Innsbrucki Heinrich
*Elismeréssel adózik fegyvernökének, amiért odafigyelésről és alaposságról tesz tanúbizonyságot a tanítása során. Az okítás végén megdicséri ghoulját s nyugodt szívvel adja meg magát a nap emelkedésének. Tudja, hogy Dietrich helyt fog állni a káinita etikett s politika kavalkádjában, s nem hoz szégyent saját fejére s vérére. Ahogy a fáradság egyre jobban maga alá gyűri, még pár futó gondolat felbukkan fejében a holnapi napról, de bizonyos benne, hogy őszintesége s egyenessége nem sodorja bajba, s nem támogatók nélkül tér vissza Battenberghez.*
*Másnap próbálja minél hamarabb rendezni a gondolatait ébredése után s egy bólintással veszi tudomásul, hogy a nappali időszak nem várta aggasztó hírekkel. A tegnapi véres, gennyes gyolcsköteget óvatosan, de rutinmozdulatokkal tekeri le magáról, majd az előkészített vizes edényben megmártja egyik kendőjét, mellyel felületesen megmossa sebeit. Holt testét immár új gyolcs mögé rejti s magára ölti a rend egyen viseletét. A kardja felcsatolása közben lesz figyelmes ghoulja megtorpanására s annak okozójára. Hirtelen nem tudja mire vélni a malkavita jelenlétét, s mire megszólalna, az öreg már kántálásba kezd.*
<...Átkozott rejtélyek s feladványok...>
*Fut át gondolatain s biztos benne, hogy a szavak hasonló jelentéssel bírnak, mint egy nappal ezelőtt, mellyel egy életet lehetett megmenteni. De vajh mit s mi köze hozzá? Rá vonatkozik vagy Luciusra? Esetleg az eltűnt nosferatura? Próbálja összeilleszteni a mozaikokat, melyek csak a háborodottak elméjében áll egésszé. De így csak a lovag számára szilánkok, melyek felsérthetik az elméjét. Heinrich úgy véli, az öreg a vérvonaláról beszél. Talán a lasombra bebörtönözte volna klántársát, kinek helyét más próbálja pótolni, mint kém vagy titkok szerzője? Talán a fenőkő Lucius hadnagyát jelentené, a gerenda meg magát Luciust? Hiszen a fenőkő szerepe a kard élezése, a gerenda pedig a terhek cipelője. A szurok a mélység lenne, a háború, mely el akarja nyelni a vidéket? Vagy ez az egész messzebbre mutat, mint Szászkézd, akkor pedig Battenbergre utal? Túl sok a kérdés s bármi bírhat jelentőséggel. Lehetetlen összerakni, ahhoz hogy megértse, úgy érzi neki is meg kellene háborodnia. De addig a homályban bolyong, ingoványos lápvidéken.*
*Végül az öreg kilép a transzból s immár egyenest a nosfertu szemébe néz. Bármi történjék, az öreg sokat segíthet nekik, meg kell győznie Lucius, hogy bocsássa velük Medgyesre.*
- Köszönöm a tájékoztatást, Ezékiás, úgy hamarabb vonulunk Urad színe elé. Fegyvernök, tájékoztasd Szászkézdi Alexandrut s a többieket is a változásokról.
*Valami azt súgja, nem a herceg küldte az öreget, mégis felkereste. Segíteni szeretne a nosferatunak, bármily céljai is legyenek az öregnek. Amint Dietrich távozott ismét a malkavitára összepontosít s lágyan beinvitálja.*
- Kerülj beljebb, öreg. - csak azután folytatja, hogy a káinita belép a menedékbe, ahol hellyel kínálja. - Mondd, Ezékiás, miért jöttél valójában?
*Halkan beszél, mint aki fél, hogy hangjával felsérti a nyugalom s a csend törékeny harmóniáját. Nem folyamodik cselhez, hogy kiszedje az öregből a céljait, egyenesen rákérdez. A másik pedig vagy elmondja, vagy nem. Szeméből az őszinteség sugárzik s az érdeklődés.*
