Leanthil
"Gondolozok az aranyakon, hogy mennyiért kêpes egy fogadós elárulni dolgokat, és más személy fülévé, szemévé válni.
Nem vagyok jó előítélettel velük, így egy ezüstre, vagy ötven rézre becsülöm ezt az árat. Jó bevétel a fogadó mellé.
Majd megállítja a lovag a lovát.
" Pihenjünk..." mondja
"Nos elfáradt a lovag uram." - mondom egykedvűn magamnak.
- Ha úgy esik, álljunk meg egy időre. - válaszolom neki.
Amikor visszatér, és az árra pqnaszkodik, csak megjegyzem.
- Tudja, lerít magáról hogy északi... Akiket itt nem szeretnek. A háború veszteségeit, legyenek fiak, vagy termések, nem egyszerű pótolni. Ésszerű ha egy északitól pénzt kérnek.
Majd az órás pihenés közben arcot mosok, eszek egy keveset, majd megszólalok.
- Indulhatunk? Amint hallottam Kaskellon messze van. Ha itt szerzünk élelmet az éjszakát nem kell fogadóban tölteni. - "Ahol megmérgeznek és jó eséllyel figyelnek."
Odalépek a parasztokhoz, és megkérdezem.
Uram, van e maguknak esetleg egy napi élelmük, amelyet magunkkal vihetnék?.
"Ha ezt az estét elérjük akkor már csak két nap lesz maximum.
A fővárostól 2-3 nap éjjelnappal, akkor 5 nap nappal irammal, és ebből két nap megvan, az estét átlovagolnám, onnan már hamar ott leszünk."