Első fejezet - Szászkézd

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A másodpercek ólomszárnyon repülnek, súlyos léptei fémesen kongnak a kőpadlón. Tekintete összeakad a megláncoltéval, akiben felfedezi a gyűlölet lángjait. Ha igazi lovag, úgy a büntetését méltón fogadja, a büntetés mértékétől függetlenül. Érzi, hogy a gyűlöletet a nosferatunak címzi. A toreador még nem értette meg: a nemesség nem születés kérdése, a hovatartozás csak béklyó mi gúsba veri az akaratot. A nemesség a szív döntése az ész s a megszokott felett.*

*A láncok csörömpölve hullanak alá a földre, a férfi csuklóit fogva tartó vas enged a zárnak. Egy pillanatig a földre rogyó lovagra néz. A szeméből az erő sugárzik, semmint a gúny vagy az önteltség. Egyenrangúnak véli a földön küzdő nemest, nem alárendeltnek. Majd visszafordul Szászkézd vértestvérei felé, hangja ismét körbelengi a templomot. Rekedtes és fájdalmas a beszéde, de mégis mintha angyali kórusként hangzana, oly egyszerű igazságról szól, mivel még a herceg sem vetekedhet.*

- Isten meghozta ítéletét. Letekintett a Mennyből s a rózsák lovagjának lelkébe pillantott. S annak megkegyelmezett, bűneit eltöröltette. Az, ki kiállta a kulcs próbáját, az, ki az egyetlen helyes döntést hozta, ki a szabadító, az nem én vagyok. Hanem ki kezemet vezette: maga a magasságos Úristen. Emígyen, Alexandru nem nékem tartozik engedelmességgel, csakis a Teremtőnek.

*Ismét letekint Alexandrura, immár neki címzi szavait.*

- Emelkedj hát föl, lovag, s szolgáld az Urat, mint hogy a próféták s Őnéki angyalai szolgálják Őt.

*Ezzel a tettével szándékozik megmenti őt a szégyentől, mely élete végéig elkísérné a klánján belül. Lucius pedig a bűnbocsájtást követően jogát vesztette felette, mint hűbérura. A nosferatu nem kíván élni egy olyan szolgálóval, kit nem rátermettségével vagy barátságával nyert meg. Amennyiben igaz lovag a toreador, úgy megérti, hogy lekötelezettje a leprásnak, a becsületkódexe nem sugallhat mást. Ha pedig nem tartja magát hozzá, úgy nem kár érte.*

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:05
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása

Alexandru arcán megkönnyebbülés fut át, amikor láncai lehullanak. Felegyenesedik, s azonnal láthatóvá válik nemes tartása. Először Luciusra néz, hozzá intézi szavait.
- Uram megengeded, hogy szóljak?
Lucius beleegyezően bólint, így folytatja, s ezúttal már hozzád és a jelenlévőkhöz is beszél.
- Innsbrucki Heinrich. Köszönöm neked, hogy hagyományainkat elfogadva vállaltad, hogy bírám leszel. A herceg igen nagy megtiszteltetésben részesített, mikor  téged választott ki erre a feladatra. Hiszem, hogy kezedet Isten vezette és általad ő is ítéletet mondott felettem, mely ítéletet büszkén fogadom el. Hagyományaink értelmében bírámnak kell felajánlanom szolgálataimat, s ezt örömmel meg is teszem.

Féltérdre ereszkedik előtted, szavai betöltik a termet.

- Én, Alexandru, a Rózsa lovagja ezennel felajánlom szolgálataimat Innsbrucki Heinrichnek, kinek a Mindenható jóvoltából szabadulásomat köszönhetem. Büszkén beállok fegyverhordozói közé, s küldetését szent küldetésemnek tekintem, míg szolgálati időm le nem telik vagy az Úr magához nem szólít. S ha a bírám hagyományainkat tiszteli, úgy kérem, teljesítse be rajtam a hagyományaink által előírt ítéletet is.

A teremben lévők ezúttal ismét feszült csendben vannak, s mindannyian arra várnak, hogyan reagál a Nosferatu.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Belsejében az elismerés árad szét, ahogy a toreador beszél. A férfi ízig vérig lovag, mely nem hagyja előítéleteit érvényesíteni. A nosferatu biztos benne, hogy ez nem színjáték, a becsület többet ér a képmutatásnál s az egyéni érdekeknél. Természetesen az isteni pártfogásra nem reagál, tudja, hogy Isten már rég elfordította tőle arcát, s sötétségben hagyta. Csendben, tiszteletteljesen magasodik a féltérdre ereszkedő lovag előtt, majd csak akkor szól hozzá, ha Alexandru befejezte.*

- Én, Innsbrucki Heinrich, véremre esküszöm, tartom magam a hagyományaitokhoz. Örömmel a szívemben fogadom a Rózsa lovagja, Alexandru esküjét s büszkén látom oldalam mellett békeidőben, s mikoron eljő a kard ideje. Esküdet címed s szavad pecsételi, úgy pecsételje az enyémet is.

*Ezután megvárja, míg a lovag felemelkedik a térdeplő pozícióból, majd visszafordul a herceg s udvartartása felé. Újból felölti magára a halandó álcát, hogy az átvérzett gyolcs rétegeket elrejtse. Az illem úgy kívánja, hogy ne keltsen feleslegesen undort a megjelentek között.*

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:07
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása

- Pompás! - mondja a herceg és nem tudod eldönteni, hogy hangjába gúny vagy csalódás vegyül. Vajon örül annak, hogy Alexandrut elkerülte a végső halál? Vagy épp ellenkezőleg, pontosan azt akarta, hogy a Toreador egy Leprás árnyékában vezekeljen tovább? Talán a Toreador ezt az egyetlen kiutat látta, hogy megszabaduljon Lucius befolyásától? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a Nosferatu fejében, de a gondolatmenetet ismét a herceg szava zavarja meg.

- Szent eskütöket előttem és udvarom előtt tettétek. Emelkedj fel Szászkézdi Alexandru, öltsd ismét magadra családod címerét, kerüljön vissza kardod oldaladra és szolgáld híven bírádat. - mondja fennhangon, s a jelenlévő tömeg üdvrivalgásba kezd, mialatt Alexandru visszakapja fegyverét és ruháját az egyik őrtől.

- Vendégeink számára a malom melletti házat jelölöm ki menedékként. Kísérjétek oda őket és gondoskodjatok a szükségleteikről. Holnap éjfél előtt egy órával ismét fogadom őket és megtárgyalhatjuk érkezésük további részleteit is. - utasítja Lucius a mellette álló katonát.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A kulcs választása utáni fintor és a gúny arra engedi következtetni a nosferatut, hogy a herceg szívesebben nézte volna végig Alexandru kivégzését. A toreador akár meg szeretett volna szabadulni a lasombra befolyásától, akár nem, biztos benne, hogy a közelgő harcokban hasznát veszik a férfinak, hiszen a méltóságán esett csorba, melyet bizonyára szeretne helyreállítani. A herceg szavaira ismét meghajol.*

- Köszönjük, Nagyuram.

*Azzal felzárkózik a katona mögé, ki elvezeti őket az ideiglenes menedékükhöz s bólint a kísérőinek, hogy csatlakozzanak hozzá. A templomból kifelé menet tekintetével nosferatu klántársait keresi, s a legidősebbet közülük. Amennyiben klántársai szintén elrejtik valódi megjelenésük a fátyol mögé, úgy szemkontaktust keres.*

- Ha kiértünk a templomból tájékoztasd Petert s Dietrichet szállásunkról. - szól oda Jozefnek, ő pedig tovább folytatja útját Andreassal a menedék felé.

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:13
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása

Luciusnak minden bizonnyal egyéb teendői is akadnak, ugyanis a bejelentését követően rövidesen ő maga is visszavonul. Mellé szegődik egy fiatal vértestvér, aki minden bizonnyal Alexandru szerepét vette át. Semmi kétség felőle, hogy ő is a Lasombrák vérvonalához tartozik, messziről látni gőgjét. A herceg az újdonsült testőrkapitánnyal a templom egyik hátsó ajtaján távozik.
 Heinrich próbálja kivenni a tömegben a nosferatukat, de nem jár sikerrel. Az létezhet, hogy ebben a városban ő az egyetlen nosferatu? Vagy csak túlságosan kevés idő állt a rendelkezésére, hogy felfedezze őket? Nem, Heinrich biztos benne, hogy ha ebben a városban élnének klántársai, már megtalálták volna a módot, hogy felvegyék vele a kapcsolatot.

Jozef csendben nyugtázza az urától kapott utasítást, majd Alexandru lép oda melléd. Az elmúlt néhány percben mint ha kicserélték volna. Még látszanak rajta a megpróbáltatások nyomai, ám koszos ingét egy tisztára cserélte, oldalán lógó kardja és tartása viszont híven tükrözi eredeti rangját. Kissé bátortalanul szólít meg.

- Szívesen odavezetem Uramat a szálláshelyére, s út közben megmutathatom a város fontosabb létesítményeit is, ha nem érzi terhesnek társaságomat.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A csalódottság és a gyanú vegyes érzelmei kavarognak belsejében, ritka, hogy egy város nem nyújt menedéket klántársainak. Mindenesetre ezzel majd később foglalkozik. Rövidesen felzárkózik mellé a toreador, nem nehéz észrevenni a gyökeres változást a megjelenésében, tartásában, de még a beszédében is. Kissé furcsállja a bátortalan megszólítást, de nem tudhatja mi jár a lovag fejében, mennyire viselték meg a megpróbáltatások s a megaláztatás. Egy pillanatra megáll, apró, de őszinte mosollyal fogadja a szavakat, még ha az nem is túlságosan megnyerő.*

- Ellenkezőleg, megtisztelsz. - mondja és lehelletnyit meg is hajtja fejét a másik irányába hálája jeléül.

*Megvárja, hogy a férfi milyen utat választ, majd mellette folytatja az útját. Felsejlik benne a toreador szolgálója, kit több mint egy hete fellógattak, de mégsem fejezi ki részvétét, ez nem a legjobb időpont erre. Ajkáról lehervad a mosoly, hirtelen komor ábrázatot ölt. Egyelőre nem kíván szólni, de válaszol ha kérdezik.*

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:17
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Jozef, Andreas és Alexandru

Alexandru előre megy, hogy mutassa nektek az utat. A templom egyik oldalsó kijáratán távoztok, s Jozef néhány percre magatokra hagy benneteket, hogy másik két kísérődet is tájékoztassa a szállásotokról.

- Szászkézd erre a dombra épült eredetileg - kezdi a bevezetőjével Alexandru - de a virágzó kereskedelemnek köszönhetően hamar kinőtte magát várossá. S amint a környéken élők ráébredtek erre, egyre több adót voltak hajlandóak fizetni azért, hogy a szászkézdiek piacán értékesítsék portékájukat. Az ott a piactér - mutat a domb oldala felé - s rögtön mellette vannak a kézdi kézművesek műhelyei is. Bizton állíthatom, hogy bőrműveseink termékei a legjobbak errefelé, s minőségben nem maradnak el a város kovácsai sem.

Alexandru egy vassal és pántokkal megerősített ház mellett áll meg.

- Ez itt a kaszárnya, s a föld alatt néhány börtöncella is van, de azok jelenleg üresek. Lucius az elfogott pogányoknak tartogatja.

A város szegényebb negyedein átvágva folytatjátok tovább utatokat. Itt Alexandru nem sokat beszél, lépteit alig észrevehetően meg is szaporázza, hogy hamarabb átérjetek rajta. Számos ilyen szegénynegyedet láttál már. Az utca a kelleténél is mocskosabb, szennyvíz és egyéb ocsmány dolgok szaga terjeng a levegőben. A házak aprók és olyan közel épültek egymáshoz, hogy alig férni el közöttük. Elmondható viszont, hogy - bár más városoknak sokkal nagyobb a szegénynegyede - Szászkézd alig egyötödén uralkodnak ilyen viszonyok.

- Az ott - mutat a városfal tövében lévő szélmalomra - a város malma, s mellette lesz két ház, melyet Lucius a rendelkezésükre bocsájtott. Az én menedékem a templomtól nem messze található, de ha uram kívánja, szívesen itt töltöm én is a nappalt.

Amint odaértek a házakhoz, Alexandru megáll, hogy van e esetleg még valamilyen kérdésed netalán szükséged van e még valamire.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A toreador amint útnak indulnak a város kialakulásáról s annak történetéről beszél. Nem bánja, hogy ilyen ismeretekkel gyarapodik, mindenesetre meglepődik. A bőbeszédűséget a férfi klánjának tudja be, illetve, hogy sikerült egy kissé elfelejtenie a pár perccel ezelőtt történt kellemetlenségeket. Legalább is reménykedik az igazában, de tudja még időre lesz szüksége, hogy újra önmaga lehessen a lovag, bármilyen is lehetett előtte. Érdeklődve hallgatja Alexandru beszámolóját, ám első kérdését csak a kaszárnyánál teszi fel. Bármennyire is élvezi a körülményekhez képest nem megszokott beszédtémát, céllal érkezett, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia.*

- Mondd, uram, milyen gyakoriak a támadások? Ütöttek már a városon a nomádok ezelőtt is?

*Szándékosan nem használja a "pogányok" kifejezést, neki már nincs dolga a vallással. Szerinte a vallás Isten fényébe vetett hit, de ha közelről vagy túl sokáig néz az ember a fénybe, akkor a látása elhomályosul.*

*Nem kerüli el a nosferatu figyelmét a szegény negyed sietős átvágása, azonban nem teszi szóvá. Természetesen vére miatt nem tart a városok lepusztult s elhanyagolt részeitől, azonban ő sem szívleli ezeket a sötét s reménytelen helyeket. Ahol a nyomor az úr, ott ritkán emelkedik fel az erény s a becsület. Nem hibáztatja a lovagot a szapora lépteiért. Igazából lenyűgöző, hogy a szegénység csak ilyen méreteket öltött. Viszont kezdi érteni, miért mentes a város klántestvéreitől... A malom melletti házak tökéletesen megfelelnek az igényeiknek, ennél kevesebbel is bőven beérték volna. Megköszöni Alexandrunak a kíséretét, majd tekintetével a másikét keresi.*

- A döntés rajtad áll, Szászkézdi Alexandru, nem kívánom, hogy változtass életviteleden s feladd kényelmed kedvemért. De amennyiben úgy határozol, szívesen osztozok veled ideiglenes menedékünkön.

*Megvárja a lovag döntését, és ha szükséges, akkor reagál rá. Tesz pár lépést a malom irányába, mint aki mesterember szemével méri fel az épületet. Valójában a védhetőségét méri fel, s mennyire lennének kiszolgáltatva egy esetleges támadásnak a nomádok részéről.*

<...Vagy az itteniektől...>

*Fűzi hozzá gondolatban s elhúzza a szája szélét a gondolatra. Elővigyázatosnak kell lennie. Mikor visszafordul a lovag felé, már nyoma sincs a komor gondolatok által vetett mimikáknak, semleges arckifejezéssel s hangon szól Alexandruhoz. Furdalja az oldalát a kíváncsiság mióta maguk mögött hagyták a templomot.*

- Észrevettem, klánom csekély számmal képviselteti magát a városban. Avagy egyáltalán nem. Mi ennek az oka?

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:21
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Jozef, Andreas és Alexandru

- A várostól nem messze lévő falvakon ütöttek rajta néhányszor, de eddig csak egyszer próbálkoztak meg a városfalon belülre kerülni. Úgy sejtjük, hogy kisebb, elszóródott csapatok vannak a környékünkön, akik az uraiktól távol kerültek. - válaszolja a Toreador. Láthatóan felszabadultabb, mint érkezésedkor, s úgy tűnik megnyerted magadnak. Magadban hálát adsz a Mindenhatónak, hogy ilyen hamar sikerült szert tenned egy olyan vértestvér bizalmára, aki ismeri a helyi viszonyokat. Ez az ismeretség a későbbiek folyamán is nagyon hasznos lesz.

- Ha uram nem bánja, akkor inkább a menedékembe húzódnék vissza, de ha bármire szüksége lenne akár a mai éjszaka folyamán is, küldjön csak értem és örömmel a rendelkezésére állok. - mondja, s látszik rajta, hogy megkönnyebbült valamelyest.
Te megnézed a házat és a környéket. Miután a városfalon belülre esik, nem tartasz a külső behatolóktól. Utatok során mondjuk mindössze egyszer láttál szolgálatot teljesítő katonákat és az is a város központi fele környékén volt. A ház egyébként rendezettnek tűnik, ráadásul az ajtó belülről egy retesszel zárható. Láttál már olyan vértestvért, aki képes lenne betörni egy ilyen ajtót, de az efféle dolog biztosan nem maradna észrevétlen, szóval elfogadhatónak tartod a biztonságotok szempontjából.

- A nosferatuk? - kérdez vissza, de hamar rájön, hogy butaságot kérdezett, hiszen egyértelmű, hogy arra utaltál. Hangszíne valamelyest tompul, amiből arra következtetsz, hogy vagy fél megosztani veled ezt az információt vagy pedig elhallgat valamit.

- Lucius birtokán tudomásom szerint két nosferatu élt. Harold még az első támadásoknak esett áldozatul, a másik - gondolkodik egy pillanatra a nevén -, Oscar az esetet követő hétben hagyta el a várost és azóta nem kaptunk hírt felőle.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

- S ki vezeti a nomád csapatokat, kiket értesz az "urak" alatt?

*Kérdezi a toreadort a fosztogató csapatok említése után. Hallott már a keleti szörnyetegről, de abban is biztos, hogy a rémhír gyorsabban száll s a félelem, melyet a szívekbe plántálnak eltorzítják a valóságot. Talán egy itteni vértestvér, ki már találkozott velük szemtől szemben reálisabb képet festhet a hírhedt tzimisce-kről. Nem kevésbé a nomád szemfényvesztőkről, a ravnosokról, vagy a vad gangrelekről, kiket ismer ugyan a vérvonala révén, de harcmodoruk területenként eltérő.*

*Alexandru kérésére, hogy távozna, csak bólint, nem áll szándékában megfosztani a kényelmétől. Mindenesetre még felteszi azt a kérdést, mely a templom távozása óta foglalkoztatja. Nem kerüli el a figyelmét a lovag hangszínváltozása, melyre válaszul kissé összeráncolja a homlokát. Nem gyakorlott színész, ám nem is próbálja palástolni a reakcióját, a gyanút, melyet könnyen összetéveszthetnek a bosszúsággal s akár a harag egy parányi felvillanásával. Ha elhallgat valamit a lovag, ha fél megosztani az igazságot, nem ez a megfelelő alkalom az igazság felderítésére. Természetesen, ha egyáltalán van köze ennek az itt létéhez. De annyit tud, vérvonala sokra lehet a harcban, minden információ s hír hasznos lehet a számukra.*

*Amennyiben kísérői még a lovag távozása előtt csatlakoznának, akkor az embereit megismerteti újdonsült társukkal. Érzi a belső késztetést, hogy az éjszaka folyamán további kérdéseket tegyen fel a lovagnak az itteni helyzetről, csapatokról, szövetségesekről, ám nem bízik a sarokban megbúvó árnyakban. A sötétség birodalma sok titkot rejt, nem tudhatja ki figyeli minden lépésüket s szavukat. Úgy dönt, ez várhat Medgyesig.*

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:25
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, kísérői és Alexandru


- Csak a Mindenható a megmondhatója annak, hogy egy ilyen hordának ki képes parancsolni. De ellenségeink sokkal közelebb fészkelnek, mint szeretnénk. Brassó már a tavasz első napjain elesett, s úgy hírlik, az lett a pogányok központja. És a Brassó Szászkézd közötti távolságot egy gyakorlott lovas egy jó lóval akár egyetlen éjszaka alatt is megteheti. - mondja, s hangja finoman szólva is vészjósló.

Közben nosferatu kísérői is megérkeznek kisvártatva, Heinrich pedig bemutatja egymásnak a lovagokat. Alexandru a bemutatást követően visszavonul, ti pedig el tudjátok foglalni a malom melletti két házat. A kísérőid viselkedéséből le tudod szűrni, hogy semmi olyan nem történt, ami aggodalomra adna okot, s a korábban fenyegető árnyak most talán nem is annyira fenyegetőek. Elvégre érkezésed első éjszakája sikeresnek mondható. A herceg fogadott benneteket és úgy néz ki, egy-két szövetségesre is szert tettél. Azt még nem tudod, hogy mit tartogat a holnap este, de te a legjobb tudásod szerint fogsz eljárni, ebben biztos vagy.

Mivel van még néhány óra napfelkeltéig, lesz elég időd, hogy felkészülj.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Kissé csalódott, hogy a lovag nem ismeri a pogány hordák vezetőit, de biztos benne, hamarost híreket kapnak a gyülekező csapatokról. Brassó eleste aggasztó gondolatokra ad okot, ám míg nem vesznek be újabb városokat, talán az egy éjszakás előny elegendő, hogy feltartóztassák a nomád káinitákat. Mielőtt még a toreador távozna, megosztja vele kérését, miszerint csatlakozzon hozzájuk a meghallgatás előtt legalább fertály órával, utazáshoz felszerelkezve, majd elbúcsúzik a lovagtól rangjának megfelelően.*

*Segít elrendezni kompániájuk holmijait, bár mily kevés legyen is. Amint elrendezkedtek, közli társaival a további teendőket.*

- Andreas, Peter s Jozef. - néz egyesével a lovagokra, kezdve a legidősebbtől a legfiatalabbik. - Míg a városban tartózkodunk, szent kötelességünk megóvni a várat s azokat, kik e falak közt lelnek oltalomra. Ha eljő a nappal, keressétek meg a várkapitányt s szükség esetén csatlakozzatok katonáihoz s teljesítsétek parancsát. Ám legyetek frissek, ne adózzatok az éjszakának sokat, amíg a nap felvirrad őrködöm magunk fölött. Valamint gondoskodjatok róla, hogy a fontos hírek eljussanak hozzám, akár délidőben is. Eme feladat Dietrichre hárul.

*Jelentőségteljesen ghouljára néz, szeméből árad a bizalom s a megbecsülés. Majd visszafordul a lovagok felé s folytatja az eligazítást.*

- Éjközép előtt egy órával vonulunk ismét a Herceg színe elé, immár mindahányan vagyunk. Előtte nyergeljük fel a lovakat s készítsük elő dolgainkat az indulásra, hogy visszatérjünk Medgyesre még az est elvonulása előtt. Ha pedig valamiben szükségetek lelitek, Dietrichet nevezem ki, mint közvetítő köztetek s az udvartartás között.

*Amennyiben nincs kérdésük, kérésük, vagy ellenkező gondolatuk - melyeket ellenérzés nélkül hallgat meg -, a további szavakat már Dietrichnek címzi.*

- Fegyvernök! Az est folyamában ismét átvesszük a hagyományokat s illemeket, hogy bizonyost helytállj a káinita udvarban.


*További szándéka, hogy átvegyék azt a tudást, mellyel a nosferatu rendelkezik, hogy a politika, a diplomácia s az etikett hármas színpadán kielégítően szerepeljen a fiú s elkerülje a veszélyes helyzeteket. Természetesen ha nem muszáj nem löki a farkasok elé, de fel kell készülni ilyen eshetőségekre is.*

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:30
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich és kísérői

- Ahogy uram óhajtja - nyugtázza kérésedet Alexandru, majd búcsút int, hogy felkészülhessen a holnapi éjszakára.

A holmitokat hamar bepakoljátok a két házba, majd miután eligazítod embereidet, a dolgukra mennek. Biztos vagy benne, hogy nem fognak csalódást okozni, ha pedig bármilyen kihívás elé néznének, Andreas biztosan a megfelelő döntéseket hozná. Hálát adsz a Magasságosnak, hogy ilyen talpraesett társaid vannak.

Fegyvernököd hűségesen követ, hogy átvegyétek a hagyományokat és az etikkett diktálta elvárásokat. Dietrich éles észről tesz tanúbizonyságot, hiszen majdnem minden szavadat szóról szóra vissza tud mondani. Nincs kétséged afelől, hogy ha eddig ismeretlen helyzetbe kerülne, a tőled tanultakat használva nem követne el kirívó hibát. Alig több, mint fél órával a napkelte előtt fejezitek be az ismeretanyag átismétlését, rajtad pedig úrrá lesz a misztikus fáradtság.  Tagjaid egyre nehezebbek ráadásul még a holnapi éjszaka rettenetes felelőssége is a te vállaidat nyomja: vajon mit tartogat a holnapi megbeszélés számodra? Vajon sikerül e rávenned a herceget, hogy segítse Battenberg csapatait? Vajon mit kér majd cserébe, ha egyáltalán hajlandó lesz bármit is tenni ez ügyben?

Menedéked biztonságába visszatérve ezek és ezekhez hasonló kérdésekkel a fejedben ér utól a nappal.

[SentinelWex]

Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:45
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Dietrich, az öreg

Alig több, mint fél órával napnyugta után ébredsz kényszerű álmodból. Dietrich már előkészítette a felszereléseteket és az ágyad mellé tette a tiszta ruháidat. Amíg öltözködsz,  elmondja, hogy semmi említésre méltó nem történt a nap folyamán. Aztán elindul az ajtó felé, hogy áthívja a többi társadat is, de amikor kinyitja az ajtót, nagyon meglepődik.
Az ajtó előtt az öreg áll és láthatóan az ajtókeretet bámulja. Arcáról semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni. Dietrich kérdően rád pillant, hogy invitálja e beljebb a váratlan vendéget vagy más szándékod van e vele, de mielőtt megszólalhatnál, az öreg kántálni kezd, s közben egyetlen pillanatra sem veszi le a szemét az ajtókeretről.

- A játékok még csak most kezdődnek. Szegény sapkás annyira megszerette a mennyezet látványát, hogy már napok óta nem képes levenni a tekintetét róla. - zagyválja, s legyint a bal kezével.
- Milyen kár érte. Ő ismerte a titkunkat. S most a köpeny lehullott. Nincs más hátra, most már a fenőkőnek szurokba kell mártóznia és még a gerendában sem bízhat. A gerenda eltörik és vele együtt elmerül a szurokban.

Az öreg bal kezével megtámasztja az ajtót és csak most veszitek észre, hogy a másik kezében egy sáros zsebkendőt szorongat. Aztán mint aki egy rossz álomból ébred, kezét elkapja az ajtótól és rád mered. Azt az érzést kelti benned, mint ha hirtelen nem tudná, hogy hova keveredett. Zavartan folytatja.

- Lucius hírt kapott a felderítőktől. Elképzelhető, hogy a találkozót korábban kell megtartani.

Kizártnak tartod, hogy az öreget küldte a herceg, hogy informáljon téged bármiről is. Sokkal valószínűbb, hogy az öreg döntött úgy, hogy felkeres téged.