-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 01:48
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, Dietrich és három kísérője
Battenberg megfogadta a tanácsodat és követet - Nova egyik emberét - indította útnak, hogy a szászkézi udvar időben értesüljön érkezésetekről. A követ még azon az éjjelen kilovagolt, s a helyiek szerint négy óra alatt éri el úticélját. Tekintettel erre Heinrich bölcsebbnek látta, ha csak a következő éjjel indulnak útnak. Három lovagot - Andreast, Petert és Jozefet - választott ki, akik uruk parancsát hűségesen követték. Rátermett és tapasztalt lovagok voltak, Heinrich már számos ütközetben és békeidőben is megtapasztalta, milyen odaadóan szolgálnak.
Az öt főből álló kompánia a következő éjjelen - rögtön sötétedés után - lovagolt ki Medgyes falakkal óvott városából. Út közben nem sokat beszéltek, s csak egyszer álltak meg, hogy a lovaikat kíméljék. Számos kisebb falut hagytak maguk mögött, de senki nem figyelt fel sem érkezésükre, sem pedig távozásukra.
- Ott uram! - szólalt meg Jozef, aki a legfiatalabb volt a három lovag közül.
- Annak már Szászkéznek kell lennie. - mutat az előttetek lévő városra, melynek erődített templomát messziről észrevenni.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/szaszkez2.jpg)
Szászkéz. Egy város, melyről sokat hallottál már. Egy város, melyet hosszú idő óta a sötétség borított be. Melynek Lasombra hűbérese messzi földön rettegett módszerekkel tartja kezében a hatalmat. És neked ebbe a fertőtől és árulástól szennyes városba kellett jönnöd, hogy szövetségeseket és támogatókat találj. S ahogy egyre közelítetek a város szívéhez, egyre inkább elhatalmasodik rajtad egy eddig ismeretlen és kellemetlen érzés.
Magadban az Úrhoz fohászkodsz, hogy acélozza meg karodat és elmédet, ha próbák elé állít, de imádat megzavarja a főút mentén, egy gerendáról lógó holttest. A kinézete alapján legalább egy hete szolgál üzenetként a város lakói számára. A szemed sarkából látod, amint kísérőid keresztet vetnek.
-
Innsbrucki Heinrich
*A nosferatu meghajol ura előtt, mielőtt távoznék a szobából. Mikor atyja továbbadta ősei átkát, mindössze a csúfság jellegzetes vonásai mutatkoztak rajta, szerencsére a testvéreire oly jellemző torzulások megkímélték testét. Eképp megőrizhette lovagi méltóságához tartozó kiállását és vele együtt a mozgás szabadságát. Így sietős léptekkel haladt a hálószobák felé, ahol számítása szerint ghoulját találja. A fiúval három lovagja után küld, hogy találkozzék vele a könyvtárban. Ott térképek után néz, melyek a környező városok és faluk elhelyezkedését jegyzik, próbálja a leggyorsabb és legbiztonságosabb utat kiválasztani Szászkézd felé. Ezután a betegek és saját kínjait enyhíti, csókkal illeti a súlyos sebesülteteket.*
*Másnap napnyugta után kilovagol emberei élén, elhagyva Medgyes erődített tornyait. Mintha a közeledő árnyak rányomnák sötét bélyegüket a kompániára, némaságba burkolóznak. A férfiben hosszú idő óta újra feltör az a baljós érzés, ami óvatosságra inti. Antiochia ostromakor lebegte körül így a halál, leterhelve gondolatait és ólomsúlyként húzva karját. Ahogy áthaladnak egy-egy falun, felméri sikerülne-e úgy megszállniuk a végzetet jelenthető nappal ellen, hogy ne keltsenek feltűnést, létezik-e olyan fogadó vagy hely, mely befogadná őket és biztonságban elrejtené? Ott, ahol a cselszövés és az ármány szeretők, ott észnél kell lennie az emberfiának.*
*Jozef messziről kiszúrja Szászkéz templomtornyát és a nosferatu a mutatott irányba kémlel. Lefékezi lovát és a többieket is erre ösztökéli. Még elég messze vannak, hogy bárki is hallja őket. Mégis halkan, óvatosan mondja, mintha az éjszaka lecsempészné a szavakat a szájáról.*
- Legjobb lenne ha innenst csak az én ajkam hagyná el szó! Vigyázzátok az árnyakat s legyetek résen! Andreas s Jozef kísérnek az udvarba, Peter s Dietrich pedig a lovakkal maradnak. - mindegyik emberére külön rátekint jelentőségteljesen, egyesével várva a beleegyezésüket. - Amennyiben a meghallgatás vérbe torkollana, ti lésztek azok, kik hírét viszik az árulásnak. A hír kézbesítése elsődleges, épségünknél fontosabb, s utatok nem gátolhatja sem ördög, sem annak fattyai. De addig ne adjatok okot a vérontásra.
*Vár pár másodpercet, hogy tudatosuljon mindenkiben a feladat és ha kérdés van, akkor azt meghallgatja. Vére erejével megváltoztatja külsejét, egy háború által megtépázott ember illúzióját ölti magára. A test látványára régi emlékek jutnak eszébe, a jeruzsálemi mészárlás képei torlódnak az elméjébe. Tekintetét leemeli az oszló tetemről, és nem kerüli el a figyelmét a többiek reakciója sem. Már régóta nem imádkozik Istenhez, helyette önmagához szól és kér erőt, hogy elbírja mi következik.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 01:55
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői és egy idegen alak
Kísérőid egyetértően bólintanak, amikor a feladatokat osztod ki. Egyetlen percre sem vonják kétségbe szavaid bölcsességét,.
A városba érve baljós érzésed támad, mely rajtad és kísérőiden is urrá lesz. Andreas úgy próbál megszabadulni ettől, hogy egyik kezét alig észrevehetően oldalán lévő kardja markolatára helyezi, míg Peter megállás nélkül a környezeteteket fürkészi.
A kifüggesztett testet elérve ez az érzés felerősödik valamelyest, s már épp tovább haladnátok, amikor egy ismeretlen hang megszólal a szomszédos ház tövében.
- Szerencsétlen pára. Már egy hete bűnhődik. Mennyire kimerült lesz, ha majd egyszer Lucius leveteti innen.
A hang forrása felé fordulva egy öregembert láttok meg, aki koldushoz hasonlóan kuporog a ház tövében. Szakadt ruháját az utca mocska borította be, több helyen sötét foltot hagyva rajta. Embereid megőrzik hidegvérüket a nem várt esemény miatt, senki nem ránt kardot vagy kiáltja el magát. Mindenesetre abban biztosak vagytok, hogy egy pillanattal korábban senkit nem láttatok ott.
(http://cdn.morguefile.com/imageData/public/files/b/bboomerindenial/preview/fldr_2009_04_01/file3301238617907.jpg)
Az öreg a falnak nyomva hátát lassan feltornázza magát, keserves nyögéseket adva ki közben. Úgy áll ott előttetek, mint aki abban a pillanatban összeroskad, remegő lábai alig birják el a súlyát.
- Isten hozta Nagyuramat és kíséretét Szászkézden! - apró meghajlást imitál, de félő, hogy elveszíti az egyensúlyát, így inkább felegyenesedik.
-
Innsbrucki Heinrich
*Éberen lesi Peterhez hasonlóan az útjukat határoló házakat, az élőholt szívére terpeszkedő baljós érzés mindenhol veszélyre figyelmeztet. Igyekszik elnyomni ezt a kellemetlen érzést és magabiztosságot csempészni tartásába, próbál támaszként szolgálni a kíséretének, hogy kiállásával nyugalmat szolgáltasson nekik. Szándéka, hogy követendő példát állítson társai elé.*
*Hirtelen egy ismeretlen hang szól, ami megtorpanásra kényszeríti a lovagokat. Heinrich a tekintetét a koldusra emeli, de miközben az beszél, szeme sarkából egyéb mozgás után kutat. Az az érzése, hogy klántársa lépett ki az árnyékok takarásából, de nem ad hangot eme gondolatának. A vénség üdvözlésére a nosferatu kissé meghajtja fejét az irányába, megadva neki a tiszteletet, származástól vagy hovatartozástól függetlenül.*
- S Isten hozzád, öreg! Uradhoz jöttünk meghallgatásra, amennyiben fogad minket.
*Mondja nyugodt és formális hangnemben. A kinézetét takaró fátyol a hangjára is kihatással van, így rekedtek és krákogós hangjából semmit sem lehet most érzékelni. Pillantását végig a kolduson pihenteti, lovát pedig egészen addig egy helyben tartja, míg a másik nem válaszolt, vagy követésre nem inti.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 01:56
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői és egy idegen alak
Az öreg remegő lábakkal tesz még néhány lépést felétek, közben felköhög valamit, ami nagyon mélyről jöhetett. Kezét a szája elé teszi, de neked így sem kerüli el a figyelmedet, hogy vért köhögött. Tenyerét mocskos ruhájába törli, s közben tekintetét végigvezeti lovagjaidon majd megállapodik a legifjabbikon. Fejét kissé oldalra döntve olyan érzetet kelt, mint aki rácsodálkozik valamire, amit azelőtt sohasem látott. Hirtelen, mint aki álomból ébred, tekintetét ismét rád szegezi.
- A herceg már nagyon izgatottan várja vendégeit, tán túlságosan is izgatottan.
Félve körülnéz, mint ha attól tartana, hogy orgyilkosok akarnák a vérét venni, aztán láthatóan megnyugszik és folytatja, ám ezúttal sokkal halkabban beszél.
- A faragott figurák olyanok, mint a napfényben megcsillanó réz. Nagyuram biztos látott már olyat. Milyen kár, hogy hamisak s bár aranynak látszanak, olcsó rezesmunkák.
Ismét kisebb köhögőroham lesz urrá rajta, ám ezúttal semmit nem tud felköhögni.
- Menjünk, menjünk, ne várakoztassuk meg Luciust. Ő nem szeret várakozni. Hagyjuk itt Istvánt - mutat a felfüggesztett testre - ő ráér. Mutatom az utat.
Azzal bicegve elindul előre, egyenesen az erődített templom irányába. Jobbjával int nektek, hogy kövessétek, majd az integető mozdulatsort felhasználva hosszasan megvakarja a füle tövét és motyog még valamit az orra alatt.
-
Innsbrucki Heinrich
*Nem kerüli el a figyelmét a felköhögött vér, de nem adja jelét, hogy észrevette volna a váladékot. Ahogy a koldus pillantása megállapodik Dietrichen, figyelmét ő is a fiúra szegezi. Hirtelen átértékelődik benne az öregről alkotott kép, úgy véli egy háborodott vezeti el őket a város lasombra hercegéhez. A malkaviták veszélyes népség. Megtört lelkükkel olyan világokba látnak, melybe halandó és természetfeletti sem képes. Nem csoda, hogy eme felfedezésük megbolygatta az ép elméjüket. De vajon mit lát a fiúban..? Elgondolását megerősíti a faragott figurákról szóló példálózása. Nem tudja mit jelent, de nem kecsegtet sok jóval.*
*A koldus megindul a templom irányába, Heinrich pedig indulásra készteti lovát, miután még egy utolsó szánakozó pillantást vet Istvánra. Nem haladnak gyorsan, az öreg bicegése nem diktál nagy iramot. Ezt az időt kihasználva felméri a terepet és ismét kísérőjükhöz szól. Indítéka, hogy megismerje Lucius türelmét és egyben saját határait, meddig mehet el az árnyak birodalmában.*
- Mi a vétke? - utal a fellógatott testre.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 01:57
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői és egy idegen alak
Kérdésedre megáll az öreg, kimérten fordul hátra és tekintete elmélázik a fellógatott testen. Fejét ismét kissé oldalra fordítja, úgy válaszol.
- István az ifjú Alexandru ghoulja... volt. - mondja szomorúan, s rád nézve folytatja.
- Alexandru pedig már több, mint egy hete elvesztette urunk kegyeit.
Szemében mélységes sajnálat és gyász tükröződik, mint aki most hallotta meg, hogy hőn áhított szerelme tért meg teremtőjéhez.
- Azt még nem tudni, hogy mi lesz Alexandru sorsa... - folytatja - de majd a ládika lakói megmondják.
A ládika említésére szeméből eltűnik a gyász, s újult erővel indul neki. Egyenesen az erődített templom felé csoszog. Szándékában áll, hogy ő jelenti be urának, hogy megérkeztek a vendégei.
-
Innsbrucki Heinrich
- S mi bűnt követett el az ifjú, hogy emígyen, urad bizadalmát vesztve benne ghoulján is élt a büntetés jogával?
*Egyelőre nem ítélkezik, a világ működésének rendje van, ahol a vétkesnek vezekelnie kell bűneiért. Azonban nem állhatja az oktalan erőszakot és a jogtalan hatalmi helyzettel való visszaélést. Az életet adta egy ideálért és felkészítette lelkét, hogy élőholt létezését is feláldozza az elesettek védelmében.*
*Nem gátolja a koldus igyekezetét, hogy ő jelentse be érkezésüket, mellesleg úgy illő, ha nem ajtóstul rontanak a herceg elé. Ha megérkeztek céljukhoz, lassú mozdulatokkal száll ki a nyeregből és ha szükséges int társainak, hogy kövessék példáját, bár kétli, hogy erre sort kellene kerítenie. Megvárja, hogy Andreas és Jozef csatlakozzanak, majd a többieknek bólint, jelezve, hogy innentől cselekedjenek a megbeszéltek szerint. A lovagok élén felzárkózik a koldus mögé, és csak azután lép a helyiségbe, miután bejelentették őket. Addig türelmesen vár, bal csuklójával támasztva kardjának markolatgombját, mely mozdulat még halandó korából ragadt szokásként rá. A mozdulat nem utal fenyegetésre vagy harckészültségre, mindössze kényelmi szempontjai vannak és a megjelenését erősíti.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 01:57
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
- Alexandru és néhány embere, köztük István volt felelős Szászkézd biztonságáért, ám hanyagul végezték a dolgukat. Kilenc nappal ezelőtt Luciusra pogányok támadtak, kicselezve az őrködőket. Lucius miután a sötétségbe taszította őket, elindult megkeresni a felelősöket. - motyogja az öreg, s ahogy közelebb értek a templomhoz egyre halkabban beszél.
- Akadtak olyanok is, akik szerint Alexandru lepaktált a pogányokkal és elárulta Luciust. - suttogja félve a szavakat.
- Azóta Alexandru kénytelen leláncolva elviselni a megaláztatásokat a templomban. - folytatja szánakozva.
Közben eléritek a templom bejáratát. Embereid leszállnak a lóról és a megbeszéltek szerint járnak el. Az öreg előre csoszog, hogy bejelentsen téged, Te várakozol, amíg meg nem hallod a nevedet, majd embereid élén belépsz.
A templomot vastag kőfalak határolják, s azt az érzést kelti benned, mint ha egy erődítménybe léptél volna be. A füstölők és tömjének kesernyés illata helyett fegyverolaj szaga üti meg az orrodat.
A főhajóba megérkezvén szokatlan látvány fogad. A székeket és padokat - melyeken normális körülmények között emberek ülnek a mise alatt - eltávolították. A falak mentén néhány ikon még tanuskodik a templom eredeti funkciójáról, de inkább néz ki a hely kaszárnyának, mint Isten házának. Itt-ott fegyverállványok törik meg a falak monotonitását, máshol fából faragott ládák hevernek a sarokig betolva. A falra felszerelt fáklyákon sápadt tűz lobog, baljós árnyakkal telítve mindent.
A terem végénél egy leláncolt alakot látsz meg, aki érkezésetekkor alig egyetlen pillanatra néz fel, aztán ismét lehajtja fejét.
Lucius udvartartása különösen színesnek mondható. Látsz közöttük díszes kelméket hordó úrhölgyeket, a trónterem első felében pedig vélhetően szegényebb származású alakokat is. Ez utóbbi csoporthoz csatlakozott korábbi kísérőd is. S legyen nemes vagy pór, abban mindannyian megegyeznek, hogy érkezésedkor abbahagyják apró-cseprő ügyeik megtárgyalását és mindannyian rád figyelnek.
A herceg méltóságteljesen ül trónján, mellette két fegyveres teljesít szolgálatot.
Lucius mosollyal fogad, s kezével int, hogy lépj közelebb.
- Isten hozott a városomban Innsbrucki Heinrich! Mindig örömmel fogadjuk azokat, kik földjeink védelmében érkeznek hozzánk.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/lucious.jpg)
-
Innsbrucki Heinrich
*Szó nélkül tűri a koldus minden mondatát és további kérdéseket nem tesz fel. Erősen kétli, hogy áruló lenne az ifjú vértestvér. 9 nap hosszú idő mikor a lelket, az elmét és a testet is szándékoznak megtörni. A magyar ventruek-kal töltött idő bizonyította mire képesek egyes káiniták az elme és az akarat uralása fölött. Ha az árulás képe és gondolata felvillant volna a bíró előtt, úgy Alexandru már nem szaporítaná Lucius udvartartását. Ha pedig manipulálták volna az emlékeit, úgy bizonyosan hasonló sorsra jutott volna a hűség megkérdőjelezhetősége miatt. A nosferatu meg van győződve, hogy a most leláncolt vértestvér egyszerűen nem végezte jól a dolgát és hibázott. De ezt a véleményt megtartja magának, és csendesen lépked kísérőjük mögött.*
*Mikor szólítják, kihúzott háttal, tiszteletet parancsolóan vonul végig a templom belsőjében. Menet közben vet pár pillantást az udvartartásra és a trónterem elrendezésére. Azonban legfőbb figyelmét a herceg személye köti le, akinek állja a pillantását. Nem közelíti meg túlzottan a lasombrát, megtartja a kötelező távolságot a férfitól.*
- Nagyuram.
*Szólal meg a nosferatu, hangjában az alázat és a tisztelet cseng. Majd derékból meghajol - olyan mélyre, hogy megadja a vendéglátója rangjához méltó tiszteletet - és egészen addig úgy is marad, még nem kap engedélyt a további beszédre. Ha a herceg beszédre inti, felegyenesedik, majd oly erélyesen folytatja, hogy hangja betöltse a templomot. Olybá tűnik a bemutatkozás feleslegessé vált.*
- Otto von Battenberg s kísérőim nevében is köszönöm a fogadtatást, mely ily vészterhes időkben is szívélyességről mutatkozik. Azért járulok Nagyuram s nemes udvartartása színe elé, hogy uram jókívánságát s üzenetét továbbítsam. Uram kéri, csatlakozz lovagiddal seregihez, közös zászló alatt, a vér szentségében egyesülve lépjünk fel a fenyegetés ellen, mely elemészteni szándékozik földet, halandót s vértestvért.
*A hatás kedvéért a mondatok között pár másodpercnyi szünetet tart, közben végig a hercegre tekint. Egyelőre nem mond többet, megvárja a lasombrát a reakciójával.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:00
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
Lucius minden bizonnyal a küldönctől tudta meg a nevedet és nincs kétséged felőle, hogy igyekezett minden egyéb apró részletet is megismerni a németországi csapatról. Csendesen hallgatja érkezésed célját, de amikor Battenbergről és kéréséről kezdesz beszélni, akkor valami megvillan a tekintetében. Tenyerét feléd mutatva szakít félbe, így nincs lehetőséged a csatlakozás részleteiről beszélni.
- Udvarom nevében köszönöm a szivélyes szavakat, de mielőtt jöveteletek célját hosszabban ecsetelnéd, engedd meg, hogy éljek a városunk egyik hagyományával.
Az udvartartás felmorajlik, s különösen a nemesebb rétegekhez tartozó jelenlévők kezdenek mindenféle suttogásba, s azt próbálják találgatni, mit szándékozik csinálni a herceg. Lucus feláll a trónjáról és néhány lépést tesz feléd, így a köztetek lévő távolság alig két-három lábnyi. A trónja mellett álló katonák egy lépéssel lemaradva követik.
- Szokás nálunk, hogy a bűnösök megbüntetését Isten egyik bírájára bízzuk. - Alexandru felkapja a fejét és rémülten néz körül, láncai fémesen csörögnek, mely élesen visszhangzik a teremben.
- Az itt jelenlévő leláncolt vértestvér, Alexandru, a rózsák klánjának lovagja főbenjáró bűnt követett el, mikor kötelességeit hanyagul teljesítette. - folytatja a herceg emelt hangon. Mondatait most már nem csak neked, hanem az összes jelenlévőnek intézi.
- Hanyagsága két kiváló szolgánk életébe került, s ki tudja, hányan estek volna még áldozatul, ha a ránk törő pogányok nem egyenesen a személyem ellen intéztek volna támadást. - a tömeg halkan morajlik, s hallod, amint egyetértően kommentálják egymásnak a részleteket.
- Ezennel felkérem Innsbrucki Heinrichet, hogy hagyományaink értelmében vesse magát a kulcspróba alá, ezzel tisztázva vagy elítélve a rózsalovagot.
Hallod, amint a tömeg lelkesen felzúg a kulcspróba említésekor. Nem igazán tudod, mit jelenthet ez, de nem sok jóra számítasz. A barátságos légkör hirtelen veszélyes mocsárrá változott, melyben ki tudja hányan süllyedhetnek el. Örökre.
Alexandru tekintetét rád szegezi, kíváncsian várva, mit válaszolsz a hercegnek.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/alexandru.jpg)
(Alexandru, a rózsák lovagja)
-
Innsbrucki Heinrich
*A herceg csendre inti, belé fagyasztva a szavakká formált gondolatokat. Merev kőszoborként viselteti, ahogy a lasombra veszélyesen párbaj távolságra megközelíti, de nem rezzen a férfi félelmetes aurájától. Ahogy a herceg szavai visszhangzanak a templomban, a nosferatu szemöldöke összébb húzódik az illúzió maszkon. Figyelmét nem fordítja az egybegyűltekre, nem akarja mutatni zavartságát, s nem szeretné, hogy azt félelemmel tévesszék fel. Tekintetét inkább a vergődő toreadorra szegezi és próbálja értelmezni az arcára vésett érzelmeket. Egyelőre jobb lesz elővigyázatosnak lennie. Ingoványos területre ért, mely bekebelezi egy rossz szó vagy lépés során. Egyetlen előnye, hogy nem tartozik az udvartartáshoz s eskü nem köti a lasombrához. Káin hagyományai révén tartozik a hercegnek elszámolással.*
- Bocsánatod kell kérnem, Nagyuram, attól tartok jártasságom az itteni szokásokban s hagyományokban meglehetősen felületesek s hiányosak.
*Nyitva hagyja a mondatot, várja, hogy ismertessék vele a próba mibenlétét. Veszélyes és felelőtlen lenne kihátrálni a felkérés alól, s ugyanúgy egyben elfogadni azt vakon.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:02
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
- Nos ezen könnyen segíthetünk! - válaszolja a herceg.
- Ezékiás, a ládát! - utasítja Lucius korábbi kísérődet és bejelentődet. Az öreg csoszogva eltűnik a templom oldalhajójában, majd néhány pillanat múlva egy dísztelen ládát hoz elő. Benned felsejlik az öreg korábbi zagyválása a ládika lakóiról, s most mint ha értelmet nyerne a korábbi kijelentése. Két másik szolga egy faragott faasztalt hoz, melyet letesznek eléd. Lucius int az öregnek, aki kinyitja a ládát és az asztalra helyezi tartalmát: pontosan 27 kulcsot vesz ki a ládából s teszi le szépen négy sorba őket. Ezalatt a herceg ismerteti a próbát.
- Alexandru bűnt követett el hercege és a város teljes lakossága ellen, mikor hanyagsága miatt ellenségeink bejuthattak közénk. Bűnössége nem kétséges, ám a büntetés mibenléte kérdéses. Kilenc éjszakán át vezekelt láncra verve az udvar előtt, s most jött el az idő, hogy ítéletet mondjunk felette. - folytatja a herceg, s arcán ismét feldereng egy mosoly.
- Huszonhét kulcsot tartunk a ládában, de csak egyetlen kulcs nyitja az ő láncait. Te leszel a bűnös bírája és a te kulcsválasztásod alapján dől el, mi lesz a sorsa. Ha a zárat nem fogja kinyitni a kulcs, akkor azt isteni jelként értelmezzük és az ítélete a végső halál, melyet bírájának kell beteljesítenie. Amennyiben lehullik róla a lánc, azt szintén isteni jelnek vesszük, s ebben az esetben megszabadítója szolgálatába kell állnia, mely szolgálat legalább tíz évig vagy a szolga végső haláláig kell tartson.
A teremben lévők síri csendben hallgatják a herceg szavait. Néhányan próbálnak helyezkedni, hogy jobban lássanak, de őket leszámítva szinte semmi és senki nem mozdul. Kísérőid becsülettel állják a sarat és egyetlen szó nélkül, egyenes háttal állnak mögötted. Rajtad áll hát, hogy elfogadod e a bíra szerepét, melyre a város hercege mindenki jelenlétében kért fel.
Tekintetedet végigvezeted a kulcsokon. Mindegyik egyedinek tűnik, vannak közöttük aranyból, ezüstből, vasból vagy egyéb fémből készültek is. Milyen kár, hogy a rab túlságosan messze van tőled, így nem láthatod még a zár formáját sem. A 27es szám viszont valahonnan ismerős neked. Hiszen pontosan ennyi könyv található az Újszövetségben! Isten által küldött jel lenne? Vagy csak egy hataloméhes herceg furfangos játéka?
(http://publicvoiddroid.com/vamp/kulcsok.jpg)
-
Innsbrucki Heinrich
*Ezékiás gyötrelmes küzdelmét a járással végig követi, és érdeklődve figyeli, ahogy egy ládával tér vissza a kezében. Amint az első kulcsok az asztalhoz simulnak, úgy éri a nosferatut a felismerés. A kulcsok a ládika lakói, melyről a háborodott beszélt. Ha így van, akkor Ezékiás hamarabb tudta, mi lesz a rózsa lovagjának próbája, mint ahogy azt a herceg eldöntötte volna. Különös véletlen, vagy csoda? Esetleg a bolond sugallta a hercegnek? Ez esetben csapdába sétál? Úgy véli a koldus arcán őszinte sajnálat és szánakozás futott végig a ghoult nézve, talán gazdájára iránt is hasonló érzelmekkel van. Akkor pedig segíteni akar a leláncolt férfin.*
*Amint a lasombra szólásra nyitja a száját, a nosferatu figyelme rá, és a próba lezajlására összpontosul. A büntetés megállapítása során ismét rátekint a bűnösre, vajon mi járhat a fejében? Mit tükröznek szomorú szemei? Beletörődést, reményt, avagy haragot? A terem elhallgat s némán figyelik a lovag reakcióját. Mindössze kísérői lélegzetvétele hallható, úgy érzi az árnyak sűrűsödnek a falakon s nemsokára körbezárják őket. 27 kulcs. Az Újszövetség 27 könyve tán? Lucius lenne ennyire Istenfélő? Döntés előtt áll, úgy áll ott mint egy angyal, mint Isten szent harcosa, ki élet s halál felett dönt. Visszaemlékezik a néhány perccel ezelőtti beszélgetésre Ezékiással, felidézi tébolyult szavait a faragott figurákról. Talán egy rézkulcsot kell keresnie? Heinrich végigkíséri tekintetével a kulcsokat, melyek egytől egyig a szabadulás vagy a halál mementói. Mikor végre megszólal a hosszú hallgatás után, hangja kettévágja a rájuk nehezedő csendet. Fátylát megszünteti, valódi alakját mutatja Luciusnak s udvarának.*
- Én, Innsbrucki Heinrich, nyolcadik a vérben, gyermeke Malachitnak, leszármazottja Absimiliardnak, a Mariánus Lovagrend Erdélyi Ispotálymestere, Bouillon Gottfried keresztes lovagja, elfogadom Szászkézd Hercege, a lasombra Lucius felkérését s Isten s a rózsák lovagjának, Alexandrunak bírája leszek a Teremtő s néktek színe előtt.
*Egy pillanatig hatásszünetet tart és hagyja, hogy monológja az egybegyűlt élőholtak szívébe ivódjanak. Tartása méltóságteljes, melyet nem tud elnyomni a gyolcsköteg, melyek a testét borítják. Határozottan fordul vissza a ládika tartalmához, majd néhány másodpercnyi várakozás után a réz kulcsért nyúl, melynek feje vaskosabb, egy kőtáblára hasonlít. Szeme sarkából a koldus reakcióját figyeli, de bízik a megérzéseiben. Ellenkező esetben a megkötözött lovagra halál vár, ebben biztos. Heinrich az egyetlen reménye, s az, hogy jó döntést hozott. Már nincs visszaút. Odalép a fogolyhoz, és mielőtt még a zárba illesztené a kulcsot, csak ennyit mond:*
- "S meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel s Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból."
*Majd elfordítja a kulcsot.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:04
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
- Pompás! - mondja a herceg, amikor elvállalod a bíró szerepét.
- Válassz hát egy kulcsot akkor, s kezedet vezesse a Mindenható, hogy neki tetsző ítélet szülessen. - int a kulcsok felé, majd kíváncsian várja, hogy melyik kulcsra esik a választásod. A jelenlévők most már felbátorodnak valamelyest, türelmetlenül fészkelődve várják, milyen fordulatot vesznek az események. Ebben a pillanatban még az árnyékok is sokkal barátságosabbak. Ezékiás csendben, lehajtott fejjel áll az asztal mellett és semmilyen reakciót nem vált ki belőle ez a fordulat.
Kezed végül az egyik rézkulcson állapodik meg. Nem tudnád pontosan megmondani, miért erre esett a választásod, de valami azt súgja, jól döntöttél. Ujjaid lágyan megérintik a kulcsot, s tagjaidban földöntúli erő áramlik szét. Megfogod hát a kulcsot és elindulsz a fogoly felé. A koldus - aki még mindig alázatosan a földet bámulja - mellett a hercegre is jut egy futó pillantás, aki alig észrevehetően elhúzza a szája szélét - csalódott? - majd ismét ura arcának.
Mindössze néhány lépés távolságra van tőled leláncolva Alexandru. Ő egész végig rajtad tartotta a szemét, sápadt arcára a remény és a gyűlölet összekapaszkodó fodrai ültek ki. Hiszen ha nem a megfelelő kulcs van a nálad, a halál a te kezeden keresztül érkezik el számára. Ha viszont a helyes kulcsot választottad ki, akkor megszabadítod őt láncaitól, hogy a szolgáddá tedd. Melyik jár vajon a nagyobb megaláztatással: napokon át rabláncra verve elviselni az udvar lakóinak gúnyos pillantását, vagy nemes származású lovagként - Toreadorként - egy pór klánból származónak tartozni engedelmességgel?
Talán ez lehet az oka annak, hogy a fogoly arcán megpillantottad a gyűlöletet. Téged gyűlöl a származásod és klánod miatt? Vagy gyűlölete a hercegnek szól, aki ilyen büntetést mér rá?
Aztán idézel a legszentebb könyvből és elfordítod a kulcsot. A zár alázatosan engedelmeskedik neked, a láncok pedig hangos csörömpölések közepette a földre hullanak...
-
Innsbrucki Heinrich
*A másodpercek ólomszárnyon repülnek, súlyos léptei fémesen kongnak a kőpadlón. Tekintete összeakad a megláncoltéval, akiben felfedezi a gyűlölet lángjait. Ha igazi lovag, úgy a büntetését méltón fogadja, a büntetés mértékétől függetlenül. Érzi, hogy a gyűlöletet a nosferatunak címzi. A toreador még nem értette meg: a nemesség nem születés kérdése, a hovatartozás csak béklyó mi gúsba veri az akaratot. A nemesség a szív döntése az ész s a megszokott felett.*
*A láncok csörömpölve hullanak alá a földre, a férfi csuklóit fogva tartó vas enged a zárnak. Egy pillanatig a földre rogyó lovagra néz. A szeméből az erő sugárzik, semmint a gúny vagy az önteltség. Egyenrangúnak véli a földön küzdő nemest, nem alárendeltnek. Majd visszafordul Szászkézd vértestvérei felé, hangja ismét körbelengi a templomot. Rekedtes és fájdalmas a beszéde, de mégis mintha angyali kórusként hangzana, oly egyszerű igazságról szól, mivel még a herceg sem vetekedhet.*
- Isten meghozta ítéletét. Letekintett a Mennyből s a rózsák lovagjának lelkébe pillantott. S annak megkegyelmezett, bűneit eltöröltette. Az, ki kiállta a kulcs próbáját, az, ki az egyetlen helyes döntést hozta, ki a szabadító, az nem én vagyok. Hanem ki kezemet vezette: maga a magasságos Úristen. Emígyen, Alexandru nem nékem tartozik engedelmességgel, csakis a Teremtőnek.
*Ismét letekint Alexandrura, immár neki címzi szavait.*
- Emelkedj hát föl, lovag, s szolgáld az Urat, mint hogy a próféták s Őnéki angyalai szolgálják Őt.
*Ezzel a tettével szándékozik megmenti őt a szégyentől, mely élete végéig elkísérné a klánján belül. Lucius pedig a bűnbocsájtást követően jogát vesztette felette, mint hűbérura. A nosferatu nem kíván élni egy olyan szolgálóval, kit nem rátermettségével vagy barátságával nyert meg. Amennyiben igaz lovag a toreador, úgy megérti, hogy lekötelezettje a leprásnak, a becsületkódexe nem sugallhat mást. Ha pedig nem tartja magát hozzá, úgy nem kár érte.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:05
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
Alexandru arcán megkönnyebbülés fut át, amikor láncai lehullanak. Felegyenesedik, s azonnal láthatóvá válik nemes tartása. Először Luciusra néz, hozzá intézi szavait.
- Uram megengeded, hogy szóljak?
Lucius beleegyezően bólint, így folytatja, s ezúttal már hozzád és a jelenlévőkhöz is beszél.
- Innsbrucki Heinrich. Köszönöm neked, hogy hagyományainkat elfogadva vállaltad, hogy bírám leszel. A herceg igen nagy megtiszteltetésben részesített, mikor téged választott ki erre a feladatra. Hiszem, hogy kezedet Isten vezette és általad ő is ítéletet mondott felettem, mely ítéletet büszkén fogadom el. Hagyományaink értelmében bírámnak kell felajánlanom szolgálataimat, s ezt örömmel meg is teszem.
Féltérdre ereszkedik előtted, szavai betöltik a termet.
- Én, Alexandru, a Rózsa lovagja ezennel felajánlom szolgálataimat Innsbrucki Heinrichnek, kinek a Mindenható jóvoltából szabadulásomat köszönhetem. Büszkén beállok fegyverhordozói közé, s küldetését szent küldetésemnek tekintem, míg szolgálati időm le nem telik vagy az Úr magához nem szólít. S ha a bírám hagyományainkat tiszteli, úgy kérem, teljesítse be rajtam a hagyományaink által előírt ítéletet is.
A teremben lévők ezúttal ismét feszült csendben vannak, s mindannyian arra várnak, hogyan reagál a Nosferatu.
-
Innsbrucki Heinrich
*Belsejében az elismerés árad szét, ahogy a toreador beszél. A férfi ízig vérig lovag, mely nem hagyja előítéleteit érvényesíteni. A nosferatu biztos benne, hogy ez nem színjáték, a becsület többet ér a képmutatásnál s az egyéni érdekeknél. Természetesen az isteni pártfogásra nem reagál, tudja, hogy Isten már rég elfordította tőle arcát, s sötétségben hagyta. Csendben, tiszteletteljesen magasodik a féltérdre ereszkedő lovag előtt, majd csak akkor szól hozzá, ha Alexandru befejezte.*
- Én, Innsbrucki Heinrich, véremre esküszöm, tartom magam a hagyományaitokhoz. Örömmel a szívemben fogadom a Rózsa lovagja, Alexandru esküjét s büszkén látom oldalam mellett békeidőben, s mikoron eljő a kard ideje. Esküdet címed s szavad pecsételi, úgy pecsételje az enyémet is.
*Ezután megvárja, míg a lovag felemelkedik a térdeplő pozícióból, majd visszafordul a herceg s udvartartása felé. Újból felölti magára a halandó álcát, hogy az átvérzett gyolcs rétegeket elrejtse. Az illem úgy kívánja, hogy ne keltsen feleslegesen undort a megjelentek között.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:07
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
- Pompás! - mondja a herceg és nem tudod eldönteni, hogy hangjába gúny vagy csalódás vegyül. Vajon örül annak, hogy Alexandrut elkerülte a végső halál? Vagy épp ellenkezőleg, pontosan azt akarta, hogy a Toreador egy Leprás árnyékában vezekeljen tovább? Talán a Toreador ezt az egyetlen kiutat látta, hogy megszabaduljon Lucius befolyásától? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a Nosferatu fejében, de a gondolatmenetet ismét a herceg szava zavarja meg.
- Szent eskütöket előttem és udvarom előtt tettétek. Emelkedj fel Szászkézdi Alexandru, öltsd ismét magadra családod címerét, kerüljön vissza kardod oldaladra és szolgáld híven bírádat. - mondja fennhangon, s a jelenlévő tömeg üdvrivalgásba kezd, mialatt Alexandru visszakapja fegyverét és ruháját az egyik őrtől.
- Vendégeink számára a malom melletti házat jelölöm ki menedékként. Kísérjétek oda őket és gondoskodjatok a szükségleteikről. Holnap éjfél előtt egy órával ismét fogadom őket és megtárgyalhatjuk érkezésük további részleteit is. - utasítja Lucius a mellette álló katonát.
-
Innsbrucki Heinrich
*A kulcs választása utáni fintor és a gúny arra engedi következtetni a nosferatut, hogy a herceg szívesebben nézte volna végig Alexandru kivégzését. A toreador akár meg szeretett volna szabadulni a lasombra befolyásától, akár nem, biztos benne, hogy a közelgő harcokban hasznát veszik a férfinak, hiszen a méltóságán esett csorba, melyet bizonyára szeretne helyreállítani. A herceg szavaira ismét meghajol.*
- Köszönjük, Nagyuram.
*Azzal felzárkózik a katona mögé, ki elvezeti őket az ideiglenes menedékükhöz s bólint a kísérőinek, hogy csatlakozzanak hozzá. A templomból kifelé menet tekintetével nosferatu klántársait keresi, s a legidősebbet közülük. Amennyiben klántársai szintén elrejtik valódi megjelenésük a fátyol mögé, úgy szemkontaktust keres.*
- Ha kiértünk a templomból tájékoztasd Petert s Dietrichet szállásunkról. - szól oda Jozefnek, ő pedig tovább folytatja útját Andreassal a menedék felé.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:13
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői, Lucius és udvartartása
Luciusnak minden bizonnyal egyéb teendői is akadnak, ugyanis a bejelentését követően rövidesen ő maga is visszavonul. Mellé szegődik egy fiatal vértestvér, aki minden bizonnyal Alexandru szerepét vette át. Semmi kétség felőle, hogy ő is a Lasombrák vérvonalához tartozik, messziről látni gőgjét. A herceg az újdonsült testőrkapitánnyal a templom egyik hátsó ajtaján távozik.
Heinrich próbálja kivenni a tömegben a nosferatukat, de nem jár sikerrel. Az létezhet, hogy ebben a városban ő az egyetlen nosferatu? Vagy csak túlságosan kevés idő állt a rendelkezésére, hogy felfedezze őket? Nem, Heinrich biztos benne, hogy ha ebben a városban élnének klántársai, már megtalálták volna a módot, hogy felvegyék vele a kapcsolatot.
Jozef csendben nyugtázza az urától kapott utasítást, majd Alexandru lép oda melléd. Az elmúlt néhány percben mint ha kicserélték volna. Még látszanak rajta a megpróbáltatások nyomai, ám koszos ingét egy tisztára cserélte, oldalán lógó kardja és tartása viszont híven tükrözi eredeti rangját. Kissé bátortalanul szólít meg.
- Szívesen odavezetem Uramat a szálláshelyére, s út közben megmutathatom a város fontosabb létesítményeit is, ha nem érzi terhesnek társaságomat.
-
Innsbrucki Heinrich
*A csalódottság és a gyanú vegyes érzelmei kavarognak belsejében, ritka, hogy egy város nem nyújt menedéket klántársainak. Mindenesetre ezzel majd később foglalkozik. Rövidesen felzárkózik mellé a toreador, nem nehéz észrevenni a gyökeres változást a megjelenésében, tartásában, de még a beszédében is. Kissé furcsállja a bátortalan megszólítást, de nem tudhatja mi jár a lovag fejében, mennyire viselték meg a megpróbáltatások s a megaláztatás. Egy pillanatra megáll, apró, de őszinte mosollyal fogadja a szavakat, még ha az nem is túlságosan megnyerő.*
- Ellenkezőleg, megtisztelsz. - mondja és lehelletnyit meg is hajtja fejét a másik irányába hálája jeléül.
*Megvárja, hogy a férfi milyen utat választ, majd mellette folytatja az útját. Felsejlik benne a toreador szolgálója, kit több mint egy hete fellógattak, de mégsem fejezi ki részvétét, ez nem a legjobb időpont erre. Ajkáról lehervad a mosoly, hirtelen komor ábrázatot ölt. Egyelőre nem kíván szólni, de válaszol ha kérdezik.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:17
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, Jozef, Andreas és Alexandru
Alexandru előre megy, hogy mutassa nektek az utat. A templom egyik oldalsó kijáratán távoztok, s Jozef néhány percre magatokra hagy benneteket, hogy másik két kísérődet is tájékoztassa a szállásotokról.
- Szászkézd erre a dombra épült eredetileg - kezdi a bevezetőjével Alexandru - de a virágzó kereskedelemnek köszönhetően hamar kinőtte magát várossá. S amint a környéken élők ráébredtek erre, egyre több adót voltak hajlandóak fizetni azért, hogy a szászkézdiek piacán értékesítsék portékájukat. Az ott a piactér - mutat a domb oldala felé - s rögtön mellette vannak a kézdi kézművesek műhelyei is. Bizton állíthatom, hogy bőrműveseink termékei a legjobbak errefelé, s minőségben nem maradnak el a város kovácsai sem.
Alexandru egy vassal és pántokkal megerősített ház mellett áll meg.
- Ez itt a kaszárnya, s a föld alatt néhány börtöncella is van, de azok jelenleg üresek. Lucius az elfogott pogányoknak tartogatja.
A város szegényebb negyedein átvágva folytatjátok tovább utatokat. Itt Alexandru nem sokat beszél, lépteit alig észrevehetően meg is szaporázza, hogy hamarabb átérjetek rajta. Számos ilyen szegénynegyedet láttál már. Az utca a kelleténél is mocskosabb, szennyvíz és egyéb ocsmány dolgok szaga terjeng a levegőben. A házak aprók és olyan közel épültek egymáshoz, hogy alig férni el közöttük. Elmondható viszont, hogy - bár más városoknak sokkal nagyobb a szegénynegyede - Szászkézd alig egyötödén uralkodnak ilyen viszonyok.
- Az ott - mutat a városfal tövében lévő szélmalomra - a város malma, s mellette lesz két ház, melyet Lucius a rendelkezésükre bocsájtott. Az én menedékem a templomtól nem messze található, de ha uram kívánja, szívesen itt töltöm én is a nappalt.
Amint odaértek a házakhoz, Alexandru megáll, hogy van e esetleg még valamilyen kérdésed netalán szükséged van e még valamire.
-
Innsbrucki Heinrich
*A toreador amint útnak indulnak a város kialakulásáról s annak történetéről beszél. Nem bánja, hogy ilyen ismeretekkel gyarapodik, mindenesetre meglepődik. A bőbeszédűséget a férfi klánjának tudja be, illetve, hogy sikerült egy kissé elfelejtenie a pár perccel ezelőtt történt kellemetlenségeket. Legalább is reménykedik az igazában, de tudja még időre lesz szüksége, hogy újra önmaga lehessen a lovag, bármilyen is lehetett előtte. Érdeklődve hallgatja Alexandru beszámolóját, ám első kérdését csak a kaszárnyánál teszi fel. Bármennyire is élvezi a körülményekhez képest nem megszokott beszédtémát, céllal érkezett, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia.*
- Mondd, uram, milyen gyakoriak a támadások? Ütöttek már a városon a nomádok ezelőtt is?
*Szándékosan nem használja a "pogányok" kifejezést, neki már nincs dolga a vallással. Szerinte a vallás Isten fényébe vetett hit, de ha közelről vagy túl sokáig néz az ember a fénybe, akkor a látása elhomályosul.*
*Nem kerüli el a nosferatu figyelmét a szegény negyed sietős átvágása, azonban nem teszi szóvá. Természetesen vére miatt nem tart a városok lepusztult s elhanyagolt részeitől, azonban ő sem szívleli ezeket a sötét s reménytelen helyeket. Ahol a nyomor az úr, ott ritkán emelkedik fel az erény s a becsület. Nem hibáztatja a lovagot a szapora lépteiért. Igazából lenyűgöző, hogy a szegénység csak ilyen méreteket öltött. Viszont kezdi érteni, miért mentes a város klántestvéreitől... A malom melletti házak tökéletesen megfelelnek az igényeiknek, ennél kevesebbel is bőven beérték volna. Megköszöni Alexandrunak a kíséretét, majd tekintetével a másikét keresi.*
- A döntés rajtad áll, Szászkézdi Alexandru, nem kívánom, hogy változtass életviteleden s feladd kényelmed kedvemért. De amennyiben úgy határozol, szívesen osztozok veled ideiglenes menedékünkön.
*Megvárja a lovag döntését, és ha szükséges, akkor reagál rá. Tesz pár lépést a malom irányába, mint aki mesterember szemével méri fel az épületet. Valójában a védhetőségét méri fel, s mennyire lennének kiszolgáltatva egy esetleges támadásnak a nomádok részéről.*
<...Vagy az itteniektől...>
*Fűzi hozzá gondolatban s elhúzza a szája szélét a gondolatra. Elővigyázatosnak kell lennie. Mikor visszafordul a lovag felé, már nyoma sincs a komor gondolatok által vetett mimikáknak, semleges arckifejezéssel s hangon szól Alexandruhoz. Furdalja az oldalát a kíváncsiság mióta maguk mögött hagyták a templomot.*
- Észrevettem, klánom csekély számmal képviselteti magát a városban. Avagy egyáltalán nem. Mi ennek az oka?
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:21
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, Jozef, Andreas és Alexandru
- A várostól nem messze lévő falvakon ütöttek rajta néhányszor, de eddig csak egyszer próbálkoztak meg a városfalon belülre kerülni. Úgy sejtjük, hogy kisebb, elszóródott csapatok vannak a környékünkön, akik az uraiktól távol kerültek. - válaszolja a Toreador. Láthatóan felszabadultabb, mint érkezésedkor, s úgy tűnik megnyerted magadnak. Magadban hálát adsz a Mindenhatónak, hogy ilyen hamar sikerült szert tenned egy olyan vértestvér bizalmára, aki ismeri a helyi viszonyokat. Ez az ismeretség a későbbiek folyamán is nagyon hasznos lesz.
- Ha uram nem bánja, akkor inkább a menedékembe húzódnék vissza, de ha bármire szüksége lenne akár a mai éjszaka folyamán is, küldjön csak értem és örömmel a rendelkezésére állok. - mondja, s látszik rajta, hogy megkönnyebbült valamelyest.
Te megnézed a házat és a környéket. Miután a városfalon belülre esik, nem tartasz a külső behatolóktól. Utatok során mondjuk mindössze egyszer láttál szolgálatot teljesítő katonákat és az is a város központi fele környékén volt. A ház egyébként rendezettnek tűnik, ráadásul az ajtó belülről egy retesszel zárható. Láttál már olyan vértestvért, aki képes lenne betörni egy ilyen ajtót, de az efféle dolog biztosan nem maradna észrevétlen, szóval elfogadhatónak tartod a biztonságotok szempontjából.
- A nosferatuk? - kérdez vissza, de hamar rájön, hogy butaságot kérdezett, hiszen egyértelmű, hogy arra utaltál. Hangszíne valamelyest tompul, amiből arra következtetsz, hogy vagy fél megosztani veled ezt az információt vagy pedig elhallgat valamit.
- Lucius birtokán tudomásom szerint két nosferatu élt. Harold még az első támadásoknak esett áldozatul, a másik - gondolkodik egy pillanatra a nevén -, Oscar az esetet követő hétben hagyta el a várost és azóta nem kaptunk hírt felőle.
-
Innsbrucki Heinrich
- S ki vezeti a nomád csapatokat, kiket értesz az "urak" alatt?
*Kérdezi a toreadort a fosztogató csapatok említése után. Hallott már a keleti szörnyetegről, de abban is biztos, hogy a rémhír gyorsabban száll s a félelem, melyet a szívekbe plántálnak eltorzítják a valóságot. Talán egy itteni vértestvér, ki már találkozott velük szemtől szemben reálisabb képet festhet a hírhedt tzimisce-kről. Nem kevésbé a nomád szemfényvesztőkről, a ravnosokról, vagy a vad gangrelekről, kiket ismer ugyan a vérvonala révén, de harcmodoruk területenként eltérő.*
*Alexandru kérésére, hogy távozna, csak bólint, nem áll szándékában megfosztani a kényelmétől. Mindenesetre még felteszi azt a kérdést, mely a templom távozása óta foglalkoztatja. Nem kerüli el a figyelmét a lovag hangszínváltozása, melyre válaszul kissé összeráncolja a homlokát. Nem gyakorlott színész, ám nem is próbálja palástolni a reakcióját, a gyanút, melyet könnyen összetéveszthetnek a bosszúsággal s akár a harag egy parányi felvillanásával. Ha elhallgat valamit a lovag, ha fél megosztani az igazságot, nem ez a megfelelő alkalom az igazság felderítésére. Természetesen, ha egyáltalán van köze ennek az itt létéhez. De annyit tud, vérvonala sokra lehet a harcban, minden információ s hír hasznos lehet a számukra.*
*Amennyiben kísérői még a lovag távozása előtt csatlakoznának, akkor az embereit megismerteti újdonsült társukkal. Érzi a belső késztetést, hogy az éjszaka folyamán további kérdéseket tegyen fel a lovagnak az itteni helyzetről, csapatokról, szövetségesekről, ám nem bízik a sarokban megbúvó árnyakban. A sötétség birodalma sok titkot rejt, nem tudhatja ki figyeli minden lépésüket s szavukat. Úgy dönt, ez várhat Medgyesig.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:25
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, kísérői és Alexandru
- Csak a Mindenható a megmondhatója annak, hogy egy ilyen hordának ki képes parancsolni. De ellenségeink sokkal közelebb fészkelnek, mint szeretnénk. Brassó már a tavasz első napjain elesett, s úgy hírlik, az lett a pogányok központja. És a Brassó Szászkézd közötti távolságot egy gyakorlott lovas egy jó lóval akár egyetlen éjszaka alatt is megteheti. - mondja, s hangja finoman szólva is vészjósló.
Közben nosferatu kísérői is megérkeznek kisvártatva, Heinrich pedig bemutatja egymásnak a lovagokat. Alexandru a bemutatást követően visszavonul, ti pedig el tudjátok foglalni a malom melletti két házat. A kísérőid viselkedéséből le tudod szűrni, hogy semmi olyan nem történt, ami aggodalomra adna okot, s a korábban fenyegető árnyak most talán nem is annyira fenyegetőek. Elvégre érkezésed első éjszakája sikeresnek mondható. A herceg fogadott benneteket és úgy néz ki, egy-két szövetségesre is szert tettél. Azt még nem tudod, hogy mit tartogat a holnap este, de te a legjobb tudásod szerint fogsz eljárni, ebben biztos vagy.
Mivel van még néhány óra napfelkeltéig, lesz elég időd, hogy felkészülj.
-
Innsbrucki Heinrich
*Kissé csalódott, hogy a lovag nem ismeri a pogány hordák vezetőit, de biztos benne, hamarost híreket kapnak a gyülekező csapatokról. Brassó eleste aggasztó gondolatokra ad okot, ám míg nem vesznek be újabb városokat, talán az egy éjszakás előny elegendő, hogy feltartóztassák a nomád káinitákat. Mielőtt még a toreador távozna, megosztja vele kérését, miszerint csatlakozzon hozzájuk a meghallgatás előtt legalább fertály órával, utazáshoz felszerelkezve, majd elbúcsúzik a lovagtól rangjának megfelelően.*
*Segít elrendezni kompániájuk holmijait, bár mily kevés legyen is. Amint elrendezkedtek, közli társaival a további teendőket.*
- Andreas, Peter s Jozef. - néz egyesével a lovagokra, kezdve a legidősebbtől a legfiatalabbik. - Míg a városban tartózkodunk, szent kötelességünk megóvni a várat s azokat, kik e falak közt lelnek oltalomra. Ha eljő a nappal, keressétek meg a várkapitányt s szükség esetén csatlakozzatok katonáihoz s teljesítsétek parancsát. Ám legyetek frissek, ne adózzatok az éjszakának sokat, amíg a nap felvirrad őrködöm magunk fölött. Valamint gondoskodjatok róla, hogy a fontos hírek eljussanak hozzám, akár délidőben is. Eme feladat Dietrichre hárul.
*Jelentőségteljesen ghouljára néz, szeméből árad a bizalom s a megbecsülés. Majd visszafordul a lovagok felé s folytatja az eligazítást.*
- Éjközép előtt egy órával vonulunk ismét a Herceg színe elé, immár mindahányan vagyunk. Előtte nyergeljük fel a lovakat s készítsük elő dolgainkat az indulásra, hogy visszatérjünk Medgyesre még az est elvonulása előtt. Ha pedig valamiben szükségetek lelitek, Dietrichet nevezem ki, mint közvetítő köztetek s az udvartartás között.
*Amennyiben nincs kérdésük, kérésük, vagy ellenkező gondolatuk - melyeket ellenérzés nélkül hallgat meg -, a további szavakat már Dietrichnek címzi.*
- Fegyvernök! Az est folyamában ismét átvesszük a hagyományokat s illemeket, hogy bizonyost helytállj a káinita udvarban.
*További szándéka, hogy átvegyék azt a tudást, mellyel a nosferatu rendelkezik, hogy a politika, a diplomácia s az etikett hármas színpadán kielégítően szerepeljen a fiú s elkerülje a veszélyes helyzeteket. Természetesen ha nem muszáj nem löki a farkasok elé, de fel kell készülni ilyen eshetőségekre is.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, hajnali 02:30
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és kísérői
- Ahogy uram óhajtja - nyugtázza kérésedet Alexandru, majd búcsút int, hogy felkészülhessen a holnapi éjszakára.
A holmitokat hamar bepakoljátok a két házba, majd miután eligazítod embereidet, a dolgukra mennek. Biztos vagy benne, hogy nem fognak csalódást okozni, ha pedig bármilyen kihívás elé néznének, Andreas biztosan a megfelelő döntéseket hozná. Hálát adsz a Magasságosnak, hogy ilyen talpraesett társaid vannak.
Fegyvernököd hűségesen követ, hogy átvegyétek a hagyományokat és az etikkett diktálta elvárásokat. Dietrich éles észről tesz tanúbizonyságot, hiszen majdnem minden szavadat szóról szóra vissza tud mondani. Nincs kétséged afelől, hogy ha eddig ismeretlen helyzetbe kerülne, a tőled tanultakat használva nem követne el kirívó hibát. Alig több, mint fél órával a napkelte előtt fejezitek be az ismeretanyag átismétlését, rajtad pedig úrrá lesz a misztikus fáradtság. Tagjaid egyre nehezebbek ráadásul még a holnapi éjszaka rettenetes felelőssége is a te vállaidat nyomja: vajon mit tartogat a holnapi megbeszélés számodra? Vajon sikerül e rávenned a herceget, hogy segítse Battenberg csapatait? Vajon mit kér majd cserébe, ha egyáltalán hajlandó lesz bármit is tenni ez ügyben?
Menedéked biztonságába visszatérve ezek és ezekhez hasonló kérdésekkel a fejedben ér utól a nappal.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:45
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich, Dietrich, az öreg
Alig több, mint fél órával napnyugta után ébredsz kényszerű álmodból. Dietrich már előkészítette a felszereléseteket és az ágyad mellé tette a tiszta ruháidat. Amíg öltözködsz, elmondja, hogy semmi említésre méltó nem történt a nap folyamán. Aztán elindul az ajtó felé, hogy áthívja a többi társadat is, de amikor kinyitja az ajtót, nagyon meglepődik.
Az ajtó előtt az öreg áll és láthatóan az ajtókeretet bámulja. Arcáról semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni. Dietrich kérdően rád pillant, hogy invitálja e beljebb a váratlan vendéget vagy más szándékod van e vele, de mielőtt megszólalhatnál, az öreg kántálni kezd, s közben egyetlen pillanatra sem veszi le a szemét az ajtókeretről.
- A játékok még csak most kezdődnek. Szegény sapkás annyira megszerette a mennyezet látványát, hogy már napok óta nem képes levenni a tekintetét róla. - zagyválja, s legyint a bal kezével.
- Milyen kár érte. Ő ismerte a titkunkat. S most a köpeny lehullott. Nincs más hátra, most már a fenőkőnek szurokba kell mártóznia és még a gerendában sem bízhat. A gerenda eltörik és vele együtt elmerül a szurokban.
Az öreg bal kezével megtámasztja az ajtót és csak most veszitek észre, hogy a másik kezében egy sáros zsebkendőt szorongat. Aztán mint aki egy rossz álomból ébred, kezét elkapja az ajtótól és rád mered. Azt az érzést kelti benned, mint ha hirtelen nem tudná, hogy hova keveredett. Zavartan folytatja.
- Lucius hírt kapott a felderítőktől. Elképzelhető, hogy a találkozót korábban kell megtartani.
Kizártnak tartod, hogy az öreget küldte a herceg, hogy informáljon téged bármiről is. Sokkal valószínűbb, hogy az öreg döntött úgy, hogy felkeres téged.
-
Innsbrucki Heinrich
*Elismeréssel adózik fegyvernökének, amiért odafigyelésről és alaposságról tesz tanúbizonyságot a tanítása során. Az okítás végén megdicséri ghoulját s nyugodt szívvel adja meg magát a nap emelkedésének. Tudja, hogy Dietrich helyt fog állni a káinita etikett s politika kavalkádjában, s nem hoz szégyent saját fejére s vérére. Ahogy a fáradság egyre jobban maga alá gyűri, még pár futó gondolat felbukkan fejében a holnapi napról, de bizonyos benne, hogy őszintesége s egyenessége nem sodorja bajba, s nem támogatók nélkül tér vissza Battenberghez.*
*Másnap próbálja minél hamarabb rendezni a gondolatait ébredése után s egy bólintással veszi tudomásul, hogy a nappali időszak nem várta aggasztó hírekkel. A tegnapi véres, gennyes gyolcsköteget óvatosan, de rutinmozdulatokkal tekeri le magáról, majd az előkészített vizes edényben megmártja egyik kendőjét, mellyel felületesen megmossa sebeit. Holt testét immár új gyolcs mögé rejti s magára ölti a rend egyen viseletét. A kardja felcsatolása közben lesz figyelmes ghoulja megtorpanására s annak okozójára. Hirtelen nem tudja mire vélni a malkavita jelenlétét, s mire megszólalna, az öreg már kántálásba kezd.*
<...Átkozott rejtélyek s feladványok...>
*Fut át gondolatain s biztos benne, hogy a szavak hasonló jelentéssel bírnak, mint egy nappal ezelőtt, mellyel egy életet lehetett megmenteni. De vajh mit s mi köze hozzá? Rá vonatkozik vagy Luciusra? Esetleg az eltűnt nosferatura? Próbálja összeilleszteni a mozaikokat, melyek csak a háborodottak elméjében áll egésszé. De így csak a lovag számára szilánkok, melyek felsérthetik az elméjét. Heinrich úgy véli, az öreg a vérvonaláról beszél. Talán a lasombra bebörtönözte volna klántársát, kinek helyét más próbálja pótolni, mint kém vagy titkok szerzője? Talán a fenőkő Lucius hadnagyát jelentené, a gerenda meg magát Luciust? Hiszen a fenőkő szerepe a kard élezése, a gerenda pedig a terhek cipelője. A szurok a mélység lenne, a háború, mely el akarja nyelni a vidéket? Vagy ez az egész messzebbre mutat, mint Szászkézd, akkor pedig Battenbergre utal? Túl sok a kérdés s bármi bírhat jelentőséggel. Lehetetlen összerakni, ahhoz hogy megértse, úgy érzi neki is meg kellene háborodnia. De addig a homályban bolyong, ingoványos lápvidéken.*
*Végül az öreg kilép a transzból s immár egyenest a nosfertu szemébe néz. Bármi történjék, az öreg sokat segíthet nekik, meg kell győznie Lucius, hogy bocsássa velük Medgyesre.*
- Köszönöm a tájékoztatást, Ezékiás, úgy hamarabb vonulunk Urad színe elé. Fegyvernök, tájékoztasd Szászkézdi Alexandrut s a többieket is a változásokról.
*Valami azt súgja, nem a herceg küldte az öreget, mégis felkereste. Segíteni szeretne a nosferatunak, bármily céljai is legyenek az öregnek. Amint Dietrich távozott ismét a malkavitára összepontosít s lágyan beinvitálja.*
- Kerülj beljebb, öreg. - csak azután folytatja, hogy a káinita belép a menedékbe, ahol hellyel kínálja. - Mondd, Ezékiás, miért jöttél valójában?
*Halkan beszél, mint aki fél, hogy hangjával felsérti a nyugalom s a csend törékeny harmóniáját. Nem folyamodik cselhez, hogy kiszedje az öregből a céljait, egyenesen rákérdez. A másik pedig vagy elmondja, vagy nem. Szeméből az őszinteség sugárzik s az érdeklődés.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:48
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és az öreg
Dietrich megigazítja ruháját, mielőtt kilép a menedékből, majd egyenesen a város központja felé veszi az irányt, hogy megkeresse Alexandrut. Az öreg tekintetével követi a távozó ghoult, majd invitálásodra ismét rád néz. Amikor kimondod a nevét, mint ha csak értetlenül állna ott - lehet, hogy nem is ez a neve? - de az "öreg" megszólításra visszatérni látszik józansága.
Kezében a mocskos zsebkendőt szorongatva becsukja maga mögött az ajtót és tesz néhány bátortalan lépést feléd. Tekintete folyamatosan vándorol, s csak egy-egy pillanatra állapodik meg rajtad.
- Oly sok a mondanivaló és olyan kevés az idő és a száj. Bár csak többet is tudnék mondani - motyogja maga elé, miközben elfoglalja a neki felajánlott ülőhelyet.
Olyan érzésed van vele kapcsolatban, mint ha két teljesen különböző személlyel beszélgetnél. Az egyik mint egy holdkóros, mindenfélét összehord, a másik pedig egy visszahúzódó alak, aki nem hallgat az Ezékiás névre. Ellenben amikor öregnek hívod, mint ha bizalommal fordulna hozzád.
- Érzem a csontjaimon a közelségüket és hallom az elvesztegetett percek tompa puffanását. Te nem hallod? - legyint lemondóan feléd.
- Még nem késő. Már megadtad a hercegnek, amit akart, de neki még több kell. Még többet kell adnod vagy mindannyian Harold sorsára jutunk.
-
Innsbrucki Heinrich
*Bebugyolált fején összeráncolja a homlokából maradt szakadt s oszladozó bőrt, melyről csak a gyolcs mozgása árulkodik. Baljós ómenekről prédikál az öreg, akár Ezékiás a neve, akár nem. Nem először tör fel belsőjéből az az érzet, hogy egyfajta megváltóként tekintenek rá, pedig ez távol áll az igazságtól. Emígyen próbálja is elkergetni ezen gondolatokat. Most a falvakat felperzselő nomádokkal kell foglalkoznia, egyre nő a veszély, de ő is úgy véli még nem késő ez ellen tenni.*
- S mégis mit adhat a magamfajta a kardján s a keresztényi szolgálaton kívül, öreg?
*Most szándékosan használja kérdése végén az "öreg" megszólítást, el szeretné nyerni a bizalmát s a barátságát. Nem azért, hogy kihasználja, hanem mert ő is szeretne segíteni, s csak akkor tud, ha őszinteség veszi körül.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:50
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és az öreg
Az öreg ülőhelyén maradva folytatja.
- Pontosan erre a kettőre van itt szükség. Hiszen jelenleg az árnyak óvják Szászkézdet a pogányoktól. De már azok se sokáig. - bánatosan felkuncog a groteszk helyzeten. A kezében lévő zsebkendőjével gondosan megtörli homlokát, mint ha csak izzadtságcseppektől akarna megszabadulni.
- Te új lehetőségeket hoztál a hercegnek - mutat rád a zsebkendővel - és ezt ő is tudja. Nem szabad viszont sem neked, sem pedig senki másnak a város megmentőjének szerepébe lépni, mert az fenyegetné a herceg státuszát. Ő túléli. Ha nem jó döntés születik, mi nem.
Mióta megismerted az öreget, most először hallod normális ember módjára beszélni. Semmi érthetetlen összefüggés, semmi homályos utalás.
-
Innsbrucki Heinrich
*Gondolatban megannyi sziklányi teher morzsolódott porrá, mely eddig a vállait s az elméjét nyomta. Kissé megkönnyebbül, hogy az öreg már nem beszél rébuszokban s a hallottak csak megerősítették eddigi elképzelését miként érdemes tárgyalni a Herceggel. Természetesen ez nem jelenti, hogy innentől nem szükséges elővigyázatosnak s megfontoltnak lennie. S azt is megérti, a malkavita nem róla beszél, hanem arról amit képvisel: a a segítő hadakat. Egy gőgös úr, addig míg nem maga folyamodik segítségért - s talán azután is - potenciális veszélyforrást lát a csapatokban, mely veszélyes az uralkodását nézve. A tekintély számukra mindennél fontosabb. Még az emberei életénél is. Ahogy az öreg mondta, óvatosnak kell lennie.*
- Sosem volt más szándékom, mint az ártatlanok s védtelenek melletti kiállás, rangtól, hovatartozástól s vallástól függetlenül. S bátran állíthatom, uram sem gondolja másképpen.
*Akár ígéretként is lehetne érteni, testtartása s pillantása nem árulkodik sejtelmességről s rászedésről. Komolyan gondolja szavait, s Isten segítse vagy akadályozza feladatában, minden erejével azon lesz, hogy erényesen cselekedjék. Megfordul a fejében, hogy magával hívja az öreget Medgyesre, de valami azt súgja más feladata van a malkavitának. Mint egy angyal, ő őrködik a város népe felett. Ha pedig így van, bűn lenne elszakítani Szászkézdtől. Így szólásra nyitott száját mégis bezárja.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:52
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és az öreg
- Uradról keveset tudok, rólad annál többet. - folytatja a beszélgetést az öreg.
- Tudom, hogy a brujah kardot rántva érkezett ide, s nincs kétségem felőle, hogy pengéjét te teszed élessé Heinrich. Nyilvánvalóvá válik előtted ez, amint annak az ajtónak a keretére tekintesz. - mutat a bejárati ajtóra.
A kezében lévő zsebkendőjét gondosan belegyömöszöli a nadrágzsebébe, majd testsúlyát előre billentve feláll a székről. Csak lassan egyenesedik fel, mint akinek hátát görcs kínozza.
- Emlékezz szavaimra, mikor a megtévesztés ragadós hálóját feszítik ki eléd. Túl sok forog most kockán.
Tesz egy lépést előre, aztán megáll, mint akinek eszébe jutott valami.
- Nahát még a vendégszeretetedet sem volt alkalmam megköszönni. Én vagyok itthon és mégis te látsz vendégül. - mondja, s hangja olyan, mint ha a Biblia legszentebb tanításait olvasná fel.
Látod rajta, hogy indulni készül.
-
Innsbrucki Heinrich
*A malkavita rámutat az ajtóra, Heinrich pedig ösztönösen hátrafordul, hogy megnézze magának a keretet. De nem lát ott mást, mint a fa erezetét. Erős késztetést érez, hogy közelebbről is szemügyre vegye, ám végül elnyomja magában ezt az érzetet. Kételkedik benne, hogy bármit is találna, az öreg ismét a képzeletében lévő jelekre utal. Lassan emeli a tekintetét ismét a férfira, fejét enyhén megrázza.*
- A jövő, mit Isten nékem tartogat, számomra ködbe burkolózik, a jelek s ómenek, melyeket te oly tisztán látsz, előttem rejtve maradnak s a setétbe vesznek.
*Ahogy az öreg próbál nagy erőfeszítésekkel felállni, a nosferatu közelebb lép és segítő kart nyújt a számára. Tudja, hogy valójában nincsenek fájdalmai, sem görcsei, mégis az illem úgy diktálja, hogy segítsen egy vénembernek. Legtöbbször a gesztus az, mely meglobogtatja a szívet s elég egy apró mozdulat, mely messzire űzi az embert körülvevő sötétséget. Ismeri vérvonala átkát, ismeri a rászorultak sorsát. Ha az öreg elfogadja a felé nyújtott kezet, akkor segíti talpra állítani. A vén tanácsára aprón bólint.*
- Úgy lesz.
*Nem gondolja, hogy az öreg manipulálni, vagy ha mégis, egyetért a meglátásával. Tekintetével követi az öreg járását, aki nem jut messzire, ugyanis egy lépés után megáll.*
- Nem. Én tartozom néked köszönettel, hogy felkerestél. Szavaid bölcsességtől ékesek, mely értékes tudássá növi ki magát az arra odafigyelők tudatában. Én csupán hellyel kínáltam egy öregembert.
*Érződik az utolsó mondatában a csalódottság enyhe árnyalata, őszintén sajnálja, hogy nem tudott többel szolgálni. Reméli él a segítő lehetőséggel, majd ha eljő annak az ideje. Mert lesz rá alkalma, abban oly biztos, minthogy nap mint nap felkél a nap. Fejét meghajtja az öreg felé a tisztelet s a köszönet jeléül. Amennyiben a malkavita nem szól többet, úgy nem áll távozása útjába.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 9:54
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és az öreg
- A szerénységet Isten ajándékának vélik. - utal az általad korábban mondottakra, majd elindul az ajtó felé. A segítő kezet hálásan elfogadja, így együtt mentek a bejárathoz, te pedig kinyitod neki az ajtót.
Az öreg ismét az ajtókeretre tekint és mint ha ahhoz beszélne.
- Olyan vagy te is, mint ez a keret. Nézd csak meg. Körbe van véve a nemesnek mondott vályogtömbökkel és büszkén tartja a rá nehezedő súlyt, hogy az alatta oltalmat találó, szegényes ajtó biztonságban élhessen. Hogy elvégezhesse a feladatát. Hát érted már, micsoda fontos szerep jut ennek a keretnek? - emeli rád a tekintetét az ajtóról, s olyan arcot vág, mint aki örül, hogy megmagyarázhatott végre valamit.
- Ideje indulnom, úgy látom, társaid már itt vannak érted, hogy megjelenhessetek a herceg előtt. Egy ideig most nem fogunk találkozni. Amikor legközelebb meglátsz, biztosan tudhatod, hogy a gerenda meghasadt. De ne aggódj, ott leszek majd melletted, hogy viszonozhassam a vendégszeretetedet. - búcsúzik tőled az öreg malkavita.
A távolból meglátod a ház felé siető társaidat Alexandruval egyetemben. Mindannyian felkészültek, hogy a herceg elé állhassatok.
-
Innsbrucki Heinrich
*Nem reagál az öreg szavaira a szerénységről. Nem méltó Isten szeretetére, s nem is látja őt a Teremtő. A szerénység pedig, melyet a malkavita említ, mindenkiben ott lakozik, csak a felszínre kell hozni. Hagyja, hogy a malkavita a nosferatura helyezze testsúlyát, két kézzel támasztja az öreg jobb karját. Tekintetét végighordozza a kereten, a férfi ujjai nyomán. Hálás az öreg szavaira, amit egy mosollyal honorál, elfelejtve, hogy nem az mutatkozik meg az arcán.*
- Isten vigyázza lépteid!
*Búcsúzik el a malkavitától, s hirtelen olyan érzése támad, hogy Isten szem előtt fogja tartani az öreget. Ő jobban rászolgál a segedelemre, mint a nosferatu valaha is fog. Neki vezekelnie kell a bűneiért, s kész a szolgálatra. Ahogy az öreg eltávolodik egy pillanat erejéig bosszús arckifejezést ölt, ahogy eszébe ötlik a gerenda. Majd egy futó pillantást vet a távolban feltűnő társaira, így ha nincs más felszerelése amit magához kell vennie, úgy eléjük megy s elhesegeti a gondolatait. Üdvözli a lovagokat, majd megindul a templom felé a kompánia élén, nem utasítva az esetleg melléje zárkózó alakot, alakokat.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:03
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich teljes kíséretével
Kíséreted teljes felszerelésben érkezik meg a malom melletti kis házhoz, te pedig az élükre állva indulsz el a város központjában lévő erődített tempolomhoz. Alexandru közvetlenül mögötted megy - az előző éjszakák kínjai és megpróbáltatásai okozta sebek tovatűntek, ruhájáról bárki leolvashatja a nemesi rangra utaló motívumokat - és a templom felé vezető úton hasznos információkkal lát el. Elmondja, hogy ezen a megbeszélésen nem kell számítanod sok jelenlévőre. Míg a tegnap esti érkezésed és a hercegi jogkörrel való élés afféle hatalom demonstráció volt, ez a mostani alkalom kizárólag a bizalmasok körének szól.
Alexandru szerint két olyan vértestvér van, aki a herceg bizalmát élvezi. Az egyik Konstantin névre hallgat és a herceg klánjához tartozik. Alexandru után ő vette át a város védelmének szervezését, korábban pedig az ő alárendeltjeként szolgált. Veszélyes és alattomos figura, mellkasát gőg és tettvágy is feszíti. Őt korábban már láthattad tegnap este, amikor elhagytátok a templomot.
A másik bizalmas pedig Endre, aki a herceg gazdasági és birtokigazgatással kapcsolatos ügyeit intézi. Már halandóként is számvevőként dolgozott, s mióta a herceg maga mellé vette, Szászkézd jelentős gyarapodásnak indult. Ő nem volt jelen tegnap éjszaka, de Alexandru biztos benne, hogy minden fontosabb részletről értesült.
-
Innsbrucki Heinrich
*Odafigyeléssel hallgatja Alexandru szavait. Magában elismeréssel adózik a férfinak, hogy magától tájékoztatja a politikai erőkről. Igazán hálás, hogy a férfit az oldalán tudhatja, immár másodszor bizonyítja értékét.*
- Értem. Így Alexandru s Dietrich az, ki bekísér a terembe. Andreas, Peter s Jozef. Hozzátok a lovakat, a meghallgatás után rögtön útnak indulunk, még sötétben kell Medgyes alá érnünk.
*Ezzel elbocsátja a három lovagot, s megcsappant lélekszámban folytatják útjukat. Súlyos léptei közben a rózsalovaghoz intézi kérdéseit. Időközben ismét álcáját ölti magára, habár már tudják kit rejt az illúzió, a megszokást nehéz levetkőzni.*
- Kérlek mesélj Endréről, mit kell tudnom a kincstárnokról?
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:05
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich és Alexandru
Alexandru kissé zavarba jön, amikor Endréről kérdezel, de ennek nem tudod, mi lehet az oka. Valószínűsíthető, hogy nem sokat tud az említett vértesvérről, ugyanakkor csalódást sem akar neked okozni.
- Endre régóta szolgálja a herceget. Vélhetően nemesi gyökerekkel rendelkezik, de ezt nem tudom pontosan. A herceg az ő szavára hagyatkozik minden gazdaságot érintő kérdésben, Endre pedig mindig tudja a helyes választ. Alig néhány éve kezdték el a vásártartást Szászkézden, ami Endre ötlete volt. A vásár hírére sokan özönlöttek ide vagy a környékre, ami komolyan megnövelte Szászkézd befolyását. Egyébként csendes és visszahúzódó alak, aki a feljegyzéseibe bújva szorgoskodik, s csak a nagyobb eseményeken látni.
Idő közben eléritek a templomot. A bejáratnál két ghoul áll, velük találkoztál már korábban is. Az egyik előre siet, hogy bejelentsen benneteket a hercegnél.
-
Innsbrucki Heinrich
*A fátyol mögött megmosolyogja a rózsalovag zavartságát. Természetes, hogy vannak dolgok s információk, melyek a szemek s fülek előtt rejtve maradnak, főleg ha a vértestvér még fiatal. Bár egyelőre nem akar találgatásokba bocsátkozni Alexandru korát illetően, de az öreg csak "ifjúként" hivatkozott rá, s úgy tűnik vannak kérdések, melyek láthatóan zavarba hozzák. Mindazonáltal becsületére legyen mondva, hogy megpróbál kielégítő válaszokat nyújtani a leprásnak.*
- S mondd, lovag uram, Endre szavai mily súlyosak katonai s hadászati kérdésekben? Nyilvánvaló, hogy a háborúskodás a kincstár gyomrába bámul s így fontos szerepet kap a gazdaság a stratégia kidolgozásában.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:09
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Míg a ghoul elmegy, hogy bejelentsen benneteket, Alexandru válaszol az Endrével kapcsolatos kérdésre.
- Endrét ritkán látni, a katonai jellegű döntéseket pedig a herceg szárnysegédje vagy maga a herceg hozza meg. Neki inkább békeidőben jut fontosabb szerep. - súgja oda neked, ezzel elkerülve, hogy a másik ghoul meghallja szavait.
Az őr idő közben bejelentett benneteket, s amikor meghallod nevedet, belépsz az erődített templomba. A hangulata teljesen más, mint amikor legutóbb láttad. Nyoma sincs a a nyüzsgő, kíváncsiskodó tömegnek, az uralkodó termében mindössze néhány fegyveres őr teljesít szolgálatot. A téged bejelentő ghoul sem téged, sem pedig kísérőidet nem kéri meg arra, hogy adjátok le fegyvereiteket, melyet továbbra is a bizalom jeleként értékeltek.
A terem maga szegényes berendezésű, nyoma sincs a tegnapi ünnepélyesebb kinézetnek. Középre egy asztalt helyeztek, melynek főhelyén a herceg ül. Tőle jobbra foglal helyet az a vértestvér, akire a Konstantin leírása tökéletesen illik. Egyenes háttal ül, fejét pedig úgy tartja, mint egy úri dáma. Messziről látni túlzott önbizalmát és gőgjét.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/konstantin.jpg)
Konstantin
A herceg bal oldalán pedig vélhetően Endre foglal helyet. Az asztalon a környékről rajzolt térképen apró kavicsok pihennek, a falak mentén pedig néhány fáklya fénye ad fényt.
Lucius kezével jelzi, hogy gyertek közelebb és foglaljatok helyet az asztalnál. Konstantin végig Alexandrut bámulja, gúnyos mosollyal az arcán, Endre pedig az előtte heverő papirosokat rendezgeti.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/endre.jpg)
Endre
-
Innsbrucki Heinrich
*Bólint Alexandru szavaira, jelezvén, hogy megértette a másik mondanivalóját. Mikor a herceg szólítja, egyenes háttal, méltóságteljesen vonul be a templomba, akárcsak a tegnapi meghallgatáson. Tekintete ismét elidőzik a templom kialakításán, s magában megjegyzi mennyire másfajta hatást kelt az épület így, szegényesebben, praktikusan berendezve. Gondolatiban átfut, vajh milyen volt mikor csak Isten menedékeként szolgált? Vet egy-egy pillantást a herceg bizalmasaira, s csak akkor szólal meg, mikor elég közel értek. Mivel az engedélyt már megkapták, hogy csatlakozzanak az asztalhoz, így fémes léptei közt szól.*
- Nagyuram. - néz a lasombra szemébe és meghajtja a fejét, majd a bizalmasok felé is hasonló módon jár, de immár enyhébb tiszteletadással. - Kapitány. Kincstárnok.
*Nem kerüli el a figyelmét Konstantin kárörvendő kifejezése s gúnyos mosolya, melyet a rózsalovagnak címez. Aprón, a szeme sarkából rápillant a toreadorra hogyan reagál, majd ismét az asztaltársaságnak szenteli figyelmét. Felsejlik benne, hogy a lovagot talán nem volt szerencsés magával hoznia, a saját érdekében sem. Aztán elhesegeti ezen gondterhes gondolatokat. Az ösztöne azt súgja, fegyverhordozója nem veszíti el a kontrollt s megbirkózik a csendes megaláztatással. Neki is hallania kell, mit a herceg közölni kíván, s amit a leprásnak kell a herceggel. Heinrich a lasombrával szemben foglal helyet, amennyiben nincs előre kirendelt hely számukra az illem szerint, s ahonnan jó rálátás nyílik a térképekre.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:10
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Alexandru szemeit lesütve követ téged. Nem tudod eldönteni, hogy ezt alázatból vagy az új kapitánnyal szemben érzett megaláztatás miatt, netalán mindkettő miatt teszi, mindenesetre nem mond vagy tesz semmi illetlent. A herceg a kapitány melletti két széket jelölte ki számotokra, így ott foglaltok helyet.
Előttetek az asztalon egy Erdélyt ábrázoló térkép hever, melyen gondosan megjelöltek három helyszínt: Medgyest, Szászkézdet és Brassót.
Medgyes köré számos apró kavicsot helyeztek el, többségük fehér és sárga színű, Szászkézdre alig néhány fekete kavicsot, Brassóra pedig ismét egy nagy csomó, de ezúttal vörös kavicsot tettek.
Nem nehéz értelmezni a színeket. A sárga a magyar ventrue csapatokat, a fehér a német, a fekete a Luciusnak hűséggel tartozókat, a vörös pedig a pogány csapatokat jelöli.
Endre aprólékosan elhelyezett maga előtt még néhány kavicsot mindegyik színből, ezek egyelőre nem kerültek fel a térképre.
Miután helyet foglaltatok az asztalnál, a herceg szólít meg benneteket. Hangjából érezni némi feszültséget.
- Örülök, hogy megtiszteltek a társaságukkal. Bocsánatát kell kérnem - néz Heinrichre - amiért tegnap éjszaka nem volt alkalmam meghallgatni jövetele pontos célját, de vannak olyan ügyek, melyek kizárólag rám és bizalmasaimra tartoznak, nem pedig az egész udvarnépre.
Furncsának találod, hogy nem lepődött meg azon, hogy a megbeszéltekkel ellentétben korábban jelentetek meg előtte, de a herceget láthatóan ez nem zavarja.
- Kérem vázolja fel most jövetelének célját. Osszon meg velünk minden aprónak ítélt részletet, bizalmasaimmal kíváncsian várjuk, mit üzent nekünk a vára biztonságában megbújó Árpádházi Nova.
Hangjából süt a Ventrueval szemben érzett ellenszenve. Minden tekintet rád szegeződik.
-
Innsbrucki Heinrich
- Természetesen. - felel a nosferatu enyhe fejhajtással a burkolt dorgálásra.
*Nem ért egyet a lasombrával, ám itt vitának helye nincs. Egy üzenet átadása - akár egy egész udvartartás előtt - s a bizalmas megbeszélés között oly hatalmas eltérés van, mint az iszlám s a keresztény hitvilág közt. Habár a herceg rendre inti a tegnapi történések miatt, a korai jövetelt nem említi. A nosferatu mégis szóba hozza, remélhetőleg megelőzve a későbbi bajt.*
- Bocsánatukat kell kérnem udvaratlanságom miatt, miért a vártnál korábban rontottam be, de úgy vélem közös érdekünk, hogy a közelgő fenyegetés elé menjünk mielőtt tűzvésszé növi ki magát.
*Tart egy leheletnyi szünetet, megvárva, hogy a herceg elfogadja-e bocsánatkérését illetve indokait, majd csak azután folytatja, ha helyeslő a lasombra reakciója. Fejét ismét meghajtja egy kicsit, ezzel is kifejezve őszinte sajnálatát.*
- Szavaim uram ajkáról hangzanak, Otto von Battenberget képviselem jelen e tanács előtt. Amennyiben Árpádházi Nova is szólni kívánna rajtam keresztül, úgy arról nincs tudomásom.
*Ismét vár egy másodpercnyi szünetet, hagyja, hogy érlelődjenek a szavai. Amennyiben Lucius ellenszenvvel viseltetik a ventrue iránt, úgy célszerű enyhíteni a feszültséget. Természetesen a leprás sejti, hogy az árpádháziak nem szégyellték befolyásukat s manipulációjukat bevetni ura döntéseibe, de ha már egy árnyalatnyit bizalmasabb a légkör, már eredményt ért el. Mellesleg nem hazudik, mikor azt állítja ura nevében beszél, őt nem hatalmazták fel más érdekképviseletében, se nem tájékoztatták a hadi tanács döntéseiről.*
- Azért járulok nemes uraim színjei elébe, hogy tolmácsoljam uram kérését csatlakozzanak bandáriumukkal a vér szentségében egyesült magyar s német seregikhez Medgyes falai közt. Brassó vadai gyülekeznek. Pofájukat Erdélyre tátják s félő, hogy a förgeteg elemészti e vidéket ha a keresztyén urak nem lépnek fel közösen a fenyegetés ellen. Erdély sorsa most azon múlik, nemes uraik félre tudják-e dobni ellenszenvüket s sérelmeiket, s együtt lépjenek fel, karddal s pajzzsal kéz a kézben.
*Eddig tartott a brujah üzenete, s habár úgy tűnik első pillantásra nem folytatja a nosferatu, ismét szólásra nyitja száját. Immár a saját gondolataival kiegészítve a tárgyalást.*
Szászkézd sorsa kérdéses, de korántsem kell, hogy elbukjon a nomád hordákkal szemben. - válaszolja meg a fel nem tett kérdést, miszerint hogy Erdély fennmaradjon, Szászkézdnek buknia kell. - Mint ahogy Nagyuramnak szüksége van a támogatásra, úgy uramnak is szüksége van a szászkézdi lovagokra. Úgy vélem, születhet oly döntés, mely mindenki számára elfogadható.
*Természetesen nem kell emlékeztetnie Luciust hogyan kell előnyt kovácsolni egy patt helyzetből, mégis szeretné, hogy az előtte ülő vértestvérekben tudatosuljon, ő kész Szászkézd uraságainak is szolgálatot tennie, amennyiben a keresztényi kötelesség megkívánja. A nosferatu nem tartozik hűbéresküvel Battenbergnek, ő az ügy felé tartozik elszámolással.*
-
(http://publicvoiddroid.com/vamp/hun2.jpg)
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:12
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
A herceg láthatóan értékeli bocsánatkérésedet a korábbi érkezésről, apró főhajtással veszi szavaidat. Azonban amikor jöveteled céljáról kezdesz el beszélni, a teremben megfagy a levegő. A fáklyák fénye talán most gyengébbnek tűnik, de annál nagyobbak és fenyegetőbbek az árnyékok. Folyamatosan olyan érzésed van, mint ha apró árnyékkarok tekergőznének az asztal felé és csak az alkalomra várnának, hogy megragadjanak és a sötétségbe rántsanak.
Konstantin tanácstalanul a hercegre pillant, s az ő reakcióit figyeli. Endre előbb Alexandrura néz, majd pedig az előtte heverő kövekre.
- Urad tehát azt kéri tőlünk, hogy adjuk fel Szászkézd védelmét, hogy az ő otthonát védelmezzük. Micsoda képmutatás! - csattan fel a herceg, s ha tekintettel gyilkolni tudna, már halott lennél.
- Hogy merészel ilyet kérni? Nem elég, hogy oda vezényelteti a németeket a fala alá még tőlünk is engedelmességet vár? Micsoda arcátlanság! Azt hiszed nem tudom, hogy ez Nova tervének a része? Régóta meg akarta már gyengíteni a hatalmamat és most a pogány fenyegetést akarja felhasználni, hogy eltörölje városunkat. - mondja elfojtott haraggal a hangjában.
Érted a herceg haragjának az okát. Nova kérhette volna a németeket, hogy Szászkézdet erősítsék meg, de ehelyett ő a saját városával volt elfoglalva. Lucius előtt nem sok lehetőség maradt. Ha csatlakozik Novához, a városa elpusztul, ő pedig birtok nélkül megszűnik hercegnek lenni. Ha megnyeritek a csatát a pogányok ellen, Nova lesz a környék hűbérura, a pogányok legyőzője. Ő visszaadhatja ugyan Szászkézdet Luciusnak, ám ebben az esetben neki hűségesküt kellene tennie a Ventrue-nak.
Ha Lucius úgy dönt, hogy nem csatlakozik a medgyesi sereghez, ereje kevés lenne ahhoz, hogy megállítsa a pogányokat. Abban pedig biztos vagy, hogy Nova nem hagyná, hogy a német csapatok egészen Szászkézdig vonuljanak.
- Ha katonáim Medgyest védik, Szászkézd elbukik. Ha Szászkézdet védik, talán nem leszünk elegen. De nem gondolod e Insbrucki Heinrich, hogy a katona ereje megsokszorozódik, szíve pedig megacélozódik, ha otthonát kell védenie?
Az est folyamán rövid időn belül másodjára ismét minden tekintet rád szegeződik.
-
Innsbrucki Heinrich
*Méltósággal viseli a herceg kifakadását s legyűri a késztetést, hogy körbepillantson a baljósan kígyózó árnyakon. Haragját s tehetetlenségét teljes mérték megérti, ő is hasonlóan cselekedne. Hangjába próbál minél több nyugalmat szorítani s együttérzést, melyre most mindenkinek szüksége van.*
- Sok ütközetben vettem részt, s őszintén mondhatom megértem s elfogadom Nagyuram szavait. - apró főhajtással jelzi egyetértését. - Uram kérését átadtam, engedje meg most, Nagyuram, hogy immár saját gondolatim tükrözzem.
*Vár egy pár másodpercet, hogy a herceg szólásra intse, s reméli ezzel is ülepednek valamelyst a kedélyek s indulatok.*
- Szászkézd nem szabad, hogy a vadak prédája legyen s úgy legyen odadobva, mintha konc volna. Ám nem szabad elszigetelődni Medgyes bástyáitól sem, mely a gyógyírt jelentheti szerte e vidéknek. Uram nem engedelmességet, semmint segedelmet kér. A horda megfékezésében a kulcs az lehet, hogy sikerül-e megosztani erejüket. A derékhadról leváló csapatokat mind Szászkézd, mind Medgyes felmorzsolhatja s akkor egy nyílt összecsapásban megütközhet a fősereggel. Avagy Brassó ellen vonulhat a keresztyén sereg, de be kell látni, felkészületlenül minden odaveszhet.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:16
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
A herceg kezével int, hogy folytasd, így megosztod saját gondolataidat is. Látszik Luciuson, hogy értékeli a szavaidat, ám valószínűleg sértődöttsége és tehetetlenség érzése az, ami kiváltja indulatait.
Biztos vagy benne, hogy az árnyak továbbra is ugrásra készen állnak, ám az este folyamán először úgy érzed, hogy ez mégsem Lucius hangulatának köszönhető. Konstantinról süt a megvetés, gesztusaiból pedig nyilvánvaló, hogy ez nem csak neked, hanem Alexandrunak is szól. Talán miatta sűrűsödtek meg az árnyak a teremben.
Aztán valami történhetett, mert Endre hajol előre és alázatosan engedélyt kér a hercegtől, hogy szólásra nyithassa a száját. A herceg indulatai valamelyest csillapodni látszanak, nyitott tenyerével int Endrének, hogy beszéljen.
Endre a térképhez beszél, de szavait hozzád intézi.
- Uram jól tudja, hogy nem értek annyira a háborúskodáshoz, mint ő maga vagy kapitánya. A szavaid hallatán most viszont úgy érzem, más lehetőségeket is látsz Szászkézd lakói számára, mint az uram által felvázolt kettő. Kíváncsi lennék, milyen módon etetnéd meg a kecskét a káposztaföldön.
-
Innsbrucki Heinrich
*Konstantin indulata s vérmérséklete aggodalommal tölti el. Habár a herceg s kapitánya vére megegyezik, gőgjük forrása korántsem lehetne távolabb. Míg Lucius gőgje hatalmából fakad s felelősségéből városa iránt, addig Konstantint saját egyéni, kicsinyes vágyai fűtenek. Legalább is a nosferatu ezt érzi benne, de bármily legyen az igazság, az ifjabbik magiszter veszélyes. S talán meggondolatlan is. Mindössze egy apró pillantást vet rá, s ezt leplezve, Endrére is. Aztán a kincstárnok szót kér, s hálát érez, hogy felszólalása nyomán a harag csillapodik.*
- Mindenek előtt megjegyezném, hogy csupán szócső vagyok, közvetlen döntésekre nincs befolyásom, se szólásom. Így amit most mondok, azok csak tanácsok s ötletek, melyeket vagy megfogad eme nemes tanács, vagy elvet.
*Ismét tart egy tizedmásodpercnyi szünetet, hogy szavait ne vegyék se ígéretnek, se fogadalomnak. Ha szavait el is fogadják itt, az nem biztosíték Medgyes is keblére öleli.*
- A nomádok veszélyesek, s a bennük lakozó harag s féktelenül csalogató erőszak mely azzá teszi őket. S éppen ez a gyengéjük is. Amilyen szilárd az akaratuk, oly csiszolatlan az önkontrolljuk. Vajh mikor támad a farkas falka? Mikor a vad készületlen vagy mikor ereje teljében van? Úgy vélem elkerülhetetlen, hogy a nomádok ostrom alá vonják Szászkézdet, még ha Nagyuram ki is vonulna seregivel Medgyes alá. De vajh teljes haderővel tennék, tudva, hogy hátba támadhatják őket? Ha sikerülne elhitetni, hogy Szászkézd a sorsára van hagyva, figyelmük csappanhat. Ám ehhez totális együttműködés szükségeltetik, különben a város ténylegesen elveszik.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:19
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Lucius csendben hallgatja érvelésedet s így tesz két tanácsadója is. Konstantinon látszik, hogy nem teszik neki amit mondasz, de van egy olyan érzésed, hogy bármit mondanál, neki az nem tetszene.
Endre a szavaidat ízlelgeti és látható, hogy megfontolja azokat. Végül a herceg lesz az első, aki szól.
- Attól tartok a modern kori stratégiák mit sem érnek a pogány hordák ellen. Erejüket nem szokták megosztani, hanem örvényként vonulnak egyik városról a másikra. Legutóbb Brassó esett nekik áldozatul, mert a város ura nem vette elég komolyan a fenyegetést. A következő célpontjuk Szászkézd lesz és innen csak akkor állnak tovább, ha felmorzsolták a védelmet.
Lucius a térkép fölé hajol és átrendezi a kavicsokat, miközben folytatja:
- Miután Nova nem hajlandó a német lovagokat Szászkézdre vezényelni, magunkra maradtunk. Egyetlen lehetőséget látok, hogy Erdélyt megmentsük, de ez Szászkézd teljes pusztulásával jár.
Szavai apró visszhangot vetnek a teremben, súlyuk nyomása alatt senki nem mer közbevágni.
- A pogányok az égi és természeti jelek megszállottjai. Vezetőiket félistenként tisztelik, s egy ilyen vezető elveszítése óriási csapás számukra. A közös akaratot képviselő alak halála felbontja egységüket és egymás torkának esnek. Egy ilyen vezető ül valahol Brassó mélyén és egy szárnysegédjét küldi majd ide.
Ez alatt átrendezi a kavicsokat a térképen. A fehér és sárga kavicsok mellett fekete kavicsok is vannak már Medgyesnél, s alig néhány fekete és egyetlen fehér maradt Szászkézden.
- Ha Szászkézd ostromakor megöljük a szárnysegédet, a hordájuk visszatakarodik Brassóra. Hosszú idő telik el, mire a természet megfelelő jeleket szolgáltat arra, hogy új szárnysegédet válasszanak. Akkor újult erővel, megduplázott számban támadnak majd ránk, de mi már nem leszünk itt... addigra egy megerősített csapattal Brassó alá vonulunk, hogy levágjuk a sárkány fejét.
-
Innsbrucki Heinrich
*A herceg terve s annak sikere kardélen táncol. Kétli, hogy a nomád ostrom alatt a szárnysegéd a harc hevébe vetné magát, s rettentően nehéz lesz a halálba küldeni. Bár nem lenne példátlan, valami azt súgja a vezetőik nem ostobák s meggondolatlanok. Míg a többségük ég a haragtól, addig ők higgadtságról árulkodnak. Félő, hogy ennek sikeréért Lucius kész minden emberét feláldozni, csak hogy ő s hűséges támogatói átvészeljék a harcot. Védelmük vajh kitart a teljes nomád horda pusztító haragjával szemben? A nosferatu gondosan szemmel követi a kavicsok mozgását, s egy pillanatig összeráncolja homlokát a Medgyes alatt felsorakozott fekete színűeket látva.*
- Küldj lovasokat nyugatra, Nagyuram, kérj segítséget a többi város urától. Ha Árpádházi Nova nem is, ők segíthetnek. Ha mi elbukunk, úgy ők is elvesznek, Szászkézd s Medgyes az utolsó bástya, mi a vadak fogai közé állnak s ezt ők is tudják. - tekint Heinrich fel a térképről, egy pillanatig mellőzve a lasombra terveit.
- Hány lelket számlál a nomád horda s mennyi időnk van felkészíteni a védelmet míg Brassó Szászkézd alá vonul? Tudomásom szerint több kisebb, szétszóródott falka tanyázik e falak közelségében, várva, hogy csatlakozzanak a horda gerincéhez. Úgy verjük szét ezeket a csapatokat, ne adjunk lehetőséget, hogy egyesüljenek.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:23
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Lucius továbbra is megfontolt hangnemben beszél, s kicsit olyan érzést kelt, mint a katedrán álló, végtelen bölcsességgel rendelkező ember.
- A nomád horda nagyságáról nincsenek információink. Annyit tudunk, hogy Brassó alatt több százan tanyáznak. - mondja a herceg, s közben a térképen az említett városra mutat.
- Tekintve a korábbi incidenseket és az ide küldött harcosokat, Szászkézdet nem tekintik komoly ellenfélnek. Úgy hiszem, a fővezér egy szárnysegédjére bíz majd bennünket és ahelyett, hogy a teljes erejével lecsapna, csak kisebb falkákat indít ellenünk. Ez a legjobb esélyünk. A megerősített város képes szembeszegülni a falkákkal. Már csak egy csapatra van szükség, aki végez a szárnysegéddel.
A herceg hátradől székében és rád néz. Nincs kétséged felőle, hogy ezt a szerepet neked és embereidnek szánná.
- Hajlandó vagyok támogatást küldeni Medgyesre. Úgy tudjuk, idén nagyon rossz volt földjeiken a termés, egy elhúzódó ostrom során gondokat jelent majd nekik a katonák etetése. Szászkézden tele vannak a magtárak, s bőven van felesleg. Ha haderővel nem is szolgálhatunk, ez egy olyan támogatás, amit készséggel felajánlunk Novának.
Amíg a herceg beszél, észre veszed, hogy Endre a papírjai felett bólogat csendesen. Minden bizonnyal a termés bőségére vonatkozik a helyeslő gesztus.
- Cserébe azt kérjük, támogassák törekvéseinket és küldjenek ők katonákat Szászkézd védelmére. Ígérem, az első hullám visszaverését követően utasítom ezeket az embereket, hogy vonuljanak vissza Medgyesre, míg mi a megmaradt erőkkel Brassó alá megyünk. Ezen kívül kérjük, hogy nyissák meg kapuikat a szászkézdi menekültek előtt, ha már feláldozzuk a városunkat.
Furcsa módon Lucius nem reagál az általad felvetett ötletre, mely szerint küldjetek követeket a környező városokba. Vajon azért nem válaszol rá, mert már megtette? Vagy mert büszkeségből nem akar másokat bevonni? Netán egyéb tervei vannak?
-
Innsbrucki Heinrich
*Megtévesztés s ellentmondás, a herceg szavai megtelnek e kettő súlyával. Az öregnek igaza volt, a hercegnek a státusza fontos, nem az ami mögötte van. Gondolatban bánatosan elmosolyodik pár perccel korábbi elgondolásán, miszerint a két lasombra gőgje más magból fakad. Úgy látszik tévedett, mégsem ismeri az emberi s káinita lelkületet. Nem lepődik meg, hogy a herceg neki szánja a szárnysegéd likvidálásának feladatát. Hisz ha ő elbukik, neki nem veszik értékes embere.*
- Valóban igaz, hogy a legjobb esélyünk akkor van ha kisebb sereggel törnek ránk.
*Helyesel a leprás s egy cseppnyi remény is kihallatszik a hangjából. Majd egyenesen a herceg szemébe néz.*
- Az előbb Nagyuram örvényt emlegetett, úgy készüljünk az áradatra, mely a falaknak csapódik. Ahhoz hogy a nomádok Medgyes alá érjenek, először Szászkézdet kell bevenniük. - mutat a térképre, s ujját végighúzza Brassó felett, megidőzik Szászkézden, majd végül Medgyesen állapodik meg. - Brassó s Medgyes egy napi járóföld, míg Szászkézdről alig pár óra az út. Vajh ne állna szándékukban székhelyül Szászkézdet választani következőleg? Minden támogatásra szükség van, akár Medgyesről gabonáért cserébe, akár nyugatról. Ha pedig mégsem vonul a horda ereje teljében a város ellen, úgy a modern kori stratégiák megállhatják a helyüket.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:25
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Lucius állja tekintetedet, miközben hozzá beszélsz. Szemed sarkából viszont látod Konstantint fészkelődni, aki mondandód végével közbevág.
- A környék városai gyáva kutyaként húzzák be farkukat és csak saját magukra gondolnak! - köpi ki a szavakat és érzed a megvetést bennük. Konstantin hangja megtölti a teret és visszhangot ver a falakról.
A herceg ráemeli tekintetét és ismét meglátod a gyilkos pillantását. Konstantin túlságosan elragadtatta magát és valószínűleg olyan információt osztott meg veled, amit a herceg meg akart tartani magának. Endre csendben figyeli a két lasombra között lezajló jelenetet, majd alázatosan lehajtja fejét. A csendet végül a herceg töri meg, hangja továbbra is ugyanolyan kimért, mint az előbb.
- Mint láthatod, egyedül vagyunk. Medgyes kér tőlünk segítséget, holott nekik kellett volna idáig kitolni a védvonalat. Ugyanakkor hiszem, hogy átlátok a pogányok tervén és biztos vagyok benne, hogy az ellenlépéseink sikeresek lesznek. - folytatja továbbra is székében hátra dőlve a herceg.
A korábbi felháborodott hangnem helyett most úgy beszélt veled Lucius, mint aki tökéletesen biztos a terve sikerében. Vajon honnan meríti a bátorságot - és az információt -, hogy ennyire magabiztos legyen?
- Kérlek ismertesd uraddal a szászkézdi helyzetet és kérd a támogatását. Mindentől függetlenül a szászkézdiek jóindulatuk jeléül elküldenek veled három szekeret megrakva gabonával. Amint megérkeznek a katonák Szászkézdre, további négy szekeret indítunk útnak. Ennyi gabonával képesek akár jövő tavaszig is kihúzni Medgyesben. Jelenlétedre a város védelménél feltétlenül számítunk Innsbrucki Heinrich.
-
Innsbrucki Heinrich
*Tekintetét Konstantinra emeli, mikor a férfi kifakad. Arca érzelemmentes marad, de gondolatai tova szárnyalnak. Miért akarta hallgatni a herceg a többi városról? Egyáltalán ez miért bír jelentőséggel? Vajh a lasombra már vázolta nekik a terveit, csak túl merésznek találták? Így félő, hogy más is belelát a fejébe? Eszmefuttatását a herceg szavai töri meg, figyelmét a nemesre fordítja. Aggodalom kezd végigfutni a gerincén, amint a bizonyosságról esik szó. Nem tudja honnan nyeri a herceg az önbizalmát vagy hogy honnan kap jelentéseket, de biztos nem Isteni sugallat van úrrá rajta. A lasombra befejezi a mondatát s olybá tűnik lezártnak tekinti a tanácskozást is. A leprás felegyenesedik ülő pozíciójából, majd fejet hajt a férfi akaratának.*
- Úgy lesz, Nagyuram. Javaslom készítsd fel a védteleneket, kik nem lelik helyüket ütközetben, gyermekek, nők s idősbek, Medgyes falai közt leljenek oltalmat, mire a város alá érnek a fosztogató falkák. Eljárok érdekükben, s a Tiédben is.
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:27
Jelen vannak: Lucius, Konstantin, Endre, Innsbrucki Heinrich, Dietrich és Alexandru
Amint felálsz az asztaltól, Endre is felegyenesedik, őt pedig kisvártatva követi Konstantin is. A herceg ülve marad, s így fogadja szavaidat.
- Kérlek add át legmélyebb baráti üdvözletemet uradnak. Bízom benne, hogy hamar visszatérsz hozzánk, hogy közösen nézzünk szembe a városra leselkedő veszéllyel. Amint jelét adta Nova, hogy elfogadja feltételeinket, azonnal útnak indítjuk azokat, akiknek menedékre lesz szükségük. - összegzi a herceg a számára legfontosabbakat.
- Mi sem tétlenkedünk addig, biztos vagyok benne, hogy Konstantin kiválóan megszervezi majd a város védelmét. - mondja Lucius, miközben Alexandrura néz.
- Az ígért szekerek már készen várnak, hogy egyetlen percet se kelljen vesztegetned.
Embereid szintén felállnak az asztaltól, meghajolnak a jelenlévők előtt és amikor távoztok, téged követnek.
-
Innsbrucki Heinrich
- Nagyuram. Kapitány. Kincstárnok.
*A nosferatu ismét meghajtja a fejét a lasombra irányába, immár köszönetét s tiszteletét is kifejezve. Majd a kapitány felé fordul, akitől szintén fejhatással köszön, de rangját figyelembe véve a bólintás korántsem oly mély, mint a hercegnél. Tekintete végül Endrén állapodik meg, hasonló gesztus produkálva, mint az ifjabbik lasombránál. Amint fegyverhordózói is lerótták feladatukat, mit az illem diktál, az élükön megindul kifelé. A templomon kívül csatlakozik a lovagokhoz, majd immár három szekérrel kiegészülve visszaindulnak Medgyesre. Az út során egyre jobban erősödik az érzete, hogy szót váltson Szászkézdi Alexandruval, de elhesegeti ezen gondolatokat, míg a szekerek hajtói fültanújuk a beszélgetéseiknek. Megfordul a fejében, hogy előre hívja a lovagot, de nem szeretne elszakadni a többiektől, miközben portyázó falkák leshetnek rájuk. Így az utat csöndben teszi meg, gondolataiba merülve. Követet kell menesztenie a városokhoz, ebben biztos.*
-
Helyszín: Szászkézd, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 26. napján, éjjel 10:55
Jelen vannak: Innsbrucki Heinrich teljes kíséretével
Magatok mögött hagyjátok Szászkézdet. A herceg által ígért szekerek indulásra készen vártak benneteket, így alig fertály órával a találkozót követően el tudtatok indulni. A szekerek hajtói egyszerű halandóknak tűnnek, akik vállalták, hogy rakományukat a háborús idők ellenére is elszállítják Medgyesre. Mindegyik szekér dugig van zsákokkal pakolva, melyeket vászonponyvával takartak le. Az utolsó szekéren két hordó is helyet kapott, kifinomult érzékeidnek köszönhetően tudod, hogy bor van bennük.
A csapat tagjai éberen figyelik a környéket, hiszen sokkal lassabban tudtok a szekerek miatt haladni, mint ha csak magatok lennétek. Embereid derekasan helyt állnak. Az út folyamán kétszer érezted azt, hogy figyelő szemek kísérik lépteiteket, ám nyílt összetűzésre sehol sem került sor. Napkelte előtt egy órával érkeztek meg Medgyesre, a város őrei pedig készségesen kinyitják nektek a kaput.
[A történeted az Első fejezet - Medgyes részben folytatódik]