Meglepően tanulságosnak bizonyult szembesíteni Kaelt a normáimmal. Cserébe megkaptam az övéit: megszégyenítés, a gyengébbnek vélt fél szándékos szóbeli bántalmazása, tekintélyelv.
Csalódott vagyok és szomorú. Csalódott, mert fikarcnyival sem jobb egy szellemnézőnél, és ráadásul még papi személy is, és szomorú, mert minden ismétli önmagát. Ez az ember sem akar jót. Visszavágása ékes példája ennek. Ha ilyeneket szól, tetteiben se várjak különbet.
Utunk elején valószínűleg lefejeltem volna, vagy más módon próbáltam volna fizikai síkra vinni haragom. Esetleg szavakkal visszavágni, mert ilyenre pengét rántani nagy vétek. Most viszont, túl annyi mindenen, megjárva megannyi országot, helyzetet és lelki utat kifejezéstelenül bámulom.
Nem, nem fedem fel, hogy csalódott vagyok. Minek? Az ilyen emberek nem veszik azt észre, vagy ha mégis, fegyvert kovácsolnak belőle, hogy a másik fölé kerekedhessenek. Ráadásul a magam elvárásait se dobhatom rá igának.
Nem, az ilyen emberben nincs erre érzékenység, sem megbánás, mert azzal vélt arcukat veszítenék el, és az mindennél nagyobb személyes tragédia lenne, önteltségükön esett csorba.
Mit sem tud Kael tetteim okáról, és az ostobák magabiztosságával hangoztatja a maga feltevését. Hátha kiugrasztja a lényeget? Nos, Vaninával másképp lehet megtalálni a közös hangot, nem így. És akármit kapnék is otthon a tetteimért, mindegy, mert magam viselném, nem futamodnék meg előle. Mentem én már szembe nemessel is, mit nekem egy pap!
Szép lassan bezárulok előtte, vele kint reked a tisztelet, és mindaz, ami papi személynek esetleg kijárna. Nem, a szememben többé már nem méltó ilyesmire. Kirántom karom sebéből a tűt és hagyom, hogy az eszköz a földre essen, majd szótlanul távozom. Inkább ellátom magam, abban több az egyemesség és a jó szándék.
Eddig két személyből nem ábrándultam még ki sohasem, és érdekes módon Kiinán kívül Hajnal is köztük van. Lannal mintha törékeny egyensúlyra leltünk volna, de ismerem már annyira kettőnket, hogy tudjam, ez az első véleménykülönbségig fog tartani.
- Bárcsak velünk lenne még Zevran Anartyss! - dünnyögöm, és sosem hittem volna, hogy egy nap ezt fogom mondani.