Első fejezet - Német-Római Birodalom

[Haldirien]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, hajnali 04:59
Jelen vannak: Siegfried és a nagymester


A kínos csendben csak állok, és a mester arcát nézem.
Semmit sem árul el az arca, ahogy sohasem tette.Hiába fürkészem, csak olvas, majd rámnéz. Néma csend, mintha a kolostor katakombájában lennék.   A várakozás során az ajkamba harapok, majd nemsokára megszólal a mester.
- Hosszú út áll előtted Siegfried. Örvendezz, mert Isten kinyilvánította akaratát.
Meghajolok a rend mestere előtt.
- Egy kérdést megenged?... Mikor lovaglunk ki? - kérdezem tőle. Majd meghajtom fejem, megfelelő távolságba hátrálok és megfordulok.
Utam a testvéreimhez vezet, hisz még egy imádkoznom kell, részben a hadjárat miatt is.

[SentinelWex]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, hajnali 04:59
Jelen vannak: Siegfried és a mester

A mester arca felderül, s úgy néz rád, mint ha maga a Megváltó lennél.
- Ó nem, a rend nem tart veled. Ezt az utat neked kell járnod azokkal, akiket az Úr majd melléd rendel. - utal a levelet hozó nőre.
- Használd bölcsen az itt tanultakat és ne vesztegesd az idődet. Csatlakozz a Battenberget megsegítőkhöz és képviseld rendünket Istennek tetsző módon. A hajnal közeleg, de amint lemegy a nap, útra kélhetsz. - bocsájt utadra a rend mestere.

Miután nem sok időd maradt napkeltéig, mindössze egyetlen ima erejéig csatlakozol a többiekhez, majd visszatérsz menedékedbe a gyilkos napsugarak elől. Hamar álomba merülsz, mint ha a tested előre próbálna felkészülni a megpróbáltatásokra.

[Haldirien]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, hajnali 04:59
Jelen vannak: Siegfried és a nagymester

- Ó nem, a rend nem tart veled. Ezt az utat neked kell járnod azokkal, akiket az Úr majd melléd rendel.
- Használd bölcsen az itt tanultakat és ne vesztegesd az idődet. Csatlakozz a Battenberget megsegítőkhöz és képviseld rendünket Istennek tetsző módon. A hajnal közeleg, de amint lemegy a nap, útra kélhetsz. -
Elhűlten hallgatom, mint akiben összetört a világ.
- Mester- nem áll rá atyámra a szám-... Megértem ha csupán jelképesen veszünk részt a harcban... De egy lovag még jelképnek is kevés, nem gondolja... Főleg ha a magyar árnyékurak ellenünk pártolnak, hiszen ősi és ocsmány lelkükben még tűzként égnek a hitetlen és pogány bálványok! - majd elhalkulok. Ha meg kell halnom meghalok. Isten  és a kereszt, az emberek nevében. - Engedélyt kérek távozni, vissza kell mennem a rendtársaimhoz befejezni az esti imát.
"És azért imádkozni hogy elkerüljem Őt."
Majd fejem meghajtva kilépek a szobából, visszafelé indulva a rendtársaimhoz.
Aznap éjjel az imámba újabb sorok szövődtek.
"Megváltóm, eléd leteszem kardomat, ígéretet tettem hogy oltalmazni fogom kik a nevedben élnek. Azokra most bálványimádók törtek, elvéve életüket és elpusztítva földjeiket. Bárányaidra farkasok törtek, turulmadarat viselve mellükön. Te még Izmael fiainak a fosztogatásai ellen kardokat adtál a bárányok némelyikének, hogy az megvédhesse a többit. Segíts engem, adj erőt karomba és szívembe, hogy megvédhessem bárányidat nemes anyád, a Szeplőtelen Szűz felesküdött kardjaként a Kereszt nevében, Róma nevében.
Szeplőtelen Szűz, mindig is anyámként tekintettem rád, igaz, fel nem érhetem tehozzád, de esedezve kérlek...segíts megóvni Fiad gyermekeit, kiket ellenség tép. Kérlek adj nyugodt szívet, ha az ő védelmükben az utolsókat lélegzem, de adj erőt felállni, ha szükségük van rám. Tudom, mit tehetne egy kard ezernyi farkas ellen? Hiszen jómagam csupán egy karddal felruházott bárány volnék.. Mégsem menekülésemért imádkozom tehozzád, Szeplőtelen Maria, azért imádkozom hogy óvj az árnyékúrnő fagyos érintésétől és tomboló közelségétől..."

[SentinelWex]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, este 9:00
Jelen vannak: Siegfried

Lassan nyílik ki a szemed és bár heves álmokra számítottál, pihenésed álmoktól mentes volt. Az éjszaka folyamán tested elégetett valamennyit a szervezetedben lévő vérből, hogy élettelen létedet egy újabb éjszakával hosszabbítsa meg. Belsődben felmorran a bestia és arra ösztönöz, hogy vért vegyél magadhoz. Most azonnal! Urrá leszel a késztetéseden, de tudod jól, hogy ez nem mehet sokáig tovább. Rövidesen vért kell szívnod, egy pogány vérét.
Nagy feladat előtt állsz, a mester szerint egymagad fogod képviselni a rendedet, hogy megóvd a magyarokat a rájuk törő pogány hordáktól. Pillanatnyi kétségek gyötörnek, de hála erős hitednek, ezektől hamar megszabadulsz.
Nincs sok időd, hogy felkészülj és a levelet hozó nő is azt ígérte, hogy ma este visszatér, hogy megkapja a válaszod. Az ágyad mellett lévő jellegtelen asztalkára tekintesz, melyen ott hever a Holló által írt levél.

[Haldirien]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, este 9:00
Jelen vannak: Siegfried

Éjszaka, amikor az úr utolsó fénye is eltűnik az égboltról, és csak a fényes hold és a csillagok kapták birtokba az eget, kinyitom a szemeimet.
"Furcsa... Nem láttam álmot..." hirtelen boldogság és öröm telít el, de pillanat alatt szertefoszlik, ahogyan ördögi énem felüvölt az áldozatért, és követeli a mai "kenyerét".
Sikerül csendesítenem az Ördögöt, és felüllök az ágyon.
Kicsivel mindig korábban keltem a többieknél mert így feltűnésmentesen juthatok le a pince-cellákhoz.
Felállok az ágyamról, majd az ágyammal szembefordulva letérdelek
-„ Üdvözlégy Mária, Istennek, imádkozzál érettünk, bűneinkért, most és halálunk óráján amen." - mondom el a közkedvelt, de igaz imát, majd egy szertartásosabba kezdek, az őrangyalom felé, amennyiben még van. Bár mindig is reméltem hogy maradt mellettem az őrangyalom.

„Angele Dei,
qui custos es mei,
me, tibi commissum pietate superna,
illumina, custodi,
rege et gubérna.
Amen."
Suttogom a szavakat a fénybe nézve, majd felállok, és óvatosan felveszem a mindennapi ruhámat, csuhámat és óvatosan kilépek a cellámból, és a pincébe indulok
„Megváltóm, ki bűneimért szenvedtél, kérlek bocsássd meg a következő cselekedetem. - Kihúzom magam és a pincébe már határozott lovagként néz ki.
A harmadik cellában élt Muszum, vagy kicsoda lehet, aki megosztja a vérét velem.
Beosonok az ajtón, a koránkelés jó indoka az hogy a pogány is alszik, akit Jeruzsálemből hoztunk magunkkal.
- „Oh, Szeplőtelen Szűz! Kérlek bocsásdd meg tengernyi vétkemet, és azt most tennem kell."

[Az Ezüst Utazó]

Helyszín: Német-Római Birodalom. Egy helyi temető kissé elhagyatott kriptája.
Időpont: Április havának 4. napja este 9 óra.
Anna:

A reggeli nehéz elalvás már elmúlt álmatlan a nappal mint ahogy ez mindig is. Erős kopogás hallatszik.
-Mennünk kell asszonyom a nap már nagyjából két órája lement.-Ez Artemis hangja. Összeszedem a dolgaimat, igaz nincs sok holmim, és indulok. Bezárom magam után a kripta ajtaját és elteszem, még jól jöhet.
-Minden rendben volt?
-Igen Asszonyom!
-Elena?
-Vele is! Kinn vár!
Bólintok és intek, hogy induljunk. Artemist és Elenát a velem való élet megtanította arra hogy nem kedvelem a hosszas körmondatokat. Igen, nem, jó, nem jó, igaz nem igaz, stb. A fajtámmal való társalgást csak úgy hívom magamban, "beszélni a semmiről".Lóháton nagyjából fél óra az út a rendházig. Újra kopogok bár most nem olyan veszett módon mint az első alkalommal és nem üvöltözöm a lovag nevét. Ha szerencsém van a kapus jó kedvében van, de senki sem szereti ha ilyen későn zaklatják. Siegfried lovag vár rám "bár ki tudja". Lehet hogy rég eltépte azt a levelet.  Ha nem nyitnak nekem ajtót akkor összeszedjük ami kell és még ma éjjel indulunk Erdélybe.

[SentinelWex]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, este 9:20
Jelen vannak: Siegfried, muszlim fogoly

Siegfried gond nélkül tud táplálkozni a muszlimból - akit hazájában Musztafaként ismertek -, már-már túlságosan is könnyen. A vérét adó halandó elmerül a vérszívás okozta gyönyörben, teste elernyed a vámpír erős karjai között. A vére édes, mint a méz és illata olyan finom, mint a sokáig érlelt boroké. A Siegfriedben uralkodó bestia egyre többet és többet akar, de a lovag megtanult már nemet mondani neki. Erre a képességre szükség lesz az út során is, nem engedheti meg magának, hogy átka leleplezze.
Anna is rövidesen visszatér a rendházhoz, nem sok vesztegetni való ideje maradt, mielőtt útra kelnek.

[Haldirien]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, este 9:20
Jelen vannak: Siegfried, muszlim fogoly

Óvatosan léptem a csiszolt köveken, nehogy felkeltsem rendtársaimat, majd végül elérkezek a keresett cellába, kezembe veszem a kulcsát, majd beleillesztem a zárba. És kinyitom.
A szaracén aludt amikor felétornyosultam, azután felpattantak a szemei.
- Ülj fel. - suttogom a fülébe, majd engedelmeskedik.
"Kérlek Megváltóm, bocsáss meg!
Félrehajtom a férfi felét, majd a nyakához hajolok, és óvatosan beleharapok. Hirtelen friss, meleg vér száguldott keresztül a számon.
Éreztem, ahogy megjelenik az Sátán, és arra biztat hogy szívjam ki a férfi összes vérét. Szerencsére sikerült nagyon hamar megtanulnom, mielott egy embert is halálba taszítottam  volna.
Érzem, ahogy a fogoly számára is pompás érzet a folyamat,  így kissé mélyebbre véstem a fogaimat .
Miután ez az 'aktus' megtörtént, a férfi vállára teszem a kezem.
- Musztafa. El kell kísérned engem. A célállomás a Kárpát Medencében fekvő Árpád- Királyság.
Azután kikiserem, persze mindig óvatosan, hiszen ki tudja mikor akar szökni.
Visszatérek a cellámba majd a korábban, pontosan tegnap összerakott felszerelést és a dolgaimat magamhoz veszem.
- Irány az istálló. Tudsz lovagolni? - kérdezem a foglyomtól

[SentinelWex]

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza, Német-Római Birodalom
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján, este 9:45
Jelen vannak: Anna és kísérői, kolostorszolga

Kísérőiddel visszatértek a rendházhoz s míg a többiek megtartják a lovad kantárát, te odasétálsz a rendház kapujához és bekopogsz rajta. Ezúttal hamarabb érkezik válasz a kapu mögül, egy megfáradt arcú kolostorszolga erőfeszítéseinek köszönhetően a kapu résnyire kinyílik, ő pedig kidugja az arcát. Különös kontraszt ez számodra, de a küldetéstudatod legyőzi benned a késztetést, hogy akár egyetlen szóval is gúnyold szerencsétlent.

- Jó estét! - köszönt, s hangjából kiderül, hogy az arcán lévő fáradtság az egész testét eluralta.

[Az Ezüst Utazó]

Helyszín:Német Lovagrend Rendháza
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 4. napján. este 9:50
Jelen van Anna és kísérői Artemis, Elena és a templomszolga.

A templomszolga nehezen nyitott nekünk kaput. Látszik rajta nem szívesen kelt ki az ágyából. Ami bizonyára kényelmetlen és hideg de még mindig jobb mint itt ácsorogni. És egy idegen nővel beszélni. A háta közepére kívánhat magában.
-Önnek is jó estét! Ne haragudjon hogy ilyen későn zaklatom Siegfried lovaggal kell beszélnem ő maga mondta hogy ebben az időpontban jöjjek vissza.-Egy hópihe ráhull a köpenyemre aztán még egy és még egy. Enyhe havazás csak pár percig tart.
-Nem szeretném megszentségteleníteni a rendházat nekem itt is jó a kapuban beszélni vele, csak annyit kérek, ha megtenné hogy szól neki itt vagyok és várok rá.

[SentinelWex]

Helyszín:Német Lovagrend Rendháza
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 4. napján. este 9:50
Jelen van Anna, Artemis, Elena és a templomszolga

A templomszolga kinyitja előtted a rendház kapuját és beljebb tessékel benneteket.
- Hát miféle keresztények lennénk mi, ha nem követnénk Jézus vendégszeretetét? Jöjjenek csak beljebb. - válaszolja a templomszolga, s kezével int nektek.
Lovaitokat gyeplőn vezetve léptek be a rendházba. A várt látvány fogad benneteket: egyszerű körülmények között élő emberek, kiknek hite olyan, akár a tűzben edzett vas.
A lovakat a kapu mögött tudjátok kikötni, majd a templomszolga egy közeli épülethez irányít benneteket. Valószínűleg egy használaton kívüli lakrész, egy ággyal, asztallal és néhány székkel.
- Megyek és tudatom Siegfried testvérrel, hogy vendégei érkeztek. Addig is kérem, maradjanak itt, elvégre sokkal kellemesebb itt, mint a kapu előtt ácsorogva. - azzal elindul a rendház központja felé.

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Helyszín: Német Lovagrend Rendháza
Időpont: Az Úr 1211. évének április havának 4. napján. este 9:50.
Jelen van:Elena, Artemis  és Én:

Artemis a lovakat kiköti a rendház előtt Elena intésemre leül az egyik székre Artemis állva marad.
-Köszönjük a szíves vendéglátást Jézus urunk nevében is, áldja meg a Jóisten!-Keresztet vetek. Ránézek Artemisre majd Elenára, kövessék a példámat.
A templomszolga elsietett, hogy megkeresse Siegfied lovagot. Félig magamban félig Elenához beszélek.
-Meglátjuk mi lesz!

 

[SentinelWex]

Helyszín:Német Lovagrend Rendháza
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 4. napján. este 9:50
Jelen vannak: Siegfried, fogoly, templomszolga

Az istállóban a lovakat szerszámozzátok fel, amikor megjelenik a templomszolga. Tudod, hogy ez a férfi ma a kapunál teljesít szolgálatot, így nem kétséges, hogy azért jött, hogy értesítsen az érkezőről. Gyanúd be is igazolódik, amikor fáradt hangján megszólít.
- Egy hölgy vendég várja önt két kísérőjével. Bátorkodtam beljebb invitálni őket és most az öreg szálláson várják, hogy fogadja őket. Tehetek esetleg még valamit vagy visszatérhetek a kapuhoz? - néz rád és a válaszodat várja.

[Haldirien]

Helyszín:Német Lovagrend Rendháza
Időpont:Az Úr 1211. évének április havának 4. napján. este 9:50
Jelen vannak: Siegfried, fogoly, templomszolga

Nos hát itt van, elkezdődik. Indulunk... akár a halálba? De kötelességem, hiszen a Szeplőtelen Szűzre tettem fogadalmat, és még I Stephan király adta a Magyar Királyságot Szűz Mária kezébe, ahogyan a zsidók adták azt az Atyának kezébe.
Fejem meghajtom a barát előtt.
- Kedves testvérem, én ezen éjszakán elhagyom a kolostort, a rendmester parancsára a Magyar Királyságba lovaglom. Az a hölgy is ezért van itt. - "hölgy... mily nehezen esett kiejteni ezeket a szavakat, régen minden könnyen ment... de azóta..."
- Mustafa, az az öszvér lesz a hátasod, nem olyan mint amin ültél a Szentföldön, de legalább nem gyalogolsz. - "Még mindig nem tudom hogy megért-e engem vagy sem, de hát mindegy."
Lovamat kivezetem az istállóból, és megállítom az szállásom előtt.
- Megtudná fogni a lovamat, testvérem? - kérdem meg a kapuőrt. - El kell hoznom a láncingemet és a vértemet.
Amikor megfogja a kantárat, én gyors lépésekkel, persze halkan megpróbálok elindulok a cellám felé, beérve oda felveszem a már előkészített kardomat, láncingemet, tunikámat a fekete kereszttel, sisakomat, kesztyűm és pajzsomat, majd magamhoz veszem a reggelimet. Aztán visszaindulok az udvarra. Közben imám megismétlem melyet tegnap este mondtam.
"Megváltóm, eléd leteszem kardomat, ígéretet tettem hogy oltalmazni fogom kik a nevedben élnek. Azokra most bálványimádók törtek, elvéve életüket és elpusztítva földjeiket. Bárányaidra farkasok törtek, turulmadarat viselve mellükön. Te még Izmael fiainak a fosztogatásai ellen kardokat adtál a bárányok némelyikének, hogy az megvédhesse a többit. Segíts engem, adj erőt karomba és szívembe, hogy megvédhessem bárányidat nemes anyád, a Szeplőtelen Szűz felesküdött kardjaként a Kereszt nevében, Róma nevében.
Szeplőtelen Szűz, mindig is anyámként tekintettem rád, igaz, fel nem érhetem tehozzád, de esedezve kérlek...segíts megóvni Fiad gyermekeit, kiket ellenség tép. Kérlek adj nyugodt szívet, ha az ő védelmükben az utolsókat lélegzem, de adj erőt felállni, ha szükségük van rám. Tudom, mit tehetne egy kard ezernyi farkas ellen? Hiszen jómagam csupán egy karddal felruházott bárány volnék.. Mégsem menekülésemért imádkozom tehozzád, Szeplőtelen Maria, azért imádkozom hogy óvj az árnyékúrnő fagyos érintésétől és tomboló közelségétől..."
Majd mikor visszaérek átveszem a lovat a kapuőrtől majd kikötöm az öreg szállás előtt, és benyitok az ajtón.
- A Szeplőtelen Szűz áldása kísérje magukat. - köszöntöm őket. "Kitudja lesz-e alkalmam ezt búcsúzáskor mondani, jobb kétszer áldásért könyörögni, mint egyszer sem." - Itt van egy szerény kis étel amennyiben megéheztek. teszem le a fatányéron heverő ételt.
- De lehet a legjobb az lenne ha indulnánk mihamarabb.

[Az Ezüst Utazó]

Anna:

Nem kell sokat várnunk Siegfried lovagra. Nem egyedül érkezik hanem egy szerecsennel. Meg akar kínálni étellel de hárítok.
-Köszönjük de már elköltöttük az estebédünket, és  igaza van jobb mihamarabb indulni.-Felállok az asztaltól. Érdekelne mit keres itt ez a szerecsen de egyenlőre nem teszem szóvá.
-Még meg sem köszöntem, hogy velem tart, Isten vezesse lépteit!-Felszállok a lovamra a kísérőimmel együtt. Mikor jártam utoljára Erdélyben nem tudom. Elindulunk. Hagyni fogom hogy a lovag diktálja a tempót, végül is férfi. Legyen ez az az ő kiváltságuk.