Gérard de Berus, Le Cygne Noir
Miután nagy nehezen útjukra indulnak még bolyonganak néhány pillanatig a vaksötétben,de a váratlan
találkozás miatt,úgy tűnik Gérard elvesztette a korábban betájolt irányt.Ha így haladnak tovább elképzelhető
hogy a végén a sivatag szívében találja őket az első hajnali napsugár,az pedig egy kicsit halálos lenne...
Ezért bár fűti a tettvágy,be kell látnia hogy nem kivitelezhető a terve...bárkik és támadták meg őket.
-Sír Robert,sajnos úgy vélem elvesztettem az irányt amerre eredetileg indultam miután egymásba botlottunk.
Azt hiszem a legjobb az lesz ha visszafordulunk a város és a tábor fényei felé,különben csak végzetesen eltévedünk
a nagy sivatagban...Majd egy másik alkalommal megfizetünk ezeknek a kutyáknak.
Ha beleegyezik alkalmi fegyvertársa akkor hátra arcot vesznek és megcélozzák a még éppen látható derengést.
Talán lehet a sors sodorta az útjába a másik lovagot,nem is nagyon gondolt bele mi lett volna ha valóban megtalálja
a támadókat egymaga,az is lehet hogy már holtan heverne a homokban.
-Talán kora reggel a nap első sugarainál megtaláljuk a nyomaikat és utánuk eredhetünk egy csapattal...ha maradtak egyáltalán
túlélőink a táborba-a mondata utolsó részét már inkább csak magának motyogta és reméli hogy nem lesz igaza...