RPGenerations
Archívum => Új Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Háborús előkészületek => A témát indította: Haldirien - 2016. Augusztus 31. 21:34:13
-
- . - ide fog jönni a történet a délután-este folyamán.
-
Egy örökkévalóságnak tűnt elhagyni a város területét, és biztonságos helyet keresni a partraszálláshoz. Próbáltad megkeresni a Vércse alakját a tömegben, de minden egybeolvadt. Semmit sem láttál, csak az emberek tömegét. Csalódottan fordulsz vissza a társaidhoz, de nem csatlakozol a beszélgetésbe, hanem gondolataidba révedsz.
Mire feleszmélsz, már koppan a sziklához a csónak, ahogy az evezők végre biztonságos helyet találtak a kikötésre.
Először a Félszemű, majd a Vidrát kisegíti a nagy termetű Medve, azután Sas lép át a száraz kőre, majd int neked, hogy kövesd, majd végül a három, toporgó újonc hagyhatta el a csónakot.
- Merre menjünk? - morgott fel a Medve.
- Abrado-ba kell mennünk, ott kell találkoznunk a többiekkel. Vércse utasítása ez volt. A székvárosban úgy is könnyebben újra tudunk szerveződni.
- Ne felejtkezzünk el majd arról, hogy valószínüleg ott is vannak tolvajcéhek, akik nem fogják jövetelünket jó szemmel nézni. - válaszolta a Medve, de amig a legfőbb rangúak társalogtak, a többiek elhúzódtak, és magukban társalogtak.
- Vidra, Hörcsög, szerintetek hányan jutottak ki a városból még? Én nem igazán láttam senki mást.
- Én láttam egy pillanatra láttam Rókát. - jegyezte meg az egyik újonc, aki ha jól tudod a Qo'huoron névre hallgat. Fiatal fiucska volt, hosszú fekete hajjal, melyet hátrafésült a kezével, arca beesett és rút, gömbnyi fekete szemei azonban minden hiányosságot kiegyenlítettek, és egy remek koldussá tették őt.
- Én is láttam Rókát, szerintem ő is helyre lelt az egyik csónakban. - válaszolta a Vidra, miközben a haját kisodorta a szeméből. - Valaki tud valamit a többiekről? Bivaly, Sha'ren, Kavalass? Nem láttátok őket?
- Én nem láttam egyikőjüket sem - mondta ki a többiek gondolatait Sas. A többiek a fejüket rázták. - Hörcsög, te láttál valakit?
Majd miután befejezted a mondandódat, ha megszólalsz, ha nem akkor pár pillanatnyi csend után közétek lép Félszemű Shu'on.
- Gyertek, vár minket Abrado. Vércse és a többiek is ott fognak ránk várni.
-
a hörcsög
-Ne felejtkezzünk el majd arról, hogy valószínüleg ott is vannak tolvajcéhek, akik nem fogják jövetelünket jó szemmel nézni. köhint egy hangosat, majd ő is belefolyik a beszélgetésbe. -Én ezt mondtam Vércsének, de aztán meggyőzött hogy bármi jobb, mint az inkvizíció. Szerintem, ha csendben meghúzzuk magunkat amíg kiismerjük ellenségeinket túlélhetjük. mondom, majd a nyakamban függő amulettet kezembe veszem és reménykedve a szerencsémben körbenézek.
<Remélem az a bába, nem vert át, és a talizmán valóban szerencsét hoz> Ezután a nagytermetű klántársam engem és Vidrát kérdezi, kedvesen a nőre mosolygok, közben kezemmel udvariasan intek hogy előbb ő mondhassa el mit tud. De mielőtt belekezdhetnék az egyik kölyök közbe szól
-Én láttam egy pillanatra láttam Rókát.
<Remek. És ki az aki nem látta?> beszélem meg magammal a kérdést, miközben ingem alá visszacsúsztatom kabalámat. Mikor mindenki befejezte mondókáját, halkan hozzáteszem.
-Nem. Róka pedig vagy halott v nem. válaszolok, és a szerencsében bízva elindulok Abradó felé.
-Milyen messze van Abradó? kérdezem s ezalatt felkaptatok az előttem lévő dombra.
-
Szavaidon elgondolkodnak a társaid.
- Igazad van, végül is... Lehet jobb, ha maradunk. - szólalt fel Sas, kihez gyorsan csatlakozik egy bólintással az egyik kölök. Végül, úgy tűnik, mindenki látta a Rókát, de mégse tud róla senki semmi biztosat mondani. Miközben kezedbe veszed a talizmánt, reménykedsz, hogy szerencséje kihat rád, és megmenekít téged az ínséges időkből, mint amilyen a mostani. gy tűnik mozdulataid csupán a Vidrának tűntek fel, akinek is csak a szeme csillanásában véled meglátni az érdeklődést. Ami, az igazat megvallva tolvajok között nem egy jó esemény, de hála a Piszkosok erős és szigorú Törvényének, aki a céhtársát meglopja, azonnal elveszti annak a támogatását és bizalmát, így megnyugodhatsz értéked felől.
- És ha a többiek pedig ott fognak minket keresni? Gazella? Az öreg? Vércse? A többiek? - teszi fel a kérdést Vidra.
- Szerintem nem fognak minket keresni. - szólalt fel Sas. - Ha engem kérdeztek, csak mi maradtunk. Lehet, jobb lenne visszatérnünk a városba.
- Mégis miért gondolod ezt? - vonta fel szemöldökét a Shu'on, a vak oldalon, így igen bizarr látványt nyújtott. - Én úgy vélem, hogy sokkal többen is túlélték a Piszkosok kötelékéből. Javaslom, utazzunk, és várjunk a többiekre, és ha egy idő után nem jönnek, visszatérünk a hazánkba, Tiegába. Hogy gondolkodtok erről, fiatalok? - veregeti meg a horgas orrú ficsúr vállát.
A Medve is elindul utánad, majd vele együtt a többiek is kedvetlenül elindulnak a hosszú úton, melyet meg kell tenniük.
-
a hörcsög
Vidra szemének ragyogására, elfordulok. <Ne is reménykedj, húgom> Majd a domb tetejére érve, szétnézek és emberi jelenlétre utaló nyomokat keresek. (füst, település, tornyok) Ha találok valami figyelemre méltót megpróbálom belőni, milyen messze lehet. <Talán az ott egy falu, hátha akad szállás és étel éjszakára>
- Szerintem nem fognak minket keresni. - szólalt fel Sas. Ha engem kérdeztek, csak mi maradtunk. Lehet, jobb lenne visszatérnünk a városba. Mégis miért gondolod ezt? Lépteim sürgetőre veszem, mert éhes vagyok és azért is mert követhettek minket. Javaslom, utazzunk, és várjunk a többiekre, és ha egy idő után nem jönnek, visszatérünk a hazánkba, Tiegába. Hogy gondolkodtok erről, fiatalok? - veregeti meg a horgas orrú ficsúr vállát. Mielőtt bárki megszólalhatna hozzáteszem én is a magamét.
Szerintem Vércsét az istenek elég furfanngal és ügyességgel áldották meg. <Többel is mint kellett volna... ajh ha nem lett volna az a kikötői eset> Egyelőre keressünk szállást és valahogy jussunk Abradóba, aztán ha ott sikerül letelepednünk, itt mindenki előtt megígérem egyedül visszatérek Tiegába és hírt hozok nektek az otthoniak felől. Így nem kerül veszélybe több klántársunk élete, csak az enyém. mondom és kíváncsian vizsgálom társaim arcát, miközben az ismeretlen felé haladunk.
-
A Vidra mozdulatodból kiolvassa gondolataidat, és lesüti a szemét, és talán szégyenlősen el is pirosodik az orcája, ezáltal még inkább hasonlított a névadó állatra.
Nem szentelsz neki sok időt, inkább a látóhatárt fürkészed, egy menedéket után kutatva, ahol meghúzhatnátok magatokat. Eddig a fák miatt nem igazán találtál semmit, de nem fejezted be a kutatást.
Majd később, miután Shu'on befejezi az egészen elfogadható gondolatát, mely szerint majd visszatérnek, ha nem találkoznak másokkal.
Ekkor látod az időt jónak arra, hogy magadhoz ragadd a szót, miközben a lemészárolt társaidra gondolsz, és akaratlanul is kiráz a hideg téged.
- Szerintem a Vércsét az istenek elég furfanngal és ügyességgel áldották meg. Egyelőre keressünk szállást és valahogy jussunk Abradóba, aztán ha ott sikerül letelepednünk, itt mindenki előtt megígérem egyedül visszatérek Tiegába és hírt hozok nektek az otthoniak felől. Így nem kerül veszélybe több klántársunk élete, csak az enyém.
Szavaidra az emberek elgondolkoznak, majd végül a Medve böki ki.
- Ne hangoztasd az "istenek szót", Hörcsög, itt egyik fél sem szereti azokat, amelyik nem csak egy istenre figyel. De igazad van, én sem hiszem, hogy elkapnák.
A messzeségben egy lovast pillantasz emg, majd egy újabbat kevéssel messzebb tőle. Fürkészik a területet. Hogy shadoniak e, az számodra még felismerhetetlen. De ha azok, akkor bajban vagytok.
-
a hörcsög
<a francba, remélem azok ott nem shadoniak> arcomon ugyan nem látszódik gondterheltség, de sietősen a körülöttem lévő terepet kezdem vizsgálni. <Ha shadoniak, biztosan felderítők... nem jó ötlet megölni őket, ellenben heted magammal kétséges hogy el tudnánk bújni>
-Baj van emberek! Két lovas közelít felénk... Ha shadon vérebei azt javaslom váljunk szét és meneküljünk be az erdőbe. Eddig csak ketten vannak de ha megöljük őket, csak még többet küldenek utánunk. Jobban megnézem őket, és jelzek hogy mi van. mondom, és immáron nem várom meg a reakciókat, felmászok az egyik fára, igyekszem nem sűrű lombozatút választani, hogy kikémlelhessem kik vagy mik a lovasok. A fán ameddig lehet mászok, minnél magasabbra, de még a biztonságosság határain belül. Elhelyezkedem, majd egy rövid meditációval élesítem látásom.
//OFF:
érzékélesítés
ψp: 1
meditáció ideje: 1 kör
időtartam: 6 kör
mászás próba: 60%
<img src="http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Themes/Fantasy/images/dice.gif" alt="" />Dobás 1d100: ( 18 ): Össz = 18
Két kérdésem volna:
1. ugyan nincs heraldika képzettségem, de felismerhetem h shadoniak v sem? Mert ha nem ismerem fel, akkor átmászok másik fára, (ha van időm) olyanra aminek sűrű a lombkoronája és felhúzott íjjal várom mi történik.
2. Hol vagyunk: határ, v nem tudhatom. //
-
Szemed megakad két folton a messzeségben, két lovasra gyanakszol, és amikor jobban megvizsgálod, akkor már megbizonyodotsz ottlétükrôl. Már csak az a kérdés, hogy shadoniak-e? Az esetben bizonyosan elkezdték felhajtani a városból kijutott lakosságot. Ezen a gondolatom nem is rágódsz többet, ezért gyorsan visszatérsz társaidhoz, és közlöd velük a rossz hírt. "Shadon bérencei közeledhetnek felétek".
A gyermekek arcára ráfagy az eddigi beszélgetések során elsajátított boldog mosoly. A Vidra szemrcében meghökkentség csillan, és hamar a messzeségben mered, a Medve karjait keresztbe fonta, és szemêvel kutatta az említett lovasokat
- Megvannak. - szólalt fel Vidra és arra mutatott, amerre magad is láttad.
Ezután elindultál, hogy meggyöződj arról hogy ártalmatlanok rátok nézve a lovasok, avagy sem.
Amikor már elkezded a fára való mászást, lépteket hallasz mögötted, és hátranézve meglátod a Sast és Vidrát, ahogy a bokrokon keresztülsuhannak.
és te is csak évtizedes gyakorlatodnak köszönhetően hallotad meg őket.
Bármennyire próbálkozol nem tudod azonosítani őket azt megtudod, hogy nem az inkvizíció vörös köpenyêt viselik magukon, hanem banderiális lovasoknak tűnik, de hogy a címer gorvik vagy shadonpárti családé azt nem tudod.
- Szerintem gorvikiak. - hallottad alulról Vidra hangját. Abradoiak szerintem, de nem ártana óvatosnak lennünk. Még ha gorvikiak is akkor sem biztos hogy segíteni akarnak.
-
a hörcsög
<Hála az isteneknek! Legalább nem azok a mészáros shadoniak... Így ha szerencsénk kitart elkerülhetjük őket> gondolom át a látott és hallottak alapján.
-Rendben. Mivel nem láttam a jellegzetes vörös köppenyt, bízom a képességeidben Vidra. válaszolok elismerően a tolvajlánynak. -Ez alapján ők nem tudják hogy mi itt vagyunk. Ha Noir valahol figyel minket, egyszerűen elsétállnak mellettünk. Itt maradok és jelzek, ha tiszta a helyzet. Kérlek menj a többiek után, és mondd el nekik hogy nem shadoni kutyákkal van dolgunk. Amíg nem jelzek, semmiképp ne mutatkozzatok. érvelek gyorsan, remélve hogy Vidra belátja értelmetlen a kockáztatás.
<Kérlek, ne csinálj semmi butaságot!... Azok erős páncélt viselnek, mi hozzájuk képest fafegyverekkel harcolnánk. Jobb ha tudatlanul elmennek> gondolom, miközben mindaddig kísérem szememmel a szép lányt amíg eltűnik az egyik bokor mögött. Ezután, csendben íjjal felkészülve várom a lovasokat, s ha bármi gyanúsat tesznek lövök.
//OFF:
hagynám elmenni a gorvikiakat, de ha valamelyiküknek éppen az én fámra kellene felnézni-e támadok.
a meglepetés erejét használnám, és nyakra célzom.
-
Gondolataidban hálát adsz Noirnak, amiért ezek a lovasok nem a shadoni uniformisokban pompáznak, így egy pillanatra fellélegezhettek, azonban nem jelentette a biztonságot számotokra. Lehetnek a terület urai akik nem akarják, hogy a bujdosók felemésszék terményeiket vagy megtámadják a ház népét. Ezért jobbnak êrzed, ha nem mutatkoztok az idegenek előtt, nehogy esetleg ellenségesen lépjenek fel a Piszkosokkal szemben.
Ezért szavaiddal óva inted Vidrát és Sast, nehogy esetleg megtámadják felelőtlenül a lovasokat.
Nem okoz neked csalódást sem a lány sem Sas, és elindulnak csendesen visszafelé.
Mikor visszanézel a lovasokra, az egyikük eltűnt, majd hamarosan egy tucatnyi lovas csatlakozik hozzájuk, és elindulnak felétek. Szépen lassan menetelnek, így feltételezheted, hogy nem tudják pontosan, hogy hol vagytok. Egyik bozótban megmozog valami, mire az egyik lovas előreüget, majd a cserjénél megállva leszáll a paripájáról és szemügyre veszi azt, majd nemet intett a fejêvel. A lovas olyan százhúsz lábra (60 méter) van tőletek, miután bevárja társait elindulnak tovább az irányotokba, de mostmár szétnyilnak, és egy hosszú láncot alkotnak, talán még nem tudják hol vagytok, villan át a gondolat az agyadon.
-
a hörcsög
Amikor látom hogy az ismeretlenek nem ketten, hanem tucatnyian jönnek a gólyatöcs (https://www.youtube.com/watch?v=fXpKYJjObJk) hangját utánozva jelzek, ami a klánunkat a veszélyre figyelmezteti.
<...Lássuk hát! Mi dolgotok erre, ahol a kutya se jár?...> Teszem fel a költői kérdést, majd mikor hirtelen átrendezik soraikat, biztonyossá válik, hogy keresnek valakit. <...Ezek nem is gorvikiak! Átverés. A banyaüldözők, biztosan követtek minket!?...>
Az idegre helyezett nyílvesszőt visszateszem tokjába, s ha maradt időm óvatosan visszább húzódom a lombkorona takarásába.
-
Amikor elindulnak a lovagok, azonnal reagál az és a gólyatöcs madár hangján dalolni kezdesz. Jelezve hogy gond van.
A lovasok egyre közelebb érnek, ekkor susogás üti még a füledet. Egy alak fut keresztül a bozóton olyan kilencven száztíz lábra, ês amikor a tisztásra ér, Vidrát pillantod még. Lehet összezavart az események, de utána gyanús lesz hogy nem abból az irányból jött mint amerre a többiek vannak. Beszélnek egymással, és úgy tűnik, hogy valamit hisztérikusan magyaráz, majd felülteti az egyik lovas az ölébe és az ellenkező irányba megfordulnak és ellovagolnak.
-
a hörcsög
<...Mi a fene? ez teljesen megőrült?! Nem bízhatunk a gorvikiakban, ugyanolyanok mint a vörösruhásférgek!...> futnak végig a gondolatok a fejemben, miközben újra előkapok egy nyílvesszőt. Ekkor hirtelen beugrik egy régi mondás, amit mentorom sokszor emlegetett
<...Csellel kell harcolni annak, akinek a fegyvere gyengébb...> Újjaim közül óvatosan kicsúszik a favessző, s ugyanilyen türelemmel várom míg a lovasok messzebre kerülnek -legalább félmérföld távolságba- Ezután jelzek társaimnak hogy előjöhetnek. Mikor újra összegyűlt a csapat, a többiekhez fordulok hogy szóljak néhány szót.
-Nem akarok megmondó ember lenni, de Vércse Abradóba küldött minket. Vidra ellenszegült a kérésnek, amivel ugyan megmentette a bandát, viszont ezzel kockára tette a klán fenmaradását... Nem ismerjük a várost, és a helyieket. Hallottunk már ezt-azt, azonban ebben a helyzetben ez kevés. Gondoljatok csak bele, hogyan fogadnánk egy új klánt a városban, akik a mi területünkön garázdálkodnak, és a zsíros célpontokat előttünk fosztják ki? tartok egy kevés hatásszünetet, majd folytatom. Fontos az összetartás, ahol minden dolgos és ügyes kézre szükség van, s csak ezek után jöhet az egyén. Ha túl akarjuk éllni, javaslom mihamarabb jussunk Abradóba, és az ilyen helyzeteken együtt jussunk keresztül, senki ne önállóskodjon! mondom, s közben kíváncsian vizslatom a tekinteteket, hogy ki mire gondolhat.
<...Remélem értik mit akarok...>
-
Nem tudod megállítani a Vidrát, bármilyen erősen is próbálkozol. Nem hiszed el egyszerűen, hogyan lehet ennyire makacs és felelőtlen. Legszivesebben vad támadásba lendülnél, melyhez a düh nem is a lovagok, sokkal inkább társad felelőtlensége miatt korbácsolódott fel, de végül egy régi gorviki mondás megnyugtat. - Csellel kell harcolni. És az egyetlen ütőkártyád kijátszása Vidra életébe, és valószínüleg a tietekbe is kerülne.
Végül megvárod a lovasok eltávolodását, és aztán egy jelzés után lemászol a fáról és csatlakozol a többiekhez, és elmondod a történteket illetve a gondolataidat is kifejted az efféle viselkedésről.
Az emberek arcán meghőkölés látszik, végül Sas felsziszegve szólalt meg.
- Átvert. Azt mondta, hogy megnézi, jönnek-e gorvikiak a nyomunkban, arra is indult el. Én vele akartam menni, de... - egy szünetet tartott, és bevörösödött az arca - ... de végül nem tettem meg.
A Félszemű vette magához a szót.
- Vidra tette felelőtlen volt, és könnyedén a vesztünket okozhatta volna. Hősiesen cselekedett, de mi fajtánknak nincs szüksége hősökre. Remélem tanulni fog a hibájából. Szívem mégis reménykedik minden hibája ellenére, hogy vissza fog térni köreinkbe. - mondta elgondolkodóan. - Tudja, merre tartunk, így menjünk Abrado felé. - rövid szünetet tartott.
- Nyilvánvalóan nem fognak szivesen látni minket a városban, erre fel kell készülnünk lelkiekben. - ragadta magához a szót Medve. - Ennek eredményeképp javaslom, hogy verjük fel táborunkat a városon kívül, és először derítsük fel a területet, mielőtt magunk bevesszük magunkat oda.
- Ez egy kiváló ötlet, Medve. - szólalt fel a Félszemű, közben az újoncok elmentek őrködni. - Én magam is ennek a kérdésnek a megoldásán gondolkoztam, és ugyanerre jutottam.
- Nem kéne utánamennünk? - tette fel a kérdést Sas.
- Mit képzelsz? - fordult felé hirtelen a Félszemű. - Nem fogjuk kockáztatni a Piszkosok fennmaradását. Vidra döntött, és talán visszatér, de lehet nem is fog. Ez megtörtént. Ha még egyszer valaki meg fog hasonlót próbálni - emelte fel a hangját. - Azután én fogok menni. Már lassan kiöregszem a szakmából, és kellene aki pótolna, mutat a hiányzó szemére. - Világos? Együtt maradunk.
-
a hörcsög
Amikor Sas felszólal, vádlón rászegezem tekintetem, amiért hagyta hogy egy serdülő lány átverje.
<Te....! Mocskos görbeorrú patkány. Mégis mire jó a korod és a tapasztalatod, ha egy bakfis ilyen könyedén megtéveszt?...>
- Vidra tette felelőtlen volt, és könnyedén a vesztünket okozhatta volna. Hősiesen cselekedett, de mi fajtánknak nincs szüksége hősökre. Remélem tanulni fog a hibájából. Szívem mégis reménykedik minden hibája ellenére, hogy vissza fog térni köreinkbe. - mondta elgondolkodóan. - Tudja, merre tartunk, így menjünk Abrado felé. - rövid szünetet tartott, és én ez idő alatt hozzá teszem:
- Végülis ügyes lány...
ezután Medve ötletére felcsillan a szemem, de megvárom míg a félszemű befejezi beszédét.
- Egyetértek, és ha már itt tartunk a helyi szokásokról sem árt érdeklődni. Úgy hallottam Gorvikban különösen szeretik, ha maguk alá gyűrhetik a gyengéket. válaszolok s közben kezemmel magam elé intem a félszeműt, aki láthatóan tudja mit beszél és képes vezetni minket.
<...Akkor mutasd az utat...öreg!...>
-
A Hörcsög legszívesebben elátkozná a társát, aki felelős a lány tettéért. Megállíthatta volna, ha nem messzebb tudna látni az orránál.
Ezután a Félszemű szavait hallgatod, és közbevágod a végén, hogy te is bízol a lányban, az ügyességét firtatva.
Végül, miután befejeződött a tárgyalás a Medve és a Félszemű között, magadhoz ragadod a szót, melyet társaid leplezetlen kíváncsisággal hallgattnak meg, majd az egyik fiatal veszi magához a szót. Mivel eddig nem beszéltek, nem is pillantottál rájuk, így nem is tudod, hogy melyikük is lehetett az, amelyik megszólalt.
- Lehet határozottan kéne fellépnünk, nem mutatva a gyengeségünket a riválisoknak.
- Lehet igazad van, de nem célunk, hogy megölessük magunkat. - szólalt fel cinikusan Sas.
- Nem fogunk szükségtelenül erőszakosan helyet foglalni nekünk, ezzel csak a városi őrség haragját vívnánk ki, de nem tőlük, sokkal inkább a saját fajtánktól kellene félnünk. És igen, megerősödve kell fellépnünk. De nem erőt mutatva, hanem erősen, mégis sebezhetőnek és gyengének tűnve. Nem fogja különösebben zavarni a tolvajklánokat, ha egy haldokló szervezet háborítja meg a területét. És ha mégis, nem fognak olyan sok ellenfelet küldeni a kiiktatásunkra, mint hogyha tisztában lennének erőnkkel. Akiket ellenünk küld, azokat magunkba is olvaszthatjuk, így erősödve. De semmiképp sem vezet minket a célunkhoz, ha kihívióan viselkedünk, és valójában a legkisebb szellőtől is meginogunk. De ha még erősek leszünk is Abrado előtt, akkor sem szabad annak mutatkoznunk. A Tolvajcéhek egy új, erős rivális fellépésekkor talán szövetkeznének annak a kiszorítására.
Mindenki lenyűgözve és bólogatva hallgattja a Félszeműt. Nem hiába, hogy ő volt a Vércse legfőbb bizalmasa. Már generációk óta élte ezt az életet, és tapasztalataiban még a Vércsét is felülmúlta némely esetekben
A Medve elismerően hümmögött, majd megszólalt.
- Igazad van, Shu'on mester... talán két részben kellene a városba bevonulnunk, és csak a falakon belül, titokban egyesülnünk. - Hörcsög úrfi, hálával tartozunk a gondolatodért, úgy hiszem egy komoly problémát sikerült gyökerestül kitépnünk, de most már induljunk tovább! Nem érünk rá addig, amíg visszatérnek a lovasok.
Továbbindulnak a tolvajok, és alig tíz tizenöt percnyi talpalás után meglátnak maguk előtt egy kisebb csoportot, számos gyermekkel, és négy felnőttel, melyikük egyike egy méretes hasú asszony.
A Sas arcán a megkönnyebbülés és az öröm jelei jelentek meg. Nem csak a kampós orra miatt nevezték el Sasnak, hanem a szeme élessége miatt is.
-
a hörcsög
A továbbiakban csendesen hallgatom a beszélgetést, de még a dícséret örömére sem változtatok a szótlanságomon.
<...Ennyi beszéd a semmiért. Jó lenne már megérkezni, s akkor minden kiderülne. Hiába a jó ötlet, ha nem valósítható meg...>
Menetközben előveszek egy almát, amit elrágcsálok a hosszú út folyamán. Ezután amikor meglátom az újabb társaságot tekintetemmel a félszeműt keresem, fintorral jelezve elégedetlenségem.
-Remélem senki nem akar, segíteni rajtuk. Nekünk is meg vannak a magunk bajai lépek Shu'on mellé. Mikor a két csoport összeér távolabb maradok, de csak annyira hogy a beszélgetést még halljam.
-
Amint a Hörcsög beleharap az almába a Sas előrejelzi a társai részére az előttük haladó csoportot. Szavaidra helyeslés a válasz, de nem történik hosszabb beszélgetés vagy szónoklat egyik részről sem, úgy tűnik, nem a Hörcsög az egyetlen, aki megunta már a szavak csatáját, így jobb híján némán közeledtek a kisebb csoporthoz. Közeledtetekre három felnőttalak valamiféle fegyvert vesz elő, aztán az egyikük, a jobboldalon álló férfi int a társainak és kezével letolja a pengét és a fejszét, melyekkel fel vannak fegyverkezve, majd a jobboldali alak lépéseket tesz felétek, de továbbra is hosszú távolság van köztetek.
Ha a Hörcsög pillantása a Sasra téved, már látja rajta a kaján mosolyt.
- Shu'on... - szólalt meg a Medve. - Ilyen nem létezik...
- Pedig igenis létezik, Medve. - szólalt fel Sas - Az ott...
Ha a Hörcsög is meresztette az előtte álló kisebb csapatra a szemét, észrevehette, hogy az egyikük igen ismerős. Pontosabban, ő...
- ... Nyúl - fejezte be a horgas orrú társatok. - Ideje volna egy kis erősítésnek.
Amikor már testközelbe értek, már kétség nem férhet ahhoz, hogy a férfi az a társatok, akivel a Hörcsög maga is sok apróbb küldetésen vagy betörésen vett részt.
- Üdvözlöm magukat, uraim! - a férfi különösképpen derültnek tűnik, először a Félszemű kezét fogja meg.
- Fiam, üdv itthon! - az agg férfit a menekülés óta még nem látta a Hörcsög mosolyogni, de most megvillant egy rövid ideig, amig fogták egymás kezét, aztán a Medve vette birtokába a fiút, ahogy a vállára tette a kezét és a hátát majdnem kettétörte, úgy megpaskolta a szabad kezével.
Azután a Sas következik, akivel szintén kezet fog, aztán megölelik egymást.
- Jó újra látni, ferde orrú pajtásom.
- Látom gyarapodtál, mióta legutoljára láttalak, már nálad idősebb gyermekeid is vannak.
Azután eléd állt, majd egy kacagás közben ölel át mielőtt bármit tehetnél, de mielőtt kényelmetlenné vállna már el is engedett.
- Semmit se változtál... a többiek? A Vércse, a Gazella? Vidra? Ők... ne... nem sikerült nekik?
-
a hörcsög
<...Hmm? Mi a fene?...Ezek..ez...> Meglepődve tapasztalom, hogy az érkező társaság nem más mint elveszett barátaink, testvéreink. A gondolattól, hogy a hétarcú kutyái mégsem intézték el őket, jó kedvre derülök ami az arcomra is kiül.
<...Te kurafi! Sosem gondltam volna hogy valaha is így fogok örülni neked...drága barátom...>
-Többiek? -nézek kérdőn Nyúlra, hiszen miatta nincs együtt a banda- Hééj! Vércse a shadoni támadáskor hozzád indult segíteni. Azt hiszem inkább te tartozol beszámolóval. Nagyon sok minden változott az elmúlt napokban. Vidra pedig vagy halott vagy nem. Elment a gorwikiakkal... persze önfeláldozásból... válaszolok az érkezőnek, közben a válla fölött elnézve próbálom kideríteni kikkel cimborál.
-
A Hörcsögnek szüksége van pár pillanatnyi gondolkozásra, hogy végül megbizonyosodjon abban, hogy a társa közeledik felé népes csapatával. Hitetlenkedve nézi ahogy a Nyúl közelebb lépked a Piszkosok felé. A komorsága jégpáncélját megtöri a boldogság, mert társai túlélték az ütközetet. Amint az újonnan érkezett végigköszön a társainak majd megáll a Hörcsög előtt.
Szavaidra egy pillanatnyi értetlen arckifejezés ül ki az arcára, de aztán azonnal módosul.
- Igen, igen! Találkoztam a Vércsével, segített megszerezni egy csónakot is a többieknek. - pillant tétován a családjára - aztán ha jól láttam ő is benne volt az egyik csónakban... de az nagyon mögöttünk volt, hiába vártam a partnál órákat, veszélyeztetve minket, nem bukkant fel egy csónak se melyikben ő lett volna. Nem láttam őt azóta. Egy pillanatra mintha vélni láttam volna az egyik suhancot, de nem hozzánk tartozó volt, mint kiderült. A gorvikiak? A lovagok? Velük találkoztunk. Akkor, azt mondták nekünk körbenéznek és majd utolérnek... ha nem... akkor hova menjünk? - néz hátra a két ismeretlen felé. Azok erre közelebb jöttek, de nem válaszoltak. - Mit mondott a lovag hova menjünk? - kérdezi meg újra a Nyúl az idegenek felé lépve.
- Chazarrilo pihenőjét emlegette, nem tudom micsoda. - szólalt fel a kesehajú.
- Meg valami Con Anquilo védelmében állunk - tette hozzá a fiatal városőr bólogatva.
-
a hörcsög
Türelmesen végig hallgatom bajtársam, majd kétkedő hangon válaszolok.
-Értem. Vércse mindig is túlélő típus volt, most rajta vesztett. Sajnálom... Ám ennek a Con Anqulinonak mégis mi oka védelemébe venni bárkit? Ne értsetek félre -fordulok a többiek felé- ,de mégis kiért vagy miért teszi ezt? A Shadoni-Gorwiki háború nem a könyörültéről volt híres, és most jön egy gorviki lovag aki minden gyengét és ártatlant a védelmébe vesz. Arról pedig már nem is beszélek hogy a Tiegai események, alig egy napja történtek. szakítom meg hirtelen a monológom, remélve hogy a banda elgondolkodik szavaimon.
<...Ettől függetlenül érdemes lenne megnézni azt a pihenőt, de félő hogy ez csapda. Sem a shadoniakban sem pedig a gorvikiakban nem bízok...>
-Nézzük meg Chazarrilo pihenőjét! Ahol vagy feláldoznak minket, vagy eladnak rabszolgának.
-
Szavaidat néma csönd kíséri, amig a Vércséről beszélsz. Utána halk dörmögéseket hallasz, de nem tudod egyiket sem értelmezni, de valószínüleg ellenvetéseket fogalmaztak meg a vezető halálhírét illetően.
Azonban Con Anqulino megemlítésekkor az emberek elcsendesednek. Végül, amikor befejezed, a Félszemű szólal fel.
- Helyeslem Hörcsög tervét, de nem hiszem, hogy javasolt volna élnünk a felkínált lehetőséggel. Semmi sincs ingyen, úgy hiszem, jobb volna, ha szemmel tartanánk az épületet, és ha visszatérnek a Vidrával, majd továbbmegyünk. Nem kockáztathatjuk meg a Piszkosok épségét. Amennyiben igazad van Vércsével kapcsolatban, akkor nem éri meg sokáig késlekednünk Abradónál. Amint alkalmunk lesz rá, bejutunk a városba, és újrakezdünk.
- És akik még túlélték, azokat is felkereshetjük. - szólalt fel Sas.
- Igen, vagy inkább ők kereshetnek meg minket. - fejezte be a Félszemű.
A medve egyetértően bólint.
- Ne aggódjatok, van utánpótlás, - veti hátra a fejét Nyúl a seregre, ami vele tartott. Számos gyermek és két férfi. - ha azok ott nem is alkalmasak, a gyermekeim bizonyosan örököltek valamit híres tudásomról.
- Hírhedt. - javította ki mosolyogva Sas.
- Remek, akkor máris van egy erős alapunk. Nem áltatom magunkat azzal hogy ott találni fogunk olyat aki csatlakozik hozzánk, inkább csatlakoznának a már ismert csoportokhoz. - meredt maga elé az idős férfi. - Induljunk, mielőtt visszatérnek! - tapsolt kettőt, sürgetve titeket.
-
a hörcsög
A további beszélgetésbe, nem kívánok beleszólni, mert bajtársam mindent elmond helyettem.
<...Jó hogy a félszemű osztja a véleményem és egy húron pendülünk. Már csak a tábor kialaításának ügyét kellene megbeszélni, aztán a többi meg alakul...>
Gondolataimat ezúttal nem kívánom megosztani, csendben előre léptetek. Megvárom hogy valaki utat mutasson Abradó felé, majd tempót diktátlva igyekszem hatni a többiekre.
<...Ha sietek hamarabb az újtáborba érhetünk, remélem a többiek bírják a lépést tartani...>
-
Sietős léptekkel és kavargó gondolatokkal indulsz útnak. Örülsz, hogy a félszemű öreggel ilyen jól megértitek egymást, mert ha ő lesz végül a Piszkosok feje, az komoly előnyökkel is járhat. Lehet átveheted majd az ő egykori feladatát, és a vezető jobb keze legyél.
Komoly tempót diktálva indulsz meg a Medve után, és hamarosan be is éred a nagydarab betörőt.
A hosszú út során a csapat mindvégig a nyomodba van, végül úgy tűnik, a Félszemű és a gyermekek ereje csappant meg, így ők lemaradoztak. De mindvégig a közelbe maradtak, sosem maradtak el kétszáz lábnál többel.
Az utatok során találkoztatok egy fiatal gorviki párral, akik menekülteknek adták ki magukat. Mivel a Medve lemaradt, hogy segítsen a Félszeműnek behozni a lemaradást, átmenetileg a te irányításod alá kerül a szituáció.
A férfi egy patkányarcú ember, láncingben, feltolt rostélyú sisakban, karddal felfegyverezve, míg a mellette haladó nő valamiféle pincérnő vagy szajha lehet a ruházata alapján.
- K.. ki... kik vagytok ti? - kiáltott fel a férfi dadogva, de erővel telve.
Kezét ráhelyezte a kardjának markolatára.
- Én nem akarok bajt. - szólalt fel, mikor látta, hogy társaid is előhalásszák apró tőreiket.
Végül, elértetek a nap végére a fogadóhoz, amit Chazarillo vezet. Itt az ideje dönteni, hogy mi hogyan is legyen.
A fogadó egy deszkakerítéssel körbevett magas faépület, melynek finom megmunkálásába már beletépett az idő vasfoga, de az ablakokból fények, kiáltások, és szép lantjáték szűrődik ki. A fogadó mellett egy istálló található, amelyben két lovat találtok. Maga az épületegyüttes egy mezőre épült, egy út mellett, ami Abradoba vezet, és körülbelül hetvenöt lábnyira található az erdő, a másik oldalon ezer lábnyira lehet.
- A pajtában elbújhatnánk. - szólal fel a Sas, miközben megvakarja az oldalát.
- Az nem pajta, hanem istálló. - közli vele Qo'huoron nevű újonc, mire egy hanyag tasli a válasza a Sasnak.
- Igaza van a kölyöknek, ez nem pajta. - mondja vigyorogva a Nyúl, majd megveregeti a Sas vállát. - Hörcsög, van kedved fogadni? Hogy hova akarja majd rakni a Félszemű a tábort?
Mikor már körbenéztél, megérkezik a Félszemű is. Igyekezned kell.
-
a hörcsög
<...Remek, végre célirányosan megyünk, és ami a legjobb hogy a többiek is egyetértenek: minél hamarabb annál jobb...>
Gondolataimba, belefeletkezvén teszem a lábam a másik után. Amikor látom hogy a félszemű és a gyerekek nem bírják a tempót, lassítok.
- Jól haladtunk, tartsunk egy kis pihenőt! -fordulok először a Medvéhez, majd Nyúlra sandítok szemmel jelezve neki a hátramaradtakhoz. Ezután ha megértette keresek egy magányos tuskót és az álnokkal 5 darab nyílvesszöt mérgezek meg. Damillal összekötöm és tegezben elkülönítem a többitől, úgy hogy könnyedén bármikor felhasználhassam.
Miután eltelt a fertályóra, Medvéhez megyek és indulásra bírom, hogy még ma fedél lehessen a fejünk felett.
<...Ha sikerülne letelepednünk, és a hír igaz Vércséről, nem árt majd közel lenni a tűzhöz. A többiek hallgatnak rám, sőt számít a véleményem... Nem hagyhatom őket cserben...>
Tűnődöm, és a gondolat hogy a történtek ellenére a banda ennyire egyben maradt, jó kedvre derít. A zavartalan pillanatot az erdő kihallgatásával töltöm, miközben elől haladósan menetelek.
A gorvikiak látványára nem ijedek meg, mert ezúttal nálunk a túlerő.
- Ha valóban nem akarsz bajt, engedd el a kardot. Mutatványosok vagyunk, és Chazarillo pihenőjét keressük. Jó irányba tartunk? kérdezem.
A fogadót meglátva:
<...Szép hely. Vajon mennyi aranyat rejt?..> Jegyzem meg magamban, amikor Sas mellém lép.
- Csak semmi hülyeség! Ne feledjétek nem otthon vagyunk! teszem hozzá a magamét a színjátékot látva
- Hörcsög, van kedved fogadni? Hogy hova akarja majd rakni a Félszemű a tábort?
- Persze, ha megint veszteni akarsz... Én a helyében a fogadót választanám. Nem vagyunk mi állatok, ráadásul a pajta és a főépület összeér, ami nagyban megkönnyíti a menekülést. válaszolok társaimnak, s ha a félszemű megérkezik főleg hozzá intézem szavaim.
-A terepet látva, nem aggódom. Találjuk ki a történetünk és foglaljunk egy szobát. Mit szólsz?
-
Gondolataid sietségre biztatnak, és ennek tudatában akár egy báb teszed egyik lépést a másik után. Így, mire észbe kapsz, a fiatalabb és erőteljesebb Piszkosokkal már szinte lehagytátok az öreget és a kis újoncokat, így végül csak lassítasz, hogy ők se maradjanak le sokkal, majd aztán úgy véled a kezedbe veszed az irányítást, és megfigyeled a reakciókat. Ha elfogadják, akkor egy nap tényleg fent lehetsz a ranglétra tetején. A Medve arca komoran tekint rád egy pillanatra, de azután bólint.
A Sas és a Nyúl úgy tűnik teljes nyugalommal ülnek le a helyükre, majd a földre csapnak.
- Nem ülsz le te is?
Ha leülsz, akkor tárgyalhattok a menekülésről, vagy a tervekről, mikkel Abradot igyekeztek elfoglalni, vagy csupán a természetről...
Ha te nem dobsz fel témát, a Nyúl teszi.
- És akkor hogy is volt ez a dolog Vidrával? - vonja fel a szemöldökét, és letép egy fűszálat a földről, megvizsgálja, majd eldobja.
- Ehm... - nyeli el a szavait - Tehát... Valamiért el akarta csalni őket, biztosan úgy gondolta, megtalálnának, és inkább mindent kockára tett, hogy elcsalja őket. Gondolom. Engem... engem meg átvert mert teljesen más irányba indult el mint amerre a lovagok voltak. Nem is tudom, hogy hogyan hagyhattam ezt, sajnálom fiúk, de nem tudtam, azt hittem... hogy okosabb lesz ennél.
- Ne okold magadat olyan élesen, Sas, nem akkora a felelősséged benne mint hiszed. - paskolja meg a barátja vállát Nyúl. - De miért, nem tudjátok? Ezek a lovagok biztos nem bántották, mert minket szimplán útba igazítottak, merre menjünk... Szerintem épségben vissza fog térni.
Miután kipihentétek magatokat, újra nekivágtok az útnak, és most már megerősödve hitedben, hogy még nagy utat járhatsz be, a gondolataid a lehetőségeid körül járnak. Medve tekintete villan fel elmédben. Őneki nem igazán tetszett, hogy szinte parancsot adtál ki nekik.
A gorvikiakkal való találkozás során a férfi szavaidra bólint, majd leengedi a pengéjét.
- Szép napot. - üdvözöl titeket. - Chazarillo? Nem, nem tűnik ismerősnek... ehm... - hátrafordul a nőhöz, majd visszafordul. - Abradóba tartotok? Csatlakozhatunk hozzátok az út során? - az arcán baráti mosoly villant
Ami kissé gyanússá változtatja a férfit, de ezt a hirtelen váltást annak is betudhatjátok, hogy a férfi egyedül vándorol Gorvikban, és biztonságosabb számára nagyobb csapatban.
Medve arcán ellenszenves gúny vonul végig, még van pár másodperc addig, míg megérkezik a Félszemű.
Amiután megérkeztetek, egy apró jelenet játszódik le, és bírálóan szólod meg mindkét résztvevőt.
- Persze, Hörcsög, de megnőtt a mellényed az elmúlt napok óta. - mondja vigyorogva.
A fogadásra intézett szavaidon elgondolkodnak a többiek.
- De ha elfognak minket, akkor lehet állatokká fogunk válni. - szólalt fel Sas. - Persze, menjünk be nyugodtan, de nem hiszem hogy azokat a lovagokat ott kéne megvárni.
Közben a félszemű is megérkezik, és akkor már neki is elmondod a tervedet.
- Egy szobát, ennyi főre? Jobb lesz, valóban, ha bemegyünk a fogadóba, de nem hiszem, hogy egy ekkora seregnek kiadnának egyetlen egy szobát. Meglátjuk. Minket nem ismernek azok a lovagok, így jobban járunk, ha a kocsmában találnak ránk, mintha kint a vadonba.
-
a hörcsög
- Nem ülsz le te is?
- Egy kicsit. -válaszolok, majd leülök a kínált helyre. A nyílvesszők mérgezése lefoglal, ezért nem kezdek témázni. Azonban amikor Nyúl belekezd a gorvikiak védelmezésébe, felháborodottan válaszolok.
- Neked az otthon, meg a család nem jelent semmit? ...Épp az ő háborújuk miatt kell menekülnünk. Hogy mondhatod azt h nem bántják? Azért mert véletlenül útbaigazítottak, már is jófejek meg ártatlanok? Szerinted miért mennek Tiega felé? Elárulom kis barátom: Harcolni, de nem miattunk vagy a szegények miatt, hanem mert ezt kívánják érdekeik. Túl közel kerültek a shadoniak az ő életterükhöz... -fejezem be lemondóan mondatom.
Társam ostoba kijelentése miatt magára hagyom Sast és Nyúlat, s egy rövid sétát teszek ahol könnyítek magamon. Két perc múlva visszatérek, és immáron a dühöm is csillapodott, indulásra sarkallom a társaságot.
"...ha elfognak minket, akkor lehet állatokká fogunk válni..."
<...Téged esetleg...> kaján vigyorral mosolygok Sasra, akit nemrégiben egy fiatal lány is átejett csúnyán. Viszont a terv ismertetése után elindulok befelé a fogadóba. Menetközben szóváteszem a félszeműnek a gondolataim.
- Az imént arra gondoltam hogy először ketten szétnézünk bent, aztán veszünk ki szobákat, de valakinek vagy valakiknek majd őrködni sem árt... Különben nem aggódom a lovagok miatt, semmi olyat nem mondtunk amiért félnünk kell. Én pusztán az ideailtásuktól félek, h ránk fogják kényszeríteni...
-
A két fiú társalgásába nem kapcsolódsz be, sokkal inkább foglalkozol a nyílvesszőid megmérgezésével.
De egyszer csak elpattan benned a nyugalom szála, amikor Nyúl barátiként jelöli meg a lovagokat.
Mind Sas, mind Nyúl meglepődve néz rád a hirtelen dühkitörés következtében.
- Persze, nem úgy értettem, Hörcsög, hogy szentek lennének - mondja sietősen Nyúl miközben felállsz.
- Idióta vagy. - rázza meg a fejét Sas. - Honnan veszed a hülyeségeidet Nyúl? - lemondóan megrázza fejét. Majd felkel, és a Medvéhez vonul.
Már a fogadónál a félszeműhöz lépsz, hogy bebiztosíthasd magadat a jó ötleteiddel a későbbi vezérkarba. Most a Vércse helyét valószínüleg átveszi ideiglenesen Félszemű Shu'on, és akkor az ő helyére megy Medve, de továbbra is megmarad Gazella és Medve egykori helye számodra. Talán még a Medvét is meg tudod előzni.
Gyorsan, de pontosan előadod a tervedet Shu'on részére.
A Félszemű lehunyja az ép szemét egy pillanatra. Majd felpattan a szeme, feléd fordul, és egy büszke apai mosollyal az arcán szólal meg.
- A terved nagyon is jó, drága fiam - helyezi idősödő, de egykor igen enyves kezét a válladra. - És a többire már nekem is van egy tervem. Medve! - fordul jobbra, hogy a megtermett férfi kerüljön a látókörébe, aki szintén a hang felé fordulva szembeáll az idős vezetővel. - Maradj itt őrszemnek, én bemegyek ezzel a fiatallal. Körbenézünk. Sas! Lesd a határt, ha lovak porát látod, vagy már a lovasokat, akkor szóljatok, mert sietnünk kell, bár nem hiszem, hogy ily hamar visszaindulnának, valószínűleg nem régen érhették el Tiegát. Nyúl, gyere be te is, több szem többet lát.
A Medve összeszűkült szemekkel mér végig téged. Úgy tűnik, már ismerheti a céljaidat.
- Értem, Shu'on. Nem lesz gond. - fogadkozik, majd a fogadóra emeli a tekintetét. - Ne kint várjunk. Nem vagyunk fenevadak.
A Nyúl is melletted terem, aztán elindultok a fogadó felé.
-
a hörcsög
Az öreg Shu'on szava elégedettséggel tölt el, viszont Medve méregetése már kezd fusztrálóvá válni.
<...mi a kő? Második alkalom, hogy ezzel a böhömmel összeakadok. chö... hülye!...> mélyedek gondolataimba, s tagbaszakadt társam kijelentése elillan a fülem mellett. Ezután kimért léptekkel indulok a vendégház felé, útközben régi ismerősömhöz fordulok, Nyúltól kérek bocsánatot.
- Figyu Nyúl! Az előbb a pihenőnél... -szakítom meg mondatom, mert nem akarom túlbeszélni- Ne vedd magadra! Nem szeretem a változást.
Belépve a fogadóba, csupán pillanatnyi időt szánok a díszlet megtekintésére, helyette a vendégeket és az esetleges menekülési útvonalakat vizsgálom meg. Mivel a félszemű a rangidős, ezért hagyom hogy ő beszéljen a csapossal...
-
A rangidős dícsérete igazán jól esik számodra, azonban annál kevésbé a társa, a Medve gyanúval teli tekintete. Pontosan nem tudod, hogy mi a baja azokkal, amiket mondasz, lehet majd tőle kell megérdeklődnöd, ha tudni szeretnéd.
Az ajtó felé indul a rögtönzött trió, a szapora társad felé fordulsz, és elnézését kéred a korábbi szavaidért. Rád néz és bólint egyet.
- Egyikünk se szereti, rémálomba illő napok vannak mögöttünk. Teljesen megértem, hogy ha feldúlt vagy... Reméljük Abradoban már nem lesz ehhez fogható kilakoltatás. Túl sok barát tűnt el. - közben kitárja az ajtót, és megvárja, amíg Shu'on után te is belépsz a fogadóba, majd bezárja azt maga mögött.
A fogadóban kellemes meleg uralkodik, melyről a mellettetek tíz lábnyira lévő kandalló gondoskodik. Nyolc asztalt láttok, melyek elnyújtott kör alakzatot vesznek fel. A bejárat szembe már meg is pillantjátok a fogadóst, egy leborotvált hajú, szürke szakállú férfit, aki éppen egy fémkupát tisztít meg egy ronggyal.
- Kellemes délutánt. - biccent felétek a férfi. - Szolgálhatok élelemmel vagy valami itallal, esetleg menedéket keresnek az éjszakára? - vonja fel a bal szemöldökét.
A fogadóban mindössze két embert pillantotok meg, az egyik egy dalnok tűnik, aki éppen valamiféle kását eszik, de felismerhető a mellé, a padra lehelyezett hárfáról, a másik már mámorosnak tűnik, és a korsója felé hajol szemez a kupája fenekével.
- Köszönjük szépen. - szólal fel a félszemű. - Milyen sokan töltik itt az éjszakát? Vándorok vagyunk, de úgy hallottuk éjszaka nem biztonságos a hercegi útra vetődni, mert banditák és törvényenkívüliek, vagy ha nem ők, akkor a fegyvert ragadott gorvikiak, illetve shadoniak járják azt a vidéket.
- Értem, természetesen akad szobánk. Három főre?
- Nem, sokan vagyunk még, amennyiben lehet, minél több szobát szeretnénk kibérelni, amennyiben jussa miatt aggódik, ne tessék. - előhalász egy termetes erszényt, majd visszatemeti a ruhájába.
- Persze! Hogyne! - válaszolta a fogadós izgatottan, majd lehelyezte fordítva a kupát és a kezét kezdte el dörzsölni. - Sajnos nem az összes szobánk kiadó, de négy szobát tudok adni maguknak.
- Tökéletes lesz, igaz, gyermekeim? - néz rátok a Shu'on. - Fiam. - mutat a Nyúlra, majd elvonul az egyik asztal felé és int feléd - menj, szólj a többieknek.- Amint ki megy, feléd fordul. - Legyél mellettem, és figyelj, kiaknázatlna bányát látok benned, mely alkalmassá tehet majd egy napon arra, hogy vezesd a Piszkosokat. Csak kövesd a szavaimat.
-
a hörcsög
Türelemmel hallgatom a fogadós és Shuon beszélgetését, ám amikor a félszemű átadja a szót megragadom az alkalmat, s felteszem a már régóta furdaló kérdést.
- Esetleg fogadós uram, meg tudná-e még mondani hogy ki a környék ura? Milyen törvények vonatkoznak az idegenekre?
Miután választ kaptam, előkaparok egy ezüstöt és átadom vendéglátónknak.
<...Talán ez segít majd, hogy gördülékenyebb legyen a pihenésünk...>
Megköszönöm az útbaigazítást, majd a klánfőnökhöz lépek.
- Érdeklődtem egy kicsit, hogy mit kell hazudni, ha véletlen bajba kerülnénk. -suttogom Shuonnak, miután elfoglalom a kijelölt helyet.
- Köszönöm bizalmad, nem fogsz csalódni bennem... Ellenben nem voltunk túlságosan bizalmasak a fogadóssal? Ne érts félre, tudom hogy az elmúlt napok után mindenkinek jár a pihenés, de jó ötlet ez?
-
A társalgásba egy lényegre törő kérdéssel lépsz be, amellyel talán gyanút ébresztesz a fogadósban, de egy hosszú pillantás után belekezd a válaszába. Addigra Shu'on már leült az egyik asztalhoz.
- Természetesen! Eric de Zqeanna eme terület fejedelme, és ha minden igaz, nincsen különösebb szabályozása a vándorokra, amíg az utakat használják, szabadon utazhatnak. Természetesen fosztogatók nem vernek tanyát a nagyúr birtokán, de volt rá példa, hogy áthaladó keménylegények öltek embereket fegyvereikkel. Az utakon haladóknak joguk van élelem szerzésére, amennyiben az az út mentén megtalálható növény, gyümölcs. Az utakat kerülőknek pedig sokat kell magyarázkodniuk, ha megsértik a területet, ugyanis általánosan orvadásznak tekintik őket. A nagyúr kényes az állataira. De nem látok maguknál fegyvert, nekem nem tűnnének orvvadásznak, persze a nagyúr katonái helyben döntenek, olyan döntést, ezt hallottam, hogy az itteni parasztok szokták lemetszeni a felakasztott orvvadászokat. Az egyik azt mondta hogy a fél holddal arrébb lakó, szintén a nagyúr szolgálatában álló unokatestvérét kellett eltemetnie. Az erdővel tehát csak óvatosan.
Miután befejtétek a társalgást, a félszeműhöz mész. Amikor a hazugságot említed, felvonja a szemöldökét. Majd lassan elmosolyodik. A bizalmassági kérdésre már elkomorodva válaszol.
- Túlságosan bizalmasak? Elképzelhetőnek tartom, hogy talán túl sok információt közöltem vele, de hidd el, a mezőföldeken nem szokott uralkodni a politika, csak a szükség. Városban sok embernek számít, kinek a templomja áll a főtéren és kinek fizetik meg az adókat. A faluk világa ezzel szemben más. Itt a politikából annyit éreznek, hogy idevetődik egy sereg, jobb esetben az embereket megkíméli és csak az állatokat ragadják el, rosszabb esetben a férfiakat és gyermekeket megölik, nőket, nah tudod hogy megy ez. Ezek az emberek ezt ismerik politika néven. Ha imádkozni akarnak istenükhöz, legyen a Kilencfejű vagy a Kosfejű, akkor otthon teszik, mert hivatalosan a nagyuruk vallását kell gyakorolniuk. A másik, vidéki kocsmába lassan jutnak el a hírek, valószínűleg az elsők között lehetünk, akik elérkeztek ide. Legalább hat órába telne, mire értesítené a shadoniakat. Ami éjszaka, a veszélyek miatt inkább hét, addigra meg már hajnalodik, mi pedig messze fogunk járni.
A legtöbb nemes errefelé egy kisebb szövetség, a Zqeanna és Miendal családok köré csoportosult, akik a Tiegai mészárlást az ügyük hasznára akarják majd felhasználni. Bár Abradoban, ha híreim nem csalnak, Shadon uralkodik, körbefogják vidéken az önálló Gorvikot támogató nemesek. A béke két oka, hogy a nemeseknek még nincs elég csapatuk a város bevételére, a shadoniak meg nem ismerik eme mozgalmat, vagy annak tagjait. De ha a nemesek megtudnák, hogy a tiegai menekülteket akarják elfogni és kivégezni az abradoi-őrsereg, akkor cselekedni fognak. Ha hagynák ezt megtörténni, pár mérföldre a birtokuktól, az akkora presztízsveszteség volna számukra, hogy felemésztené a társaságukat. Remélem a kíváncsiságodat csillapítani tudtam és majd te is fogsz tudni... - elhallgatott, amikor kinyílt az ajtó, és először Nyúl, majd Sas, a gyermekek meg újoncok, illetve a csapat zárásaként a Medve lépett be, bezárva a mellette eltörpülő faajtót. - pihenni az este - fejezi be a mondandóját Shu'on, majd feláll, és a fogadóshoz megy.
- Köszönjük, hogy a családom és kereskedőtársaim rendelkezésére bocsátotta a szobáit. Holnap napkeltekor indulunk, a szobák árának felét kifizetjük most, holnap pedig, ha esetlegesen bárminemű kár esik a szobákban, ugyebár gyermekek. Akkor azzal együtt fizetünk holnap. Ne aggódjon, nem megyek el fizetés nélkül. Úgyse jutnék messzire rozoga lábaimmal.
A társaitok szép lassan hódítják meg a szobákat, Sas és Nyúl rendel egy kancsó bort, míg a Medve egy pint sert. Úgy tűnik, mindenki elégedett, még a Medvéről is eltűnik az a morcos arckifejezés, mellyel eddig téged illetett.
-
a hörcsög
-Értem. -válaszolok beleeggyezően Shu'onnak, mikor a többiek megérkeznek. Ezután a vonulókkal tartok a szobába, ahol elfoglalok egy ágyat és aggályaim ellenére megpróbálok aludni.
<...Remélem igazad lesz Shu'on, és mi rég messze járunk majd, ha a shadoniak ideérnek. Valahogy nem bízom egyik félben sem...>
-
Nyugtalanul foglalod el a számodra kijelölt sarkot, abban reménykedve, hogy a vezetőnek igaza lesz és messze lesztek, mire megérkezhetnek a lovasok.
Végül nehézkesen, de az álom ránehezedik a szemedre, és magával ragad a képzeletedbe.
Az éjszaka csendjébe kiáltások törnek, melyek elültetik benned azt az érzést, hogy Shu'onnak mégsem lett igaza. Sietetnek és ingerültek. Egy emberként pattantok fel a fekvőhelyetekről. Shu'on feláll, az asztalon fényt szolgáltató gyertyát felemeli az arcához.
- Ideje indulnunk. Medve, nézzétek meg, hátha ki tudunk mászni valamelyik ablakon.
Egy hatalmas árnyék az ablakhoz húzódik, és a beszűrődő fényben megpillantod a férfi arcát, lenéz az ablak alá, majd megszólal.
- Ki tudunk jutni, de Shu'on, te nem tudnál lemászni. - jegyzi meg a fejét csóválva.
A többiek eddig maguk között suttogtak, de ezekre a szavakra mindenki elhallgatott. A Medve alkalmatlannak nevezte volna a Félszeműt?
A Félszemű előrelép egy lépést, majd felkacag.
- Valóban, valóban! Nem való koromhoz a mászás! Az ajtón fogok távozni. - a Medve jóízű nevetéssel csatlakozik hozzá - Menjetek gyermekeim, menjetek előre az erdőbe. Ha nem megyünk utánatok három óra múlva, induljatok el a város felé, a holddal ellentétes irányba. Medve, elkísérnél? Melletted kétszer is meggondolnák, hogy kezet emeljenek rám.
- Shu'on, egy ember sem fog kezet emelni rád, mert eltöröm a karjukat előtte. - nevet fel.
- Hörcsög fiam, jó gondolatokkal álltál előbb korábban, vidd el a csoportot az erdőhöz, várj ránk ott.
Sas kinyitotta az ablakot, és az éjszaka hidegje beáramlott a szobába, melytől kirázott a hideg. Itt van a vége? Shu'on és a Medve is eltűnik? Te maradsz a vezető? Vagy komolyan gondolta, hogy várjatok rájuk? Vajon Vidra itt van még?
Elindult a Sas és az újoncok, ekkor a Nyúl felszólal.
- Shu'on, a gyerekek... nem tudnának lemászni, holnap hajnalban indulnánk utánatok.
A Félszemű arcát felé fordítja.
- Ahogy gondolod, Shu'on, de csak óvatosan, zárkózzatok be a másik szobába.