Első fejezet - Medgyes

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:58
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

Csend ülepszik a teremre míg a brujah székében hátradőlve az elhangzottakat emészti. Mint ha mindenki megérezte volna, hogy ennek kell történnie, senki sem szól. Az alig egy percig tartó csendet csak a fáklyák lobogása és fegyvernököd alig észrevehető, mély sóhajai zavarják meg. Emiatt persze nem haragszol rá, ő az egyetlen a jelenlévők között, akinek szüksége van arra, hogy levegőt vegyen. Valószínű, hogy nem sok gyakorlata van még abban, hogyan leplezze el feszültségét, de becsületére legyen mondva, semmi kirívót nem tett.
Alexandru békésen ül székében és arra vár, hogy a brujah reagáljon valamit szavaitokra. Végül Otto kissé előrébb hajol székében, ezzel tudatva, hogy meghozta döntését.

- Úgy hiszem, hogy ebben az esetben meg kell próbálnunk függetleníteni magunkat a politikától. Keresztény kötelességemnek érzem, hogy a német lovagok megvédjék Szászkézdet a rájuk törő pogányoktól. Ezen lovagok vezetésére nem látok alkalmasabb vezetőt nálad Heinrich, így arra kérlek, állj az élükre és legjobb tudásod szerint teljesítsd küldetésedet.

Tekintete rólad Alexandrura vándorol.

- Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk Urunk kérését sem, aki kifejezetten Medgyes védelmére indított útnak bennünket. Látva az itt felhalmozott készleteket úgy vélem, egy kisebb csapat német lovag nélkülözhető, különösen akkor, ha Nova cserébe asztalához ültetheti Alexandrut, aki számos értékes információval rendelkezik a pogányok harci stílusát illetően.

Elhangzott hát. A brujah arra kér, hogy védd meg Szászkézdet, ugyanakkor nem utasított arra, hogy a szászkézdi védelmet feladva Brassó alá kell vonulnod idővel.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Nem csalódik a brujahban, a csend félreérthetetlen jelzése annak, hogy mérlegeli a szavak súlyát s nem szándékozik elhamarkodott döntést hozni. Dietrich lélegzetvételei nem bosszantják, épp ellenkezőleg. Fegyvernöke idegessége még jobban megerősíti abban a hitében, igaz ügyért harcol. Az ő sóhaja, most temérdek magyar ember sóhaja s panasza. Nem szabad veszni hagyni az ártatlanokat. Végül Battenberg szól, kinyilvánítja akaratát. A leprás alázattal hajt fejet urának.*

- Ahogy kívánod, uram. Csak remélhetem, hogy rászolgálok belém vetett bizalmadra.

*Majd tekintetét Alexandrura emeli, s fejét egy leheletnyit meghajtja irányába is, köszönetnyilvánítás s tiszteletadásképpen. Úgy véli a lovag eme cselekedetével hatalmas áldozatot hozott, mellyel akár ki is teheti magát a ventrue kényének. Ahogyan elismerés s kegy is várhatja, úgy megaláztatás s kiszolgáltatottság. De a nosferatu szemében mindenképpen elismerést s tiszteletet vált ki a nemes magaviselet. Figyelmét ezután ismét a brujahra összepontosítja.*

- Elöljáróban arra kérlek, uram, add mellém azon lovagokat, kik elkísértek Szászkézdre. Számukra nem ismeretlen az út s a város sem, mindenképpen hasznos társak lennének a küldetés során.

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 9:04
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

A brujah arcán egy apró mosoly fut át, amikor elfogadod a felkérését. Egyértelmű, hogy örömmel fogadta a válaszodat. Ő - bár megtehetné, hogy mindent csak parancsba ad - azon kevesek közé tartozik, aki többször kér, mint utasít. Elképzelhető lenne, hogy ezért is növekszik a befolyása a német herceg kárára? Vagy más lehet ennek a hátterében?

- Akkor eldőlt hát. - nyugtázza a kinevezésedet. Alexandru közben viszonozza a főhajtást, majd tekintete visszavándorol Battenbergre.

- Még a mai este folyamán gondoskodok róla, hogy Nova is értesüljön a német lovagok döntéséről, illetve megragadom az alkalmat, hogy bemutassam neki Alexandrut.

Otto fegyvernöködre néz, s úgy folytatja.

- Nem látom akadályát, hogy a korábban alád rendelt lovagok ezúttal is elkísérjenek. Rajtuk kívül még egy vértestvért, három ghoult és hét lovagot vezénylek a parancsnoklásod alá. Ha jól számolom, akkor veled együtt így tizenhatan képviselik a német erőket a szászkézdi védelemben.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Habár Battenberg mindössze névlegesen hűbérura a nosferatunak, örömére szolgál, hogy a szolgálatában állhat. Elismeréssel adózik a német lovagnak éleslátásáért s kiállásáért a jó ügyért. Ez keserű gondolatokat fakaszt az elméjében egy szívverésnyi időre. Ha a lovaghoz hasonló embereken múlna, lehetne itt egy jobb világ. A brujah beleegyezik a kérésébe, így apró főhajtás kíséri a szavakat köszönetilletésképpen. Jó előjel, hogy a lovag szándékozik mihamarabb megragadni az alkalmat, hogy tárgyalásba fogjon a ventrue úrral. Akár már az elkövetkező pár napban kilovagolhatnak.*

- Mi hír Keletről? Mire számíthatunk, ha a falkák elérik Szászkézdet?

*Recsegős hangja ismét visszaverődik a kőfalakról, kíntömlöc érzését keltve a helynek. Kérdését mindkét jelenlévő vértestvérnek címzi. Míg az egyiktől a horda mozgására kíváncsi, addig a másik hasznos információkkal láthatja el a leprást a harcmodorukról illetően.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 9:06
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

Battenberg Alexandrura néz, jelezve számára, hogy beszéljen. Alexandru mély levegőt vesz, majd megszólal.
- A falkák eddig csak kisebb támadásokat hajtottak végre, főként védtelen célpontok ellen. Ha azonban a szétszórt csapatokat egyesítő akarat megjelenik Szászkézd környékén, összehangolt támadásokra számít Lucius. Azzal, hogy mindenkit a falakon belülre rendelt, nem ad lehetőséget a falkáknak, hogy védteleneket támadjanak meg. Ha viszont a falkák egyesülnek, már komoly veszteségeket okozhatnak az egyre fogyó szászkézdieknek.

Battenberg arcán fájdalmas árnyék fut át Alexandru összefoglalója hallatán, mondandójával enyhe hév is keveredik.
- A pogányok éjszakáról éjszakára terjeszkednek. Ha ilyen ütemben haladnak, alig két héten belül elérik Szászkézd falait. Ha pedig Szászkézd elesik, pillanatokon belül Medgyes falai alatt lesznek. - mondja a brujah, s türelmetlen természete alig egyetlen pillanatra előtérbe kerül.
Súlypontját székén előre helyezve mint ha azt a benyomást keltené, hogy nincs több idő a beszédre, eljött a cselekvés ideje.
- Ulrik! - szól ki vélhetően az ajtaja előtt szolgálatot teljesítő őrnek. A nevezett kis késlekedést követően lép be és haptákba vágja magát.
- Fiam, szaladj át Nova úr rezidenciájára és tudasd vele, hogy jómagam és Szászkézdi Alexandru audienciát kér tőle.
Az őr tiszteleg, majd elsiet. Battenberg felétek fordulva folytatja.

- Úgy számolom, hogy még a mai éjszakán sikerül egyezségre jutnom Novával, így néhány éjszakán belül visszatérhetsz Szászkézdre. Használd ki ezt a kevés időt arra, hogy összeszeded az erődet és Krisztus kegyelméért imádkozol.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Elgondolkodva hallgatja Alexandru szavait, melyek úgy peregnek le ajkairól, mint amik a halál ígéretét hordozzák magukban. A remény mintha tovaszálló ígéret s illúzió volna. Ez megerősíti a nosferatut abban a hitben, hogy még azelőtt kergessék szét a kisebb falkákat mielőtt egyesülnének. Ahogy Luciusnak is javallotta. Hangja meggyőződéssel teljes a beteges hangszínén keresztül is, érezteti hogy még kapaszkodik a reménybe, nem hagyja elillanni.*

- Hány falkáról lehet szó, s merre tanyázhatnak? Van rá mód, hogy kiderítsük? Úgy vélem, ha még azelőtt szétverjük ezeket a csapatokat mielőtt beolvadnának a hadtestbe, jelentős károkat előzhetünk meg s emberéleteket menthetünk, míg egyben tizedeljük a nomád haderőt is. S talán egy ilyen megelőző offenzíva Árpádházi Nova érdekére is válna, főleg ha túszokat is ejthet a tömlöcébe.

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 9:09
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

- Mindössze néhány falkát láttunk eddig. Nehéz megbecsülni a számukat. - válaszolja Alexandru a kérdésedre.
Battenberg miután elszalasztotta az őrt, visszaül a helyére. Tekintetét Dietrichre emeli és hosszasan rajta tartja. Fegyverhordozód lába megremeg a súlyos pillantástól, de nem szól semmit.

- A rád bízott lovagok neked fognak engedelmeskedni, használj olyan taktikát, ami a legnagyobb eséllyel sikerre vihető. - fordul feléd ismét, nagy megkönnyebbülést okozva ezzel Dietrichnek.

- Tudd, hogy akár a falkákra vadászol, akár Szászkézd védelmét erősíted meg, bírod a támogatásomat.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Battenberg figyelme Dietrich irányába benn akasztja a levegőt a férfiúban s a leprás tekintetét az ő irányába csalja. Pár napon belül már másodjára vetül egy vértestvér súlyos pillantása fegyverhordozója lélektükrébe. Vajon mindez a véletlen műve lenne? Vagy oly jelentőséggel bír Dietrich személye, melyről neki nincs tudomása? Bárhogy is, a közelében kell tartani ghoulját s jobban ügyelni épségére. Végül visszafordul a brujah felé, s fejet hajt előtte kifejezve köszönetét s tiszteletét a belé vetett bizalomra.*

- Kérlek, uram, tudasd velem mikoron térhetünk vissza Szászkézd udvarába. Nem kívánok egy pillanatot sem késlekedni s értékes időt veszteni az ügyünk kárára.

*Ezáltal részéről befejezettnek tekinti a meghallgatást, immár Battenbergen múlik milyen véget vetnek az Árpádházi Novával folytatott tárgyalásnak s mikoron rendelkezik a többi lovag felkészítéséről. Amennyiben a férfi elbocsájtja, úgy meghajol a még jelenlévők felé rangjukhoz illően, majd Dietrich-kel együtt távozik.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 9:11
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

Battenberg jobb kezével int nektek, hogy a beszélgetést ő is befejezettnek tekinti.

- Úgy lesz Heinrich. Számíts arra, hogy néhány éjszakán belül visszatérsz Szászkézdre, Alexandru pedig itt fog segédkezni.

A brujah nemes gondolataiba merül, így talán nem is veszi észre, amikor ti egy meghajlást követően elhagyjátok a szálláshelyét.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

A meghajlást követően visszatér a szálláshelyére, ahol Dietrichet elbocsájtja, azzal az indokkal, hogy a ma este folyamán már nincs szüksége a szolgálatára. A nosferatu is rendezi a gondolatait, az elméjébe vési milyen fontos teendők várják mielőtt visszalovagolna Szászkézdre a lovagok élén. Mindenesetre a Fenevad már mozgolódik a vermében, így szándékában áll meglátogatni a sérülteket s betegeket az ispotályban. Egyesével hallgatja meg panaszaikat s nyújt vigaszt jelenlétével. Nem siet, feladatának érzi, hogy kellő időt szenteljen a rászorulókra. Végezetül a legsúlyosbnak tűnő beteget ajándékozza meg a csókkal, ezzel is enyhítve fájdalmát. Nem kíván sok vért magához venni, csupán annyira elegendőt, hogy lenyugtassa a benne vergődő Bestiát.

*Az elkövetkező esték nagy részét a könyvtárban tölti térképek s feljegyzések közt. Megpróbál lehetőségéhez mérten felkészülni a terep adottságaiból s az ellenség harcmodorából. Szándékában áll megvitatni a stratégiai lépéseket a mellé rendelt vértestvérrel, illetve Alexandruval, ki ismeri minden egyes kődarabját a várfalnak. A felkészülés tartalmazza Dietrich mentális kiképzését is, valamint a fegyverforgatást is gyakorolja ghouljával. Biztos benne, hogy a halandó megállja a helyét, ha Isten próbára teszi az akaratát. Mindazonáltal, elbeszélget vele mit tapasztalt a káiniták közelségében, elvégre nem mehet el a tény mellett, hogy több vértestvér figyelmét is felkeltette az ifjú fegyverhordozó...*