Mesélő: Dierol
Helyszín: National City, Euclid Ave 486, Paradise Kórház
Időpont: Nyár, hétfő dél után nem sokkal
Esemény: Cynthia
Julian a kórház előtti kérdésedre széttárja a kezét
- A tököm sem tudja - Manny azt mondta, hogy itt találjuk meg a banda tagjait. Állítólag ez a második törzshelyük... - adja át az infót amit tud
-Csak azt nem mondta, hogy ez egy kórház - teszi hozzá pontosítva, hogy ő min is lepődött meg
-Jól van, lehet, hogy csak a hullaházban próbálnak, mert ott nem zavarnak senkit - véli, de érezni a hangján, hogy ezt ő sem hiszi.
Odabent szembeötlik mindaz, ami miatt utálhatod ezt a helyet - a recepciós számítógépe, mely adatkupacokká silányítja a betegeket. Az információs kijelző, ami a sorszámaival rákényszeríti a felsőbb irányítást az ide látogatókra egyfajta diktatúrát csempészve a túlságosan is rendezett falak közé. Még hogy ez lenne a Paradicsom? S persze az a tisztaság mánia, ami ellen a legtöbb utcai punk zsigerből lázad. A recepciós pedig ennek a rendszernek kiszolgálója. Mit is várhattál volna tőle? Szerepéhez méltó választ ad Julian kérdésére. Ellenben abban biztos vagy, hogy ha morfiumra szeretnél szert tenni, azt biztos hogy nem itt és nem tőle fogod megszerezni, és nem is a gyógyszertárban - valamelyik szoba már sokkal esélyesebb lehet.
Közben Juliannak feltűnik, hogy mimikára sem futja nálad, nem hogy egy vigyorra. Baromi elégedetten magával a vállon vereget
-Be vagy szarva, mi? - vigyorog mind a harminckét fogával. A fenyegetést fel sem veszi
-Ugyan már, el sem tudnád venni tőle. Az utcánkban is van ilyen nyugger önvédelmi klub - tudod, ha valaki megkívánná a hamvas testüket, tudjanak védekezni. Ott oktatják a botos és járókeretes stílust. Az igazán profiknak meg a műprotkósat. Az de durva! veled szemben áll, miközben seggbe harap!... - dumál, hogy aztán a mindjárt jövökre elhallgasson. Mivel a járókeretes bentlakóval volt elfoglalva, lemaradt a temetőbogár csajról, így kicsit csodálkozva néz rád, miközben az ajtó fele tartasz.
-Csumi, nem az a klozet... szól még utánad, miközben a cigis dobozát veszi elő, és kiütöget belőle egy szálat.
Az irodába lépve a csaj már leborította az egyik asztalra a halom iratot, és éppen válogat köztük. Ahogy belépsz, fenéz rád a zavaró kontaktlencséjű szemeivel
-Üdv, a Paradicsomban Színeske! Dehogy fogyott ki. Csak néhány kartotékot nézek át a húszas évekből. Hátha találok valami közös pontot néhány páciens között. Tudod - közös doktor, vagy betegség, esetleg gyógyszer... de nem is untatlak vele, mert már tegnap sem voltál rá vevő. S te látogatóban? Ez nem a te körzeti kórházad - Támaszkodik kíváncsian az iratokra, melyek borítóin egy nagy M betű ragadja meg a figyelmedet. Aztán kisilabizálod a maradékot - Medical... no igen, mi más is lehetne?
-Ha a reklámok miatt vagy itt, ne dőlj be nekik - a sebészeik nem a legjobbak a műhibaperek számából ítélve, de a diagnosztikai részlegük egész jó. A pszichiátriai osztályuk meg a legjobb a városban. - Hívja fel rá a figyelmedet, noha kettőtök közül nem is biztos, hogy neked lenne rájuk szükséged.