Rina
Jól esik félholtra verni a bábut. Mi több, nem igazán kímélem, szóval inkább hullára rugdosom. Rugdosnám, de feltartanak. Megnézem magamnak és tetszik amit látok, igaz minden ruhám dögös, szóval nem csoda. Aztán visszatérek a dolgomhoz, amikor beledumál. Még egy utolsó jó erős rúgás – de azért kímélem a sérült lábamat – és rápillantok.
/Angol/ Ha ez egy férfi lenne, már a hullaszállító próbálná megállapítani a nemét és faját. – jegyzem meg, de a felvetésére csak vállat vonok – Nem foglak kímélni. – közlöm vele, edzeni akarok, nem babazsúrt – Vedd fel a többit is! – érezze csak a törődést
Először pár ütés és rúgás kombinációval felmérem milyen a védekezése. Nem létező. Aztán hagyom támadni, mire megállok, majd egyszerűen félrelépek, hogy tarkón legyintsem. Lesz dolgom elég… néhány lábsöprést és egy picit kongató fejrúgás után megállok felette.
/Angol/ Ha tized olyan jó lennél ebben, mint az ágyban, sokkal nagyobb kihívás lennél. – osztom meg vele, dicsérem és szidom egyszerre – Az alapoktól kell kezdenünk, mert már a légzésed is borzalmas, nemhogy a tartásod. – osztom meg vele nem igazán finoman, de legalább őszintén – Úgy, hogy most egy jó két-háromórás szeretgetésre készülj. – vigyorodom el és bizony halál-közeli élményig hajszolom, de mikor épp feladná – Jól van. Nem vagy reménytelen. – közlöm, majd letérdelek és lassan megfosztom minden védőeszköztől, ruhától. – Gyere. – közlöm, de valójában felsegítem és aztán felveszem, mint egy gyereket – Kapsz valamit enni, aztán pihenj! – közlöm vele, majd beviszem, lefürdetem – kicsit törődve, de nem nagyon – majd ágyba-dugom és kapja az ígért falatokat, ha nem aludt el addig…
Ha nem, akkor picit még maradok, ha igen, akkor még egy utolsó pillantás, majd lesétálok a rámpáig, ahol kíváncsian nézek körül. Rajtam is jóleső fáradtságként ásítás látszik, nem takarom ki, nem is foglalkozom ilyesmivel, helyette visszaballagok és a legkényelmesebb (bezárt) helyen fogok aludni…