Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Este, késő este
A szavaidnak kellő súlyt adva, Amnyta bólintással veszi tudomásul a döntésedet, elfogadta úgy ahogy az elvárható és láthatóan nem is gondolt arra hogy megkérdőjelezze vagy vétózza azt! Ugyanakkor óhatatlanul is Thyrára gondolsz, aki azóta sem jelentkezett – nem úgy a bátyja, aki bizony megvédte a becsületét. S tett egy-két igen (számodra) kellemetlen ígéretet. Nem ő az egyetlen, ha belegondolsz, nem is oly rég tettek egy hasonlót…
Sokat tanultál az elmúlt órákban és ami azt illeti igen lelkes tanárod rögtön olyan dolgokat engedett, amikről tudod, emlékszel, hogy nem az átlagos emberek mindennapjainak része. Ha Jayr lett volna csak ilyen szerencsés, akkor ő most igencsak szuszogna, nem kizárt, hogy már szuszogna kimerülten, de te, Enethiel, oly állóképességgel vagy megáldva, hogy még igencsak folytatnád ezt a fajta testmozgást. Nem úgy Amynta aki fáradt, de őszinte szerelmes mosollyal néz fel rád.
S míg a tökéletesség, a testiség megnyilvánulásának képe, alakja rajzolódik is ki előtted, a pillanat mindent elsodor amikor egy újabb hullám csap át feletted és alaposan leizzadva simultok össze az ágyban, a gyűrött lepedőn. Felbukkan a korábbi csábos emlék a barátnőről – exről, ha nem változik semmi – és arról, hogy bizony ott tapasztalat is volt a lelkesedés mellett és ezt már nem biztos, hogy meg akarják veled osztani! Igaz, ez még a jövő zenéje, így bármi megtörténhet!
A végeredmény az, hogy nem kizárt az élmény hatása alatt semmi sem fontosabb, mint a tudat és az érzés ami most kitölt és ami történt, aminek emléke meghatározó lehet az elkövetkezőkre. S ugyan nem mondtál neki semmit, pedig gondoltál arra, hogy… nem is kell úgy tűnik, mert oly bágyadt mégis szinte földöntúli mosollyal pillant rád, mintha kimondtad volna mit gondolsz. Lehetséges, hogy tényleg? Vagy az arcodra van írva?
Később, mikor a fürdő is már csak cseppenkénti emlék, a bilinccsel foglalkozol, ami oly könnyedén adja meg magát, hogy kérdésessé válik a szemedben, hogy ez egyáltalán képes e bármit is megfékezni, kordában tartani vagy bárki képes lenne kinyitni. Mikor hallod a kattanást és látod, hogy a dolog működött, hamarost lekerül és félreteszed, hogy aztán megint áldozattá válj, amely talán nem is az, inkább csak meglepettség, de az biztos, hogy örömteli.
Úgy tűnhet, hogy ennyi és nincs tovább, de mikor bágyadt, fáradt és álmosan pislogó nő még mindig neked akar örömet okozni, akkor bizony kihívás elé állít! Az érintése elérte, hogy megint harcra kész legyél, de ugyanakkor azt is látod, hogy Amnytának már nincs ereje. Döntened kell, hogy valamilyen módon gondoskodsz erről vagy megpróbálod figyelmen kívül hagyni és eredeti terveidnek megfelelően Iasonról gondoskodni. Ami azt illeti, te tettre-kész vagy, de a szerelmed bizony eltikkadt és látod rajta a nyomokat, amik lehet krém vagy más után kiáltanak, nem beszélve, hogy itt-ott akadnak szerelemfoltok is…
Amnyta /Görög/
A Gyámügyiseknél… a… a központban! – motyogja kimerülten és bár próbál felkelni, de igazából mindenkinek jobb, ha inkább nem sikerül neki –
Ír…Írni kell, meghatalmazást! Alá, aláírom. – szuszogja
Mire felöltözöl sem változik a helyzet, így azt a bizonyos dokumentumot is neked kéne megírni, hogy az Anya aláírhassa. A papírjaid, a pénztárcád és minden más ott van ahova érkezéskor tetted, a bilincs is már a radiátoron pihen érdekes díszként lógva, míg végül teljesen elkészülve, és ha másképp nem, de Amynta által diktált és aláírt papírral (amihez még kellene két tanú) készen állsz, hogy elindulj a fiúért.
Mikor kinyitod az ajtót, akkor
egy Petros-al kell szembe nézned.
Látott már jobb napokat is, ahogyan most
nem tudta nem észrevenni a mezítelen, leharcolt:
Amnytát.