(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Lakas7.jpg)
Helyszín: Duke lakása, Detroit
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:13
Idén a szokásosnál néhány héttel korábban készült el a cég adóévet záró jelentése, amit a nem rég megváltoztatott adójogi szabályok tettek lehetővé. Duke az izgalmas olvasmánynak koránt sem nevezhető vaskos paksamétát tanulmányozta éppen. Miss Chambers ezúttal is kiváló munkát végzet és szövegkiemelővel megjelölte a dokumentum azon részeit, melyek figyelmet érdemelnek. Az összbevételi mutatók szerint a cég négy és fél százalékos többlethozammal rendelkezett az előző negyedévhez képest, ami már csak azért is kiváló, mert sok cég recesszióval vagy épp a csökkenő bevétel-csökkenő színvonal spirállal küzdött. A dolgozók megfelelő motiválása végül mégis csak kifizetődőnek bizonyult.
Volt azonban néhány szám, amit Duke nem értett. A jelentés szerint közel tizenöt százalékkal megemelkedtek bizonyos beszerzési kiadások és tisztán emlékezett rá, hogy Miss Chambers szerint legalább fél évre előre szerződtek a legtöbb beszállítóval, a beszerzési árak pedig rögzítve voltak.
Már épp azon gondolkodott, hogy felhívja és konkrétan rákérdez ezekre a tételekre - a többségük december közepén lett kifizetve -, amikor megszólalt a mobiltelefonja. Duke letette az öléből a vaskos paksamétát majd a telefon kijelzőjére pillantott.
Kutya.
A gangrellel legutóbb novemberben beszélt, akkor épp azon volt kiakadva, hogy miért kell már novemberben teleszórni mindent karácsonyi kütyükkel. Duke beleszól a telefonba, hogy köszöntse a gangrelt, de az a szavába vágva beszélni kezd.
- Kurva vagy gáz van öcsém. - hadarja és hallani lehet, hogy zihál.
- Ezek már itt vannak Toledóban. Egyetlen rohadt órányira Detroittól. Ezek az állatok alig néhány perce faltak fel egy kölyköt a szemem láttára. Addig szívták, míg a szerencsétlenből már semmi sem maradt.