Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
-A próba jutalma az, hogy egy kívánságot teljesít a Napcsászár. Egyet. S erős a gyanúm, hogy az én óhajom erős hátránnyal indulna a próbát teljesítő személy óhajával szemben, nem igaz? Ráadásul dörzsöltek is a Császári Titoknokok! Ha például szekérderéknyi kincset, palazzót és földet kérnék, azt feltehetőleg a szokott módon adnák meg – ráböknének a térkép egyik még meg nem rajzolt üres foltjára, s kijelentenék, hogy mostantól az a terület a kérelmezőt illeti meg. Amelyet persze a kérelmező úgy hódít meg, ahogy akar... Szóval sok szerencsét!A Kufár folytatja a fölényes, bár természetesen jogos magatartását, mely kissé dühít, de nem is igazán számítottam a segítségére, igazat megvallva csak meg akartam próbálni rá beszélni, nem volt a fejembe semmiféle naiv és álmodozó kép a segítőkészségét illetően. Ez van.
- Értem, nos, ahogy gondolja. Bár egy flottával igazán jól lenne magának, úgy vélem. - jegyzem meg komolytalanul, -
Biztosan tágasabb lenne magának mint csupán a Kufár fedélzete. Megbocsásson, azt hiszem mennem kell. Majd meghajtom a fejemet, és elindulok kifelé, közben dúdolgatva, nehogy a Kufár esetleg elolvassa gondolataimat. A túloldalon, a szigeten folytatom az elmélkedést. "Ezt komolytalannak szántam, mintegy kedves megjegyzésként, bár szavaimnak értelme is van... Ha esetleg gyarmatosítani tudnánk azt a területet a Napcsászár zászlajával, azon címszó alatt hogy behódoltatjuk azt a szigetet neki, még akár lehet adna is egy flottát. Amely azután jóbarátunk kezébe kerülne.... Biztos jobb lehet húsz hajót irányitani, mintsem egyet. " töröm a fejemet valami ideális megoldáson, de pihentetem az ügyet."
A kapitány Osával társalog, majd rám néz mikor megjelenek, a kapitány a maga módján köszön is nekem.
-Remélem megtalálta az úr, amiért visszajöttA kapitány megjegyzésére megpaskolom ruhám alatt fekvő kis könyvet, odalépek hozzá, tekintetem ráesik Osára, majd vissza a kapitányra.
-
Igen, Xao kapitány, - biccentek a felé a fejemmel, -
Bár nem találtam meg mindent amit szerettem volna. Mit gondol kapitány, milyen lehet... egy flottával szelni a habokat az ismeretlen vizeken? Hogyha esetleg a Napcsászár engedélyezne számomra egy kisebb expediciót, mit válaszolna, elfogadna esetleg egy meghívást? Én nem igazán tudom hogy kellene vezetni öt vagy akár húsz hajót. - mondom álmodozóan. -
Ha engedélyeznék hogy behódoltathassam hazámat koronája csillogó ékkövei közé. Elnézését kérem, csak elgondolkoztam. Tudja, mégis hogy kérhetnék akármit is magától a fennséges Napcsászártól? - mondom kissé zavarttá vált arccal.
- De ha mégis engedélyezne egy ilyen expediciót a dicsőséges Napcsászár, a Birodalom Fényességes Uralkodója, elfogadná kérésem? Majd Osára emelem tekintetemet.
- Remélem, hölgyem, jól telik a napja. - Kapitány uram! - Elrabolhatom Osát egy pillanatra? - mondom a lányra, majd a kapitányra tekintve egy ártatlan és kedves mosollyal.
Amennyiben megengedi, kicsit arrébb húzódunk, itt továbbra is kedvesen beszélek vele.
- Megkérhetlek esetleg valamire? Ha esetleg a Kufárnak lenne valami üzenete számomra, felkeresnél majd? - tekintetem bizalmat sugároz felé. -
A kapitánynak a hajón kell lennie, így te vagy az akiben megbízhatok egy ilyen ügyben.A túloldalon felkeresem Tam mestert, azonban valami kavar volt a fejemben, így véltelenül Lanként szólítottam meg. (Tam mester betűszínét átjavítottam a hozzászólásaimra narancsszínűre)
-Nem szívesen javítom ki, de Lan mester - az Ön mentise, a sétakertben van, és én nem tudom, hogy ő tudja-e hol van a keresett férfi. De az úrnak szerencséje van – én tudom, hogy hol találjaAmint megjegyzi, hirtelen rám szakad az ég, legalábbis az elmémre, és legszívesebben megmarkolnám a fejemet, és beleütném valamibe, de azért van mégis egy kis mentségem.
- Elnézését kérem, Tam mester, még mindig van egy kis kavarodás a fejemben... A tegnapi napom nem úgy alakult ahogy terveztem. - közben végigsimítottam kezemet a tarkómon -
Remek, remek..., megtisztelne ha elkísérne hozzá.Jöjjön, odavezetem! - majd később hozzáfűzi -
Kimerültnek tűnik. Lehet, hogy tanácsosabb volna inkább piihenéssel töltenie egy kis időt, és kerülni a nehéz ételeket és italokat ebben a melegbenMajd hamarosan találkozom is a férfival, aki éppenséggel őrt áll. "Remek, akkor most nem fogunk tudni gyakorolni" fut át az agyamon, de hamarosan már el is intézi az öregember.
-Wei, az úr gyakorolni kíván. Az őrséget átveszi Chon – a katona bólint majd azonnal, egyenletesen futva el is megy.
-Na, akkor folytassuk az utat! - lenyűgöz Tam mester egyszerű kéréseibe belefont parancsok. "Igencsak tetszett ahogy csinálta." ismerem el.
Wei. Próbálom belevésni a fejembe a nevet, hogy legközelebb ne kelljen Tam mester összeköttetését használnom, hanem én magam tudjam megtalálni őt. Végül elvezet egy tisztásra, ahol a fény csak szórtan süt be.
-Ez megfelelő lesz – ebben a pillanatban jelenik meg a "fegyvermesterem" is, akivel gyakorolni fogok. Két karddal jött vissza, és az egyiket odanyújtja felém, rögtön látom hogy nem éles a penge. "Kiváló, nem akarok darabokba aludni ma"
-A quaboai haránt-vágást javasolnám indulásnak mára - fejezi be az intéző.
Bólintok, bár nem ismerem tökéletesen. És azután elkezdődik a gyakorlás.
Hálás is voltam a gyakorlókardért, mert a gyakorlás felénél már majdnem kifulladtam, de úgy tűnt az volt a holtpont a gyakorlás során, mert egyre inkább tért vissza az erőm, ahogy láttam, hogy van értelme és egyre többet védek ki, majd sikerül a végén már sikerül annyira elsajátítanom a quaboai harántvágást, hogy pengémmel már majdnem el is érem az őrt, aki már ugyanolyan gyakran szorul védekezésre, mint amennyi ideje van válaszcsapásra, hogy megrengesse gyomromat vagy megcsapja a karomat.
Azután fordul a kocka, mármint a sor, és én leszek a védekező, és megint egyre több zúzódás-féle keletkezett bizonyosan rajtam, de egy idő után már ezt is sikerült elsajátítanom, bár már jócskán megfáradtam, a lendület és lelkesedés miatt még nem szeretném abbahagyni. Mikor már sikerül elsajátítanom a védekezést is, akkor megszólalok.
- Wei, tudnál mutatni valamilyen, ehhez hasonló mozdulatot? - de aztán hirtelen a hasam felsikolt a szavaim ellen. -
Mármint, inkább valami olyasmi mozdulatsort most, mit este és reggel lehet magányosan gyakorolni. Azután, kissé megrokkantnak érzem magamat, ezért sétálgatok a kertekben, nem hagyom ki a mágikus oszlopok megvizsgálását, alaposan végigmérem azokat, majd gyönyörködöm a virágokban, meg a tengerben, illetve teszek egy kis kitérőt, hogy a hatalmas teknőst közelebbről is megnézhessem.
"Csodálatos bestia... Vajon mennyire tartják az uralmuk alatt ezt a hatalmas fenevadat, melyik egymaga le tudná rombolni a Napcsászár palotáját. Nem tud fellázadni? Remélem nem. Nem szeretnék a közelben lenni mikor az megtörténik."