(http://image.hotdog.hu/album/Goku..ssj..5/ronda-jpg-51dc09f5c5aa5ba340012066_thumb_top-center_624x0-false.jpg)
(http://img.rp.vhd.me/4700274_l2.jpg)
(http://cs306105.vk.me/v306105371/6503/dWM2eBZQ5GA.jpg)
Név: | Innsbrucki Heinrich | | Természet: | Védelmező | | Generáció: | 8. |
Játékos: | Alaric | | Viselkedés: | Erényes | | Menedék: | Német Lovagrend Ispotálya |
Krónika: | A kéz, mely a kardot tartja | | Klán: | Nosferatu | | Koncepció: | Teuton lovag |
TULAJDONSÁGOK
Erő | *** | | Karizma | *** | | Észlelés (harctéri gyakorlat | **** |
Ügyesség | *** | | Manipuláció | ** | | Intelligencia | ** |
Állóképesség (sebtűrés) | **** | | Megjelenés | - | | Érzékek | *** |
KÉPESSÉGEK
ADOTTSÁG | | | KÉPZETTSÉG | | | ISMERET | |
Atlétika | *** | | Állatszelidítés | * | | Jog | - |
Empátia | ** | | Íjászat | - | | Népi tudás | - |
Éberség | *** | | Kereskedelem | - | | Nyelvismeret | *** |
Irányítás | * | | Illemtan | ** | | Nyomozás | - |
Kézitusa | ** | | Közelharc (kardok) | **** | | Okkultizmus | * |
Kifejezőkészség | - | | Lopakodás | * | | Orvostudomány | ** |
Kitérés | *** | | Lovaglás | *** | | Politika | * |
Megfélemlítés | * | | Mesterség | - | | Teológia | * |
Rászedés | - | | Szereplés | - | | Tudományok | - |
Szemfényvesztés | - | | Túlélés | ** | | Udvartartás | * |
Nyelvek: német, francia, angol, magyar, latin
JELLEGZETESSÉGEK
Háttér | | | Diszciplína | | | Erény | |
Anyagi | * | | Fátyol | **** | | Lelkiismeret | ** |
Csatlósok | ** | | Őserő | *** | | Önuralom | **** |
Generáció | **** | | Bestia | * | | Bátorság | **** |
Státusz | * | | Szívósság | * | | | |
Előny/Hátrány | | | Lovagiasság ösvénye | | | Max. Akaraterő | |
Leprás | | | xxxxx xx | | | xxxxx xxx | |
Erkölcsi kódex | | | Max. Vértartalék | | | | |
Igaz szerelem | | | XXXXX XXXXX XXXXX | | | | |
Keresztes vitéz | | | | | |
Válogatós vadász (leprások) | | | | | |
Holt test | | | | | |
Csatlósok:
Innsbrucki Dietrich. Miután 1146-ban az Edesszai Grófság megbukott, Heinrich belátta, hogy szüksége van egy hűséges csatlósra, hogy a jó ügyért vívott harcában egyedül nem győzhet. Túl sok volt az orvgyilkos, az álnok hitszegő, kik tőrt állítanának a hátába, minthogy engednék, hogy a világ felülkerekedjen önmagán, amilyenné ők tették. Ekkor hazatért Innsbruckba veterán keresztes vitéznek kiadva magát, hogy magával csábítsa egykori fivére legkisebb unokáját. Mivel a birtokok kezelésének terhe nem a fiú vállát nyomta volna, így a hírnév és a becsület kecsegtetésével maga mellé vette. Habár felfedte előtte igazi valóját, mégis kétszer itatott a véréből, nem gátolva a teljes, halandó életre való lehetőséget. Idővel a ghoulja megnősült és gyermeket nemzett, majd egy rajtaütés során súlyos sebet kapott. Heinrich vérének hála felépült, de szerencsétlenségére elkapta ura lappangó kórságát. Pár hónappal később magával ragadta a lepra. Ezután Heinrich a legkisebb fiát, Dietrichet vette pártfogása alá. A fiú most 16 éves, mindössze egyszer kóstolta Ura vérét.
Átok Tóbiás. Heinrich harci ménje. Még Johanna atyjától kapta ajándékba, a Szentföld visszafoglalását megelőzően. Kiváló paripa, csatára edzett, ámbár meglehetősen makacs jellem. Johanna tréfásan megjegyezte, hogy hasonlít a ló a nagyapjára, Tobiasra, aki makacs volt, akaratos és nem szívlelte a jónépet.
Státusz:
A Német Lovagrend 1198-as évi alakulása óta aktívan részt vesz a rend szervezésében. Támogatja a halandó lovagokat és figyeli a rend hatalmasait. Klánja lévén rengeteg információ birtokába jut, ami segíti, hogy a korrupt személyeket eltávolítsa a vezetésből. Az erdélyi letelepedés hírére nyomban a német lovagok mellé szegődött és kiérdemelte az ispotálymesteri címet, melyért éveken keresztül ügyködött.
Szövetséges:
Malachit. Konstantinápolyi káinita, aki beavatta a sötétség világába, mikor a betegektől elkapta a leprát. A nosferatu menthetetlen álmodozó volt, olyan társadalmat akart kialakítani, ami mentes a kapzsiságtól, nincs helye a zsarnokoknak benne. Heinrich áldozata bizonyította jó szándékát és áhítatát a jóra. Heinrich halálos ágyán alkut ajánlott a férfinak: ha szolgálja atyja terveit, viszont láthatja kedvesét. A férfira inkább mentorként tekint, mint barátra, de a kettő néha egybemosódik. Mesterében teljes mértékben megbízik, bármikor fordulhat segítségért hozzá. A kapcsolatot levélben tartják.
Igaz szerelem:
Bécsi Johanna. Heinrich első és egyetlen szerelme, halandó korában vette még nőül. A nő családja Bécsben él, gazdag, nemes família, történelemmel. Heinrich halálhírét véve lebetegedett és pár napra rá szívelgyengülésben elhalálozott. A nő emléke még 100 év után is élénken él elméjében, kiolthatatlan lángként él benne.
Keresztes vitéz:
Antiochia híres várvédője. Mikor a bizánci Császár letáborozott a seregével a határon, a keresztény vitézek kénytelenek voltak szembenézni a szaracén túlerővel egymaguk. Az ostrom több hétig tartott, de végül diadalmaskodtak. A bátor tett hamar elterjedt az európai keresztény országokban, tiszteletet harcolva a várvédőknek.
Válogatós vadász:
Heinrich kizárólag leprásokból táplálkozik. Habár képes bármilyen vitae-t elfogyasztani, nem terjeszti a benne rejtőző kórt, valamint a csókja enyhíti a betegek fájdalmát, ami enyhülést hoz mindkettőjük számára.
Aktuális TP: 1
(http://images.gutefrage.net/media/fragen-antworten/bilder/34139410/0_big.jpg)
Név: | Alyra | | Természet: | Magányos | | Generáció: | 8. |
Játékos: | Eryll | | Viselkedés: | Túlélő | | Menedék: | Ceorisi kápolna |
Krónika: | A kéz, mely a kardot tartja | | Klán: | Tremere | | Koncepció: | Kutató mágus |
TULAJDONSÁGOK
Erő | ** | | Karizma | ** | | Észlelés | **** |
Ügyesség | ** | | Manipuláció | *** | | Intelligencia | *** |
Állóképesség | ** | | Megjelenés | *** | | Érzékek | *** |
KÉPESSÉGEK
ADOTTSÁG | | | KÉPZETTSÉG | | | ISMERET | |
Atlétika | - | | Állatszelidítés | * | | Jog | - |
Empátia | *** | | Íjászat | - | | Népi tudás | - |
Éberség | *** | | Kereskedelem | - | | Nyelvismeret | ** |
Irányítás | ** | | Illemtan | ** | | Nyomozás | *** |
Kézitusa | - | | Közelharc | - | | Okkultizmus | **** |
Kifejezőkészség | - | | Lopakodás | ** | | Orvostudomány | - |
Kitérés | * | | Lovaglás | ** | | Politika | - |
Megfélemlítés | * | | Mesterség | - | | Teológia | - |
Rászedés | *** | | Szereplés | - | | Tudományok | *** |
Szemfényvesztés | - | | Túlélés | *** | | Udvartartás | * |
Nyelvek: angol, magyar, latin
JELLEGZETESSÉGEK
Háttér | | | Diszciplína | | | Erény | |
Anyagi | * | | Taumaturgia (tűz) | ** | | Lelkiismeret | ** |
Csatlósok | * | | Uralom | *** | | Önuralom | **** |
Generáció | **** | | Jelenés | *** | | Bátorság | **** |
Státusz | * | | Szívósság | * | | | |
Előny/Hátrány | | | Emberség ösvénye | | | Max. Akaraterő | |
Kellemes hang | | | xxxxx x | | | xxxxx xxxx | |
| | | Max. Vértartalék | | | | |
| | | XXXXX XXXXX XXXXX | | | | |
| | | | | |
Valamikor én is ember voltam. Igaz a sors kegyetlen tréfájából a hányattatottabb sorsúak táborát gazdagítottam. Szüleim viszonylag korán meghaltak a pestisjárványban, s egyetlen élő rokonom sem akadt utánuk. Szerencsésnek mondhatnám magam hogy túléltem, de ami azután rám várt, rosszabb volt a halálnál. Árvaházba kerültem. Velem sok egykorú, és nálam fiatalabb is akadt ott. A sírás és rimánkodás, kiabálás minden percben felcsengett különböző torkokból. Ki az elégedetlenségtől, ki az éhségtől, ki a fájdalomtól hallatta hangját. Ami ezekben közös volt, hogy ugyanaz az ember váltotta ki ezeket. Hamar megtanultam, hogyan húzzam meg magam, hogy csak akkor beszéljek, ha kérdeznek, néha akkor sem, csak inkább bólintsak, olykor mégsem sikerült elkerülnöm az indokolatlan fenyítéseket. Néha, mint minden gyerek, felváltva és síri csendben törölgettem hol sebeim, hol könnyeim. 12 éves voltam, mikor betelt a pohár, s úgy döntöttem, nem tűröm tovább a sanyargatást. Négyévnyi szenvedés után kívül és belül is hegekkel borítva arra az elhatározásra jutottam, ettől már nem lehet rosszabb, így egy éjszaka megszöktem.
Az utcán tengettem napjaim, s mind egyre ügyesebben tettem ezt. Kezdetben koldultam. De ez elég sok nap éhezést jelentett. Ezután lopásra fanyalodtam. Kezdetben csak kovát, vagy acélt, hogy a csatornában fogott patkányokat, vagy az utcai galambokat ehetővé varázsoljam. Aztán egyre nagyobb dolgokat. Persze mindig csak annyit, amennyi szükséges volt, és csak attól, aki meglátásom szerint ide is adhatta volna önszántából. Az így töltött évek viszont bebizonyították, hogy így nem fogok tudni megélni. Nem volt mit tennem, munkát kellett találnom. Ami kezdetben elég nehezen ment, hisz ki akarna foglalkoztatni egy olyan koszos lányt, mint amilyen én voltam. De ezúttal nem csak iróniából nevezhettem magam szerencsésnek, mert összeakadtam egy úrral, aki fogadta szolgálataimat szállásért és ételért cserébe. Cselédnek szegődtem, s megtanultam minden ház körüli munkát elvégezni. Azonban én többre vágytam. Írni és olvasni akartam, művelődni. Mikor gazdámmal ezt közöltem, csak simán kinevetett. De én nem adtam fel. Így adódott, hogy számos órát eltöltöttem tanuló gyerekek ablaka alatt kuporogva, hogy kihallgassam a mesterség nyitját.
Ahogy teltek az évek cselédből kocsmai felszolgálóvá váltam, ahol fizetést alig kaptam, de a szállásom és az ételem itt is biztosítva volt. Kedvenc hobbim a könyvtárakba való besurranás lett, ahonnan mindig egy – két kicsempészett könyvvel tértem haza, melyeket gondosan őriztem ágyamnak hívatott szalmazsákom derekában. Nem mondom, néha elkaptak érte és olyankor bizony nem egy kék foltot szereztem, de égtem a vágytól, hogy minél több tudásra tegyek szert. Becsületszavamra, én mindig visszaakartam vinni a kincseket, de a könyvtár erre aligha hagyott lehetőséget. Néha örültem, hogy fogda nélkül megúsztam. Azt is csak azért, mert azok az ostoba csendőrök sosem vették észre, hogy nem üres kézzel távozom. Az utcán megtanul az ember ezt- meg azt. Én azt tanultam meg hogyan maradj észrevétlen, és ha ez mégsem sikerül, akkor hogyan tűnhetsz el pillanatok alatt. Csendes alak voltam, ha megszólaltam annak bizony oka volt. Megtanultam hogyan vágjam ki magam szorult helyzetekből, vagy legalábbis hogyan nyerjek magamnak annyi időt, hogy kamatoztassam mágusi képességem az eltűnésre.
Egyik este épp a könyvtári körutamon egy sikátoron vezetett az utam, mikor zajra lettem figyelmes. A hang irányába fordulva egy alakot pillantottam meg. Nem igazán tulajdonítottam neki jelentőséget, ő azonban úgy pillantott rám, mint akit tetten értek valamin. Ekkor vettem észre, hogy valami csillog a száján a félhomályban. S ugyanabban a másodperc töredékében vált láthatóvá az ember, aki a lábainál feküdt ernyedten. Futásra készen megfordultam, de a férfi ekkor már előttem állt s szorosan megragadta a karom. Kétségbeesve próbáltam harcolni semmirekellő kis életemért, amikor éreztem a férfi fogait a nyakamon. 21. Életévem így ér hát véget.
A következő amire emlékszem, hogy a Tremere vámpír klán egyik régense előtt térdelek. Hogy a szememben tükröződő elszántság, a nálam talált könyv, vagy a túlélésre tett próbálkozások tettek szimpatikussá a férfinak, hogy régensük elé vigyen, ma sem tudom. De azt igen, hogy új esélyt kaptam egy jobb életre.
Immár 90 éve tanulom ezen új világ titkait és rejtelmeit. S ha már a titkoknál tartunk, előttem egy sem maradhat fedve. Jelenleg a tanoncok 5. Misztikus körébe tartozom. Számos pozitív visszajelzés koronázta elmém, mely nem egyszer bizonyította, tanulni vágyásom nem csak fellobbanó láng, mely idővel kialszik. Kutatói munkát végzek, melynek révén számtalan küldetést tudhatok a hátam mögött. Mondanom sem kell, mind sikeresen zárult. Talán kíváncsiságom, vagy mindent tudni vágyó énem az, mely minden helyzetben arra törekszik, hogy az összes általam sejtett titoknak segítsek napvilágot látni. Legyen az egy elrejtett kincs legendája, vagy csak egy halandó rejtett félelme. Ezen utakon mindig társamul szegődik Gregor, aki mind intézői, mind testőri szerepet tölt be mellettem. S csendes, gondolkodó perceimben ne feledkezzünk meg Tapaszról sem, aki csendes nyávogásával jelzi elégedetlenségét figyelem hiányában.