Első fejezet - Medgyes

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A lovag az elöljáró válaszára aprón bólint, igazából nincs miért hálálkodnia a férfinak, ez már csak hozzátartozik kötelességéhez. Nova embere elfordul a leprástól, s ahogy teszi, a káinita vállát hirtelen ólomsúllyal nyomja a keletről emelkedő nap közelsége. A szobájához érve a teljes kimerültség lesz úrrá rajta, a páncél kétszer súlyosbnak tűnik, a mozgása terhes, mintha több órányi csatározás után érezné magát. Remélte, hogy ma nappal az igazak álmát alussza, de elméjében terhes gondolatok keringtek.*

***

*Álmában Szászkézdi Alexandru ghoulját látta maga előtt, ahogy a hideg szél tépázza a rongyos ruhát s himbálja a testet. Mint egy marionett bábu lóg a kereszten, s a zsinórjait a lasombra úr tartja kezében. A test a hatalomvágy s a zsarnok mementójaként feszül a keresztnek, ide kerül mindenki, kik a csizma talpa alá szorulnak: ártatlanok, védtelenek s ki kiáll az igazáért. Ebben a világban nincs helye a gáncstalanságnak. A nosferatu térdre rogy a látványtól, az összes ereje elhagyja izmait. A keze megremeg, s muszáj megtámasztani magát, különben félő, hogy orra bukik a sárban. Egy véres könnycsepp hull alá az orcájáról, s kezét ökölbe szorítja. S mikoron újra felnéz, saját arcképe bámul vissza rá...*

*Ha meg élne, izzadva kelt volna fel. Így azonban még jobban érzi az ürességet, ami most szétfeszíti belsőjét. Megmasszírozza orrnyergét - már ami maradt belőle - az átvérzett gyolcson keresztül, majd körbehordozza tekintetét a sötét szobán, tekintetével fegyvernöke után kutatva. Lassan egyenesedik fel, mintha attól félne bármely mozdulatára porrá omolhat a teste. Letekeri magáról a gyolcsot, s bő vízzel lemossa magát, majd új kötést teker fel. Felölti magára rendje viseletét, kardját az oldalára köti. A pillantását egy másodperc erejéig a kardja markolatán pihenteti, s próbál erőt meríteni a látványából. Antiochia ostroma sejlik fel elméjében, mikoron a szaracén hadak haragja zúdult a falakra, s a védelmük mégis kitartott. Úgy dönt ideje Battenberg színe elé vonulni. Azonban először fegyvernökével váltana pár szót.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:27
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Dietrich

Akármennyire is szeretnéd kiverni a fejedből a marionettbábukat játszi könnyedséggel mozgató Lasombra képét, nem jársz sikerrel. A zsigereidben érzed, hogy valami nem stimmel, de akárhogyan is próbálod felfedni a háttérben meghúzódó szálakat, semmi értékes információra nem bukkansz. Néhány pillanatra tehetetlennek érzed magad, az árral sodródó jelentéktelen faágnak és a gondolat elszomorít.

Két kopogás az ajtón, a fegyvernököd az. Megvárja, míg szólsz hozzá, majd bejön az ajtón. Rá nézve sikerül valamelyest gondolataidat rendezni. Az ő arcáról süt az ártatlanság és a keresztényekre oly jellemző ájtatosság. Még soha nem bántad meg, hogy magad mellé vetted. Néhány instrukciót adsz neki, ő pedig tudja a dolgát. Néha már szavak nélkül is megérti, hogy mit szeretnél kérni tőle, ami részben az ereiben keringő káinita vérnek is köszönhet.

Úgy számolod, hogy kevesebb, mint egy órán belül fogad téged Battenberg, így nem sok időd marad egyéb dolgokra.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Egy pillanatra Dietrich látványa messzire űzi a belsőjében örvénylő sötétséget s helyébe az elégedettséggel vegyes remény lép, fénycsóva formájában. Oly fiatal, mégis mily segítségre válik ebben az átkozott világban. Érzi, hogy a fiú sokra viheti, ha továbbra is ellenáll a démonoknak. A tekintetében atyai büszkeség honol, büszke, hogy a fiú a vérvonala része s talán örökségük magját elülteti, még ha ő porrá is lesz idő előtt. Fegyvernökét Alexandru után küldi, kísérje a lovagot Battenberg szobájához s várjanak ott, míg értük nem kéretnek. A leprásnak szándékában áll a rózsák vértestvérét bemutatni a brujahnak, mielőtt még Nova küldene érte kémkedés vádjával. Szeretné elkerülni mihamarabb a félreértéseket, s megelőzi az ebből születhető bajokat s kellemetlenségeket.*

*Jó pár napja, hogy vért vett magához, s a Bestia lassacskán kidugja pofáját a barlangjából. Azonban nem tétlenkedhet, az idő sürgeti. Egyenest ura szállása felé veszi az irányt, ahol bekopog s várja, hogy bentről megkapja az engedélyt a belépéshez.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:40
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

Battenberg a város egyik előkelőbb részében kapott szállást, mely valószínűleg Nova egyik háza lehet. A ház előtt két német lovag teljesít szolgálatot, akiket jól ismersz. Már messziről kiszúrnak és haptákba vágják magukat. Az oldalsó utcáról Alexandru és Dietrich közelít a ház felé, az időzítésük szinte tökéletes. Így együtt nyerhettek bebocsáttatást a Brujahhoz.

A toreador igyekszik jó benyomást kelteni, egyszerű színeket hord és nem tűzött fel semmi olyat mellkasára, melyből származására lehetne következtetni. Oldalán ezüsttel díszített kardja árulkodhat csak nemesi származásáról.

Amikor oda érkezel, az egyik őr arra kér, hogy várjatok, amíg bejelent benneteket Battenbergnél. Urad nem várat egyetlen percet sem, azonnal fogadni óhajt, így az őrök szabad utat engednek számotokra. A rangidős egy tágasabb terembe kísér benneteket, ami valamilyen étkezőként szolgálhat. Battenberg az asztal főhelyén ül, amikor az őr kinyitja nektek az ajtót. Arcán nyoma sincs a korábban tapasztalt aggodalomnak.

- Heinrich! Fáradj beljebb! - köszönt a brujah, s megtisztel azzal, hogy feláll az asztaltól. Le sem tudná tagadni, hogy ég a vágytól, hogy meghallgassa, milyen híreket hoztál Szászkézdről.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Felettébb hálás, hogy nem kell talpig vasban átvágnia a városon, a nehézvért csak tetőzné kimerültségét s hangot adna a belsőjében morgó Fenevadnak is. Lépései céltudatosak s gyorsak, sietve érkezik ura ideiglenes menedékéhez. Amint megpillantja kíséretét lassít járásán, szándékszik bevárni az utcasarokról beforduló kettőst. Üdvözli Alexandrut, ám meglehetősen szűkszavú s mintha gondterhelt lenne a nosferatu a külső szemlélőknek. A színjáték s érzelmeinek elrejtése nem erőssége a német lovagnak, ám nem is óhajt ezen változtatni.*

*Az őrök már messziről kiszúrják, így legalább nem kell vesződni a bejelentéssel s formalitásokkal különösképpen. Az embereknek bólint, hiszen kijár nekik a tisztelet, mint minden embernek Isten ege alatt. A leprás lép be elsőnek a terembe, miután Battenberg rendelkezik a fogadásuk ügyében. Még mielőtt a brujah felállna az asztaltól, Heinrich fejet hajt előtte s alázatosan viszonozza az üdvözlést vendéglátója felé.*

- Jó Uram. Köszönöm, hogy ily hamar fogadtál bennünkt.

*A nemes lovag arcát látva vegyes érzelmek hasítanak végig lelkén. Egyrészt megkönnyebbül, hogy ura aggodalma tova tűnt, akárcsak a kései tél az első tavaszi napsugár melengető fényénél. Másrészt elkeseredik, hogy rossz hírekkel tud szolgálni, nem kívánja a csalódottságot senki vállára pakolni. Még ha arcvonásait jól rejti a lepel, mozdulatai elárulhatják kételyeit s bizonytalanságát. Végül összeszedi magát s megszólal, meghazudtolva pár másodperccel ezelőtti önmagát.*

- Engedelmeddel bemutatnám Szászkézdi Alexandrut, a Rózsák lovagját. Kardját kész a keresztyén ügynek szentelni s oldalunkon hadba vonulni a fenyegetés ellen.

*Fordul féloldalasan az erdélyi felé, felszabadítva számára az utat, hogy előléphessen. Szándékosan felejti ki az esküje körülményét, melyet nem is tart fontosnak megemlíteni s melyet könnyen félreérthetnek a diplomata fajták s kígyónyelvűek, még ha jelen társaságban nincs is szó erről. Eme apróság majd meg lészen említve Alexandru által, vagy a titkok homályába vész még egy darabig. Becsülete nem engedi, hogy ez elhagyja a száját. A nosferatu egyelőre nem kíván többet szólni, most a másik két lovag a soros a beszédben.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:42
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

- Örülök, hogy szövetségessel tértél vissza Szászkézdről - intézi hozzád szavait a brujah, majd a torreador felé fordul.
- Légy üdvözölve a Német Lovagrend tagjai között Szászkézdi Alexandru. - köszönti frissen szerzett szerviensedet. Alexandru fejt hajt Battenberg előtt, aki enyhébb formában ugyan, de viszonozza a gesztust. A brujah helyel kínál benneteket, majd ő is visszaül oda, ahol érkezésetekkor ült.
- Nos Heinrich, milyen híreket hoztál Szászkézdről? - fordul feléd érdeklődve.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A brujah hellyel kínálja, aminek eleget tesz. Tekintetét egyenest Battenbergre emeli, majd belekezd. Aggodalmát nem tudja palástolni a betegesen recsegő hangjában.*

- Attól tartok, uram, nem tudok jó hírekkel szolgálni. Lucius Árpádházi Novával folytatott viaskodása hályog az igyekezetnek s béklyóba veri önnön kezét. Attól tart státuszától foszthatják ha felel a keresztyén szó hívására s hátrahagyja Szászkézdet a tzimisckek prédájának. Lucius nem hajlandó embereivel Medgyes falai közt vonulni, mintsem segítséget kér a nomád hadak feltartóztatásához Szászkézdnél.

*Összegzi a nosferatu a lasombrával folytatott tárgyalás kimenetelét, melyet még bővebben kifejt, ha Battenberg megemésztette a hallottakat s int, hogy folytassa.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:43
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

A brujah végighallgatja a mondandódat és székében enyhén hátradőlve próbálja értelmezni azt. Nem látszik az arcán meglepettség, sőt úgy látod, hogy az általad rossznak vélt hírek teljesen hidegen hagyják most Battenberget. Emlékszel rá, hogy néhány éjszakával ezelőtt mennyire kétségbeesettnek tűnt, de ennek most semmi nyoma. Valami történhetett a távollétedben, de erre rákérdezni igen nagy illetlenség lenne.

- Sosem gondoltam volna, hogy valaha egyet fogok érteni a szászkézdi lasombrával. - mondja Battenberg, téged pedig szinte mellkason vág a meglepetés. Jól hallottad amit hallottál?

- Mondd Heinrich. Mi is történt pontosan Szászkézden?

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Ha testét most nem takarná gyolcs, arcáról élesen kiütközne a meglepetés minden égbeszökő jele. Szemei elkerekednek, s ültében egy leheletnyit hátrébb mozdul. Ezek szerint Nova valóban hasonló módon járna el. Míg egyik kezével a nomád hordát seperné el a német lovagok támogatásával, addig a másikkal trónját venné a lasombrának. Nem csoda, hogy komolyabb ellenállás nélkül vonultak eddig a tzimisckék, mikor egymással marakodó kutyák ülnek a magyar városok élén. Ami viszont még meglepőbb, hogy olybá tűnik Battenberg is tisztában van ezen tervekkel s nem adja jelét felháborodásnak vagy ellenszenvnek.*

- Uram?

*A brujah kérdését nem érti mire vonatkozik. Ha kiszámítható volt Lucius reakciója s jövőbeni terve a megkeresésre, mégis mit vár a nosferatutól?*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:44
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

A brujah körül néz - mint ha kémektől tartana - mielőtt folytatja.

- Néhány éjszakával ezelőttig abban a hitben voltam, hogy cserben hagytak bennünket. A sajátjainktól várt támogatás elmaradt és úgy tűnt, mindannyiónk megfeszített erejére lesz szükség ahhoz, hogy Medgyes egyáltalán kitartson.

Önti szavakba gondolatait hűbérurad. Emlékszel a gondterhelt arckifejezésekre, a hangjában megbúvó aggodalomra, a ki nem mondott kétségekre.

- Ezért küldtelek el, hogy szerezz ügyünknek annyi szövetségest, amennyit csak lehetséges. Mert kétséges volt, hogy ki tudunk e tartani. Aztán valami megváltozott. Nova befolyása a területre sokkal nagyobb, mint gondoltam. Hadba szólított megannyi szövetségest. Ha a pogányok megtámadják Medgyest, a halálukba rohannak.

A brujah megáll, hogy tudjátok értelmezni az elhangzottakat. Ezek szerint az egész háború arra is jó, hogy erődemonstrációt tartson Nova. Egyszerűen hagyná, hogy a környék hercegeit - azok, akik nem hódoltak be neki -elsöpörje a pogány áradat, majd miután a túlerővel rendelkező Medgyes megállítja őket, egyszerűen bejelentené igányét arra a területre is? Ezért mondhatta a brujah, hogy egyet ért a lasombrával, aki csak a saját városát és annak lakóit akarja megvédeni?

- Szászkézd története ezért is lesz fontos számunkra. Mindenképp tudnom kell, mi hangzott el ott azon a megbeszélésen.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*A brujah szavaira tekintetét Alexandrura, s hű fegyvernökére emeli. Nem kétli, a férfi s a férfiú számára is nem tudott információk ezek, melyeket Battenberg most megosztott velük. Mégis a szíve arra sarkallotta, győződjön meg ennek helytállásáról. Szándéka nem ártó s rosszindulatú, mintsem ösztönös, s tekintetében sem rágalom vagy bizalmatlanság nem csillog.*

*Majd visszatekint urára. Keserűen elhúzza a száját a nosferatu. Hatalom s gőg, befolyás s gazdagság. Erről szól e harc, akár Magyarhon, akár a Német Birodalom adjon menedéket a dögkeselyűknek. A bitófa árnyéka vetül a lasombra s a venture nagyúrra, ám saját nyakukat nem adnák a kötél ölelésének, maguk helyett mást küldenének halálba. A feláldozható bolondokat. Egy pillanatra baljós gondolati támadnak, szégyenletes gondolati. Battenberg Eisensatz szavára van jelen s az ő akartját közvetíti, mely megszűnik szövetségese - Árpádházi Nova - megsegítésével. Ha Medgyes maga alá temeti a pogányokat, úgy semmi más nem bír jelentőséggel, köztük kik fejei hullanak közben a porba. Talán Battenberg azt latolgatná, érdemes-e hadba szállni Szászkézdért? Elhesegeti ezen sejtelmeket, bizalmát a brujahba kell vetnie. Bízik a másik ítélőképességében s bízik benne sikerül olyan döntést hoznia, mellyel nem töri meg esküjét hűbérura felé, de útját állja a város s a védtelenek pusztulásának.*

- Szászkézd ostroma elkerülhetetlen. - kezd végül mondandójába a leprás, jól megfontolva minden egyes szavát. - Azonban Lucius szentül hiszi, a keleti hadak nem teljes létszámmal vonulnak a város alá s élükön egy szárnysegéd lovag majd. A védelmi stratégia ennek a szárnysegédnek az elpusztítására s a megmaradt, demoralizált csapatok szétkergetésére épül. Lucius tudja, hogy nem számíthat a környékbeli városok segedelmére, melyek támogatását jól láthatóan Nova élvezi. Szászkézdnek szüksége van a német lovagok kardjára, hogy megtartsa városát a förgeteggel szemben.

*Heinrich egy pillanatra megáll, hogy éreztesse urával a segedelem kérésének fontosságát. Habár egyetértése nem gördül le ajkáról, hangsúlyából lehet következtetni hová húz a szíve. Ennek helyességéről meg van győződve.*

- Lucius úgy véli Szászkézd kitarthat az egyesült csapatokkal s olyan sebet üthet a bestia testébe, mely csak a következő év tavaszáig forrad be. De addigra Lucius szándékozik egy megerősített haderőt verbuválni, hogy a sárkány fejét Brassóban vegye, míg Szászkézd húsából marakodik a horda.

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:47
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

Battenberg végighallgatja a beszámolódat, közben tekintete néha Alexandrura, néha pedig a  fegyvernöködre vetődik.
- Luciusnak sokkal több tapasztalata van a pogányokkal való viaskodásban, mint Novának. Ha úgy véli, hogy egy szárnysegéd kiiktatása sikerrel megnyitja az utat Brassó felé, mindenképp támogatnunk kell ezen irányú törekvéseiben. - foglal állást a brujah.
- Ne felejtkezzünk meg arról, hogy Urunk úgy rendelkezett, hogy Magyarországot, s nem pedig Nova érdekeit kell elsősorban védenünk.
A teremben eluralkodik a csend, mint ha mindenki ezt az utolsó mondatot emésztené. Maga a brujah is tart egy kis szünetet, hogy megrágja azt, ami épp elhagyta a száját. Alexandru felé fordul, s hozzá intézi szavait.
- Mondd csak Alexandru. Milyen szerepet töltöttél be Lucius udvarában? - kérdez rá egy lényeges, eddig el nem hangzott részletre. A megszólított oldalra pillant és tekintetével a tiedet keresi, majd válaszol a feltett kérdésre.
- Szászkézd őreinek parancsnokaként szolgáltam Luciust uram. - mondja tisztelettel a hangjában.

A toreador nem tudja leplezni meglepettségét, valószínűleg nem számított arra, hogy Battenberg közvetlenül neki is tesz fel majd kérdéseket. A brujah arcán mint ha az öröm apró ráncai jelennének meg.

- Ez igazán remek! Úgy vélem, egy ilyen pozíció birtokosa legalább annyi tapasztalatot szerzett a pogányok harcmodorát illetően, mint maga Lucius. Igazam van? - néz Alexandrura a brujah, aki csendesen igennel bólint a kérdésre.

Úgy látod, hogy Battenberg igazán elemében van, s alig tudja visszafogni izgatottságát. Biztos vagy benne, hogy a fejében több terv is összeállt már és most azt mérlegeli, hogy melyik kecsegtet a legnagyobb eséllyel a sikerre. Aztán tekintete ismét rád szegeződik.

- Milyennek láttad Szászkézdet? Képesek lennének némi segítséggel kiállni egy ostromot?

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Ha a keresztes vitéz még élne, akkor most a levegő bennrekedt volna tüdejében. Így viszont a nosferatu megdermed. Megpróbál olvasni a brujah arcáról mennyire biztos saját szavaiban. Nehéz elhinnie, hogy Eisensatz egész Magyarhon megmentőjének szerepébe kívánna lépni, mintsem apró lépéseket tenni, mellyel akadályozhatják a keletről jövők terjeszkedését s közben megtartani szövetségesét maga mellett s birodalmának határait. Nyilvánvaló miért késlekednek a nyugati seregek a csatlakozással. A leprás érzi, hogy amit a brujah kész tenni az helyes, szíve mélyéről támogatja, mégis reméli a döntés nem ássa meg sírhelyeiket. Az elhangzottakat csendesen szemléli, hol Alexandrura, hol urára tekint.*

- Úgy vélem igen. Megfelelő felkészüléssel képesek lennénk visszaverni a támadást. Szászkézd falát vastag kövekből rakták, melyek a balliszták sortüzének is ellenáll napokig. A városrészek könnyen lezárhatóak, oda csoportosíthatjuk védelmünket, ha mégis áttörnék a kaput. Az elmúlt hetekből több rajtaütés is érte a várost, ami a város gyenge pontjaira felhívhatta a figyelmet. Amennyiben ezekről a támadásokról Alexandru bővebben beszámol, úgy befoltozhatjuk ezen lyukakat a védelmen.

*Néz vissza a toreadorra a leprás. Esze ágában sincs besározni a lovag nevét, célja ténylegesen a megbízhatóbb védelem kialakítása a legtöbb információból. Aztán visszatekint urára, hangszíne egy árnyalatnyival borúsabbá vált.*

- S mondd, uram, mi lesz Szászkézddel ha Lucius Brassó alá vonul?

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, este 8:50
Jelen vannak:  Otto von Battenberg, Innsbrucki Heinrich, Alexandru, Dietrich

- Úgy gondolom, hogy Lucius tervében nagyon fontos az időzítés. Ha a brassói úr úgy hiszi, hogy hadnagya elsöpri a szászkézdi védelmet és azzal lesz elfoglalva, hogy Medgyes ellen készüljön, igen csak nagy meglepetés éri, ha a szászkézdiek elkezdik döngetni a falakat. Ne felejtsük el, ő támadni és nem védekezni készül.

Vagyis ha jó az időzítés, Szászkézdet sosem foglalják el a pogányok.

A brujah arca elkomorul valamelyest. Nem tudod pontosan, hogy ennek mi lehet a hátterében, de abban biztos vagy, hogy köze van a politikához.

- Nova nem lesz elragadtatva attól, ha a német lovagok magukra hagyják Medgyest.

Alexandru bátortalanul megköszörüli a torkát, ezzel jelezve, hogy mondandója lenne. A brujah int neki, hogy szóljon nyugodtan. Tekintetét rád szegezi, mint ha tőled is engedélyt várna, s csak akkor kezd bele, amikor te is bólintasz.

- Ahogy uram említette, a szászkézdi falak egy kisebb csapattal is jól védhetőek. Talán Medgyes ura beleegyezne abba, hogy a német lovagok fele kivonuljon Szászkézd védelmére, ha cserébe ő kaphatna egy olyan tanácsadót az én személyemben, akinek vannak tapasztalatai a pogányokkal szemben és hajlandó is szolgálni.

A brujah átgondolni látszik a hallottakat és úgy véled, semmi kivetnivalót nem lát Alexandru szavaiban.

- Heinrich te mit gondolsz? Képes lennél megvédeni Szászkézdet, hogy aztán Brassó ellen vonulj?

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Nem kétséges, hogy az időzítésnek fontos szerep jut az elkövetkező megmérettetésekben. De a leprás nem esküdne meg rá, hogy a lasombra nem adná fel saját városát, amennyiben ezzel gyengítheti Nova befolyását a területre s mellette székhelyéül Brassó várát tehetné meg. Úgy véli a gabonaküldemény nem csak a segedelemkérés alapjainak szolgált, mintsem egy elhúzódó ostrom elengedhetetlen mellékének. Minél több napot emészt fel az ostrom, úgy annál gyengébb az ellenállás Brassó alatt. Isten látja lelkét, nem bizonyos önnön helyességében. Különösképpen ezért kell óvatosan eljárnia.*

- S ha Lucius csak akkor szándékszik Brassó ellen vonulni, mikoron már a vadak Medgyest szaggatják? Úgy Szászkézd védtelen marad, s az emberek kívül rekednek az oltalmazó falakon, mit Nova nyújthatna számukra.

*Úgy véli muszáj megosztani kétségeit s véleményét a brujahval. Bízik urában, ki jártasabb a politikában, így jobban belelát az urak s uralkodók fejébe. Nem rejti véka alá, hogy nem fordul teljes bizalommal a lasombra felé, de inkább ellenkezője váltana ki meglepettséget a jelenlévők közül úgy gondolja. Habár nem egy cselszövő, a szemét nyitva kell tartania, s hallgatni a megérzésire.*

*Alexandru szólni kíván, melyre először nem kíván bólintani, hiszen nem áll a vértestvér felett. Mintsem várja a folytatást a lovagtól, majd egy pillanattal később azonban felméri a helyzetet s finoman bólint, szabad folyást engedve az erdélyi szavainak.*

- Ha a kérdésed arra irányul, hogy készen állok-e megvédeni azokat kik Szászkézdben lelék menedékük s mindazokat kiket még nem ért el a tűz, úgy a válaszom igen, Jóuram.

*Olybá tűnik a mondat nyitott marad. A brujah van annyira bölcs, hogy kiszűrje mi nem hangzott el a nosferatu szájából. Ezt nem szükséges kimondania, valószínű a férfi is együtt érez vele. Már amennyire mentes tud maradni a politika szurkától...*