Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion Testvér
A szúnyogok titkai, amelyekért cserébe vért követelnek nem különösebben érdekelte az út első kvartályóráiban az újdonsült Mortar novíciust, azonban a megállíthatatlan szúnyog-sereg, akár egykoron a dún hódítók a déli partoknál, át törik a védelmét és rablóhadjáratuk során alaposan megcsapolják a novícius vérét.
A falusi elöljáró válaszára egy kellemes mosollyal bólint feléjük, és a sült hallal, valamint a kásával megtöltve a gyomrát, egy kevés serrel leöblítve. A rókapálinka habár kecsegtetően hangzik, ennyi vérveszteség és szúnyogtámadás után nem kell a fejének, mert a végén még részegen fog elborulni az úton.
A Kufár óta most először hívták nagyságos, nagytiszteletű úrnak, habár jól esik neki, rossz érzés fogja el, majd Kael felé pillant, és a tisztelet jelével köszön az elöljárónak.
Amikor a nemesi küldöttel tárgyal Lan, Deion testvér figyeli az interakciójukat, majd tovább eszegeti a halat. Amikor a küldött már elfordul tőlük, és az elöljáróval kezd beszélgetésbe, hogy magával vigye az úrnak járó terményt, Deion testvér Kael mellé lép, és halkan beszél hozzá.
"Minden tisztelettel, Kael testvér, említtetted, hogy az utunk Mortar szentélyébe vezet. Nem lehet, hogy ennek a településnek, meg uradalomnak segítsége van Mortar kegyelmére? Mert nem minket keresnek"
Deion testvér is csatlakozik a fürdő alakulathoz, hogy a pórul járt utazó elföldelése óta ráolvadt sártömegtől és a szúnyogok vájta sebektől megmentse magát. Amennyiben Hajnal is ott fürdőzik a vízparton, felé fordul.
"Mennyi ideje vagy már ezzel az utazócsapattal? Már nekem is végtelennek tűnik, holott pár holdtöltével ezelőtt még nem is tudtunk egymásról. Gondolod, hogy még követnek minket? Mi kell neki annyira, hogy rendíthetetlenül, mágikus ereklyék segítségével is le akarnak titeket követni?"
Alaposan lecsutakolja magáról a hosszú út során szerzett port és mocskot, majd a ruháiról kezdte el letakarítani a sárdarabokat.
"Mindenesetre... Ha eljön az elkerülhetetlen, legalább tisztán és telt hassal járulunk az Ezerarcú elé, nem pedig mint kivert kutyák... "