Első fejezet - Német-Római Birodalom

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Elcsüggedtem kicsit de valamiért számítottam rá,  hogy egy fia harcképes katonát sem kapunk. Női megérzés .Erdélynek még mindig nagyon rossz híre van és valószínűleg a hadjárat kudarca is is eljutott már ide. Ahová bebocsájtást nyertük kaptunk szállást, ételt, de embert nem.  A lovagnak valami baja van, beteg de nem kérdezem meg hogy mi az, főleg mióta meghalt az a szaracén akit magával hurcolt. A táplálkozás nekünk nem okozott gondot. Abba a klánba tartozunk akik "mindenből" ehetnek. A nappalok is hosszabbodnak ami nem jó, már nem sokáig tudjuk titkolni mik vagyunk. A határvidéken járunk este van, éppen a gondolataimba vagyok merülve amikor a lovag elkezd beszélni.
-Igaza van. Már jó ideje úton vagyunk ki tudja mi történt azóta Battenberg gróffal lehet, hogy már nem is él.- Válaszolok. Na azért a grófot nem olyan könnyű kivégezni de azt mondom amit a lovagnak tudnia kell és többet nem.
-Legalább a porhüvelyét vigyük haza hogy otthonában temessék el. De érzem él még.-Eközben felfigyelek a lovakra.
-Mi van a lovakkal, mitől ilyen izgatottak? Valami vadállat közelít? Jobb ha nem várjuk meg mi az.   
 

[SentinelWex]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:42
Jelen vannak: Siegfried, Anna és társaik

Anna épp, hogy kimondja az utolsó mondatát, három alak ugrik elő a sötétségből. Kettő elnyűtt kardot, a harmadik pedig egy furkós botot tart a kezében. Éhesnek és elkeseredettnek tűnnek, az pedig nem kérdéses, hogy ha lehetőségük nyílik rá, vért is fognak ontani. Mindannyian mezítlábasak, elnyűtt ruhákat viselnek és az élesebb érzéketek számára feltűnnek a csuklóikon és lábaikon viselt sebek. Elképzelhető, hogy egy közeli börtönből szökhettek meg. Siegfried orrát megcsapja a sebekből áradó mámorító vér illata. Annyi biztos, hogy nem keresztényekkel van dolgotok.

Anna kísérői épp a pataknál töltik meg a kulacsokat, így az első néhány szívdobbanásnyi időre csak egymásra számíthattok.

[Haldirien]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:42
Jelen vannak: Siegfried, Anna és társaik

A lovammal Anna és a három férfi felé táncolok. Kezeimet feltartom, hogy álljanak meg egy pillanatra.
- Szerencsések vagytok, hallgass... - rádöbbenek, hogy nem értenek, ezért Annát szólítom meg. Szem nem veszem le róluk, és készülök hogy gyorsan kell majd cselekednem.
- Kérlek fordíts! - kérem meg. - Szerencsések vagytok. Úrrá válhattok. Akik ellen hadba megyünk, családokat mészároltak le, kifosztották őket, azok bestiák sok sol vagyont szereztek, és ha segítettek nekünk megtörni őket. Gazdagok, urak lehettek! Csatlakoztok hozzám, és gazdagok lesztek, vagy megtámadtok és egyikőtök legalább a földben végzi. Másik kezemmel, ami Anna felé van igy nem látják, biztonság kedvéért megfogom a pajzsom tartósziját, és kioldom azt, és tartom. Ha megtámadnak a mint valami karddal élével vágnék a támadó felé

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Nem kellene elém állnia meg tudom védeni magam de jobb ha egyenlőre ezt Siegfied nem tudja. Lefordítom amiket mond ha nem is olyan hangzatosan mint ahogyan ő fogalmaz.
-Erdélybe tartunk, utánpótlást keresünk ha velünk tartotok nem kell ilyen rongyokba járnotok, mindig lesz mit ennetek innotok bőséggel, nem fogtok fázni, kaptok meleg ruhát is. Lássátok be a ti bunkósbotok semmit nem ér a lovagi páncél és az éles kard ellen. Ötig számolok ennyi idő van a gondolkodásra. Jobban jártok ha velünk tartotok. Egy kettő három négy öt...-Majd németül folytatom.
-Készüljön Lovag vad népek ezek te is Artemis, nem biztos hogy sikerült őket meggyőzni.

[Haldirien]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:43
Jelen vannak: Siegfried, Anna

Nem veszem le a szememet az ellenfeleimről, kitudja mikor mozdulnak meg. Közben mögöttem űgy tűnik a nő lefordítja a szavaim, így most várok. Az emberek arckifejezésén és a nő hanghordozásán úgy érzem, hogy nem ugyanúgy adta elő ahogyan én... Ami problémálat okothat, n ismerem a nyelvet, de a provokáló hanghordozást azt ismerem régóta.
- mit mondott? Mit mondott nekik?
Aztán az úrhölgy felém szól
-Készüljön Lovag vad népek ezek te is Artemis, nem biztos hogy sikerült őket meggyőzni.
Amikor legutóbb láttam a férfiú nem volt még itt, bizonyára visszatérhetett azóta.
" Szeplőtelen Szűz! Kérlek segítsd meg ügyünket, és ne kelljen vért ontanunk most."
-

[SentinelWex]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:43
Jelen vannak: Siegfried, Anna és társaik, valamint a három haramia

A három alak szembetűnően megzavarodik egy kicsit, amikor a nő a nyelvükön szólal meg. A pillanatnyi előny náluk van ugyan, hisz ti csak ketten vagytok és nincs a kezetekben fegyver, a kísérők pedig a pataknál itatták a lovakat, ám ez az előny igen hamar elvész, ha a kísérők is közelebb jönnek, ti pedig fegyvert ragadtok. Egyelőre úgy tűnik, hogy hezitálnak, de láthatóan nem tettek le a támadási szándékukról.

Siegfried gyorsan felméri a helyzetet: ha ez a három támadásba lendül, legalább mindegyiktől egy-egy csapást kell kézzel hárítania vagy a testével felfognia, mielőtt a kardját elérné. Anna sokkal szerencsésebb pozícióban van, neki mindössze az egyik kardot fogó alaktól kellene egy csapást elviselnie, mielőtt elérné a fegyverét. Persze ha minden jól megy, akkor megúszhatjátok vérontás nélkül.

[Haldirien]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:43
Jelen vannak: Siegfried, Anna és társaik, valamint a három haramia

Gyorsan felmérem a helyzetet, két elnyűtt kard, engem nem igazán sérthetnek meg vele, kivéve ha legyűrnek a főldre, a lovam leszúrhatnák, de az nekik bizonyára nem lenne céljuk. Hiszen zsákmány lenne, és nem ér semmit a döglött ló.
- Nem szükséges egyikünknek sem harcba bocsátkozni! Még ha nyertek is, súlyos árat fizetnétek érte, én azonban, a Szentséges pápa beszédét idézem:  Ami a pogány vallások követői tulajdonában áll, jog szerint, kárhozat büntetése nélkül megszerezheti magának azt a Kereszt katonája, hiszen az a keresztényektől elrabolt kincsek és vagyontárgyak. Gazdaggá tesz titeket az Úr, nem csak itt, földi éltetekben, de megbocsájtja nyomorúságos vétkeiteket, és az örök életet adja, a mennyország kapuját nyitva hagyja a Krisztus keresztje alatt elesett és harcoló emberek számára. Ha megtámadtok, talán győztök, talán nem, ha csatlakoztok, akkor földi kincseket, s a Szeplőtelen Szűz  által pediglen boldogságos és örök életet szereztek! Hát nem jobb-e az mit én ajánlok?

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Hátrálok egy kicsit remélve, hogy társaim befejezték a lovak itatását és a közelben vannak, de nem hagyva ott a lovagot egyedül.
-Artemis, Elena hol vagytok már?-Kiabálva feléjük latinul.
-Nem látjátok mekkora bajban vagyunk?
Majd újra a lovag mellé lépek nem a háta mögé. Ne érezze hogy egyedül kell küzdenie.
-Siegfried Lovag! Az ilyen Szent beszéddel csak olajat önt a tűzre. Ezek istentelen népek, pogányok. Templomot még közelről sem láttak. De ha kéri minden egyes szavát szó szerint lefordítom. Viszont azt ajánlom legyen résen ez már nem a rendház. Képzelje azt, hogy megint Jeruzsálemben van. Ugyanaz csak nem Mórokkal.-Szólok most németül a lovaghoz kicsit hadarva, nem is biztos hogy minden szót jól mondtam ki. De a lényeget közöltem.

[SentinelWex]

Helyszín: Német-Római Birodalom, határvidék
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 29. napján, este 10:43
Jelen vannak: Siegfried, Anna és társaik, valamint a három haramia

A haramiák fölött minden bizonnyal győzött az éhség és az elkeseredettség érzése, mert egyik a másik után magasba emeli fegyverét, hogy lesújtson vele. Az első csapás Siegfriedet találja el, aki a bal karjával ösztönösen hárít. Ennek köszönhetően az olcsó minőségű penge csak a felkarját hasítja fel. A második haramia csapása is a lovagot célozza, de célt téveszt, míg a harmadik támadó furkósbottal a kezében Anna felé csap. Úgy tűnik, a szavak ideje lejárt.

[Harci körök következnek, ezt követően megírom a harc összefoglalóját.]

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Hátrálok néhány lépést hagyom a lovagot harcolni egyenlőre, és azt sem szeretném hogy a lova eltaposson. De attól tartok be kell szállnom ha nem is karddal.