(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Cyrgaan-KheaLorn-K-pei/K-mfor/892bef176a37209760df258701bed2f5.jpg)
„ A holdvilág kupám fölé hajolt
és ringatózik benne. Idd a bort,
mert nem lesz sem ringás, sem bor
ha bedőlt sírodra süt az ezüst telihold.
Fogd jól kupádat s a lány ujjait,
mert elhervadsz, s nem látnak újra itt:
a sors szele letépi ingedet
és elfúj, mint a rózsa szirmait.
Most itt ülök, s iszom; ha elmegyek,
musttal mossátok meg holttestemet,
szőlőlevélbe csomagoljatok
s a kocsmakert mellé temessetek.
Vörösbort még, és édes szád ízét!
Ne félj lányom, mert mindez semmiség,
s netán, ha kárhozat jár érte, úgy
a mennybe nem jutott be senki még.
Nagyképűen mindig emlegeted
öt érzékünket, a négy elemet
s a hét bolygót, holott azt sem tudod:
honnét jöttél, ki vagy, mi lesz veled.
Tetőm alatt a gyönyör él velem,
mivel túladtam meddő nejemen
a Ráción, s éjjel díványomon
a Szőlő Lányával szeretkezem.”
Haonwelli bordal
Az Égi Fény megnyilatkozásának
3697. esztendeje, Alborne Terce
A Lant Havának 10. napja
A meleg évszak kezdete minden évben boldogságot költöztet a szívekbe északon és délen egyaránt, függetlenül attól, ki milyen égi hatalmasságot ismer el uraként. A zord tél, a hideg után az Élet végtelen körforgásának egy újabb epizódja következik: rügyek pattannak, szárba szökkennek a magok, dermedt álmából ébred állat és ember egyaránt.
Haonwell fehér tornyokkal ékes, hatalmas városára egyelőre bágyadtan, de kellemesen sütött a tavaszi nap. A levegő megtelt élettel, illatokkal, az ébredező város reggeli hangjai is megváltoztak, mintha pár hónappal ezelőtt nem is tél lett volna, amikor a Traidlan felől súlyos, szürke hófellegek kúsznak a város fölé, komor hangulatukat rányomva az alattuk élő emberekre.
Azonban ez az idei év mégis más volt: kevesen tudták valójában, hogy mi az, ami a máskor felhőtlen örömöt ez évben mégis beárnyékolja. Azt hihette volna bárki, hogy a háború pusztítása, a vér és halál után még szebben fog muzsikálni minden ember szívében a tavasz szava, de – mint valami ideges, tudatalatti felleg – érezhető volt a levegőben, hogy valami mégis más.
A kocsmárosok, szájtáti pletykafészkek, magukat jól informáltnak és okosnak tartó bugrisok máris elindították a szóbeszédet: valami történt a Haonwell-szerte megbecsült Könnyűléptűek titokzatos világában, ami arra késztette az elfek bíráit, hogy elhagyják a Synn Erian erdőkkel borított területét, és a Hercegi Palotában folytassanak megbeszélést az uralkodóval. A herceggel, akit – fájdalom – az utóbbi időben, úgy tűnik, titokzatos nyavalya emészt, mert a palota hatalmas báltermei üresen konganak, nem lepi be őket zene, kacaj és vidámság. Egyesek már arról is beszélnek, hogy a Dal Havának hatalmas ünnepségei is elmaradnak idén, ha így folytatódik. Egyes hangok arról beszélnek, hogy az elfek látogatása és a herceg betegsége talán összefügg…
(http://i629.photobucket.com/albums/uu18/Hagar_album/elf%20bard%20small_zps8cabihyj.jpg)
Arcor cirn Dennirwen
*Békés, nyugodt reggel virradt. Az elmúlt években kevés ilyen adatott meg Észak lakóinak. Mégis a mosdótál feletti tükörben szemlélve magát, Arcor érzi, hogy ez csupán a pillanat varázsa. ... Bár a szekrényében számos elf stílusú ruha lóg, mégis az elmúlt évek alatt megszokott, magával hordott ereni stílusú darabokat veszi fel. ... Öltözködés közben elmereng a Sors fintorán. Az elfek mindig negatívumként, sőt büntetésként emlegetik a kiszakadottakat. Pedig most sincs szó sem elfordulásról, sem büntetésről a család vagy akár Arcor részéről sem. Egyszerűen már nem tartozik ide. Túl emberi a gondolkodásmódja, felgyorsult az életritmusa. Viszont az emberek kultúrájába sem tartozik, mert túl elf a kinézete. Így két világ között a "semmiben" vezet útja.
A merengést a vendég érkezését jelentő csengő töri meg. Arcor kíváncsian sétál le az előtérbe, hogy megnézze ki jött ilyen korai órán? Leérve a bírák egyikét és apját látja pár szót váltani. A bírát egy szótlan meghajlással köszönti, majd ahogy apja magukra hagyja őket, az egyik faragott oszlophoz lép és figyelmét a bíra mondandójának szenteli.
Aren említésére a bárd arcán is hasonló szomorúság fut át, mint a bíráén, azonban nem szól közbe. Csendes megemlékezés ez mindkettejük részéről egy idejekorán eltávozott barát, fiú iránt.
A továbbiakat hallgatva Arcor arcvonásai egyre jobban megkeményednek és szemében fellobbannak a harag és tettvágy lángjai. Nem szabadna ennyire hirtelen határoznia fontos kérdésekben, ám az elmúlt években a gyorsaság és döntésképesség életmentőnek bizonyult. ... Ráadásul Tekk'rje kapitány neve is felmerül. Akaratlanul is bekúszik gondolatai közé a zsoldosvezér arca és átfut elméjén a számtalan ütközet, melyet a háború évei alatt vívtak.
Ahogy a bíra befejezi mondandóját és várakozás teljesen rászegezi tekintetét a bárdra, Arcor némán átgondolja a hallottakat, bár szíve mélyén tudja, már döntött. Már akkor döntött, amikor meglátta apjával beszélgetni a bírát: Bármi is legyen a korai látogatás oka, tevőleges részt vállal belőle.*
- Rendben. Képviselem népünket és nem nyugszom, míg a bűnösöket utol nem éri Mallior igazsága.
*A rezzenéstelen tekintetre, hasonlóan rezzenéstelen smaragd szempár válaszol, miközben apró bólintással nyugtázza a kapott feladatot.*
- Tekk'rje kapitányt ismerem. Még a háborúból. Mondd hol találom most? ... Ha jól gondolom, a részleteket ő fogja elém és a külhoni csapat elé tárni.
*Tettre és indulásra készen várja a választ. Gondolatai már a küldetés körül forognak. Valószínű, hogy már nem lesz idő visszatérni a szülői házba a kutatás kezdete előtt. Ezért felszerelését összecsomagolva, lován tervezi felkeresni a zsoldosvezért, hogy ha alkalmuk van rá, rögtön belevethessék magukat a nyomozásba.*
(http://i629.photobucket.com/albums/uu18/Hagar_album/elf%20bard%20small_zps8cabihyj.jpg)
Arcor cirn Dennirwen
*Nem kerüli el a bárd figyelmét az éppen visszatérő apja és a bíra közötti néma pillantásváltás. Bár nem mutatja ki, de jó érzéssel tölti el, hogy családja bízik benne és képességeiben, még évtizedek után is. Nem sok szót váltanak már, mire Arcor útra készen, lova nyergében megáll a családi ház előtt. Rövid búcsúzás után, hű társát a városnak fordítja és lassú poroszkálásban elindul az új kihívások és kalandok felé.
Az elfek erdejéből kiérve, gyorsabb tempóra ösztökéli hátasát, de nem hajtja nagyon a lovat, csupán igyekszik a városon belüli, mégis tekintélyes távolságot letudni a Traidlan Kincséig. ... Ahogy várható volt, a gyors előrehaladás a Yattir egymásba érő piacainak széléig tart. Innentől a kavargó tömeg határozza meg a haladás sebességét. Szinte olyan ez, mintha egy hullámzó, tajtékot vető folyóban gázolnának Holdtáncossal. Időnként el lehet kapni egy gyorsabb "áramlatot", viszont az is előfordul, hogy "az árral szemben" kell utat törni a lóval a tömegben. ... Természetesen semmi erőszak, és tolakodás.
A fogadót elérve kihúzódik a forgalmas áramlatokból a magas, szemnyugtató épület mellé. Pár lépésnyire éppen az utcafront előtt sepreget az egyik lovászfiú. Láthatóan érdeklődéssel tekint a lovas elfre, de igyekszik ezt lopva tenni, hogy hívja fel magára a figyelmet, vagy épp ne haragítson senkit magára. ... Erre gondolva a ház magasságát szemléve halványan elmosolyodik Arcor és viszonozza szeme sarkából a snada pillantást.
Figyelmét ismét az utcának és most már nyíltan a lovászfiúnak szentelve leszáll a nyeregből.*
- Üdvözletem lovász uram! Mondd csak, rád bízhatom hű társam, Holdtáncost? Néhány rézérmével tudom megelőlegezni a fáradozásaidat.
*Előkotor három rezet az erszényéből, kicsit bíbelődik is velük, válogatja őket. Ha a fiú igent mond vagy legalább bólint, akkor a markába nyomja a három érmét. Vigyázva, hogy csak kettő legyen északi veretű, és egy déli - talán dzsad rúpia - is kerüljön közéjük. ... Neki sokkal élesebb emlékei és mementói vannak déli útjairól, viszont egy fiatal suhancnak kincset érhetnek a messzi tájról származó apróságok is.
Amikor siekrült Holdtáncost jó kezekben tudni, hátizsákját leoldva a nyeregről, vállára veszi és besétál a fogadóba. Az ajtófélfának akarva-akaratlan meghajol, majd odabent egy pillanatra megtorpan, hogy körbe hordozhassa tekintetét és felmérje a belső teret, valamint a jelenleg bent tartózkodókat. Természetesen az ismerős sebhelyes baltaarcot keresi, melyet épp elég ideig volt alkalma nézni, hogy sose feledje, még generációk múlva sem.
Akár itt van Tekk'rje, akár nincs, először a pulthoz... azaz jobban megnézve a körbefutó pult azon részéhez lép, ahol felszolgáló vagy csapos is tartózkodik.*
- Jó napot a ház népének! Egy kupa fehérbort kérek, a lehető legjobból.
*Ha Tekk'rje is jelen van, akkor kicsit közelebb hajol az őt kiszolgálóhoz és látszólag bizalmasan igyekszik információt szerezni. Természetesen arra gondosan ügyel, hogy a zsoldoskapitány tisztán hallja szavait.*
- Elnézését kérem a kíváncsiskodásom miatt, azonban úgy hallottam errefelé lófrál a háború egyik legnagyobb zsiványa. Mostanság valamiféle zsoldosvezérnek vagy állítólagosan jónevű veteránnak adhatja ki magát. ... Az arca jobb felén egymást keresztező vágások vannak. Rövid őszülő haj, hamuszürke vizenyős szemek, a kortól megereszkedett vállak és a sok törpe sörtől kikerekedett has. ... Esetleg nem látta errefelé?
(http://i629.photobucket.com/albums/uu18/Hagar_album/elf%20bard%20small_zps8cabihyj.jpg)
Arcor cirn Dennirwen
*A kitűnő erigowi fehéret kortyolva, kupája takarásában elmosolyodik Arcor, mikor látja az egyre furcsább vendégek érkezését. Először egy páncélos törpe ront be, aki nem visel fegyvert, de nagy szomját gyorsan sörbe fojtaná. Utána szinte közvetlenül érkezik a fekete ruhás tiadlani, aki teát kér egy kocsmában. Végül pedig egy mogorva idegen, aki csak sört kér. Mégis mindhárman a Kapitányt keresik?!
Szótlanul szemlélődik az elf, míg végül a már sokat emlegetett Tekk'rje lép be az ajtón, egy fiatalabb kiadásával, valamint ekkor érkezik egy újabb vendég is. Úgy tűnik a harmadik belépése véletlen egybeesés lehet, láthatóan nem a kapitánnyal jött. ... Mindez jelenleg nem is fontos. Tekk'rje arcán a meglepettség és a felismerés is jól kivehető. Így letéve a kupát, Arcor is széles mosollyal és barátságos kézszorítással üdvözli régi bajtársát.*
- A viszontlátás öröme kölcsönös.
*Amíg Tekk'rje üdvözli a Valrimnak nevezett törpét, Arcor is átköltözik az összetolt asztalhoz. Helyet foglalva ismét kupájába kortyol, majd derűs nyugalommal figyeli a kibontakozó beszélgetéseket. Nem kíván kimaradni belőlük, de még korai lenne nagyon belefolyni az ismerkedésbe. Először lássuk, kik a valódi érdeklődők és kik azok, akik épp csak erre jártak?!*
(http://i629.photobucket.com/albums/uu18/Hagar_album/elf%20bard%20small_zps8cabihyj.jpg)
Arcor cirn Dennirwen
*Az asztal köré gyűlő társaság eléggé vegyes és láthatóan vannak ellentétes oldalak. Az oszlop mögül kilépő csuklyás alak a Kapitánytól, az ereni pedig Arcortól igyekszik minél távolabbi ponton helyet foglalni. Egyik sem kerüli el az elf figyelmét. A csuklyás és a Kapitány közötti szálat nem látja át, így ezt későbbre hagyja. Az ereni motivációjával viszont már első pillantásra tisztában van: újabb elvakult fajgyűlölet. ... Az ilyenek a legrosszabbak, mert még sosem beszéltek az "utált néppel" és verik a mellüket, hogy nem is fognak. ... Akkor honnan tudhatnák, hogy tényleg gyűlöletes-e az ellenszenvük tárgya?!
Mindezt Arcor rezzenéstelen arccal futtatja végig gondolatban. Figyelme nagyobbik részét Tekk'rje mondandójának szenteli. Többet most sem tudott meg, mint amivel elindult otthonról, de láthatóan nem arról van szó, hogy valamit titkolni akarnának az emberek. Úgy tűnik tényleg nem tudnak többet a hercegi palotában sem - vagy csak nem kötötték a zsoldoskapitány orrára.
Az ereni persze ezt is máshogy látja. Ingerülten felpattan az asztaltól és először Tekk'rjenek, majd Arcorhoz intézve szavait, hangot ad "nemtetszésének". Ez a fajta nemtörődöm pimaszság és arrogancia már nem maradhat megtorlatlanul, dönt magában a hosszúéltű. Nyugodt pillantással, továbbra is semleges arckifejezéssel néz fel a kifakadó emberre. Azonban elméje már a bosszú végrehajtásán dolgozik: fókuszba vonja a mindent átitató manát és segítségével jó időre átrendezi a valóság színeit. ...
Az ereni arca, feje rikító, lángoló-pirosra színeződik a kiköpés és a kifakadás alatt. Ezzel mintegy hozzá igazodva dühödt arckifejezéséhez. Ez az asztaltársaságnak biztosan feltűnik, viszont tükör híján a ficsúr csak sokára veszi majd észre, min is nevetnek vagy éppen csodálkoznak a körülötte lévők ezen a héten.
Annak jelét, hogy ez az ő műve lenne, nem adja Arcor, még arra is ügyel, hogy a reakciókat ne pásztázza a többiek arcán. Akit lát, annál természetesen várja lelke mélyén a hatást.
A kis közjátéktól eltekintve továbbra is figyelmesen hallgatja a Kapitányt és fiygeli a többiek véleményét, észrevételeit a küldetéssel kapcsolatban. Számára egyértelmű, hogy részt vesz a végrehajtásában, hiszen másként nem jött volna ide. Ezért csak akkor erősíti meg egy bólintással a beleegyezését, ha Tekk'rje arcán az látszik, szükséges valamiféle visszaigazolás, nyugtázás erre vonatkozóan.*
//Színvarázs - ÚTK 250.o.
2 MP, 1 szegmens alatt létrejön és 5 napig marad meg. 2,5 négyzetméter beszínezésére jó. A varázsláshoz nem kell semmi "külsőség", pusztán koncentráció.
Az ereni bőrszínét - fejét biztosan, de ha belefér, akkor a teljes testen - változtatom rikító pirosra.//
(http://i629.photobucket.com/albums/uu18/Hagar_album/elf%20bard%20small_zps8cabihyj.jpg)
Arcor cirn Dennirwen
*A bemutatkozásokat egy-egy biccentéssel nyugtázza az elf. Nem kerüli el figyelmét, hogy Rashan nem mondta meg a teljes nevét és eléggé titokzatosan hangzik egy erigowi méregkeverő története. Míg Valrim a jó értelemben vett egyszerű törpének tűnik. Láthatóan szeret vedelni és valószínűleg verekedni is, de nyíltszívűen viselkedik.
Harmadik "leendő társuk" annyira titokzatos a csuklyája takarásában, hogy csak a bolond nem veszi észre első megszólalásánál, kivel is van dolga: egy kölyök. Morik és Tekk'rje a maguk módján intézik ezt az újabb közjátékot. Ám Arcor megértő mosollyal csóválja fejét. Ahogy a suhancot kiebrudalják, nyugodt hangon oktatja kicsit a két veterán zsoldost.*
- Ejnye Kapitányok. Elfelejtettétek, hogy mi is így kezdtük, nem is oly rég?! ... Mikor is? .. Röpke harminc-negyven éve lehetett, hogy zsoldosnak álltál Tekk'rje Kapitány?! ... Mi lett volna belőled, ha így elzavar akkori mentorod?! ... Most talán egy öreg molnár közvetítené a hercegi akaratot.
*Csendesen megvárja, amíg Valrimnak is válaszol a Kapitány. Amikor rá kerül a sor, kissé meghajol ültében és kupáját a társaság felé emeli.*
- Arcor cirn Dennirwen vagyok. Mint kitalálható, Synn Erian bíráinak felkérésére csatlakoztam a csapathoz.
*Bemutatkozás közben mindenkire vet egy pillantást. Kíváncsi, hogy minek csillan felismerés a szemében. Bár reméli, hogy egyikük sem ismeri az elfek bíráit.
A díjazás szép summa és Arcor gyanítja, hogy a hercegi kincstár akár még többet is elbírt, dehát a kiöregedett veteránoknak is kell valami pénzmag a békés öregkor megvásárlásához. 8) Ezen meglátását nem köti a társaság orrára, csupán egy halovány mosolyat enged meg az összeg hallatán. ... Főleg tudva azt, hogy ő az, aki nem a pénzért vállalta ezt a küldetést. Ám az embereknek - és amennyit tud róluk, a törpéknek - igencsak központi kérdés a vagyongyűjtés.
Csupán egy kérdés kívánkozik még ki az elfből, melyet fel is tesz végszóra, miközben finoman int a felszolgáló leányzónak, hogy neki már ne hozzon harmadik kört a borból.*
- Mennyi időre van szükségük a felkészülésre? Vagy akár indulhatunk is?