Első fejezet - Medgyes

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 24. napján, éjjel 10:32
Jelen vannak: Az erdélybe érkező német csapatok első kontingense, köztük Innsbrucki Heinrich

Előzmény: Hatvan napig tartott az út, mire a Német Lovagrend első kontingense - hat vértestvért, közel másfél tucat ghoult és kétszer ennyi halandó lovagot tartalmazó kompánia - elérte Erdély határát és további egy hét telt el, mire megérkeztek Medgyesbe. Két halandó lovagot kellett út közben hátrahagyni, mert csúf kórságot kaptak el, további négy pedig annyira legyengült, hogy képtelenek lettek volna tartani az erőltetett menetet, így Battenberg új feladatot adott nekik: a székesfehérvári rendház szerzeteseinek biztonságát kellett garantálniuk, továbbá afféle hír továbbító csomópontként is szolgálnak majd.

 Árpád-házi Nova, Medgyes Ventrue ura tárt karokkal várta az érkezőket, s gondoskodott róla, hogy mindenki megfelelő szállást és étket kapjon. Mindent megtett, hogy szorult helyzete ellenére is jó vendéglátója legyen a messziről érkezetteknek. Stratégiai kérdésekről kizárólag Battenberggel volt hajlandó tárgyalni, s minden egyes megbeszélést követően a figyelmesek apró ráncokat - az aggodalom ráncait? - vélhettek felfedezni a Brujah homlokán.

Négy éjszakával a csapat érkezését követően Battenberg magához hívatja Heinrichet, hogy négy szem közt beszéljen vele.

- Ezek csodát várnak tőlem! - robban ki belőle a mondat, rögtön amint Heinrich belép a Brujah menedékeként szolgáló kis házba.
- Összekevernek tán a megváltóval, aki a vérét hullajtotta értünk? - folytatja, miközben idegesen szorongatja a saját kezét. Előtte egy egyszerű asztalon néhány átnedvesedett papírlap és egy feltört viaszpecsét.
- Azt hiszik tán, hogy félszáz hithű keresztény elég a pogányok feltartóztatásához? - néz rád kérdően, de a válaszodat meg sem várva folytatja.
- Magunk vagyunk, s egyedül állunk az ördög katlanjának szájánál. Egyelőre nem tudnak másokat küldeni. - mutat kezével a felbontott levélre, melyen ott díszeleg Albert von Eisensatz címere. Vesz két mély levegőt, mint ha attól várná, hogy haragja csillapodjon valamelyest. Emlékszel rá, hogy a herceg négy hullámban akarta elküldeni embereit, hogy Erdély segítségére legyenek. Az első hullámot afféle előörsnek szánta, a második hullámmal érkeztek volna nagy számban német lovagok. A harmadikban... de mit is számít ez, hiszen épp most hallottad, hogy senki más nem jön. Battenberg közelebb lép hozzád és egyenesen a szemedbe néz. Látszik rajta, hogy származásod vagy klánod egy cseppet sem zavarja, s a szemeidben a lovagot látja. Hangja sokkal mérsékeltebb, mint néhány pillanattal korábban.

- Nem hagyhatom itt Medgyest, mert ide kell csoportosítanunk erőinket. Ha Medgyes elbukik, vele bukik minden. Ez az utolsó keresztény erősség. De fel kell mérnünk, kik lehetnek még segítségünkre a pogányok ellen vívott harcban. Te fogod ezt a felderítést elvégezni számunkra. Válassz ki magad mellé három lovagot és az élükön utazz Szászkézdre. Jelentkezz be a város hercegénél és győzd meg az ügyünk igazáról. Minden támogatás jól jön. - fejezi be a monológot, majd jelzi, hogy távozhatsz.

- És Heinrich! Vigyázz az árnyékokkal...

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Mikor híre kélt, hogy az Árpád ventruek követet menesztenek német szövetségeseikhez, a nosferatu rögtön Wartburgba utazott másodmagával. Egyrészt csak idő kérdése volt, mikor kérik a magyar uraságok a jussukat a rend letelepedéséért cserébe, másrészt első kézből szeretett volna informálódni a történésekről. Az már mellékes volt, hogy ismét találkozhatott barátjával, Otto von Battenberggel, kivel azóta két havi rendszerességgel leveleztek.*

*Heinrichnek nem ismeretlen a vidék, már egy ideje Erdély kies dombjait koptatja. Eszébe jut, mennyire gyönyörű lehet mindez nappal, milyen érzés lenne belevetni magát a reggeli harmat burkolta virágos mezőbe. Akaratlanul is drága felesége, Johanna képmása tör elő emlékezetéből, mennyire rajongott a természetért és annak egyszerű szépségéért. És most neki kell megőrizni ezt a szépséget a vésztől, mely keletről tör elő, akár az éhes vad, aki a prédára veti magát a rejtekéből. Némethonbón hosszú az út és viszontagságos, de Battenberg bölcs és megfontolt, olybá tűnik nem szeretne a végzetébe szaladni. Ez jó jel.*

*Árpád-házi Nova vendégszeretetét nem különösebben használja ki, megelégszik egy szerény hajlékkal, ahol meghúzhatja magát a nappali fény elől. Kitöltetlen idejében felkeresi a város ispotályát és ellátja a betegeket, ha nem ütközik akadályba ennek megvalósítása. Északáról éjszakára figyeli, ahogy a brujah egyre gondterheltebb ábrázattal tér vissza a tanácskozásokról. Érkezésük negyedik napján aztán magához kéreti a nosferatut.*

"Hivattál, uram.", közölné a leprás, ahogy belép a vaskos faajtón a kopogás után, de Battenberg kifakadása a nyelvén ragasztja a szót. Heinrich rendje fekete-fehér ruházatát hordja, melynek mellkasán egy fekete kereszt díszeleg. A férfi teste gyolcsba van csavarva, így fedve sebekkel és gennyekkel fekélyezett bőrét, ocsmány képét. A kötés itt-ott átnedvesedett, beteges sárgás és néhol pirosas színt árasztva magából. Egyedül szemének fehérje világít a rongyköteg alatt, mimikája rejtve marad a brujah előtt kirohanását követve. Nem először látott hadvezéreket türelmük határán, de Battenberget most látja először. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót és türelmesen hallgatja végig a férfi mondandóját. A nosferatu maga előtt keresztbe font kézzel áll, a lénye a megtestesült nyugalom. Azt a pillanatot választja a szólásra, mikor a brujah két lélegzetvételnyi szünetet tart.

- Embereid adnak szavadra, uram, tisztelnek s bíznak benned, s míg táplálod őket a remény lángjával, seregid kitart a förgeteggel szemben. Ha kell, úgy négy tucat lovagod áll mögéd kardjukkal a kezükben, elszántsággal a szívükben. Légy kitartó, uram.

*Nem sok jóval kecsegtet, ha a brujaht ennyire aggasztja valami. Kétli, hogy mindössze az utánpótlás seregről lenne szó, annál valószínűbb, hogy a tanácskozások a ventruek-kal is megviselik. Amit most a nosferatu tehet, hogy támogatja a lovagot, melynek helyességéről szentig meg van győzve. Most nem szabad elveszíteni a kontrollt, az igaz ügy nem bukhat. Fejhajtással fogadja a megbízatást.*

- Ahogy óhajtod, uram. Mihelyst felnyergeltük a lovakat azonnal útnak indulunk. Javallom küldjünk egy követet, ki nappal is haladhat s hírét viszi érkezésünknek, minél több fül legyen jelen kihallgatásunkkor.

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 4:55
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich teljes kíséretével

Medgyes szürke városa lassan éledezik, mikor Innsbruck Heinrich teljes kíséretével és három szekérrel átlépi a kapukat. Az első dolog, ami szemet szúr, hogy sokkal több a fegyveres a városban, mint néhány nappal ezelőtt. Több, a német számára ismeretlen címer is megjelenik a katonák ruháján.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Szüntelenül pásztázza környezetét a visszaúton, most nem lankadhat figyelme. Karját alig észrevehetően kardja markolatára teszi, mikoron figyelő tekinteteket érez magán. A lovagok helyt állnék s szerencsére a hajtók sem nyúlszívű emberek. Kötelességtudata folyton félbeszakítja gondolatait s belső hangja éberségre inti, ahol nincs helye az elmélázásnak. Megkönnyebbülés árad szét a tagjaiban, ahogy feltűnnek Medgyes falai s tornyai, hát épségben elértek a városhoz.*

*Érzi a kimerültséget, mely a nap közelségéből fakad, de még így sem kerüli el a figyelmét a sok katona, kiknek urai ismeretlenek a leprás számára. Érdekesnek mondható, hogy alig egy nap alatt, megsokszorozódott a sereg létszáma, olybá tűnik Árpádházi Nova sem tétlenkedett. Kérdőn a rózsalovagra néz, vajh ő felismeri a címereket? Maga mellé inti Dietrichet miközben a kamra felé léptetnek lovaikkal.*

- Fegyvernök! Tudasd urammal érkezésünk s add át üzenetem, mindenek előtt vele szeretnék szót váltani, mintsem a tanács előtt ha arra sor kerül. - bocsájtaná útjára ghoulját, ám még eszébe jut egy dolog s megállásra kényszeríti. - S még valami, Dietrich. Kérd uram, szerezzen szállást Szászkézdi Alexandrunak hol megpihenhet. Ha ez nem következik be, úgy kérlek a mai napra add át számára a helyed, te pedig csatlakozz hozzám.

*Ezzel útjára engedi hűséges ghoulját, lovaikat az éléskamra irányába vezetve. Bizonyos benne, hogy a várkapitány hamarost elé érkezik, s akkor közli vele érkezésének célját, valamint a szekerek rakományának tartalmát. Ha a formalitással végzett, elindul szobájába, hogy átadja magát a nappali álomnak, amennyiben nem vár rá még elintézni való.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 4:57
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Alexandru

Dietrich szótlanul indul útjára, hogy elvégezze a tőled kapott feladatot, kísérőid pedig leszerszámozzák a lovaikat, így végre neked van lehetőséged, hogy Alexandruval válts pár szót.

- Felismerem a címerek többségét - válaszolja a Toreador a fel sem tett kérdésedre.
- Azok ott Kolozsról, ezek itt Marosról jöttek. A keresztet viselők Szatmárból. Mindannyian erdélyi katonák.

Most már érted, miért van szükség ennyi élelemre. A Medgyesen állomásozó katonák két éjszaka alatt gyakorlatilag megduplázódtak, s ebben Nova kezét sejted, hiszen uradnak nincsenek az említett városban kapcsolatai vagy szövetségesei.

Van még lehetőséged kérdezni Alexandrutól, de már látod, amit az egyik helyi előljáró kiszemelt téged és elindult feléd. Vélhetően a szekér tartalmára kíváncsi.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Kissé bosszús a toreador szavaira, hiszen ha a katonák itt állomásoznak, az azt jelenti, hogy Árpádházi Nova nem fogja őket Szászkézd megsegítésére küldeni. Úgy látszik bármennyire is próbálkozik, eddig folyton akadályokat gördítettek az útjába. Egy pillanatra elkalandozik a gondolata, majd mint aki felocsúdott egy álomból, a rózsalovagra kapja tekintetét. Arca bocsánatot sugall, de talán Alexandru betudja a nappal közeledtének. A nosferatu hangot is adna sajnálatának, de végül letesz róla. Helyette a lovag szemébe néz, s egyenest megkérdi, mely nem hagyja nyugodni egy napja s egy éjszakája. Hangját ettől függetlenül lehalkítja, ez a beszéd nem tartozik másra.*

- Mondd, uram, mi történt valójában a vérvonalammal Szászkézden?

*A szeme úgy tükröződik, mint aki a hazugságok mögé lát s mely elől nem rejthetnek el semmit. Ebből a pillantásból a lovag tudhatja, a leprás tisztában van azzal, hogy nem mondott el mindent neki a múltkor. A nosferatu kiszúrja a szeme sarkából a felé közeledő elöljárót, ám addig nem törődik vele, míg Alexandru nem válaszolt.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 4:59
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Alexandru

Alexandrun látszik, hogy meglepődik a kérdéseden. A fiatal Toreador lovag ösztönösen körbenéz, mint aki Luciustól vagy a kémeitől tart.

- De hiszen már elmondtam uram. - válaszolja rögtön, aztán átható tekintetedet fürkészve folytatja.
- Ketten képviselték klánodat Szászkézden. Harold volt az idősebbik, Oscar a fiatalabbik. Amikor a pogány fenyegetés valósággá vált, Harold anélkül hagyta el a várost, hogy bárkinek bármit is mondott volna. Lucius persze tombolt, gyávának és árulónak bélyegezte. Egyes híresztelések szerint csatlakozott a pogányokhoz, mások szerint elevenen megnyúzták. Ki ezért, ki azért, de mindenki halottnak tekintette és úgy beszéltek róla, mint az első szászkézdi áldozatról.

Alexandru habozva folytatja.

- A fiatalabbik klántársad később hagyta el a várost, róla semmi biztosat nem tudunk. Valószínűsíthető, hogy elege lett az attrocitásokból, amik idősebb klántársa miatt érték.

Látod a toreadoron, hogy van még valami, de nem kell sokáig várnod, míg kiböki.

- Sejtheted uram, hogy ezek után micsoda harag gyulladt Luciusban, amikor megtudta, hogy Nosferatu követet menesztenek hozzá.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Savanyú ábrázat lesz úrrá vonásain, mikoron a lovag beszél. Sosem szerette az összeesküvéseket, a megtévesztéseket, a gyalogok zsinóron mozgatását. Nem kételkedett abban, hogy Lucius nem bízik a leprásban, hiszen keveset tudhat róla - nem beszélve a herceg gőgjéről -, de ez megerősíti abban, hogy a lasombra egy koncként tekint a nosferatura, egy feláldozható bábura a hatalmi játszmájában. Mindenesetre - emlékezteti magát -, nem az urak kedvére szeretne tenni, hanem egy ügy érdekében cselekedni. Ez pedig az elesettek védelme.*

*Pár másodpercig elidőzik a toreador szavain, majd rendezi mimikáit. Mikoron újra megszólal a hangjából enyhe lemondás érezhető ki, mint aki már tudja a választ a kérdésére.*

- Vajh erről a fejleményről mennyien tudnak? Híre kélhetett a falakon kívülre?

*Ha igenlő a válasz, a nosferatu elgondolkozik tulajdonképpen ki is menesztette Szászkézdre: a brujah vagy a ventrue? Nem árt tisztában lenni kinek a szavára cselekszik, mert a lelkéért egyedül saját maga felel.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 5:00
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Alexandru, előljáró

Alexandru megrázza a fejét kérdésedre.
- Nem hiszem, hogy ennek az eseménynek a híre elhagyta Szászkézdet uram. A városon belül viszont mindenki számára nyilvánvaló volt, hogyan viseltet Lucius a Nosferatuk iránt az eseményt követően.

Alexandrun látszik, hogy nem nagyon tudja, mit is mondjon. Valószínű, hogy kellemetlennek érzi, ha a nosferatukról kell beszélnie előtted. Közben odaért hozzátok az előljáró is, de látván, hogy egyik kísérőddel beszélgetsz, nem zavar meg. Türelmesen kivárja a sorát, neki ráadásul nem kell a nap miatt aggódnia. Emlékszel a férfira, Nova egyik embere. Mielőtt útnak indultatok Szászkézdre, vele beszéltek kísérőid, hogy melyik úton érdemes menni.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Felötlik a nosferatuban, hogy Szászkézd szíve egy kémet rejt, ki Novának tartozik hűséggel, de az információ megkaparintására már sokfajta módozat is ismert a vértestvérek világában. Mindenesetre bólint, s jobb karját a toreador vállára teszi. Akkor szoktak ilyet, mikoron fontos hagyja el az ember száját s bizalmat vet a másikba. Érzi a rózsalovag zavarát, amint vérvonaláról kell beszélnie s szeretne enyhíteni a terhén.*

- Köszönöm az őszinteséged, Szászkézdi Alexandru! S most arra kérlek, mindig legyél velem őszinte, mégha úgy vélekedsz, tetteid avagy szavaid ellenszenvet, netán haragot gyúlnának a szívemben. Hidd el nekem mikor azt mondom, nagyra értékelem az őszinteséget, még olykor is, ha gondolatink eltérő véleményen vannak, s természetünk más célt hajt. Szeretném, ha nem hűbéruradként tekintenél rám, mintsem társra, kiknek sorsa ugyan összekötődött, mégsem kell, hogy kényszerű legyen e kapocs.

*Természetesen megvárja a toreadort a válasszal, majd ha végeztek Nova embere felé lép.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 5:01
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich, Alexandru, előljáró

Alexandru láthatóan nehezen kezeli zavarát, de abban biztos vagy, hogy a szavaid eljutottak hozzá. Apró főhajtással nyugtázza a hallottakat.
Közben szemed sarkából megpillantod a felétek közelítő fegyvernöködet is, nyilvánvaló, hogy nem járt sikerrel. Neked sincs már sok időd, míg a nap felkel, ráadásul még az előljárónak is akartál némi instrukciót adni, mielőtt nyugodni térsz.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

*Amint csatlakozik hozzá fegyvernöke, tekintetét reá s a rózsa lovagra szegezi. Hangja egyre jobban árulkodik fáradtságról, de tartja magát s nem mutat gyengeséget.*

- Kísérd Alexandrut a szobájába s gondoskodj kényelméről, míg a vár ura nem értesül jelenlétéről.

*Címzi szavait az ifjú Dietrichnek, s egy fejbólintással útjára bocsájtja mindkét férfit. Kék szemeivel a lovag viselkedését fürkészi, kíváncsi milyen hatással van rá a nap közelsége, s próbálja egy pillanatra behatárolni halhatatlansággal eltöltött éveit. Majd figyelmét Nova emberére összpontosítja immár, s megindulva feléje jelzi neki, hogy akarata szerint is ejtene pár szót az elöljáróval.*

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 5:02
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich,  előljáró

- Úgy lesz uram. - hajtja meg fejét előtted fegyvernököd.
- Battenberg nagyúr azt kéri, hogy holnap napnyugta után tegyünk jelentést a szászkézdi eseményekről. - teszi hozzá, majd kérésednek megfelelően elkíséri Alexandrut a szálláshelyére.
Az előljáró - vele korábban is találkoztatok már, többek között ő adott útmutatást nektek, hogy merre találjátok a szászkézdi utat - sietve lép oda hozzád, s fel sem kell tennie a kérdést, hogy tudd, a szekerek tartalmára kíváncsi.

[Alaric]

Innsbrucki Heinrich

- Köszönöm, fegyvernök, úgy lészen.

*Rangjához méltón üdvözli az elöljárót, s olvasva vonásaiból s gondolatiból az első szekér felé lép, s egy gyors mozdulattal felrántja a ponyvát, mely megmutatja a szekér tartalmát a férfinak. Miközben a leprás beszél, léptei a másik két szekérhez irányítják, hol megismétli előző mozdulatait.*

- Szászkézd ura küldi a gabonát s a bort jó szándéka s barátsága jeléül, s ínséges időkhöz segedelmet kíván nyújtani.

[SentinelWex]

Helyszín: Medgyes, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 27. napján, hajnali 5:05
Jelen vannak:  Innsbrucki Heinrich,  előljáró

Az előljáró arcán apró mosoly jelenik meg és különösebb tehetség nélkül is könnyen észrevehető, hogy nagyon örül a szekerek tartalmának. Tüstént oda is hív két intézőt, hogy gondoskodjanak a rakomány elszállításáról és megfelelő tárolásáról.

- Mi pedig hálásan köszönjük, hogy embereivel biztosította, hogy a küldemény gond nélkül megérkezzen Medgyesre. - hajol meg előtted az előljáró, majd egyéb teendőire hivatkozva utadra enged.

Mivel a nap sugarai már a hegyek tövét nyaldossák, elérkezettnek látod az időt, hogy te is visszavonulj a szállásodra. S míg a harckészültség hevében dolgozó katonák között elérsz a neked kijelölt házig, Lucius és az öreg jár a fejedben.
Medgyes halandói ébredeznek, te pedig visszavonulsz, hogy átadd magad a fajtád átkának, a nappali alvásnak. Este új kihívások várnak, ki tudja, mi történt itt Medgyesben az alatt a néhány nap alatt, míg távol voltatok.