Amazonokkal senki se packázzon- Ezüst Utazó kalandja

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Nem tudtam mind a négyüknek segíteni egyszerre. Az Erigowiak így is túlerőben voltak. Adva volt a lehetőség hogy elmenjünk nem tudom miért lendültek támadásba. Csak egy lehetőségem volt, odafutni Jacelynhez és kérni állítsa le ezt az egész értelmetlen vérrontást. Nincs messze tőlem de mégis olyan távolinak tűnik mintha kötelekkel húznának vissza. Csak nehezen jutottam oda. Az állandó hátranézés hárítás miatt még nagyobbnak tűnt a távolság.
Egyszerre voltam dühös és elkeseredett. Jacerlyn azt látta rohanok felé őrült módon. Nem csoda ha kardot rántott.  Nyugodtan megölhetett volna szó nélkül, tekintve az első találkozáskor történteket. Karddal szorosan a háta mögött fenyegettem ha nem visz az urához szíven szúrom. De félek még csak most jön a számonkérés. A harc leállt az Erigowiak távolodnak egyenlőre. Végignézek Naudán Junin és a "Hékáson" nagyon rosszul néznek ki. Most gondolom csak végig mi történt itt.
Jacelyn hív valami "Mestert" érdekelne ki az. De még jobban szeretnék innen eltűnni. Kellett nekem azt kérdezni mit kér cserébe az életükért.
-Semmit. Most már tényleg menni kellene!-Válaszolok mindenki helyett is. 

[Haldirien]

Nem érted miért kezdödött az ütközet az emberek között, bár magadban talán mégis, hiszen az édesanyád szavai jutnak az eszedbe, pontosabban a nagy hősökről, akik hatalmas túlerővel szemben tartottak ki vagy estek el, nagy becsben tartja őket néped. Az ő tanmeséiken nőttetek fel, legalábbis a te klánod, de valószínüleg ez lehetett a Junival is. Azonnal igyekszed megállítani a vérontást de ez hosszú másodpercekbe telik, mert nagyon nehezen sikerült elérni Jacelynt. Hiszen három fegyveres, bár férfiak, állták utadat, és három pengét nehéz kicselezni.
Végül sikerült, sőt a harcnak is véget tudsz vetni. Jacelyn valamiféle mesterért küldetés aki hamarosan még is jelenik rengeteg növénnyel a tarisznyájában, és benned egyből a sámán-gyógyítóitok képét jeleníti még az öreg, aki gyorsan a földön fekvőkhöz rohan, majd a köré álló őröknek vakkant valamiket akik elviszik azokat, majd először Hékást nézi meg.
- Feküdjön le kérem. - szólal még, mire a fiú körbenézni értetlenül. - Feküdjön le, Uwel álljon rajtam bosszút, ha ártani akarnék magának!
Nuada bólint a  vöröshajúnak, aki inkább rád, majd Junira pillantok, aki ugyanúgy biccemt felé, és ezt követően lefekszik a kövezetre az ismeretlen társatok, és hamarosan fölé is tornyosul az agg.
Nem tudod, talán azért mert hasonlít sámánjaitokra, de bizalommal tölt el az öregember.
Miután végzett, int felétek. - Kövessenek! - közben felkarolja a rőt hajú ifjút, és elindul az egyik kisebb épület felé, amerre vitték társaikat a katonák.
Nuada letöri a kiálló nyílvesszőket,azután lassan bólintott egyet, majd az öreg után indul. Június pedig pár gyors lépéssel az ismeretlen másik oldalára került, és átkarolja azt. Nuada feléd pillantok, talán találkozik is a pillantásotok. Ez esetben az ajkába harap, és utána követi a többieket.
Ahogy kiderült a vén egy sokágyas terembe vezetett titeket, melyben sok sok, olyan tíz-tizenkét dúcot pillantasz meg. Hát ágy már foglaltak, és a fekvő emberekben a felismerés a korábbiellenfeleidet.
Felsegíti a "Hékást" a legközelebbire az öreg, majd mutogat mindannyiiótok felé, hogy feküdjetek le egy egy másik ágyra.
- Magácskának - mutat rád az öreg - Nem szükséges lefeküdnie, nem látok magán sebesüléseket, de ha valami fegyver eltalálta szóljon! - köti a lelkedre
Ekkor hasonló szürke dúcba bugyolált emberek lépnek élő, és különböző ágyakhoz lépnek.
Elsősorban a pórul járt ellenfeleiteknek segítenek, amíg az őreg a vörös hakű fiatallal foglalkozik. Addigra Nuada már kioperálta magából a belécsapódott nyílvesszőket, és felül az ágyra.
Olyan három perc múlva már Juni is kiveszi az őt eltaláló lövedékeket, azonban ő törés nélkül egyben emelte ki.
Nem kell sokáig várnotok, és bár kissé lomhábban, de felül az ifjú is, addigra már a többiek szótlanul állnak melletted, végül, amikor az ismeretlen is feláll, Juni töri meg a csendet.
- Akkor merre megyünk? - kérdezi, hangja akár egy suhanó dárda hasít bele a csendbe.
- Folytatjuk az utunkat ahhoz a pengéhez? - veti kérdésként a választ a rőthajú.
- Megéri arra menni? Én nem vagyok benne biztos. De az is lehet hogy most már könnyebb dolgunk lesz. Csak legyünk óvatosabbak. Azt tanácsolom. - válaszol mindenki kérdésére csendesen Nuada, szemével egy pillanatra Rosalira tekint, majd a vöröshajúra. - Induljunk?

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Megjelenik "A Mester " akire olyan nagyon kíváncsi voltam, Valamiért először azt gondoltam amikor Jacelyn először említette ő az a hatalmas mágus aki az élőholtakat irányítja, de így elnézve az öreget csak egy füves gyógyító, bár tényleg nagy tudású.
Nem tudom látták e a többiek, ahogy rohanva állítottam le a harcot de nem fogom szóvá tenni. Meg ezt az önkényes hősködést sem amibe majdnem belehaltak.
A mester a hékásnak szól hogy feküdjön le és valami Uwel nevűt emleget amit jól megjegyzek. Szóval ilyen isten is van.Hékás körbenéz mi legyen, mindenki bólogat hogy feküdjön csak nyugodtan. Még mindig ezen az Uwel nevű istenen gondolkodom tekergetem a hajam  dobolok a lábammal vagy csípőre teszem a kezem, ezeket váltogatom.
Naula rám néz de gyorsan el is kapja a fejét. Nem csodálom, a tekintetemre az van írva " Most nagyon utállak, ne szólj hozzám!"
A mester szól hogy kövessük, segítek Juninak felnyalábolni a vöröskét továbbra is kellő távolságra tartva magam az elftől. Bár szívesen megforgatnám azokat a nyílvesszőket még egyszer benne, annyira haragszom rá. Junit sem kedvelem de ő még is amazon vele később számolok el.
A teremben ahová mentünk a legyőzött harcosok vannak lefektetve, megígértem magamnak nem fűzök semmilyen rossz megjegyzést inkább tartom a szám.
Az öregúr  megnéz  "Magácskának" szólít majdnem elröhögöm magam. A dühöm elszáll, és tudok normális ésszel gondolkodni. Azért leülök elfordulok a többiektől figyelem a "füves" ténykedését de körbeállnak a többiek és engem kérdeznek mi legyen ezután.
Megvonom a vállam felállok és feléjük fordulok.
-Eddig sem hallgattatok rám ezután sem fogtok, nem értem miért engem kérdeztek?! Én most hazamegyek egyedül! Otthon sokkal nagyobb szükség van rám mint itt bármikor. Az a rozsdás kard nem ér annyit hogy még több vér hulljon érte. Igere legyen veletek! -Összeszedem a dolgaimat és távozom. Ha utánam jönnek nem érdekel ha hozzám szólnak az se, meg sem állok a térkapuig. Még meg kell keresnem Nimeát szegényt remélem a Toroniak nem ölték meg. De aztán tényleg hazamegyek.

 

[Haldirien]

A korábban említett mester egy nyeszlett, szakállas öreg formájában jelenik meg, sokkal inkább egy gonosz varázslót képzeltél a helyére, de ezek szerint ez csupán egy idős gyógyító.
Kissé csalódott vagy, de talán szíved mélyén elismered, hogy egy hatalmas mágussal szemben csak magadra számíthattál volna, hiszen társaid, bár lábon állnak, nem igazán jelentenének neki kihívást, végül követve az öreget eljuttok egy hosszú terembe, ahol ágyakon sebesültek feküdtek, és hamarosan talál nektek is, kivéve neked, hiszen teljesen erődben vagy, és arcon csapnád az öreget, ha megpróbálna gyengének beállítani, Nuada leül az ágy szélére, és babrálni kezd a testéből előmeredező nyílvesszőkkel, addig Juni a sebeiről szinte tudomást sem véve a rőt-sörényű fiúhoz siet, és nem tágít mellőle, de mikor a "Mester" odalép a fiúhoz, gyanakvó tekintetekkel, de egy lépést hátralép, majd saját sebeivel kezd el foglalkozni.
Dühödet nem is az ellenfeleid, sokkal inkább társaid bolond tette ébresztette fel. Felesleges hősködés, és az elmúlt napok folyamatos megpróbáltatásai nem csak a karodat és pengédet ostromolta, de az idegeket is, és úgy tűnik, hogy a béke első pillanatában képesek voltak társaid felesleges erőfitogtatásba kezdeni a sokkalta nagyobb létszámú helyőrséggel. Azután pedig, miután bizonyosan megszégyenültek, még továbbra is azon a borzalmas kardon jár az eszük. Ekkor talán eszedbe villan, ahogy a harag és a düh fellángolt benned, amint elválasztott tégedet attól a furcsa kardtól az a két őr.
Végül is az otthonod jut eszedbe, és az, hogy talán veszélyben vannak, és felesleges idegen földön elpusztulnotok. Így beékelődik az elmédbe a hazajutás, bármilyen áron.
Eközben mindannyian felálltak, és köréd álltak, tanácskozva, merre menjenek ezután. Ekkor már nem tudod magadban tartani a feszültséget.
-Eddig sem hallgattatok rám ezután sem fogtok, nem értem miért engem kérdeztek?! Én most hazamegyek egyedül! Otthon sokkal nagyobb szükség van rám mint itt bármikor. Az a rozsdás kard nem ér annyit hogy még több vér hulljon érte. Igere legyen veletek!
- Várj, Rosali, igazad van, azt sem tudom, hogy miért jöttünk el ilyen messzire. - fogja meg a karodat egy gyors, de egyáltalán nem ellenséges mozdulattal Juni. - Nimeát is itt akarod hagyni? Hadd menjek... menjünk veled vissza. - mutat hátra a fiúra. - Ő... a klánunk tulajdona már régóta, csak nem volt időm... ezt elmondani.
A fiú már hajolna meg, amikor szinte te is érzed, ahogy belenyilall a fájdalom a mellkasába, majd egy erős fújtatás után, végül is sikerül a fejét meghajtania előtted.
Nuada arcát egy pillanatra a ború foglalja el, majd ezután az ajkába harapott, majd bólint.
- Jó utat, nekem tovább kell kutatnom a húgom számára ellenméreg után. - hajtja meg a fejét, majd végül elindulsz az ajtó felé, vissza sem nézve.
Sokkal gyorsabban haladsz az utcán, mit sem törődve a lopakodással, így céltudatosan a törpökhöz vezető térkapuhoz indulsz, hogy megkeresd Nimeát, hogy aztán tudjatok továbbmenni.
Azonban, a térkapuhoz érve nem találod ott a lányt, semmi nyomát nem leled, mely kissé zavarba ejt téged.
Egy kereszteződéshez értél, az egyik út felé harc zaját hallod, sikolyokat, és égből lecsapó villámokat, míg a másik út egyenesen a térkapuhoz visz.
Ahogy rápillantasz a hordóra, ahol alig tíz perce ült az ifjú amazon lány, hirtelen vizíó formájában megelevenedik előtted a múlt egy foszlánya.

Ugyanott állsz, ahol akkor voltál, mikor megérkeztetek a törpök földjéről, megfogyatkozott csapattal, És éppenséggel Nuada beszél.
-... ne foglalkozzunk vele.
Erre Juni kemény arcvonásai mozdulnak meg, ahogy megszólal
.- Egyetértek, bár azt hiszem a harcot nem kerülhetjük el.
A lány ott áll melletted, és tekintete a korábban megszólalt Vörös Hold törzsbe tartozó nő arcára siklott
- De nem feltétlen kell belevetnünk magunkat a sűrűjébr
Hirtelen átrendeződött a kép, és Nimea szemébe néztél, miközben lerogyasztva lábaiddal szemével egy-magasságba süllyedsz.
-Pár perc és megjárom, ha velem jössz úgy is jó. Ha nem Keress fedezéket ne feledd ez nem a mi harcunk.
A lány elpirul a dühtől.
- Nem vagyok gyáva! - kiáltja, aztán mêgis leül az egyik hordóra
-Nem vagyok gyáva! - visszhangzik a fejedben.

Ekkor hátad mögülről egy ismerős hang szólal fel, egy előkelő, mégis barátságos hang.
- Rosali, a többiek hol vannak? - azonnal felismered Hastanír hangját, hátrafordulva mellette pedig Deri alakját pillantod meg.

Amennyiben megengedted Juniéknak, hogy veled tartsanak, Deri hirtelen megszólal.
- Mégis mi történt veletek? Az ütközetben sérültetek meg? Nimae? Nuada

Amennyiben egymagadban vagy, Deri zavartan pillant feléd.
- A többiek? Csak nem... - kérdezi hitetlenkedve, tekintetével a távolba nyúló csatazaj felé fürkészve.

Rajtuk nem igazán veszel észre sebeket, egy kevés karcolás csupán az emrelin társad alkarján. míg Hastanírnak csupán a vértjét felsértett vágásokat pillantasz meg, egyik csapás sem volt elég mély ahhoz, hogy az elf húsába marjon

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Feltett szándékom hazamenni, Juni  csatlakozna meg a vöröske is. Aki mint kiderült valami szolga náluk ezért követi árnyékként. Nauda viszont kutatna tovább az ellenméregért az nekünk is kellene, de képtelen vagyok a közelében megmaradni. Lehet önző vagyok de mindegy. Juninak bólintok.
-Gyertek persze, hisz egy a hazánk. -Válaszolok Juninak.
-Igere legyen magával Elf úr!-Válaszolok Naudának, és ott hagyom hadd menjen dolgára. A térkapuhoz érve hiába keresem nem találom Nimeát, pedig már kezdtem lenyugodni. Itt hagytam ezen a hordón hová ment? Kezd kitörni rajtam a pánik. Meghallom Hastanír hangját. Nem érdekel mit gondolnak először az egyiket aztán a másikat kezdem el ölelgetni.
-Azt hittük meghaltatok! Olyan jó látni benneteket!-Kiálltok fel ölelgetés közben. Aztán Junira nézek kérlelőn. Szokás szerint a hajamat tekergetem ha olyat készülök mondani ami nem teljesen igaz.
-Nimeát itt hagytuk, hogy figyelje a térkaput jöttök e. Ti itt vagytok de ő nincs, félek vagy nekiállt harcolni vagy amire még gondolni se akarok megölték a Toroniak.  Azért próbáljuk megkeresni. -Már nagyon tekergetem a tincseimet mit is mondjak?!
-Nekünk, Juninak a vörös hajú fiúnak meg Naudának volt némi problémánk a helyi erőkkel de gyorsan elsimítottuk. Nauda úgy döntött tovább keresi az ellenmérget a húgának. Mi pedig haza akartunk menni de most hogy itt vagytok már nem is vagyok benne olyan biztos. Az első Nimea , muszáj megtalálnom ha már magára hagytam a többit, nem is tudom. Az a bolond Nauda öt perc alatt megöleti magát.-Kissé sarkítva a történetet végül is mindent elmondtam. Ezután hangosan kiabálva Nimea nevét elkezdem bejárni a környéket. Hátha meglesz vagy legalábbis a teste.

[Haldirien]

Juni szavait hallva fény derült a férfi kilétére, mi szerint egy rabszolga, és ez valamilyen szinten megmagyarázta a tetteit, azt azonban nem igazán, hogy miért van nála fegyver. Egyik törzs sem szokott fegyvert adni férfiak kezébe. Nauda továbbmarad, nem rettentette el az elmúlt pár percben lezajlott harc, továbbra is folytatja bolond küldetését.
Juni kérést elfogadod, és kedves szavak, melyek a szádból hangzanak el, tégedet is nyugtatnak valamelyest, azután Igere áldásával köszönsz el az elftől, hogy aztán elinduljatok Nimea felé, aki azonban eltűnt. Már a legrosszabbra gondolsz, és érzed ahogy a szétesik körülötted a világ, mikor egy nyugtató hang szólal fel. Hastanír hangja, mint gyertya a sötétségben, ránt ki ebből a furcsa érzésből. Önkéntelenül is az elf és Deri ölelésébe mélyedsz, majd miután erőt kaptál, fizikai, de leginkább lelki erőt társaitok megérkezéséből, elmondod nekik a rossz hírt.
Mindannyian végighallgatják a beszámolódat, közben látod, hogy Hastanír türelmesen bólint, mikor Naudáról és az ellenméregről beszélsz, meg talán valamit a levegőbe is rajzol egyik leengedett kezével, de mikor befejezted, Deri már nem vesztegeti az időt.
- Akkor találjuk meg! - kiáltja, majd futva elindultok, közben a nevét kiabálva. Az egyik utcán keresve a lányt, érzitek, hogy közeledtek hozzá, mind hozzá, mind a csatazajhoz. Mégis hol máshol lehetne egy fiatal, dicsőségre vágyó fiatal amazon, mint az ütközetben?
Futólépéssel indultok el Juni iránt, aki nem sokkal ezelőtt felkiáltott, hogy ott lesz Nimea, a kapuknál. A rohanás közben látjátok, hogy azon az úton, ahova a tiétek becsatlakozik, katonák massíroznak, illetve szedett vedett banda megy mögöttük, távolról is látszik arcukon az elszánt kifejezés. "Lehet kalandozók" Néha meg megjelentek a ti földeteken is mesék azokról a harcosokról, akik öntörvényűek voltak, saját utukat járták, férfiakat is befogadtak maguk közé, és rettenthetetlen harcosok voltak, egyes kereskedők szerint egy valamirevaló kalandozó akár száz katonával is felért. Ideje kideríteni, mennyi ennek az alapja.
Az út végére érve feltűnik előttetek a fal, amelyen íjászok és közelharci fegyveresek foglaltak helyet, levágva az időnként felmászó ellenséget, a hatalmas, valamilyen sötét fából készített kapu zengett, túloldalán ki tudja milyen fertelmek lehettek. A toroniak, ahogy eddig hallottad, pokoli és gonosz népek. Ezen az oldalon egy seregnyi katona várt, hogy a város nevéhez méltóképp fogadja a támadókat, ekkor tűnt fel az egyik utcából, tucatnyi, csillogó, arany vagy már már hófehér vértes lovasok, kezükben lándzsa, oldalukon fityegő hüvelyükben pedig díszes kard. A túloldalon pedig Lord Erethel tűnik fel, maroknyi lovas között, és a kezében... A kezében azt a kardot pillantod meg, melyet kiállítva láttál abban a szobában, melybe így, hiába törtetek volna be oda.
A falra vezető lépcsőn, alig hat lábra a kaputól, három, rongyokba öltözött íjászt pillantasz meg, a lépcső tetején pedig egy köpönyeges, szakállas alakot, akinek a kezében hirtelen egy lánggolyó alakult ki, majd végighaladva a kezén, amikor az kinyújtotta, a lövedék elrepült a mellvéden, az ellenség felé, bizonyosan. Mellette alig két lábbal egy apró lányt pillantottál meg, aki mellett három őr állt, és megállították a közelbe felmászó ellenséget.
A lovasok ekkor áthaladtak a seregen, akik utat engedtek nekik, hogy azután a kapuval szemben megnyugtassák lovaikat, amint kivágódik a kapu, nyílván a támadókra fognak rontani. Kiabálásokat is hallottál, de mindannyit elnyomta a szíved dübögése, ahogy láttad a mellvéden álló Nimeát.
- Ott van Nimea! - tört át a csenden Juni kiáltása-
És akkor, mint egy varázsszóra kivágódott a kapu, miközben szilánkok sokasága terült el közöttük, majd ezt követően nyílvesszők repültek be a városba, melyre az itteni íjászok is egy sorozattal válaszoltak, de a lovak felágaskodtak, és valamelyikük el is dőlt a belécsapódott nyílvesszőtől, de a többi lovas megindult, és úgy csapódtak bele a befelé rohanó ellenséges sorokba, mint ahogy kés a vajba, de nem voltak elegen, hogy elállják a gyalogosok útját, akik a két oldalon, megkerülve a harcoló lovagokat berohantak a városba, hogy aztán kegyetlen közelharcba kerüljenek egymással. Ekkora már sikerült átvágni a teren, és felérni a falra, ahol Nimea meglát titeket. Arca egy pillanatra zavarttá és félénkké válik. Hirtelen melletted egy létráról felmászik egy katona, és oda pillantva csalatkoznod kell az elmondásokban, a meglepődött és zavart férfi arcában semmi pokolit nem láttál.
- Rosali, Juni... Deri... Hastanír... - nevez meg titeket egyesével Nimea, miközben hátrál pár lépést.
A szemed sarkából látod, ahogy a lovagok visszaszorultak, a kapuból, így több ostromló csapatnak megadva a lehetőséget a betörésre. Köztük észrevetted Erethel urat is.
És ekkor a gyalogosok tömegében egy magas, fekete vértes lovag léptet be a városba, hogy aztán lováról leszállva csatlakozzon a gyalogos társaihoz.
Ekkor a mellvéden át nyílvesszők susogása ütötte meg a füledet, és látod, ahogy az eddig a lányt oltalmazó egyik ember, a torkába csapódott nyílvesszővel hátrál, és a rátok koncentráló lány, a falról való leesés közepette a mélybe taszítja. Szemeddel követed a lány zuhanását, de az szerencsésen ér földet, a földre taszítva egy katonát, akiről fogalmad sincs, vajon melyik oldaladon állhatott. Közben a fekete vértes lovaghoz csatlakoznak hasonló vértben feltűnő társai, és öten együttesen egy félkörben tisztítják meg a városi őröktől a területet, és a lány szerencsésen oda esett, ahol már nem volt küzdelem, nem sokkal a lovagok mögé.

[Az Ezüst Utazó]

Valamiért érzem, hogy Nimea nem halt meg, ahhoz ő túl dacos és nem adja olyan könnyen az életét. Nincs időm megkérdezni Junit miért ad fegyvert egy rabszolga kezébe majd később. Furcsa és számomra megmagyarázhatatlan, hiszen bármikor megölhetné vele Junit.
Nimeát persze majdnem legelöl találjuk meg élve akit legszívesebben felpofoznék de inkább örülök hogy él. Közben annyi minden történik, hogy annak is örülök hogy én élek. Nem talált el egyetlen nyílvessző sem. A furcsa bandát végignézve akik elmentek mellettünk azonnal Hastanírhoz fordulok aki sokkal világ látottabb mint én.
-Ezek meg kicsodák?-Kérdem tőle miközben megállok és megnézem őket. De már megyünk is tovább. Még mindig tartom magam ahhoz hogy nem fogok itt harcolni a kardom továbbra is a hüvelyében pihen, Nímea biztos meglesz csak előre tovább. Ekkor jelenik meg Lord Erethel teljes pompájában arany vértben a többi városvédővel azok is aranyban vagy fehérben, de majd mindjárt összekoszolják a pokoli toroniak kezében azzal a karddal ami annyi bajt okozott. Megrángatom Juni ruháját és csak csöndben mondom neki, nem is kell nagyon csendben lenni mert hatalmas a csatazaj.
-Juni ott van a Lordnál a kard amit kerestünk, egyszerűbb lett volna jobban megnézni mikor kijött a  kastélyból de már mindegy!
Már csak lépésben haladunk előre de végre megvan Nimea, kiáltja Juni.
Nem tudjuk eldönteni melyik oldalon harcol csak azt hogy a pokoli toroniak sokkal többen vannak jobb harcosok és hogy lassan benyomulnak a városba. Nimea akkorát esik mint az ólajtó de túléli majd a többiek felnyalábolják a lényeg hogy él és jól van a körülményekhez képest, később majd üvöltözök vele.
A toroni katonát néztem meg magamnak a létrán mielőtt még Nimea leesett volna róla, aztán a többit.
-Azannya!-Bököm ki ami hirtelen eszembe jut.
De gyorsan hátrálok én is pedig még elnézném őket egy darabig ha nem csapódnának nyílvesszők minden oldalról, aztán futok hátra, akol már nincsenek. De továbbra is "Azannya!" Azannya!" Azannya!" mondogatom.

 

[Haldirien]

Magadban utólag elismered, hogy jól érezted, Nimea nem került a halottak közé, de nem foglalkoztál mással, csak a lány megtalálásával, és így, a Földanya megadta neked azt a jutalmat, hogy felleld a nyomát.
Büszkeséget éreztél a mellkasodban, ahogy megpillantottad az ifjú amazont a várfal fokán, de az események özöne megszakítja a gondolataidat.
A lovasok, akik nem messze tőletek haladtak el, úgy tűnik megbecsültek voltak a katonák közt, ugyanis akár a törzsek legerősebb harcosait, a társaik egy főbillentés kíséretében adtak nekik utat.
Megkérdezed az elftől, hogy kik voltak azok a fényes vértezetű alakok, miközben továbbverekszel a lépcső felé, hogy elérd Nimeát. Mielőtt még az elf tudna válaszolni, az egyik őr fordul feléd. Mandulaszemeivel rádpillant, apró borostával borított arcán megmozdulnak az inak, ahogy válaszol. Közben a másik oldalról, mögülled Hastanír hangján hallod majdnem ugyanazt, megismételve.
- Ők a Krad lovagok, hölgyem. Nincs oka aggódni. - vet feléd egy bátorító mosolyt, majd visszafordul. Ekkor sikerül utat törnie Hastanírnak az őrök között.
- Lovagok, melyek a város legerősebb védőbástyái, mindannyiuk az istenük áldását viselik magukon. Nem tudom, hogy ostrom esetén mennyire hasznos nekik lovagolni, de ők tudják. - vonja meg a vállát az elf herceg.
Ekkor a túloldalt megjelennek a többi lovasok, akikkel már a kastélynál találkoztatok. Lord Erethel, az ismeretlen pengével és lovagjaival.
Juninak szólsz, aki egy főbólintással jelzi azt, hogy meglátta a férfit.
- Ilyen távolról még semmit  sem érzek. -  válaszol a Vörös Hold klántag hunyorogva.
- Amikor Nuadáról beszéltél. Naudát említettél, biztosan így mutatkozott be, óvatos volt. A valódi neve Nuada. Indulatot éreztem szavaidban. Bocsásd meg neki, csak a húga maradt számára. És most haldoklik. Mindent meg akar tenni érte, akkor is, ha az ár az, hogy sose térhet haza.
Közben már elértétek a lépcsőfeljárót, és pillanatokon belül már fel is értek, de ezzel egy időben már a kapu belefáradva a megpróbáltatásokba hangos reccsenéssel nyílt ki.
A fal baloldalán egy ostromló jelenik meg a falon, hogy aztán kardjával a falra felérő Junira sújtson, akinek sikerült időben ellépnie az ellenfele elől, hogy aztán a vörös hajú rabszolga villámgyors mozdulattal elkapja a pengét, és megrántva azt szinte emberfeletti erővel. A férfi igen erősen markolta meg a kardját, így számára nem szerencsés módon a rabszolga szinte lerántotta a falról, és a támadó lezuhant a fal belső oldalán. A hátatok mögött további ostromlók másztak át az oromzaton, olyan négyen érkeztek, és sebes vágásokkal megtisztították a falat maguk körül.
De te csak egy pillanatot szentelsz neki, mert a lányt oltalmazó férfi lesodorja védencét a falról, miközben a nyakára tapaszotta kezeit, próbálta elállítani a vérzést, hogy aztán kövesse a lányt.
A toroniak lassan, de biztosan haladnak, közben egy két katona felemeli Nimeát a földről. Kiáltanak valamit ismeretlen nyelven, mire odafordul feléjük az első fekete vértes alak, kinek vörös köpenyege fordultával megvillan. Otthagyva az első sort az ifjú amazonhoz lép, az arcára tapasztja a kezét, majd parancsokat oszt ki a katonáinak, akik elindulnak visszafelé. Ki a városból.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Kérdésemre kik azok a furcsa páncélos alakok Hastanír tökéletes választ ad, ha velünk vannak az jó és egy rövid "értem"-el nyugtázom a válaszát. És egy mosollyal. Nem vagyok vigyorgós hangulatomban de Hastanír igenis megérdemli a a kedves viselkedést. Megjelent már a színem Lord Erethel a vészes kardjával. Juni szól hogy nem érzi hogy vonzza bűvös fegyver.
-Ilyen messziről engem sem de lehet hogy ha a kezében van senkit nem vonzz! De azért nem árt figyelni hogyan bánik vele. -Válaszolok Junikak aki hosszas beszámolóba kezd arról Nauda nem Nauda hanem Nuada és a húgának keres ellenmérget, szeretném leállítani de csak beszél.
-Félreértesz, felőlem akár Lord Miaffrancnak is hívhatnák nem érdekelne, arról hogy ellenmérget keres  húgának pedig már rég tudok hiszen amikor legelőször találkoztunk már akkor elmondta. Másért lettem dühös, ezért az előbbi esztelen támadásért de ahogy látom mi se megyünk még egy darabig haza.-Amíg ezt igyekeztem tisztázni a városkapu végleg feladta a harcot, és becsődültek a Pokoli Toroniak. Én meg csak bámultam őket és máris azon agyaltam milyen jó kis apajelölt lehetne belőlük, ha nem ellenség lennének. Két toroni közrefogja Nimeát az egyik befogja a száját, és le akarnak lépni.
-Nem hiszem el, hogy ez a lány mindig bajba kerül!-A többiekkel mit sem törődve rohanok a toroni után elé ugrok a torkának szegezem a kardom.
-Add vissza a lányt vagy elvágom a torkod hallod?Add vissza!

[Haldirien]

Hastanír válasza kielégítette tudásszomjadat, és ezek után egy rövid választ mormolsz, és lelki állapotod ellenére is sikerül egy mosolyt kijuttatnod az arcodra.
Juni, miután felé fordultál, válaszol neked.
- Hát, lehet, de az biztos hogy megnézem, hogyan is csinálja azt, amit csinál.
Azután gyors szóváltást végzel Hastanírral Nauda ügyéről, és nem sikerül egyikőtöknek se "diadalt" aratni a másik gondolatai, érvei felett, és a harc felfüggeszti a társalgást.
Hamarosan már odalent kegyetlen kézitusa folyik, miközben a társaidat lefoglalják a mögületek érkező ostromlók, végignézed a jelenetet, ahogy a felkaparják a földről a lányt, majd a lovag megvizsgálja az arcát, és elindítja visszafelé az embereket, hogy vigyék ki a városból. Amennyiben ugrasz, akkor a peremig sprintelve átszeled a levegőt és az alattad harcolókat, hogy nem messze attól a helytől, ahova Nimea esett, dobbanva érkezz földet, és kinyújtsd pengédet a katonák felé, akik karon ragadták a gyermeket, vagy végigfuthatsz a lépcsőn, hogy aztán a harcolók tömegén keresztülvágva érd el Nimeát.
-Add vissza a lányt, vagy elvágom a torkod hallod? Add vissza! - kiáltod feléjük, ők összenéznek, majd a két férfi melletti négy másik harcos előrántja a pengéjét, és már készülnének a rohamra, az egyikük már el is indul feléd bal lábával, de azonnal földbe gyökereznek lábaik, és hátrálnak.
- Egy újabb emrelin harcos? - hallasz egy kellemes, de erőteljes, és hideg hangot. - Ő az enyém.
Ha megfordulsz, az ébenfekete vértes alakot pillantod meg. Most, közelebbről már látod a vérten lévő mintákat is. Veres színű a páncél díszítése, ezeken felül különböző színű ékköveket pillantasz meg bennük. A karjain vörös szem-motivumok találhatóak, a mellvérten sárkányfejekre bukkansz. Ő az ,akinek az a vérszín köpenye van a hátán, kezében olyan négy hüvelykkel hosszabb pengét pillantasz meg, amely vastagabb is, mint a te fegyvered.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Előrántom  a kardom a győzelem esélytelen de akkor is megpróbálok támadni és lesújtani. Ez a toroni legalább két fejjel magasabb nálam és teljes páncél van rajta. Csak ne lenne ilyen elképesztően helyes. A hangja meg mint a a vaj   egy kis mézzel hagynom kellene magam, de Nimea miatt nem szabad.
"Igerére, Rosali a francba! Már megint elkalandoztál!"
-Nem vagyok sem tiéd sem senki másé! Mutasd magad hadd lássam kit fogok mindjárt a pokol mélyére küldeni!

[Haldirien]

Előrántod a fegyvered, mire válaszként a magas lovag az arca elé emeli a pengéjét, mintegy köszönésképpen, és azután felvette a harci állást, hátralépve bal lábával, hogy biztosabb legyen az állása.
Közben valamiféle vonzódás ébred benned a hang iránt. Nem tudod megmagyarázni magadnak, hogy pontosan mit is, vagy miért. Talán a magabiztosság az, amely szinte az otthonod bajnokainak a büszkeségét és erejét hordozza magában.
Hangja édes akár az erdei virágméz, úgy hatol be a füledbe, de könnyűszerrel túlteszed magad rajta. Nem szoktál hozzá, hogy ilyeneken gondolkozz, és Nimea élete függhet tetteidtől.
A férfi bal kezét az acélarca elé helyezi, majd felcsapja a rostélyát.
A sisak üregében egy lenyűgöző alakot pillantottál meg. két oldalt lenszőke fürtök fogták közre a hófehér, sápadt arcot, melyben két smaragdként izzottak a férfi szemei, az orrának tökéletes vonulatát mintha tőrrel szabták volna. A száján egy büszke, önelégedett mosoly látszott. Egy pillanatra eltűnt az egyik smaragd, ahogy a férfi feléd kaccsintott, majd lecsapta a rostélyt, és újra a rideg acélfejjel találtad magad szembe.
Kardod akár a tigris tépőfoga, vagy a kobra méregfoga, olyan gyorsan súlyt le az ellenfeledre, és a gyomrát fel is vágtad volna, de a medencéjénél megakadt az emrelin szablyád abban az átkozott fémben, mely körbeölelte a férfit akár egy teknőst.
"Sosem fogod tudni megsebezni a teknőst. De ahogy a teknősnek, neki is kell lennie valami gyenge pontjának." Szemeiddel a vért illesztéseit kutatod, és csakhamar találsz rajta két pontot, ahol talán kárt okozhatnál. Ez a két pont a hónaljak és a térdhajlatok, ahogy nézed, ott gyengébbnek tűnő fémkarikákat pillantasz meg, melyek mögött valamilyen szövet várakozik.
(Ide jön a következő támadásod)
A férfi válaszként előre szökkent a pengéjének markolatával a mellkasodba döfött.
Szinte hallottad csontjaid sikolyát, ahogy a gomb alakú fémgömb elérte a mellkasodat, és hanyatt estél. A tüdődből minden levegőt kileheltél, és most igyekezik tested mohón magába szippantani az elvesztett készleteit. Kezeidben még érzel erőt, hogy felkönyökölhess, de az még nem lesz elég ahhoz, hogy fel is állj. Eközben az ellenfeled lassú elégedett és dölyfös lépésekkel közeledett feléd, és aztán megállt melletted, és lenézett rád. Aztán harsány hangot hallottál, amely ismerős volt, de nem tudtad azonosítani, mert agyad is csupán azon dolgozott, hogy helyreállítsa a szervezeted. Bár erős szúrást érzel a mellkasodban, nem érzed, hogy bármid is eltört volna.
A férfi elfordította tekintetét, majd újra felvette az alapállást, és hamarosan közvetlen közeledben hallottad a fémek csengő szimfóniáját, miközben folyamatosan látod a melletted álló ellenfeled, néha a másik kardnak elsuhan a látóteredben a hegye.
A szablyád nem zuhant messzire, a gyűrűs ujjaddal el tudod érni.
Ekkor az acélmaszkú férfi előrelép és lesújt, és egy ismerős felnyögést hallasz, végre hátra tudod fordítani a fejedet, és megpillantod a térdelő Junit, ahogy a pengéjét magasra emelve, két kézzel próbálja feltartóztatni a lovag - arcához folyamatosan közeledő - kardját.
Gondolatok villanak át a fejeden.
Megpróbálkozni a felállással, és magadra vonni a figyelmét, vagy innen, fekve megpróbálni beledöfni a térdhajlatába az acélodat, vagy ugyanúgy megpróbálkozni a feltápászkodással, vagy sikerül, vagy sem, és elindulni Nimea segítségére. De ugyanakkor otthagyni Junit.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Ez a toroni egyre dögösebb, főleg mikor meglátom hogy néz ki már sajnálom hogy harcolnom kell vele. Igaz eléggé hullaképű, és úgy mosolyog ami nagyon nem tetszik, ez ront az összképen de úgyis egyikünk meghal, szerintem én, de legalább méltó ellenfél győz majd le.  Jól láttam hogy kacsintott? Vagy már megint csak képzelődtem, biztos úgy volt a szemébe ment valami és kész. Vagy mégse?
Enyhén  meghajolok, kezdhetjük! Addig sem látszik mennyire elpirultam már megint!
"Rosali koncentrálj az ősanya esne már beléd"
Gyorsabb vagyok nála ez biztos de semmit nem ér, fogalmam sincs miből készült a páncélja, mintha csak a körmömmel karmolásznám az egészet. Egyik csapásom sem talál pedig már kinéztem egy illesztést ami betalálhat.
Akkora ütést kapok a kardja markolatával, hogy elvágódom szerintem még csúsztam is egy kicsit hátra. Jól láttam a markolatával? Ez a toroni vagy olyan erős hogy nem bajlódik elővenni a kardját biztos bénának tart, pedig nem vagyok az. Nem kapok levegőt, még nem, csak lihegek. de komolyabb bajom nincs, semmim sincs eltörve. mindjárt jobban leszek de legalább a fegyverem elértem nehezen de megkaparintottam. a  Felém tart azzal az idegesítő járásával  mindjárt itt van. Most biztos leszúr.
"Rosali, tested lelked tiszta, nyugodtan távozol Igere földjére"
Mormolom gyorsan magamban a szokásos imát. De valami közbejön a toroni megáll, nem szúr le. Valami mást támad újra de őt már karddal teljes erőből. Könnyen felismerem Juni hangját, magamban átkozódom kicsit, ez a nő mindig akkor jön mikor éppen a halálra készülök. Most meg mi a fenét csináljak? Jobban vagyok akár fel is tudnék állni, Nem hagyom, hogy megölje Junit.
Megpróbálok felállni ami sikerül is a toroni egy kissé előre van hajolva nem vesz észre, az oldalához megyek Junival van elfoglalva. A torkához illesztem a fegyverem. Felcsapom a sisakját a másik kezmmel lássa komolyan gondolom na meg még egyszer meg akarom nézni magamnak.
-Dobd el a fegyvered toroni, és add meg magad vagy elvágom a torkod! Juni menj segíts Nimeának vidd magaddal a "Hékást" is! -Addig tartom ott a fegyvert a toroni torkánál míg Juni látó és hallótávolságon kívülre nem kerül, akkor elveszem a fegyvert.
-Győztél én vesztettem Igere legyen veled!- Előbb hátrálok aztán megfordulok  remélem nem jön utánam mivel a futás még nem megy, legfeljebb a gyors gyaloglás az sem igazán.

   

[Haldirien]

Szíved nagyokat dobbant a "pokolinak" bélyegzett toroni lovag megpillantásakkor, majd azután is, amikor a párbajotok során a férfi mellkasodba vágta a markolatgombját a kardjának.
Miközben megpróbáltál felállni, újra lepörgetted az eseményeket a fejedben. Talán túlságosan is vonzódtál a férfihoz, ezért nem tudtad legyőzni? Vagy erősebb ennyivel?
Nem tudod eldönteni, de mindegy is, hamarosan végez veled.
De elszámítottad magadat, mert nem tudtál arról, hogy Juni a segítségedre siet, közben katonák harcolnak a két oldalon, melyeket csak néha pillantottál meg, mikor sikerült oldalra fordítanod a fejedet.
Mire elég erőt érzel magadban ahhoz, hogy megmozdulj, addigra már Juni is vesztőpozícióba kerül, tenned kell valamit.
Óvatosan felállsz, majd a lovag mögül a pengédet a nyakához illeszted, ezzel meglepve a lovagot, így Juni ki tud szabadulni egy hátra bukfenccel abból a halálos felállásból.
-Dobd el a fegyvered toroni, és add meg magad vagy elvágom a torkod! Juni menj segíts Nimeának vidd magaddal a "Hékást" is! - felszólításodra Juni bólint majd elindul a kapu felé, ahonnan továbbra is özönlenek be a katonák, végül a rabszolga kiáltására felfigyelve másik irányba indul el. De a toroni annál kevésbé veszi komolyan szavaidat, és hirtelen mozgásba lendül a válla, és a vállvért elüti a nyaka elől a keresztbe állított pengét, ezzel párhuzamosabban oldalra lép, majd a másik lábát hátraforgatja, és szembeáll veled.
- Nem úgy nézel ki, mint aki utasíthat engem arra, hogy eldobjam pengémet. - Tekintetével végigmér, bűr nem látod smaragd szemeit, érzed ahogy felmérnek. Azután hátralép egyet, és megfordul, hogy szembenézzen Lord Erethellel és azokkal a lovagokkal, akik közben feltartóztatják a beözönlő toroniakat.
- Gyenge. - szólal fel félszegen, "hátralesve a válla felett.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Juni meg hová rohan "A Hékással"? Nem arra van Nimea. Csak egyszer az életben azt csinálná amit mondok neki! Mintha a toroni mondott volna valamit? Mindegy úgyse fontos.
Juni után bámulok közben a toroni valamit magyaráz. Aztán látom méreget, nagyon nem tetszik türtőztetem magam tudja kit méregessen, a jó édes....azt.
Aztán meg beszól hogy gyenge, bár nem tudom hogy nekem vagy Lord Erethelnek címezte e. mivel már megfordult és úgy mondta.
-Lehet hogy gyenge de nem gyáva!-Válaszolom akárkinek is szólt a cím.
Ideje Juni után menni, valamiért nem tetszik hogy a másik irányba indult el. Már jól megy a futás, Ebből a toroniból meg általában a férfiakból egy időre elegem van, mind hülye.