Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Dierol]

Enethiel

A Neberu házról pedig óhatatlanul a doktornő felbukkanása jut eszembe - és annak véletlenszerűsége vagy tervezettsége - amely ismét túl sok, messzire vezető lehetőséget sejtet.

Cesariel újabb ajánlattal áll elő, amire elsőre csak meglepetten pislogok. Elsőre azt hiszem, hogy viccel - de ezt hamar elvetem - így marad az, hogy komolyan veszem. Zsigerből nemet mondanék rá - elvégre nem csak a két szép szeméért járok Dr. Vardaloshoz, hanem azért is, hogy újra rendőrként dolgozhassak! Ilyesmi eddig eszembe sem jutott - egyrészt Petros  és a többi kolléga miatt - másrészt mert fontosnak érzem a közösséget segíteni a munkámmal. Talán ezt hívják hivatástudatnak, amellyel Jayr bőven el volt látva. Ám a kíváncsiság is dolgozik azért... Felemelem a kezem, mintegy szünetet kérve.
/Görög/ Mint micsoda? - kérdezek vissza, mert nem tűnik teljesen egyértelműnek a munkaköri leírás - Védelmező? Mégis mit kéne védenem, mennyi ideig, és mitől? - Azt most nem kötöm az orrára, hogy nekem a rendőrségnél inkább ahhoz kellenek kapcsolatok, hogy egyáltalán bent tudjak maradni - nem pedig a leszereléshez.
/Görög/ S mi az, hogy teljes értékű? Vannak részmunkaidősek is? - kérdezek rá a szóhasználat okára.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


Cesariel/Görög/ Ami Házának feladata. Az élet őrzőjeként szeretett embereket, esetünkben egy életet kellene óvnia. Elhinné ha azt mondanám, hogy Indira - itt hajol előre a hölgy - annak a nőnek a leszármazottja akibe egykor Ön lehelt életet? - kérdezi teljes komolysággal. Miközben reményteljes pillantással nézhetsz farkasszemet.

Ahogy a fény rávetül leendő? védencem arcára, nem csak a szavam, hanem a lélegzetem is eláll egy pillanatra.
/Görög/ Oh... értékelem, és ebben a meglepetésen kívül még sok minden benne van. Az ajánlat egyre csábítóbb a szó minden jelentésével. Hízeleg az egómnak, és igencsak meglódítja a fantáziámat, no  meg a vérkeringésemet. De ennek ellenére ez a javaslat nem tűnik teljesen átgondoltnak. Viszont legalább logikusnak tűnik.
/Görög/ Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes - válaszolom a kérdésre, és tűnődve nézek farkasszemet Indirával.
/Görög/ A logikát értem. Viszont van néhány kérdésem és észrevételem...
/Görög/ Ez azért simogatja a lényemet - ismerem el - és sok dolgot megmagyaráz, de csak a kíváncsiság kedvéért... mégis milyen veszély fenyegeti a hölgyet? Illetve ami aggályosabb, milyen időtartamra gondoltak? De a legfontosabb, hogy milyen korlátozások lennének érvényesek? Például hogy nem használhatok lőfegyvert, nem léphetek cipővel a szőnyegre? Bármi...  Mi lenne velem szemben az elvárás?


Cesariel /Görög/ Indira Kumari, kérlek ismerd meg ősanyád életszikráját lángra lobbantó elohimot. Enethiel, O itt a gyermeked, aki csak rád várt korokon át. A művészeteket meghagyom a múzsáknak, de értékelem a műveltséget. - a kérdésekre bólint, kérdezz bátran - a mai világban? Minden. Ön rendőr, ki ne tudná jobban, hogy mennyi alantas lélek járja a várost. - söpri félre és statisztikailag tuti nem téved. Előtte is van egy gyilkos épp. - amíg a veszély el nem múlik. - korábbi kijelentés alapján a világvége utanig - nincs különösebb megkötés amíg megvédi őt.


A választ meghallgatom
/Görög/ Szóval a jó hír az, hogy nincs különösebb fenyegetettség a felkérés mögött - nyugtázom. Aztán úgy döntök, hogy rávilágítok a terve gyengének tűnő pontjaira - A felkérés igencsak megtisztelő, és szeretném elfogadni - de nem biztos, hogy figyelembe vettek egy fontos körülményt - ami miatt kérdéses, hogy jelenleg én lennék-e a legmegfelelőbb jelölt! - hívom fel a figyelmét. Azt most nem feszegetem, hogy a válaszokon kívül jár-e valamiféle juttatás erre az időtávra...
/Görög/ Mégpedig sajnálatos módon pszichológushoz járok, mert nem vagyok mindig beszámítható, és időnként a rosszabbik énem kerekedik felül. Ezzel pedig pont hogy én jelentenék veszélyt Indirára.
/Görög/ Azt is szeretném tisztázni, hogy nekem a legfontosabbak a híveim és a családom. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül - tűnődök el - Utánuk következnek a barátok és azok, akiket megszerettem, majd pedig mindenki más. Namármost Indira ezt a tiszta felosztás kavarja meg, de alaposan. Kétségtelen, hogy személye számomra fontosabb a barátoknál - ám a jelenlegi híveim és családom azért prioritást élveznek. Persze ha dolgozunk a kapcsolatunkon, és megkedveljük egymást - ez a különbség eltűnhet az esetében - én meg komoly dillemmákkal találhatom szembe magamat.
/Görög/ Továbbá, mivel ez nagyon hirtelen jött, még nem tudom, hogy oldhatom fel az egyik legzavaróbb ellentétet. Nevezetesen azt. hogy számomra fontos, hogy a szeretteimmel rendszeresen találkozzak, és minőségi időt töltsünk együtt. Viszont Indira védelme is teljes embert kívánó feladat, így ezért most kétségeim vannak, hogy ezt hosszú távon, hogy tudom működtetni.
/Görög/ Ezen kívül, mivel nem ezzel számoltam, nekem holnap utánig vannak megbeszélt találkozóim, amiket nem hagyhatok ki. Úgyhogy ha megélem - holnapután tudnék csak kezdeni, vagy erősen kompromisszumokat kellene kötni.
/Görög/ Végezetül - mivel a felkérés komoly hatással lenne a szeretteim mindennapjaira, így szükségem volna a végleges válasz megadásához még másfél órára, hogy átbeszéljem velük is, hogy belevágjunk-e?
/Görög/ S végül, ha ez eddig nem tántorított el senkit - javasolnék egy három napos próbaidőt, ami alatt kiderül, hogy is működne ez. Bármelyikünk bármikor azt mondhatja, hogy tévedés volt, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk együtt dolgozni - és szépen búcsút intünk egymásnak.


Cesariel /Görög/ Ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Valami történt és egyre többen szabadulnak ki. Egyelőre igazán hatalmasok nem kerültek-szöktek ki, de nincs garancia mikor változik a helyzet. Mindig minden körülmények között készen kell állni arra, hogy ami ma még hétköznapi és természetes, az holnapra... - elhallgat, nem érkezik több információ. Indira csendes szemlélő, de tekintete csak rajtad függ, mint aki próbál... Valamit. - készüljön Enethiel. Akárhogyan is dönt, tudnia kell, hogy nem merülhet el a szürkeségben, mert menthetetlenül elbukik. Egyetlen út  a változásé. Sok Neberu kínlódik most, hogy Lammasu elvekhez kell alkalmazkodnia. - kuncog amire még a hindi szépség is mosolyog.
Indira /Görög/ Tudok várni két napot. - a hangja mézédes. Az esszenciádhoz szól. Simogatóan hat, megnyugtatóan
Cesariel /Görög/ Nem látok leküzdhetetlen akadályt. A feladathoz elengedhetetlen az, hogy Indira mellett legyen. Egyértelmű tehát hogy vele fog lenni éjjel nappal. De válaszolva a felvetett problémára ami nem igazi kihívás... Iason fiatalúr és Amynta kisasszony természetesen önnel együtt egy biztonságosabb helyre költözik.


/Görög/ A változás örök, és ehhez kell alkalmazkodni. Ha tisztában vagyunk az eseményeket mozgató erők céljával, kiszámíthatóbbá válik - értek egyet - Számomra az a furcsa, hogy a győzteseknek nyoma sincs. Talán velük sem volt megelégedve Ő -vonok vállat, hiszen nem én fogom ezt megválaszolni - és aztán haloványan elmosolyodom a Lammasukat említve
/Görög/ Azért vagyok itt, mert én is próbálok alkalmazkodni az új helyzethez.
- jelentem ki a nyilvánvalót. Azután Indira felé fordulok
/Görög/ Örömmel hallom! A türelem hasznos erény - válaszolom, majd hozzá teszem
/Görög/ Csak akkor hallom, ha nekem szánt üzenet előtt kimondod a nevem! - teszem hozzá kedvesen - noha feltehetőleg tudja, de aztán ismét Cesariel vonja el a figyelmemet
/Görög/ Leküzdhetetlen akadályt én sem látok, de megoldandó feladatokat igen. Viszont a korrekt tájékoztatást szükségesnek éreztem a zökkenőmentes együttműködéshez.
Azt hallva, hogy Iason és Amynta velem együtt költözhet - sok mindent egyszerűsít - és bizonyára sok mindent tovább bonyolíthat - de szerintem a pozitívumok vannak túlsúlyban. Ismét Indira felé fordulok
/Görög/ Szóval ezt szeretnéd? - érdeklődök, hogy tőle is halljam a megerősítést. Amint ezt megkaptam, bólintok.
/Görög/ Akkor megbeszélem Amyntával és Iasonnal. Ha azt mondják, hogy vágjunk bele - akkor vállalom. A választ másfél óra múlva Cesarielnek elmondom. Viszont biztos vagyok benne, hogy több gyakorlatias kérdés fognak nekem szegezni, mint amennyire most választ kaptam - úgyhogy szívesen hallanék olyan mindennapi részleteket, amiket már most megtudhatok.


Cesariel továbbra is egy megfejthetetlen enigma számodra. A testbeszéde semmit nem árul el. Nincs mosoly vagy egyéb reakció amiből olvasni lehetne. Szoborszerű vonásai szépségesek de merevek.
Cesariel/Görög/ számtalan rejtély vár minket. Sok minden változott.
Ezután szavaidra Cesariel semmit nem reagál de Indira tekintete oly kékes mint a hullámzó tenger. Az érzések pedig olyan erősek és kaotikusok hogy nem is tudsz kiolvasni belőle sokat.
Indira /Görög/ Igen. Szeretném.
Cesariel /Görög/ A kérdésére a választ azután kapja meg hogy véglegesítettük. Amennyiben előbb távozik úgy két eshetőség van. Más információt osztok meg vagy csak töredék válasz lesz az eredeti kérdésre.


Cesariel nem mondhatnám, hogy nyitott könyv számomra. Majd az idő eldönti, hogy ez tanult viselkedés-e a részéről - vagy pedig a megörökölt emberi oldala ennyire halovány lenyomatot hagyott rajta.
Indira ellenpontként van jelen - ám most még ugyanolyan megfejthetetlen. Viszont legalább megerősíti, hogy a döntés nem a feje felett születik meg. Valamiért az a benyomásom, hogy ez az alku túlságosan is testreszabott mind Indirának, mind pedig nekem - aminek a gyakorlati valószínűsége majdhogynem nulla. Emögött sok szervezés, és legalább egy Neberu sejlik fel. De ha ez igaz, akkor jelen esetben nem csak én vagyok itt a "termék", hanem valahol Indira is annak számít. Ő a csali - és remélhetőleg nem a horgon - hanem egy mindenkinek előnyös együttműködés kapujában.
Cesariel válaszára elmosolyodom.
/Görög/ Ez így teljesen korrekt, és rendben is van. De picit félre lettem értve. Ami most érdekelt volna, az inkább a mindennapokra vonatkozó körülmények. Azaz például a lakhatás helyszíne - ha mást nem, a kerület. Egy nőben ugyanis óhatatlanul kérdések fogalmazódnak meg, ha épp költözésről esik szó...


Gondolatok, benyomások és megérzések. Az emberek ugyanígy élik mindennapjaikat, sokszor inkább az utóbbi kettőre hagyatkozva. Impulzív és heves, meggondolatlan és botor az emberek nagy része, főleg ha ez vélt vagy valós hatalommal párosul legyen az bármilyen mértékű: több, mint semmi. A hatalom megrontja őket és csak kevesek képesek megfelelően dönteni, gondolkodni és tervezni. Ők a vezetők. Ilyesmi lehet minden Namaru, amely a Bel kórusból való. S persze a háború kinevelt más házakból is vezetőket, azért ez a feladat leginkább az első Házra nehezedett.

Ugyanakkor az emberek között is akad kivétel, igaz a mennyiségben a minőség el tud veszni, de végül mindig kiemelkednek azok, akik kellően karizmatikusak és manipulatívak, melyben korábban vélt gondolattal ellentétben nem csak a Lammasu, de a Namaru is jeleskedik. Van is egy-két kósza emléked arról, hogy Lucifer nem a vezetője, mint inkább az arca volt a Lázadásnak, de nem tudod megmondani teljes bizonyossággal, hogy csak szóbeszéd vagy igazság volt.

Indira.

Ha tervezett is, akkor valaki nagyon rákészült arra, hogy a hálójába csaljon és ki tudja mennyi energiát és mi más mindent kellett befektetnie ahhoz, hogy mindezt végigvigye. Családfakutatás a legkevesebb talán, de… ha így van ahogy mondták, akkor az valahol talán megindító, hogy egykor, akinek te adtál életet az tovább adta és most az ük-ük+n+1 unokája itt van veled. S úgy látszik legalább annyira ragaszkodik hozzád, mint Amynta. Legalábbis első benyomások erre engednek következtetni. S ha csali is, ennél szebbet és hozzád illőbbet kevesek tudtak volna a horogra akasztani.

Cesariel /Görög/ A belvárosban, illetve vízparton. Természetesen mindkét helyszínt majd végig kell járnia a megfelelő személyzettel. – de ez a része egyelőre a jövő zenéje

[Dierol]

Enethiel

Az emberek  meggondolatlan és impulzív döntései előtt korábban sokkal értetlenebbül álltam, mint most. Elvégre első kézből tapasztalhattam meg, hogy milyen is ilyen döntéseket hozni - és később megbánni azokat. Az ilyen leckék ha mást nem is, de legalább segítenek jobban megérteni őket - és megérteni a mostani magamat. Amely szintén nem mentes a hibáktól - és ugyanúgy felróható, hogy nem racionális, hanem érzelmi alapon hozom meg a legtöbb döntésemet. S talán pont ez az egyik gyengém - de az erősségem is.
Az időben visszalépkedve a családfa kutatás bizony egyre nehézkesebbé válik, ahogy elfogynak az írt feljegyzések - és maradnak a történetek, családi legendák. Dzsingisz kánnak is több ezer leszármazottja van - így a sokkal hosszabb időtáv miatt Indira ősanyjának is rengeteg lehet. Ebben a tömegben fellelni valaki olyat, mint Indira - ez számít igazi teljesítménynek. Csakhogy számtalan kérdés merül fel - mint például hogy milyen kapcsolat van Indira és Cesariel között, Indira vagy Cesariel ötlete volt-e a testőri munka, Indira kitől és mikor hallott rólam először, s mit takar az az elejtett - de fontosnak tűnő mondat, hogy rám várt korokon át? Ezekre a választ nem most fogom megkapni - ám ha minden jól alakul, idővel meg lesznek válaszolva. Az a benyomás viszont sokat sejtett, hogy Indira mintha ragaszkodna hozzám. Feltéve, hogy jól értelmezem a dolgokat - olybá tűnik, mintha már többször hallott volna rólam - vagy minimum az Elohimokról. Igaz, Cesariel is az - és hozzám képest sokkal inkább uralja a teret. Ennek ellenére Indira engem tanulmányoz... Mintha az igaz valómat keresné Jayr mögött.
/Görög/ Rendben - nyugtázom, hogy ennél többet most nem fogok kihúzni belőle - felfedjem magam most itt, amennyire egy kocsiban lehet - hogy megbizonyosodhassanak, hogy a megjelenésemet nem változtatta meg az Abyss? Vagy legyünk tekintettel a sofőrre és Indirára, hogy ne okozzunk nekik lelki sokkot? - teszem fel a kérdést, aminek a válaszára - pontosabban Indira reakciójára kíváncsi vagyok.

/Görög/ Értékelném, ha végül az indulási ponttól nem túl messze lennék kitéve - jegyzem meg, amikor már úgy tűnik, hogy megbeszéltünk mindent, amit most lehet.
/Görög/ Oh, és még egy fontos kérdés a végére! Egy képregényben hősként vagy szuper-gonoszként ábrázolná magát? - kérdezem Cesarielt - de erős a gyanúm, hogy mint mindenki saját magát a jó oldalon látja.
/Görög/ Remélem, hogy ez a találkozás mindannyiunk számára egy kielégítő kapcsolat kezdete lesz!
Mielőtt kiszállnék a kocsiból, magam elé idézem Amynta tekintetét, és a benne lobogó Hitet, hogy ennek segítségével határozzam meg, hogy merre lehetnek. A kocsiból kiszállva már határozottan indulok meg a sejtett irányba. Aztán rájuk bukkanok (de ha mégsem, akkor felhívom telefonon Amyntát, hogy hol vannak)

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


A történelem nem Jayr erőssége és Enethielként sem tudsz nagyon visszatekinteni, így bár több út is nyitva áll előtted, de hogy melyikre lépsz rá… csak rajtad áll, hogy a múlt sötét kútjából mit sikerül felemelni, mire vetül a felismerés fénye. 

Akad itt azonban pont elég ködös és homályos, rejtélyes titok amin gondolkodhatsz, igaz, ezek mind kapcsolatokra vonatkoznak. Érdekes feltételezéseket lehet tenni, hogy kinek milyen módon fonódott össze a sorsa vagy esetleg csak érintőleges a találkozás, de az ilyen mintázatok már valóban egyetlen Ház erőssége, akikről szabadulásod óta nem igazán hallottál, de látni egyet sem láttál.

Indira a maga szépségével teljesen más színt képvisel mint Cesariel. Annak ellenére, hogy visszahúzódónak tűnik, mint Morana, de legalább annyira erős a kisugárzása mint… mint senki másnak akivel eddig találkoztál, úgy tűnik, hogy védtelensége legalább annyira lényének része, mint a felszín alattról szivárgó csábítása.

Ez a fiatal nő próbál megfejteni, de hogy mit gondol. Azt tudod, hogy te mit keresnél fordított helyzetben. S ahogy fel is ajánlod nekik, úgy valószínűleg ez lehet az egyik legfontosabb dolog, amelyből megállapítható lenne bármi vagy egyszerűen csak a történeteket szeretné valóságnak megélni, de talán meglep a válasz, mely kellő határozottsággal és magabiztossággal hangzik el:

Cesariel /Görög/ Köszönöm, nem szükséges.

Az autó lassít, látod, hogy azon a környéken vagytok ahol korábban felvettek, így a kérdésed bár feltetted, de mikor elér a felismerés… nem is kapsz választ. Ellenben kapsz egy kérdő tekintetet – a képregény kérdésre – ami a legtöbb, amit eddig láttál tőle mint érzelem megnyilvánulás, mégis az az érzésed, hogy meglepted.

Cesariel /Görög/ எரியும் ஒளிக்கதிர் – érkezik a válasz.

Érzed a szó-szavak (?) jelentését. A hőt, a forróságot ami belőle árad, a kíméletlenséget, az elkerülhetetlent, de a tisztaságot és erőt és vakító ragyogást egyaránt. Számtalan dolgot amit nem tudsz megnevezni pedig ott van előtted, de mégis elérhetetlenül…

Cesariel /Görög/ Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. – bólint, Indira pedig félve integet – Látom Leo intése csak nem ért célt. – mondja megint kifürkészhetetlenül és átnyújt egy névjegykártyát, amin mindössze egyetlen telefonszám látható.

Ellenben az Erő kifogástalanul működik, azonnal megtalálod őket és határozott lépteid egyenesen hozzájuk vezetnek.  Örömmel üdvözölnek téged, öleléssel és csókkal, hogy aztán tovább indulhassatok az eredeti tervek szerint.

[Dierol]

Enethiel

Indira Cesariel mellett komoly kontrasztnak tűnik - és pont ez az, ami miatt kissé aggódom. A védtelensége gondoskodásra ösztönöz, míg a csábítása nos... egészen másra. Ez utóbbi miatt magamat ismerve, és önuralmamban kételkedve óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy valóban az fogja-e kapni amit  szeretne? De ezt a gondolatot elhessentem - bíznom kell Indirában, hogy átgondolta a döntését - és annak következményeit.
Úgy gondolom, hogy az ajánlattal mintegy gesztusként jeleztem, hogy nincs takargatni valóm . Az, hogy nem éltek a lehetőséggel, már az ő dolguk - aminek számtalan oka lehet. De nem mondhatnám, hogy zavarna, hanem Cesariel válasza valahol még megkönnyebbülést is hoz. Autóban vagyunk, a város közepén, és Indirának vagy a sofőrnek sem szívesen okoztam volna lelki megrázkódtatást. Még úgy sem, hogy sejtem  - Cesarielt már  látta Indira.

Mivel választ nem kaptam, de látom, hogy hol vagyunk
/Görög/ Igen, erre gondoltam - teszem még hozzá, amikor lassítunk. Cesariel  kérdő tekintetére elvigyorodom
/Görög/ Vannak kérdések, amiket Iason kedvéért néha fel kell tennem! - magyarázom, majd a választ meghallva
/Görög/ Ezt nevezem lángoló szenvedélynek! - ismerem el. Azt már nem teszem hozzá, hogy ehhez már poroltó is járna, mielőtt leég a környék. Azért kissé meglepett, mert ki hitte volna, hogy a visszafogott viselkedés alatt mi lapul?

Leót említve haloványan elmosolyodom. Ő a másik, akinek a neve jó ajánlólevél, noha ezt be nem vallanám neki. Ám, hogy ez az incidens nem maradt kettőnk közt...
/Görög/ Nem hittem volna, hogy pletykásabb, mint az öregasszonyok a helyi hímzőegyletből. Mert azt nem hiszem, hogy ennyire népszerű beszédtéma lennék - értékelem
/Görög/ Ha nem gyakorlok, nem is fejlődök - hívom fel a figyelmét arra, hogy bizonyos dolgok nem jönnek maguktól.

Az autóból kiszállva határozottan megindulok Amyntáék után, hogy aztán odaérve örömmel fogadjam az üdvözlésüket.
/Görög/ Örülök, hogy megvártatok! Remélem nem unatkoztatok nélkülem! - ölelem meg csók közben futólag Amyntát, és borzolom meg szeretetteljesen picit Iason haját. Amint elárulták, hogy ők mivel töltötték az időt, én is elárulom, hogy mi történt.
/Görög/ Haladjunk, mert ma még sok minden vár ránk! Közben viszont meg kell beszélnünk valamit! Ugyanis egyáltalán nem az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok! - ismerem be Amyntáéknak - Válaszokat még nem kaptam - viszont munkát ajánlottak nekem - amit bő óránk van elutasítani vagy elfogadni - vezetem elő.
/Görög/ Egy réges-régi ismerősöm szemrevaló unokájával találkoztam, aki felfogadna testőrnek. Meghallgattam az ajánlatot, és azt mondtam, hogy megbeszélem veletek - mert ez nem olyan kérdés, amiben egyedül dönthetek! Ugyanis ez a munka mindannyiunk életében komoly változásokat hozna - árnyalom tovább a képet.
/Görög/ Amivel tisztában kell lennetek, az az, hogy testőrként gyakorlatilag állandóan vigyáznom kellene a nőre - azaz mindig a közelemben lenne - pár tíz-méteren belül - függetlenül a naptól és napszaktól. Szerintem ez a rész az, amit a legnehezebben tudnál tolerálni - pillantok Amyntára.
/Görög/ Jelen esetben úgy is mondhatnám, hogy nem a munkát hoznám haza, hanem a munka vinne haza - mindannyiunkat. Vagyis oda kellene költöznünk hozzá - és napközben biztos, hogy jóval kevesebb időm maradna rátok... - kezdem a legrosszabbal.
/Görög/ Nem tudom, hogy ez működhetne-e - ezért kértem, hogy ha rá is bólintunk - három napnyi próbaidőt mindenképpen szeretnénk - mert ha kiderül, hogy nem működik, akkor is legyen visszaút. Ellenben a lakhatásra nem volna gondunk, így a jelenlegi lakást pedig kiadva, vagy ha bérelt - felmondva talán lehetne annyi pénzt spórolni, amivel Nítának kevesebbet, vagy esetleg egyáltalán nem kellene dolgoznia - és így koncentrálhatna az igazán fontos dolgokra - Iasonra, vagy a saját tanulmányaira - pendítek meg némi pozitívumot is.
/Görög/ A másik negatívum az, hogy mivel a nő indiai származású, ezért a marhahús feltehetőleg a jövőben nem szerepelne az étlapon - és még ki tudja, hogy milyen fura szokások lehetnek! - hívom fel a figyelmüket az esetleges kulturális különbségekre.
/Görög/ Szóval amit el kell döntetek, hogy maradjon minden a jelenlegi állapotában - és önállóan próbáljunk meg előrébb jutni - vagy célozzuk meg a jobb anyagi körülményeket, és ugorjunk fejest a próbaidőbe? - teszem fel nekik a kérdést
/Görög/ Várom a kérdéseket, észrevételeket - bár túl sok egyéb konkrétumot nem tudok mondani. Apropó, Indira Kumarinak hívják a nőt. - zárom a monológot, aztán remélem, hogy a hajómúzeumban tett látogatásunk alatt meg tudjuk beszélni az ajánlatot, és döntésre jutni. Nem kívánok egyedük helyettük dönteni, mert ez mindannyiunkat érint.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


Yin és Yang akkor lenne igazán, ha… hosszú gondolatmenet lenne, de az egyik legerősebb érv a „lenne” mellett az, hogy Neberu és Lammasu kettőse adná a tökéletes párost. Ugyanakkor azért így is erős a kettős jelenléte – hogy könnyen elképzeled őket egy estélyen vagy épp szórakozóhelyen, ahol nagyon valószínű, hogy azonnal a figyelem középpontjába kerülnek. Nálad sem volt ez másképp és legalább annyira vonzó, mint amennyire veszélyesnek ítéled a helyzetet: a molylepke és a láng esete-története rémlik fel.

A pillanat magában hordoz egy emléket: Camael szavai visszhangoznak a múltból, hasonló hangon mint Indira, csak egy Lammasu-ra jellemző természetfeletti tisztasággal cseng, már-már Namaru-kat megalázó módon:

„A bizalom kétélű fegyver. Egyesek könnyen adják, mások nehezebben, de ha egyszer valaki visszaél vele az a kapcsolat szinte biztos, hogy elveszíti korábbi, erőteljesebb kötelékét-kötelékeit. E lélekbe tépett-mart sebet gyógyítani…”

Visszaránt a valóság, a gondolat megszakadt, de most legalább tudod, hogy ki volt az, akitől a szavak érkeztek!

Ahogyan te pedig oda, ahol ki szeretnél szállni. De előtte még egyre erősebb az érzésed, bár esküdni továbbra sem mernél rá, hogy a képregény kérdés – ahogy Petros szokta volt mondani – letolt gatyával érte. Valószínűleg ezért kaptál rá őszinte választ. Szerinted azt.

Cesariel /Görög/ Nyelvi hiányosságai valószínűleg összefüggésben vannak az Önt ért traumákkal. – konstatálja – Ezen mindenképp dolgoznia kell! – nem kérésképp hangzott – Ami pedig a Rabisu-t illeti, minden potenciális veszélyforrásról értesítjük egymást. – zárja rövidre, majd rövid csend után – Tegye ezt a közeli arborétumban vagy egyeztessünk lehetséges helyszínekről.

A búcsú után üdvözlés, olyan szeretet és szerelem (vak hittel)teljes, majd hallgatod, ahogy Iason áradozik leginkább arról, hogy mennyi minden látható a környéken! Kicsit olyan érzés, mintha azelőtt nem nagyon ment volna nagyobb távolságra otthonról… de közben azért tudtok tovább utazni a célotok felé, hogy közben mindent alaposan meg tudjatok beszélni:

Amynta /Görög/ Úgy kell döntened, ahogy a legkedvezőbb feltételek érvényesülnek. Ha az információ fontos, akkor mindenképp el kell fogadnod! – mondja határozottan, de aztán látod pillanatra megszeppen – Ugyanakkor ilyen ajánlat nem érkezik mindennap! – de, hogy egy másik nőre kell vigyáznod… nőre…
Iason /Görög/ Próbáld ki! Csak úgy tudod! – mondja lelkesen – Vagyis… próbáljuk ki! – de azért neki is kevesebb a lendület másodikra és Amyntára néz szinte folyamatosan
Amynta /Görög/ Igen, kétségtelenül megvannak a maga előnyei. – látod, hogy ezzel nem tud és nem is akar vitatkozni – Iason, azt hiszem azt kell tennünk amit te javasolsz! – simogatja meg a fejét és sejted több is van emögött – Az étkezés ezen kikötése nem hiszem, hogy problémát okozna. – és a fiú is tagadóan rázza a fejét
Iason /Görög/ Igazából… – nem tudja mit kéne mondania, de érzi, hogy ez nagy változás
Amynta /Görög/ Ez egy komoly döntés, de minden fontosabb érvet felsoroltál mellette és ellene is. – Mit gondolsz, hogyan fogod megtalálni a közös hangot a főnököddel?
Iason /Görög/ Gonosz vagy Hős? – kérdez rá rögtön ezután
Amynta /Görög/ Nem cseng ismerősen. – mondják a fiúval egyszerre – Csinos? – kérdez rá és látod, hogy két szempár szegeződik rád őszinte érdeklődéssel.

[Dierol]

Enethiel

Nem mondom, hogy hidegen hagyna ez a páros - de nem akarok elsietni semmit,  nehogy "molylepkeként" végezzem. A siker  érdekében elérendő részcélokat tűzök  ki magam elé: megismerni őket, jó kapcsolatot kialakítani velük - és ha ez megvan, akkor lehet szó a barátság elmélyítéséről.  Nem szabad kapkodnom - Inkább lassabban haladok, nehogy úgy járjak, mint a doktornővel. Egy olyan rövid pillantást vetek Indirára, mintha Indira épp visszafogott flörtölésbe kezdett volna velem. Sejtésem szerint Indirát meghódítani könnyebb, de talán élvezetesebb lesz, mint Cesarielt.

Camael bölcselete apró kincs, mely azt a reményt kelti, hogy Indira és Cesariel társaságában talán több elfeledett emlék kerülhet még felszínre.
Cesariel véleménye egybecseng az enyémmel - miszerint az első nyelvet továbbra is prioritásként kell kezelnem. Így ezen nincs is mit gondolkozni, csak aprót biccentve jelezni, hogy nincs ellenvetésem ezzel kapcsolatban. A veszélyforrásról viszont eszembe jut valami
/Görög/ Igazán  hízelgő... - válaszolom arra kicsit ironikus hangsúllyal, hogy potenciálisan az vagyok - noha igaza van - de ha már itt tartunk akkor véssék fel erre a listára Gabriel atyát is. Szerintem az atya nem tud róla - de olyan tiszta hite van, hogy még a csapvizet is megszenteli öntudatlanul. Ami egyébként csontig lemarja a húst, mint valami sav - és igencsak fájdalmas. De holnap talán többet fogunk tudni, mert elhívott beszélgetni... - azt most nem részletezem, hogy mennyi kedvem van Gabriel atyával találkozni (szinte semmi), vagy  hogy ez mennyire veszélyesnek tűnik (nagyon). De ha nem megyek, akkor esetleg gyanút fog - így eléggé kényszerpályán mozgok...

/Görög/ Iasonnak mégis milyen nevet mondjak, ha szóba kerül? Ő ugyanis nincs beavatva az úgynevezett természetfelettibe - kérdezem Cesarielt, mert nem tartom célszerűnek a mennyei nevét használni.

Normál esetben igencsak zavarna, hogy milyen alapossággal néztek utánam - ám ez most inkább megnyugvással tölt el. Ugyanis szavai azt sugallják, hogy Zairával és Leonidassal is jó kapcsolatot ápol - ami számomra igencsak fontos kérdés. Főleg Zaira esetében - akivel a kapcsolatom nyugodtan mondhatom, hogy bensőséges.

Örülök, hogy Iasonnak ilyesmit tudtunk adni - élményt, és talán nem is akármilyet! Amynta tanácsára picit megrázom a fejem, miközben visszaszerzem a megpakolt szatyrot.
/Görög/ Az információ fontos - de talán máshol is megkaphatom. Vagy a saját kárunkon idővel kitapasztaljuk - de az is biztos, hogy ez az ajánlat afféle egyszer az életben típusúnak tűnik - aztán kissé zavartan hallgatom Iasont és Amyntát.
/Görög/ Ez igen nagy változást hoz, és nem is látom az összes buktatóját előre. Kilépni a megszokott mindennapokból az ismeretlenbe engem is bizonytalanná tesz - ismerem be. Amynta kérdésére hümmentek
/Görög/ Ketten vannak, és igazából nem tudom, hogy pontosan melyikük számít majd inkább a főnökömnek. A vörös boszorkánnyal - aki szervezte ezt az egészet - szerintem kölcsönösen előnyös együttműködés keretein belül jól ki lehet jönni - igaz, tartja a pár lépés távolságot. Az első benyomásom Indirával kapcsolatban viszont olyan, mint egy ezer éve nem látott jó ismerős, akivel mintha csak tegnap találkoztam volna utoljára - próbálom meg körülírni az érzést - egyszóval szerintem vele elég bensőséges lenne a kapcsolat - majd Iasonhoz fordulok

/Görög/ A vörös boszorkány olyan mint a tűz. Ha ügyesen bánsz vele, meleget és fényt ad, ha óvatlan vagy, felperzsel mindent. Önmagában nem gonosz vagy jó, de tisztán és nagy hőfokon ég - már ha jól értettem. Nagyon alapos és kiváncsi. Ez onnan tudni, hogy titeket név szerint ismer, és még az arborétumos kirándulásom céljáról is tudomása van.
Aztán Amynta kérdésére bólintok
/Görög/ Zavaróan az - ismerem be, és ezzel biztos, hogy nem könnyítettem meg a dolgát - de majd meglátod - Erre a kérdésre mi mást lehet mondani?

Amennyiben Iason javaslatát Amynta nem bírálja felül, akkor bólintok.
/Görög/ Legyen hát! - és előhúzom a mobilt, majd  bepötyögve a névjegykártyán lévő számot csak pár  másodpercig nézem a kijelzőt, majd kissé úgy  érezve, hogy épp hátba szúrom Jayrt, megnyomom a hívás  gombot. Amint felveszi Cesariel
/Görög/ Jó napot, meghoztuk a döntést! Vállaljuk, és két nap múlva kezdődhet a próbaidő! - jelentem ki - és ha mást nem akar  mondani Cesariel, utána egy rövid búcsú  után le is teszem.
/Görög/ Azt javaslom, hogy  ezek után alaposan élvezzük ki ezt a különleges mai napot, mert ki tudja, hogy mikor lesz hasonlóra lehetőségünk! - mondom nekik, a hajómúzeum felé sétálva.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – délelőtt


Talán Jayr örökség, lehet, hogy Enethiel vagy épp mindketten, de úgy vélitek akadnak veszélyek amelyeket jobb elkerülni és felkészülni a váratlanra (amennyire lehet) és a megismerés ösvényén haladni mielőtt korai következtetések újabb fájdalmat okoznának. Ezúttal nem feltétlenül csak testben születettet, hanem annál sokkal mérgezőbbet és fájdalmasabbat…

Az emlék kedves a szívednek és reménykeltő, hogy valamelyikük vagy mindkettejük katalizátor lehet és a múltad rejtő ködből több ölt alakot mint eddig bármi vagy bárki.

Kifejezéstelen arcú Namaru nem változott hirtelen nyitott könyvvé, de mintha egy apró mosoly megjelent volna fakó pillanatra, amikor hízelgésnek vetted a szavait. Ugyanakkor teljes figyelme a tied, szinte érzed a tekintete súlyát, amikor Gabriel atyáról kezdesz el beszélni.

Cesariel /Görög/ A történelmet a győztesek írják. Szerintük pedig démonok vagyunk. Az emberi kollektív tudatlanság és hit pedig most ellenünk dolgozik. Szerencsére – és érzed ez csak egy szóhasználat – kevesen vannak akik képesek ilyesmire. 
Indira /Görög/ Vigyél magaddal valakit, aki el tudja varázsolni.
Cesariel /Görög/ Nem rossz ötlet. – jegyzi meg, majd a másik kérdésedre – Ha beszélt velük, kérdezze meg tőle, hogy milyen nevet adna. – üti vissza a labdát, lehet meg is lep ezzel

Majd a kis családoddal.

Amynta /Görög/ Beszélnem kell a többiekkel. – gondol a pékségeben dolgozókkal – Nem biztos, hogy azonnal abba tudom (akarom) hagyni. De te biztos csak azért mondod ezt, mert együtt érzel velünk! – nem hiszi el és úgy gondolja, hogy valóban kihívás lenne ez számodra.
Iason /Görög/ Mármint kettőt láttál? – kérdezi
Amynta /Görög/ Háát… bízunk benned! – de ez bizonytalanul hangzott, kicsit türkörképe annak amit te érzel most – Biztosan megoldod! – a hite ugyanakkor töretlen, mégsem tudod nem észrevenni a zöldszemű szörnyet a szavaid nyomán.
Iason /Görög/ Huh, akkor jó alaposan nyomozott! – összegzi és valahol büszke, hogy ő is számított a keresésnél – Vörös Boszorkány akkor elég emberi! – mondja tűnődve és olyan mintha már egy karaktert vázolna magában
Amynta /Görög/ Zavar, hogy ennyire érdeklődött utánad? – kérdezi együttérzően

Telefon kicseng. Kicseng. Cseng.

Indira /Görög/ Halló! Indira vagyok! Örömmel hallom! – érzed, tényleg örül ennek – szép napot nektek!

Végül nekiindultok az első állomásnak: a hajómúzeumnak.

[Dierol]

Enethiel

Cesariel magyarázata elegánsan egyszerű, így hajlok rá, hogy igaza lehet, ezért egy apró bólintással jelzem, hogy figyelek, és kérdés nélkül befogadtam a teóriát. Indira javaslatára meglepődve pillantok rá.
/Görög/ Amyntát nem vihetem, mert ki tudja, hogy a paktum miatt rá hogyan hatnak ezek a dolgok? Lehet, hogy veszélybe sodornám! Iason ellen meg az szólhat, hogy ha túlságosan is félremegy a találkozó, akkor nem csak az atya, hanem Iason előtt is lehullik az álca. Az ő jólétük fontosabb, mint az én épségem - osztom meg a kételyeimet velük.
 
Cesariel elnevezésére ismét bólintok.
/Görög/ Ezen ne múljon! - válaszolom.


Amynta válaszára biccentek
/Görög/ Ahogy szeretnéd - nincsenek elvárások feléd, lehetőségeid vannak - amivel tetszés szerint élhetsz, vagy kihagyhatod! - válaszolom arra, hogy nem biztos, hogy otthagyná a pékséget.
/Görög/ Nem csak, hogy együtt érzek, hanem fontosak is vagytok! Ezért próbálom meg a lehető legtöbbet nyújtani. S bár a dolog nem tűnik egyszerűnek, de nem is tartom megvalósíthatatlannak - legfeljebb komolyabb erőfeszítéseket kell tenni érte.
Iason kérdésre bólintok
/Görög/ Igen, ketten voltak. Indira és a Vörös Boszorkány. Bár ez a név nem végleges - mert te lettél általa kijelölve rá, hogy találó nevet adjál neki! - adom tovább a feladatot. Amynta szavaira
/Görög/ Hallom... - húzom közelebb magamhoz mosolyogva séta közben, és egy gyengéd puszit nyomok a halántékára.
/Görög/ Nem azt mondtam, hogy egyszerű lesz. Nem is azt várom el, hogy szeresd, vagy a legjobb barátnőd legyen. De azért jó volna, ha valamennyire kijönnél vele, vagy legalább elviselnéd. De most nem tűnt elviselhetetlennek. Ha pedig  mégsem működik, az az első három napon remélhetőleg kibukik...

Iason értékelésére ismét helyeselnem  kell
/Görög/ Ezért remélhetjük azt, hogy alapos megfontolás után kértek fel erre a munkára - azaz valóban működni fog a dolog - bizakodok. Amynta kérdésre megrázom a fejem
/Görög/ Alapesetben irritál, ha valaki a szeretteim és magánéletem dolgai után "kémkedik" De jelen esetben megértem, hogy döntés-előkészítéshez kellett - amivel nem csak ők, hanem mi is jól járhatunk. S talán azért sem zavar annyira a dolog, mert a Vörös Boszorkánynak  kiváló ajánlólevelei  vannak azoktól, akiket sokra tartok. Be nem vallanám neki, de emiatt megbízok benne...

Mikor a telefont végre felveszik, a mondandóm egy pillanatra elakad a meglepetéstől.
/Görög/ Helló... azt hittem, hogy ez a szám C... nem a tiéd. De meghoztuk a döntést! Vállaljuk, és két nap múlva kezdődhet a próbaidő! - térek rá a lényegre - köszönjük, nektek is! - búcsúzom.

A hajómúzeumnál Iasonhoz fordulok
/Görög/ Szeretném azt mondani, hogy értek a hajózáshoz, de az az igazság, hogy alig tudok róla valamit. Úgyhogy vagy együtt tanulunk ma új dolgokat, vagy az olvasmányaidnak hála lehet, hogy te leszel a szakértőnk!

A múzeum bejárása után javaslom, hogy egy büfénél megállva együnk valamit, aztán irány az egyik strand! Ahol aztán napozva és nézelődve, frizbit dobálva, vagy a vízben úszkálva, förcskölve-lubickolva, esetleg kagylóhéjat gyűjtve mulassuk az időt - egy fagyizással, üdítőzésel megszakítva. Délután-este fele pedig egy olcsóbb étterembe beülve megvacsorázzunk, hogy ne kelljen otthon főzni egy ilyen kimerítő nap végén. Végül pedig hazautazni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – délelőtt


Cesariel /Görög/ Óvatosan a szentemberrel. – ennyit mondd mindössze
Indira /Görög/ Pedig lehet, hogy ő lenne a legjobb választás. Adott esetben lehetne családtag vagy leendő családtag. Esetleg valaki gyakorló vallású, ha ismersz valakit. Igazából bárki, de tényleg akárki megfelel, aki eltereli rólad a figyelmet. – mosolyog rád

Mindenesetre Cesariel nem szólt és Indira ennek okán felbátorodva adott tanácsot. Mesteri tanítvány lehet, bárki is áll mögötte – esetleg maga a Namaru.

Amnyta láthatóan örül annak, hogy nem akarod lebeszélni arról ott dolgozzon ahol először találkoztatok, de az biztos, hogy szereti a kollégáit és nem kizárt azt az egyszerű munkát is, amit ott végez. Azért a hangulat egy picit megváltozott és bár nem tudod a pontos árnyalatokat kivenni, de úgy véled, hogy a (leendő) háremed lehet ezen változások forrása.

Iason /Görög/ Huh! Tényleg!? Komolyan!? – teljesen belelkesült és látod, hogy el is vesztettétek, már csak ezen gondolkodik
Amnyta /Görög/ Ez nem csak őt lepte meg. – állapítja meg, majd tétova, aztán határozottabb bólintás – Három nap nem világ. – fogadja el a döntést teljesen, majd – Kire nézel fel úgy, mint mi rád? – érdeklődik, kíváncsi – megismerhetjük őket? – kérdezi, látod nem biztos benne kikre is gondolsz

A telefon…
Indira /Görög/ Nem az enyém. – igazolja a felvetésesed – de nagyon örvendünk a hírnek! – egyértelmű, hogy tényleg így van

A hajómúzeum igazán érdekes mindenkinek. Igazi családi program, főleg, hogy egy idősebb hölgy meg is dicsér titeket, mennyire kedves család vagytok! Szóval ez a kedves család most új és izgalmas dolgokat fedez fel és tanul meg, mert még Iason sem jártas a hajózásban – hát még Amynta. Kéz a kézben – legyen ez csak kettő vagy épp négy kéz – bejárjátok az egészet és bizony repül az idő.

Étkezés az egyszerű de annál finomabb falatok ami nem csak a magasabb rétegnek érhető el. Nem kérdés, hogy tele a pocak és még az a bizonyos desszert is lecsúszik aminek állítólag mindig van hely. A strand amit választottál nincs közel, de minden körülmények ellenére megérte minden perc amit az előkészületek és utazásra szántál.

Már csak egyetlen kihívás maradt számodra, ami lehet, hogy szellemileg kimerít: a strandon szaladgáló fiatal és vonzó hölgyek látványa, akik nem csak helyiek, de számtalan nemzet képviselteti itt magát. Akadnak fialabbak mint Thyra és persze idősebbek is mint a Doktornő, sőt… de ami igazán izgalmas az egy hármas-ikerpár aki úgy áll a bokáig érő vízben az embereket figyelve, mintha épp azon tűnődne, hogy mihez is kezdjen ezzel a sok emberrel.

Aztán persze akadnak férfiak is és bizony észrevetted, hogy Amynta tekintete el-eltéved, de az is igaz, hogy csak bámészkodik és egyikre sem úgy tekint, ahogy te a csinosabb nőkre. Iason árnyékot teremt egy napernyővel, majd leül és előveszi a rajzfüzetét. Egyértelmű, hogy magától nem is fog mással foglalkozni, hiszen a házi feladat igencsak kedvére van. Úgy tűnik, hogy Cesariel tudta mit tesz…

A nézelődés veszélyei utáni játék is rejt lehetőséget egy katasztrófára mert a sportolás még több fiatalságot, életerőt és szépséget mutat, főleg, hogy Amnyta-t elcsábítja egy lány a fiúk ellen játékra egy csapat szépség. De ha csak kettesben folytatnátok akkor sok nevetés és jókedv a társatok mint bármi más esetén is amit együtt tesztek. Az hamar kiderül, hogy a víz nem a te elemed és nem is Iasoné, de a híved ellenben nagyon jól érzi magát és néha már talán meg is ijeszt mennyire – lehet önként bukkan fel a gondolat: Lammasu kellett volna neki?

A megszakítások érdemiek, ízletesek és jól esőek. A tengerparti napfény simogató érintése lehet felidéz valakit aki ezt még nálad is jobban szereti, de valójában a kis családod pontosan azt kapja amit szerettél volna. Remélik, hogy te is legalább annyira jól érzed magad, mint ők! Csábítanak, főleg Amynta, aki egyik beljebb úszás alkalmával – míg Iason rajzol – egy melltartót mutat fel, másik kezével rejtve azt ami addig benne volt és csábít akár egy sellő…

egy közeli kis szigetecske, földdarab felé ami most még üresnek látszik.

[Dierol]

Enethiel

Cesariel intelmére biccentek - ehhez nincs mit hozzátenni,  ám amikor Indira szólal meg feltűnik a leendő családtag felvetése. Főleg, mert ez a gondolat csábítóan messzire vezet... Meglepett hálával tekintek rá
/Görög/ Igazán hálás vagyok a felajánlásért, de a feladatom az lesz, hogy megvédjelek - de addig sem sodorhatlak veszélybe! Bár kétségtelen, hogy bárki figyelmét képes vagy elterelni! - válaszolom neki. Gyakorló hívőként Sybil jöhetne szóba - de attól tartok, hogy egymásra erősítő hatással lennének az atyával - és már így is van épp elég bajom...

Hogy Amynta a munkájáról hogy dönt - az csak rajta múlik. De feltehetőleg könnyebb lesz neki, ha nem muszájból, hanem azért csinálja, mert szereti. A hangulat-változása feltűnik, ám most még nem igazán tudok vele mit kezdeni. Talán szégyen, de egy kis ideig nem is akarok - mert ehhez a gondolathoz idő kell. Ha nem is megbarátkozzon vele, de hogy el tudja fogadni. Remélhetőleg este azért sikerül kissé  elcsendesítenem a benne szunnyadó kétségeket...
Iason lelkesedése kissé meglep - nem hittem volna, hogy ennyire fog neki örülni!

Amynta válaszára hálás mosolyt eresztek meg felé, s a kérdésére megrázom a fejem
/Görög/ Olyan nincs, akire annyira felnéznék! - vigyorodom el - de félre téve az egoizmusomat, ketten biztosan vannak. Az egyikükkel már találkoztál -  ő hozott el téged nekem! - utalok Leóra - a másikuk jóval emberkerülőbb - de idővel szerintem vele is fogtok találkozni.

Indira magyarázatát hallva igazából két jelenetet tudok elképzelni. Az egyiknél Cesariel ráérősen előveszi a mobilt, és kimérten  odaadja Indirának, hogy fogadja a hívást. A másiknál pedig Indira felkapja a mobilt, és azért csengett ki többször, mert közben Cesarielre pillantva engedélyt kért arra, hogy felvehesse. Hogy melyik lehet a helyes, azt még nem tudom - nem ismerem annyira őket - de majd az idő megválaszolja.

A hajómúzeumban szerencsére pont úgy telik az idő, ahogy reméltem. S mikor megdicsérnek minket, nem kis büszkeséggel nézek Iasonra és Amyntára.

A strandolás ugyan miden téren csábít, hogy minden lehetőségét kiélvezzem - de mivel ezt a napot Iasonéknak akarom kellemes emléké varázsolni - ezért összekaparva önuralmam maradékát próbálok meg csak rájuk figyelni. Ami azért nem megy könnyen - hiszen annyi minden(kit) lehetne megcsodálni vagy megismerni! Ezért a parton inkább a távolabb vízben úszókat figyelem - mivel belőlük alig látszik ki valami a vízből.
Az ikreket megpillantva erős késztetést érzek, hogy szóba elegyedve megismerjem őket, és flörtölni kezdjek velük. Bár jól megnézem őket magamnak, de végül most sóhajtva lemondok minden további interakcióról velük. Főleg, hogy ők is olyannak tűnnek, mint akik egy kevésbé forgalmas strandnak jobban örültek volna. Ám a látványuk bőven  elegendő volt arra, hogy ismét eszembe jusson a korábbi ígéret, amit magamnak tettem. Mégpedig, hogy ha törik - ha szakad, de szert teszek majd két távol-keleti követőre! Valójában Indira lehetne az egyik - feltéve, hogy nem Cesariellel kötött paktumot - és rajta kívül még egy metszett szemű -talán kínai vagy Fülöp-szigeteki "rosszaságot" kell még találnom. Így, hogy eltereljem a figyelmemet, a pokrócon heverve, fejemet Amynta combján pihentetve pillantok végig rajta. Ez csak akkor változik, amikor Amyntát elcsábítják  játszani - így Iason mellet heverészve a röplabdás lányok helyett inkább továbbra is Amyntán legeltetem a szemem.

Napozás közben óhatatlanul eszembe jut Zaira - és remélem, hogy az arborétum legszebb virágszála szintén jól van. Megnyugtató, hogy Cesariel nem ellenzi a további találkozókat vele - és hogy zavartalanul folytathatom a nyelvleckéket. Cserébe talán neki sem ártana hasonló... Én pedig inkább hasra fordulva figyelem tovább Amyntát.

Bár a víz nem pont a kedvenc közegem, de ez nem véletlen. Elvégre nekem bagoly és  nem hattyúszárnyaim vannak - így a levegő és a szárazföld áll közelebb hozzám. De szerencsére Amynta esetében legalább nem kell aggódnom, hogy ha  nem figyelek oda máris belefullad. Ám ez nem akadályoz meg abban, hogy néha már túlságosan is soknak tartsam a víz alatt eltöltött idejét.
Amikor Amynta felmutatja a hűtlen darabot, kissé közelebb evickélek, és megkérdezem tőle
/Görög/ Iason elvan addig?- érdeklődők, majd engedve a csábításnak megindulok utána, hogy a szigetecske partjánál beérjem - és megtudjam, hogy egy ilyen szirén mit is tervez egy ártatlan bukottal...

Haza érve amíg Amynta Iasont ágyba dugja, addig én kihasználom az időt, és két pokróccal, és egy formás pohárba töltött ásványvízzel, felmegyek a tetőre. A pokrócokat felpakolom a ruhaszárító kötélre, vagy más olyan helyre, amely megtartja őket, és elszeparálja a tető egy részét a szomszédos épületeken esetleg felbukkanó kíváncsi tekintetek elől. Az ásványvizes poharat gondosan elhelyezem, hogy majd megtaláljam. Ezek után visszasietek, és mivel tudom, hogy Iasnon szereti megbeszélni Amyntával a nap eseményeit, addig gyorsan lezuhanyzom, majd fürdőköpenybe öltözve - aminek a zsebébe becsúsztatok egy kis védelmet -  a konyhában várom Amyntát.
Miután Iasontól visszatér hozzám, kézen fogva bevezetem a fürdőszobába, és miután ismét megtiltom neki, hogy aktívan kivegye belőle a részét - felöltve szárnyak nélküli Igaz alakomat, gyámkodó természetemet maximálisan kiélve tisztára és illatosra varázsolom a zuhany alatt. Kivételesen arra kérem, hogy közben hozzám fohászkodjon, míg én a Megtisztítás képességemet vetem be rajta.
/Görög/ Ezennel végleg elmossuk minden korábbi vélt vagy valós bűnödet! Nézd, ahogy minden rossz távozik belőled - elérve így a tisztaság olyan fokát, mely keveseknek adatik meg! - irányítom a figyelmét a lefolyóban eltűnő miazmára a fülébe suttogva. A fürdetés végeztével szárazra törölgetem, és őt is egy puha fürdőköpenybe burkolom, majd újra elrejtem az Igaz alakomat. Közben sok szó nem esik, de aztán puha papucsot húzva, kézen fogva felvezetem a holdfényben fürdő tetőre. A lépcsőház ajtaját becsukom, majd a téglával pluszban kitámasztom, és utána Amnytát odavezetem a korábban kinézett helyre. Szembefordulok vele, és szárnyaimmal együtt felöltöm az Igaz alakomat.
/Görög/ A mai nehéz döntéseddel együtt, a teljes és feltétel nélküli testi és lelki odaadásoddal bebizonyítottad, hogy te vagy számomra eonok óta az a Hívő, akire vártam! Vesd le a maradék zavarodat, szégyenérzetedet és bűntudatodat - ezzel a köpennyel együtt - csúsztatom le róla a nevezett ruhadarabot - melyek gúzsba kötnek! Helyette töltsön el örömmel és némi büszkeséggel a tudat, hogy mennyire különleges vagy - és a vágy, hogy minél inkább megfelelj nemes szerepednek! Hiszen öntudatlanul is ráérzel arra, mit várok el a főpapnőmtől, valóra váltva a vágyaimat! Mostantól csak az számít, hogy megfelelj magad, Iason, és az én elvárásaimnak! Mondd csak, Éva lánya, Amynta! Készen állsz arra, hogy beteljesítve a sorsodat, az Első Hívőmmé válj? - teszem fel a kérdést.
Bólintására vagy helyeslésére a szárnyamból egy kisebb pihetollat kitépek, és Amynta kebleit "leporolom" vele.
/Görög/ Ezennel lesöpröm a szívedről a maradék kételyt és bizonytalanságot! - mondom közben ünnepélyesen. Aztán az előkészített kristályvízbe mártva a hegyét átadom Amyntának, s nyújtom a tenyerem.
/Görög/ Írd a neved a tenyerembe! - kérem tőle halkan, aztán ha megtette, én is beleírom a tenyerébe: Enethiel.
/Görög/Feltétlen odaadásod, igyekezeted, szerelmed és hited jutalmául ezennel kiemellek az átlagos emberek, és leendő híveim közül - és visszavonhatatlanul Első Hívemmé teszlek! Ezt a címet senki nem veheti el tőled! Ez a cím négy feladattal jár - hinni bennem, örömet okozni nekem, és mint tökéletes hívő - élő például szolgálni a többi hívőnek, mint elérendő etalon - valamint esetenként tanítani a többi hívőt! Ez alapján bármely olyan tetted, ami örömet okoz nekem, vagy növeli a belém vetett hit mértékét - amíg az nem megy szembe mások jólétével - helyes, és joggal lehetsz rá büszke! Vagyis mint odaadó hívem, tetteid előttem ezentúl nem a többségre vonatkozó szabályok alapján ítéltetik meg - hanem anyai és főpapnői feladataid tükrében  - fűzöm az ujjaimat az ujjai közé, és összesimítom a tenyerünket, majd a tollacskát másik kezem tenyerébe rejtem, és a bal keblére tapasztva körkörös mozdulatokkal mintegy belemasszírozom. Közben az éltető aurámat megidézve növelem a komfortérzetét, és az Igaz alakomat levetve eltüntetem a tollpihét is.
/Görög/ S joggal lehetsz büszke magadra - évszázadok óta senki nem érdemelte ki nálam ezt a címet! - suttogom neki a hatás kedvéért.
/Görög/ S most már nem maradt más hátra, mint hogy emlékezetes módon megünnepeljük ezt a kivételes napot! - húzom magamhoz még közelebb... Ez alkalommal nem irányítom, vagy korlátozom Amyntát - hagyom, hogy teljesen az ő elképzelései szerint alakuljanak a dolgok.

A mámorító együttlét, és azután hogy Amynta lepihent - el kell kezdenem felkészülni a holnapi napra! Mert ha ígéretemhez híven holnapra akarok prezentálni valamit a doktornőnek, akkor most már el kell kezdenem! Így míg Amynta alszik, én elkezdem megírni a naplót, amit kért. Rövid töprengés után a negyedik nap eseményeivel kezdek, mert attól a naptól kezdve kezdett minden a feje tetejére állni. Egyedül Thanát hagyom ki a történetből - és Zaira esetében is csak a "hétköznapi" Dr. Seed-ről teszek említést. Eleinte nehézkesen indult - rengeteg áthúzással, gondolkozva a szavakon és azon, hogy mit és hogyan írjak le - de hamar letettem arról, hogy megpróbáljak bármin is szépíteni - és így sokkal könnyebbé vált a dolgom, mert szinte jött magától. Az események pont úgy követik egymást, ahogy az oldalak - és végül  átolvasva ismét eltűnődök azon, hogy ezt biztos, hogy így akarom-e átadni a doktornőnek? Az egyértelműen kiderül belőle, hogy a doktornőt már az első találkozás óta igen sokra tartom, és igencsak kívánom. Meglátni és megszeretni - nem kizárt, hogy belehabarodni. S leginkább azt a frusztrációt volt nehéz feldolgoznom, hogy egy bukott "beelőzött", majd pedig azt, hogy egyik napról a másikra mintha ismét "startvonalra" tett volna számomra érhető magyarázat nélkül. Ráadásul a szövegből erősen süt a vágy. Ráfogok az áruló oldalakra,  hogy kitépjem, de végül inkább visszasimogatom a gyűrődéseket. Maradnak, mert ezt kérték. Nem volt egyszerű megírni, és meghozni a döntést, hogy át is adom. Hogy mit kezd vele, az már legyen a doktornő gondja...

Reggel valamivel korábban keltem Amyntát - pont úgy, mint tegnap - de most bizony viszonzásra is vágyom! A fürdőben pedig Amynta mellé társulok, amíg sminkel - érdeklődve figyelem a műveletet. Ha rákérdez - el is árulom neki, hogy el kívánom tanulni tőle a szépészeti fogásokat, hogy majd idővel ezeket is alkalmazzam rajta.

Spoiler: megjelenítés

lexikon nyomában:
Észlelés+éberség, célszám: 8

Dobás 5d10: ( 7+6+3+2+10 ): Össz = 28

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – délelőttől-estéig


Indira zavartan néz rád, míg Cesariel ajkainak szegletében most először ténylegesen valami mosolyfélét láttál volna felvillanni, de esküdni rá… nem mernél.

Cesariel /Görög/ Szigorúan nézve ő jobban családtagod, mint a fiatal hölgy, aki a nevelt fiával kísér téged. – jegyzi meg szelíden de tényszerűen, miközben Indira szomorkás-csalódott tekintetével találkozhatsz a szavaidat követően amin a bókod sem tud enyhíteni. Legalábbis teljesen (biztos, hogy) nem.

A parton megannyi örömteli pillanat között még felmerül benne Amynta munkahelyével kapcsolatos döntése, illetve az, hogy érezhetően nem a poligámia az, amivel jellemezné az irányultságát. Miközben teljesen önfeledten játszik egy olyan sportot amihez nem elég magas ugyanakkor elég atlétikus, rá kell döbbenj, hogy igazából milyen szerencsés is vagy.  Még akkor is ha Iason – aki izgatottan rajzolgat – helyenként kissé megköti a lehetőségeket.

Iason /Görög/ Várom már! – hogy lássa Zairát

Szóval volt egy kellemes múzeumi látogatás, mely minden zavaró esemény nélküli volt és a tengerpart is inkább végre egy nyugodt hely az elmúlt napok kaotikus eseményeit tekintve. Igazi felüdülés, igaz ez most másképp, mint a szigetre menekülésed volt pár nappal ezelőtt. Akkor szabadabb voltál, de másképp volt teljes, még így is, hogy megannyi bikinis példa van arra, hogy mégis vannak láncok. A sajátjaid. Akaratból fonva.

Segít a fókusz, egészen a hármas ikrekig. Valahogy… vonzzák a tekintetet. Olyanok, mint akik egyként téblábolnak és mind egymásra néznek, hogy „Értem, oké… de most mi legyen?”. Sok tekintet időzik rajtuk – főleg férfiaké, de nem csak – ők pedig láthatóan egyre frusztráltabbak. Végül belegázolnak a vízbe és menekülni látszik a trió az emberek elől… el is veszíted őket idővel és nem is látod őket újra… ki tudja merre lehetnek. Elég kíváncsi rájuk? Annyira, hogy…? Csak, hogy tudd merre… nem azért mert akarnál is valamit.

A közös napozás neked legalább annyira kellemes, mint a többieknek, főleg, hogy napolajjal való hadakozásod valósíznűleg segít kényelmetlen helyzetbe hozni magad, főleg amikor Amynta kioldja a melltartóját, hogy alaposan be tudd kenni a hátát. Szerencsére Iason nagyon elmélyült, igazi művész, aki alkotás közben semmi mással nem foglalkozik, elveszik egy olyan világban és-vagy elmeállapotban amikor a külvilág nem létezik. Már amennyiben igazak az ezzel kapcsolatos beszélgetései Jayrnak. Így belegondolva nem igazán ismersz művészeket, pedig úgy véled, hogy egykor ez nem teljesen volt így…

Szóval nézegetés… az marad, mert ha most felkelsz akkor mindenki tudja mire gondolsz. Idővel múlik, de mivel kitartó vagy ez nem kevés idő. Előnye is akad, máskor meg… ezen nem segít sem Dalia/Zaira vagy éppen Cesariel alakja – még ha az utóbbi természete egészen más. Amynta csapata végül győzedelmeskedik, amit bizony részben neki is köszönhetnek! Van ott ölelés és puszik és… fantázia a részedről. A tengerpart pokoli egy hely…

A vízben… sem jobb. Mert ugye:
/Görög/ Attól félek egyszer nem talál vissza akárhol is jár ilyenkor! – mondja vágytól fátyolos hangon, amiben azért te érzékelsz némi anyai aggodalmat

Egy szigettel később.
Visszaúton láttad, hogy az ikrek ott lebegtek nem messze tőletek egy igazi fekete nő társaságában, aki bizonyosan afrikai származású, de már oly sötét bőrrel rendelkezik, mint az olaj ami mostanában az óceánokat szennyezi a hírek szerint. De hamar hátra maradnak, hiszen téged vár a part és Iason! No meg olyan elégedett vagy, mintha a bagolyszárnyaidon a fellegek közt lettél volna…
Hazaérve az esti rituálé tökéletesen halad a maga útján, így mindenre is van időd amit csak szeretnél-terveztél. Igazából legalább egy óra vagy több amit együtt töltenek és neked így nem csak készülődni, de gondolkodni is van időd…

A sors kegyes hozzád. A Neberu-k áldása rajtad, hiszen nincs fent senki és az egész tető csak a tied-tietek. Így teremtesz tökéletes hangulatot, ami már előre várja az érkezéseteket. Hamarost teljesen tisztán-illatosan a konyhában várod kedvesedet-hívedet, aki érkezik is picit fáradtan-elégedetten!

Amynta /Görög/ Elnyomta az álom! – susogja, majd odabújik a mellkasodhoz és szuszog picit, erőt gyűjt.

Mivel felismerted így csak ezután tereled a fürdőbe – igaz, kezét-kezeit már foghattad akár már a kezdetektől is. Meglepetten pislog amikor nem hagyod szeretgessen, de aztán a második próbálkozás után már érző-értő tekintete lassan lezárul és hagyja, hogy kényeztesd. Minden apró sóhaj és rezdülés arról kiált, hogy sosem kapott még ilyet… bármit megenged, teljes a bizalma és mint ilyen a teljes tisztogatás végén pici nyoma marad annak mit okoztál neki… holdsarlók formájában.

Az éltető aurád felfrissíti és tettre készen fordul feléd amikor erre kéred, de ajkába harap amikor látja most nincs itt ennek az ideje. Csodálattal néz rád, Isteneként pillog szemérmesen de leplezetlenül és mikor kéred úgy mantrázza a neved, hogy annak hangjai még sokáig visszhangoznak a fejedben (ez okozhat némi fejfájást ha túl sokáig hagyod).

Aztán megszólítod és látod, hogy issza minden szavaidat, hogy az alázatosságot a büszkeség színezi – kihúzza magát – miközben a „bűnei” távoznak a testéből és távozik a lefolyóban. Itt ugyan egy pillanatra elbizonytalanodhatsz, hiszen sok mérget és ki tudja még mit küldtél most a csatornába, de a szertartás tovább gördül! A megtisztítás tökéletesen sikerül és az immáron puhába csomagolt izgatott és áhítattal teli híved lassan a főpapnőség felé lépdel! A tetőre.

Igaz alakod ezúttal nem vonz semmilyen tekintetet, semmit amit fel tudnál fedezni és a bizsergés a tarkódban is már  megszokott módon van jelen – a város éjjel lüktet a természetfelettitől. Nincs még egy ilyen tekintet mint Amyntáé ami így függ rajtad mikor megszólalsz. Ajkait nedvesíti és látod, hogy párásodik a tekintete, könnyeit nyeldesi vissza. A ruhája észrevétlen kerül a földre, de nem takarja el a testét, meg sem mozdul, csak keblei hullámoznak ahogy a levegőért kapkod. Ahogy peregnek a szavak a szádról úgy hullanak a könnyei, szinte zokog a végén, de ilyen tiszta tekintete senkinek sincs akit ismernél. Szinte aranyló tűz izzik benne, mintha maga is démon lenne és átsejlene az igazság a lélek tükrén. De nem… ő egy ember. A híved, a főpapnőd!

Amynta /Görög/ Igen! – motyogja, de te mégis tisztán érzed, hogy ezt válaszolta

A megtisztítás most a lelket éri és biz elönt az érzés, hogy korábban már tettél hasonlót. Adtál valakinek vigaszt, gyógyírt a lelki sebeire. Igaz, akkor volt mögötted egy hattyúszárny, egy éteri szépség, akire odapillantva elégedettséget és büszkeséget láttál: igen, így kell! Látod? Képes vagy rá!

Feloldod tehát Amyntát, aki megtisztulva remeg és zokog némán előtted, alig bír állva maradni, de érted, neked mindent! Reszkető kézzel tesz eleget kérésednek-parancsodnak. Érzed a forróságot amikor megérinted a kezét, reszketést, libabőrt, amikor te írsz az övébe és persze a lüktető eret mely vad szívvágtáról árulkodik!

S végül az eskütétel!

A feladatok amiket kérsz teljesíthetőek, bólintás érkezik mind a négy feladat megnevezésénél. Az ugyan, hogy  milyen felelősség terhét tetted rá… de ő sírva-mosolyogva bólogat, repdesnek a tincsek a szenvedélyességétől, míg a beavatás végül szavak nélkül ujjakkal összefűzve le nem zárul.

Férfi és nő ölelkezik némán a holdfényben a csillagok alatt.
Pontosan úgy, mint egykor.
Illetve… egy másik női alakot öleltél
S a tekintetekben hasonló érzések ragyogtak!

A pillanat tovaillan – bár lehet szerettétek volna ha örökre így marad – és te halkan büszkeségét táplálod, majd ünneplésre csábítod. Miközben a testek simulnak össze és egyesülnek, úgy a lélek és esszencia is összesimul. Ugyan végül minden elválik, mégis azonnal érzed, hogy ezúttal fényesebben, erősebben és forróbban járt át ez az egyesülés minden téren, mint eddig bármikor.

Szinte tökéletesen ragyogó lélek!

12. nap

Az igazság az, hogy a tegnapi szabadkéz olyan ösvényekre is elvezetett, ami ugyan nem tabu, de lehet nem is számítottál rá. Ami azt illeti ilyet még Jayr sem élt át még akkor sem amikor orvosnál volt, de valószínűleg ott amúgy sem. Amynta ugyanis tudta hogyan és mit kell tennie, hogy azonnal újra átélhesse veled a testi örömöket. Erre gondolsz lehet, miközben a naplót írod. Nem könnyű, de végül megteszed egy embernek amit kért, feltárod az Esszenciád és Emlékeid mélységeit. S bár egy pillanat majdnem a sötétségé volt, de végül te győzedelmeskedtél. S bár kaotikus az eredmény, de teljesen őszinte és igaz, mint ilyen igazi kincs!

A doktornő már nem lehet a híved, de szeretőd még talán igen. Az biztos, hogy a tapasztalata izgalmas lehetőséget ígér, de mindezt lehet picit tompítja a lánya, Kirké létezése-befurakodása a gondolataid közé. Ettől még lehet, hogy egy ember, egy másik! ember is megérintette az Elohimot, a Bukott Elohim Esszenciáját?

De miután bezártad a naplót, már tudod, hogy nincs mit szégyellned! Sőt! A leírtak hatására – meg némi fantázia talán – a mélyen alvó főpapnődet a valóságba csábítod az álmok birodalmából. Sikolyát épp csak el tudod nyomni egy forró csókkal… a viszonzás ezúttal ugyanígy érkezik, ami azt illeti akármit is tesz, az biztos, hogy most rövidebb idő amíg viszonoz! Ez lehet meglep téged, de ő büszkén néz rád.

Meglepetésedre Amynta nem sminkel. Egyáltalán nem. Természetes szépség és nem ken magára vegyszereket. Aztán nem kizárt leesik, hogy most tisztítottad meg és mint ilyen oltárrá emelted a testét, melyet nem kíván megszentségteleníteni!

Spoiler: megjelenítés

Amynta hite: +1
Amynta Asharu ajándéka

[Dierol]

Enethiel

Cesariel szavai valahol igazak, de arra is rávilágít, hogy be kell vezetnem a közvetlen család fogalmát is - amibe Indira is beletartozik, ha nem akarom a népesség egy jókora részét már most szintén a védelmembe venni. Indira tekintetére
/Görög/ Látom úgy véled, hogy kissé túlreagálom, és megfelelően tudnád kezelni ezt a kényes szituációt! - vonom le a következtetést, majd apró szünet után - Ám legyen - megbízok a megérzésedben! Ha gondolod, holnap szívesen veszem a segítségedet - és legalább elkezdhetünk jobban egymásra hanglódni... - adom be a derekamat, mert ráébredek, hogy majdnem helyette döntöttem el, hogy mi lenne neki a jó.

A parton továbbra is erős a gyanúm, hogy Amynta számára nem lesz egyszerű megbarátkozni a többi szerető hívő tényével - és még nem tudom, hogy fogom ezt könnyebbé tenni neki.
Talán a doktornő tud majd tanácsot adni arra, hogyan is lehet ezt elfogadhatóbbá tenni...
Ám az tény, hogy szerencsés vagyok, hogy rám lelt! A kisajátításra törekvését leszámítva tökéletesenek mondhatom - és nem tűnik egyszerűenek további ilyen, minden téren odaadó hívőre bukkannom! Iasont pedig nem akadálynak, hanem bónusznak tekintem - aki lehetőséget ad arra, hogy segítségével belekóstolhassak a családi életbe, és más perspektívákból is láthassam a dolgokat a segítségével.

/Görög/ Holnap Kirkéék után egy negyed órára  benézünk az arborétum fogadócsarnokába - hátha nem csak Sophiával találkozunk! - válaszolom még Iasonnak arra, hogy találkozna Daliával.
A parton kifejezetten jól esik  kissé elfelejteni az elmúlt hetek zűrzavarát - bár néhány bikinis szépség láttán az az érzésem, hogy túl nagy kihívás elé állítottam magam. Ez a gyanú  tovább erősödik bennem, ahogy a hármas ikreket is megpillantom. Óhatatlanul is azon tünődöm, hogy melyik verzió csábítóbb számomra - feltételezve, hogy az odaadásuk egyforma - ha három Amyntával tölthetném az időt, vagy Amynta mellett további két egzotikus szépséggel? Talán mert az utóbbi elérhető, ezért választom azt - vagy azért mert tartok tőle, hogy három teljesen egyforma szépségre a kezdeti izgalom után könnyebb ráunni?
Az ikrek láthatóan nem érzik elemükben magukat a strandon. Az biztos, hogy azt már valamennyire megszokhatták, hogy ha együtt vannak, megbámulják őket - de ez mintha most valamiért zavarná őket. A máskor csak kellemetlen most sokkal jobban bántja őket... valalhol távolról ismerős a jelenség - amikor nálam csúszott ki az irányítás a kezeim közül - akkor én is mindenen és azonnal vérig sértődtem - mert úgy éreztem az egész világ ellenem fordult... Felmerül bennem, hogy segítenék akár csak pár kedves szóval - de csak egy lennék a szemükben a kellemetlen és pofátlan pasasok közül. Egy dolgot tudok nekik adni - teret, és figyelni, nehogy valami figyelmetlenebb pasas tovább rontsa a közérzetüket.
Bár felmerül bennem, hogy esetleg biztos ami biztos a hatalmamat használva felügyelem őket, nehogy bajuk essék - ezt a zsúfolt partra és Iasonra tekintettel elvetem. No meg ha megint elrontom, ismét valami borzadályra akadhatok - jut eszembe az első alkalom, amikor a kölyköt akartam megkeresni... Szegényt azóta sem találtam meg - mondjuk egy ideje nem is kerestem tovább - hogy megnyugtassam - jól vagyok...

A napozás ugyan nem várt kihívást és örömet okoz. Ami kissé elhúdódik, amikor Amynta elvonul játszani - A napon olvadva, kissé hűtendő a kedélyeket jégkockákra gondolok inkább, de ettől nem lett jobb. Talán azért mert hamarosan már azon tünődöm, hogy egy jégkockával is hogy tűzbe lehetne hozni a doktornőt ha volna rá alkalom. Igaz, az alkalomban erősen kételkedek - főleg ami a közeljövőt illeti. Ám a foglalkozásokat akkor sem hagyhatom félbe ha végül valóban otthagyom a rendőrséget - mert igencsak messzinek érzem még az állapotom javulását... pláne hogy Amyntáék  győzelmi öröme igencsak megmozgatja a fantáziámat is. Amivel önmagában nincs is baj - de vágy kordában tartása nem egyszerű feladat. Indira mellett sem igérkezik ilyen téren  könnyűnek a helyzet - főleg ha nem támogatja a munkahelyi szex lehetőségét...

Szerencsére a sziget Amyntának hála átmenetileg segít visszaszerezni az akaraterőm feletti kontrollt - így a part felé úszva valamennyire megkönnyebbülve megállapítom, hogy az ikrek nem csak hogy látszólag kissé kisimultabbak, hanem úgy tűnik hogy van ismerősük is - aki remélhetőleg jó hatással van a közérzetükre.
Hazaérve amíg várok Amyntára, van időm picit átgondolni, hogy Indirával kapcsolatban mit akarok. Igazából nincsenek kétségeim - úgy érzem, hogy amennyiben Cesariellel valami csoda folytán nem kötött paktumot - akkor bizony a hívemmé teszem Indirát is! Elvégre senki nem tiltotta meg... De csak óvatosan - érhetnek olyan meglepetések, mint a doktornő esetén - hűtöm azért a reményeimet kissé. Ám attól függetlenül, hogy végül  három nap múlva Amyntáék hogy döntenek a munkával kapcsolatban, vagy hogy kötött-e paktumot Cesariellel - szándékomban áll Indira szívét és testét is meghódítani - és mindenképp ebben a sorrendben! Viszont türelmesnek kell lennem, mert mint tapasztaltam - a kapkodással mindent el lehet rontani!

Ezért aztán Amyntával sem kapkodok - és pontosan úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem korábban. Egyedül a futó fejfájás az, amivel nem számoltam - de jelen esetben ennyi áldozatot nekem is kell hoznom, ha azt akarom, hogy a szertartás minél fennköltebbnek tűnjön. A lefolyóba szaladó miazmára érkező futó elbizonytalanodásomra lélekben megvonom a vállam. Elvégre ezért vágtam zsebre a védelmet is, mert számoltam hasonlóval. Annak ellenére, hogy minden a terveim szerint halad - nem tudok nem elégedett büszkeséggel tekinteni Amyntára. Hiszen pont úgy viselkedik, amiben reménykedtem.

A tetőn a felszentelése érzhetően és láthatóan olyan katarzist okozott számára, amiben nem reménykedtem - de megerősített abban, hogy valóban jól döntöttem! A Hite pont úgy ragyog és izzik, ahogy egy főpapnőhöz méltó - és ami még fontosabb - értem! Maga a szertartás lehetett volna fényűzőbb  helyen is - de ezt bensőssége úgy érzem eléggé ellensúlyozta. A szertartás ajándék számomra a főpapnőm, és a felsejlő emlék volt - ez utóbbi később még számos merengésre adhat majd okot. Hogy kivel is voltam hasonló helyzetben, és hogy ki  volt akkor a mentorom?
De nem ezeknek, hanem Amyntának van most itt az ideje! Akiben szemernyi kétség sincs, és tudom, hogy nem is lesz! Ugyan felmerült bennem, hogy mennyire volt jó ötlet ilyen erős hittel ennyire a belátására bíznom a cselekedeteit - de tudom, hogy a főpapnőmnek csak felém kell tudnia elszámolni velük. S úgy vélem, elegendő iránymutatást kapott, hogy hol vannak a határok.
Már a tetőn a védelem felhasználása után kiderül számomra, hogy Amynta hitét sikerült megerősítenem, ami határozott büszkeséggel és örömmel tölt el. Hiszen így már kétségtelen, hogy Indira vagy más mellett nem érezheti magát kevesebbnek!

12. nap

A napló írása közben van lehetőségem újra felidézni Amyntával eltöltött időt. Szó se róla, hogy meglepett - de egyáltalán nem bántam. Főleg mert önállóan kezdeményezett, és mert pontosan azt tette amire kértem - örömet okozott nekem. A naplóírás viszont másképp okoz örömet - egyrészt amikor végre befejezem - másrészt pedig a felismerés, hogy ez egy újabb lépés saját magam megértése felé. Azzal a gondolattal már megbarátkoztam, hogy a doktornő nem lehet a hívem - de továbbra sem tettem le végleg Psykhe jelentette csábításról - egy bukott ne adja fel az álmait, igaz? Talán Iason sem ellenezné a további rendszeres találkozást - elvégre úgy tűnik, hogy Kirkével jól  megérik egymást. Kétségtelen, hogy volna mit tanulni a doktornőtől, és minden adottsága meg is van hozzá! De addig is sokat kell gyakorolnom, ha azt akarom, hogy igazán emlékezetes élményekkel gazdagodjon! Fordulok a főpapnőm felé...
Aki a jelek szerint kezdi kiismerni, hogy mi az, ami igazán beindít - és ennek megfelelően gondoskodik. A jutalma nem is marad el - ráadásul méltatom is az erőfeszítéseit a végén.

Reggel kissé meglep, hogy Amynta nem sminkel. Aztán csak végiggondolom a lehetséges okokat. Bár jelképesen a bűneit mostuk el - de gyakorlatilag igaz, hogy a testét megtisztítottam. Igaz, nekem az oltár díszítésével nincs gondom - de ha így gondolja, nincs kifogásom ellene!
Reggeli előtt körülnézek Amyntáéknál, hátha találok olyan könyvet, amiből India szokásairól megtudhatok valamit. Úgy néz ki, hogy szerencsém van, így az utikönyvet a reggeliző asztal mellé viszem.
A reggeli készülődés után a világért sem hagynám ki a közös reggelit -  még ha csak sebtében is ejtjük meg. Ugye Amyntát várja a munka, nekem pedig a doktornőt kell meglátogatnom délelőtt. Így aztán meg is kérdezem Iasontól
/Görög/ Ma is velem tartasz Kirkéékhez, vagy inkább maradsz itthon? - ajánlom fel neki a választás lehetőségét, és közben azon töprengek, hogy Gabriel atyához vigyem-e magammal? Ebben a kérdésben úgy döntök, hogy Amynta megérzésére bízom magamat - mert az enyémet elhomályosítja a félsz, hogy mi minden történhet.
/Görög/ Níta, megígértem Gabriel atyának, hogy ma dél környékén meglátogatom a templomnál egy beszélgetés erejéig - de nem vagyok biztos benne, hogy Iasonnak való hely, mert még soha nem jártam ott - vetem fel a kérdést, hiszen sejtheti, hogy akadhatnak előre nem ismert nehézségeim egy szent hely meglátogatása során. Aztán ha Indira úgy döntött, hogy részt vesz ebben a látogatásban, még hozzá teszem
/Görög/ Indira felajánlotta, hogy ő is jön - hogy ne kelljen hosszú ideig kellemetlen kérdésekre válaszolgatom az atyának.
Aztán Amynta  válasza után
/Görög/  S ha már témánál vagyunk! Találtam ezt a könyvet - mutatok a könyvre - Olvastad? Emlékszel belőle valami érdekesre? - tudakolom tőle.

A reggeli után magamhoz veszem a könyvet, és együtt sétálunk ki a házból, hogy aztán mindenki elinduljon a dolga után. Amynta egy puha csókkal indulhat dolgozni, mi pedig Iasonnal elindulhatunk ismét a doktornőhöz. Út közben legalább van lehetőségem megvitatni vele, hogy is áll a névadással, vagy hogy van-e valami ötlete, hogy ha majd megint lesz lehetőségünk, hova is menjünk el együtt? Illetve a buszon megpróbálok belelapozni a könyvbe, és legalább a különösebb szokásokra vagy a kasztrendszerre vonatkozó részekbe beleolvasni.

A doktornőnél köszöntöm Kirkét - hiszen egyértelmű, hogy ő is itt tölti az idejét, aztán köszönés után Psykhének átadom a kissé viseltes füzetet.
/Görög/ A házi feladat! - egyértelműsítem a dolgot. Úgy tervezem, hogy amennyiben kettesben maradunk, abban az esetben ahhoz a módszerhez folyamodok, mint Zaira esetében. Azaz felöltöm az Igaz alakomat szárnyak nélkül, de az éltető aurámmal, és úgy ülök le tisztes távolságra doktornőtől. A szememet a kinti panorámára szegezve próbálom meg kizárni a látványát, és csökkenteni a rám gyakorolt hatását. Amennyiben más is jelen van, akkor maradok Jayr testében, és nem érinek olyan témákat - amelyek bár megvitatást igényelnének - de érintik a természetfelettit. Így azt a kérdést sem, amely tegnap óta kezdett el belülről rágni - még ha meg is próbálok nem tudomást venni róla.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap
Péntek – reggel


Idővel, de tanultál a hibáidból. Két nő után legalábbis azt, hogy a (n)ők nagyon kaotikusak és mérhetetlenül határozottak tudnak lenni, ha valamiről úgy vélik, hogy az ő kölykük és így anyatigrisként kell reagálniuk akkor is, ha valójában nincs is igazi veszély. Most azonban felülbíráltad korábbi döntésedet és mint ilyen egy szupernovát láttál Indira tekintetében, de mozdulni nem mert – pedig fogadni mernél, hogy a nyakadba akart ugrani – hiszen itt van Cesariel is…

Ennek az emléknek a felbukkanása a parton előzte meg Amnyta iránt érzett aggodalmad, mely abból fakad, hogy a nő aki teljes mértékben neked adta magát – testben és lélekben – nem szívesen osztozik. Ugyan tudja, hogy szükséged van több papnőre és papra, de azt már nem igazán tudja elfogadni, hogy miért kell velük intim kapcsolatba lépned…

A doktornő…

Visszatérve az álmodozásból nem tudsz másképp gondolni a leendő főpapnődre, mint a legjobb dologra ami veled történt a szabadulás óta és mint ilyen reméled, hogy több hasonlót találsz és…? Kérdés az lehet, hogy mit teszel ha ott is vannak gyerekek és a testőri munka mellett mondjuk szükségük lenne rád vagy ne adj isten neked rájuk!? Az biztos, hogy már most sokkal többet éltél és éreztél mint éteri létezésed alatt összesen! Még akkor is így látod, ha tudod, hogy a nagyobb részére egyáltalán nem emlékszel.

Iason & Amynta /Görög/ Az jó lenne! – mondják egyszerre, majd együtt is nevetnek (lehet veled is)

Peregnek a percek és a gondolatok, melyek közül sok igen érdekes de legalábbis izgalmas irányba terel, de végül maradsz a járt úton még akkor is, ha akadt nem egy vagy kettő olyan ösvény ami kalandos útra csábítana. Főleg az, ahol az ösvények száma több, de mintha mégis teljesen egy irányba vezetnének… aztán úgy döntesz, hogy tekintettel óvsz, hogy olykor nem a szavak vagy jelenlét, hanem a láthatatlan védelmezés a célra vezetés, így ezt teszed most is. Nem mintha szükség lenne rá, mert bárki próbál közelíteni hozzájuk, az olyan jeges arcokat és tekinteteket kap, hogy mind fázósan dörgölve magát hátrál meg.

A kölyök…

Ez is megérne némi időt, amit nem szántál mostanában rá, de most sem fogsz. Helyette akad napvédő krém és egy barnuló szépen ívelt hát és persze megannyi látni és csodálnivaló. Nem is találsz nagyon ellenszert a helyzetre, de talán valamennyire vigasztal a tudat, hogy valószínűleg nem te vagy az egyetlen aki azért tart az ölében törülközőt mert… semmi sem segít. Talán a tenger képes lehűteni vagy… és érkezik a leendő főpapnőd, aki csábító szirénként csalja magával a mit sem sejtő matrózt annak vesztébe… de ilyen veszély és ez a fajta végzet nem is annyira kedved ellen való.

Egy szigettel később.

A több mint testőr teória nagyon vonzó de azért rejthet buktatókat és nem feltétlenül annyit, hogy kinek a híve is a leendő védendő, hanem maga a tény hogy milyen írott és íratlan etikai szabályokat rúgnál fel – érdekel e egyáltalán az ilyesmi vagy amúgy is ketten kellenek az ilyesmihez. 

Pontosan annyian, mint a tetőre tervezett rituáléhoz, mely oly mértékben követi a terveidet, hogy talán magad is meglepődsz mennyire pontos és precíz minden előre irányított pillanat: Neberu is megirigyelhetné! Az biztos, hogy végezetül egy csodálatosan ragyogó szempárba merülsz el, ahol szinte látod a hitet mint kavargó viharfelhőt és éltető mély lélegzetet egyaránt egyetlen hiányossággal amit nem tudnál megnevezni, de tudod, hogy az az utolsó darab a tökéletességhez.

S az toll amivel megérintetted oly lágy volt, annyira könnyedén érintette a mellkasát szinte nem is volt igazi súllya, hogy amikor eltűnik (utolsóként), akkor mintha egy csalódott de mégis örömteli sóhajt csalt volna ki immáron ténylegesen is főpapnődből! A bizalom pedig kétirányú, kölcsönösen erősítik és nem kioltják egymást így nincs mitől tartani – úgy tűnik egyikőtök sem fél az esetleges kudarctól – és ez így van jól.

12. nap

A napló írás végén megértés vár. Azé is, mely szerint a doktornő talán nem is azt akarta igazán, hogy neki, hanem hogy magadból ki add azokat az esetlegesen elfojtott vagy meg nem értett pillanatokat amik akadályokat képez(het)nek vagy problémákhoz vezet(het)nek. Sok emlék előkerül, megfontolandó, hogy esetleg visszamenj a kezdetekre, a legelejére, de már ez is szép munka amit eddig tettél! No meg mit tehetnél, amihez nem átalkodsz bevetni azt, hogy tényleg megmutatod magad a doktornőnek és odaadod neki a naplót! Elvégre szerelemben és háborúban… vajon képes egy ember… egy elohim szeretni? Többeket is egyszerre?

Kirké… egy különc kis boszorka.

De valahol Iasonra emlékeztet és a párosuk úgy tűnik azon kevés tapasztalat alapján amit láttál, hogy a kettejük kapcsolata valóban működik. Igaz, hogy a lány idősebb és állítólag előbb is érnek, de azért Iason sem a tipikus korabeli fiú s talán pont ez kellett ahhoz, hogy képesek legyenek produktív kapcsolatteremtésre. De ezen gondolatok elvesznek már Amynta közeledésében és egészen reggelig nem is gondolsz másra csak a Rabisuk alkotta hormonokra és ferromonokra valamint az érzésre amit ezek vihara okozott…

Amnyta /Görög/ Ez mind vegyszer… mindegy hova kenem vagy fújom – mutatja a rúzst és pici parfümöt – amit kaptam nem mocskolom be! – mondja szelíd határozottsággal, de őszintén és hálával telve, majd emiatt gyorsan végezvén segítene a reggeli készítésben

Ezt kihasználva sietve kutatsz, hogy találsz e bármit Indiáról és meglepetésre van egy teljes utazási könyvsorozat gyűjtemény, melyben megtalálod Indiát is. Kiemelve és belelapozva már látod, hogy pontosan ilyesmire van szükséged. Ugyan csak felszínesen, de kitér mindenre amit csak tudni szeretnél kezdve a földrajztól egészen a gazdaságig minden. De ezek közül is talán a vallások és a kultúra érdekel a leginkább ami bevezet egy olyan színes Pantheon és utóbbi esetén kasztrendszer világba, ami méltán társa a hellének vallási és kulturális büszkeségének.

Kicsit megkésve eszmélsz a segítséghez, de még időben a reggelizéshez úgy beszippantott a könyv. Előre fel akarsz készülni a lehetőségekre még akkor is, ha esetleg felesleges is lenne Indira esetében. Most a csendes reggelizés a család része és ez nem is zavar senkit, ahogy Iason éppen a szobájába megy amikor már nem ő, de te búcsúznál főpapnődtől ami tele van fűszerrel, mint ígéret, vágyakozás és szeretet vagy épp hála, odaadás és a legfontosabb: Hit.

Iason /Görög/ Nem zavarok? – kérdezi kissé bizonytalanul, mert nem akar útban lenni (mintha érezne valamit) – Itthon is van tennivaló! – ajánl kiutat, de látod, hogy ő is kissé bizonytalan mit is szeretne, mert mindkettőben látja a lehetőséget. Megint te lettél a felnőtt, ahogy annak lennie kell.

Amynta /Görög/ Nem vagyunk ugyan gyakorló hívők, de remélem azért nem Tartarosz… akarom mondani a pokol vár ránk! – kuncog és megrázza a fejét, hogy nem bánja ha elviszed, igaz, ő talán nem tudja azt amit te vagy nem érzi át a súlyát vagy éppen csak végtelen a bizalma/hite. De amikor felveted a kellemetlenségeket – Lehetséges, hogy inkább előtte haza kéne hoznod! – veti fel, de feltétlen bízik benned ebben a kérdésben, míg Indira esetében ajkába harap és villanó tekintete sokat elárul, de bólint – Két felnőtt társaságában nem eshet baja! – jegyzi meg, majd témáváltás után a könyvre – Mire gondolsz? Csak érdekesség van benne! – nem érti mit szeretnél

Útközben.

Iason /Görög/ Még gondolkozom! Neked kell majd elmondani mit láttál, hogy tudjam milyen! – kér segítséget, tulajdonképpen kémkedésre szólít fel! míg a másik téma – Japánba! – vágja rá, de aztán megszeppenten folytatja – Korfura szívesen elmennék! – motyogja

Leszállásnál arra eszmélsz, hogy az ikrek megint Iasonnal beszélgettek, te pedig épp a kasztrendszer mélységeibe merültél, így már csak a mosolygós arcokat látod és persze Iason piruló arcát, aki épp eltesz egy papírlapot a kis mappájába. A következő lépés már a doktornő… előtt Kirké, aki pontosan akkor érkezik a lifttel amikor ti oda, így Iason már le is tud maradni ha szeretnéd, míg te felmész az Irodába, ahol sok emlék tör rád, de mielőtt bárminek engednél átnyújtod a viseltes házi feladatot!

Dr. Vardalos /Görög/ Szép napot Jayr! – köszönt határozottan de szelídséggel hangjában – Köszönöm! – veszi át a füzetet és bár nem szándékos, de látod picit óvatosabb, mint korábban volt amit picit old az Igaz Valód kisugárzása – Köszönöm! – mondja ismételten, de most folytatja – A jövőben célszerű megkérdezni a jelenlévőket, hogy nem bánják e, ha azok mind egyszerű halandók. – ajánlja, majd maga is kérdez – szerinted szükségünk van felügyeletre vagy…?

[Dierol]

Enethiel

Utólag értékelve a helyzetet - az a sejtésem, hogy a kocsiban Indira kifejezetten örült annak, hogy meggondoltam magam - ami kellemes érzésekkel tölt el, no meg reménnyel, hogy ezzel megtettem az első lépést a megismerése felé. Aminek úgy sejtem Amynta azért meghúzná a határait.

Tagadhatatlanul kezd bonyolódni a helyzet, és sok kérdésre nincs konkrét válaszom. Ami így előre vetíti az improvizálás vagy épp az eseményekkel sodródás szükségszerűségét. Ahogy szokták mondani - a hídon akkor kell átkelni, amikor odaértünk - azaz lehet, hogy a kérdések részben maguktól megoldódnak, vagy egyszerűsödnek - de mivel nem vagyok egyedül, ezért még az sem kizárt, hogy nem is én javaslom majd az ideális megoldást...

Eleinte próbáltam tartani magam az elképzeléseimhez - és figyelembe venni hogy mi helyes, vagy hogy kinek mi a hosszú távú érdeke - szerintem. Csakhogy bebizonyosodott, hogy vagy az én belső iránytűm defektes, vagy a világ nem pont az elvárásaimnak megfelelően működik - és hibát hibára halmoztam. Viszont mióta csak arra figyelek, hogy az éppen velem lévők jól érezzék magukat velem - azóta bár egyre több a kedves ismerős - ennek ellenére sokkal kevésbé stresszesebbek a mindennapok, s egyre inkább javul a helyzetem. A felismerés ha nehezen is, de megszületett, miszerint ha mint Bukottként is sikeres akarok lenni - akkor nem minden esetben ragaszkodhatok az emberi szabályokhoz. Viszont ezt azért valahol veszélyesnek is tartom - mert nem odafigyelve igencsak hamar elszaladhat a ló. Indira esetén pedig ha ő (is) szeretné a kapcsolatot intimitással elmélyíteni - akkor vélhetőleg nem az etikával kell foglalkozni. Ahogy szokták mondani szerelemben mindent szabad - és nem én fogok ennek ellentmondani...

Amyntában még mindig van további potenciál, hogy a hite még tisztábban ragyogjon - de sejtem, hogy ezen célom elérése érdekében még sokat kell tennem. De valami azt súgja, hogy az elérése nem lehetetlen - csak az a kérdés, hogy én elég kitartó vagyok-e hozzá?

12. nap

Most sincs kétségem, hogy képes vagyok egyszerre többeket is szeretni - és nem fizikailag értve. Mindenkiben meglátni azt, ami  különlegessé teszi, amitől igazán szerethető, amit csodálni tudok benne - no meg mindazt, ami felehetőleg mindannyijukban ugyanúgy megvan. Inkább az okoz némi bizonytalanságot, hogyan is tudok mindenkivel megfelelő mennyiségű  időt tölteni? Erre a legkézenfekvőbb, és legzűrösebbnek igérkező válasz az, hogy lehetőleg egy helyen...

Amynta válaszára bólintva halkan hümmentek.
/Görög/ Ahogy gondolod - de a közös időtöltésről akkor sem mondok le, és a pirosítást természetes úton csalom elő! - súgom a fülébe hátulról, majd a következő bő tíz percben merész kalandtúrára küldöm az ujjaimat.

Reggeli előtt az Indiáról szóló könyv sok meglepetést tartogat, és hamar rájövök, hogy milyen keveset is tudok erről a kultúráról. Amikor látom, hogy a reggeli nélkülem készült elő, félreteszem a könyvet.
/Görög/ Ilyenkor legközelebb szóljatok rám, hogy segítsek! - csatlakozok be újra a társaságba. Reggelizés közben megosztom velük azt a pár dolgot, amit most olvastam, és amire rácsodálkoztam.

Iason kérdésére megrázom a fejem
/Görög/ Természetesen nem zavarsz - válaszolom neki, aztán elvigyorodom - Tudod, az itthoni teendőknek van egy titka! Mégpedig az, hogy házi-manók vagy bejárónők hiányában bizony mindig megvárnak! Szóval azt javaslom, hogy gyere velem! - oldom meg a kérdést. Amynta azon szavai főpapnőként kissé mulatságosnak tűnnek, hogy nem gyakorló hívő - de tudom, hogy most a "hagyományos" vallásra érti. Ennek ellenére azért halovány mosollyal fogadom szavait. Látszik azért, hogy ő is bizonytalan - de amikor megemlítem Indirát, az eldönti a kérdést. Noha kicsit az a gyanúm, hogy még nem Indirában bízik ennyire, hanem Iasont tette meg felügyelőnek. Ezzel nekem nincs gondom - talán még jól is elsülhet, ha Iason először önállóan alkothat véleményt Indiráról. A könyvre vonatkozó kérdésére bólintok
/Görög/ Mint megtapasztaltam, ez teljességgel igaz. Inkább az érdekelt volna, hogy téged mi lepett meg benne leginkább - válaszolom.

Útközben.

Iason válasza Cesariellel kapcsolatban teljesen helyénvaló.
/Görög/ Semmi akadálya - válaszolom neki - bár az az igazság, hogy még én is csak az első benyomásokon vagyok túl.
Amikor Japánt említi, elgondolkozva hümmentek.
/Görög/ Érdekes és határozott válasz! Japán igencsak egzotikus hely európai szemmel nézve, tele furcsa, érdekes, izgalmas, megismerésre és felfedezésre méltó dolgokkal! Csak azt nem tudom, hogy honnan jött ez az érdeklődés? Talán a japán képregények? - tudakolom, aztán komolyabbra fordítom a szót
/Görög/ Hát, feladtad a leckét! Őszintén szólva nem tudom, hogy mikor és hogy tudnánk eljutni erre a két helyre - válaszolom - az egyetlen halovány remény jelenleg annak tűnik - ha kiderülne, hogy Indira szeret utazni! S amellett, hogy pont ezekre a helyekre megy, még téged is hajlandó elvinni. De ehhez annyi mindennek kellene összejönnie, hogy valóra váljon, hogy csak na! Ezért lemondani az álmodról nem szabad, de beleélni magadat sem! Mert nagy szerencse, türelem és bizakodás kell hozzá, hogy valóra válhasson!

Leszállásnál tudatosul bennem, hogy Iason érdeklődése Japánnal kapcsolatban akár a beszélgetőtársai hatására is fellobbanhatott. Sem a papírlapot, sem a "felismerésemet" nem osztom meg vele, mert akkor még jobban zavarba hoznám. Így csak annyit állapítok meg
/Görög/ Úgy tűnik, hogy ők is rendszeresen utaznak ezen a vonalon - vonom le a következtetést, és ennél jobban nem is erőltetem az ikrek dolgát. Mivel nem egy korosztály, így nem tartom valószínűnek, hogy Iason ledumálta volna őket a lábukról - bár ha tévednék, akkor le a kalappal a fiatalember előtt!

Kirké szokás szerint hozza a - lassan kiszámítható módon - furcsamód pontos formáját. Rövid, tűnődő pillantás a "véletlen" jutalma, de aztán hagyom annyiba a dolgot, és köszönés után Iasont a gondjaira bízom.

Az irodába lépve eszembe jut a múltkori nem túl dicső esemény - így önkéntelenül is kissé bekomorulok egy pillanatra. A füzetet átnyújtva
/Görög/ Neked is! - válaszolom, és valahogy nem tudom zokon venni az óvatosságát. A "korholásra", hogy legközelebb esetleg engedélyt kérhetnék, bólintok.
/Görög/ Jelen esetben az udvariasságot kissé hátrébb soroltam a biztonságod érdekében. Ebben az alakban nem kell a hormonokkal is küzdeni, csak saját magammal - válaszolom, majd a kérdésére megvonom a vállam.
/Görög/ Furcsa kérdés! Ha minden rendben volna velem, és teljes önkontrollt tudnék gyakorolni - ugye nem volna kötelező itt lennem. Ráadásul a minapi példa ékesen bizonyítja, hogy komoly gondok vannak... - hagyok pici szünetet, hogy belássa - eddig igazam van - Így nem ígérhetek olyasmit, hogy minden minden körülmények közt rendben lesz - mert bár erre törekszem, de van esély arra, hogy kicsúszik az irányítás a kezeim közül! Szerintem nem az én feladatom megsaccolni ennek az esélyét, mert ebben a kérdésben egyszer már súlyosan tévedtem. Kettőnk közül te vagy a veszélyeztetett fél - ezért neked kell eldöntened, hogy mennyire érzed magad veszélyben, és a kockázatokat csökkentendő milyen biztonsági intézkedéseket kívánsz hozni! Az én feladatom pedig az alkalmazkodás - fejezem be halkan.

Ha úgy dönt, hogy bízik bennem,  végre van lehetőségem előhozakodni azzal a kérdéssel, ami tegnap óta egyre inkább foglalkoztat.
/Görög/ Tegnap olyasmi történt, amire nem számítottam, és komoly változást hoz... - kezdek bele - Megegyeztem egy Bukottal, hogy az elkövetkezendőkben védelmezek egy halandót. Hogy neki mi benne az üzlet, azt még nem látom. De azt tudom, hogy mind a halandónak, mind nekem kedvemre van az ötlet - és további, engem érdeklő információkkal is kecsegtet a megegyezés... Ugye azt szokták mondani, hogy a változás elkerülhetetlen... Mégis most, itt belül azért rosszul érzem magam miatta. Mint tudod, Jayr elhivatottsága, hogy rendőr legyen olyan erős volt, hogy a szerelem és Lena helyett is ezt választotta - majd meg is halt érte. Most pedig épp arra készülök, hogy felhagyjak ezzel a hivatással - mintegy semmibe véve Jayr áldozatait - talán csalódást okozva Karl nagyapának, cserben hagyva a kerület lakosait és a kollégákat - csak hogy nekem, és pár embernek jobb legyen... Az hogy rendőr vagyok - az egy biztos, megkérdőjelezhetetlen sarokkő volt eddig, amire oly sok minden épült. A mostani döntésem logikusnak tűnik - de nem tartom teljesen helyénvalónak. Úgy érzem, mintha szemen köpném, elárulnám mindazt, amit Jayr képvisel..t... és ez nagyon zavar... Még akkor is, ha most már felelősséggel tartozom másokért, és az ő javukat tartom szem előtt a tágabb közösséggel szemben. Úgy meg főleg zavar, hogy azt gondolom, hogy jól járok ezzel a változással... Mintha harminc ezüstért eladtam volna valami fontosat... A közösség szolgálata helyett hagytam magam megvesztegetni! Beállva a sorba eladtam magam a gazdagoknak, és a hétköznapi emberek ismét vesztettek... és nem tudom, hogyan és mivel fogom tudni ezt a sarokkövet pótolni. Néha az az érzésem, hogy sok esetben nem túlszárnyalom Jayrt, hanem alul múlom, és nem ezt érdemli... Te eléggé ismersz engem, de objektíven látod a helyzetet. Ebben az esetben hol húzódik a határ az önzőség és a jogos önérdek között? - szegezem neki a kérdést.