Az idő nem igazán kedvezett számomra, bár képes voltam nappal is utazni, ezzel elkerülve azt, hogy "betegségemet" feltáruljon embertársaim előtt, nagyon meggyengített az út, a bestia közben nem gyengült, és ez, illetve a menet ténye végül elszólította mellőlem azt, Musztafát, akinek a vére megválthatott volna egy időre.
És mindezt az kísérte, hogy eddig egy nemest sem sikerült meggyőznöm a Magyar hadjáratra. Egyet sem, voltak akik megvendégeltek, de semmi mást nem tudtak adni. Nem tudtak harcosokat, lovagokat, hiába szólítottam őket a Szűz és az Úr nevében, hogy segítsenek a Szűz királyságának, amelyre a bukott angyalok által megrontott pogányok ezrei rontottak hogy hústépő fogaikkal marcangolják szét a keresztény magyarok szíveit, nem segítettek nekünk.
Akaratlanul is úgy érzem, felesleges is további segedelemben reménykednünk, és helyezzük sorsunkat az Úrba, hiszen... úgy tűnik nem lesz egy olyan lelkiismeretes kiváltságos, aki hajlandó lenne a saját, a családja és mások lelki üdvéért küzdeni az Úr nevében és a Krisztus jelvényét magára véve menetelni a Sátán seregei és szolgálói ellen, nincs senki aki merné felemelni a Krisztus paizsát hogy védelmezze azokat, akiknek szükségük lenne rá.
Nincsenek oly lelkiismeretes, hit által átjárt és a Szentlélek által megfényesített lelkű emberek akiknek lelkében az Úrnak tüze munkálkodik.
Nagy búbánat kerít hatalmába ennek felismerése révén, ami tovább fokozódik, azáltal hogy tudom, hogy ha más nem egy héten belül újra feltámad bennem a Sátán. Legszívesebben szélsebesen vágtatnék, hogy még idő előtt elérhessem a pogányok hadát. Úgy tűnik a germánok harcos nemzetsége megtagadja a segítséget a magyar királytól.
Egyetlen vigaszt az nyújt számomra, mindahányszor az éjszaka felnézek a holdra, hogy bár nem szereztünk magunk köré lovagokat, legalább még nem hozott össze a sors vele.
Kétségbeesésem idején elcsendesedem, és a megváltóhoz fordulok tanácsért és segedelemért.
- Megváltóm, uram Jézus Krisztus, bocsásd meg az én vétkeim, melyekkel nap mint nap szennyezem be lelkemet és szívem. Kérlek uram, te tudod hogy a magyarok mennyire hithű nemzet, kik első királya koronáját a Szentanyának, a Szeplőtelen Szűznek ajánlotta fel, te látod a lelkük tisztaságát és a hitbuzgóságukat, mely által alig pár évtized alatt az egész nemzetségük megkeresztelkedett, tudod, mekkora szüksége van a Magyar Királyságnak rád és az ég segedelmére.
- Úrnő - fordulok Anna felé, csupán a rang megnevezésével függetlenítve magam tőle. - Attól tartok felesleges tovább keresnünk azokat a seregeket, akik felvarrják mellkasukra a keresztet, mert attól tartok hogy nem itt vannak. Javaslom hogy mi hamarabb siessünk Battenberg gróf után.
