World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] > Alkonyi Hajnal
Hayate "Kokuryū" Axel
Thyriel:
Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Délelőtt, dél felé
A doktornő szavai még felcsendülhetnek, miszerint ezt nem Carának kéne eldöntenie? No meg aztán lehet, hogy más elviszi, így valóban nincs szüksége arra, hogy te vidd el. Ugyanakkor az nem te vagy, akkor nem is ugyanolyan, mintha veled menne. Mindenesetre tény, hogy a párzási időszak elég komoly fejtörést okoz.
Idegen /Görög/ Ne bánjon vele úgy mint valami kedvenccel, különben sosem érti meg. – érkezik a nyugodt válasz
S közben alaposan összekócolják a lány haját aki erre odakap és harapdál picit, de semmi komoly, csak jelzés értékkel, éppen úgy, ahogyan te, miközben rázod az ásványvizet. Rád néznek, picit mintha szánnának ezért a gyenge próbálkozásért, de aztán nyimmogás-szerű hangjára még a hatalmas férfi is felfigyel.
Idegen /Görög/ Jöjjön uram! – mutatja, hogy éppen megáll a villamos amúgy is – Azt hiszem, mindent értek! – nevet
Egyszerűen felkapja Carát, míg az utazóközönség jó nagyot bambul és hitetlenkedik. Megállóban leszáll, majd nem teszi le, hanem a part felé veszi az irányt, miközben másik kezével int, hogy csatlakozz.
Leonidas /Görög/ Leonidas vagyok! De csak szólíts Leo-nak! Üdvözöllek Athenban! – mondja barátságosan, mosolyogva
Egész úton Cara egyszer sem mozdult, majd megérted, amikor meglátod, hogy az idegen hol kapta el: a grabancánál. Mikor eléritek a sétáló részt, leteszi Neko chan-t, aki felélénkül és újra próbálkozik, de ezúttal Leo már résen van és esküdni mernél rámorran-nyávog vagy mi! Abban a pillanatban – apró hullámot, fodrot vet a teremtés – a cicalány leül és mosakodni kezd.
Leonidas /Görög/ Ez teljesen természetes. Ne aggódj miatta! Pár nap és elmúlik! – vereget vállon ami méltó társa lehetne a Manakel simogatásának
CrazzyDog:
Figyeli a történéseket. Nehéz máshogy bánni Caraval, ha úgy viselkedik. Tényleg nagyon csípi a lányt, de hát egy macska tulajdonképpen. Leszáll a villamosról, végig követi a történéseket.
/Görög/ Üdvözlöm, Mathew vagyok, köszönöm az üdvözlést.
Tűnődve nézi a lányt. De nem fog neki semmi olyat mondani idegen előtt, amivel kellemetlen helyzetbe hozná. Minden esetre kis hiíjján megnézetik vele a járdát. Nem haragszik senkire, csak tanácstalan. Próbálja emberi reakcióval kifejezni a szeretetét, megsimogatja a lány vállát, és rajta hagyja a kezét. A természetfelettire felkapja a fejét, nézegeti Leo-t.
/Görög/ Nem ismerem ez trükk, én tudni vele beszél, mint mással, elfogad ő, van így....hogy mond...helyzet.
Thyriel:
Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Délelőtt, dél felé
Miközben azon tűnődsz, hogy Cara mennyire nem emberi, óhatatlan a gondolat, hogy alapvetően te sem vagy az, így picit talán visszaköszön a gondolat, hogy miképp tekinthet rád ő, akire az életed is rábíznád! Esetleg „a lány” is tényleg nagyon csíp téged, pedig egy Bukott vagy tulajdonképpen. Az érintésedre hízelgéssel válaszoló Neko chan később visszatér a mosakodáshoz, addig Leo:
/Angol/ Nehéz lehet a nyelvünk, segítek áthidalni a problémát! – mondja mély hangján, majd hozzáteszi – A legtöbb trükk régebbi, mint azt az ember hinné! – nevet fel, majd megcirógatná a lányt, aki ekkor Leo-t is mosdatni kezdi – Néhány napig még okozhat hasonló meglepetést, de ettől még nem kell korlátozni. – osztja meg a véleményét, de érzed, ő csak javasolt
A cicalány nyugodtan üldögél, talán épp valami láthatatlan dolog köti le a figyelmét, addig Leo annyit ajánl feé:
/Angol/ Ha gondolod, elkísérlek titeket a Leviathan-ig!
CrazzyDog:
/Angol/ Oh, ismered a Blake családot? Rendben, köszi. Induljunk.
Baktatnak hát. Ő nem akarja korlátozni Carat, egyszerűen csak tudomásul veszi, van köztük az erős kötelék miatt egy kis szakadék is. Valószínű mind ketten bukottak, de Kokuryu nem tud ennyire állati fejjel gondolkozni, vagy teljesen kommunikálni, benne sok az emberi lenyomat.
/Angol/ Gyere Cara, már biztos vár ránk némi kaja.
Thyriel:
Görögország, Athén
1999. július 29 – 9. nap
Csütörtök – Dél, kora délután
Leo /Angol/ A családot? Nem, azt nem merném mondani. De ezt a kis kóbor lányt és a választott gazdáját már jobban.
Indultok neki gyalogosan egy könnyed, mégis elég gyors lépéstempóban – ami úgy tűnik, hogy Leo sajátja. Mosolygó férfi néha köszön egy-egy embernek, helyiek lehetnek – talán a közelben laknak vagy máshonnan ismeri őket – máskor meg segít ahol tud. Idős néninek az úttesten vagy gyereknek, hogy ne szaladjon ki a kocsi elé. Szó nélkül teszi, nem kér semmit és a köszönömöt is csak finoman elhárítja.
Ezt az egészet pedig Cara egy nagy játéknak fogja fel, amelyben ő is hasonlóan tehet. Kicsit olyan, mintha versenyeznének, igaz a cicalány olykor túlzásba esik és úgy dörgölődzik egy-két sráchoz, hogy Leo-nak kell bocsánatkérés mellett elcipelnie. Az egyik alkalommal egy keshedt fiatal srácot szemel ki magának, aki jól szórakozik Neko-chan huncutságán és kiélvezi amit kap, képes uralkodni magán
Ismeretlen srác /Görög/ Hééé! Aiskylos! – kiabálnak hátulról a nagyobb darab társai, barátai (?) – Legyél férfi és kapd el! – röhögnek
Navigáció
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése