizetnünk kell a szolgálataikért.~
-Pontosan merre van a nyomornegyed? - kérdezem ártalmatlan arccal. Közben fülelek, hogy nem érzékelek-e hallgatózót.
-
~ Ahogy jól hallottalak mi sem feltétlen velük vagyunk. De az bizonyos. Hogy valamit kell ajánlanunk. És ajánlom neked hogy az ne a karizmád legyen. ~ mondja kissé figyelmeztetően, illetve érzed, ahogy valami meglegyinti az elméd körül lévő falat.
- A nyomornegyed? Bah! Fel akarnak tán csapni? El sem lehet téveszetni. Napnyugat felé a nagy Kos-Templomtól.
Hiába nézed a különleges érzékeiddel is, nem látsz senkit sem, aki kihallgatna titeket.
-
~Miért mi bajod a karizmámmal?~ kérdezem incselkedve.
-Köszönjük, és nem, nem akarunk felcsapni koldusnak egyenlőre, csak elbeszélgetnénk az özveggyel, vagy aki áll a név mögött.
Ezután távozok Illel az oldalamon, és megkeressünk a nyomornegyedet.
~Vigyázz, nehogy ránk támadjanak. Van ötleted merre keressük?~
-
~ Az hogyha nem vigyázol lehet egy nyáladzó féleszű leszel. ~ válaszolja Illia ugyanolyan incselkedő de mégis figyelmeztetö stílusban. A mondandóját megerősítvén rádmosolyog egyet, majd a fogadósra figyel.
-Köszönjük, és nem, nem akarunk felcsapni koldusnak egyenlőre, csak elbeszélgetnénk az özveggyel, vagy aki áll a név mögött.
- Valóban... Nos, akkor bízok benne hogy lemondanak róla ha megtudják miket mondtam.... De javaslom hogy figyeljenek magukra. Ott nem sokat ér az ember élete.
Azután elindultok a nyomornegyed felé. Sajnálatosan nincsen a térképeteken feltüntetve, de gond nélkül megtaláljátok és beléptetek a negyedbe.
Óvatosságra inted Ilty aki bólintással jelezte a megértést.
Nem úgy tűnik mintha bárki meg akarna titket támadni, öt hat perccel később Il megszólal a priváthálón.
~Valaki követ minket. ~mondja nyugodtan.~lassítsunk.
Továbbmentetek, amint letelik úgy két perc egyszer csak Il megáll , kezével mögéd kap, és lefogja a férfi kezét aki mögötted, majd egy forgással a férfit a porba suly
~ Kihallgatás a tied,~
Látod, ahogy egy pillanat alatt kissé megváltozil a férfi arca. A férfi félsz nélkül szóliteg titeket.
- Kövessetek... Kérlek titeket - mondja kissé zavartan pillant rátok.
~ Kissé nyitottabbà tettem.j
-
~Feltűnt.~ válaszolom Ilnek ahogy figyelmeztet az alakra aki követ minket. Aztán gyorsan el is kapja, és ugyanazt a trükköt használja, mint amit a kocsmároson.
~Kár, megszorongattam volna.~
-Hova és miért? - vágom rá egyből az ismeretlennek, miután azt kéri kövessük.
-
:~ Látod nem kívánlak téged megtéveszteni. ~ mondja
A férfi bátran nekiindul az utcának, majd az utasító kérdésre megfordul.
- Csupán egy barát, aki jószándékkal viseltet maguk iránt. Céljuk barátságos, kérem kövessenek. - mondja kedves mosollyal. - Miért hazudnék maguknak, én halnék meg először ha törbe csalnák magukat.
~ Csak óvatosan azért, annak ellenére hogy nem érzem hogy hazudna lehet ő nem tud a csapdáról. Legyünk óvatosak, tartsd élesen a sequorod.
-
-És honnan tudja kik vagyunk? - faggatom tovább. A bizalom-trükk amire Il képes néha igencsak fura tud lenni, még annak is, aki ismeri a hirtelen fordulás okát.
~Ó csak nem féltesz?~ kérdezem gondolatban vigyorogva Iltől. Mint a csapat Mortelje, vagyis orgyilkosa, tisztában vagyok az ilyen csapdákkal.
-
- Nos, megkértek rá, hogy kísérjem el magukat a barátként hivatkozó úriemberhez, Hawangohoz... Kérem jöjjenek kövessenek engem.
- És miért kellett követnie minket ehhez?
- Hogy beérjem magukat, hogy tudjam vezetni magukat, csak ha futok akkor figyelmet vonok magamra. Ezáltal magukra is. Az emberek nem szeretik a csellengőket, bizalmatlanok amikor azok futnak. - mondja egyszerűen
~ Egy csellengő? Remek. Akkor azt hiszem nem kell sok jóra számitanunk~
- És ki ez a Hawango? - nézett Il a szemébe.
- Egy férfi, aki vezet minket, azt mondják kapcsolatban áll a rejtélyes Fehér Özveggyel. Ö mondta, én jőttem. Nem tudhatom mit szeretne... De nem gyilkos. Minem ölünk, mi nem gyilkolunk, az aafejvadászok és a bűnözők szokása. Hawango sosem csalna tőrbe olyanokat akiket baráti szívvel üdvözöl. - a férfi nem vette le a szemét Il arcáról miközben beszélt.
- Értem, és ezek szerint akik nem barátai?
- Azokat csak megszabadítja az erszényeik terhétôl.
~ Nah, remek, azt hiszem belestünk aa Fehér Özvegy hálójába. Szerintem még vannak itt emberek akikbevannak vonva... Azt hiszem legalább hárman. De mindig mások, mert nem állnak meg az útjukon. Jobb lesz ha Nagyon óvatosan, de elmegyünj velük. Szóljak Arinának és Thaugnak, bár... Arius, te azt hiszem behunyt szemmel félkézzel legyőznéd az egész bagást ha erre kerülne sor. Természetesen csakis a támogatásommal. Persze.
Bár nem mondta ki, érzed így lenne a folytatás: De én egyhelyben elbánnék velük kar nélkül...
-
Il és az idegen "barát" elcsevegnek, míg én csöndben figyelem a fickót.
Na igen, a gyilkos itt én vagyok, nem ők. Viszont, mivel most nem csak ölni kell, hanem úgy kell ölni (vagy megfosztani hatalmától) embereket, hogy közben a népük árulóként tekintsen rájuk, ezért ez egy jó pont nekik, és egy rossz nekem. Viszont ha gyilkolászásra kerül sor köztünk, én leszek előnyben.
Il óvatosságra int a Hálón keresztül. Továbbra sem értem, hogy miért kommentálja hirtelen ennyire az elhangzottakat, hiszen egyrészt én is ott vagyok, másrészt nem kell a szomszédba mennem ha erről a témáról van szó.
~De szerény lettél hirtelen. Szólj nekik, mond el, hogy mit tudtunk meg, hogy mik a tervek, és hogy hol vagyunk. Kövessenek minket anélkül hogy meglátnak. Addig én fedezlek.~ mondom a nőnek.
Míg én a gyilkos vagyok, Thaug a harcos, és így, ha balhé tör ki, sokat tud segíteni. Arina pedig Oculis, mindegyikünknél jobb a felderítésben és a követésben. Ha minket tőrbe csalnának, vagy zsákot húznának a fejünkre, akkor ők még mindig tudnák az utat.
És persze ott van Il is, akinek képességei és tudása gyakorlatilag mindenki mást feleslegessé tudnak tenni. Amíg ki nem merül.
-Rendben, akkor menjünk. De megerősítem, ha csapdába sétálunk, akár tud róla akár nem, maga lesz az első aki meghal.
-
Miköznen Il átveszi a kikérdezés hálátlan feladatát addig te a helyzeten gondolkozol.
Mivel nem elég a célpontokat csupán likvidálni, hanem a népet is ellene kell uszítani, így nehezebb a feladat mint amilyennek tűnik. És ez egy akár oly kivételes Mortel előtt is kihívás mint amilyen te vagy. Elmondásod szerint.
Illetve nem érted, hogy Illia mért fűz jegyzeteket a férfi beszédéhez, talán n akarja hogy elsikoljon bármi felett is a figyelmed, bár ki tudja?
Illia végighallgatja a Hálón mondottakat, majd kacagó hangot hallassz. Valóságban nem kacag, csak a hangja csilingel a füledben. Nemtudod hogy csinálja ezt... De igen erőteljesnek tűnik.
Majd megszólal Il a közös Hálóba. Miközben ő szólt te átnézted a kis csoportotokat. Thaug és te, a harcos és a gyilkos, Arina aki szinte mindent megtud találni, a felderítő, és a Cascadis, Il.
~ Arina, lehet jó lenne a jelenlétetek. A főtéren fekvő templomtól nyugatra eső területen vagyunk, a főtérről nyíló utcán, amelyik első háza egy alacsony piszkosfalú ház szénatetővel és egy kis torony szerű házikó.
Majd a magánhálóba folytatta.
~ Nem vagyok szerény, csak nem akartalak megszêgyeníteni a sequorod előtt.
Kicsit homályos, hogy gondolta, hiszen vagy a fegyverre, mint 'barátra és szolgálódra', vagy igazán átvitt értelemben.
- Hála, - bille.ti meg kicsot fejét a férfi. - kérem kövessenek. Tudok róla, és nem is félek
Végigvezetett titeket az utcán a következő kereszteződésig de előtte lévő kis sikátorszerű folyosón átvezetett, majd az belső udvarokon vezetett végig, ahol növényeket csodálhattatok meg. Elf fát, shadoni gyökérvirágot, Ereni cédrust...
Majd az egyik belső udvarban három embert pillantasz meg. Ketten rongyokban vannak, valami maszk is van rajtuk, a köztük lévő férfin bőrvért van,, arca tipikusan gorviki férfit mintáz, éles arcvonások, kampós orr, mélysötét kék szem.
Amint meglát már felétek is fordul.
- Jó napot .maguknak, örülök hogy eljöttek. Hallottam hogy érdeklődött kettőnk közős kapcsolata felől, név szerint a Fehér Hölgyről van szó.
-
Il megjegyzését nem értem, ezért nem is válaszolok rá, hátha nem figyel.
Elmondása alapján a férfi nem fél. Ezek szerint végletekig hisz abban, aki utánunk küldte. Ha csak egy kis esélye is lenne a csapdának, átgondolná az esélyét egy sequornak a nyakában.
Végül egy belső udvarba vezet, ahol három alak vár.
~Te figyelj Arináékra, hogy itt legyenek és összehangolva tudjunk mozogni, én beszélek vele.~ mondom gyorsan Ilnek, ahogy a ruhámmal elrejtett sequor markolatára teszem a kezem. Biztos ami biztos. Őszintén szólva jobb lenne, ha ő beszélne legújabb ismerősünkkel érthető okokból, de az most fontosabb, hogy a csapat másik két tagja itt, és egyben képben legyen, így a kommunikáció rám marad.
-Ezek szerint gyorsan terjednek a hírek errefelé. Vagyis maga ismer minket, mi viszont nem ismerjük magát. Bemutatkozna?
-
EIl beszédére diplomatikus csenddel válaszolsz.
Illia rádpillant, apró mosolyt vélsz egy pillanatra látni, de utána már n tudod, hogy képzelted e azt a mosoly, vagy valójában ott volt Il arcán.
Azután végre meglátod azt, aki mindenképp találkozni akart veled. Nem tűnik egy kirívó embernek. A magánhálón utasítást adsz Illiának, aki röviden válaszol.
~ Azonnal felveszem velük a kapcsolatot.
Csak halkan, suttogásként hallod a hármójuk, vagyis, kettejük beszélgetését, révén hogy Thaug néma marad.
~ Arina hol vagytok? Az utcán amit mondtam lesz egy ház vöröses fallal. Annak az oldalában van egy kis sikátor, utca. Egy belső udvarra vezet, ott másszatok fel a tetőkre.
-Ezek szerint gyorsan terjednek a hírek errefelé. Vagyis maga ismer minket, mi viszont nem ismerjük magát. Bemutatkozna?
~ ... Értem, mindjárt odaérünk. ~ hallod Arinát
~ Rendben, azt hiszem a baloldalon láttam egy könnyűnek tűnő utat fel. Onnan kövessétek a kisutcát két udvarral arrébb. Ott vagyunk...
- Természetesen. A nevem Hawango. Azt hiszem nevezhetem magamat ezeknek az úriembereknek a választott vezetôjének. Egy üzenetet hoztam, miszerint a Fehér Özvegy nagyra tartaná, ha maguk is viszonoznák a baráti közeledését. - válaszolja.
~ ... Keressetek egy vörös falú házat.
~ Azt hiszen látom, megközelítünk titeket.~ válaszol Arina hangja. ~ Mibe kerültetek.... ~ hangzik a kérdés, amire úgy tűnik nem vár választ.
- Cserébe a kölcsönös együttműködésért a csepűrágó társadalom támogatásával élhetnek. Természetesen az elutasítás is válaszlehetőség.
~ Látlak titeket. ~ szólal meg Arina~ .... Nem látok mást, várjunk, talán... Mintha az egyik épületben lenne valaki de biztos csak egy lakos, nem látok nála fegyvert sem.
-
Az elutasítás is válaszlehetőség, de nem ajánlott. Miközben ezzel a Hawango nevű alakkal beszélek, észlelem, hogy Arináék is ránk leltek, így most már nyugodtabban tárgyalok. Mert ez itt tárgyalás, az előbb hangzott el, hogy nem pusztán kedvességből segítenek.
-És árulja el, pontosan mit kér cserébe az Özvegy a "baráti közeledésért"?
~Nézzetek körül. Ezekkel remélhetőleg mi is el tudunk bánni.~ szállok be én is a Hálón történő beszélgetésbe egy pillanatra.
-
Végül, sikerül teljes mértékben megnyugodnod, amikor nyugtázod, hogy itt van a felmentősereg.
Igy valamelyest már fel is bátorodsz.
--És árulja el, pontosan mit kér cserébe az Özvegy a "baráti közeledésért"?
A férfi pislog egyet.
- Nem kíván ellenségeket csinálni magának és nekünk, bárkiről is legyen szó. A madarak csiripelték hogy érdeklődtek személye felől, nem kíván ellenségeket. Csak ezt kéri, természetesen kölcsönösen működő segítségnyújtás mellett.
~ Beszéde alapján nem tűnik csellengőnek. ~ jegyzi meg Il.
~Nézzetek körül. Ezekkel remélhetőleg mi is el tudunk bánni.~ szólitod meg a többieket.
~ Igen, értem. ~ hallod Arina engedelmeskedő, kicsit azonban rosszalló hangját. Nyilván nem tetszik neki hogy a semmiért jött ide.
-
-Továbbra is, a baráti viszonyon kívül mit kér a kölcsönös segítségnyújtás nevében? - nem akarok úgy belemenni egy ilyenbe, hogy nem tudom mit kér a másik. Eddig jól elvoltak gyilkosok nélkül, szóval mi hasznuk belőlünk? Azt sejthetik, hogy Illia tudását a holttestünkön át sem szerzik meg.
Arina közben duzzog egy kicsit de ez van. Majd belátja, hogy jobb biztosra menni, mint hogy aztán én és Il holtan heverjünk. Mellesleg nem hiába vannak itt, komoly segítség lehetnek a továbbiakban, ha az Özvegynek hátsó szándékai vannak. Már ha ez a hülye itt előttem egyértelmű választ ad, amire egyenlőre nem került sor.
-
- Csupán annyit kér, hogy ne merüljenek meg a Csellengők ügyeiben. Ezétt cserébe biztosít bizonyos segítségnyújtást. - a férfi meghajtja a fejét.
Azelőtt, és mialatt beszélt a férfi Arinán gondolkoztál, hogy duzzogjon ha akar, de szükséges volt az ittlétük.
~ Elég érdekes indok... ~ köti hozzá a mondandóhoz rővide. A gondolatait Illia. ~ Nem tudok segíteni neked ebben a kérdésben, haszna és hátránya ugyanúgy lehet.
-
~Haszna és hátránya is lesz, ezt már most látom.~ morgom magamban Ilnek. Sokkal nyugodtabb lennék, ha konkrétumot kérne. Persze egyenlőre mi se kérünk semmi konkrétumot a támogatásukon kívül.
-Nos, akkor vezessen kérem az Özvegyhez. - közlöm az illetővel, miután nem maradt más kérdésem.
-
Átértékeled a dolgokat, előveszed az ajánlat előnyeit hátrányait.
~ Én azt hiszem erősebb előnye van mint hátránya. Ameddig mi mozgatjuk őket. ~ szólal meg Il
Nos, akkor vezessen kérem az Özvegyhez. -
A férfi arca a kérdésedre elsőtétül.
- Sajnálom... De kérésük lehetetlen, mégha szabadna is, se tudnám megoldani. A Fehér Özvegy nincs itt. - hajtja meg a fejét
-
~Kétlem hogy mi mozgatnánk bármit is itt.~ felelem, miután a férfi válaszolt.
-Azt én is észrevettem hogy nincs itt. De remélem nem képzelik, hogy úgy kötök megállapodást valakivel, hogy nem találkozom vele. - mondanám tovább is, de inkább nem teszem, hadd válaszoljon előtte erre. Még ebből a két mondatból is kiűzök minden érzelmet, hogy ne tudja, hány fajta módon képzelem el a megölését. Valóban azt hiszi valamilyen tolvaj-királynő, legyen bármilyen befolyásos, hogy csak úgy egyezkedünk vele anélkül, hogy bármi biztosítékunk legyen arról, hogy nem támad hátba? Ugyan itt még újak vagyunk, de ettől még nem leszünk teljesen hatalom nélkül. Ha akarnánk, az egész várost ki tudnánk irtani.
-
~ Én azt hiszem erősebb előnye van mint hátránya.
mi mozgatjuk őket.
~Kétlem hogy mi mozgatnánk bármit is itt.~ zajlik kettőtök közti rövid párbeszéd.
~ Még ma jöttünk.
. megtanuljuk uralni a helyzetet. Mi fejvadászok vagyunk, Kránból. Velünk van a Kosfejű, hiddj nekem,megoldjuk... Megoldom. ~ ¥}fejezi be sejtelmesen
A férfi úgy tűnik nem ezt várta.
- Értem. - arcán mégsem látod a csalódottság jeleit. Az egyik maszkos összefonja karjait, a máaik megrogyasztja a lábát.- Nos akkor elnézésüket kérem, hogy húztam az idejüket.
Majd fejét elforditja qz egyik maszkos felé.
-l Induljunk. Már nincs semmi keresnivalónk itt.
Majd int, elindul egy tovább vezető sikátor felé.
-
~Akkor akár egyedül is intézhetnéd ezt az egészet, mi nem is kellünk ide.~ közlöm gondolatban vigyorogva.
Közben ismeretlen ismerősünk int két őrének, hogy távoznak.
~Arina, Thaug, kövessétek őket, de óvatosan. Mondjátok, hogy merre megy.~
Majd én is megfordulok, és távozunk Illel amerről jöttünk.
-
~ Ha el tudjuk érni, hogy valamelyik vezéregyéniség akaratát megtörhessem... Nem mindenre gondoltam, ezt tudod jól.~ mondja kissé nyugtalanul.
Miközben a három férfi a távozás mezejére lépnek, üzenetet küldesz Arinának és Thaugnak.
~Arina, Thaug, kövessétek őket, de óvatosan. Mondjátok, hogy merre megy.~
Pár pillanaton belül hallod az elmédben a lány válaszát.
~ Indulunk, azonnal visszamászunk"~ hallod Arina hangját.
Közben hogy nem beszélsz a férfival meglátod a díszes kerteket. Gyönyőrűbbnél szebb virágok, de egy bimbózó hatalmas vörös rózsa emelkedik ki a többi közül, amelyikek elsilányulnak mellette, pipacsok meg mindemféle vadvirág. Nem ogazán olyam díszes kert mint az előző.
A házak azonban teljesen egyszerűek, egy emeletet látsz, a házak falain fel lehet mászni, sokhelyen van arra alkalmas törés, erkély és ablak, illetve apró kis fémkapcsok, mik feladatáról fogalmad sincs nem vagy te építőmester
Majd a házakra vetül a szemed. Az ablakok sötétek egyszerű szobát rejtenek, egy egy fatányért látsz meg a falra kirakva, egyébként csak az üres falat látod. Visszafordultok Illiával, hogy visszatérjetek oda ahonnan ide betértetek és majd követhessétek a csoportot, amikor a háztetőkön két alakot pillantasz meg mozogni. Arina és Thaug. Óvatosan lépkednek a tetőkön, mégis sietősen haladnak. Egy fél perccel később már el is tűntek a szemeitek elől.
~ Mit láttok? ~ kérdezi Illia~ Merre mennek?
Arina lassan válaszol.
~ Ketten vannak, és egyenesen sétálnak tovább. A harmadik... a harmadik nincs itt
~ Hogyhogy nincs itt? ~ kérdezi Il.
~ Nincsen, itt van kettő, a maszkosok, de a harmadik eltűnt.
-
~Szerintem felfedeznék a változást, ha nem a mi oldalunkon állna eleve. Valahogy máshogy kell megoldanunk a szövetségüket.~
Majd kisétálunk, ugyanakkor Arina jelenti, hogy az egyik alak eltűnt. Méghozzá az, akivel beszéltünk, és ez nem jó jel.
~Hogy is állunk azzal, hogy majd kitapasztalunk mindent? Használd a Hatodik Érzéket.~ mondom Ilnek, miközben én is kiterjesztem érzékeimet - ugyan nem olyan hatékonysággal, mint arra ő képes.
(off: Hatodik érzék: pozitív vagy semleges történések esetén jó előérzet, negatív esetén rossz. minél közelebb a baj, annál jobban fokozódik a rossz érzet, míg a baj maga már nem tudja meglepni. 3 pszipont per perc, Ilre bízva hogy mennyit használ.
érzékélesítés: hallás élesedik egy percre, 1 pszipont per perc, kettőt költök el, és hallgatózok, hogy követ-e minket.
mindkettőnek egy kör a meditációs ideje.
-2 pszipont.)
-
Ilt meglepi a válaszod, de egyetértöen szólal meg
~ Be kell vallanom, igazad van; nem lehet mindent megoldani úgy...~ eltelik még egy perc mikor jelentik hogy csak két ember maradt megy a harmadik eltűnt, nem látják.
~ Lehet elfutott.. Bár erre kis esélyt látok.~ szólal meg Arina közben te visszaszólsz Illiának.
~Hogy is állunk azzal, hogy majd kitapasztalunk mindent? Használd a Hatodik Érzéket.
Illia súlyos pillantásokat vet rád majd hátrafordul.
Ezzel párhuzamosan te kiélesíted az érzékeidet, a hallást, látást, mindegyiket, és érzed ahogy a tudatod egyre erősődik, de nem érzel rossz, feszült érzést, sőt mi több, kellemes érzés járja át a testedet. Úgy tűnik nincs probléma a közelben.
Hallani csak a szél susogását, a te és Il lélegzetvételét hallod, ahogy mellkasa meg megemelkedik illetve egyik épületben mintha éppen sétálna valaki, illetve hallod ahogy óvatosan lépkednel Arináék, ha nem keresnék nem találnák meg.
-
~Úgy néz ki semmi. Akkor irány a következő kocsma.~ mondom Ilnek.
~Ha nem találjátok, haladjunk az eredeti terv szerint.~ üzenem Arinának és Thaugnak. Nem tudom hova tűnt az illető akivel beszéltem, de nem hiszem, hogy valami rosszban sántikálna. Még.
Ezután megkeressük a következő kocsmát és mind ott, mind út közben figyelünk, hogy mit látunk. Mint például hogy viselkedik a város népe, és így tovább.
-
Úgy tűnik Illia sem érez bajt, ha mégis nem adja tanujelét neki, lassan bólint a megszólalásodra
~ Akkor, nem kutatjuk fel ezt a özvegyet vagy mit? ~ szólal meg a priváthálón, és felvonja a szemöldökét.
~ Értem, nincs itt, akkor megyünk Thauggal tovább. ~ mondta pár pillanattal rá Arina. majd előtted haladva kisétál az udvarokon keresztül az utcára. Azután megáll és hátravetve a fejét rádtekint.
~ Merre menjünk? Szerintem még itt körbenézhetnénk a fogadókban, hátha találunk embereket akikre rábízhatunk bizonyos munkákat.
Az utakon az emberek többsége röpke pillantásokat vetnek rátok amíg elhaladnak melletettek, néha egy egy pár tekintetet huzamosabb ideig magatokon éreztek, de azok is hamar eltünedeznek, de várható módon előbb utóbb újra visszatér az az érzet, hogy valaki figyeli lépteiteket és úticélotokat.
-
~Van egy olyan érzésem, hogy az Özvegy még el fog jönni hozzánk. Ugyan csak most érkeztünk, de nem vagyunk elhanyagolandó tényező a politikai tervekben, így előbb-utóbb mindenkivel érintkezésbe fogunk lépni.~ válaszolom Ilnek. Majd Arina is földet ér előttünk, és kérdezi mi legyen a továbbiakban.
~Maradjunk a környéken és figyeljünk.~
Előérzetem nem csal, míg az utcákon sétálunk, az az érzésem támad, hogy valaki figyel minket. Az ilyen érzései az embereknek - főleg a fejvadászoknak - nem véletlenül merülnek fel.
Egy követővel több dolgot kezdhetünk. Először is csapdát állíthatunk neki valahol, ahol aztán elkapjuk, lehetőleg élve. Vagy megpróbálhatjuk lerázni, amivel ugyan elmenekülünk, de nem tudunk meg semmi újat. És pluszba elmenekülni a követő hazai terepén nehéz. Az utolsó lehetőség pedig hogy hagyjuk a fenébe, és tesszük amit eddig. Legyen az első verzió.
~Arina, az az érzésem valaki követ. Menj a háztetőkre, és figyelj hátha meglátod. Thaug, menj előre a fogadónk irányába, és keress egy helyet ahol csöndben elkaphatjuk.~ mondom a Hálón keresztül mindenkinek. Ezután Illel lassítunk kicsit, időt hagyva a sequatornak, hogy felmérje a terepet.
-
Illia összefonja a karjait, majd újabb hangokat hallasz a Hálón keresztül.
~ Akkor most várni fogunk... Nos merre tovább? Szerintem folytassuk itt a keresést.
Közben a végszóra megjelenik Arina is.
~ Tanácsolom hogy keressünk egy tavernát valamelyik másik negyedben. A szegénynegyed kínálhatja a legtöbb segítő kezet, de attól tartok valamennyi a tolvajok kezében lehet. Én inkább keresnék kevesebb, talán érdemeikben rosszabb embereket, de hűségeseket.
~ Az nem feltétlenül okoz problémát, Arina, ha nincsenek sokan akkor képes lehetek arra, hogy hűségre bírjam őket.
Tudod mire gondol, csak Illia nem volt hajlandó konkrétan kimondani - Hűségre kényszerítse őket.
Thug némán bólint, majd kinéz az utca felé.
Azután újra elválnak az útjaitok, Arináék elindulnak a másik irányba, míg ti visszamentek azon az úton ahol jöttetek.
Hamarosan újra hatalmába kerít az érzés, hogy valaki (vagy valakik) figyelnek, ezért további utasításokat küldesz Arinának és Thaugnak a Hálón át.
~ Arina, az az érzésem valaki követ. Menj a háztetőkre, és figyelj hátha meglátod. Thaug, menj előre a fogadónk irányába, és keress egy helyet ahol csöndben elkaphatjuk.
~ Azonnal megyek. - mondja lelkesen Arina.
~ Egy jó kis terv, ez kellett nekünk.~ mondja Illia, majd élőszóban szólal meg. - Szóval, megnézzük esetleg a templomot, azt, a másikat. - mutat a háztetők közül felbukkanó tornyok felé, ahová építették az új templomot. - Nekem tetszik a város nagyon. Remélem körbejárjuk majd egyszer az egészet...
Továbbra is érzed azt, hogy figyelnek, bár gyakran változnak, néha el-eltűnik pár pillanatra. Néha ismerős arcokat pillantasz meg az utcákon. Talán az a koldus aki előtt elmentél már korábban is ült egy másik utcán, legalábbis nagyon hasonlítottak.
Majd Arina hangját hallod.
~ Nem látom, hogy valaki folyamatosan követne titeket, inkább... inkább folyamatosan követnek, de mindig mások, várjatok, megpróbálom követni az egyiket.
~ Adunk időt nektek. ~ válaszol Illia.
Majd Illia észrevétlen gyorsít a léptein.
- Haladjunk kicsit gyorsabban... nézzük meg az új templomot, kezdek megszomjazni. Tudsz esetleg egy helyet ahol felfrissíthetnénk magunkat?
Közben végre minden ház eltűnik a templom és köztetek, végre megérkeztetek. Egy hatalmas téren magasodik ki, akármennyire is próbálták eltűntetni észreveszed hogy a városfal majdnem a lábaidnál állt egykoron, így a templom egészen a városfal mellé került. Az új városfal mellé.
A templom magas és karcsú, méltóságot tükröz, mégis keménységet, a tornyok bár vékonyabbak, mint a többi torony, ugyanolyan masszívak.
-
Az, hogy többen vannak - amit megérzésem is megerősít - változtat a helyzeten. Ha csak egyedül lenne a kém, el tudnánk bánni vele. De ha több van, ez nem opció.
~Thaug, gyere vissza. Ha többen vannak, nem kapunk el senkit. Segíts Arinának.~ Felesleges említenem, hogy túl kockázatos, és a többi kém ellenséges lépésnek tekintené, ezt ők is tudják. De jó tudni, hogy követőink profik. Lesz kihívás.
~Mire számítasz? Ezek addig követnek minket, amíg csak tudnak. Azzal hogy ide-oda mászkálunk, csak húzzuk az időt. Ők ráérnek, de mi nem.~ üzenem privátban Illiának, amikor elindulunk a templom felé.
-
Nyitott szemmel sétáltok az utcán Illiával, a másik templom felé, csakhamar megérzitek, hogy valószínűleg nem egy ember az, aki követ titeket, hanem folyamatosan váltakoznak, azonban igen gyanús hogy ismerős arcokra leltek az emberek közt.
Hamar levonod a következtetést ebből, és visszahívod Thaugot, mert felesleges a csapda helyszínét megnézni, mert nem tudtok ennyi embert gond nélkül elfogni. Hiszen a többi biztos ellenséges lépésként vennék, és nem hagynák annyiban társuk elfogását.
~Thaug, gyere vissza. Ha többen vannak, nem kapunk el senkit. Segíts Arinának.~ szólsz neki a Hálón keresztül.
~ Indulok. ~ hangzik egy rövid válasz Thaug részéről.
~ Arius ~ szólalt meg Arina ~ Akkor Thauggal megfigyeljük őket, ha nincsenek olyan sokan akkor megnézzük kik azok és elfogjuk őket.
Majd Illia felé fordulsz.
~ Mire számítasz? Ezek addig követnek minket, amíg csak tudnak. Azzal hogy ide-oda mászkálunk, csak húzzuk az időt. Ők ráérnek, de mi nem.
~ Figyelj, akkor még nem tudtuk hogy többen vannak. ~ fordul feléd Illia. ~ Azt hiszem ideje lesz eltűnnünk.
- Arius - mondja halkan, majd hangosabban folytatja. - Itt van egy fogadó, ideje szerintem megkóstolni másféle ételt is, menjünk be, szembefordul hirtelen veled, elmosolyodik.
~ Arina, Thug, bemegyünk abba a fogadóba baloldalt, aminek a neve... Fogadó a Hét Medvéhez.
-
~Közben azt is elmondod, hogy mit sütöttél ki?~ kérdezek vissza Ilnek, miközben belépünk - szerintem egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott - fogadóba.
-
~ Hogy érted, mit sütöttem ki? ~ kérdezi Illia. ~ El kéne tűnnünk a gyanús szemek elől... Meg éhes vagyok.- kuncogását hallod a fejedben, miközben az arca rezzenéstelen marad. ~ Komolyságot. Itt kell elvileg lennie egy lejáratnak a csatornába, onnan könyebben vissza tudunk menni. Ha nincs akkor meg egy másik oldali ablakon kimászunk mit szólsz?
Majd Arináék felé.
~ Arina, Thaug, nézzétek bejön e valaki utánunk a fogadóba, vagy bámul befelé. Rendben?
~ Már nézzük is. ~ húgod hangja válaszol.
Majd beléptek a Hét Medvéhez címzett fogadóba, amely egy kedves kis helynek tűnik apró asztalok, vendégek jókedvűen beszélgetnek, közben valamiféle sültet és kenyeret esznek, hozzá bort meg sört isznak, mások valamiféle olyan ételt esznek amelyiket nem tudod azonosítani.
~ Le kell jutnunk a csatornákba valahogy. ~ szólal meg Illia, ~ a térkép, amit kaptunk, az azt mutatja hogy valahol itt ennek a helynek van egy lejárata. ~ hallod Il magyarázó hangját.
-
~Drágám, nem gondolod, hogy egy kocsmában igencsak nehéz elrejtőzni?~ kérdezem teljesen higgadtan, miközben beülünk az említett helyre.
~Egyrészt többen követnek, így könnyűszerrel figyelhetik a ház minden centijét is. Másrészt hogyan találjuk meg a csatornalejáratot? Ha szerencsénk van, a kocsmáros a mi pártunkon van, de erre kicsi az esély. Ha pedig nem, hogyan győzzük meg? Minden szembejövőnél nem használhatod az erődet, az túl feltűnő lenne, ránk találnának, és az igencsak bonyolítaná a helyzetet.~ vagy megölünk mindenkit (négy kráni egy kisebb hadsereg ellen), vagy mi halunk meg. Minél inkább a hagyományos módszerekhez folyamodunk, annál inkább tovább húzzuk az elkerülhetetlent. És minél később csapunk össze, mi annál erősebbek leszünk, ők pedig annál gyengébbek. De mindezt már nem mondom el Illiának, magától is rájön. Már azt is csodálom, hogy ilyet hibázott.
~Mi a helyzet odakint?~ - kérdezem most már a közös Hálón a kintiektől.
-
A kérdésedeidre, magyarázataidra csupán pár szóval válaszol a hölgy társad.
~ Bízz bennem ~ érzed ahogy rádmosolyog Illia.
Majd Arina felé fordulsz a Hálóban, és megkérdezed tőle, hogy mit látnak.
~ Thaug, ha jól látom három potenciális besúgót vett észre, akik korábban is voltak a környéken. Mindhárman a bejáratnál vannak, pontosabban rálátnak arra. Úgy tűnik az egyikük továbbáll.
Illia egy pillanatra elmereng, majd odalép a fogadós elé, és megszólítja az öreg, szálkás de már gyengülő idős férfit.
- Egy szobát kérnék. - majd odaad pár rezet a fogadósnak, akinek a tekintete néha néha eltévednek Illia mellkasa felé, majd bólint egyet, felkaparja a rezeket az asztalról, és azután a bal kezével valamerre elnyúl a kezével és az ujjai egy kulccsal térnek vissza.
Illia kiveszi a kezéből a kulcsot, rámosolyog a férfira, majd a kezedet megfogva elindul a lépcső felé. Úgy néz ki, ahogy nézed mintha valamiféle színjátékot játszana.
Aztán, amikor a lépcsőn elindultok, és elfordultok egy kanyarnál, elengedi a kezed.
~ Úgy érzem a ház túloldalán nincsen egy lélek sem, így biztonságban kimászhatunk a tetőre. Onnan meg nem lesz nehéz végiglopakodni a tetőkön, anélkül hogy felnézzenek.
Majd az emeletre érve az ajtót kinyitja, ami történetesen a jó oldalra nyílt, és odasétál az ablakhoz.
- Nos Arius, akarsz elsőnek menni?
Majd, a sorrendtől függetlenül sikerül felmásznotok az apró kiszögelléseken a deszkafatetőre, és ott könnyedén végigsétálhattok, anélkül hogy bárki alant észrevenne. Szemközt, Thaug gugoló pózából felemelkedik és a könnyű szellőben úgy néz ki mintha egy legendás hős lenne, csendben, méltósággal. Hamarosan mellé emelkedik Arina is, aztán a húgod a kezét a homlokához emeli, majd Thaug a fejével biccent nektek, hogy induljatok visszafelé.
~ Ideje felkészülnünk az akcióra.~ mondja Arina, majd nekifut a fal végének és átszökken az alatta huszonöt lábra elhelyezkedő utca felett, és port kavarva huppan le némán a másik épület tetejére. Illia is követi a felderítő példáját, és futni kezd a ház vége felé, önkéntelenül és nézed egy rövid ideig, mielőtt reagálnál, közben Illia elrugaszkodott, és ebben a pillanatban elindult Thaug is, és azután rajtad volt a sor.
Nem sok idő múlva már haza is értetek...
-
~Benned bízok. A szerencsében nem.~ üzenem Illiának. Közben Arina jelent kívülről. Úgy néz ki ezek a kémek mégsem olyan jók mint hittem, különben a hátsó ablakot és a tetőt is figyelnék.
Il közben elkér egy szobát - én pedig elképzelem hány módon ölhetném meg csendben feltűnés nélkül a kocsmárost -, felmegyünk, onnan pedig a tetőre.
-Hölgyek előre.
Il után én is kimászok a tetőre, majd Arináékkal együtt visszamegyünk alkalmi bázisunkra.
-Rendben, akkor készülés estére. - közlöm a többiekkel, majd hagyom hogy azt tegyenek amit akarnak. Részemről áttanulmányozom a térképet, kicsit pihenek és eszek, majd járkálok a házban, hogy jobban megismerjem.
-
Végül is kiderül, hogy Illia ötlete sikeresen végrehajtható volt, annak ellenére hogy nehezebbre számítottál, mikor felmásztatok a tetőre, de úgy tűnik felesleges volt aggódnod, mert nem volt senki aki látta volna.
Amint "hazatértek" abba az épületbe, ami ideiglenesen a szállásotokként szolgál.
Alaposan végigkutatod az épület szintjeit, és elsőként a pinceszintre mész, ahol nem változott semmi, amióta otthagytátok. Az üzeneted a hordón továbbra is ott lebeg:
"Még egy ilyen, és megtalálunk."
Nem találsz semmi változást, amennyiben a titkos szobába is benézel, ott is minden úgy tűnik hogy változatlan maradt.
A hordókban bort találsz, vörösbornak tűnnek.
Azután a fa csigalépcsőn visszajutsz a földszintre, ahol a jobb kezed felőli szobákat kutatod át, ott a konyha, ahol szinte végig a fal mellett egy széles asztalegyüttes áll, illetve a bal sarokban van egy nyitott kályha, ahol lehet sütni és főzni, amint belépsz a konyhába, bal kéz felől van egy ajtó, ami kis kamrába vezet, ahol el vannak raktározva az elemózsia, sózott husok csüngenek, a hordókban káposzta és paprika található.
A nagy asztal négy oldalán egy egy szék áll, ami érdekes mert maga az asztal majdnem három méter hosszú. A túloldali szobákban ruhásszekrényeket, ládát látsz, de nem tűnik fel más. A két lépcsô közt található a toalett egy nagy dézsa-medencével és onnan nyílik az árnyékszék.
Az emeleten négy szoba van, a lépcsővel szemközti Arináé lett, a lépcsö melletti a Thaugé, a lépcsővel ellentettben a te szobád volt melyen Illiával osztoztatok.
A negyedik szobában egy üres làda, egy asztal és efy ágy áll.
Asztal és láda minden szobában van, azonban ruhásszekrény csak a ti szobátokba fért ami egyértelműen a legnagyobb.
Illia a nagyobb szobában ül az ágyon, kitisztivltva az elméjét meditál, úgy tűnik n vett észre téged, vagy csak túlságosan elmerengett és nem szólít meg. Arina lekísért Thauggal téged a pince helységbe, majd amikor meglátták hogy nem változott semmi felmentek a fentebbi szintekre, Arina a földszinten kutatta át a raktárhelységeket, majd mikor jön kifelé, megáll, majd az ajtóhoz lép, lehajol és felvesz valamit.
- Azt mondják, készen vannak aa vértek és öltözetek. Amikor ötöt üt az óra a nagy szobában, Arina szól mindenkinek, megkeres téged, majd az emeleten a meditáló Ilnek és a fenő Thaugot, és pár perc alatt elkészülve, feltűnésmentesen felöltőzve, egyszerű fekete ruhákban indultok el, út közben megálltok a papírcetlire irt kovácsműhelynél.
A férfi már a bejáratnál várt rátok, majd egy fiatal fiu segítségével súlyos anyagokkal jelenik mindegyiket áthelyez a ti kezetekbe.